Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-05-26 / 42. szám

Békéscsaba, 1910 május 22 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 343 tak, amelynek tagjai: S a m a s s a József egri biborosérsek, P á r v y Sándor szepesi püspök, Boromissza Tibor szatmári püspök, F e t s e r Antal nagyváradi püspök. A terv az volt, hogy Párvyt segilik a váradi püspökségbe, mig az ö helyére Fetser került volna. Vagy Boromissza került volna Nagyváradra és mellette lett volna utódlási joggal Fetser, Szatmárra pedig Párvy menne. Ebből a tervből nem lett semmi. A váradi püspökségre kivetette hálóját a néppárt is. A dús javadalom kecsegtette őket. Az agitációra pénz kell és a néppárti mágnások nagyon szűkmarkúak. Csak az erdélyi M a j 1 á t h gróf ad nekik pénzt. A néppárt Ramp o 11 a bíborossal dolgozott, de a Vatikánban most M e r y d e 1 V a 1 az ur. — A szentszék pedig Prohászka Ottokár székesfehérvári püspököt akarja a nagyváradi stallumban látni. Ha a királynak ez ellen nem lesz kifogása, akkor legközelebb a székesfehérvári püspökség üresedik meg. Most uj harcok következnek. Megütközik Ferencz Ferdinánd hatalma és Aerenthal befolyása, a kettő ellen pedig felvontatja nagy ágyúját a római kúria. Tisza István Szarvason. Igaz érvek. Emlékezetes napjuk volt kedden a szarvasiaknak. Azon a napon jött ugyanis közéjü politikai életünk gyik legmarkánsabb egyéniségű ós egyik legnagyobb tehetségű államférfia: Tisza István gróf, hogy beszédet mondjon az ottani nemzeti munkapárt jelöltje, Zsilinszky Mihály ny. államtitkár mellett. Tisza István gróf most a meggyőződés fanatikus hitével felfegyverkezve, apostolkéut járja be az egész országot, hogy azt szónoki képességeivel, nagy tudásával, meggyőző érveive

1, a békés, produktív munkának, az ország gazdaságilag való erősödést biztosító 67-es irányzatnak móginkább megnyerje. Ez nem valami könnyű munka manapság, mikor a különböző szocialista irányzatok megerősödtek, amikor két még mindig elég hatalmas függetlenségi párt ellen kell harcolni. Abcugok, záptojások fogadják a felbérelt csőcselék részéről igen sok helyen, de ez őt nem riasztja vissza. Magyaros bátorsággal jelenik meg a legveszélyesebb helyeken is. Szarvas közönségének politikát érettségére vall, hogy minden ellentüntetéstől tartózkodott és még az ellenpártiak is figyelemmel hallgatták meg másfél óráig tartó hatalmas beszédét. Beszédében hosszasabban foglalkozott az önálló bank ügyével ós elítélte a Justhpórt terrorisztikus magatartását, mely tulajdonképeni oka volt a mai szomorú helyzet megteremtésének is. Tisza gróf vasárnap Kiskunhalason, hétfőn pedig Szentesen tartott beszédet. Szentesről átutazott kedden K árolyi Imre gróf automobilján és társaságában Szarvasra, ahova délben érkezett meg. Szarvason, Tisza István előre kikérte az ünnepélyes, nagyobbarányu fogadtatást, gróf B o 1 z a Géza és Pál vendége volt, akiknél találkozott Zsilinszky Mihállyal, Szarvas képviselőjével. A grófi kastélyban elköltött dejeuner után két óra tájban nagy és lelkes tömeg kíséretében a Lusztig-féle kertbe ment. Nem hangzottak el abcugolások, nem hullottak záptojások sehol. A Lusztig-féle kertbon, több mint 3000 főnyi közönség gyűlt össze; képviselve volt a vármegye csaknem valamennyi községe. Orosházáról ötven tagú küldöttség jelent meg. Ezenkívül számos polgárral voltak képviselve: Gyula város, Csaba, Csorvás, Gyoma, Öcsöd, Békésszentandrás és Mezőtúr községek is. Tiszát megérkezésekor S z i r m a y L. Árpád szarvasi r. kath. plébános üdvözölte szép beszéddel. Ezután a megjelentek zugó éljenzése közben Tisza lépett a szónoki emelvényre és elmondta tetszésnyilvánításoktól sürün megszakított beszédét, melyből a következő részleteket közöljük : A koalíciót a nemzet mesterséges izgatása által felkeltett illúziók, várakozások és reménykedések segítették diadalra. Nem vonom kétségbe, hogy azok közül a férfiak közül is, akik ebbe az illúziókba ringatták a nemzetet, legalább egy rész meg volt győződve az általa hirdetett tanok igaz voltáról. De ez a meggyőződés csak addig tarthatott, amig a hatalmat tényleg át nem vették, amig az élet kérlelhetetlen igazságaival szemtől szembe nem kerültek. Tudjuk mindnyájan, hogy a koalíciós kormány tagjai a régi pártokkal uj alapot akartak alapítani, amely megszüntesse a 67 és 48-as pártok közti különbségeket ós alapot képezhessen egy munkás nemzeti közéletnek. Tudjuk, hogy ez a törekvés kutbaesett, mert a függetlenségi part egy része előrántotta a bankkórdést ós ebben a legmerevebb álláspontra helyezkedett. Ezek az urak ugy szeretik magukat odaállítani, mint á nép egyedüli hivatott védelmezőit ós jótevőit. De mikor egy másik botor eljárásuk a nép eleven húsába vág, akkor éppen ők feledkeznek meg róla. Lshetetlen állapotban, vigasztalan, reménytelen helyzetben vergődtek, a melyben elsősorban maguk azok a férfiak, akik legjobb intenciók alapján kerültek ebbe a helyzetbe, rimánkodtak a legjobban, hogy jöjjön végre valaki, aki átvegye a kormányt, aki kimentse őket is, a % országot is ebből a lehetetlen helyzetből. Ha ezek után az előzmények után oda állottak a kormány tagjai és azzal a hazafias felszólítással álltak oda a nemzet elé, hogy most már mindnyájan beláthatjuk, mint jelent az, ha meddő közjogi vitákkal fecséreljük el az időt, ideje tehát, hogy becsületes, praktikus munkálkodás terére vigyük az országot, állítsuk vissza az ország törvényes rendjót, válasszunk uj képviselőházat, amelynek minden tagja igyekezzék komoly, lelkiismeretes munkát végezni, akkor ezzel a kormány tagjai azt a célt szolgálták, hogy erősebbé, magyarosabbá, müveitebbé, hatalmasabbá ós függetlenebbé legyünk. Az utóbbi esztendők szomorú tanulságai, hogy most már idejét multák a közjogi harcok, vádaskodások, gyűlölködések. Nem vonom kétségbe senkinek a hazafiságát, de rosszul szolgálja hazáját, aki ahelyett, hogy a testvériség békés munkája terén való egyesülés üdvös szózatával lépne a választók elé, most is a becsmérlések és rágalmazások móltatlau eszközéhez folyamodik. Én megértettem, hogy Magyarországon sokan vannak, akik azt hiszik, hogy a közjogi fejtegetésekkel valami hssznot lehet elérni. De a legutóbbi négy esztendő tanulságai után lehet-e józanul gondolkodó ember ebben az országban, aki azt állítaná, hogy előny származhatik a nemzetre a közjogi kérdések feszegetéséből. Majd az önálló bank kérdésére tért át Tisza ós az önnálló bank felálitásának káros voltát igyekszik kimutatni. Elítélte a Justh-párt terrorisztikus magatartását, mert — mondotta — a népnek cinikus lekicsinylése reljlik annak lelkében, aki izgatás és hízelgés utján iparkodik a választásoknál a szavazókhoz fórkőzni. — Visszaemlékezek arra, — úgymond — hogy abban az időben kezdtem eszmélni, amikor az egósz magyar nemzet a 48 iki dicsőséges idők nagy emlékeinek, szenvedéseinek közvetlen hatása alatt állott. Emlékezek arra is, hogy milyen órzelmek dúltak akkor a magyar honfiak kebelében ós milyen voít az a lelkesült pünkösdi ünnep, amely a 67-es kiegyezést és a koronázás tényét kisérte. Merem állítani, hogy felháborodással utasították volna vissza azt a feltevést, hogy valaha a magyar nemzet megfeldkezik a maga nagy érdekeiről ós maga rombolja le alkotmányának alapjait, ha ól bennünk az, aminek minden magyar emberben élnie kell, a 48-as eszmékhez való ragaszkoj dásnak, amely nem piaci lármában, ha! nem a 48 as eszmékhez való ragaszko| dásban nyilvánul meg, ha ez az érzés, I a tettekben nyilvánuló érzós uralkodik önökben, ennek kell vissztartani olyan ! hajlandóságot támogatásától, amelyek I bármennyire hangzatos jelszavakkal akarnak hatni, veszélyesek a nemzet legszentebb alkotmányos jogára, a parlamentben nyilvánuló nemzeti önrendelkezési jogra. Nagyon jól emlékszem még arra gyermekkoromból, hogy minő órzelmek dúltak akkor a magyar honfiak kebelében és hogy minő volt az általános örömnek az a lelkesült pünkösdi ünnepe, amely a 67-iki kiegyezést, az alkotmány helyreállítását, a koronázás tényét kisórte. Én emlékszem Imóg rá, hogy az a generáció, amely vógigküzdötte a 48-49-et ós végigszenvedte az 50-es éveket, az a generáció micsoda emelkedett, micsoda megtisztult lelki állapotban fogadta e politikai fordulatot. Tudom jól, hogy azok a férfiak mit éreztek akkor, tudom jól, hogy minő remónynyel, minő önbizalommal, minő lelkesültséggel tértek át a visszanyert alkotmányos élet, a visszanyert nemzeti jog, az önrendelkezési jog élvezetére. És tudom azt is, hogy minden eszébe juthatott azoknak a férfiaknak, csak az nem, hogy beállhat egy idő, a mikor külellenség nem fenyeget bennünket, de maga a magyar nemzet teszi könynyelmüen kockára azokat a vívmányokat, a melyekért annyit küzdöttek, anynyit véreztek ós annyit szenvedtek ők a múltban. Merem állítani: látom, hogy minő lenéző mosolylyal és talán minő felháborodással utasították volna vissza azt a feltevést, hogy a magyar nemzet megfeledkezhetik a maga igaz, nagy érdekeiről, a maga hazafiúi kötelességeiről annyira, hogy azt a szent örökséget, a melyet ők hagytak utódaikra, saját maga rombolja le, saját maga rongálgassa, saját maga ássa alá annak alapjait. Hát uraim, ezt gondolják meg ós ha ól önökben — amint minden becsületes magyar emberben élnie kell — a 48-as idők iránti igaz ragaszkodásnak érzése, annak a ragaszkodásnak, amely nem piaci lármában, hanem a 48-as emlékekhez méltó cselekvésben nyilvánul meg, abban a cselekvésben, amely nem kockára teszi azt, amit ők szereztek, hanem fenntartja, biztosítja, szilárdítja és tovább megerősítve igyekszik utódainak átadni. Ha ezt érzik leikeikben: ez az érzés, ez az igazi, ez a tettekben nyilvánuló 48-as érzós, ez tartja önöket vissza oly kalandok támogatásától, amelyek bárminő tetszetős jelszavak hatása alatt kockára teszik a nemzet legdrágább közkincseit, akadályozzák, veszélyeztetik a nemzet legszentebb alkotmányos jogát, a parlamentarizmusban nyilvánuló nemzeti önrendelkezési jogot, a mely törekvések, amely kalandok a nemzeti akarat ellen irányulnak, a valódi népfelsóg útjába gördítenek akadályokat akkor, amikor a terrorisztikus turbulens kisebbség kezére akarják átjátszani azt a hatalmat amely szabad nemzeteknél csak a nemzeti akaratot képviselni hivatott többséget illeti meg. Itt most, ez ünnepélyes pillanatban — fejezte ba beszédét — kérve kérem önöket, hallgassanak arra az apánktól örökölt hazaszeretetre, arra a helyes politikai becsületre, arra a nemzetfentartó ragaszkodásra e nemzet nagy hagyományaihoz ós érdekeihez amely ezt a nemzetet ezer esztendőn keresztül annyi veszély közt fentartotta ragaszkodva, erőt és bátorságot ebből a szent érzésből merítve, ajándékozzák meg bizalmukkal és ennek folytán hatalmukkal azt a politikai irányt, amely a nemzetet az alkotmányos fejlődés ós megerősödés talajáról elragadni nem akarja amely ezen megállva a nemzet alkotmányos jogait, törvényben lefektetett függetlenségét minden kül ós belellensógtől megvédelmezve, egyúttal szilárd kézzel fogja vezetni a nemzet kormányzatát abban az irány ban, amely nem a jelszavak, sem Ígéretek, nem a gyűlölet, hanem az igazi nemzetet erősítő munka terén halad. A beszédet hallgató közönség lelkesen megtapsolta ós a szónokot meleg ovációban részesítette. Tisza után Zsilinszky Mihály beszólt röviden a nemzet jövőjót megalapozó alkotó munkáról. Végül dr. M á z o r Ellemór ügyvéd köszönte meg Tisza lejövetelét ós magasztalta, mint apostolt, aki visszavezeti a boldogulás útjára a nemzetet. A gyűlés után Tisza néhány látogatást tett, majd automobilon Csabán keresztül Gyulára, onnan pedig Gesztre utazott. A vidéki vendégek és Z s i 1 i s z k y Mihály külön vonaton utaztak Mezőtúrra, mert különben csak késő este távozhattak volna Szarvasról. * Itt emiitjük meg, hogy H a v i á r Dániel, u függetlenségi párt képviselőjelöltje még mindig beteg és igy pro grambeszédót csak juniuá 5-én fogja megtartani. A csabai községi tistviselők fizetésrendezése. Áchim felebbezését elutasították. Hogy melyik Áchimról van szó, azt hisszük, fölösleges bővebben magyaráznunk olvasóinknak. Arról az Áchimról, akit El Andrásnak is hivnak amaliciózus csabaiak, akiknek sehogysem tetszik, hogy ő paraszti Felsége Csabán lakozik. Ha felebbezésről van szó, akkor azzal kapcsolatban csakis róla lehet szó. Mert hát Áchim El András javíthatatlan felebbező. Most, hogy újságot ír a saját érdekében, talán mérsékelné felebbezési mániáját, de mikor az úgynevezett nyugalmas korszak beáll, felebbez derüreborura, felebbezéseket gyárt éjjel-nappal, este-reggel, délelőtt-délután. Nagyon szeret irni ez az ember. Kár, hogy iró nem lett belőle. A szegény budai Bagó Márton nyomdáját egymaga eltarthatná kézirattal. De térjünk a dologra. Még élénk emlékezetében van olvasóinknak az a minden humánus érzésű embertől szimpátiával kisért mozgalom, melyet az igazán siralmasan fizetett kisebb községi tisztviselők indítottak aziránt, hogy méltányosabb, képzettségüknek és felelősségteljes munkörüknek megfelelőbb javadalmazásban részesüljenek. Ez az ügy igen sok huzavonán ment keresztül. Eleinte a képviselőtestület a tanács javaslatára hallani sem akart a kérelemről, később azonban hajlandónak mutatkozott a rendezés eszközlésére. El is készült egy fizetésrendezési tervezet, melyet maguk a tisztviselők készítettek s amely a méltányosság alapjan állapította volna meg a tisztviselők fizetését. A rendezésnek ez a módja azonban az elöljáróság nagy részének vélekedése szerint egyszerre nagy ugrás lett volna előre. Ezért másik javaslatot készített, mely némileg emelte ugyan a tisztviselők fizetését, de jóval mögötte maradt a tervezet adatainak. Azonban ez a javaslat is nagy vitát provokált a képviselőtestületi közgyűlésen. Áchim és deI rék elvbarátai körömszakadtig harcoltak ellene, elmondták a tisztviselőket mindennek, csak jónak nem. A humánusabb törekvésüek mégis győztek, mert a javaslatot néhány szótöbbséggel elfogadta a közgyűlés. Hogy ezután mi következett, azt könnyen kitalálhatják. Természetesen felebbezós, még pedig Áchimék részéről. És fel is vonultak nagy apparátussal arra a megyegyülósre, mely a határozatot tárgyalta. Nagy vita keletkezett ott is, mert az állandó választmány a határozat jóváhagyását javasolta. És mi történt? Az intelligensebb megyebizottsági tagok száma csekély volt, Áchim csizmásaié pedig nagy. Igy esett meg, hogy leszavazták az állandó választmány javaslatát. De a tisztviselők nem nyugodtak meg az elutasításban. Újra benyújtották a kérvényt, újra vita támadt és újra győzött a jobb a képviselőtestület közgyűlésén. E határozat szerint a tisztviselők fölemelt illetményüket 1911 január 1-től fogva élvezhetik. Áchim és társai természetesen ezt a határozatot is megfelebbeztók, de most pórul jártak, mert a törvényhatósági bizottság nagy többséggel hozzájárult a fizetésemeléshez. Áchim L. András azonban nem azért Áchim El András, hogy ebbe belenyugodjék. Felebbezett magasabbra, egészen a kegyelmes miniszterhez. Annak most érkezett le a döntése, mely elutasítja a vezér felebbezését ós szintén jóváhagyja, most már végérvényesen a fizetésemelést. Most már mint legfelső fórum, a Halley-üstökös következett volna felebbezósre, de az már messze van. Igy Áchim nagy bosszúságára a tisztviselők húzni fogják 1911-től fogva a szerényen felemelt fizetést. I Választási mozgalmak a vármegyében. Hullámzanak a szenvedélyek A képviselőjelöltek bőrében most nem sokan szeretnének lenni, mert most élik a legizgalmasabb napokat. Mindennap kevesebb egy nappal s rohamosan közelednek a válságos órák. Még egy hét és Békésmegyóben lezárulnak a választások aktái, a szarvasi kerület ki-