Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-05-05 / 36. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 36-ik szám. Csütörtök, május 5. BEKESMEGY EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellem

1 részéi illető közlemények küldendők. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. EltOFIZfiTÉSI DH : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. El3fizetni bármikor lehel évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Az emberiség egyik veszedelme. Itta: Forei Ágoston, egyetemi orvostanár. A szolidaritás gondolata, a szociális gondolkodás elterjedése, az emberi önzés ellenére is, önkénytelenül j a szociális hygienáre visz át. Hiába minden egoismus, hiába jelentkezik koronként az emberben a ragadozó állat és hiába fordítunk bármily nagy gondot az egyénre, minden takargatás ellenére, a mélyebben vizsgáló elé tárul a nagy tömegnyomorékság, a betegek, degeneráltak, idióták óriási kontingense. A primitiv népeknél a nyomorékot egyszerűen megölték. Az állatoknál is a tökéletlenebbek a természetes kiválasztás folytán elpusztultak. Nem igy a kulturembernél, hol a szeretet és az orvostudomány pártfogásába veszi a tökéletlen egyéneket és valósággal előmozdítja szaporodásukat. A háború azelőtt a gyengéket pusztította el, ma csak az erősek mennek háborúba és vesztik életüket. Mindezért az emberi faj romlása erősen előre halad. Ennek a fajromlásnak egyik legfontosabb tényezője az alkoholizmus. Midőn az emberi kíváncsiság az erjesztett italokat felfedezte, már meg is szerette, mert azt tapasztalta, hogy a bennük levő narkotikum rendkívül kellemes érzést idéz. A fájdalmak sokkal enyhébbek lesznek a beálló bénulás folytán. A fájdalom ugyanis nem más, mint túlságosan intenzív foka ' az érzéki szervek által közvetített inge- . reknek. A fájdalom célszerű berende- j zése a természetnek, mert mintegy biztositó-szelep módjára figyelmeztet : nagyobb veszélyekre. A kis gyermek minden káros cselekvést rögtön abba- j hagy, ha az fájdalmas kezd lenni. Ami tehát ezt a fájdalomérzést megszünteti, az az embert biztosító szelepjétől meg- I fosztva, nagyobb veszélyek előre ér- j zését és az idejében való menekülést megakadályozza. Az alkohol kellemes hatása is onnan ered, hogy érzéktelenné tesz a beálló agybénulás folytán, aminthogy a nagyobbfoku agybénulás, a paralyzis progressiva is rendkívül kellemes közérzettel jár. Az alkohol a hideg és meleg érzését is gyöngíti, ezért bármennyire dicsérik is a szeszes ital télen melegítő, nyáron hűsítő hatását, nagyon gyakran visz megfagyáshoz és napszúráshoz. Ezért a kéllemes érzéktelenitésért szerettek már őseink is egyes kivételes alkalmakkor lerészegedni. Szociális bajjá az alkoholizmus azonban csak az ujabb időkben vált, mert a technika fejlődésével olcsóbbá vált szeszes ital élvezése általános lett és az alkohol mérgezés heveny alakja helyett a krónikus forma jelentkezett. Pedig a ritka részegség még nem a legnagyobb baj, mert a szervezet kipihenheti magát, ellenben a krónikus alkoholizmus a sejtek következetes megmérgezéséhez vezet. Es a hatás szempontjából teljesen mindegy, hogy az alkohol mily formában jut a vérbe. A bor és sör kisebb alkohol tartalmát a pálinkával szemben is élvezni szokott nagyobb mennyiség pótolja és a vérre nézve a higitás mellékes a mennyiség mellett. A krónikus alkohol fogyasztás legnagyobb veszélye abban rejlik, hogy szinte észrevétlenül terjed. A legtöbb ember még mindig nagyon mértékletesnek véli magát, midőn az alkohol káros hatása, anélkül, hogy rögtön szembetűnően jelentkezik, már meg van. A részegség legalább szembetűnő és igy visszariasztó, a szokásos, u. n. mértékletes ivás ellenben sokáig lappangó bajokat idéz elő és ezért nagyon megtévesztő. A berni, rendkívül megbízhatóan (anonyme egyéni lapokból) összeállított statisztikai adatok szerint minden 9—10-ik férfi az alkohol áldozata. Az abstinentia üdvös hatását bizonyítják biztositó-társaságok tapasztalatai. Ezeknek anyagi érdekük minél megbízhatóbb valószínűségi adatokat szerezni a halálozási arány-számokról. Egyes angol társaságok, melyek külön csoportokban biztosítottak abstinenseket és külön a mértékletes ivókat, 30 éven keresztül azt tapasztalták, hogy mig az abstinenseknél a halálozási arányszám 50—56 — 47 százalék, ad1 dig a mértékleteseknél 96-80—69 százalék. Amerikai betegsegélyző-pénztárak azt találták, hogy mig az abstinenseknél 5 év alatt háromnegyed hét, addig a mértékleteseknél ugyanezen idő alatt 2 és fél az átlagos betegedési arányszám. Az alkohol a bűntetteket idézi elő, az elmebetegséget, a gondolkodást, az emlékezetet gyengíti. Mindezeknél azonban fontosabb káros hatása az utódokra. Ebből a szempontból nem az ivási hajlandóság átöröklésében van a főveszély, hanem a blaslophtoriában, vagyis a petesejt megrontásában, megmérgezésében. Ennek a következtében oly sok az alkoholisták utódai között az idióta, epileptikus, bűntettes, elmebajos stb. Az alkoholizmus legenerálódásának egy jeleként mutatta ki Bunuge az anyák szoptatási képességének csökkenését is. Nagyon értékesek Laitinen legújabb, állatokon végzett kísérletei, melyek kimutatták, hogy kismértékű alkohol is jelentékenyen csökkenti a vér haemolitikus ellenálló képességét a fertőző bacilusokkal szembeu. Az alkoholizmus ily sokoldalú káros hatását az áldozatok folyton növekvő száma mellett nem szabad karbatett kézzel néznünk. Mig a kínaiak és japániak törvényt hoztak az ópium ellen, addig mi semmit sem teszünk. Fő baj, hogy az állam rövidlátásában nem látja be, hogy az alkohol nagyobb gazdasági károkat okoz, mint amily hasznot hajt és hogy a nép jóléténél nemesebb cél nincs. A nagypolitika mezejéről. - Budapesti levél. - Mostani levelemnek kénytelen vagyok azt a címet adni. Még pedig azért, mert a „nagypolitika" szóval akarom jelezni, hogy ebben az Írásomban nem leszen választásokról szó, hanem más, ezeken kivül álló, vagyis fölöttük álló politikai dolgokról. A „Közlöny", látom, úgyis eleget foglalkozik Békésmegye választási mozgalmaival. Mért untassam tehát én a publikumot az ország választási esélyeivel, mikor ez úgysem érdekli a békésmegyeieket? Most olyan kérdéssel foglalkozom elsősorban, amilyennel még egy levelemben sem foglalkoztam. Ez a kérdés pedig a nemzetiségi kérdés, mely Tisza István gróf legutóbbi nagy beszéde nyomán lett ismét aktuálissá. Tisza szerint a magyar nemzeti politikának egyik legnagyobb problémája a nemzetiségi kérdés megoldása, még pedig ugy, hogy a magyar nemzeti állam tekintélye biztonságba helyeztessék. Tisza István gróf meghatározása világos, logikus és igazságos. Respektálni a jogokat, ápolni és fenntartani az egyetértést a kormányzatban, az állami, sőt még a társadalmi életben is: ez a helyes magyar politika. De egyúttal kérlelhetetlen ellenségeknek kell lennünk minden nem mag3

7ar nacionalista törekvéssel szemben. Ennél a pontnál Tisza ugyancsak megkritizálja a Justh-pártot, még pedig a következőképen: — Ne beszéljen nemzeti politikáról az, ne beszéljen hazafiságról az, aki szenvedélytől elvakítva, magyar embeBékésmegyei Közlöny tárcája. Erdőn. Korhadt tömbön ülök. Játszik a szél a lombon. Virág bámul ki lent siró haraszt alól. Lehajtva a fejem, lelkem szárnyát kibontom , . . Felrettent egy-egy fütty, az ágakon ha szólok. Filiszterek között ugy megfakult a lelkem I R szent magányban itt újra feléledek. Hiu, kis harcokkal csordulásig beteltem S a szivem hárfáján uj, ifjú dalt zengek. Kacagjatok ki, vagy emeljetek magasra ; Mi sem zavarja meg ma boldogságomat Álomürbe szállván, mint bércek büszke sassa, Magamra hagyatva vagyok legboldogabb. Legyek: kinek nevét késő századok áldjék. — R nagyság érzete oly egyaránt emel — Vagy játszam don Quijote vig-bús históriáját : Hogy hős vagyok, csupán magamnak higyjem el. Reszler Sándor. Jézus mennybemenetele. Megérkezése, fogadtatása a mennyben. „Fölviteték a mennybe és üle az Istennek jobbjára." Márk 16, 19. A fenti szavaknál egyszerűbben a legnagyobbszerü eseményt — Jézus mennybemenetelét — alig lehetett leirni. Viteték tehát a mennybe. A mindenség az Istennek emeletes háza : a földszint ez a világ, itt az emberek, az emelet az örökélet, ott a megdicsőültek laknak. Az Istennek nagy városa két részből áll: a külváros a Siralomvölgyben, a belváros és a királyi palota a hegyen épült. Az Isten birodalma két országból áll: az egyik a láthatók, a másik a láthatatlanok tartománya. Honnan vettük e hitet? A menny reménye, vágya a szivünkbe van oltva. Csakhogy sokra vágyik az ember, aminek azután az ellenkezőjét látja: ezereket remél és koldusbotra jut; hosszú élettel kecsegteti magát és rettenetes röviden elbánik vele a halál. De a mi mennyei vágyunk nem emberi hiúságon, hanem isteni ihleten alapszik ; s az ilyen vágyat oly természetesen követi a megvalósulás, mint a magot, a rügyet, a bimbót a virág és a termés. — Továbbá fenti hitünk Jézus eféle Ígéreteiben gjökerezik: Az én Atyámnak házában sok hajlók van; elmegyek, elkészítem benne számotokra a lakást. — De ha ilyet nem is mondana az írás, maga a Jézus egyénisége kétségtelenné teszi a mennynek létét. Valaki azt az állítást kockáztatta, hopy ha Kolumbus előtt nem is létezett volna Amerika, csak érette, az ő nagyszerű vállalkozása jutalmául is, úgyszólván az ő számára kellett volna az Istennek az uj földrészt teremtenie. E mondás indokoltsága kétséges. De az kétségtelen, hogy miután Krisztus volt, kellett mennynek is lennie, mert az Isten nem lett volna igazságos, ha szent Fiát másüvé juttatja. Hol van az a mennyt Amint a poklott földalattinak, ugy a mennyet földfelettinek tartja a néphit. Ha ezt egyrészt ugy értené, hogy csak a földi dolgok és érdekek fölé emelkedő lélek jut a mennyei légkörbe, s csak aki magasabb szempontból szemléli az anyagiakat, abban van mennyei szellem; másrészt meg ugy magyarázná, hogy a menny annyiban van magasan, amenynyiben, mint a csillagok hazájába a por és füst, ugy az égbe nem juthat fel a baj és bün, tehát az, ami az embert tesujtja ós ^alacsonyítja: akkor volna ama néphitnek értelme. De ha az ember az égbolt fölé, általa határoltnak gondolja a határtalan mennyet, ha földileg korlátoltnak tartja a korlátlant, akkor jobb, ha a mennyet helyi dolog helyett inkább állapotnak tartja. Bár az az Apaiház aligha puszta állapot, miután István vértanú, Pát apostol, János evangélista és a mennybemenetel tanúi látták. De ha hely, akkor olyan hely, amelyhez sem érzékünk, sem róla való fogalmunk, sejtelmünk nincs. — Különben is ne azzal a kérdéssel és gondolattal foglalkozzunk, hol van a menny, hanem azzal, hogy mindenütt legyen, hogy a mennynek főként a szivünkben kellene lennie. Követték-e a poklokra szálltakor a kárhozatból megváltott lelkek e diadalmenetkor a mennybe érkező Jézust? Ha igen, akkor ez a menet ezerszerte ünnepélyesebb volt minden egyebeknél. Más hősöknek a rabok ezrei, Jázusnak a felszabadultak milliói voltak a kísérete, a dicsősége. Óh, vajha mostanáig se szakadt volna vége e menetnek; vajha csatlakoznánk hozzá mi is ! A menny kétségtelenül a legnagyobb örömmel üdvözölte az érkezőt; ez a fogadtatás volt az égnek legnagyobb ünnepe. Hiszen, Krisztus tanúsága szerint, még a bűnös megtérte fölött is nagy öröm van a mennyekben ; sőt még a megtérő tékozló fiút is nagy ünnepséggel fogadta, aranyba, bíborba öltöztette az apja; mennyivel inkább azt, aki az elprédáltat visszaszerezte 1 — Krisztust virágvasárnapi bevonulásakor a földi Jeruzsálem is hozsannával üdvözölte; a megváltás és megs abaditás befejezett nagy munkájából hazatérőt a mennyei város kétségtelenül még ünnepélyesebben fogadta. Tette ezt annál inkább, mert e fogadtatást követte a Megváltó koronáztatása és trónfoglalása, melyet röviden e szavakkal emlit az evang'óliom : Üle az Istennek jobbjára. Hogy a mennyben sem székről, sem tulajdonképeni „ülésről" nincsen szó, azt a tudatlan is tudja. Az evangéliomban említett „ülés" képleges kifejezése részint a Jézus földi nagy munkáját ós küzdelmét követő mennyei nyugalomnak ós boldogságnak, részint pedig az őt ért mennyei megtiszteltetésnek. A jeruzsálemi templomban még a papok is — szotgák módjára — álltak ; ellenben Krisztust még a mennyben is leültette az Isten ; ő még ott is ur volt. Az Atya a jobbjára, vagyis közvetlenül maga mellé ültette azt, akinek lelke soha egy hajszálnyira se távozott el tőle. — Vajha minket legalább a jobbjára állithatna az ítéletkor az Isten. — Az Atya a saját trónjára ültette, fejedelemmé tette a Fiát. Hogy ne tette volna ! Hiszen Józsefet még Fáraó is, Mardokéust még Ahasverus is, vagyis az igazakat még a pogány is trónra emelte. Azóta Krisztus a mennyben van. Hogy a mennyeiek mit mivelnek, velünk mily összeköttetésben állanak, arról keveset mond az írás. De ha Jézusnak mennyei működéséről egyebet se mondana annál, hogy az Atya jobbján ül, s az Isten neki minden hatalmat átadott, már ebből is sokat, ós főként azt következtethetjük, hogy miután átvette, tehát gyakorolja is a hatalmat, kormányozza is a világot, intézi is egyházának sorsát. S e munkájának látjuk is a