Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-04-24 / 33. szám

264 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 április 17 dést a lehető egyöntetűség t lérése mellett ugy kívánja elintézni, hogy a méltányos kívánságok és tárgyilagos szempontok lehető figyelembevételével s egyik-másik, esetleg" túlzottnak mutatkozó kívánság redukálásával, elvi alapon megjelölje a középutat, egyaránt figyelembe véve a vagyonfelügyeleti szempontból mérlegelendő körülményeket és a kérdés szabadelvű ós móltányos megoldásához fűződő nagy közigazgatási érdekeket. ' Politikai hullámok. - Budapesti levél. — Most valami örvendetes dologgal kezdem a levelemet. Ugy hiszem, nem is fognak önök érte megharagudni, hiszen szomorút és komoly hangon irtam már elégszer. És ebben a szomorú világban felfér egy kis örvendetes dolog is. Az örvendetes pedig nem más, mint az, hogy az öreg király végre-valahára ott hagyja, ha csak rövid időre is, a bécsi Burgot és ellátogat a tündérszép budavári palotába. Nem lesz tehát lakatlan, nem áll üresen az a gyönyörű ház, amelyre minden magyar ember a büszkeség és szomorúság összevegyült érzelmeivel tekint. Igaz, hogy most sem sokáig lesz szerencsónk az ősz uralkodóhoz, de azért mégis örülnünk kell, hogy viszontláthatjuk a magyar földön. A király május első napjaiban jön Budapestre. Körülbelül május 8-ra állapítják megérkezését és azt is jelentik, hogy „hosszabb tartózkodásira jön, Hogy ez a „hosszabb idő" mennyit jelent, azt most még bajosan lehet meghatározni, mivel a király május havi programmjának egy része még nincsen fixirozva és különben is több más körülménytől is függ itt tartózkodása. Azt tervezik, hogy vasárnapi napra rendezik az érkezést és módot akarnak nyújtani arra, hogy a fogadtatásnál a közönség szeretetének megnyilatkozása is alkalomhoz jusson. Az uralkodó látogatásának politikai jelentőségéről különböző verziók keringenek. Egyik verzió szerint a király idejövetele összefüggésben áll a választási mozgalmakkal, másik szerint a közös költségek felől való tárgyalásokkal van kapcsolatban. Egyik verzió sem felel meg a valóságnak, mert olyan szerepet nem szánhatnak Ő felségének, hogy a képviselőjelöltek pártbeli sérelmeibe beleavatkozzon. A közös költségek felől való tanácskozás pedig jóval megelőzi a király jövetelót. A közös költségeknek különben már beharangozott Bilinszky osztrák pénzügyminiszter, aki azt mondta a héten a Reichsrathban, hogy a hadseregre most igen sokat kell költeni, mert az osztrák és «főleg a magyar" belső zavarok következtében a hadsereg elmaradt s igy a háborús veszedelem következtében előállott annak a szüksége, hogy hirtelen, tehát a normálisnál drágábban tétessék jóvá, amit elmulasztottak. Az osztrák pénzügyminiszter tehát bennünket okol a haderő meggyengüléséért. Szeretetremóltóan a mi nyakunkba sózza a felelősség súlyosabbik felét, mig a nagyobb hasznot a hadsereg részére való beszerzéseknél az osztrákok vágják zsebre, akikről különben Bilinszky ur bölcsen hallgat. De hallgat a pénzügyminiszter arról is, hogy mikor háborús veszedelem volt, Magyarország állott helyt és magyar csapatok vonultak le, készen a véráldozatra. íme, igy fest a mi áldozatunk osztrák világításban. A választási agitáció különben nem szünetel. Hieronymi Károly Tócsőn erősen szembeszállott Justhhal a bankkérdésben ós az általános választójog kérdésében is konstatálta, hogy miben áll a Justh-programm és megállapította hogy obstrukcióval nem lehet megoldani a gazdasági kérdéseket. Az obstrukciót ugyanis Justh már kilátásba helyezte. Azonban ember tervez és Isten végez . . . Gyula és a városerdő. Miniszteri leirat a városházán. Lapunk több izben megemlékezett már arról a mozgalomról, mely a vármegye székhelyén, Gyulán indult meg s amelynek célja az, hogy az ottani városerdőt, mely állítólag nem felel meg semmiképpen a hozzája fűzött reményeknek : ki kell irtani. Az erdőirtást különben, minden poózist megsemmisítő volta ellenére, szeretik a magyarok. Valóságos vandali kegyetlenséggel esnek neki egy lombkoszoruzta vidéknek, kivágják a százados fákat, gyökerestül elpusztítják a tenyészetet Igazán, a legnagyobb mértékben érthetetlen az az idegenkedés, melylyel mimmel iránta. Mond nem szeretsz, hogy soha nem is szerettél. Te, aki oly gyönyörűen tudtál beszólni a szerelemről. Ki azt mondtad, hogy az igaz szerelem tűr, szenved, kínlódik ez érzelem alatt s nem lehet kioltani semmivel. S íme a Pandorok büszkesége erősebb, mint szerelmük, mert büszkeségedben megsértve, szerelmed sinylik érette ?! Nem szeretsz, mert nem is szerettél s most büszkeséged hamis palástjába burkolod érzéketlenséged, szenvedésem iránt. Lásd, engem egészen megtört az utóbbi napok gyötrelme. Szokatlan hidegséged, mely forró, alázottan itt kínlódom előtted a porban. — Kelj fel grófnő. S hidd el, hogy épp ugy szeretlek most is, mint előbb. S ha van fokozat ez érzelmeimben, ugy talán még jobban. De mi egymást megtalálni ez éietben többé nem fogjuk. Nézz oda fel a mennyboltra. Látod ott, amott tündölik a göncöl szekere. Az évezredes egyiptomi emlékekben láttam lerajzolva ezt a csillagzatot. Éppen igy állott a két tündöklő égi test, semmi változás bennük. Egymásmellet fénylenek mióta megteremtették a világot. Egymásmelleit és soha, de soha egymást nem fogják elérni. Mi is két ilyen tündöklő fényes csilag vagyunk Egymás mellett égünk, egymásért el is égünk, de egymásra lelni többó nem fogunk. — De miért, óh Dogé! Mondjad miért ?! — Hogy miért ?! Ez a mi végzetünk. Mert Pandoro vagyok ! Egy Pandoro büszkesége felér minden kiszenvedóssel e világon, egy Pandoro büszkesége olyan, mint a florenci kristály, erős, törhetetlen, csillogó, fehér s ha egy erős torok belé kiált izzó, porrá törik, csillogó fövény lessz belőle. Az én lelkem érted izzott, ahol érted ól még mostan is. Minden gondolatom, minden érzelmem utánad sóvárgott. S te nem becsülted meg azt. A harsány hang beló kiáltott s az ón lelkem érzelmei öszszetörtek. Nincs művész aki megcsinálja, ki éppé formálja azt. — Dogé ! A csillagok éjfélre hajolnak. Kíséretem lent már nyugtalankodik. Mond meg őszintén, férfiasan. Akarsz továbbra szeretni, vagy kívánod, hogy e rosz tréfámért ifjúságommal, szépségemmel, boldogságommal vezekeljek, Küzd le büszkeségedet. Pandoro Alfanó, ez egyszer könyörülj gyöngeségemen. Nézd térden állva csókolom kezed. Csak szeres ismót, szeres továbbra is. — Kelj fel grófnő. Férfi előtt nő sohase térdeljen. Szeretlek! Nem a férfi udvariassága súgja ezt nekem. Szivem diktálja a szót. Szeretlek. De enyém többó nem lehetszt soha. Szánlak, szánom önmagamat. Boldogságomat, szerelmemet. De a Pandorok büszkesége ... Oh hagy magamra. Ne szógyenits meg, hogy előtted zokogjak. Hadd sirassam egyedül el boldogságomat. Menj, a kiséret már nyugtalan s vidd magaddal földi üdvösségemet. (A grófnő kitörő könnyek között lassan-lassan elhagyja az erkélyt. Lent egy fényes gondola oldódik el s némán, mint kísértet távozik a dogé palota árnyékából. A hold ezüstös sávot hint a tengerre s ebben az ezüstös sávban siklik a csólnak tova. A gondola ülé són egy megtört sötét női alak zokogva borul a párnák közé. A dogé nyitott ajakkal nézi a tüneményt s amint mind messzebb s messzebb siklik boldogsága szemei fátyolosak lesznek. Messziről halk gitárpengóst hoz az esti szellő. A magnólia fák erős illata összevegyül az olajfák kábitó szagával. A nyitott erkélyen födetlenül álló dogé hosszú fürtéi ezüstként csillognak a hold sugaraiban. Kinyújtott kezével áll s abban a percben mikor, a gondola egy pikkoló canalen besurran végig vágódik hosszábas a földön, mig ajkai lassan szűrik e szókat:) — A Pandorok büszkesége ! A Pandorok büszkesége! . . . az alföldi városok az erdők iránt viseltetnek. Nincs Budapesten és Debrecenen kivül magyar város, amelyik áldozni tudna az erdőért. Tudomásunk szerint Debrecennek 35000 holdnyi erdősége van manapság szakszerű kezelés alatt. És a cívis város elérte ezzel azt, hogy a tüdővész halálos veszedelmü b&cillusait elűzte a város vidékéről. Most már itt ütötte fal a fejét. Ennek voltaképeni oka pedig nem más, mint az erdők hiánya. Nem ismerünk még vármegyét az országban, amelyik olyan szegény volna erdők tekintetében, mint | Bókósvármegye. Csupa síkság, csupa , szántóföld ván, amerre csak nézünk j s egy-egy lombosabb fa valósággal a i ritkaságok közé tartozik. A természet kedvelője számára pedig nincsen gyönyörűségesebb látvány, mint a virágfakasztó lombosodó erdő. Egy erdő valósággal gyűjteménye a különböző betegségek efleni orvosságoknak, mert a tapasztalat bizonyítja, hogy erdőkoszoruzta városok, vagy községek lakosai sokkal egészségesebbek, sokkal életrevalóbbak, mint más városok és községek lakosai. Ezenkívül közgazdasági fontossága is nagy az erdőknek. A földmivelésügyi minisztériumban külön önálló osztály létesült, mely az ország erdőgazdasági érdekeit tartja szemmel és oda törekszik, hogy Magyarország ezen a téren is az első államok közé tartozzék. Sajnos, ez a vágyunk nem nagyon teljesedett be, mert az ország legtöbb vidékén, különösen pedig Bókésvármegyében, olyan nép lakik, amelyiknek mákszemnyi érdeklődése sincs az erdőgazdálkodás iránt. Itt az erdőket becstelen, hasznot nem hajtó területeknek tartják, amelyeket ki kell irtani, mert csak akkor lesznek használhatókká, ha róluk a fák elpusztulnak. Ennek a balga meggyőződésnek a gyászos folyománya az, hogy Bákésmegyóben erdőt alig lehet találni ós hogy itt a tüdővész ijesztő mértékben pusztit. A hagyományos régi meggyőződésnek tipikus formája az a mozgalom, mely Gyulán indult meg pár évvel ezelőtt s amelynek célja az, hogy a városerdőt, mely a gyulaiaknak egyetlen kiránduló helye: ki kell irtani. Békésmegyében ennek a mozgalomnak akadtak is párthívei nagy számmai ós ennek lehet tulajdonítani egyrészt azt, hogy olyan kevés az erdő nálunk. Fölösleges dolog itt az erdők közegészségügyi és közgazdasagi fontosságát még egyszer hangoztatnunk. Gyula város polgárságát mégis elragadta az általános áramlat és ezért járult hozzá a képviselőtestület többsége ahhoz az indítványhoz, hogy a városerdőt ki kell irtani. A képviselőtestületnek ehhez a határozatához a törvényhatósági bizottság is hozzájárult, azonban a földmivelésügyi miniszter más álláspontra helyezkedett, amennyibón meghallgatva az erdészeti szakfelügyelő véleményét is, kimondotta, hogy a városerdőt kiirtani nem szabad. A miniszter döntése tudomásul vétel céljából e hónap 28-án, csütörtökön kerül a képviselőtestület eló, amely legnagyobb valószínűség szerint, nem fog simán átsiklani e mindenesetre fontos kórdér fölött. bad és független földbirtokos utódokból azok, akik a pálinkás boltot választották templomnak, azt harsogják: Le az urakkal! Igy esett meg aztán, hogy az Alföldön a legmagasabb templom aljában a legalacsonyabb gondolkozású párt fószkelődött meg. A józan eszű gazda a ménlóban a telivért, a bikában a jó származást, a kandisznóban a jó fajtát keresi. A pálinkás-eszü gazda ellenben a népvezérben az üres fejet, a nagy szájat és az öklelő szarvakat választja. A legegyszerűbb parasztasszony is a dinnyének legjavát válogatja a piacon, ha venni akar. De a cucilista bölcs azt mondja : ezt nem szabad tovább tűrni, mert mindnyájan egyenlő — lökök vagyunk. Egy kis politikai rovás. Ha komoly betegségünkben nem tudnak rajtunk segíteni a helybeli doktorok, rendszerint a nagyobb tudással és nagyobb gya korlattal biró egyetemi orvcs-professzorokhoz szoktunk fordulni. Mikor azonban a nemzet egészségéről, illetve a nemzet betegségét meggyógyítani hivatott politikáról van szó, akkor még az értelmesebb osztályok is sokszor a kuruzslókban bíznak meg inkább. Sőt nálunk, Csabán, sokan vannak még, akik erőszakkal követelik, hogy a sok szenvedéstől meggyötört magyar nemzet betegsége csakis parasztpárti ráolvasással gyógyíttassák. Volt idő, amikor a csabai atyafiak is tudtak szellemeset mondani s elnevezték a politikát — úri huncutságnak. Azóta nagyot fordult a világ s a parasztpárti jeles utód az egykori úri huncutságot — fejős tehénné változtatta át a maga részére. Az ős-csabaiak, akik szegény jobbágyok ós zsellérek voltak, a mennybéli Atyához fölemelkedni kivánó lelkük buzdítására verejtékkel szerzett filléreikből égbetörő toronynyal építették meg a nagy templomot. A szaA csabai öntözött rét. Készül a szivattyú telep. Békéscsaba határának egy része az országos nevezetességek között foglal helyet. Aki a határnak a kastólyi temető után következő részén jár, annak okvetlenül szemébe tűnik egy gyönyörű sik terület, melyen buja tenyészet virul s amely pompázó zöld színével egészen kiválik a környezetből. Ez a 200 katasztrális holdnál is nagyobb terület az öntözött rét, amelyre nemcsak Csaba lehet büszke, de a magyar állam is. Az ideálisan gondolkozó és érző embert valósággal poétikus gondolatok szállják meg, mikor e sötét-smaragdzöld, sárga kikiricc3el sűrűn tarkított réten sétál. Körülötte buja tenyészet az azelőtt szikes talajon, fölötte pacsirta énekel, kis távolságra a robogó vonat látszik ós köröskörül végtelen béke, mondhatatlan csöndesség. A természelimádó itt látja igazán annak a titokzatos erőnek a hatalmát, mely magával ragadja, kiöli lelkéből a hitetlenséget ós megtanítja imádkozni. E sorok írójának csütörtök délután nyilt alkalma meglátni az öntözött ró tet és akkor ragadta el tropikusán bujg tenyészete. Ódát szeretne zengeni róla de a riporteri kötelesség reálisabb cé] feló szólítja. Az öntözött rét ugyanis mint annak idején megírtuk, bajban van A Weszelyi-hidnál levő szifon bedőlése következtében nem lehetséges a rétnek duzzasztás által való öntözése, sőt í legújabb értesülések szerint ez ki van zárva a szifon felépítése után is. A; Alsófehórkörösi Ármentesitó Társula nagyon takarékoskodik a Körös vizévé és nem hajlandó ezután annyi vize bocsátani a Körös-csatornába, hogy Í rétöntözés ez egyszerű móddal lehetővt tétessék. Ezért mindjárt a szifon bedő lése után felmerült a rétnek szivattyú zás utján vató öntözése. Ki is vett i földmivelésügyi kormány támogatásává bérbe a község egy 10 lóerejü gépet i mult évben. Ez azonban elégtelennel bizonyult, amellett költséges mulatság is volt, ugy hogy a község tavab őszön visszaadta a motort tulajdonosá nak. Most a nyár közeledtével ismé felmerült a rétöntözés problémája. 1 képviselőtestület, tekintettel a dolo; sürgősségére, meg is szavazott 10.00 koronát egy szivattyúgóp beszerzésért mely az öntözött rót csatornáit lesz hi vatva vízzel ellátni. A határozatot a alispán az ügy sürgősségére való tí kintettel soron kivül jóváhagyta és má meg is tették az előkészületeket a sz vattyútelep felállítására. Már öntik vasbeton-pilotákat, amelyeken a gép ház áll, Középkorú, nagyon értelmes pa rasztember a mintaszerű telep felügye lője, K e s j á r bácsi. Szívesen sőt örön mel kalauzol mindenkit és magyarázz az esetleg értelmetlen dolgokat olya szakértelemmel, hogy becsületére vá nók akármelyik növénytani professzoi nak. Mikor munkatársunk kifejezte Kes jár bácsi előtt bámulatát az öntöző rét fölött, következőket mondta : — Uram, én szegény ember vagyol nem is jártam be valami sok vidéke nem is végeztem magasabb iskoláka de mondhatom, hogy az érdeklődé amely az öntözött rót iránt mutatkozil igazán bámulatba ejt. Majdnem mindéi nap jönnek ide pesti urak a miniszti riumból, meg másfelől. Ha látná az u mennyire örülnek a rétnek ! Sőt töl bet mondok. Idegen országokból jönnek a rót csodálatára. A multk( például két hollandus ur volt itt. E jöttek messziföldrő!, a nagy tengt partjáról. Igazán, valami csodálatoz d< I logis ez Ott ahol régebben nem terme meg még a katángkóró sem a sz: