Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-01-13 / 4. szám

Békéscsaba 1910 január 13. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 De a lovak és a többi igavonó álla- . tokra való tekintettel veszedelmesek azok az utak. E szegény állatok lábát valósággal tönkreteszik azok az utak, igen nagy kárt okozva azáltal a gazda­közönségnek. Nagyon sok panasz is érkezett be ugy az alispáni, mint a gyulai m. kir. államépitészeti hivatalhoz. E tarthatatlan állapotok föoka az, hogy a Glasner-féle budapesti útépítési vállalkozó cég, amelylyel a vármegye a kavicsszállitásra megállapodott és vele szerződést is kötött, nem szállított ka­vicsot. A szerződés értelmében a cég magas kötbért tartozik fizetni, ha a szerződés pontjait nem tartja be. E köt­bér megfizetésére az államépitészeti hi­vatal kötelezte is a Glasner-céget, amely padig a beérkezett információk szerint nincsen valami kedvező anyagi viszo­nyok között s amelyre e horribilis köt­bér megfizetése valósággal megrendítő hatással volna. A Glasner-cég ennélfogva az állam­épitészeti hivatal intézkedése ellen fe­lebbezést jelentett be a közigazgátási bizottsághoz, mely hétfőn foglalkozott vele P e r s z i n a Alfréd, az államépi­tészeti hivatal főnökének előadásában. Glasnerék a felebbezésben hivatkoznak meglehetősen rossz anyagi viszonyaikra és arra a nagy csapásra, melylyel a kötbér megfizetése jarna rájuk nézve és kérik a közigazgatási bizottságot a kötbér méltányosabb számitására. Mu­lasztását azzal védi, hogy október óta nem tudott hozzájutni a szükséges wag­gonokhoz és azért nem szállíthatta a kavicsot. Kötelezi azonban magát arra, hogy február végéig az egész kavics­szükségletet szállítani fogja. P e r s z i n a Alfréd a kérelem el­utasítását javasolta, mert a Glasner-cég ismerte a szállítás feltételeit, tudta, hogy mulasztás esetén milyen veszedelem fe­nyegeti és mégis elhanyagolta a megyei utakat. Az a védekezés, hogy a MAV­nál nem állottak rendelkezésére a wag­gonok, nem áll meg, mert a kereske­delmi miniszter csupán mérsékelte a nagy répa-teherforgalomra való tekin­tettel a kavicsszállitást. Ellenben neki biztos tudomása van arról, hogy Glas­ner más hasonló vállalatokkal foglalko­zott Békésvármegye rovására. A javaslathoz többen szólottak hozzá. Veres József, H a v i á r Dániel, dr. Török Gábor előtt ismeretesek azok azok az utmizériák és nem egy­szer hajlották már panaszkodni a lakos­ságot a félben maradt utak okozta ká­rok miatt. Felmerül azonban az a kér­dés, hogy hátha nincs elegendő kavics a kőbányában? P e r s z i n a Alfréd megjegyzi, hogy az az erdélyi kőbánya, ahonnan Glasnerék szállítanak, szinte kimeríthe­tetlen. Kavics van, csak Glasner nem akarta szállítani. Veres József: Csakugyan olyan szegény az a Glasner? P e r s z i n a . Ugy vagyok infor­málva, hogy rjssz anyagi viszonyok közöit van. Erre való tekintattel A m b r u s Sándor alispán javaslatára kimondotta a bizottság, hogy abban az esetben, ha a Glasner-cég február hó végéig, mint ahogy igérte, szállítani fogja az egész kavicsszükségletet, nem zárkózik el a kötbér méltányosabb számítása elől, de ha ez nem történik meg, kötelezi a maga­sabb kötbér lefizetésére s ezenkívül más vállalkozóval köt ujabb szerződést. Az országos magyar izr. köz­művelődési egylet. Az ország zsidósága eddig is el 1 haladt humanitárius, kulturális és köz­művelődési téren. A hitéletet ápolók azonban azt tapasztalták, hogy e nemes versenyben a felekezeti összetartozan­dóság, a hitélet bensőségteljessége so­kat szenved s a fiatal generáció az ősök , vallásaival, a nehéz napi küzdelembdn vajmi keveset törődik. Ez indította az ország izr. szellemi vezetőit arra, hogy a hitéletnek minden téren való fejlesztésére megalakítsák az OMIKE.-t. Csabán a hitközség elöljáró­sága régen fáradozott, hogy ennek fiókját itt megalakítsák. A fiók megalakítása kedden délután ment végbe. A hitközség meghívására a központból dr. Hevesi Simon budapesti főrabbi, dr. Venetianer Lajos újpesti főrabbi és W e i 1 e r Ernő dr. központi ügyvezető titkár is meg­jelentek. A kél főrabbi mély és ritka tudományu, nagy szónoki készséggel, ritka magyar irodalmi nyelvezettel el­mondott, különös az Isten lételét bizo­nyító teologiai beszéde, igazi ünneppé avatta a fiók megalakulását. A két tu­dós főrabbi beszédére vasárnapi szá­munkban visszatérünk. A vendégek a déli gyorsvonattal érkeztek s a vasútnál, a hitközségi elöl­járóság ólén R e i s z Simon elnök üd­vözölte őket. Az alakuló ülés a Kaszinó termében folyt le, a közönség nagy érdeklődése mellett. Sajnos, a terem szük volta miatt sokan künn rekedtek. A kultúregyesület alakuló közgyű­lését Reisz Simon hitközségi elnök nyitotta meg, szép szavakkal ismertetve az, egyesület célját. Utána dr. Ven e­t i a n e r Lajos újpesti főrabbi tartott tartalmas előadást a magyarországi zsi­dók történetéből s meglepte a hallga­tóság egy részét Kossuth Lajosnak nagyon is ellenszenves beállítása a tör­ténetbe a magyarországi zsidósággal szemben. Utána dr. Hevesi Simon, a budapesti izr. hitközség tudós főrabbija, „Isten létéről" „Az Istenfogalom ós a ter­mészettudomány "irodalmi remekszámba menő értekezletet tartott. Majd K o h n E. H. főrabbi mondott köszönetet a kö­zönség nevében a ritka szellemi élve­zetet ós tanulságot nyújtó előadásért a fővárosi főrabbiknak. Végül W e i 1 e r Ernő dr, a központ ügyvezető-titkára­lelkes hangú beszédet intézett a közön, séghez, különösen a hölgyközönség­he7, am> lyben buzdította a jelenvo'­takaf, hogy az uj egyesületnek minél nagyobb propagandát csináljanak, hogy tagokban ós anyagiakban megerősödve, célját könnyebben megvalósíthassa. Ezután az egyesületi tisztikar meg­választása következett. Elnök lett dr. F á y Samu, alelnökök : dr. R ó v ó s z Fülöp ós Fried József, ügyvezető­titkár dr. H e r z o g Henrik, ügyész dr. W e i s z Frigyes, pénztáros Scwartz Jónás, ellenőr K o h n Ignác, jegyzők dr. Pető Ákos, dr. Székely Lajos, dr. T a r d o s Dezső éá dr. S z a m e k Emii. A megválasztottak nevében dr. H e r z o g Henrik mondott köszönetet. Az ünnepélyt templomfelavatáshoz ha­sonlította, melynek első momentuma az örök mécses meggyújtása. A mécsest a két tudós főrabbi gyújtotta meg, az uj elnökségre vár a feladat, hogy őrizze. Hevesi főrabbi szellemes vála­szában kiemelte a legendás két olajfát, mely az örökmécsest táplálta. Ezek meg­személyesítői a hitközség elnöke ós fő­rabbija. Ezután a közgyülÓ3 elhatározta, hogy az intéző-bizottságot a legköze­lebbi közgyűlésen fogja megválasztani. Huszonöt év a közigazgatás szolgálatában. Lukács főszolgabíró jubileuma. Méreteiben nem nagy, de annál melegebb és bensőségesebb ünneplés játszódott le szerdán Gyulán. Lukács Endrét, a központi járás főszolgabiráját ünnepelte a közigazgatási tisztikar ós Gyula egész uri társadalma abból az alkalomból, hogy betöltötte közigazga­tási szolgálatba lépésének huszonötödik évfordulóját. Huszonöt évet közpályán eltölteni, nagyon nehéz. Még nehezebb azonban eltölteni ugy, hogy megelége­déssel tekintsünk vissza az elviharzott negyedszázadra és kivívjuk szeretetét, elismerését mindazoknak, akikkel akár hivatalos, akár magánérintkezésben ál­lunk. A közigazgatási állások között talán a főszolgabírói állás a legkényesebb és legexponáltabb. A főszolgabíró feje epy járásnak s egyszersmind az államhata­lom letéteményese is. Ha egyénisége olyan, módjában van ezzel a hatalom­: mai visszaélni is a lakosság kárára. Azután társadalmi frakciók mindenütt j vannak. És ha a főszolgabiró az egyik frakciónak kedvez, magára haragítja a ' másikat. Valóságos diplomatai éleslátás­; sal kell bírnia, ha a különböző árnya­' latok Vonzalmát meg akarja nyerni. Lukács főszolgabiró megelégedéssel > | tekinthet vissza közhivatalnoki pálya- j ' futására. E hosszú idő alatt nem szer­zett magának ellenségeket, csak bará­! tokát. Meg tudott maradni azon az arany középúton, mely egyedül csak a célra- , vezető. Nem beszéltetett sokat magáról. Hivatalos kötelességeit lelkiismeretesen és pontosan teljesiti, Ítélethozatalaiban vezérelte az igazság és méltányosság, modora szíves, előzékeny, anélkül azon­ban, hogy az állásával járó és feltétle­nül szükséges tekintélynek ez rovására menne. Innen van, hogy szereti nem­csak járása, nemcsak a gyulai társada­lom, de a megyéből mindaz, akivel ismeretségben van. A jubiláns főszolgabiró életrajzi adatai a következők : Született 1859-ben Békéscsabán. Gimnáziumi és egyetemi 1 stúdiumainak elvégzése után, 1885-ben, ! a közigazgatási szolgálatba lépett mint közigazgatási gyakornok. Tehetségének és rátermettségének csakhamar olyan kétségbevonhatatlan jeleit adta, hogy Békésvármegye törvényhatósági bizott­sága már két óv múlva, 1887-ben, II. aljegyzőve választotta meg. Ez állásban működött 1893-ig, amikor t. aljegyzővé választották. Hat év múlva, 1898-ban, már a gyulai központi járás főszolga­birája lett s mint ilyen, működik ma is. Lukács Endrét, mint fentebb irtuk, a vármegyéi tisztikar és a gyulai úri társadalom őszinte ovációban részesí­tette. Délelőtt Ambrus Sándorral élén, megjelent nála a megyei tisztikar, amelynek jókívánságait Ambrus alispán tolmácsolta. Este pedig, a jubiláns tisz­teletére, száz terítékű fényes bankett volt a kaszinóban, melyen számos fel­köszöntő hangzott el. Morzsák. A művészet köréből. - Külön fővárosi tudósítónktól. ­(A hó import.) Ez a legújabb ipar­cikk, amelyik hangosan kiált a vám­sorompók után, természetes, hogy ezt is Ausztriából kapjuk, még pedig külö­nösen a téli évszakban óriási mennyi­ségben. Csak maga Tátrafüred naponta vagy háromszáz hatalmas szánkóval fogyaszt és hol vannak még a többi fürdőhelyek, amelyeknél — ahogyan mondani szokták — a havasok képezik az üzleti bázist. Kedves ós tehetséges piktorunk, Katona Nándor, aki most medvének öltözködve néhány hetet töltött az északi Kárpátok túlsó olda­lán, csudákat tud beszélni a fellegek közelében vigyázó hó-importró'. A mű­vésznek az volt a legkedvesebb hajnali szórakozás, hogy kiülve a pirkadás rózsafényében uszó hegyoldalra, szem­lélte a havat turó embereket, vagy há­romszáz munkáskezet és hatvan szán­kót, amelyeken késő estétől kora regge­lig szállították át a hótömeget a Kár­pátok túlsó oldaláról, ahol a havasok méltóak maradtak nevükhöz, az innenső oldalra, ahol Tátrafüred pompázik egé­szen hótalan havasokkal. A Lipótváros a hó miatt mászik ide föl, erről tehát okvetlenül gondoskodni kell a hotelier­nek, ha nem akarja kockáztatni a téli szezont. A könyörtelen végzet azonban nem tűri a természet ellen való láza­dást ós a reggeli napsugár hamarosan tönkre olvasztja az egész éjjeli hószállit­mányt. De a szánkósok este mégis újra kezdik. Tátrafüred szépasszonyai pedig korán reggel az álhavasok aljában mu­latnak a külföldi hó olvadozásán. A tavalyi hóért bőven kárpótol az idei szórakozás. * {Aktok az utcán). Az elmúlt szom­baton két helyen vendégszerepelt egy­szerre a művészet Karneválja, Beöthy László színészeknek és íróknak adott vacsorát a Drechslerben, ugyanakkor a Fészek csillárjai alatt a Müvószház far­sangi avatása folyt. Véletlenül egyszerre oszoltak a párok mindkét helyről és a Fészek népe az Andrássy-uton összeta­lálkozott Beöthy vendégeivel, akik kö­zött nem egy nagy művésznő rúgta a port. A toalettek az egész vonalon meg­döbbentően hiányosak voltak, tekintve az ötfokos éjszakai hideget. Az egyik Fészek-lakó festőt meg is ihlették és a művész odafordult a kollégájához : — Te, hiszen ezek kész aktok. Lehet rajzolni! -- A formái elsőrendüek — vetette ellen, a másik — de a bőrét cserzeni kellene. Őnagyságán ugyanis a derék, de abszolút értéktelen lúdbőrök teljesen hatalmukba kerítették a túlságosan me­rész dekolltázst. * (Zenevándorlás). A Király-Szinház­ban pénteken mutatják be Lehár Ferenc legújabb operettjét, a Luxemburg grófját. Ebből az alkalomból a Csak a veséjét cimre hallgató bohémtársaságban, ahová nagy művészek és kritikusok is járnak, fölelevenítették a következő históriát: A Luxemburg grófja bécsi bemuta­tójára nagyobb kompánia utazott föl Pestről, írók ós muzsikusok. Előadás után valaki konstatálta, hogy Lehár nem szégyelte magát kölcsönvenni egyet-mást Kálmán Imre Tatárjárásá­ból, amelyet eddig éppen kétszázszor adtak elő Bécsben. — Ebül gyűlt jószágnak, ebül köll vesznie! — mondta egy másik, malició­zusan Kálmán Imre felé fordulva, aki nagyon jól tudta, mit jelent ez a zama­tos közmondás. De mielőtt még véde­kezhetett volna, elibe állt egy harma­dik vese-fiu és fránya mosolylyal men­tegette Lehárt. — Ugy-e, Imre, joga volt hozzá Lehárnak. Egyszerűen visszalopta a mu­zsikáját. Öngyilkos íiatal úriasszony. Keserű mézeshetek. Mit nem tesz egy névtelen levél. A névtelen leveleknek a régi, hely­zetkomikumon felépült bohózatokban és vígjátékokban igen nagy szerepük volt. Kacagtató bonyodalmak támadtak miattuk, amelyeken a publikum jól mu­latottt. Azóta a névtelen levelek átjöttek az életbe. Csakhogy ám itt nem kacag­tató a szerepük, hanem szomorú és nem komédiákat idéznek elő, hanem meg­rázó tragédiákat. Minden városban akadnak időnként egyes, sötétben bujkáló, kétes jellemű alakok, — akár nő, akár férfi — akik­nek ördögi gyönyörűséget okoz, ha egyes családok békéjét feldúlhatják. El­árasztják ferdített betűs, névtelen leve­lekkel a várost, meggyanúsítják hozzá­tartozóik előtt a legtisztább jellemű asszonyokat, férfiakat. Gálád rágalmakat költenek róluk és ha valamelyik fél hi­székeny, vagy idegei nincsenek egészen rendben, a legviharosabb családi jele­netek, gyakran pedig szomorú tragédiák játszódnak le. A féltékenység mindig rossz tanácsadó volt s a féltékenységet, a „Nagy Galeottó"-t akarják azok az alakok felébreszteni a hiszékeny embe­rekben. Pár óv előtt Dabrecenben tör­téntek országos hirü és budapesti la­pokban is hasábokon keresztül pertrak­tált botrányok az ilyen névtelen leve lekből kifolyólag. A csabai társadalom előtt sem ismeretlenek ezek. Most pe­dig — ugy látszik — Gyulán garázdál­kodnak a névtelen levélírók s sikerült is nekik egy szép fiatal életet kioltani, egy család boldogságát örökre feldúlni. A szomorú történet a következő : Bacsó Gyula, a gyulai főgimná­zium fiatal tanára csak 1909. december 27-én esküdött örök hűséget Szelei Rózának, aki Kiskőrösön polgári iskolai tanárnő volt Ez állásáról azonban le­mondott és követte fórjót, akivel már évek óta szerették egymást. A házasság első napjai boldogok voltak. Az óv utolsó napján azonban levelet hozott Bacsó tanárnak a posta. Szomorú levelet. Tele volt az a levél mindenféle rágalmakkal a szegény fia­tal asszony ellen. Az anélkül is nagyon ideges ter­mészetű Bacsó tanárral összeomlott a 1 világ, mikor elolvasta azt a levelet. A képzelt nagy csalódás súlya alatt csak­nem összeroskadt. Sáppadtan, reszketve, ingatag léptekkel ment haza, ahol a fiatal asszony mosolyogva, szerelemmel ! fogadta. Bacsó tanár, mikor meglátta az asz­szonyt, első pillanatban szinte rá akart | rohanni, de aztán mégis uralkodott ma­gán és odaadta azt a gyalázatos leve­let a kezébe. Rekedt hangon mondta : j — Olvasd el! A férje tekintetétől és viselkedésé­től megrémült Bacsónó elvette a leve­let és olvasni kezdte. Minden mondat­nál nőtt a felháborodása. Bacsó tanár nem állhatta meg egyszer. Megkérdezte nyomott, de dühös hangon: — - Igaz, ami ott van írva ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom