Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-04-17 / 31. szám

31 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910. áprliis 17. legjobban. Igy van ez a politikában is. Nem a parlamenti bőrülések, a deko­rált rostrág szónokai jellemzik az or­szágállapotokat, hanem a kongó hordók tetejéről elkurjantott kortesbeszédek. Hallgassuk meg, hogyan disztingvál az alföldi tanyás a régi ós uj rendszer között: Édes Atyámfiai, elmondom néktek az én megboldogult öszvérem történe­tét. (Az Isten nyugosztalja!) . . . Fel­pakkoltam a dinyéket a talyicskára ós azt mondtam az öszvéremnek: Jancsi te, most bémegyünk a vásárra, eladjuk a dinyét, a pénzt a takarékba tesszük .. . Ami megmarad, azt majd megesszük: én a beüt, te a héját . . . De a bitang öszvér azt felelte: — Nem eszem én héját! Nekem az kell, ami kigyelmednek! Bél kell ne­kem is . . . Oztán mérges lettem, ráordítottam a csacsira: — Nem oda, Buda! A nagyapád is a héját ette, te is megrághatod! De mit mondott a gaz öszvér, édes Atyámfiai ? Azt mondta, hogy : — A nagyapám szamár ' volt, illet hozzá a héja, ... de én már öszvér vagyok! A tanyás aztán elmondta az atya­fiaknak, hogy ők már nem szamarak, hanem öszvérek, tehát nem héja, ha­nem bele dukál az alföldi embernek. Szóval az osztogató honatyáknak csak azt kell eldönteni: öszvér-e, szamár-e ... Tanácsülés Békéscsabán. Gyüjtőivözön a városházán. — A hatósági husszék árai. — Zárszámadások. — Ujji­tás az árvaszéknél. — A Petőfi ligeti kioszk. — Kisebb ügyek. Meglehetősen sok anyaga volt Csaba elöljárósága pénteki tanácsülésének. Na­gyobb fontosságú ügyekről ugyan ezen az ülésen nem volt szó, de fölös szám­mal akadtak olyanok, amelyek nem valami nagyfontosságúak ugyan, de mégis elválaszthatatlanul kapcsolatban állanak Csaba fejlődésével, haladásával. Tudósításunk a tanácsülés tárgyai­ról a következő : Mint már megírtuk, az építkezési kedv föllendülése miatt az elöljáróság elhatározta, hogy az alsó és felső végen 50- 50,000 darab vályogot veret. Uta­sította ugyanakkor a gazdasági intézőt, hogy hirdessen árlejtést. Ez meg is történt és az intéző már a szerződést bemutatta a mostani ülésen. A tanács a szerződéshez hozzájárult. Az állami vizmesternek lakbérpót­lék iránti kérelme a község részéről teljesítésre talált. A városházára valósággal özönle­nek a különböző fajta gyüjtőivek. Jó­tékony egyletek, magánosok, sokszor bizottságok, irodalmi társulatok, közsé­gek, városok röpitik folyton a külön­böző célú gyűjtői veket, amelyek leg­többször az irattári számokat szaporít­ják, mert a község képtelen eleget tenni minden gyüjtőiv intencióinak. Ennél­fogva a tanács előterjesztéssef fog élni a közgyülésznek, hogy adjon valame­lyes direktívát arra nézve, hogy az miképen viselkedjék a gyüjtőivözön­nel szemben. * A hatósági husszókben eladásra kerülő különböző fajta húsok árait kö­vetkezőkben állapította meg a tanács: nagy marha kilója 60 fillér, kis marha 48 fillér, szopós borjú 70 fillér. A hus­szék kezelésének felügyeletével a rend­őrbiztost, ellenőrzésével pedig a ve­zető állatorvost bízta meg a tanács. A gazdasági munkás- és cselédse­gélypénztár forgalmáról szóló, lapunk­ban már ismertetett jelentés tudomásul szolgált. Molnár János épités-vállalkozó, aki a „Fiume" átalakítási munkálatait végzi, lassan halad. Ezért a tanács ki­mondotta, hogy 105 mulasztási napért 5250 korona pönálét von le tőle. Utasí­totta a mérnököt, hogy a végleszámo­lásnál ennek a határozatnak szerezzen érvényt. A számvevőség és a fogyasztási hi­vatal elkészítette már a mult évi zár­számadásokat és bemutatta az elöljáró­ságnak. A tanács a számadásokat a közgyűlés elé fogja terjeszteni. Jelenleg és már régi idők óta a község tulajdonában levő ingóságokat 30 napi hitellel szokták elárverezni, amiből sok kára van a községnek. En­nélfogva a tanács kérdést intéz a kép­viselőtestülethez aziránt, hogy fenntart­ják-e tovább ezt a káros rendszert, vagy pedig az azonnali készpénzfizetést hoz­zák be az árveréseknél. A községi népkönyvtárak felügye­lőjének jelentését tudomásul vette a ta­nács, egyben pedig elismerését fejezte ki Christián György a kezelöknek. Fehér Flóris, a Petőfi-téri kioszk bérlője, tekintettel az általa fizetett ma­gas bérösszegre, különböző extra át­alakításokat kér. A tanács a kérelmet nem teljesítette. Néhány segélyezési és egyéb ki­sebb jelentőségű kérvény elintézése után a tanácsülés véget ért. Érdekes ítéletek. y. (A kereskedő becsülete.) A sajtó pa­razitái már annyira elszaporodtak, hogy már bátran osztályozhatni őket. Egyik részük politikusokra, másik csoportjuk tisztes családokra veti ki hálóját, ismét másik a kereskedő-világban keres ál­dozatokat. Az álhirlapiró beállít vala­mely kereskedőhöz, iparoshoz, bank­igazgatóhoz és előadja, hogy tudomást szerzett bizonyos dolgokról, melyek a cég jó hírnevét veszélyeztetik és me­lyeket a közjó érdekében hirlapilag szellőztetni kellene. A kereskedői hír­név és becsület ma már egyívású akár a katonatisztével és igy érthető, hogy az illető — ha nem is igaz a hir — kerülni akarja, hogy a nyilvánosságra kerüljön. Fizet tehát mind a köles ós a „journalista" re bene gesta" — hallgat. Ha a kiszemelt áldozat nem ül fel a zsarolónak, ki van téve hírlapi hajszá­nak, ami — akármennyire dementálja a hirt — mindenképen kellemetlen, sőt káros. És ami a fő, a legtöbb esetben nem is szerezhet méltó elégtételt. Mert a sajtóbetyár kitűnően ismeri a törvény hézagait és ugy irja meg a dolgot, hogy a legtöbbször bele sem lehet kapasz­kodni. A Curiának legújabb elvi jelen­tőségű döntóse után azonban remélhe­tőleg elmegy az uraknak a kedvük az ily kalózkodástól! Egy biztosító társaság konkuren­sének képviselője, hogy a feleket a versenytárstól ethóditsa, az irta róla, hogy megbukik és ha valakinek kára lesz, nem kap semmit, mert az intézet vagyontalan. Az intézet igazgatója feljelentést tett a hir szerzője ellen, ki azzal védekezett, hogy állításaival a biztosítottak érdekeit kívánja előmozdítani. Az elsőbiróság a vádlottat szigorú büntetéssel sújtotta, de a felebbviteli fórum felmentette, ítéletét azzal okolván meg, hogy vádlott nem állított a társaságról oly tényt, mely valódisága esetén közmegvetósnek vagv a bűnvádi eljárásnak tenné ki, mivel nem állított oly tónyt, mely a társaság bukását vétkessé tenné ; enélkül pedig bukás miatt nincs helye büntető eljá­rásnak, hanem vádlott tette csak tisz­tességtelen verseny, melyre a törvény nem szab büntetést. De a Curia máskép fogta fel a dol­got és megállapította vádlott bűnössé­gét. mert ha kereskedőről olyat állíta­nak, mint amit a vádlott irt, ez ártal­mas az illető kereskedő hitelének meg­ingatására ós veszélyezteti az üzlet fenn­állását, de alkalmas arra is, hogy bűn­vádi eljárás alá vonassók, mert ha va­laki fizetésképtelensége dacára üzletét folytatja, ez nemcsak erkö csileg elité­lendő, de büntetéssel sújtott cselek­ményt is képez, Felelős-e a gazda alkalmazottjáért ? Ezt a kérdést igenlően döntötte el a napokban legfelsőbb bíróságunk. Ki­mondván, hogy az alkalmazott által szándékosan elkövetett büntetendő cse­lekményekért a gazda rendszerint nem felelős ugyan, de arra való tekintet nél­kül, hogy alkalmazottja megválasztása körül terheli-e vétkesség vagy nem, ha szolgálatában oly szemólyt tart, kiről tudja vagy tudhatja, hogy tulajdonságai másokra veszélyesekké válhatnak, a fel­ügyelet gyakorlásának elmulasztása ál­tal felelőssé válik azokért a károkért, melyeket alkalmazottja a rá bizott teen­dők teljesítésében másoknak jogellenes cselekményével okoz. A kezes. A kereskedelmi forgalom­ban támadt sok visszaélés az embere­ket óvatossá teszi. Egy-egy meggondo­| latlan nyilatkozat vagy levél a nyilat­I kozónak' sokszor súlyos pénzébe kerül. I A napokban is majdnem póruljárt va­• laki, kire egy hitelező ráfogta, hogy egy harmadik személy adósságáért ke­I zességet vállalt. Az alsóbiróságok le is | marasztalták az ipsét, de a Curia irgal­j masabb volt ós kimondta, hogy az ál­i litólagos kezes nyilatkozatát ugy értel­mezi, hogy ő nem azt ígérte, hogy a magáéból fizet, ha az adóson nem lehet behajtani, hanem csak azt helyezte ki­látásba, hogy a követelés az adós ke­resményéből lesz kifizetve. A Curia ugyanis abból, hogy midőn a hitelező erre felhívta, az illető kere­ken megtagadta egy kezességi nyilatko­zat kiállítását. És bár igaz ugyan, hogy minden oly kijelentés, melynek célja a hitelező megnyugtatása aziránt, hogy az adós tartozását annak idején ki fogja egyenlíteni, a jótállás természetével ez csak akkor áll, ha a hitelező e nyilatko­zat hatása alatt adott hitelt, de nem mi­kor már előzőleg hitelezett és később követelését nem tudván behajtani, végre­hajtást vezetett az adós ellen ós ettől csak akkor állott el, midőn az adós jó­barátja az ominózus nyilatkozatot tette. Ez forgott fenn a jelen esetben és ezért nem látott a bíróság itt jóttállást fenn­forogni. Dr. Hgr. Hk. 1 Jlraepi Közlöny" táviratai. A szombati miniszetrtanács. Budapest. A kormány szombaton délelőtt a miniszterelnöki palotában minisztertanácsot tartott, mely két és fél óra hosszáig elhúzódott. Hir szerint a miniszterek csak folyó ügyekkel fog­lalkoztak, mert Khuen-Héderváry beteg­sége folytán az adminisztratív ügyek nagyon felhalmozódtak. Másik verzió szerint a kormány foglalkozott már választási dolgokkal is. Megállapította a választások idejét, de azt csak a hónap végén, esetleg a jövő hónap elején fogja publikálni. Akkor jelenik meg a hivatalos lapban a ki­rályi kézirat is. Idefenn azt hiszik, hogy a választások junius elején lesznek. A kereskedelmi államtitkár program m beszéde. Kálmán Gusztáv, a kereskedelmi minisztérium politikai államtitkára va­sárnap délelőtt 9 órakor tartja pro­grammbeszédót Esztergomban. Útjára Kazy József, földmivelésügyi állam­titkár is elkíséri. A munkapárt jelöltjei. A Nemzeti Munkapárt intéző-bizott­sága szombaton délelőtt Percei Dezső elnöklete alatt ülést tartott, melyen a párt hivatalos jelöltjeinek második so­rozatát állapította meg. Az ülésre meg­hívták P 1 o s z Sándor volt igazságügy­minisztert is, aki Budapest IX. kerületé­ben lép fel munkapárti programmal. Roosewelt Budapesten. Az Unió volt elnökének fogadására nagyban folynak a készülődések. Vasár­nap este érkezik Roosewelt Bécsből. Már a nyugati pályaudvaron nagy arányú ünnepeltetósben lesz része. Hétfőn gróf Szapáry Pál társaságá­ban látogatást tesz József főhercegnél, aki tiszteletére villásreggelit ad. Onnan átkocsizik a pesti oldalra s megnézi Budapest nevezetességeit. Legutolsó stációja a parlament lesz, melynek ku­polatermében az interparlamentáris kon­ferencia magyar csoportjának tagjai várják, akiknek nevében A p p o n y i Albert gróf mond üdvözlő beszédet. Roosewelt 3 napot tölt Budapesten. Asszonyi szemmel. A szegény legényekből lesznek a legjobb ekzek'utorok, — olvastam vala­hol a napokban. Ez a mondás villant agyamon keresztül, hogy a véletlen elébem hozott egy kis szurtos cseléd­leányt. Régi ismerősöm különben. Az anyja mosóném volt, abból az időből ismertem a leányt is, aki még akkor a „padka" körül tipegett. Most töltötte be a tizenkettedik évét és ime, ő már megkeresi a kenyerét, a kis ruházatát, bátor és felvilágosodott, akinek, ha parancsolják, akár éjfélben is szaladni kell egyik városszélről a másikra, — gardedám nélkül. Ha a madarat tolláról, ugy az asz­szonyt a cselédjéről lehet megismerni, bár a rend és tisztaság nem áll mindig arányban a cselódváltozással. Sőt azt lehet mondani, hogy csakis ott lehet igazán helyes beosztás, méltányosság s emberbaráti érzés, ahol nem po­fozzák ki minden hónapban azt a bizo­nyos „szükséges rosszat" — aki nélkül pedig élni nem tudnak. Bizony, a cselédeket épen ugy kell nevelni, ugy kell nekik tűrni, sőt né­mely alkalommal kedvezni is, akár a gyerekeknek. Mi, akik bizonyára többet tanultunk, tapasztaltuuk, — sem va­gyunk tökéletesek, hogy várhatnánk hát el azt tőlük, kiknek neveltetésére neír költöttek ezreket s kik annak dacára érzékük s reátis tapasztalatuk folytán tudják, hogy a rabszolgakor rég letüni s jogaik nekik is vannak. „A szegény legényekből lesznek a legjobb ekzekutorok". . . Annak az ér kis szurtos ismerősömnek az asszonyára aki valami véletlen szerencse folytál kapaszkodott fel ugy az uborkafára hogy már cselédre is telik neki, — szintén ráillik ez a példázat. No hisí kiveszi a zsírját szegény hamupipőké nek ! Lássák a szomszédok, hogy bizonj veleszületett az úri tempó, a parancso­lás. Még a cipőjét is vele huzatja le, s napjában százszor szemére lobbantja azt a három koronát, amit egy hónapra fizet neki, amiért a nagy puha gyerekel is cipelheti éjfélekig. Azért cseléd, méri nem született püspöknek. Ha aztán nappal elalszik a kismosás mellett, a kapuba félnapig szapulják érte az irigy­lésre méltó barátnők előtt, akiknek nem kell cselédet tartani. Igy terjed lassan­lassan a gyűlölet a a parancsolók", az „urak" ellen, ép azok révén, akik leg­kevésbbé voltak, vannak és lesznek urak. A filantrópia a cselédtartásban is megnyilvánul s úgyszólván statisztikai pontossággal számolhatna be azokkal, akik csak névleg „urak". Csodálatos, hogy mindenki mást szeret mutatni, mint a ki, vagy a mi volt valójában. A „rendezettlen" vallás­felekezetekből „rendezetté" vedlett hivő jobban hányja a keresztet, mint akit már a bölcsőben tanítottak rá, viszont egynémely menyecske, vagy leány való­ságos „nyakszirtmerevedés"-be esik gőg­jében, jólehet mindenki tudja róla, hogy a papája ép hajlongásaival, sokszor gör­nyedéssel s verejtéke keserves hullásá­val, vagy olykor a „más bőre árán" kereste ki neki a hozományát. De ő magasba akar törni, mint a luftballon, amely belül üres, sőt a puszta levegőnél is üresebb. Ezért nehéz Darvint lecá­folni, mert a nagyzási hóbort, a kultura által divattá módosított majmolás az igen tieztelt nógykezüekkel feltűnő ro­konsági vonásokat mutat! A divat! — milyen nevetséges va­lami és mégis rabjai vagyunk mind­annyian. Miért? — mert félünk tőle, hogy ha vele ellentétbe helyezkedünk, még inkább nevetségesekké, feltűnőkké válunk. És ezért tűrünk, kínlódunk, izzadunk s különösen mi asszonynépek ezért préseljük beteggé tüdőnket, má­junkat, szivünket és vesénket. Nem kell az egyéniség ! — divatlap minde­nekelőtt! 4m merem állítani, hogy egy igazán jóizlésü asszony öltözködésében, ha még a divattól el nem maradt is, — mindig meg van az egyéni vonás. Vele­született érzék kell hozzá. A titok kulcsa pedig csak annyi, hogy társadalmi állá­sunkhoz, valamint korunkhoz képest egy árnyalattal mindig szerényebben és komolyabban öltözködjünk. mpo. KróniKa. fi krónikám most az egyszer Búsabb lesz, mint máskor. Sokszor Guy ur majd ledobban fi nagy kacagástól. Manapság ám sehogysem tud Vidám, tréfás lenni, fi szomorú ügyeken túl Mem érdekli semmi. Szomorú mert agasztóan Halnak, egyre halnak hü fiai, jó fiai fi szegény magyarnak. Csaba is most felöltheti Gyászruháját méltán : Fáy Samu kiterítve Fekszik csöndben, némán. Fáy Samu hü fia volt Csaba városának, Éjjel-nappal, alva, ébren Mindig érte fáradt. Érdekeit istápolta, fimikor csak kellett, Harcolt érte nem is egyszer fi zöld asztal mellett. Olyan ember, hogyha meghal, Felér nagy csapással, Merj nehéz lesz, azt tudom jól, Őt pótolni mással. Gyászol most az öreg „Közlöny" Oka is van rája : Fáy Samu is volt egyszer Igazi gazdája. fidjon neki az Úristen ^Csöndes nyugodalmat, Ne lássa még szinét sem az Itt gyülemlő bajnak. Mert van itt baj és lesz is baj Gyül már egyre-másra : Készülődünk harci kedvvel fiz uj választásra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom