Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-04-14 / 30. szám

2 BÉKÉSMEGYÉI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 március 31 az országos és nemzeti cél, a magyarság egész jövőjére kiható. Kossuth Ferenc és A p p o n y i Albert gróf nyilatkozatait ebben a kérdésben épugy helyeselhetik a választók, mini ahogy Tisza István gróf argumentációi hódítanak a lakosság intelligenciájában és a józan gondolkozású polgárságban. Ez a tisztánlátás amilyen arányban terjed, ép olyan arányban kerül szembe a Justh-párt a választóközönség hangulatával és akként részesül elitéltetésben. Kilátás van rá, hogy általában, pártkülönbség nélkül, mindenütt azt tekintik irányadónak a jelölteknél, hogy a választói reform kérdésében respektálják-e a nemzeti szempontot, vagy nem ? A Nemzeti Munkapártban is közeledik már e kérdésben egymáshoz a Tisza és Khuen-Héderváry álláspontja Serényi Béla gróf miskolci programmbeszédében a következőket jelentette ki: — Én az általános szavazati jog alapján állok ugy, amint azt a kormányelnök ur is kijelentette és elmegyek addig a határig, amég a magyar szupremáciát biztosítottnak látom. De csak addig és nem tovább. Rendben van. Ily módon nemsokára sikerül elintézni azokat a differenciákat, melyek a munkapártban a választójog kérdése körül még fennállanak. Khuen gróf és a városok államsegélye. A gyulai polgármester nyilatkozata. Mult számunkban egy rövid újdonság keretében megemlékeztünk már arról, hogy Khuen-Héderváry miniszterelnök, mint belügyminiszter nem fogja jóváhagyni azAndrássy Gyula gróf volt belügyminiszter által megalkotott törvénytervezetet a városok állami segítése és az első részlet gyanánt kiutalványozott két millió korona felosztása tárgyában. Khuen-Héderváry indokolásul csak azt a szűkszavú nyilatkozatot tette, hogy egészen más intenciói vannak a városok támogatásával, mint az előző kormánynak és másképen is akarja ezt eszközölni, mint az előző kormány. Az Andrássy-féle törvénytervezet szerint az évről-évre fokozatosan, egész 8 miliőig emelkedő államsegély elsősorban a tisztviselők fizetésének kiegészítésére fordítandó s csak az ebből megmaradt összeget lehet a városok egyéb és fejlődésükkel szoros összefüggésben álló szükségletekre fordítani. A törvénytervezetnek a tisztviselőkre vonatkozó része különösen a rendezett tanácsú városok részéről nagy elégedetlenséggel találkozott egyrészt azért, mert a rendezett tanácsú városok tisztikarát a VIII—XI fizetési osztályokba sorozza, másrészt pedig azért, mert a városi orvosokat, ügyészeket a magánpraxis folytatásától eltiltja. Gyula kezdeményezésére országos mozgalom is indult meg a tervezet e részének meg változtatása iránt, de a beállott kormányváltozás és a zavaros politikai helyzet miatt a mozgalomnak mindeddig nem volt meg az óhajtott sikere. Most, hogy Khuen-Héderváry álláspontja napvilágra került, a magyar városok érthető kíváncsisággal néznek a miniszter tervei elé. Munkatársunknak ez ügyben alkalma volt beszélgetést folytatni dr. L o v i c h Ödönnel, Gyula polgármesterével. — A „Városok Lapjá"-ban és a „Közlöny"-ben olvastam én is KhuenHéderváry gróf nyilatkozatát, — mondotta a polgármester, őszintén szólva, én több reményt fűzök a mostani belügyminiszternek a városokkal szemben követendő politikájához, mint gróf Ándrássy Gyuláéhoz. Az általa összeállított törvénytervezet — mint ön is jól tudja — különösen reánk, a rendezett tanácsú városok tisztviselőire nézve nagyon sérelmes volt. Egyesületünk, a polgármesterek egyesülete memorandumot is szerkesztett, melyben az a jogos kívánságunk nyer kifejezést, hogy bennünket a VH—XI. fizetési osztályba sorozzanak. — Azért tekintek bizalommal Khuen működése elé, mert arról értesültem, hogy ő kész honorálni a rendezett tanácsú városok tisztviselőinek ezt a kívánságát. Azonkívül méltányosabban és igazságosabban is szándékozik felosztani a városok között a nyújtandó államsegélyt. A régi felosztás sok tekintetben nem volt helyes. Egyes városok várakozásukon felül kaptak, mások pedig várakozásukun jóval alul. Mi a '18000 koronával eléggé meg voltunk elégedve, de én hiszem, hogy Khuen ennél is többet fog Gyulának juttatni. Azon kivül azt is hallottam, hogy Khuen más eljárást fog a városi orvosokkal és ügyészekkel szemben is tanúsítani, mint az Andrássy tervezete. — Nagyon hiszem, hogy KhuenHéderváryba vetett reménységünkben nem fogunk csalatkozni. Mint e nyilatkozatból is látszik, a városok rózsás reményekkel eltelve néznek Khuen kormányzása elé. Csak aztán e remények meg is valósuljanak! Választási mozgalmak Ez alatt a cim alatt már állandó rovatot kell csinálnunk a választások befejeztéig, bár nem mindig és nem minden kerületben történnek pár nap alatt nevezetesebb változások. Ennek dacára meg kell csinálnunk ezt a rovatot, mert minél közelebb jutunk a választásokhoz, a nagyközönség annál izgatottabb lesz és annál kiváncsiabban lesi a választási mozgalmakra vonatkozó kicsiny jelentőségű híreket is. Az elmúlt vasárnap három választókerületben történt nevezetesebb lépés. Gyulán a 48-as függetlenségi párti polgárok gyűltek össze jelölő gyűlésre immár harmadízben és harmadszor is — eredménytelenül. Békéscsabán a nemzeti munkapárt'tartott értekezletet, Békésen pedig Kecskeméti Ferenc mondott a községháza udvarán programmbeszédet. A többi kerületben csöndesen dolgoznak és készülődnek a pártok. Legújabb hireink a választási mozgalmakról a következők: Békéscsaba. A pártok vezetői nem siettetik az erősebb választási mozgalmat. Hiszen még több mint hat hét van hátra a választásig. Ki győzi addig a választókat, a korteseket beszéddel. És ez a helyes is. Csaba speciális helyzetére : a község békéjének, haladásának biztosítására a demagógiához nem tartozó választóknak, a fent emiitetteken kivül még saját jól felfogott érdekében minden szervezés ós korteskedós nélkül kellene mint egy ember majd a választási urnákhoz járulni. A baj csak az, hogy kevesen gondolkoznak igy, hanem a helyett már most mindenféle pesszimistikus jóslásnak, mende-monda beszédnek és következtetésnek adnak hitelt, mert a jelölés még nem történt meg. Van erre idő, de rövidesen a Nemzeti Munkapárt részéről a jelölés is meg fog történni. A Nemzeti Munkapárt elnöksége vasárnap délutánra a Vigadó kistermébe értekezletre hivta össze a párt kisebb bizottságát, hogy a függetlenségi párt részéről kiküldött tizesbizottsággal az együttes működés és jelölt személyére nézve megállapodásra jusson, szintén tízes bizottságot küldjön ki. Az értekezlet előbb a felett folytatott eszmecserét, hogy a bizottságnak strikte megbízást adjon, vagy pedig a vélemények meghallgatása után jelentés tegyen s csak azután történjék a megállapodás. Az értekezleten jelen voltak többsége a bizottságot határozott utasítással óhajtotta ellátni s ez a párt jelöltje személyére nézve ki is mondatott. A Nemzeti Munkapárt tizes bizottságába beválasztatott: dr. Sailer Vilmos, Beliczey Géza, dr. Fáy Samu, Kovács L. Mihály, Zsiros András, Áchim F. András, Balogh József, Jéger József, Zahoran György és Ifj. Horváth Mihály. sága tart fogva, megállt egy pillanatra ós nézett ki az éjszakába. Az inas letette az asztalkára a meggyújtott lámpást, az újságokat ós az utolsó postafordulattal érkezett leveleket. Lucionó felbontott néhány ujságlapot, hevenyében végigfutott a cikkeken, a melyek legutóbbi könyvéről emlékeztek meg s hol mosolygott rajtuk egyet-egyet, hol válát vonta könynyedén. A levelek közt akadt egynéhány olyan, amelyben földik, barátok örömüket fejezték ki a dicsőségen, a mellyel szülőhazáját elárasztotta ; másokban kezdő kartársak küldték el dolgozataikat, hogy olvassa el őket, mondja el róluk nézetét, keresen számukra kiadót és irjon könyvük elé előszót : szeme azonban nem ezeken, hanem egy arany monogramos, nagy nyitott borítékon akadt fenn, melyben egy kis karton lap volt : Emma Gallesi és Oiergio Pavani jegyesek Félra dobta a kartón lapocskát és elgondolkozott. Egyszerre megjelenült előtte a lánykának nyúlánk alakja, a kivel néhány évvel azelőtt sokat érintkezett, megjelenült, ám nem az emlékezet félálmában, hanem élőn, valón és dobogó szívvel, aminőnek ismerte és szerette volt. Igen szerette! Ebben a pillanatban oly erővel érezte azt, mint még soha. És a leányka szendén mosolyai és mélységes tekintetei, amelyek most megjelenültek előtte s amelyeket most épugy megértett, mint ahogy azelőtt sejtelme sem volt róluk, világossan megmondották neki, hogy szerelme nem viszonzatlan, kába szerelem. Kárba veszett a vigasztalódás. Szegény Emma ! Minthogy talán hibásabb volt a fájdalom, melyet a lánynak okozott, semmint, hogy megmerte volna mondani, gyónni magának, elmenekült akkor előlle: elmenekült aljasan, mert feleségül kellett volna vennie — és a házaság szétdúlta volna a szerelmet, a család lehetetlenné tette volna a művészetet. Legalább akkor igy tetszett neki. És most, hogy mindazonáltal kettejük váratlan talákozásáról álmodozott, a leánnyal való találkozásáról, aki immár nem rabszolgája szüleinek és akit a művészet és dicsőség s hétköznap szokásai ós alakiságai fölé emelt, egy hitvány kis lapocska ime lakoninusan tönkretette utolsó csalását. Talált azonban a levelek között egyet, melyre az imént ügyet sem vetett. Megismerte borítékján küldőjének sajátságos irását. Edvigetől való volt a levél, órára percre választott kedveséé, hirtelen és verőfényes mámorok jókedvű sugalójáé, aki meghívta magához. Elmenjen ? Elhát . . . Miért ne menne ? Sőt rögtön indul, jó szórakozás is lessz ... Átöltözött és elvitte az ajtó kulcsát, mivel előre tudta, hogy későn tér haza, azzal megindult a lépcsőn lefelé. Mikor azonban az utcára ért, egy ötlet megállította. Kétségtelen : a verssorok az imént azért nemsikerültek, mert a versmérték, amelyet választott, nem volt összehangzó a tárgyal: most azonban megtalálta a helyes versmértéket. Kilenc szótagos sorokra van szükség !. .. No meg más formára .. . egyszerűbbre, önkénytelenebbre ... Ismét megjárta a kis utat amely házáig vitt! benyitott a házba, mint amikor tizenkét esztendős volt, két ugrással fenn termett a lépcsőkön. Milyen langyos és nyugalmas volt a dolgozószobája. Ledobta a kalapját és köpenyét, felgyújtotta a lámpát ós körülnézett. Milyen jól. milyen szabadnak érezte magát idebenn. Leült az íróasztal elé, megragadta a tollat és magában való bizalommal eltöltve, újra kezdte a mukát, melyet az imént, annyira bátorságát vesztve hagyott félbe. Ezúttal megtalálta amit keresett : a mü teljesen megfogalmazódott, kigyúlt agyában, dobogó szivében : a szerencsés kifejezés módja kerülgette. Ezúttal nem bántotta a kétség nem gyötrődött. És a toll hegye futott ós a lapok száma egyre nőtt. A tárgy azonban nem ugyanaz volt mint az imént. Más tárgy foglalta le : amannál életjelesebb lelkéhez közelebb való. Emma és Edvige ... sáppadt árnyékai a valóságnak, akik kénytelenek voltak megállítani a szivet, mely a végtelen csókjára vágyódik.., Emma ós Edvige !.. . Ugy érezte most, hogy megakadott ereje ós hatalma, amellyel élő szerelemtől égő teremtésekké, leküzdhetetlen varázsokká alakítsa át őket. Akkora szerelemmel szerette most őket, mint a maga teremtményeit, mint a szeplőtlen isteni lényeket: szerette őket azzal á dicső és elpusztíthatatlan szerei lemmel amely beéri magámagával és nem kiván ellenértéket. Az órák észrevétlenül röpültek a költő magános szobájában, A toll hegye ide-oda futkosott a papiroson. Odakint esett az eső. Azoi közül a tavaszi esők közzül való, amelyek cirógatásként érik a fűben a virágokat. Luciano a hulló víz zaja oly hatást keltett, mintha valami elnyomott és távoli zenekar kíséretét hallana. Akármilyen boldogtalan volt C3ak az imént s akárminő kétségbeesett lehet talán holnap ... ebben a pillanatban föl nem cserélte volna tollát egy király jogarával. Ez a bizottság a függetlenségi párt által kiküldött dr. Pándy István, dr. Ursziny János, dr. Rell Lajos, Balázs Ádám, Bakucz József, Aradi Mihály, Szlepkó János, Könyves T. Kálmán, Petrányi Gyula ós Timár Endre tagokból álló bizottsággal fog tárgyalni. A függetlenségi párt 10-es bizottsága dr. P á n d y István elnöklete alatt hétfőn délután értekezletet tartott, amely alkalommal azokat a direktívákat beszélték meg, amelyek a függetlenségi párt 10-es bizottságát a közös tárgyalások alkalmávai irányítani fogják s amelyek közül a legfontosabb az, hogy a csabai 48-as függetlenségi párt a munkapárt jelöltjét nem. hajlandó támogatni. Bár igy fölösleges a tárgyalás, a két bizottság vasárnap mégis összeül., mert hátha egy pártonkívüli jelöltre nézve a megegyezés mégis létrejöhetne. Ezt ugyanis a függetlenségiek óhajtanák. Gyula. Mint mult számunkban már jeleztük, a gyulai választópolgárok szombaton este kerületenként jöttek össze partiális jelölő gyűlésekre. Még ezeken a részlegos gyűléseken is megoszoltak alaposan a vélemények és már e körülményből is előre volt látható, hogy a vasárnapi közös jelölő gyűlés is azzal fog végződni, amivel a többi, tudniillik eredménytelenséggel. Ugy is volt. Emlegették dr. Simonka Györgyöt, B e r ó n y i Ármint, N ó v e r y Albertet ós másokat, de abszoluttöbbséget egyikőjük sem tudott elérni. Igazán alig van példa arra az országban valahol, hogy a vélemények oly óriási mértékben megoszoljanak, mint épen Gyulán. Ha nincs olyan helybeli jelölt, akiben a választópolgárok nagy részének bizalma össze tudna pontosulni: menjenek Budapestre vagy más vidékre jelöltért, mert ez az állapot már kezd komikussá válni és az a vélemény alakul ki a megye többi részében, de meg másutt is a gyulai választópolgárokról, hogy politikailag éretlenek. Ez pedig csöppet sem hízelgő. E fejetlenséggel szemben most egyre határozottabb formában alakul ki Gyulán az a nézet, hogy a N e mzeti Munkapártnak meg kell alakulnia. És a munkapárt a siker nagy reményével is mehetne bele a küzdelembe, ha jelöltül meg tudná nyerni dr Lukács György volt főispánt, aki Gyulán nagy népszerűségnek örvend. Egyik gyulai választó a jelölés kísérletezésekre vonatkozólag a következő sorokat küldötte be: „A gyulai 48 as kör már harmadízben foglalkozott a jelölés megoldásával e hó 10 ón, de ez nem sikerült most sem. Nem sikerült pedig azért, mert néhány politikai kontár, kik a törvényhozói tudást és rátermettséget utánozni próbálgatják, magukat minden áron feltolni igyekeznek, — no meg egyéni hiúságból is. Bár Gyulán mindenki tudja, hogy minden gyalázkodás, minden furfang és megtévesztésre irányuló hirlapi közlések dacára is csak K. Schriffert József volt országgyűlési képviselő Ó3 dr. B e r é n y i Ármin ügyvéd jöhet komolyan szóba, kiknek tényleg erős pártjuk vannak. Dr. Simonka György számára, politikai villamos fordulatai miatt, babér nem terem Gyulán. Pártja a városi főjegyző nagyrománvárosi rokonságának néhány tagjából áll. Idegen egyén jelölése lehet valakiknek jámbor óhaja, esetleg más valami érdeke, de annak megválasztatása teljesen kizárt dolog. A jelölés eddig azért hiusult meg, mert Névery Albert, a 48-as kör elnöke ugy okoskodott, hogyha a francia köztársaság elnöke lehetett bőrgyáros, miért ne lehetne ő, mint kékfestő, országgyűlési képviselő; ha nem sikerült rendőrkapitánynak lenni, akkor jó lesz egyelőre az országgyűlési képviselőmesterség is, mert hát erre különösen neki, mint 48-as köri elnöknek, az iparigazolványa meg van. De „mélyen tisztelt" Névery ur tervez, Gyula város 1800 körüli választópolgára pedig majd végezni fog, ugy hogy ő a saját gusztusa szerint összehívott zártkörű értekezleteken sem tud a rég titkon óhajtott jelöltetésig eljutni. Ennyit az igazság érdekében. Egy választópolgár." Békés. A legintenzívebb választási küzde; lem az összes megyebeli választókerü; letek között Békésen folyik ez idő szerint is. Mindkét jelölt, Ivánka Imre is, Kecskeméti Ferenc is nagy