Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-04-14 / 30. szám

2 BÉKÉSMEGYÉI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 március 31 az országos és nemzeti cél, a magyar­ság egész jövőjére kiható. Kossuth Ferenc és A p p o n y i Albert gróf nyilatkozatait ebben a kérdésben épugy helyeselhetik a választók, mini ahogy Tisza István gróf argumentációi hó­dítanak a lakosság intelligenciájában és a józan gondolkozású polgárságban. Ez a tisztánlátás amilyen arányban terjed, ép olyan arányban kerül szembe a Justh-párt a választóközönség hangu­latával és akként részesül elitéltetésben. Kilátás van rá, hogy általában, párt­különbség nélkül, mindenütt azt tekin­tik irányadónak a jelölteknél, hogy a választói reform kérdésében respektál­ják-e a nemzeti szempontot, vagy nem ? A Nemzeti Munkapártban is köze­ledik már e kérdésben egymáshoz a Tisza és Khuen-Héderváry álláspontja Serényi Béla gróf miskolci prog­rammbeszédében a következőket jelen­tette ki: — Én az általános szavazati jog alapján állok ugy, amint azt a kormány­elnök ur is kijelentette és elmegyek addig a határig, amég a magyar szupre­máciát biztosítottnak látom. De csak ad­dig és nem tovább. Rendben van. Ily módon nemsokára sikerül elintézni azokat a differenciákat, melyek a munkapártban a választójog kérdése körül még fennállanak. Khuen gróf és a városok államsegélye. A gyulai polgármester nyilatkozata. Mult számunkban egy rövid újdon­ság keretében megemlékeztünk már ar­ról, hogy Khuen-Héderváry mi­niszterelnök, mint belügyminiszter nem fogja jóváhagyni azAndrássy Gyula gróf volt belügyminiszter által meg­alkotott törvénytervezetet a városok állami segítése és az első részlet gya­nánt kiutalványozott két millió korona felosztása tárgyában. Khuen-Héderváry indokolásul csak azt a szűkszavú nyi­latkozatot tette, hogy egészen más in­tenciói vannak a városok támogatásával, mint az előző kormánynak és máské­pen is akarja ezt eszközölni, mint az előző kormány. Az Andrássy-féle törvénytervezet szerint az évről-évre fokozatosan, egész 8 miliőig emelkedő államsegély első­sorban a tisztviselők fizetésének kiegé­szítésére fordítandó s csak az ebből megmaradt összeget lehet a városok egyéb és fejlődésükkel szoros össze­függésben álló szükségletekre fordítani. A törvénytervezetnek a tisztviselőkre vonatkozó része különösen a rendezett tanácsú városok részéről nagy elége­detlenséggel találkozott egyrészt azért, mert a rendezett tanácsú városok tiszti­karát a VIII—XI fizetési osztályokba sorozza, másrészt pedig azért, mert a városi orvosokat, ügyészeket a magán­praxis folytatásától eltiltja. Gyula kez­deményezésére országos mozgalom is indult meg a tervezet e részének meg változtatása iránt, de a beállott kormány­változás és a zavaros politikai helyzet miatt a mozgalomnak mindeddig nem volt meg az óhajtott sikere. Most, hogy Khuen-Héderváry állás­pontja napvilágra került, a magyar vá­rosok érthető kíváncsisággal néznek a miniszter tervei elé. Munkatársunknak ez ügyben alkalma volt beszélgetést folytatni dr. L o v i c h Ödönnel, Gyula polgármesterével. — A „Városok Lapjá"-ban és a „Közlöny"-ben olvastam én is Khuen­Héderváry gróf nyilatkozatát, — mon­dotta a polgármester, őszintén szólva, én több reményt fűzök a mostani bel­ügyminiszternek a városokkal szemben követendő politikájához, mint gróf Án­drássy Gyuláéhoz. Az általa összeállított törvénytervezet — mint ön is jól tudja — különösen reánk, a rendezett tanácsú városok tisztviselőire nézve nagyon sé­relmes volt. Egyesületünk, a polgármes­terek egyesülete memorandumot is szer­kesztett, melyben az a jogos kívánsá­gunk nyer kifejezést, hogy bennünket a VH—XI. fizetési osztályba sorozzanak. — Azért tekintek bizalommal Khuen működése elé, mert arról értesültem, hogy ő kész honorálni a rendezett tanácsú városok tisztviselőinek ezt a kívánságát. Azonkívül méltányosabban és igazságo­sabban is szándékozik felosztani a vá­rosok között a nyújtandó államsegélyt. A régi felosztás sok tekintetben nem volt helyes. Egyes városok várakozásu­kon felül kaptak, mások pedig várako­zásukun jóval alul. Mi a '18000 koro­nával eléggé meg voltunk elégedve, de én hiszem, hogy Khuen ennél is többet fog Gyulának juttatni. Azon kivül azt is hallottam, hogy Khuen más eljárást fog a városi orvosokkal és ügyészek­kel szemben is tanúsítani, mint az An­drássy tervezete. — Nagyon hiszem, hogy Khuen­Héderváryba vetett reménységünkben nem fogunk csalatkozni. Mint e nyilatkozatból is látszik, a városok rózsás reményekkel eltelve néznek Khuen kormányzása elé. Csak aztán e remények meg is valósuljanak! Választási mozgalmak Ez alatt a cim alatt már állandó rovatot kell csinálnunk a választások befejeztéig, bár nem mindig és nem minden kerületben történnek pár nap alatt nevezetesebb változások. Ennek dacára meg kell csinálnunk ezt a rova­tot, mert minél közelebb jutunk a vá­lasztásokhoz, a nagyközönség annál izgatottabb lesz és annál kiváncsiabban lesi a választási mozgalmakra vonat­kozó kicsiny jelentőségű híreket is. Az elmúlt vasárnap három választókerü­letben történt nevezetesebb lépés. Gyu­lán a 48-as függetlenségi párti polgárok gyűltek össze jelölő gyűlésre immár harmadízben és harmadszor is — ered­ménytelenül. Békéscsabán a nemzeti munkapárt'tartott értekezletet, Békésen pedig Kecskeméti Ferenc mondott a községháza udvarán programmbeszé­det. A többi kerületben csöndesen dol­goznak és készülődnek a pártok. Leg­újabb hireink a választási mozgalmak­ról a következők: Békéscsaba. A pártok vezetői nem siettetik az erősebb választási mozgalmat. Hiszen még több mint hat hét van hátra a választásig. Ki győzi addig a választókat, a korteseket beszéddel. És ez a helyes is. Csaba speciális helyzetére : a köz­ség békéjének, haladásának biztosítására a demagógiához nem tartozó választók­nak, a fent emiitetteken kivül még sa­ját jól felfogott érdekében minden szer­vezés ós korteskedós nélkül kellene mint egy ember majd a választási ur­nákhoz járulni. A baj csak az, hogy kevesen gondolkoznak igy, hanem a helyett már most mindenféle pesszimis­tikus jóslásnak, mende-monda beszéd­nek és következtetésnek adnak hitelt, mert a jelölés még nem történt meg. Van erre idő, de rövidesen a Nem­zeti Munkapárt részéről a jelölés is meg fog történni. A Nemzeti Munkapárt el­nöksége vasárnap délutánra a Vigadó kistermébe értekezletre hivta össze a párt kisebb bizottságát, hogy a függet­lenségi párt részéről kiküldött tizesbi­zottsággal az együttes működés és je­lölt személyére nézve megállapodásra jusson, szintén tízes bizottságot küldjön ki. Az értekezlet előbb a felett folyta­tott eszmecserét, hogy a bizottságnak strikte megbízást adjon, vagy pedig a vélemények meghallgatása után jelen­tés tegyen s csak azután történjék a megállapodás. Az értekezleten jelen voltak többsége a bizottságot határozott utasítással óhajtotta ellátni s ez a párt jelöltje személyére nézve ki is mondatott. A Nemzeti Munkapárt tizes bizott­ságába beválasztatott: dr. Sailer Vilmos, Beliczey Géza, dr. Fáy Samu, Kovács L. Mihály, Zsiros András, Áchim F. András, Balogh József, Jéger József, Zahoran György és Ifj. Horváth Mihály. sága tart fogva, megállt egy pillanatra ós nézett ki az éjszakába. Az inas le­tette az asztalkára a meggyújtott lám­pást, az újságokat ós az utolsó posta­fordulattal érkezett leveleket. Lucionó felbontott néhány ujság­lapot, hevenyében végigfutott a cikke­ken, a melyek legutóbbi könyvéről emlékeztek meg s hol mosolygott raj­tuk egyet-egyet, hol válát vonta köny­nyedén. A levelek közt akadt egyné­hány olyan, amelyben földik, barátok örömüket fejezték ki a dicsőségen, a mellyel szülőhazáját elárasztotta ; má­sokban kezdő kartársak küldték el dol­gozataikat, hogy olvassa el őket, mondja el róluk nézetét, keresen számukra ki­adót és irjon könyvük elé előszót : szeme azonban nem ezeken, hanem egy arany monogramos, nagy nyitott borí­tékon akadt fenn, melyben egy kis karton lap volt : Emma Gallesi és Oiergio Pavani jegyesek Félra dobta a kartón lapocskát és elgondolkozott. Egyszerre megjelenült előtte a lánykának nyúlánk alakja, a ki­vel néhány évvel azelőtt sokat érintke­zett, megjelenült, ám nem az emlékezet félálmában, hanem élőn, valón és do­bogó szívvel, aminőnek ismerte és sze­rette volt. Igen szerette! Ebben a pil­lanatban oly erővel érezte azt, mint még soha. És a leányka szendén moso­lyai és mélységes tekintetei, amelyek most megjelenültek előtte s amelye­ket most épugy megértett, mint ahogy azelőtt sejtelme sem volt róluk, vilá­gossan megmondották neki, hogy sze­relme nem viszonzatlan, kába szerelem. Kárba veszett a vigasztalódás. Sze­gény Emma ! Minthogy talán hibásabb volt a fájdalom, melyet a lánynak oko­zott, semmint, hogy megmerte volna mondani, gyónni magának, elmenekült akkor előlle: elmenekült aljasan, mert feleségül kellett volna vennie — és a házaság szétdúlta volna a szerelmet, a család lehetetlenné tette volna a művé­szetet. Legalább akkor igy tetszett neki. És most, hogy mindazonáltal ket­tejük váratlan talákozásáról álmodozott, a leánnyal való találkozásáról, aki im­már nem rabszolgája szüleinek és akit a művészet és dicsőség s hétköznap szo­kásai ós alakiságai fölé emelt, egy hit­vány kis lapocska ime lakoninusan tönkretette utolsó csalását. Talált azonban a levelek között egyet, melyre az imént ügyet sem ve­tett. Megismerte borítékján küldőjének sajátságos irását. Edvigetől való volt a levél, órára percre választott kedve­séé, hirtelen és verőfényes mámorok jókedvű sugalójáé, aki meghívta magá­hoz. Elmenjen ? Elhát . . . Miért ne menne ? Sőt rögtön indul, jó szórako­zás is lessz ... Átöltözött és elvitte az ajtó kulcsát, mivel előre tudta, hogy későn tér haza, azzal megindult a lép­csőn lefelé. Mikor azonban az utcára ért, egy ötlet megállította. Kétségtelen : a verssorok az imént azért nemsikerül­tek, mert a versmérték, amelyet válasz­tott, nem volt összehangzó a tárgyal: most azonban megtalálta a helyes vers­mértéket. Kilenc szótagos sorokra van szükség !. .. No meg más formára .. . egyszerűbbre, önkénytelenebbre ... Ismét megjárta a kis utat amely há­záig vitt! benyitott a házba, mint ami­kor tizenkét esztendős volt, két ugrás­sal fenn termett a lépcsőkön. Milyen langyos és nyugalmas volt a dolgozószobája. Ledobta a kalapját és köpenyét, felgyújtotta a lámpát ós körülnézett. Milyen jól. milyen szabad­nak érezte magát idebenn. Leült az íróasztal elé, megragadta a tollat és magában való bizalommal eltöltve, újra kezdte a mukát, melyet az imént, annyira bátorságát vesztve ha­gyott félbe. Ezúttal megtalálta amit ke­resett : a mü teljesen megfogalmazódott, kigyúlt agyában, dobogó szivében : a szerencsés kifejezés módja kerülgette. Ezúttal nem bántotta a kétség nem gyö­trődött. És a toll hegye futott ós a lapok száma egyre nőtt. A tárgy azonban nem ugyanaz volt mint az imént. Más tárgy foglalta le : amannál életjelesebb lelkéhez közelebb való. Emma és Edvige ... sáppadt ár­nyékai a valóságnak, akik kénytelenek voltak megállítani a szivet, mely a vég­telen csókjára vágyódik.., Emma ós Edvige !.. . Ugy érezte most, hogy meg­akadott ereje ós hatalma, amellyel élő szerelemtől égő teremtésekké, leküzd­hetetlen varázsokká alakítsa át őket. Akkora szerelemmel szerette most őket, mint a maga teremtményeit, mint a szep­lőtlen isteni lényeket: szerette őket az­zal á dicső és elpusztíthatatlan szere­i lemmel amely beéri magámagával és nem kiván ellenértéket. Az órák észrevétlenül röpültek a költő magános szobájában, A toll hegye ide-oda futkosott a papiroson. Oda­kint esett az eső. Azoi közül a tavaszi esők közzül való, amelyek cirógatás­ként érik a fűben a virágokat. Lucia­no a hulló víz zaja oly hatást keltett, mintha valami elnyomott és távoli ze­nekar kíséretét hallana. Akármilyen bol­dogtalan volt C3ak az imént s akárminő kétségbeesett lehet talán holnap ... eb­ben a pillanatban föl nem cserélte volna tollát egy király jogarával. Ez a bizottság a függetlenségi párt által kiküldött dr. Pándy István, dr. Ursziny János, dr. Rell Lajos, Balázs Ádám, Bakucz József, Aradi Mihály, Szlepkó János, Könyves T. Kálmán, Petrányi Gyula ós Timár Endre tagok­ból álló bizottsággal fog tárgyalni. A függetlenségi párt 10-es bizott­sága dr. P á n d y István elnöklete alatt hétfőn délután értekezletet tartott, amely alkalommal azokat a direktívákat beszélték meg, amelyek a függetlenségi párt 10-es bizottságát a közös tárgyalá­sok alkalmávai irányítani fogják s ame­lyek közül a legfontosabb az, hogy a csabai 48-as függetlenségi párt a mun­kapárt jelöltjét nem. hajlandó támogatni. Bár igy fölösleges a tárgyalás, a két bizottság vasárnap mégis összeül., mert hátha egy pártonkívüli jelöltre nézve a megegyezés mégis létrejöhetne. Ezt ugyanis a függetlenségiek óhajtanák. Gyula. Mint mult számunkban már jelez­tük, a gyulai választópolgárok szomba­ton este kerületenként jöttek össze partiális jelölő gyűlésekre. Még ezeken a részlegos gyűléseken is megoszoltak alaposan a vélemények és már e kö­rülményből is előre volt látható, hogy a vasárnapi közös jelölő gyűlés is azzal fog végződni, amivel a többi, tudniillik eredménytelenséggel. Ugy is volt. Em­legették dr. Simonka Györgyöt, B e r ó n y i Ármint, N ó v e r y Albertet ós másokat, de abszoluttöbbséget egyi­kőjük sem tudott elérni. Igazán alig van példa arra az országban valahol, hogy a vélemények oly óriási mérték­ben megoszoljanak, mint épen Gyulán. Ha nincs olyan helybeli jelölt, akiben a választópolgárok nagy részének bi­zalma össze tudna pontosulni: menje­nek Budapestre vagy más vidékre je­löltért, mert ez az állapot már kezd komikussá válni és az a vélemény ala­kul ki a megye többi részében, de meg másutt is a gyulai választópolgárokról, hogy politikailag éretlenek. Ez pedig csöppet sem hízelgő. E fejetlenséggel szemben most egyre határozottabb formában alakul ki Gyulán az a nézet, hogy a N e m­zeti Munkapártnak meg kell alakulnia. És a munkapárt a siker nagy reményével is mehetne bele a küzde­lembe, ha jelöltül meg tudná nyerni dr Lukács György volt főispánt, aki Gyulán nagy népszerűségnek örvend. Egyik gyulai választó a jelölés kí­sérletezésekre vonatkozólag a következő sorokat küldötte be: „A gyulai 48 as kör már harmad­ízben foglalkozott a jelölés megoldásá­val e hó 10 ón, de ez nem sikerült most sem. Nem sikerült pedig azért, mert néhány politikai kontár, kik a törvény­hozói tudást és rátermettséget utánozni próbálgatják, magukat minden áron fel­tolni igyekeznek, — no meg egyéni hiú­ságból is. Bár Gyulán mindenki tudja, hogy minden gyalázkodás, minden fur­fang és megtévesztésre irányuló hirlapi közlések dacára is csak K. Schrif­fert József volt országgyűlési képvi­selő Ó3 dr. B e r é n y i Ármin ügyvéd jöhet komolyan szóba, kiknek tényleg erős pártjuk vannak. Dr. Simonka György számára, politikai villamos for­dulatai miatt, babér nem terem Gyulán. Pártja a városi főjegyző nagyrománvá­rosi rokonságának néhány tagjából áll. Idegen egyén jelölése lehet valakik­nek jámbor óhaja, esetleg más valami érdeke, de annak megválasztatása tel­jesen kizárt dolog. A jelölés eddig azért hiusult meg, mert Névery Albert, a 48-as kör el­nöke ugy okoskodott, hogyha a francia köztársaság elnöke lehetett bőrgyáros, miért ne lehetne ő, mint kékfestő, or­szággyűlési képviselő; ha nem sikerült rendőrkapitánynak lenni, akkor jó lesz egyelőre az országgyűlési képviselő­mesterség is, mert hát erre különösen neki, mint 48-as köri elnöknek, az ipar­igazolványa meg van. De „mélyen tisztelt" Névery ur ter­vez, Gyula város 1800 körüli választó­polgára pedig majd végezni fog, ugy hogy ő a saját gusztusa szerint össze­hívott zártkörű értekezleteken sem tud a rég titkon óhajtott jelöltetésig eljutni. Ennyit az igazság érdekében. Egy választópolgár." Békés. A legintenzívebb választási küzde­; lem az összes megyebeli választókerü­; letek között Békésen folyik ez idő sze­rint is. Mindkét jelölt, Ivánka Imre is, Kecskeméti Ferenc is nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom