Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-03-13 / 21. szám

Békéscsaba, 1910. BEKESMEGYEI EOZLONY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ElfOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. ElSNzetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. — Főszerkesztő: Felelős szerkseztő: Laptulajdonos: A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Kéziratok nem adatnak vissza. Dr. LÁNG FRIGYES. GULYÁS JÓZSEF. SZIHELSZKY JÓZSEF. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Március Idusa. Békéscsaba, március 12. A magyar nemzet, ha ezeréves története minden nevezetes napjának évfordulóját megünnepelné, élete ünneplésben merülne ki. Ez az állandó ünneplés állandó gyászolást jelentene, mert az ezeréves dicsőséghez tengernyi vér és köny tapad s az emlékezés világa csak igen ritkán késztetne örömünnepre. Március 15-ike az egyetlen nap, melynek emlékezete boldog örömmel, biztató reménykedéssel tölti meg a nemzet szivét. Ez az ünnep a nemzet vágyai, reménységei teljesülésének büszke apotheozisa. Amiért ezer évig szenvedett, küzdött, vérzett a nemzet, az függetlenség, szabadság, önállóság, 1848 március 15-én fegyverek csörgése, haldoklók hörgése nélkül megvalósulni látszott. Ha hullott is köny e napon, az az öröm könye vala. Méltó hát ez a nap arra, hogy a nemzet évfordulóján örömtüzeket gyújtson hegyeken, völgyekben és — a szivekben. De miért vegyül mégis keserűség egyetlen gyönyörűséges ünnepünk örömei közé? Hiszen az 1848 március 15-ikének eszméi megizmosodva élnek a nemzet lelkében, gondolatvilágában. Ám a nemzeti szabadság halhatatlan eszméi ma is ádáz tusát vivnak a zsarnoksággal s hiába vannak befektetve élő törvényekben, gyakorlati megvalósításuknak útját állja a császári hatalom. Örömünnepünk ezért nem lehet zavartalan s ezért támad lelkünkben az ünneplés közepette olthatatlan boszuvágy jogaink elkobzása, nemzeti önállóságunk tagadása miatt. Ünneplésre, diadalujjongásra ma kevésbbé van okunk, mint valaha. A nemzet függetlensége, önállósága kiküzdésére való törekvése helyett a politikai pártok nemhogy egyesülnének, hanem irtóháborút hirdetnek egymásnak. Mig teljes egyetértés nem lesz, nem vivunk ki önállóságot, függetlenséget. Meddig tart még ez az erőket megosztó, idegbénító testvérküzdelem ? Mikor lesz már ez a nemzet egy akaraton jogaiért: a márciusi eszmékért folytatott harcban ? Mikor illeti meg a nemzet minden gyermekét a márciusi eszmék szentlelke, hogy a más nyelven beszélők is csak egy igét hirdessenek, egy célra egyesülve küzdjenek : a nemzet függetlenségeért, jólétért, boldogságáért? Ennek a nemzetnek még az ünnepe is szomorú. Zavartalan ünnepet nem ülhet, mint ahogy egyöntetű küzdelmet sem folytathat. Ünnepét és küzdelmeit az efialtesek megszentségtelenítik. A hazafisáságot áruvá és alkutárgyává teszik. Jókai, Petőfi, Zrinyi és a többi márciusi ifjak, ha ma állanának ki a múzeum lépcsőzetére a márciusi tizenkét ponttal és a Talpra magyarral, nemes fellángolásukat éretlen gyermekcsinynek minősítenék. Éppenugy, amint az önállóságért csatára hívó harci riadót demagógiának hirdeti s az önzetlen harcosokat hatalmi vágytól elkábultaknak, érdekhajhászoknak nevezi. Bizony szükségünk van némi önámitásra, hogy márciusi ünnepeket legalább külsőségeiben méltónak lássuk az 1848-iki március jelentőségéhez. És mégis örülünk március 15-ike évfordulójának. Az eszmével együtt örökké élő reménység növeli, erősiti, izmosítja azt a hitet bennünk, amely a nemzetet egy évezreden át fentartotta. Hiszünk a nép, a nemzet lelkének szeplőtlenségében s ezt tekintjük a nemzet jövendő nagysága zálogának. Gondolatvilágunkban halljuk az egész világot megrázó Kossuth-nótát, lelki szemeinkkel látjuk Rákóczi kurucainak, Kossuth Lajos regimentjének diadalmas száguldását a szabad, ! független Magyarország kivivására. Hisszük és fogadalmat teszünk a nagy március eljövetelére, mikor az ige testet ölt. Ezért élünk! Politikai aktualitások. - Budapesti levél. Isten látja lelkemet, már megint abban a furcsa helyzetben vagyok, hogy nehezen tudok levelemhez alkalmas témát találni. Ebben az átkozott politikában nem történik mostanában semmi különösebb szenzáció. Olyan stagnáció, csönd és nyugalom van, akárcsak lombhullató ősszel a temetőben, vagy a rengetegben. Mindenki végzi rendes napi munkáját. Khuen csendben dolgozik, Tisza István toboroz, Kossuth toboroz, Justh toboroz. Ennyi az egész és ezeket mindenki tudja az országban. Mivel nagy témám — sajna — nem akadt, kénytelen vagyok olyan politikai vegyes felvágottal szolgálni. Ha nem ehetünk ramszteket tükör-tojással, meg hemendegyszet, jó a vegyes felvágot is. Ugy-e, hogy igazam van ? Azt már bizonyosan tudják, hogy a bécsiek „szép Károlya" Lueger ur, a mi önzetlen ós kitűnő barátunk elhunyt az úrban. Rossz Ízlésük lehet azoknak a bécsieknek. Én láttam annak a „Schőne Karl"-nak az arcképét ós -sokan személyesen is látták, de nem találtam és nem találtak rajta semmi olyat, amiért a szép jelzőt megérdemelte volna. Közönséges bécsi Spieszbürger-blatt volt az öreg, amilyenek „Rathauskeller"ben szokták szürcsölgetni a komló levét. Már a klasszikus idők közmondása is is ugy rendelkezik, hogy a halottakról vagy jót, vagy semmit. Már engedjen meg a közmondás, de Lueger kivétel a mi szemünkben e közmondás alól. Átnéztem halála után az összes komoly és nem komoly magyar lapokat. Mindegyik a keserűség és harag hangján parentálja el Luegert. Miért ? Mert a halála előtt még a leggyülölködőbb ellenség is megszokott bocsátani ellenfelének, de Lueger végrendeletében szinte parancsoló hangon kötelezte dicső elvbarátait a magyarok ellen való határtalan gyűlöletre. De elég, még sok is ennyi arról a fráterről. Jöjjünk haza és nézzünk körül a pártokban. A nemzeti munkapártban most csend van. A miniszterek pénteken délután 1 órakor Khuen-Héderváry elnöklete alatt miniszteri értekezletet tartottak, hogy aztán a miniszterelnök az uj előterjesztésekke,1 melyek a Ház összehívására és feloszlatására vonatkoznak : Bécsbe mehessen. Unalmas lenne is mesélni, hogy a miniszterelnök feladatai közé tartozik még az üresedésben levő államtitkári és főispáni állások betöltése is. Ezt ismételtük már sokszor. Igaz! Most mondok egy Békésvármegyét érdeklő dolgot. Legutóbb igen megbízható helyről azt hallottam, hogy Békésvár megy ének lesz mégis főispánja, mégpedig Beliczey Géza személyében. A megegyezés közötte és KhuenHéderváry között már létrejött s a kinevezés csak azért késik, mert Beliczey különböző elfoglaltságaira való hivatkozással kérte kinevezésének elhalasztását. Kultuszminiszteri államtitkár legnagyobb valószínűség szerint Zsilinszky Mihály lesz újból. Nagyon jól tennék tehát a csabaiak, ha város e kiváló és nagy befolyású szülöttjét váBékésmegyei Közlöny tarcaja. Utolsó kívánság. Haldokló leánynál Van az Úr szolgája, Lelki vigaszt nyújt a Hosszú út előtt Beszél neki egy szebb, Boldogabb hazáról S az üdvözüléssel, A feltámadással Vigasztalja őt. Mosolyog a lányka, Szól nyil ajakán : Beszélni valóm van ! Hallgasd meg jó Atyám. Akiért meghalok, Ha most.ide jönne S úgy, mint egykor, régen Szivére ölelne, Vigasz volna rám. Ha egy csókol adna, Lemondanék akkor Én a mennyországról Büszkén, boldogan. Ha egy csókot kapnék Az ő ajakáról: Itt: lenn mennyországban Érezném magam. S ha a másvilágon Örök tűzben égve, Isten szine elé Soha el nem érve Várna kárhozat: Az az utolsó csók Erőt adna nékem, — S boldogan viselném Átkos sorsomat! Dr. Godán Ferencné. Ki a boldog ember. Ha te, aki a soraimat olvasod, egészséges vagy, ha meg van mindennapi kerered és van egy nő, aki szeret s akit te is szeretsz, de mégsem vagy boldog : akkor menj iskolába és gyógyisd meg magad, mert tudatlan vagy beteg vagy. Nagy előítélet azt hinni, hogy az ember ezen a földön nem lehet boídog. Ezt az előítéletet csak önmagunkkal, meghasonlott lelkek, a pesszimisták terjesztették el a világon. A gondolat magas bércein, ahol a szellem sas szárnyakon repül a szikrádzó jéghegyek és aranyfelhők közt. Ott a pesszimizmus is szépen megélhet annyi szárnyas teremtés közt: de az élet rónaságán, itt, ahol a kenyér búzakalász lisztjéből készül s minden kalászban annyi buzaszem ; itt lent, ahol az embernek szüksége van, egy kis sóra, meg egy pohár borra, itt lenn, ahol a kenyeret, a sót, meg a bort csak homlokunk verejtékeivel tudjuk megszerezni : itt csak hadd dalolja a földmives. mikor barázdát szánt a termékeny földben, aztán pedig hadd daloljanak az arató lányok, mikor kévébe kötik a kalászt. Nem, az élet nem átok, hanem áldás és májusi rózsa mindig rózsa marad, még akkor is, ha a hernyók rágicsálják a leveleit. A boldogságot egy rémnek tartják abból az egyszerű okból, mert a kívánságok kielégítésével egyértelműnek hiszik, pedig egésszen más az. Ha olyan kevés a boldog ember ezen a világon, az onnat van, hogy nem tudják, mire tanított bennünket Balzac ezelőtt száz esztendővele : minden boldogság bátorságból ós munkából áll. Az igazi boldogság nem egyéb erkölcsi egészségnél. Ahoz, hogy boldogak legyünk, nem elég gazdagnak lenni, nem elég szeretni, az sem elég, hogy embertársaink becsüljenek bennünket, hanem arra is szükség van, hogy szivünknek és gondolatunknak minden nagyobb szükségletét összhangzatosan kielégítsük; szükséges hogy minden érzésnek meglegyen a maga kenyere és minden jogos óhajtásnak a maga kora. Ha az ember szeret és szeretik, ha kissé magassabban jár a lelke, mint az ambíciója, ha nem irigykedik senkire: ha meg van a kenyere ós egy karéj jut holnapra, sőt még holnaputánra is, akkor erkölcsi tekintetben egészségesnek érzi magát, vagyis boldog. Egészséges embernek nincs szüksége sem orvosra sem orvosságra. A boldog embernek nincs szüksége más áldozataira. Nagyon szép a boldog embert nézni kellemes mosolygó arcával, cirógatásra mindig kész kezével, nyájas szókat osztogatni szokott ajakával és munkára, segítségre, küzdésre mindenkor hajlandó két karjával. Ahoz, hogy a testünk egészséges legyen, sok szüKséges, de leginkább ez a kettő: a jó vér, jó idegek. Ahoz pedig, hogy erkölcsileg egészséges legyen valaki, l'egkiváltképp jó sziv ós jóérzés kívánatos. Az egészséghez ós hósszu élethez egyszerű ételek szükségesek. A boldogsághoz pedig egyszerű örömök. Az egészségünket jobban megőrizzük azzal, hogy óvakodunk a megbetegedéstől, mint azzal, hogy gyógyítgatjuk magunkat, ha betegségbe estünk. A boldogtalanságot is könnyebben kikerüljük, ha kitérünk a veszedelmek elől, mintha mászkálunk kifelé abból a gödörből, vagy örvényből, amelybe egyszer alázuhantunk. A boldogság annyiféle, ahányféle az agy és az emberi sziv. Valamennyien azt a csendes és biztos boldogságot válasszátok, amely a napnak minden órájában s az órának minden percében ott ragyog látóhatárunkon, azt válasszátok, amelyben az életnek öröme lesz és áldást szór reá. Ez a boldogság olyan mint a növény ; szeretettel, gonddal kell nevelni. Szinte kedvem lenne azt mondani, hogy tudományosan kell művelni! Annak a tudománynak alapelvei szerint, amely az emberi természet alapos megismerésében gyökerezik. Aki anyjától született, az mindegyik ! azt hiszi, hogy ő képes élvezni mind! azokat az örömöket, amelyeket a szom[ szédja élvez, és szőlőt ültet oda, ahová búzát kell vetni ós ahol rózsák teremnek, oda káposztát ültet. Nincs olyan talaj, amely minden növénynek jó lenne. De terméketlen j talaj nincsen, csak olyan magot kell bele vélni, amely neki való. Sok nöI vény a homokot szereti, a rizs mocsárban terem. Még a lappok fagyos földjén is megterem a beluta nana. Olyan boldogság nincsen, amely csak egy kőre támaszkodjék, még akkor sem, ha Rothschild vagyona, vagy égő i szerelem, vagy legszárnyasabb szellem is az a kő. Ezen a földön minden boldogságnak három alapvető kőre van szüksége : az egéss/.ségre, egy érzésre, egy gondolatra. E közül a három közül első az érzés. Az nem lehet boldog, aki csak önmagát szereti! A boldogság kapui csak az előtt állnak nyitva, aki nagyon , szeret. Újra ismétlem, hogy C3ak az előtt, aki szeret, nem pedig az előtt, I akit szeretnek.