Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-03-06 / 19. szám

148 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 március 3. istápolásában. Nemcsak a községeket támogatta lelkesen, de az egyeseknek érdekeit ts önzetlenül szolgálta, min­denkinek érdekében szivesen fáradt. Ellenjelölteként sorba emlegették már Szabolcska Mihályt, a nagy póétát, Pető Sándort, Áchim L. An­drást, de ezek közül még egy sem állott elő komolyan. A mult héten járt a ke­rületben Ambrozovits Lajos volt bajai főispán, Kossuth Ferenc közeli rokona. Járt Endrődön, Gyomán, Mező­berényben, Szeghalmon, Füzesgyarma­ton, felkereste a politikai főszereplőket, egyes olvasó-köröket, elöljárókat, de sehol sem kecsegtették reménynyel. Ambrozovits nem mondotta, hogy kit akarnának felléptetni, csak azt, hogy a talajt vizsgálni lett a központ által ki­küldve. Fábry Károly tehát eddig még egyedül áll s lehet, hogy ugy is marad, mert a kormánypárt kísérlete sem járt eredmény nyel. Gyomán ugyanis azt beszélik beavatott körökben, hogy a kormány kész lett volna e kerületre 50.000 koronát áldozni, de a megkeresettek ugy nyilatkoztak, hogy ennyivel, sőt többéi sem lehet a gyomai elvhü 48-asokat megtéveszteni. A mai napon Fábry Károly vésztői barátait és az ottani olvasó-köröket keresi fel, a jövő vasárnap a köröstarcsaia­k a t, március 15-én p9dig Füzes­gyarmaton vesz részt a nemzeti ünnepélyben. Tanácsülés Békéscsabán. Meghiusult főzőiskola. — A város fásí­tása. — Sok a szegénységi bizonyítvány. — Szerződés a jéggyárral. — Kisebb ügyek. Békéscsaba elöljáróságának pénteki tanácsülése nem rendelkezett valami gazdag tárgysorozattal. Leginkább ki­sebb fontosságú személyi ügyek sze­repeltek rajta. Volt azonban egy köz­érdekű is. Ez pedig nem volt más, mint W i 1 i m István h. gazdasági in­téző előterjesztése a város fásítása ügyében. A Wilim István által előter­jesztett programm szerint ezután gömb • akácok fogják disziteni Csaba szebb és nagyobb utcáit. A gömbakác tagadha­tatlanul szép növény, de mi mégsem he'yeselnők, ha a gabonapiacon levő szép, duslombú és árnyékot adó akác­fákat kivágnák, csak azért, hogy gömb­akácokat ültessenek helyükbe. Szép ós dicső dolog a haladás, de annak nem kell mindig épen a természet ós a köz­egészségügy rovására menni. Ilyen po­ros levegőjű városban, mint Csaba, az olyan nagy lombú vén akácfák való­sággal közegészségügyi tényezők. A tanácsülésről egyébként tudósí­tásunk a következő : Özv. K 1 i m e n t Mihál.ynó Békés­csabán egy főzőiskolát akar felállítani, amely 14000 koronába kerülne. Kli­mentné azzal a kérelemmel fordult most az elöljárósághoz, hogy állíts i fel az iskolát a község költségén, ő majd évenként részletekben letörleszti a költ­séget, A tanács a kérelmet a képviselő­testület elé fogja terjeszteni, de elutasító javaslattal, mert szerinte tudnak olyan jól főzni a csabai asszonyok és leányok, hogy nincsen szükségük főzőiskolára. Wilim István h. gazdasági intéző terjesztette elő ezután a fentebb emii­tett fásítási programmot, amely szerint Csaba szebb utcáit gömbakácokkal fog­ják beültetni. Az intéző azért javasolta a gömbakácot, mert a vadgesztenyefák, amelyekkel szintén kísérleteztek, nem váltak be. Nem szeretik a talajt és csakhamar elpusztulnak. Az akácfákra pedig nagyon alkalmas Cáabának a ta­laja. A tanács hozzájárult a programm­hoz és elhatározta az is, hogy a geren­dási puszta lakottabb részeit szintén befásitja. Z s i 1 á k Mihály jegyzőgyakornok­nak, aki eddig díjtalanul teljesített szol­gálatot az iktató-hivatalban, a szokásos napidijasi illetményt folyósította a ta­nács. A gyulai királyi törvényszék elnöki átiratban kérte meg az elöljáróságot, hogy mivel a szegénységi bizonyítvá­nyok alapján perlők száma nagyon meg­szaporodott, ezután uagyobb figyelmet fordítson a szegénységi bizonyítványok kiadására. A tanács az átirat értelmé­ben fog eljárni. K 1 ö s z György budapesti térké­pésztől két vasúti tárképet rendel a tanács. A térképek egyike a városházán, a másika pedig a munkásotthonban fog elhelyezést nyerni. B ö h m Pál gőzmalomtulajdonos ki akarja köveztetni a malmához ve­zető utat. Azzal a kérelemmel fordult a tanácshoz, hogy a kikövezéshez já- , ruljon hozzá némi részben. A tanács a kérelmet a közgyűlés elé fogja terjesz­teni. A békéscsabai Takarékpénztár és Bors Simon által a szegényeknek nyújtott 250 korona adomány 34, arra érdemes szegény ember között osztot­ták szét. Egy szerencsétlen asszonyt, A r a d­szky Andrásnét, aki sánta, vak, hü­lye s emellett végelgyendülésban szen­ved : A szegényházba vett fel a tanács. Kötegyán, biharmegyei község or­szágos vásárra szeretne kapni enge­délyt. Mivel az ilyesmibe beleszólásuk van a szomszédos, vagy közelben levő községeknek is: Kötegyán megkereste \ Csaba elöljáróságát az iránt, hogy van-e kifogása az ő országos vásárjai ellen ? A tanács értesíteni fogja Kötegyánt arról, hogy az országos vásárok ellen nincsen semmi kifogása. A kisbirtokosok országos földhitel­intézete legközelebbi közgyűlésre meg­hívta Csaba elöljáróságát is. A tanács nem érzi szükségét annak, hogy a köz­gyűlésen képviseltesse magát. Utasította a tanács az elöljáróságot arra, hogy a község jégszükségletének szállítására nézve a Schreyer József és Társa céggel kösse meg a szerződést. A haszonállatok szokásos vizsgálata bent a város területén március 17-én, a szentmiklósi csárdánál március 18-án, a gerendási pusztán pedig március hó 19-én lesz. Ezek voltak fontosabb tárgyai a tanácsülésnek. Sikkasztással vádolt tisztviselők. Elitélt községi iktató. A gyulai törvényszék büntető ta­nácsa előtt kedden délelőt három vád­lott állott: Farkas József mezőbe­rényi községi iktató, K o m 1 ó d i Fe­renc községi irnok és Lédig József volt községi esküdt. Mindig van abban valami elszomorító, mikor olyan em­berek kerülnek a vádlottak padjára, akik állásukba a közbizalom megnyil­vánulása által kerültek. Még ha nem is követnek el olyan tettet amely sérti a köztisztviselői és egyéni becsületet, csak valami botrányból kifolyólag ke­rülnek a bíróság elé, ez már magában is alkalmas arra, hogy a közvélemény­ben megingassa a bizalmat irántuk. A fennt emiitett három mezőberényi férfi, akik közül az utolsó már nem tölti be állását a községnél: sikkasztás­sal vádolva állott a bíróság előtt. Még örvendetes, hogy kettőnél nem bizo­nyült valónak a vád és fel is mentette őket a törvényszék. A harmadikra azon­ban rá bizonyult, el is ítélték és az a szerencsétlen ember egyetlen köny­nyelmü lépése folytán, legalább ezen a vidéken, elvágta útját előhaladásának. A mult óv julius havában H o f f­m a n n Ádám mezőberényi kereskedő több ingóságot árvereztetett a község­házán. Az árverést Farkas József iktató, K o m 1 ó d i János irnok ós L é­d i g József vezették. Az ingóságok el is keltek mind egy szálig. Mikor azon­ban Hoffman Ádám leszámolásra kérte fel az árverés vezetőit, Farkas József, akinél az árverésből befolyt összeg volt: 65 koronával nem tudott elszá­molni. Hoffmann ekkor mind a hármójuk ellen vádat emelt a gyulai kir. ügyész­ségnél sikkasztásért. A törvényszék ked­den tárgyalta az ügyet. Lédig és Kom­lódi határozottan tagadták, mintha a j sikkasztásban a legcsekélyebb részük lett volna. Ők csak hivatalból vettek részt az árverésen. A pénzt Farkas szedte be és őrizte mindaddig, míg a leszámolás ideje el nem következett. A bíróság a bizonyítékok teljes hiányában nem is látta beigazoltnak az ellenük emelt vádat és ezért őket felmentette. Farkas József is védekezni próbált. Egyszerű számítási hibának akarta be­tudni a 65 koronás hiányt. A törvény­szék azonban az ő védekezésének he­lyet nem adott, hanem bűnösnek mon­dotta ki sikkasztás kétségében ós ezért egy hónapi fogházra, egy évi hivatalvesz­tésre és politikai jogainak egy évre való felfüggesztésére ítélte. Farkas József különben az itélet el­len fellebbezést jelentett be. KróniKa. Tavasz van már. he gondoljunk Sohasem a télre, Búbánat és szomorúság Menjen mostan félre. Errefelé napsugaras, Meleg napok járnak, Hírnökei az izzasztó, Kánikulás nyárnak. Ugy érezzük most már magunkat, Mint csikó a réten, Bálba menni volna kedvünk Rkár minden héten. De hát nincs ugy megcsinálva ' Tél a bálok atyja, Pedig mostan mindenki csak Jobban vigadhatna. Lányok, fiuk kitáncolták Magukat a télen S a papákat, a mamákat Más érdekli kérem. Politika a beszédtárgy Minden asztal mellett, Kortes az is, kinek eddig Rz sohasem kellett. Mert hát a mi vármegyénkben Jelölések járják, R választást a jelöltek Oly nehezen várják. Rrra a kis mandátumra Óh be sokan várnak I Bizony isten rossz dolga lesz R Wertheim-kasszának. Mandátumhoz ugyanis csak — Rmint tetszik tudni — Nem beszéddel, szerelemmel, Pénzzel lehet jutni. Elv, igazság: semmi, bliktri, Minden választáson Rzt, kinek a zsebe futja, Honatyának látom. Itt Csabán csak fkhim Rndrás fl jelölt még eddig, De lehet, hogy tán örökre Elveszik a kedvit. Negyvennyolcas, hatvanhetes Hogyha összefognak, Áchim Rndrás bucsut mondhat Itt a mandátumnak Csak az a baj, kérem szépen, Hogy nincs egyetértés, Már kimondom, hisz nincs benne Valami nagy sértés. Itt mindenki elven nyargal, Nem akar engedni, Hogy a város nyer-e azzal, Ez a kérdés semmi. Ilyen módon nehéz lesz ám Parasztpártot törni 5 Rchim Rndrás parasztkirályt Egy kicsit megölni. Egyetértés csak az erő, Ez már régi nóta, Prédikálják bölcs próféták Kétezer év óta. De elég volt már e téma, Rttérhetünk másra, Mostan koplal, akinek ugy írja a vallása. Böjtben vagyunk, vezekelni Tehát kötelesség, Rki bűnös, annak bizony Vezekelni tessék, R Nőegylet jól tudván, hogy E vezeklés talmi, Elkezdi a bűnös embert Szépen vigasztalni. Felolvasó délutánján Lesz zene, meg ének, Tele lesz a városháza Sokan be se férnek. Hogy ott leszek, természetes, Mondanom se kell tán, Olyankor csak nem hajózok tenn a Duna-deltán. Ott leszek, mert szórakozni Lehet ottan szépen, Márciusi vasárnapon Csaknem minden héten. Egyébként most nagy baja van Szegény krónikásnak, Fáj a foga 5 fájdalmai Rz egekig másznak. Dagadt képe lobog, lángol Akárcsak egy kráter, Ez az ember, Isten bizony, Szerencsétlen fráter . . . Guy. H Jicsipi Közlöny" táviratai. A ciankális merénylet tettesei budapestiek. Legutóbb azt a szenzációs hirt rö­pítették széjjel a táviratok, hogy a bécsi ciankális merénylet ügyében meg­indult bűnügyi vizsgálat Hofrichter fő­hadnagyra nézve kedvező eredmény­nyel fog végződni, mert egyre világo­sabbá válik, hogy Hofricher ártatlan. Sőt még más szenzációt is hozott a vizsgálat. Azt nevezetesen, hogy a cian­kális merénylet Budapestről indult ki. A nyomozás során számos buda­pesti gyógyszerészt hallgatott ki a rendőrség, de csak a Kalvin-téri gyógy­szertár tulajdonosa emlékezett arra, hogy a ciankális merényletet megelőző­leg egy fiatal ember, aki dr. Drechsler­nek, Róna Sámuel orvostanár asszisz­tensének adta ki magát, járt nála és egy gramm ciankálit vásárolt a tanár nevében. Később többször megjelent a gyógyszertárban és vásárolt ciankálit hol Róna Sámuel, hol egy Mariano­vics Amanda nevü hölgy nevében. Most ebben az irányban folyik a vizsgálat, mert nagyon valószínű, hogy a ciankális merényletet az az állítóla­gos dr. Drechsler és Marianovics Amanda követték el. Mérget ivott a pénztáros kisasszony. Vádolják a főnököt. Egy hódmezővásárhelyi leány Oros­házán öngyilkossági kísérletet követett el állítólag azért, mert a főnöke szerelmi ajánlatokkal üldözte. Az öngyilkossági kísérletet elköve­tett leány Müller Anna vasúti pónz­tárnoknő. A pénztárnoknő hétfőn akart meg­válni az élettől, mérget ivott. A borzal­mas tettet rögtön észrevették, azonnal orvost hívtak, ki első segélyben része­sítette, állapota eddig reménytelen volt, de most már biznak felépülésében. Az öngyilkossági esetből kifolyólag az orosházi rendőrség is megindította a vizsgálatot, mely igen nagy titokban folyik. Orosházán széltóben-hosszában be­szélik, hogy a fiatal pénztárnoknő fő­nökének esett áldozatául. A főnök ur ugyanis naponként felkereste Müller Annát és édes titkokat sugdosott fülébe. A jellemes leány elutasította a főnököt, akkor azután a hivatali hatalmát hasz­nálta fel presziónak, de ez se sikerült, azonban a leány se tudta tűrni helyze­tét, öngyilkossá akart lenni. Igy beszélik ezt Orosházán, ezt kü­lönben a vizsgálat van hivatva kiderí­teni, melyet — mint értesülünk — már az államvasutak üzletvezetősége is meg­nditott. ÚJDONSÁGOK. A szabadság évforduló ünnepe. — Március tizenötödike. — Közeledik a magyar szabadságharc '' diadalmas kiinduló napjának, 1848 már­í cius 15 ikének örökké emlékezetes év­? fordulója, melynek megünneplés a mai I válságos politikai viszonyok közepette sokszoros kötelessége a hálás nemzet­\ nek. Szükségünk van a csüggedést el­\ áruló és lemondást bizonyító mai szo­' moru napokban arra, hogy a törpe • utódok csodálattal tekintsenek vissza a ! nagy idők legendás hőseire, azokra a j férfiakra, akik nem törődve a saját sorsukkal, hősi elszántsággal ragadták kezükbe a szabadság zászlóját, beírván ezzel nevüket fényes betűkkel a magyar történelem lapjaira. Összeszorul a szivünk és megdob­ban a lelkünk, ha összehasonlítjuk a mai kort azzal a hatvankét óv előttivel, amikor még a serdülő gyermekben is több volt a hazafias önérzet és erősebb volt a hazaszeretet, mint most a dere­sedő férfiakban, mert a reménytelen lemondás, a gyáva kishitűség helyett dalolva mentek a csata*erekre, a puska­j golyók elé s szivükkel és vérükkel ál­I doztak a szabadság felszentelt oltárán. És éppen azért, ha azt akarjuk, 1 hogy csüggeteg lelkünk felemelkedjék s méltó legyen a nagy idők szellemé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom