Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-02-20 / 15. szám

10 BÉKÉSMEGYÉI KÖZLÖNY Békésscsaba, 1910 február 20 ünneplés, az erkölcstelenségek, brutális érzékiségek és nyomorult bűnök fölmagasztalása előtt. Kihez, hová forduljon hát segítségért a becsület, az életében veszélyeztetett élet, ha azon a fórumon, amely igazságot szolgáltatni van hivatva, a gyönge és tudatlan polgárbirákat megfélemlítheti egy csomó förtelmes botrány, cudar gonosztévők hazug siránkozása, fegyházvirágok orfeumi produkciója ? Nem játék a szavakkal, ha azt mondjuk, hogy a magyar igazságszolgáltatásban megrendül a hitünk a szegedi szégyenverdikt után. Ha az az igazság, amit ott hirdettek, akkor én holnap kiállhatok az utcára és leszúrhatom az első járó-kelőt, — majd aztán kitalálok valami érzelgős hazugságot, ügyvédnek pedig mindenesetre olyas valakit keresek, aki jól éri az igazságnak a botrányok szemétförgetegébe való eltemetéséhez. Igen, a szegedi verdikt fölszabadit minden állati indulatot az emberben. Megszűnik a társadalmi élet biztonsága, de megszűnik a tisztesség is. Mert nekem Jánossy úrral holnap kezet kell szorítanom, ha felém nyújtja, különben elküldi hozzám a segédeit; s ha nem hajlok meg kellő hódolattal Haverda Mária őnagysága előtt, Yojtha Antal úrral gyűlik meg a bajom, aki ugyancsak provokál. Esetleg két ügyvédet küld hozzám s akkor jaj szegény fejemnek. A szegedi verdikt, amelynek égető szégyenfoltjától a Kúriának még a formális jog megsértésével i s meg kell tisztítani a magyar judikatura arculatát, polgárjogot ad a legközönségesebb gazembereknek, helyet a tisztesség asztalánál, azok között, akik ezer kísértés mellett is megmaradnak a tisztesség utján. A szegedi verdikt alapján a lovaggá ütött Jánossy Aladár néhány év múlva esetleg mint esküdt biráskodhatik az ón sajtópörömben, vagy valamelyik gyilkoskollégája fölött. Nem izgatunk az esküdtszók, mint intézmény ellen. Csupán ós kizárólag a szegedi esküdtekről beszélünk, akik nek rózsaszínű hályogot borított a szemére a sok kétes szerelmi kaland és botrány, egy bujálkodó asszony finom parfőmje és egy csapdában vergődő gyilkos arcátlan romantikája. A Haverda-itólet ellen az ügyész semmiségi panaszt jelentett be a közvád nevében. Mi pedig megfellebbezzük ezt a minden jó izlóst, józan gondolkozást, emberi jogot és igazságosságot arcul verő verdiktet a milliókhoz, az országos közvéleményhez. És szembeállítjuk azországosverdiktet, anép verdiktjót a szegedi tizenkettők verdiktjével. Erre a tömegigazmondásra támaszkodva mondjuk ki a eltörölhetetlon, vissza nem fojtható igazságot, hogy Jánossy Aadár gyilkolt. Előre megfontolt szándékkal emberéletet oltott ki, tehát semmi keresnivalója a tiszták, a tisztességesek társadalmában. Haverda Mária pedig tudottá gyilkosságról, része van benne és az édesanyja vérét nem mossa le lelkéről a világ minden illatos parfőmje se. Kettőjüknek fegyházban a helye. A nagy idők egy érdekes tanúja. Rozváci Omazta Gusztáv életéből Rövid, néhány soros újdonság keretáben közölték a lapok, hogy rozváci Omazta Gusztáv, volt 48-as honvédszázados, hirtelen elhunyt. A daliás idők titáni küzdelmének ezek az élő tanúi és hősies résztvevői mindig kevesebben ós kevesebben lesznek, számuk egyre fogy. Nekünk, az unokáknak, nem lehet tehát rövid néhány sorban napirendre térni egy-egy ilyen hős honvéd elhalálozása felett anélkül, hogy lelkiismeretünk hálátlansággal ne vádolna bennünket. Drága kincsként kell őrizni emlékezetüket ós virágbokrétába kell fűznünk azokat a szomorú, vagy kedélyes epizódokat, amelyek életükben előfordultak. Minden egyes feljegyzett epizód egy-egy tégladarab a nagy idők históriájának fenséges templomához. A mult héten elhunyt Omazta Gusztáv egyik hőse volt a nagyszerű szabadságharcnak. A fiatalabb csabai generáció nem igen ismerte a visszavonultan élő aggastyánt, aki ismerte, az csak mint őszhaju öreg urat látja szeme előtt. Pedig az a termetes Öreg ur 50—60 évvel ezelőtt hatalmas, szóles vállú, izmos dalia volt, akárcsak a bércek fenyőszála. De nem szeretett sem erejével, sem tetteivel dicsekedni, mert nagyon szerény volt. Még jó ismerősei, sőt fiatalabb rokonai sem tudták például róla, hogy ügyvédi oklevéllel birt, csak akkor bámultak el, mikor gyászjelentésében látták azt a két szót, hogy „hites ügyvéd". Az öreg ur nem szeretett dicsekedni ilyesmivel, meg aztán nem is neki való volt az a huzó-vonó mesterség. Nagy, lágy szive volt hozzá, akárcsak Jókainak. — Nem az én természetemhez való az! — mondogatta rógebben. E helyett beérte a csabai postamesterséggel, melyet atyjától örökölt és amely rógebben a jövedelmező életpályák közé tartozott. * Guszti bácsi a legrégibb csabai családok egyikéből származott. A mult szá zad elején, 1823-ban született ugyancsak Csabán. Tanulmányait Szarvason, Lőcsén, később Debrecenben végezte. Abban az időben még nem a gőzkocsi kerekein járták a világot a diákok, hanem az apostolok lován, gyalog. Guszti bácsi birta, mert óriási erő lakozott hatalmas testében. Több éven keresztül volt a hajdan híres debreceni diák-tüzoltók nagybotosa, amihez a szó szoros értelmében herkulesi ero kellett. Huszonöt éves fiatal ügyvéd volt, mikor elkövetkezett a szabadságharc ideje. Mindjárt a veszedelem kezdetekor felcsapott honvédnek, testvéreivel együtt ós Dembinszky tábornok, később hadvezér oldalán vitézül végig küzdötte a szabadságharcot. Minden jelentősebb ütközetben részt vett és bátorságával mindenütt annyira kitüntette magát, hogy csakhamar századosi rangra emelték. A világosi szomorú következményű fegyverletétel után besorozták őt is, mint annyi magyar katonatisztet a császári ezredekhez — közembernek. Olt kínlódott két testvérével Ferdinánddal ós Szilárddal — a későbbi főszolgabíróval együtt — 1850 márciusáig. Akkor atyja, Omazta Zsigmond kórelmére elbocsátották. Érdemes szószerint leközölni az elbocsátási engedély szövegét, mely Békésmegye akkori viszonyaira élénk világot vet: „Nagyságos Sztachó János urnák, Békésmegye N. N. biztosának. Hogy a cs. K. V-ik kat. ker. parancsnokságának f. hó 21-én 777. számú leirata szerint volt honvéd tiszt Omazta Gusztáv, ki cs. k. szolgálatra már fel is volt avatva, csabai postamester Omazta Zsigmond fia, azon tekintetből, hogy az utóbbinak már két fia szolgál Őfelsége hadberegében, maga pedig öreg és tehetetlen, a Ill-ik hadsereg parancsnoka' táborszernagyB.Haynau ŐExcellenciája Pesten f. hó ' 18-án 795. számú rendelete által szabadon bocsájtatott légyen, az illetők értesítésére, kivált pedig a nevezett fölmentett további bántatlan hagyatása végett Nagyságoddal ezennel iudatom. Ker. főbiztos ur 0 Méltósága helyett Szabó László m. k. Előadó". Ezt P o 1 n e r Lajos, az akkori főszolgabiró a következő értesítéssel küldötte meg Omazta Gusztávnak: „Kiadatik ezen örvendetes rendelet szám másban, csabai lakos T. cz. Omazta Gusztáv urnák hivatalos tudomásul, egyszersmind a végett, hogy ezen rendelettel magát mindenkoron és mindenütt illendően igazolhassa. Kelt Csaba, március 22. 1850. Ekkor tehát Guszti bácsi visszakerült Csabára, mig két testvére tovább sínylődött az osztrák rabigában. Szilárd, a későbbi szolgabíró például 1851 végéig szenvedett sáncfogságot Theresienstadtban. * Omazta Gusztávból azért az elnyomatás dacára, itthon is kitört, a tüzes pezsgő, magyar vér. Nem tudott félni senkitől. Az ötvenes években vasasnémetek tartották megszállva Csabát. Egyszer Guszti bácsi a vásártéri régi postaházból befelé igyekezett a városba. Előtte lépdelt a keskeny fapallón egy vasasnémet tiszt. Szembe velük jött egy úrilány. A vasasnémet nem akart kitérni előle, sőt elvárta volna, hogy az uríleány lépjen le a pallóról a nagy sárba. Guszti bácsinak se kellett több. Hirtelen ott termett, a német tisztet karjrnál fogva felemelte a levegőbe és szépen | letette a sárba. Aztán maga is félreál; lott és utat engedett a hölgynek. Majd ' dörgő hangon rákiáltott a meglepődött i katonára : — Ebadta nimetje ! Most legalább i tanultál egy kis magyar udvariasságot! Mars ! S a tiszt ur mukkanni sem mert... * A Népbank szenzációs bukásával Guszti bácsi is elveszítette tekintélyes : vagyonát, ami igen megtörte. Csend; ben, bánkódva élte aztán öreg napjait i Nem ment sehova És érdekes, hogy { bár oly sok csapás érte, sokat küzkö' dött : soha beteg nem volt. Még csak a feje sem fájt soha. Ebéd közben, hirtelen, orozva lepte meg a halál, mikor éppen egyik öreg barálja után kérdezősködött. Kossuth Lajost nagyon szerette. Szinte megható volt ez a ragaszkodás, amellyel a nagy hazafi iránt viseltetett. Yolt egy kis zsebtárcája amelyet évtizedeken keresztül drágakincskónt őrzött s a világért meg nem mutatta, vagy oda nem adta volna senkinek. Mikor meghalt, a zsebtárcájában nem találtak mást, mint — néhány darab Kossuthbankót. Talán ez volt utolsó tiszti fizetése a nagy Kossuth öreg katonájának . . . Csaba két uj középületének ügye. A járásbíróság. A postapalota. Csaba ujabbkori nagyarányú föllendülésének mindenesetre jelentős tényezője lesz az a két szép középület, amelyeknek ügye már régóta vajúdik. Egyik a járásbíróság uj épülete, másik a postapalota. Mind a két épület felállítása elé akadályok gördülnek még mindig, amely akadályokat Isten tudja mikor lehet elhárítani. Köztudomásu, hogy a járásbíróság mostani elhelyezése rendkívül célszerűtlen és semmiképpen sem alkalmas a biróság tekintélyének emelésére. A bírák és a segédhivatalnokok szük, sötét cellákban vannak összezsúfolva s egészségtelen levegőbon kell naprólnapra munkálkodniok az igazságszolgáitatás fontos érdekein. A komor, sötét hivatalos helyiségekkel a bútorok is nagyszerűen quadrálnak, melyek már méltó darabjai lehetnének a Nemzeti Muzeutn régiségtárának. Az ilyen milieu egy csöppet sincs buzdító, serkentő hatással a birák ós hivatalnokok ambíciójára. Ilyen körülmények között mindenki szives örömmel fogadta azt a hirt, hogy Csabán uj járásbirósági épületet fognak emelni. Csaba képviselőtestülete sietett is azonnal az eszme megvalósításának támogatására. Telket ajánlott fel az uj épület számára a Köröscsatornán tul, az úgynevezett Simay-féle portán, a református templom számára adott telek mellett. Azonban váratlanul, mint a menykőcsapás, egy kellemetlenség állott elő. Ugyanis régebben,- a gyermekmenhelyek felállítása kezdetén, Csaba is ki volt szemelve egyik gyermekmenhely székhelyéül. Ruffy Pál miniszieri tanácsos annak idején személyesen is érintkezésbe lépett az elöljárósággal, megtekintette, alkalmasnak találta a felajánlott telket, mely nem volt más, mint amelyiket a község tavaly az uj járásbíróság céljaira adományozott. Azonnal át is irták a telket a kincstárra, még pedig a belügyminiszteri tárcában. A gyermekmenhely felállításából nem lett semmi s idők folyamán az egész dolog feledésbe ment. Most aztán váratlanul előállott a belügyminisztérium, hogy hohó! nem addig van az! A községnek nincs joga ide-oda ajándékozgatni azt a telket, mert már nem az övé, hanem a belügyminisztériumé. Kellemetlen az eset mindenképen, mert más alkalmasabb telket nem lehet Csabán találni a járásbirósági épület számára. A község most ugy akar szabadulni a kellemetlen csávából, hogy megkísérli a teleknek a belügyminiszteri tárcáról az igazságügyi tárcára való átíratását. Remélhetőleg sikerülni is fog ez, hiszen a telek akkor is csak az államkincstáré marad. A belügyminisztérium még makacskodik, azzal érvelve, hogy hátha egyszer nekidurálja magát és oda egy gyermekmenhelyet épít. Mindenesetre kívánatos volna, hogy a vitás ügy simán intéztessék el, mert igy a ref. templom építése is akadályokba ütközik. A postapalotára vonatkozólag még nem igen tudunk ujabb verziókat. Bent van a község uj ajanlata a postaigazgatóságnál, bent vannak a magánosok ajánlatai is, akik ugyancsak veszedelmes versenytársai a községnek, mert ugyancsak dolgoznak azon, hogy a postapalotát ők építsék fel. Az igazgatóság még nem tudott határozni. Egyébként már az első lépés is rosz volt az igazgatóság részéről. Nüki előzőleg fel kellett votna hivni a községet és a magánosoi kat is javaslattételre s a beérkezett ajánI latok beható elbírálása után meghozni a döntést. Most a magánosok hir szerint kedvezőbb ajánlatai dacára is esetleg í kellemetlen helyzetbe kerülhet az igaz! gatóság Csaba községgel szemben. KróniKa. fi krónikám most eleinte Bizony mérges lesz egy kicsit, De dühöngésre hogy okom van, Ha megmondom, hát elhiszik. Ez a Csaba oly pletyka-fészek, Amilyen nincs sehol talán, Sör, bor mellett lódit a férfi 5 a kávé mellett a madám. Szegény Guy csekély személyét Már emlegették sokszor ám, Hogy ilyen-olyan kócipor-faj, El-hal a vigasság után. Hogy igy van, azt mért is tagadnám, <3uy emlékeknek rabja még, Tanul feledni 5 aztán egyszer Rdieu múlt, szervusz, már elégi... De legújabban megyeszerte Szétszállt bután egy nagy kacsa, Hogy krónikás Guy koponyáját Csabán beverte a basa. Nohát ez bosszant. Rki ismer, Tudja, ilyesmi nem lehet, Mert aki támad, árva lelke Repüli át a felleget. Békés szerint kórházba' fekszem, Szarvas már sirt borit felém, Gyoma, Gyula, mind többet tudnak, Mint én, az érdekelt, az Én. Öreg szent Pétert még becsapják S ott fenn kinyitván a kaput, Belekiált a semmiségbe : Guy ur, jöjjön már I Jó napot I No egyelőre még ráérek Vagy hetvenöt esztendeig, Csak addig élek a világon, Rmeddig nékem jó! esik. Szenzáció van mostanában cs engemet mind érdekel 5 csak nem szaladhatok ezektől Már most mindjárt az égbe fel I Hogy aktuálitást regéljek, lm itt van a fiaverda-pőr, Mely a magyar Justiciában Vezércsillagként tündököl. Ti gyilkosok, rablók, csibészek, Tapsoljatok, örüljetek I Dolgozzatok csak kedvetekre, Nem lesz többé baj véletek ! Pz esküdtek oly lágy legények, Csakis hazudni, sírni kell S az esküdt ur a nagy gazembert Gyorsan, észnélkül menti fel. Csak szivre hatni, ész az félre, fiz igazság is elmehet, fi scénáknak nagy a hatásuk, Sirnak felnőttek, gyermekek Most, a könycseppek korszakában, Nagyon nem csodálkozhatunk, Hogy a nagy lakbérnek miatta Könnyez sok jó vasutasunk. Panasszal jártak Budapesten, Rogy élni már itt sem lehet S a miniszter mit adott, tudják : ígéretet, ígéretet I ígérnek mást is : Sok jelöltnek Zsiros, biztos mandátumot, Úgyhogy bizony a sok jelölt közt Eligazodni sem tudok. Már gondoltam, fellépek én is, Pár olvasóm tán rám szavaz 5 ha megválasztanak, parlamentünk Jó fiút kap, az már igaz . . . Guy. Tanácsülés Békéscsabán. (A községek állami támogatása. — A mezőrendőri törvény. Uj utr.akövezések. — A munkásházak helye. — Jótékony adományok. Újítás az öntözött réten. — A gyulaiak határsértése. — Kisebb ügyek.) Dacára a csütörtöki közgyűlésnek, Békéscsaba elöljáróságának pénteki tanácsülésén oly érdekes tárgyak kerültek szőnyegre, hogy e tekintetben a tanácsülés szinte vetekedett a közgyűléssel. Ilyen volt a Csongrád város által megindított akció a 10,000 lakosúnál népesebb községek állami támogatása ügyében, mely mozgalomhoz már saját jól felfogott érdekében Csabának is csatlakoznia kell. A község haladására nézve rendkívül fontos egy konkrét kérelem folytán a tanácsnak az a határozata, mellyel megbízza a mérnököt, hogy 1911-re uj utcakövezési tervezetet állítson össze, amelynek alapján sok nagyforgalmu, de meg por- és sártengerrel borított utcát ki fognak köveztetni. A tanácsülésről tudósításunk a következő : Csongrád város átiratban kereste meg Csabát, melyben csatlakozásra hívja