Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-02-20 / 15. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam, 15-ik szám. Vasárnap, február 20. BEKESMEGY EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. EliOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fiilér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Vármegyénk és a választások. Békéscsaba, február 19. Lapuik mult számában letárgyal­tuk már azokat az alapnélküli és már szinte unalomig menő kombinálga­tásokat, melyeket a közelgő képviselő­választások esélyeire nézve egyes la­pokban napvilágot láttak és amelyek­kel a megye mind a hat kerületében foglalkoznak nemcsak a választók, hanem azok is, akik a jelenlegi vá­lasztási rendszer mellett még nem jutottak be az alkotmány úgynevezett sáncaiba. Az izgatotság és érdeklődés nöttön-nő, nemcsak megyénkben, de az egész országban. Egyetlen válasz­tás sem mozgatta még meg annyira az ország lakosságát, mint a mostani fogja. Ez természetes is. Két rendszer küzdelméről van most szó. Az egyik meghalt öt évvel ezelőtt, néhény fe­ketelelkü vezetője miatt elsöpörte a felháborodott nemzet haragjának ára­data, a másik, amelyik utána jött: szintén csak csalódást hozott a nem­zetnek és kénytelen volt nagy zűrza­varok közepette elhagyni a hatalom polcát. Nagy lesz tehát a küzdelem. A halott mindenáron fel akar támadni, a haldokló pedig uj erőre akar kapni. A nemzetre nézve egy csöppet sem közömbös az, hogy melyiké lesz a győzelem pálmája. Pedig ha a dolgok mélyére tekintüuk és a közelmúlt ese­ményeit megfigyeljük, arra a tapaszta­latra jutunk, hogy egyik sem jobb, vagy rosszabb a másiknál. Magyar­ország parlamentarizmusa csak alpar­lamentárizmus, Arra a magaslatra, amelyen Angolország áll ezen a téren is, mi nem jutunk el talán soha. A többségi elv nálunk csak fikció, mert bármily nagy többséggel rendelkezzék is valamely kormány, nem tud kivinni semmit a király akarata nélkül. Ma­gyarország ügyeit nem az alkotmányos király, hanem az osztrák császár, mint legfelsőbb hadúr, irányítja. Csak a Wekerle-kormányra kell tekintenünk. Volt annak többsége olyan, amilyen­ről a régi kormányok nem is álmod­hattak és mit váltottak be azok közül a nagy Ígéretek közül, melyeket a kor­mányra jutáskor tettek ? Nagyon keve­set, úgyszólván semmit. Pedig egyik­nek-másiknak a megvalósítását nem­zeti fenmaradásunk, létérdekünk és az ország haladása követelte A jelenlegi kormány is így jár, bármily többséget hozzon is be a közelgő választások­kor. Legfeljebb helyrehozza a meg­bomlott egyetértést a nemzet és a ki­rály között. Békésvármegyében a rendszerválto­zás szintén nagy érdeklődést keltett, de nem olyan mérvűt mégsem, mint másutt. A hat választókerület polgár­sága nagyobbrészt függetlenségi ér­zelmű volt és az is marad. Hogy az­tán a Kossuth-, vagy Justh-féle frakció­hoz tartozik-e a jelöltje, az mellékes kérdés. Nagy veszedelem esetén úgyis csak egyesülnek egy táborban a frak­ciók ismét. Az uj rendszer a siker leg­több reményéve! még talán Gyulán veheti fel a küzdelmet, amelynek nagy­számú intelligenciája és az iparosság csöppet sem rokonszenvez az ottani félszociálista irányzattal és 67-es ér­zelmeiről ismeretes. Az összes választókerületek között legspeciálisabb helyzete van Csabának. Ennek a társadalma szét van tagolva. Tekintélyes számarányban vannak füg­getlenségi és 67-es érzelmű választók, akikkel szemben ott áll a parasztpárt terrorisztikus tábora. Hogy ez a párt oly nagyra nőtt és olyan hatalomhoz tudott jutni, az elsősorban a másik két párt egymás közötti torzsalkodásának és nembánomságának a következmé­nye. Inter duos litigantes tertius gau­det. Két veszekedő közül rendesen a harmadiké a győzelem. Nagy igazság van ebben a régi latin közmondásban. Az utolsó négy év alatt a két párt egyike sem tett semmit. A két választáson bekövetkezett kudarca után rezignáltán, csöndes megadással tűrte mindkettő a demagógia hatalmának folytonos növekedését, nem tettek semmit a terrorizmus letörésére és a a saját maguk megerősitésére. Igaz, hogy e tekintetben a kormány hatal­mat is erős vád illeti azért, hogy egy vicinális egyesületnek alapszabályszerü­leg poiitizálási jogot engedélyezett, így történhetett meg, hogy az erőre kapott parasztpárt ma már minden politikai jogot magának vindikál, sőt a község érdekeinek egyenes rovásaira még közigazgatási téren is basásko­dik. Ez a nagy hatalom nem is volna bai, csak a vezér és táborkara ezzel a hatommal a közérdek javára élni tudnának, de ők rövidlátók, analfa­béták, s csak a gyanúsítás, sértegetés és a más nézeten levők lehurrogása a fegyverük. fdeje már, hogy a műveletlen szen­vedélyeknek ezt a tobzódását lehetet­lenné tegyük. Egyenesen a község jól felfogott érdekei kívánják, hogy az intelligencia, az iparosság és a komoly gondolkozású gazdaközönség félretéve minden politikai nézeteltérést: össze­álljanak egy táborba és megtörjék annak a veszedelmes pártnak a pö­fészkedő uralmát ! Biztos a reményünk, hogy egyetértéssel a győzelem nem fog elmaradni. Békéscsaba közgyűlése. s Árvaszéki ülnökválasztás és más érdekességek. Békéscsaba képviselőtestülete csü­törtökön, e hónap 17-én tartotta február havi rendkívüli közgyűlését. Régóta volt már annyi képviselő a városháza nagy­termében, mint azon a napon. Úgyszól­ván nem hiányzott senkisem. Ezt a nagy érdeklődést indokolttá teszi egyrészt az a körülmény, hogy ezen a közgyűlésen töltötték be a dr. K o c z i z k y Iván el­halálozása folytán megürült árvaszéki ülnöki állást, indokolttá teszik másrészt azok az érdekes tárgyak, melyek ott szőnyegre kerültek. Legnagyobb és leg­hosszabb ideig tartó vitát ezek közül a nagygerendási pusztának orvossal való ellátása provokálta, amiről lapunk más helyén emlékezünk meg. A többi tár­gyaknál meglehetős simán mentek ke­resztül a tanács javaslatai. A közgyűlés lefolyásáról tudósítá­sunk a következő : Elsőnek az árvaszéki ülnökválasztás ügye került elő, amelynek tartamára S e i 1 e r Elek főszolgabíró vezette a tárgyalást. A gyűlés megnyitása után jelentette, hogy az ülnöki állásra ösz­szesen nyolcan pályáztak, akik legna­gyobbrészt jogvégze tséggel birnak. Köz­ben Botyánszky Pál jogszigorló, az egyik pályázó, visszavonta kérvényét. A főszolgabíró első helyen dr. Mol­nár János csabai ügyvédjelöltet jelölte az állásra, mit a képviselőtestület zugó helyesléssel fogadott és egyhangúlag meg is választotta dr. Molnárt Csaba ! árvaszéki ülnökéül. Az uj ülnök fiatal J ember, szorgalmas, kitűnő munkaerő, 1 akiben rátermett és képzett tisztviselőt nyert az árvaszék. Békésmegyei Közlöny tárcája. Hogyha meghalok. Hogyha meghalok, sírjon a nóta .. . Temetőbe ki úgy kisérjenek ! Ócska szerszámján sirasson engem Egynehány kósza, lump cigánygyerek. Könnye ne hulljon senkinek fájva ! Nem is hullana értem, . . . úgy lehet... Ki bánja, ha az őszi szél elkap Egy-egy lepergő rongyos levelet ? . . . Fejfát ne tűzzön hantomra senki! Úgy pihenjek ott csöndbe ... jeltelen . .. S ha rám talál a bolyongó szellő Lilaszinfelhős estelen . . . Takarjon lágyan hullott levéllel ! Jánszky Elemér. Az idegen. Irta: Etienne. I. Mikor rápillantottam a gyászjelen­tésre, megrendülve ejtettem ki kezem­ből. Hogyan, hát ennek a szép fiatal aszonynak is meg kellett halnia ? Akit mindenki szeretett s akinek mosolya volt mindenki számára ... Eszembe jutottak a hat hót év előtti vigadói bálok, mikor még Thuzsék Ka­tinkának hivták. Képzeletemben újra lát­tam haloványzöld ruhájában, amint kissé félrehajtott fővel, mosolyogva simult táncossá karjába. Volt udvarlója egész csomó ; egy kék hajtókás gyalogos fő­hadnagyot állandóan ott láttam körü­lötte. Amíg Katinka táncolt, addig a le­gyezőjét tartotta; mikor az étterembe indultak, ő segitte föl rá az angóra pré­; mes belépőt; a legjobb asztalt lefog­i lalta számukra - más leány ránézve j nem létezett. Nekem tetszett ez a katona, | komoly, illedelmes viseletével kimagas­lott a sok fiatal szeleverdi között. Egyszer aztán megjelent Miklóssy. Mind bizalmassá vált közte és a leány : közt a viszony, a tiszt pedig hallgatabb lett. Mikor hire ment, hogy nemsokára meglessz Miklóssy és Katinka eljegy­zése, a katona lassanként elmaradt ; csöndben, minden feltűnés nélkül. ... És most a kis Miklóssyné halva fekszik. II. Félórával a temetés előtt léptem be a halottas ház kapuján. A lépcsőházban egy gyalogos tiszt járt fel s alá teljes katonai díszben. Rá­néztem s ő felém szalutált. Ekkor is­mertem csak meg ; a Miklóssyné leány­kori udvarlója volt — azóta kapitány lett. Oda löktem hozzá. — Nem jössz, fel? — kérdeztem németül. Karintiából származott el hozzánk s csak törve beszélte a mi nyelvünket. — Nem mehetek, hiszen nem já­rok hozzájuk. — Ilyen alkalommal arra nem kell nézni. A katona ingatta fejét. — Tolakodásnak vehethék — mondá csendes, de határozott hangon. Megértettem és melyen meghatott ez a túlzott, de katonás felfogás. O ennél a háznál idegen ; szivében gyászolhat — de a ravatal körül nincsen helye az idegennek. Kezet szorítottunk s én fölhalad­tam a lépcsőkön. Odabent Miklóssy fogadta az érke­zőket. Meg volt törve. Beesett arcán meglátszottak a könyszántotta barázdák. Körülötte voltak Katinka öreg édes anyja, nővérei, testvérbátyja, az egész rokonság ; a sarokba komolyan egymás mellett két kis gyászruhás fiúcska. Arról beszéltek halkan, hogy miért kell nekik idehaza maradniok, mikor a töb­biek mind kikísérik a temetőbe. Vájjon mi fog odakünn történni ? Valaki jelezté Miklóssynak, hogy a pap már érkezik. Arra ő hirtelen meg­fordult és besietett a ravatalos szobába. Utána mentem s láttam, amint fellépett az emelvényre és a koporsó fölé ha­jolt. Búcsúzott a halottjától. S míg a férj vonagló ajakkal nézte, egyre nézte halott feleségét, én azon gondolkoztam, miért vegyül valami megnyugtató annak a percnek borzal­mas keservébe, midőn végső pillantást vetünk a kedves arcra, melytől örökre lesápadt az élet melege ? És miért érez­zük megsokszorozva a fájdalmat, ha bucsuzatlanul ragad el valakit mellő­lünk a halál ? A katona fel s alá járkáit ez alatt odalent a tágas lépcsőházban. III. A pap befejezte imáját és két te­metkezési szolga a koporsófödél után nyúlt. Én kifordultam a terembból s las­san lefelé indultam a lépcsőn. Tudtam, hogy mi következik most és nem akar­tam tanuja lenni ennek a szivtépő je­lenetnek. A lépcső alján utolért a temetési menet. A koporsó után összefogózva haladt Miklóssy és a többi rokon. Sze­mét valamennyinek vörösre marták a könyek, de már nem sirtak. Mély szo­morúságuk dacára is fizikai megköny­nyebbülés látszott rajtuk, mint rende­sen a fájdalom heves kitörései után. A kapitány pedig csákóját hóna alá szorítva, szabályos katonai állásban várta be, mig elhaladt előtte a menet. Arcán nem rándult meg egy vonás sem és mozdulatlanul, mereven tekintett maga elé. IV. Én legutolsónak indultam el a ha­lottasházból. Mikor befordultam a szom­széd utcába, láttam a kapitányt, amint beszált a sarkon várakozó kocsijába. Még a menethez sem akart csatlakozni. Mire a temetőbe értünk, a tiszt már ott volt. Jó messze állott tőlünk egy fához támaszkodva. Csakis én vettem őt észre. Körülnéztem és nyolc-tiz előre meg­ásott sirgödrőt láttam ; egyik körül néhány munkás állott kapája nyelére dőlve: ez lesz a Miklóssynéé. Reám mindig borzasztó hatással voltak ezek az előkészített vermek — s most egy­szerre szemembe ötlött, hogy a sírásók csak az imént jöhettek és mikor a ka­pitány ideérkezett, még nem lehetett itt senki . . . Kegyelmes istenem ! Mit állhatott ki ez az ember, amig találgatta, hogy melyik lesz hát a Katinkáé ? ! Megkezdték a szertartást, a gyászoló gyülekezet körülállotta a sirt. A temető bámész közönsége is előkerült; bekö­tött fejű asszonyok, zubonyos munkások tolongtak a gyászruhás uti nép mögött. És jóval ezek után, vagy tíz lépésnyire állott a katona egymagában, hajdonfő­vel ; kopaszodó homlokára ráesett a leáldozó őszi nap reszkető sugára. Elnéztem, amint a sir körül csen­des zokogással simultak egymáshoz az elhalt asszony hozzátartozói. Mégis, ha ők hazatérnek innen abba a lakásba, hol minden bútor, minden hímzett takaró a drága halotról suttog

Next

/
Oldalképek
Tartalom