Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-07-29 / 60. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 julius 29 val együtt beterjesztette az alispánhoz Érdekes, hogy a községek nagyobbrészt tagadólag nyilatkoztak a telefon ügyében, ami főként annak tulajdonitható, hogy sem az Igazgatóság, sem a főszolgabiróság átiratában nem volt precizirozva, hogy az érdekelt községeknek körülbelül milyen arányban kell hozzájárulniok a költségekhez. Önként pedig fix összeget felajánlani Derékegyháza kivételével egyik község eein volt hajlandó. Derékegyháza, mely legkisebb és legszegényebb az érdekelt községek között, kijelentette, hogy elvileg hozzájárul az akcióhqz ós hajlandó is anyagi erejéhez képest 300 koronával azt támogatni. A többiek nagyobbrészt tagadólag nyilatkoztak. Hódmezővásárhely egyáltalában nem tartja szükségesnek a telefont. Szentes kívánatosnak tartja, de a támogatásról csak a feltételek közlése után hajlandó nyilatkozni. Békóssámson, Nagyszénás, Pusztaföldvár, Szentetornya, sőt maga a kezdeményező Gádoros is szükségesnek tartják a telefont, de pénzzel hozzájárulni nem akarnak. Orosháza egy véleményen van Hódmezővásárhelylyel. Úgyszintén Mindszent ós Csorvás is. Egyedül Nagymágócs ragaszkodik hozzá és hajlandó is támogatni. Az orosházai főszolgabíró a községek véleményeit kisérő iratában annak a nézetének ad kifejezést, hogy ha Bókós- és Csongrádvármegyók törvényhatóságai elvállalnának 3—4000 koronát a költségekből, akkor a 'községek is mindjárt hajlandóbbak lennének a fennma radó költségek fedezésére. Most már tehát a két vármegyén áll, hogy létesül-e, vagy nem a telefon. Beszélgetés a bevándorlási biztossal. Pusztulnak a magyarok Amerikában - Budapesti levél. Az amerikai invázióról többnyire célzatos híreket szoktak közölni a lapok. Minden náció természetszerűen félti a saját véreit s a közvélemény tüzet okád arra az éhes molochra, amely még mindig óriási tömegekben falja föl az európaiakat. Mi magyarok, sajnos, borzasztóan érdekelve vagyunk, mert az oroszokkal és olaszokkal együtt nyolcvanöt százalékát tesszük az Amerikába évenként beözönlő százezreknek Alkalmam volt beszólni Braun Márkussal, a magyar származású amerikai bevándorlási biztossal, aki a newyorki I kikötőben ura és parancsolója a folytonosan érkező idegeneknek. Braun feleségével és kisleányával Budapesten levő rokonai látogatására jött ós szinte eldicsekszik azzal, hogy gyermeke, aki Amerikában született és tiszta angol ne| velésben részesült, kifogástalanul beszól ! magyarul. Braun se felejtett semmit az ! édes hazai nyelvből és melancholiával emlékszik meg az újvilágba siető honfitársairól. —I Most az uton is alkalmam volt beszólni nagyállásu urakkal, akik a kivándorlás okait tudakolták tőlem. Beszéltek rendszabályokról is s ón, aki talán egy kicsit kitanultam ezt a mesterséget, figyelmeztettem őket, hogy az egyetlen ok a tömegnyomor. Az emberek futnak a kenyér után, a jobb falat után s ha saját hazájukban hiába keresik, bizony elmennek érte Amerikába is. Más nemzetek már megértették ezt, meg kell értenie a magyarnak is A magyarok kivándorlásáról azt kell mondanom, hogy még mindig fokozódik. Tavaly, igaz, nagy tömegekben jöttek haza, mert nem volt munka, de az idén épen olyan arányokban tódulnak ki ismét. Azzal az elhatározással mennek, hogy pár év alatt összegyűjtenek egy kis pénzt s azzal visszajönnek. És éppen ez a nagy sietség az oka pusztulásuknak. A sokkal erősebb fizikumu orosz és az elpuhult olasz elmegy földet művelni a farmerekhez, a magyar pedig ugyanakkor leszáll az acólbányákba, a vasbányákba, ahol pár évnél tovább lehetetlen kitartani. A melle valósággal behorpad, összeesik, tönkremegy. Persze a bányában majdnem másfél dollár a napibór. Nagy pénz olyan embereknek, akik legfölebb ha nyolcvan krajcáros napszámhoz szoktak. Mindennap egy dollárt meg tud takarítani belőle. Ebből háromszáz munkanap alatt háromszáz dollár lesz, három év alatt pedig körülbelül ezer dollár, ami pénzértékünk szerint ötezer korona. A magyar ezzel a pénzzel visszajön, de betegen, halálra Ítélve. Az ezresekkel együtt megszerezte a gyilkos kórt is. — Most már vitázni lehet afölött, mi okosabb ós a magyarság szempontjából kívánatosabb : az-e, ha a kivándorolt magyar betegen visszatér, vagy a nemzet odakint a szabad Amerika ege alatt tudja jólétben ós boldogságban, mint földművelőket? Igaz, az orosz ós olasz sohasem tér vissza, odatapad a I röghöz. A magyar is ott marad, ha a , véletlen hozzájuttatja, hogy ősei mester' ségét folytathatja. Ézen a ponton is foglalko ni kellene a kérdéssel, de a legfontosabb a szociális szempont. Ha a népnek kenyere van, nem vándorol Amerikába. Ezeket mondja Braun Márkus, ez a bizonyára beavatott ember. Megszívlelésre való igazságok ezek, egészséges j szempontok, amikkel a szakember ha• lomra dönti az elhatalmasodott frázisok tömegét. Érdekes a Braun Márkus karriérje. Még Roosewelt polgármestersége idején a magyar negyedben lakott s egyszer lakomát rendezett Roosewelt tiszteletére, ahol a későbbi elnök hires tószttal ünnepelte honfitársainkat. Mikor aztán jött az elnökválasztás, Braun Márkus az egész magyar negyedet Roosewelt táborába vitte és az elnök mindig hálás maradt hozzá. Braunt, aki exponált állásban van, gyakran táj madták, de Roosewelt mindig megvédelmezte ós megerősítette jelentős I pozíciójában. A bevándorlási biztos egy | hetet tölt Magyarországon, Budapestről Sziiácsra megy, ahol családja nyaralni fog, ő pedig útra indul a kontinens államaiba és hivatalos ügyeket intéz.. Följegyezni való, hogy Braun Márkus 1 egyszerű magyar bádogoslegényböl küzdötte föl magát a díszes állásba. Tanult, ' művelődött, ma a világnak csaknem ! összes nyelveit beszéli és az Egyesültj Államok kormányzatának egyik legfontosabb szerve. A csabai állomás kibővítése. A megvalósulás felé. Akik huzamosabb idő óta nem jártak már a csabai vasúti állomáson, azoknak kellemes meglepetésül szolgál az a csinos, egyemeletes épület, mely mintegy varázsütésre emelkedett néhány hót alatt az öreg állomási épület mellett. Ez az uj postapavillon az állomás régóta tervezett kibővitósónek első fecskemadara. Régen tudott ós panaszlott dolog már, hogy a mostani állomási épület Csaba folytonosan és rohamos lópteki kel haladó forgalmának lebonyolítására szűk és elégtelen. Azonkívül esztétikai i szempontból méltán kifogás alá eshetik ' az a vén épület, mely talán évtizedek 1 óta sem volt már reparálva. Ilyen nagyforgalmu állomáson olyan épületet tartani, az államvasutaktól eléggé meg nem bélyegezhető szűkmarkúság volna. Különösen ki fog tűnni az állomási • ! épület célszeriitlensóge akkor, amikor I | meg fog nyílni a Baja—battaszéki uj : Duna hid. Akkor az egész forgalmi politika át fog változni, amennyiben a jelenlegi összes délkeleti, valamint erdélyi személy-, posta- ós csomagforgalom, mely eddig csak Budapesten keresztül érhetett el a dunántuli részekre ós a tengerpartra, ezentúl átmenetileg mind Békéscsabát fogja terhelni s ezzel egyszersmind az ország csaknem legnagyobb forgalmú vasúti állomását megteremteni. Az államvasutak igazgatósága régen tudja már ezt és ezért határozta el, hogy ha nem is romboltatja le a jelenlegi állomási épületet, amire egyébként nincs is szükség, 250.000 korona költséggel átalakíttatja, illetve kibővitteti az állomást. A kibővítési munkálatok tíz sinpár szaporításával, a postapavillon és egy nagy raktárhelyiség építésével vették kezdetüket. A főépülethez mindezideig nem lehetett hozzáfogni, mert a tavaszi Bosznia-hercegovinai és Szerbia elleni mozgósítás nagyon is igénybe vette az állampénztárt. Most azonban arról értesülünk, hogy mihelyest a postapavillon és a raktárhelyiség felépül, azonnal hozzáfognak a főépület rekonstruálásához is. Mindenek fölött kidobják a jelenleg alkalmazott falépcsözeteket. Az összes várótermek és hivatali helyiségek megnagyobbittatnak ós az állomás homlokzata utcafelőli részének egész hosszában a közönség befogadására alkalmas, nagy, zárt üvegfolyosó fog felépülni, ahonnan a jegyváltó-pénztárhoz lehet majd jutni. Ilyenformán az átalakítás után a várótermekbe és a perronra csak menet- vagy perron-jegy megváltása által lehet majd be-, illetve kilépni, ugy mint minden nagy állomáson. Ez által megszűnik az a mostani rossz szokás, hogy a 6ok bámész embertől sokszor az igazi utas nem tud helyet szorítani magának. Az állomás belső részében az első vágányt teljesen felszedik ós a belső folyosó annak szélességéig terjed ki. A vágány-berendezések száma tiz uj párral bővült. A pályaudvarnak egész területe, hivatali és kezelő helyiségei, a vendéglő mind villamos világításra lesz berendezve. A berendezési munkálatot a Gan z-gyár nyerte el s már hozzá is fogtak a szerelési munkálatokhoz. Az állomás területe 51 villamos Ívlámpa felállításával lesz megvilágítva. Az uj postapavillon tervei akként voltak megállapítva, hogy a belsejében levő hivatalos helyiségek méreteiknél fogva 25 évre előre biztosítják a forgalom zavartalan lebonyolítását. Az uj raktárhelyiség 75 méter hoszszu, kőből épített hatalmas épület lesz, ami a mindinkább növekedő árúforgalom lebonyolítása szempontjából mindenképen meg fog felelni a követelményeknek. Hogy a főépület átalakítása is mij előbb megtörténjék, arra különösen a , baja-báttaszóki vasúti hid megnyitása ! miatt már égető szükség van. Reméljük | is, hogy nem fog késlekedni vele az | államvasutak igazgatósága. a sötét szemeket, a minduntalan váltakozó arcjátékot és azt a rezgő, komoly hangot . .. Amikor Bécsben jártak s véletlenül ugyanegy kupéba kerültek : oly közel ültek egymással szemben, hogy néha a térdeik is érintkeztek. Azóta se éjjele, se nappala Rudinak. Valamit elájulhatott a fiu az anyjának. Mert Gogolánó nap-nap ntán mindjobban aggódva nézte egyetlen szemefényét, akit eddig minden szerelmi kalandtól óvott. Folyvást költögette az önérzetét : — Legalább is bárókisasszonyt kell elvenned. Hisz gazdag leszel, a kauciód ötszöröse is meg van. Ha már áldozatot hoztam, amikor . . . — De anyám ! — Jó, jó, Te vagy éltem gyönyörűsége. S a fényes házasságod vissza fog adni önmagamnak. Valami kölcsönkönyvtári regényből olvashatta ezt a mély bölcseségü sort s nagy hangon idézte ... A bánatos Rudi nem remélte, hogy táncolni fog Ilonkával. Azt ugyan el nem hozza az anyja! S kétségbe esve gondolt a majálisra. De aztán betoppant a meglepetés. Ilonka mégis eljött: de nem Flóra kisasszonnyal, hanem egy bécsi nagynénivel. Milyen csárdás volt az, melyet Rudi eljárt Ilonkával. Hajaha ! Milyen soupercsárdás I A bált is vele nyitotta meg. A sugár, ragyogó leányt egyszeribe körülrajongták. O lett a bálkirálynő, ami világra szóló olyan helyen, mint Nagyszombat ós vidéke. Éjfél előtt, a teázás alatt, Rudi suttogva szólt a leánynak: — Szeretem, Ilonka ! Imádom ! Akar e felségem lenni? j A borkereskedő apa és a „majd- | hogy báróné nem lett" — mama szo- * rongatva nézték a fiatal párt. Szinte ők • is lesték a választ. A leány pedig ijedten nézett Rudira és erélyesen szólt: — Nein lehetek az öné ! Nem lehetek senkié ! Ne kérdezze miért ? Ha szeretném is, nem lehetnék boldog soha ós ön se velem. A hadnagy ugy érezte, hogy fordul véle a világ. De tudta, hogy a leány viszont szereti. Elhatározta, hogy meg is hódítja, bármi titok van az ártatlan gyermek életében : ő végére jár mindennek. III. Rudi hiába várta, hogy valami szerencsés fordulat hozzá vezeti Ilonkához. Most már Gogola ur is nagy léptekkel járt fel ós alá az üveg fallal elkerített irószobában, majd a hasán meglapuló vastag arany óraláncát húzogatta, ez vala idegességének legnagyobb jele, Dühében aztán gyalog kisétált a konyakgyárba, hogy a friss levegőn lecsillapuljon. Uiközben pedig mormogta : — Persze! Neki bárókisasszony kell! Jó is volna ilyen előkelő meny ! Épp ez kellett, hogy Rudira többé ne számithassak. A virágzó üzletem, gyáram pedig idegen kézbe jut majd 1 jó, jó, engem lenéz, megvet. . . Hm !. Gogolánó pedig erélyes lépésre szánta el magát Kikocsizott a Lankás-majorba ós megkérte Ilonka bárónő kezét Gogola Rudi hadnagy részére. Flóra fagyosan végighallgatta vendégét, aztán igen nyugdtan szólt:' — Ilonkát nem veheti el a fia ! Katonatiszt nem vezet oltárhoz olyan leányt, akinek nincs atyja. .. Törvényes atyja... Gogolánó megdöbbenve nézte ezt a rettenetes hidegvérű asszonyt. Hát nem báró Ringhof Iván az atyja ? — Ő. — A volt ulánus főhadnagy ? — Az. — Itt. volt az álomáson ezelőtt . . . ezelőtt... Éppen tizenkilenc éve. Önnek is udvarolt. Emlékszik reá ? Mennyit táncolt vele ! Emlékszik a tiszti bálra, melyről i önt haza kísérte?.. . — Óh, akkor már asszony voltam, j Én korábban is ismertem. Még leány voltam, a mikor el akart venni. Nem tá- | gadom, szerettem is, de aztán . . . — Nem volt meg a kauciója, ós a báró is szegény volt. ' — Ah igen. Ilyen kegyetlen az élet, a sors! — Nem, csak mi vagyunk gyöngék! — Néhány évre rá aztán a báró ide jött újra az állomásra. . . Ennek csakugyan tizenkilenc éve Meg akart hódítani, de ón - erélyes nő voltam mindig. Flórát ez sem hozta ki a sodrából: —Nekem pedig sötót végzetem ez az ember. Áldozatul estein — ön helyett. Vétkét soha jóvá nem akarta tenni. Nekem se volt meg a kaució, s amikor kivetkőztették az unifurmisból — a becstelen már nem kellett nekem ! Mert el- | érte Isten büntetése. Rangját elveyztette, j leányáról sohasem gondoskodott. Már i teljesen züllésnek indult. Részeg és kártyás. .. Abból él, hogy fosztogatja a tapasztalatlan ifjakat.. . . Gogolánó látta, hogy semmi reménye i nincs. Mit mondjon majd a fiának ? Még belebetegszik szegény fiu ! IV. Aznap este Fióra és Ilonka sokat tanakodtak a Lankás-majorban. Benn a városban pedig Gogola ur és gőgös neje álmatlanul töltötték az éjt. Csak Rudi nem vesztette el a fejét. Vasútra ült, hogy felkeresse báró Ringhóf Ivánt. Egy lebujban meg Í3 találta, nem sokat beszéltek együtt. De I meg tették azt, hogy vasútra ültek ós már délután ott volt az egykor daliás uhlánus főhadnagy a Lankás-majorban. Mosolyogva szólt: — Ha csak az kell, hogy oltár elé lépjünk, kedves Flóra és leányunk azonnal boldog lesz : ón megteszem a lépést. Flóra ránézett a duzzadt arcú, vöröses szemű emberre ós összerázkódott az ijedelemtől. Hát ez az a gavallér, aki hálójába kerítette : Ez az az egykori szép, hóditó báró, akinek csábító szavai elkábították őt ? Hisz ez már a férfiak szemétje. Milyen lehet a lelke, ha már a külseje ilyen ? Élesen szolt Flóra : — És mit kiván tőlerp, ha felveszem a nevét ? Mert hisz önnél mindennek ára van ! A züllött ember hunyorgatotí néhányszor, aztán szégyenkezve motyogta: — Hm ! Hát mégis csak szükség van rám ? Hányszor próbáltam közeledni önhöz. Hányszor kértem a bocsánatát ? És mindannyiszor visszautasított. Pedig megbántam mindent, nyomorult koldus vagyok. És most mégis akarja a bárói címet és nevemet ? Hahaha ! Tudom, megveti mindkettőt, megvet ós útáigengem is ... Megszeretne fojtani tulajdon kezével, de azért oltárhoz lép velem. Persze ! A hadnagy veje igy akarja.. . — Nos hát mi az ára ? Beszéljen ! Akarja, hogy önre Írassam a Lankásmajor felét ? A másik felét majd én kezelem. Akar-e gazdálkodni velem ? Ideje, hogy kipihenje magát a jó falusi levegőn És kacagott hozzá. A szomszéd szobában erős zokogás hallatszott... Flóra besietett a leányához, ki Rudival együtt leste : mit határoznak a szülők. — Halottad Ilonka ? Hallottad ? És megtegyem ? Szólj! Ilonka ráborult anyja vállára ós rebegte : -- Mindent hallottam, halálod lenne ez a házassági Oh, én édes anyám, mily élet várna mindnyájunkra. Nem megyek férjhez ! Ne követelje, Rudi! Te se tedd meg ezt a lépést, anyám ! . . . E pillanatban valaki félcsapta az ajtót. Báró Ringhof Iván állt ott. Minden szó a szívébe nyilallott s most azt es