Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-08-01 / 61. szám

Békéscsaba. 1909. XXXVI-ik évfolyam. 61-ik szám. Vasárnap, augusztus I. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellem' részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak uissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltOFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éunegvedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHEIiSZKY JÓZSET". Kiadóhivatal : Telefon-szára i Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel Ihelyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Tanulságok egy beszámolóból. Irta: Fábry Károly, országgyűlési képviselő. Békéscsaba, julius 31, A politikai nagy szélcsendben Szterényi József kereskedelemügyi államtitkár brassói beszámoló-beszéde ver föl nagy hullámokat. E hullámok nem egykönnyen fognak elülni, E nagy koncepciójú beszédben nem egy kavics dobatott el a politika hullámaiba, hanem egy egész rakás, melyek sok hullámgyűrűket — esetleg vihart is — fognak még fölvetni és az egyes fölvetett kérdésekkel még hosszú időn át fognak foglalkozni nemcsak a hírlapok, az egyes érdekelt körök, társadalmi rendek, hanem a politikai pártok is. E beszédnek súlyt a maga egyedi tartalmán kivül az kölcsönöz, és annak országos hatását különösen az látszik rendkívül fokozni, hogy e beszédben kifejezésre juttatott elvek és érvek, gondolatok, a benne kifejtett politikai és gazdasági irány az összkormány felfogásának tekintetnek. Altalános politikai szempontból különösen három fő momentum emelkedik ki belőle, melyek bennünket most közelebbről érdekelnek. Első sorban feltűnik az, hogy dacára annak, miszerint a koalíciónak végleges és igy többé össze nem tákolható felbomlását konstatálja, mégis reményét fejezi ki Szterényi az iránthogy a volt szövetkezett pártok „mint den szövetség nélkül is meg fogják találni a módját annak, miszerint a választójogi nagy kérdést a nemzet javára mielőbb megoldják". Ha Szterényi mondja, ugy e remény bizonyosan bir valami reális alappal, különben nem mondta volna. A választói törvény irányzatára pedig azt a megvilágítást veti, „hogy oly általános választói jogra, mely egyenlőséget biztosítson minden irányban — ma még nem értünk meg", s e feltűnő hivatalos kijelentés fontosságánál idézzük és leszögezzük e kérdésben felfogását egész terjedelmében szó szerint: „Meggyőződésem, hogy aki alkotmányos jogokat van hivatva gyakorolni, aki döntő szavazatot adjon le arra nézve, hogy az állam kormányzatában mely irány és elvek érvényesüljenek, annak erre képesnek is kell lennie. Ellenkező esetben mások akaratát érvényesítő tömeguralom fej:ődik ki. Ez pedig igen veszedelmes lehet. Meggyőződésem, hogy az úgynevezett általános, egyenlő, titkos választói jog nemzeti szempontból veszedelem lehet az országra nézve. Ez lévén a felfogásom, önként következik ebből, hogy az általános választói jognak csupán oly formáját fogadom el, mely e részben a legkisebb kockázattal jár. Ilyen a kormány erre vonatkozó törvényjavaslata ; ellenben oly reformot, mely az úgynevezett egyenlő, titkos választói jogban jut kifejezésre, nem fogadnék elsőt ilyennel szemben kötelességemnek tartanám a legerősebb harcot is fölvenni. Mert ne feledjük el, hogy ennek a kérdésnek szerencsés vagy szerencsétlen megoldásán fordaihat meg az ország egész jövő alakulása. Itt dőlhet el a kérdés: egységes nemzet és állam maradunk-e, vagy nem, és éppen ezért, ha valahol, ugy itt indokolt a legnagyobb óvatosság és az aggódásig menő skrupulozitás, itt kell kerülni minden jelszó-politikát, bármily tetszetős legyen is az, itt a reális számítás alapjára kell helyezkedni." És erre a nyilt kijelentésekre nem hangzott fel egy „abcug" sem, egy csepp izgalom sem, sőt — és ez jellemzi az idők és felfogások csodálatos változását, — általános éljenzés és taps. Pedig több százan voltak jelen a társadalom minden rétegéből. No, de majd jön a visszhang hatványozottan a szociálisták köréből. Nem tért ki Szterényi a most legaktuálisabb kérdés, az önálló bank kérdése elől sem. Igaz, nem is térhetett ki, mert az elnöki üdvözlő beszédben már utalás történt rá, de nem is foglalkozott vele bőven. Bészédjéböl azonban megállapíthatjuk, hogy nem elvi ellensége — mint sok alkotmánypártiak — .az önálló magyar nemzeti banknak, sőt ha „súlyos anyagi kockázatok és politikai bonyodalmak nélkül meg lehet most teremteni, akkor — szerinte is — meg kell oldani a kérdést." Ezzel a kijelentéssel azonban egyúttal elösmeri azt, hogy az önálló magyar bank nem veszélyes, nem is hátrányos a magyar állami érdekekre, hanem jogos és kívánatos. Az eltérés közte és az önálló bank harcosai között csak az, hogy ő alkotmány-konfliktust e kérdés miatt nem óhajtana előidézni, mig mi attól sem ijedünk meg, mert e követelésünk jogos és törvényes és annak záros és rövid határidőn belül való megoldásától nem szabad magunkat még alkotmány-konfliktus-fenyegetéssel sem elriasztatni. Az uj választói törvény megalkotásáig, rövid időre, kikapcsolni lehet, de bizonytalan, vagy hosszú időre eltolni — nem szabad, mert ez végleg veszélyeztetné pénzügyeink és gazdaságunk önállósítását. És hogy ez a gonosz célzat valóban és teljes rosszindulattal meg van az osztrákokban, az kitűnik Szterényi beszédének abból a részéből, hol nyíltan veti szemükre az osztrákoknak azt, hogy: „Ausztria inkább megakadályozza a saját területén levő (Kassa— oderbergi) vasútvonal megfelelő kialakulását, tehát saját forgalmi érdekeinek kielégítését, csakhogy ez a vasút ne állhasson egyúttal a magyar gazdasági érdekek szolgálatában is." „A szűkkeblűség és ellenséges indulat oly mértéke, — mondja tovább — mint a minőt ennek az ügynek tárgyalásánál volt alkalmunk Ausztria részéről velünk szemben tapasztalhatni, még egymással szemben teljesen idegen államoknál is példátlanul áll." „A legvilágosabb célzat : Magyarország gazdasági károsítása, elzárása a természetes forgalmi iránytól stb." Ezekkel a kendőzetlen beismerésekkel, sőt Ausztria parfid és gonosz eljárásának nyilt támadásával a legerősebb érveket juttatja kezünkbe egy államférfiú, egy aktiv államtitkár, aki a közösségi rendszer és állapotoknak hive, hogy az Ausztriával való állami és gazdasági közösség tarthatatlan, hogy romlásunkra és kizsákmányolásunkra szolgál és igy minden erőnkkel és minden eszközzel oda kell hatnunk és törekednünk mindenkor és mindenben, hogy magunkat Ausztriától teljesen függetlenítsük, mert Magyarország csak igy lehet boldog és gazdag I A postapalota ügye. Elvileg hozzájárult a közgyűlés. A hatalmas arányokban fejlődő ós : forgalmilag egyre fontosabb gócponttá i váló Csabához már sehogysem illik a j jelenlegi postaépület. Erre a barátságj talan kinézésű épületre senki sem mondaná, hogy benne, az egészségre ártalBékésmegyei Közlöny tarcaja. Nóta a Petrik lányról. Gazdag Petrik Panna-lányán menyasszonyi fátyol, A biróék udvarában lakodalmas sátor. Víg nótázás, kurjantgatás kihallik a révig, — Gazdag Petrik Panna-lánya A menyasszony -táncot járja A sátoron végig. Cigány mellett a sarokban barna legény vígad, Olyan széles, nagy a kedve, mégse huzat vígat. Szilaj táncot jár kezében poharának gyöngye, — Körülállják, mosolyognak, De a halvány menyasszonynak Kicsordul a könnye . .. Balla Miklós. A verkli. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta : Peterdi Andor. A külvárosi kis földszintes ház udvarán az asszonyok már nagyon türelmetlenül várták a férjüket. Dél volt. Az egyik asszony pedig, aki rendesen utoljára szokott a főzéssel végezni, épp most szűri le a levest. Ez egyszer ő sem késett s igy van rá kilátás, hogy az udvar csendjét semmiféle lárma, veszekedés nem zavarja meg. Az asszonyok egynőmelyike'a konyha-ajtóban áll s türelmetlenül tekinget a kapu felé. Asztalos István felesége pedig dühében tépegeti már a köténye sarkát s mikor már sehogy sem tudja magát türtőztetni, odaszól a szomszédságba: — Aztán siessen az ember a főzéssel, de hol a fészkes fenében vannak, hiszen egyse gyün ? Abban a pillanatban fordult be a kapun a szomszédasszony férje. Derék, szálas ember, fekete, tömött bajuszszal. Kis, rövidszárú pipáját a kezében tartva, siet végig a keskeny, de hosszan elnyúló udvaron s köszöntget jobbra, balra az ajtóban várakozó asszonyoknak. Asztalosné oda is szól hozzá, amikor elmegy mellette : — Nem látta valahol a férjemet, Vancsik ur? — De láttam, jönnek már utánam. Asztalosné fogja magát s kiszalad a kapu elé, de már akkor egymásután sietnek befelé az éhes férjek Néhány másodperc múlva déli csend van az udvarban s csak néha hallani egy-egy porcellántányér, vagy kanál csörömpölósét. A szegény ember igen hamar végez az ebédjével, sem ideje, sem ennivalója nincs hozzá, hogy sokáig elhúzódjék az ebéd nála. Az egyórás ebédidőt ugy osztja meg, hogy abból még egy félóra pihenésre is jut s a mikor a kanalat leteszi, előveszi a pipáját s kiül a küszöbre, vagy ha nagyon alacsony a földszintjétől, kihozza a „sámlit", ráül egy kéjes sóhajtással s élvezi az aranyszabadságot egy félóráig. Az ebéd csakhamar véget ért s a férfiak, követve a régi szokást, egyenként lassan-lassan elfoglalták helyüket a küszöbön. Az apró gyerekek is összeverődtek az udvar közepén s várták a verklit, melynek ütemes dallamát már át lehet hallani a szomszédból, AZ asszonyok meg benn elmosogattak. Néhány perc múlva recsegve nyilik a kapu s dübörögve dűlik be a verkli; az apró gyereksereg körülfogja ós felhangzik az isteni muzsika, a kicsinyek egynémelyike táncra is kerekedik, ott tipeg egy kótesztendős kis leányka, | a muzsika az ő vérét is nyugtalanságra ingerli s egyhelyben emelgeti olyan szent bárgyusággal apró kis lábacskáit, mintha csak kitanították volna rá, pedig senki sem tanította, ő maga kitalálta. Az asszonyok is félreteszik a mosogató-rongyot és oda állnak az ajtófélfának neki támaszkodva, ha nem szégyenlenék, ugy felgyűrt kézzel még tancra kerekednének. De hétköznap a férjek is lomhák ós unalmasak, még vasárnap inkább rá lehet őket szedni az ilyen bolondságra. És ebben a gyönyörű ebéd utáni idillben belesüvölt a malom kürtje és a gyár sípja, hogy : — Munkára, egy óra van ! Az emberek lassan, kedvetlenül felszedegélődzködnek a küszöbről s kiki fáradt szomorúsággal megcsókolja kis gyermekét s elindul munKára. Csak Asztalos nem mozdul, ott ül a küszöbön, fejét rátámasztja kérges tenyerére s hallgatja a verklit. A felesége unszolja is már: — Erigy, elfújták az egyet. Megbüntetnek. — Ráérek, nem megyek. — A Váncsik is elment, meg a többiek, nincs már itt senki. — Miközöm máshoz ? Akkor megyek, amikor akarok. — Jól van, a te bajod ! Ezalatt a verkli belekezdett az utolsó darabba: a Marseillaise-be. Asztalos e nóta hallatára felegyenesedett a szemei izzó tűzben égtek s ugy érezte, hogy ez az induló neki szól, aki gyűlöli a rabszolgaságot, aki mindent gyűlöl, ami a „ muszály "-hoz van kötve. Olyan diadalmasan állt ott az ajtóban az öntudatos ember, hogy a szabadságvágy örök szimbólumát jelképezhette volna. — Menj már, fiam. Erre ő tajtékzó dühvel földhöz vágta kis pipáját s oda ordított az asszonynak : — Nem megyek! Ma nem dolgozom! Szocializmus. Irta: Zöldi Márton. A Katorisz-család, ha helyesen Ítélem meg, nem közönséges lelki tulajdonságoknak volt birtokában. A család, mint neve is sejteti, görög eredetű volt, s a család női tagjainak arcán, némi jóakarattal, fel is lehetett fedezni a görög profilt. Nem tudom, vájjon speciális görög vonás-e, de a Katorisz-lanyok nagyon lusták voltak. Erre nézve személyes tapasztalatok állanak rendelkezésemre. Bátyám Katorisz-lányt vett feleségül ós én, mint agglegónysorban álló levéltáros, náluk kosztoltam. Sohasem kaptunk pontos időben ebédet. Sógornőm mindig plauzibilis magyarázatát tudta adni a krónikus késésnek. Fájdalom, a legideálisabb magyarázat sem képes kielégítően kárpótolni a kései ebédet. Az öreg Katorisz, mint csaknem valamennyi Katorisz, nyugtalan, kalandos természetű vállalkozó volt Mikor gőzmalma után ítélve, vagyonos embernek tartották, akkor állott a tönk szélén. Fia, Guszti, egy nagy bútorasztalos-műhelyben volt segéd, s az apa ós a fiu verpcrjzett abban, hogy engem bizalmukkíd" kitüntessenek. A szocialista tanok abban az időben érkeztek hozzánk. A kis alföldi városban, hol levéltáros voltam, kevés port vertek fel. Az uj theoriákat csak a Katorisz-család méltatta komoly figyelemre. Az öreg Kdtorisz, ki negyven-ötven munkást foglalkoztatott, határozottan I veszedelmesnek, kárhozatosnak iteite a ' szociálista tanokat. Ha a Körösparton, I hol malma állott, meg tudott fogni, leg-