Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-07-04 / 53. szám

Békéscsaba, i909. XXXVI-ik évfolyam. 53-ik szám. Vasárnap, julius 4. BEEESHECfY EOZLONT POLITIKAI LAP "eiefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElíOFIZBTÉSI DP : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éunegyedenbelöl is. tgyes szára ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZEY JÓZSEF. Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Hol vagytok, magyarok? Irta: Fábry Károly orsz. képv. Békéscsaba, julius 3, Mikor 1867-ben Deák Ferenc meg­ilkotta kiegyezési fércművét, azzal bíz­atták a magyar nemzetet, hogy ez :sak egy alap lesz, melyen az alkot­nány tovább .fog fejlesztetni. De már aj^ák-párt lecsúszott ez ilapról, később a Tisza-párt még job­ban s uj nemzeti jogok kivívása, bő­vebb megalapozása, vagy továbbfej­esztése utóbb már nem is lebegett íemzeti eszményi célként e pártok és /ezetői előtt s az utánuk jövő, volt izabadelviipárt pedig boldogan meg­íyugodott abban, ha tovább „vurstliz­íatott" és nem kellett összeütközésbe önnie a koronával. Mintegy átment iz a bóditó gondolat ezen nyugalmas jártok kényelmes öntudatába, hogy: ,amit az uralkodó nem akar, az ellen nitsem lehet tenni, tehát hiábavaló ninden küzdelem." Ez volt a mindenkori 67-es pár­oknak nyomorúságos, lemondó politi­(ája. Sajnosan igaz, hogy nehéz Ma­gyarország függetlenségének, vagy ikárcsak közgazdasági megerősödésé­lek előmozdítására akár egy csekély­;éget is kierőszakolni; de nem egy­szer vannak helyzetek, mikor az osz­rák részről is a megalkuvás szüksége íll elő és kénytelenek akkor engedni. Mert tévednek azok, akik azt tárt­ák, hogy mindig csak az uralkodóban /an az akadály. Legtöbbször az osz­rák ellenérdekekbe ütközik ez. És nekünk nem az uralkodó akarata, de az osztrák érdekek előtt kell meg­hátrálni. Most volt olyan helyzet, hogy ál­lami függetlenségünk kidomboritására ^olt alkalom. Nem erőszakkal idéztük tel, törvény által megállapított kalen­dárium szerinti időpont hozta meg. Jogunk ne^--kö§éges, nem is vo­natik kétségbe "es Ha az egész nemzet, ha minden pártok összeállottak volna és egyhangúlag, egyöntetüleg követel­nénk, hát feltétlenül teljesül is. És mi történik? A 67-iki közös­ügyes kiegyezési alapon állók a nem­zeti jogok kiterjesztése, a nemzeti köz­gazdasági erőtényezők megszerzésére irányuló jogos követeléshez nemcsak nem csatlakoztak, hanem szembe he­lyezkednek vele. Ezzel erősitik az osz­trák érdekeket és jogosnak tüntetik fel az uralkodói ellenzést. Mi az indoka ennek? Miféle lelki átváltozás idézi ezt elő ? A lemondás a gyáva meghunyászkodás megszokása annyira átjárta volna agyvelejüket, hogy még csatlakozni sem mernének egy nemzeti jog megszerzéseért folyó küzdelemhez ! ? Vagy nem mindnyájunk közös óhaja és érdeke e, hogy imádott hazánk füg­getlensége, politikai és gazdasági ön­állósága, gazdasági boldogulása és előrehaladása mentül több intézmé­nyekkel biztosittassék és megerősíttes­sék ? Hát ebben a törekvésben lehet különbség, vagy ellentét 67-es és 48-as közt ? Talán féltek a válságtól? És éppen ezáltal idézték elő tényleg a válságot, melybe éppen a 67-esek tartózkodó, sőt ellenséges magatartása miatt ju­tottunk bele nyakig. Vagy féltek a pénzügyi válságtól? És ugy tesznek, mintha nem tudnák, hogy még eddig sohasem volt ilyen alkalmatos pénzügyi jó helyzet, mint éppen most és ne tudnák, hogy ha most elszalasztjuk a törvény által is meg­nyitott alkalmatos időt, az áldozat­készségünk által meg is fizetett kötés érvényesítését, ugy nemcsak most, ha­nem nagyon hosszú időre eljátszottak a magyar nemzeti önálló bankot, ez­zel a pénzügyi önállóságot és feladjuk azt a drágán szerzett jogunkat is, hogy 1917-ben felállíthassuk és megteremt­hessük az önálló vámterületet. Mert a bankfeladásnak ez lesz a következmé­nye. Csak nem ugy értelmezik tisztelt 67-es polgártársaink a 67-iki közös­ügyes kiegyezést, hogy ez örök időre szól, hisz azt mondták, ugy hirdették, ugy tanították, hogy az csak egy alap, amelyen alkotmányos továbbhaladá­sunk fog fokozódni, fejlesztetni ? Most volt alkalom, hogy e tanítás egy tételét beváltsák. Volt ebben a harcban olyan mo­mentum, olyan alkalmatos perc, idő, ha a 67-es párt akkor azt megérti és megragadja s csatlakozik a már folyó és igy elkerülhetlen küzdelemhez, ugy nemcsak elhárítva lett volna a mostani párt-és alkotmányválság, hanem a győ­zelem is biztos lett volna. Hát ebben a válságos, döntő perc­ben hol maradtatok közösügyes ma­gyarok ? Hisz még a szociálisták is meg­mozdultak, akikről pedig azt hirdeti­tek, hogy nemzetköziek, hogy nem is­mernek hazát-, ezek megértették az intő szót, mert ők mégis csak magya­rok és ott állanak a nemzeti önálló­ságért, a nemzet boldogulására tö­rekvő ezen szent küzdelemben. A szeghalmi szociáldemokratapárt juhi us 27-én ünnepi, magasztos köz­gyűlést tartott és egyhangú lelkesedés­sel csatlakozott a függetlenségi 48-as párt küzdelméhez, mert ha szociális­ták is, de elsősorban szívvel-lélekkel magyarok és szivük minden melegsé­gévei és lelkük minden jóérzésével s értelmes agyuk minden gondolatá­val csüngnek e hazának, e magyar népnek boldogulásán, erősbödésén. Hát ti hol vagytok, többi ma­gyarok ? Fejérváry és Jekelfalussy. A bécsi ünnepség pikantériája. (Külön fővárosi tudósítónktól.) Nagy fónynyel ünnepelték meg a Burgban Fejérváry Géza solferinoi hadi­tettének ötvenedik évfordulóját. Az ud­vari ebédről, amelyen az összes tábor­nokok megjelentek, bőven megemlékez­tek a lapok, de egy-két szenzációs pikantéria az asztal alá került. Az egyik az, hogy mikor a király fölemelte billi­komját és felköszöntötte Fejérváryt, a darabont-kapitány hódolattal felállott. A hadúr ekkor megérintette Fejérváry vállát és formálisan leültette. Ilyesmi se történt meg, mióta a legöregebb gene­rálisok az eszüket tudják. De a másik kulisszatitok sokkal nevezetesebb és rá­vall a sajátos katonai gondolkodásra, amely még a politikában sem ismer tréfát. Mikor a képviselőház tárgyalta az igazságügyi bizottság ismert javaslatát, amelylyel megbélyegezték ós a nemzet itólő lelkiismeretének kiszolgáltatták Fejérváry és a többi darabont-minisz­terek működését, a szavazás alkalmával Jekelfalussy is fölállt és megszavazta a kormány nyal megbeszélt elitólő javas­latot. Akkoriban ezt nem vette senki indexre, egészen természetesnek talál­ták, hogy az óriási többségi párt sorai­ban minisztertársaival együtt szavazott Jekelfalussy. A dolog mégis tudomására jutott Bécsnek és bár politikai kázust nem csináltak belőle, Fejérváry jubi­leuma alkalmával kinosan eszébe jut­tatták a honvédelmi miniszternek. Ami­kor ugyanis köztudomásu lett, hogy a király Fejérváry tiszteletére udvari ebé­det ad és arra az összes tábornokokat meghívja, több előkelő tábornok audien­ciára jelentkezett és óvást emelt az ellen, hogy a Fejérváryt megbélyegző Jekel­Békésmegyei Közlöny tárcája. Lélek-gyilkolás. Özvegyasszony ablakában Mécsvilág, Össze súg-búg kint az utcán A világ: Özvegyasszony szeretkezik — Reá fér, Én is bomlok az aranyos Hajáér. . . Uram bocsa 1, ha anyjukom Megtudná, A lepedőt, azt a vizest — Hej de reám boritná! Özvegyasszony szobájában Mécsvilág, Elhervadhat, ura sírján Kis virág . . . Hallga ! csitt csak, csókok zaja Odabenn, Uram bocsa 1! mitől lett oly Melegem. Magas egek, ha anyjukom Megtudná, A lepedőt, azt a vizest Hej de reám boritná! Özvegyasszony szobájában Zokogás, Szerelmetes gerlebúgás, Semmi más. Tudja az a parázs-asszony Mit csinál, Minden ember, legény szivén Muzsikál. Teremt ucscse! a lepedőt Kibírnám, Csak már egyszer, egyetlenszer A karomba zárhatnám! Alszik a mécs, hajnalodik Odaki, No ez szörnyű, még se jött ki .. Valaki! Özvegvasszony karolja az Ágyjáját, Elnyomia az álom könyes PiHáját. Két árvája a nyakába Ölelve, S beszélhették másnap megint Ki az új szerelője! .. . mányine-Prifll Olfla. Nagy Kossuth s a Novák-család.*) Irta: Palatínus József. A szentmiklósi Novák-családot, mely­nek nem egy tagja előkelő szerepet ját­szott Békésvármegye közéletében, leány­ágon rokoni kötelékek fűzik az udvardi Kossuth-családhoz. E rokonság ugyan nem állott fenn hazánk nagy fiával, Kossuth Lajossal, de a nagy száműzött egyik közeli atyafia, udvardi és kossuthi Kossuth Pál Nóvák Máriát, szentmiklósi Nóvák Kamill nyugalmazott kúriai biró unokanővérét vezette oltárhoz. Ezen atyafiságos köteléken kivül sokkal érde­kesebb és históriai szempontból is ne­vezetes viszony fűzi nagy Kossuth ne­vét a Novák-családhoz. Kossuth Lajos ugyanis a Novák-család egyik lelkes *) Részlet szerzőnek „Békésvármegyei nemesi családok története" cimü mun­kájából. és nagyműveltségű leánysarjának ösz­tönzésére lépett arra a pályára, amelyen oly dicsőséges utat futott meg. Ha talán nincs Nóvák Sarolta, úgy Kossuth Lajos talán sohasem lép a hírlapírói és poli­tikai pályára, hanem megmarad fiskális­nak a báró Vécsey s más uradalmak­ban. Vagy ki tudja ? A sors könyvében ugy vala megírva, amint bekövetkezett. De Nóvák Saroltának minden esetre fő-főszerepe volt abban, hogy az ifjú Kossuth a bodrogszerdahelyi szürke kúriából kilépett a küzdés porondjára ós históriát csinált. Ezen, Kossuth Lajos életét egészen uj részletekkel megvilágító adatokat ke­gyelettel őrzi a szentmiklósi Novák-csa^ Iád levéltára. De közvetlenül Nóvák Sarolta elbeszéléséből riagyon sok és érdekes részletet hallott szentmiklósi Nóvák Kamill is, aki mint diák, a szün­időket többnyire Boldrogszerdahelyen töltötte nagynénjénél, báró Vécsey Pálné, szül. Nóvák Saroltánál, aki a harmincas évek diétája hírneves követének, Nóvák Antalnak nővére volt. A Kossuth Lajos újságírói ós poli­tikai pályáját rendkívül jellemző adato­kat a Novák-család levéltára a követ­kezőkben őrzi: „Nóvák Sarolta gyakran hangoz­tatta családjában, majd a szomszédságuk­ban lakó Sennyeiek, Andrássyak és több kiváló család előtt, hogy milyen nagy kár az országra nézve, hogy Kossuth óriási talentumával Bodrog­szerdahelyen tehetségéhez£[nem méltó viszonyok között kénytelen küzködni. Magát Kossuthot is több ízben ösztö­kélte politikai pályára, de Kossuth min­dig azzal védekezett, hogy biztos egzisz­tenciájáról nem mondhat le, s nem teheti ki családját ama kockázatnak, mely az új viszonyok között okvetlen fel­keresné. Állítólag igy válaszolt az őt ösztönző előkelő úrnőnek: — Leszek, amire a Gondviselés hi­vatott, s ha igy kivánja, halálomig bodrogszerdahelyi fiskális. Nóvák Sarolta azonban nem hagyta annyiban a dolgot és vállalkozott arra, hogy Kossuth talentumát a maga méltó útjára terelje. Közölte ugyanis szándé­kát férjével s rávette, hogy Kossuth számára a távollevő követek helyettesí­tésére egy Kossuth által képviselt mandátumot szerezzen, továbbá, hogy dietai tartózkodása alatt olyan anyagi segítségben részesittessék, mely tisztes­séges megélhetését Pozsonyban lehetővé tegye. Vécsey Pál báró örömmel teljesí­tette neje óhaját, ugy, hogy Kossuth nemsokára elhagyhatta Bodrogszerdá­hel.yet. Vécsey báró csupán azt kötötte ki, hogy pozsonyi tartózkodása alatt az országgyűlési dolgokról őt pontosan ós részletesen értesítse. Kossuth olyan derekasan megfelelt megbízatásának, hogy a pozsonyi leve­lek Bodrogszerdahelyen mindannyiszor a legnagyobb esemény gyanánt hatot-

Next

/
Oldalképek
Tartalom