Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-09-16 / 74. szám

10 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Testvérgyilkosság Szarvason. Mikor az alkohol dolgozik. Köztudomásu az egész vármegyében, hogy a dobozi és a szarvasi legények szeretnek legjobban verekedni. Ezeket az embereket az alkohol élvezete a szó szoros értelmében megvaditja. A tizedik, vagy tizenötödik pohárnál már fel­gyülemlik bennük a nagy indulat és elkezdenek „botra beszélni". Békésvár­megyében azonban nem a bot a virtus­kodás eszköze, hanem a legundokabb fegyver, a kés. Késelnek itt minden­felé, akárcsak a budapesti külvárosi csibészek. Ez a csúnya szokás Olasz­országból származott át hozzánk. Ere­dete azokra az időkre vezethető vissza, mikor a magyar bakák és huszárok sokat jártak még „Taljánországba" ; éve­ket töltöttek ott és látták, hogy a tüzes­vérü olaszok hogyan mészárolják egy­mást, mikor fejükbe száll a hegy leve. Az alkoholtól megvadult emberi ter­mészet megrázó, tragikus eseményt idé­zett elő vasárnap délelőtt Szarvason. Egy heves természetű legény megölte a saját testvérét. Nem volt kibe köt­nie, a sürü vér meg csak dolgozott, csak sarkalta tettre s az eredmény az volt, hogy testvére halva maradt az utca piszkos porában. A szomorú eset a következő: B a t y i n s z k i Pál 28 éves föld­mives, szokás szerint, templom után elment György öcscsével egyik ven­déglőbe sörözni. A nagy meleg miatt ugyancsak izlett nekik a komló keserű leve. Hajtogatták egyik kriglit a másik után. Sok azonban nemcsak a borból, de az árpaléből is megárt. Batyinszki Pál délfelé már tökéletesen elkészült és kötekedni kezdett, öccse, aki józa­nabb volt, egyre csitítgatta : — Pali bátyám, ne csinálj most ribilliót! Ki látta, hogy valaki délelőtt verekedjék ? Délután, meg este szo­kás az. — Eh, ne kiabálj nekem! Én most embervért akarok szagolni! — Csak most ne, majd délután. Ak­kor én is ott leszek. Hiszen tudod, hogy mi ketten kivertük már nem egyszer az egész korcsmát. — Magam is megteszem ! — ordí­tott káromkodva Batyinszki Pál és ugy nézett körüJ, mini egy tigris, amely ál­dozatára rá akar ugrani. György, mikor látta, hogy bátyja már csakugyan galibát csinál, karon fogta és nagy dulakodással kivitte a korcsmából. Az utcán is mindig fognia kellett, mert a verekedési mániája időn­ként vissza-visszatért. György beszélt neki szépen, csitítgatta a dühös, részeg embert, de sehogysem sikerült. Egy­szerre csak Pál kiszakította magát a karjai közül és nekitámadt: — Te kutya, mért hoztál el engem ? Engedj vissza. Én verekedni akarok. György újra hozzá ment, hogy meg­fogja és haza vigye, de Pál durván el­lökte magától és a legcsunyább szidal­makkal illette. Ekkor már György is odamondogatott neki. A vér csak nem tagadhatja meg magát és őbenne is volt egy csomó árpáié. A civakodás egyre dühösebb és dühösebb formát öltött. Egyszerre Pál kirántotta zsebéből a bicskáját, hirtelen rárohant a mit sem sejtő Györgyre, át­nyalábolta ós dühének minden erejével nyakszirtjébe döfött. Az erős döfés kettévágta a főütőeret, ugy hogy György hörögve esett Össze és pár percnyi kín­lódás után meghalt. E rettenetes látványtól aztán Pál is kijózanodott. — Halálsápadtan, meredt, szinte üvegesedő szemekkel nézett öcs­cse piros vértócsában heverő holttes­tére és megtörten, összeroskadtan en­gedte, hogy az időközben elősiető rend­őrök megfogják és bekísérjék. A tragikus eset Szarvason meg­döbbenést keltett. Apró történetek. (Külön fővárosi tudósítónktól.) (A pápa aktája.) A mult hetekben zajlott le Szegeden az országos katho­likus kongresszus, amely föliratban üd­vözölte a római pápát és a szent atya áldását kérte a kongresszus működésére. Még együtt volt a nagygyűlés, mikor visszaérkezett Szegedre X. Pius válasza. A kongresszus elnöke fölbontotta a nagypecsétes levelet és megütődve látta, hogy a kongresszus fölirata érkezett vissza éppolyan érintetlenül, ahogyan elküldték a szent atya cimére. Az elnök nem gondolhatott egyebet, minthogy Rómában a limine visszautasították a szegedi hódolatot és őszentsége előtt nem talált meghallgatásra a magyar katholikusok fölirata. Mikor jobban for­gatta az irást a kongresszus vezére, akkor derült ki, hogy a fölirat vissza­jött ugyan érintetlenül, de nem hiányzik a pápai áldás sem. A pápa egyszerűen a fölirat hátára irta rá sajátkeziileg válaszát, amelyet annak idején közöltek a hír­lapok. A világ katholikusainak feje a hivatalos adminisztráció legegyszerűbb sablónjával intézte el a hódoló föliratot. Ahogy az akták hátára irják a referádát az előadok a világ mindenféle hivata­laiban, ugy intézte el a római pápa a hozzája érkezett ügydarabot, a legfel­tűnőbb bürokrata egyszerűséggel. Ez a páratlan jelenség természetesen meg­lepte a kongresszus vezetőit is, akik pedig sokszor meggyőződtek már az egyház jelenlegi fejének szinte meg­hatóan közvetlen egyszerűségéről. X. Pius ugy fo.adja a hódolás végett eléje járuló embereket, mint az utolsó falusi plébános a maga vendégeit. De leg­szívesebben a velenceiekkel érintkezik. Ha előtte ceak emliti valaki Velencét, nyert ügye van. A pápa rajongással viseltetik a lagúnák városa iránt, ahon­nan fölemelkedett szent Péter örökébe (.Magyarok Ostendében.) Egy magyar képviselő, aki most jött haza a tenger­partról, beszélte el a következő esetet: Az ostendi'i kártyabank körül nagy volt a sürgés-forgás. A bankárnak rosszul ment a dolgá és licitációt hirdetett a bankra, amint ez már ilyenkor szokás. Aki többet ad érte, azt illeti a diszes trónutódlás a bankházi székben. Egy magas, monoklis, szőke szakállas, fel­tűnően elegáns ur, igazi franciás gaval­lériával ráigér a licitálókra ós a követ­kező percben már ő adja a bankot. Templomi csöndben folyik a játék, de egyszerre megszólal egy kövér ur, alighanem vidéki magyar birtokos ós szikrázó szemmel odadörmögi a bankár orra alá: — A fene vinné el az ilyen bankárt! Ez a kifakadás azért történt, mert a mi magyarunk óriási veszteségekkel ját­szott. Gondolta, könnyít magán egyet és egy kis finom gorombasággal fejbe­kólintja a franciát. Nemsoká megfordul a játék: a magyar nyerni kezdett és a bankárt üldözte a pech. És visszaadta adta a kölcsönt : — A fene vinné el az ilyen poin­teurt! Kiderült, hogy a bankár is magyar volt. Vidéki barátunkat egy kicsit frap­pirozta ez a fajrokonság, de hamar bele­nyugodott, mert most már kitartott mel­lette a szerencse. (Vida Pista nyaralója.) A politikai világ legújabb szenzációja, hogy Vida Pista, Kossuth Ferenc első inasa, aki mindjárt a gazdója után a legnépszerűbb ember Magyarországon, Balaton-Almá­diban telket vásárolt és villát épít rája. A villa már épül is, sőt Vida Pista már bérbe is adta az összes lakásokat. Köny­nyü volt neki. Azok a képviselők, akik­nek a borravalójából nagyságos Vida ur igazi milliomos módjára villatulajdonos lett, valamennyien lakói akartak lenni. Eddig is Pista kegyelméből juthattak Kossuth elé, most inkább megjárják a I kálváriát a villán keresztül, csakhogy j minél könyebben és biztosabban juthas­! sanak Kossuth Ferenc elébe. semmi magyarázó iratot, kifürkészhe­tetlenek. A kombinációk százai, ezrei kelnek szárnyra, ezt is mondják, azt is mondják, de azért a rejtély csak rejtély marad. Különösen fiatal embereknél áll ez. A fiatal emberek végzetes tettci­nek elkövetésénél fő mozgató erő ren­desen a szelelem. Lehet ez a szerelem boldog is, boldogtalan is. Nem egy ee.ct fordult már elő olyan, hogy két fiatal lélek rajongásig szerette egymást és felizgult kedólyviláguknak elég volt egy pár hónapig tartó elválás is arra, hogy kezükbe adja a gyilkos fegyvert, vagy erőszakos halál más fajta eszközét. Valószínűleg most is hasonló esettel van dolgunk. Dr. Schüpfer Károlyt csak pár hete helyezte át a miniszter Nagy­becskerekről Szarvasra járási számve­vőnek. A még csak 26 óvea szimpati­kus fiatalember rövid ott tartózkodása alatt is enámos tanújelét adta hivatali rátermettségének és tehetségének, ugy, hogy feljebbvalói csakhamar megsze­rettek. Férfitársaságban elég vigkedélyü is volt, csak a női társaságot kerülte. Mikor ezt tréfásan a szemére hányták, mentegetődzött: — Nincs már nekem lányra szük­ségem, van már. Ott hagytam Nagy­becskereken. Az utóbbi napokban, ugylátszik, valami rossz hirt hallhatott, mert ko­morabbá és szótlanabbá vált. Hivatalos teendőinek elvégzése után magánosan bolyongott az utcákon, megvacsorázott és korán haza ment. Szinte kereste a magányt. Kedden este megjelent az „Árpád" szállodában ós szobát kórt. Az étterem­ből korán visszavonult és nyugalomra tért. De valószínűleg nem aludt semmit, hanem töprengett végzetes tervének végrehajtásán. Szerdán kora hajnal­ban a szállodai személyzet három revol­verlővós dörrenését hallotta szobájából kihangzani. Rémülten siettek oda, be­törték az ajtót s a fiatal embert ott lát­ták vérében fetrengve a szoba padló­zatán. Koponyájából ós szájából patak­zott a vér. Azonnal orvost hívtak, aki megállapította, hogy dr. Schüpfer két golyót eresztett a halántékába, egyet pedig a szájába. Az óhajtott rögtöni halált azonban mégsem érte el, mart a golyók az eddigi vizsgálat szerint ne­mesebb részeket nem érintettek. A szerencsétlen fiatalembert súlyos sebeivel beszállították a gyulai kőzkór­házba, Az orvosok remélik, hogy még megmenthető az életnek. Egy tisztviselő öngyilkossági kísérlete. Három lövés halál nélkül. Szarvason néhány nap alatt ugyan­csak felszaporodtak a szenzációk. La­punk más helyén emlékezünk meg egy testvérgyilkosságról, e cikkünkben pedig egy fiatal, tehetséges tisztviselő öngyil­kossági kísérletéről kell beszámolnunk. Az ilyen öngyilkosságok rejtélyei, külö­nösen, ha az illető nem hagy hátra A Jikiaiini Közlöny" táviratai. A kormány újra lemond. Wekerle Sándor miniszterelnök szer­dán délelőtt 9 órakor kihallgatáson jelent meg Őfelségénél. Az audiencia fontosságát mi sem bizonyítja inkább, mint az, hogy két órahosszáig tartott. Pont 11 órakor távozott Wekerle a Burgból. Az ott kivánísiskodó nagy sereg újságírónak csak annyit mondott: — Tudják az urak, hogy a ki­hallgatás érdeméről nem nyilatkozha­tom. Őfelsége kegyesen fogadott. Meg­hallgatta előterjesztéseimet a politikai helyzetről és közölte velem állás­pontját. A. miniszterelnök délután részt vett a közös miniszteri tanácskozáson is. A hét végén, valószínűleg szombaton, újra Bécsbe utazik és, hir szerint, be fogja nyújtani az egész kormány le­mondását a királynak. Ez a lemondás összefüggésben áll a politikai helyzet bizonytalanságával, melyet még fokozott az osztrákok és a király merev állásfoglalása a ma­gyar kívánalmakkal szemben. Egy huszárkapitány öngyilkossága. Tragikus öngyilkosságról ad hirt szegedi tudósítónk. Az ottani közös hu­szárezred egyik legdaliásabb kapitánya, Zsifkovics Péter szerdán reggel főbe lőtte magát. A kapitány századát a szokásos gyakorlatra vezette. Mikor a gyakorlótér melletti erdő széléhez ér­tek, egyszerre „halt"-ot vezényelt, pi­henést adott s aztán belovagolt az er­dőbe. Kevés idő múlva két revolver­dörrenést hallott a legénység. Berohant az egész század és ott látta a népszerű kapitányt vérében feküdve, holtan az erdő pázsitján, A tragikus öngyilkosság, hir sze­rint, összefüggésben áll a morva­országi manőverrel, amelyen Zsifkovits kapitány összetűzött egyik feljebbvaló­jával. Attól félt, hogy e miatt előlép­tetése elé akadály gördül s ez a féle­lem kergette az öngyilkosságba. ÚJDONSÁGOK. - Idöjáráa. A? országos központi időjelző ál­lomás mára elvétve csapadékot jelez, zivatarokkal. — Csabai öt lelkészi kör. Az elmúlt héten Budapesten tartott ev. bányakerü­leti gyűlés Csabára nézve legfontosabb határozata dr. Zsilinszky Endre, arad-békési egyházmegyei felügyelő be­adványának határozattá való emelése volt. A felügyelő beadványában azt kérte határozatilag kimondani, hogy Csaba öt lelkészi körre osztassék fel. Minden lelkészi kört egyházközigazga­tásilag saját lelkésze igazgatja, a neve­lésügyet irányítja. Minden lelkészi kör­nek 15—20 tagból álló egyháztanácsa lesz. Ezek fontosabb határozatukat az egyház képviselőtestülete elé terjesztik, A lelkészi körök lelkészei: az elsőé S z e­b e r é n y i Lajos Zs., a másodiké K o­r e n Pál, a harmadiké C s e p r e g i György, a negyediké K n y i h á r Ká­roly, az ötödiké, Erzsébethely L i n­d e r Károly. — A kerületi gyűlés a békéscsabai egyházközségnek ama kó­relmét, hogy a szarvasi főgimnázium­hoz való további hozzájárulás kötele­zettsége alól felmentessék, nem teljesí­tette. A hozzájárulás az intézet fentartó alapjainak kellő megnövekedése idején szüntethető csak meg. — 40 év a tanítói pályán. Kedves ünnepély folyt le szombaton este a Békósszentandrási Olvasó Egylet ter­meiben : B a k o Ö Gyula tanítót'ünnepeF­ték barátai, volt tanítványai ós tisztelői; ki e nyáron töltötte be tanitóskodásá­sának 40-ik évét. Az ősz, de emellett még fiatalos erővel biró tanitó tisztele­tére bankettet adtak s megjelent a köz­ség szine-java, hogy szeretett kedves ta­nítójának egésszégére ürítsen poharat. Dr. D u n a y plébános és Majoros kán­tor felköszöntósóre meghatottságtól re­megő hangon válaszolt a jubiláló ; meg­köszönte a ragaszkodást és kijelen­tette, hogy ebben a faluban, régi ba­rátai között akarja életének hátralévő részét eltölteni. Bakos Gyula 37 éve van Szentandráson ós kiváló jó és nemes jel­lemével, szelid béketürésóvel elérte azt, hogy elmondhatja: nekem nincsenek ellenségeim, csak barátaim. — Házasságok. Bakabányai-német, ós tótbakai Bakay Géza volt szarvasi, most péceli földbirtokos nőül vette özv. ne­mesmiliticsi Knézy Zsigmondné szül. ikrényi kálnai Körmendy Izabella urasz­szony leányát Izabellát Apatinban. — Miklós Pál szarvasi gyógyszerész, fele­ségül vette Ste rn Almát. — Hivatalos óra a pónzügylgazgatóság­nál. A gyulai kir. pónzűgyigazgatóság­nál szeptember 16-tól kezdve, további óintzkedósig, a hivatalos óra reggel 8 órától kezdve délután 2 óráig tart. — Eljegyzések. Farkas István, gyulai kir. törvényszéki jegyző eljegyezte né­hai H a v i á r Lajos, a gyulai államépi­tészeti hivatal volt főnöke és neje H üke Mária leányát, Micikét — Csabai fiúcska a zeneakadémián. A Békéscsabai Városi Zenede két nyilvá­nos hangversenyén feltűnt a közönség­nek egy kis pöttöm fiúcska, aki bámu­latos biztossággal kezelte kis ujjaival a zongorát. A fiúcska E n g e 1 Iván, E n­g e 1 Miksa csabai kereskedő fia. Mint értesülünk, a budapesti kir. zeneaka­démia most tartott felvételi vizsgálatán a kis fiu csodálkozást keltett készültsé­gével és tehetségével a tanárok köré­ben, ugy hogy a nagyon sok aspiráns közül öt vették fel a zeneakadémiába. Még pedig rögtön az alsóbb tanszak harmadik osztályába osztották be, ahon­nan aztán halad feljebb. Engel Iván két évig volt tanitványa Gyöngyössy Gusztávnak, akinek kitűnő zenepedagó­giai módszere mellett ez a siker a leg­főbb bizonyíték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom