Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-08-08 / 63. szám

4 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 aug. 8. galmat akadályozó cégtáblák tulajdonosai ellen feljelentést fog tenui a főszolgabiróságnál. Bezeródi Máriának a szegényházba való felvétel iránti kérelme elutasításra talált. U h r i n Pálné, ki férje hosszas betegsége miatt négy kis gyermekével nyomorog, kenyérsegélyt kapott. Özvegy L i k e r Andrásné a szegényházba felvétetett. Ezzel a tanácsülés véget ért. Egy nagystílű szélhámos halála. Az ál Matuska gróf. B ^késmegye úri közönsége, de különösen Orosháza lakossága jól ismerte, sőt kedvelte azt az egyént, ki ott éveken át, mint a megboldogult Horváth Károly kir. közjegyző segédje Matuska László gróf néven szerepelt. A szélhámos széleskörű műveltséggel birt, nemcsak a társadalmi téren, de irodalmi téren is szerepelt. Sokat irt a napi, a vármegyei lapokba s Csabán is végigkilincselte vagy 8—9 év előtt a főgimnáziumi bizottság tagjait, hogy valasszák meg egyik megüresedett tanári állásra, majd mikor eiz nem sikerült, Liptómegyében vármegyei jegyzői állásra pályázott és ott meg is választották. Az alábbi sorok, amelyeket egy szatmári olvasó ir arról a szerencsétlen, emberről szólnak, aki évekkel ezelőtt Matuska László gróf néven szerepelt a bűnügyi krónikában. A minap azt irták, hogy Szegeden elfogtak egy B 1 u m Vince nevű szélhámost, kiről azt hiszik, hogy Matuska László gróf, volt liptómegyei aljegyzővel azonos, akit tudvalevően különböző hamisításért üldözött az igazságszolgáltatás. A szatmári olvasó levele igy szól: A Szegeden elfogott állítólagos Blum Vince személyében nyilván nem a hírhedt ál Matuska gróf került horogra, mert Matuska gróf (igazi nevén Nagy József) szédelgéseinek kiderülése után megszökött és hosszas bolyongás után Szatmáron telepedett le, aihol az ottani közjegyzőnél talált alkalmazást, — mint Liptóban, — szintén hamisított okmányok alapján. Szatmáron már mint Á d r i á n y Ottó báró szerepelt és bár első látásra inkább csúnya embernek volt mondható, behízelgő modorával és keresetlen, de alapos műveltségével abban a szük körben, ahol megfordult, mindenki szimpátiáját megnyerte. Szélesebbkörü ismeretségre nem tett szert, már csak azért sem, mert félhetett a felfedezéstől. Különben azok közé a szélhámosok közé tartozott, akiknek bukása némi sajnálatot is ébreszt az emberben, mert viselkedése Szatmáron már inkább megbánást tanúsított ós igyekezett is előbbi botlásaiból a konzekvenciát levonni, azaz valami expiálással uj életet kezdeni. Szorgalmasan tanulta a japán nyelvet, szélesebb ismeretekre tett szert a geográfiában és ugy látszott, Japánországba készült, ahol talán megmenthette volnamagát a tisztességes társadalomnak. Nem érdektelen, hogy vidéki lapokban jobbfajta szépirodalmi dolgozatai is jelentek meg az ál doktor-bárónak, többnyire igazi nevén: Nagy József aláirással. írását bámulatosan tudta változtatni ; ha akart: gyöngéd női vonásokat vetett a papirosra, épp ugy, mint határozott, férfira valló betűket. Mikor már itt Szatmáron is bizonytalannak érezte a talajt maga alatt, Nagy József teljesen és a pedanteriáig rendezve ügyeit, elköltözött innét: talán hogy Japánországba vándoroljon. Elköltözése után pár hétre Pozsonyban fölismerték és elfogták. Az egri törvényszék előtt állt helyt bűneiért és Vácra, az ottani fegyházba vitték elitélése után, a hol rövid idő múlva tüdővószben meghalt. Egy jobb sorsra érdemes, müveit és szimpatikus föllépésü, de könnyelműségéből rossz útra tévedt és onnét már visszatérni nem tudó életet fejezett be a váci fegyházban. Pesti érdekességek. (Külön fővárosi tudósítónktól.) (A cserbenhagyott milliomos.) Ismeretesek a Wohl-ügy részletei. Á losonci nábob örökösét megtámadták a kinullázott családtagok s mint hirt adtunk róla nemcsak a Wohlok, de az egymással farkasszemet néző ügyvédek is hajba, kaptak. Most ujabb érdekes fordulatvan a különben is eléggé fordulatos örökségi háboruskodásnák. Dr. Wohl Aladárnak, a többszörös milliomosnak a következő levelet irta ma ügyvédje, dr. Vázsonyi Vilmos: Nagyságos dr. Wohl Aladár urnák Budapesten. Tisztelettel értesítem, hogy ügyének képviseletéről ezennel lemondok. Vázsonyi. E mögött a rövid levélke mögött hetek óta húzódó civakodás lappang. Vázsonyi rendkívüli jogászi munkát végzett a Wohl-ügyben, összeveszett legjobb barátjával, Lengyel Zoltánnal is, — odáig ment az ügyfele érdekeinek védelmében. A milliomos fiatalember azonban nem vette észre ezt a buzgóságot, illetve nem akarta észrevenni és még kevésbbé mutatott hajlandóságot arra, hogy az ügyvéd fáradságait honorálja. Hir szerint huszonötezer koronában állapodtak meg az esetre, ha a pört megnyerik. Vázsonyinak sikerült is lépésről-lépésre visszaszorítani az ellenfeleket. Wohl Aladár minden ügyvédi manőver előtt aranyhegyeket igért, de mihelyt befejeződött az ütközet, ő is bezárta az erszényét. Ugy fogta föl a dolgot, hogy a biróság bizonyára Vázsonyi nélkül is az ő javára döntött volna. Az ilyen felfogás, természetesen, nem lehet egy ügyvéd szájaize szerint való s ezért jelentette ki Vázsonyi, hogy nem kér tovább a dicsőségből. Hasonlóképp cselekedett dr. Nagy Emil képviselő is. A nábob tehát ügyvéd nélkül áll ós neves fiskálist ezután aligha kap. A tapasztalatlan és zsugori fiatalember azt hiszi, hogy a birói zárlat föloldásával már meg is nyerte a pört. A pénztelen örökösök sietve használják föl az ellenfél gyöngeségét s most még erősebben bizakodnak, hogy hozzájutnak a Wohl Hermann vagyonához. Lengyel Zoltán már legközelebb megkezdi az uj kampányt s ha szüksége lesz jó ügyvédi fogásokra, — most már talán maga Vázsonyi is szolgálhat neki. * (Letört magyarok) Három héttel ezelőtt kezdődött meg Kottingbrunnban a nyári meeting. Budapest szenvedélyes turfemberei s még szenvedélyesebb játékosai, akiket röviden lóembereknek nevezett el a fővárosi zsargon, tömegesen rándultak föl a futtatásra. Baden ós Wöslau, a Kottingbrunn közelében fekvő helységek hoteljei hirtelen benéE

esültek ós az osztrákok joggal panaszodhattak a magyarok szupremáciája miatt. De a magyaroknak még több okuk van a panaszra. A verseny hihetetlenül rossz volt, minden futtatáson nagy meglepetések és még nagyobb leégések történtek. Százával hulltak el az áldozatok a gyepen. Egy német lónak, Irrlicht-nek letörése tetőzte be a nagy összeomlást. Erre a kancára százezrek voltak föltéve és a futtatáskor — ahogy mondani szokták — a favorit seholse volt. Annál jobban ment a totalizatőrnek és a bukmékereknek. Irrlicht | mellett lovag Mautner lovának: Klapkái nak lemaradása súlyos pénzekkel tölj tötte meg a fogadók tárcáját. A közönség azonban nem okul. Sőt nagy lázzal 4 készülődik a pesti meetingre, mely a • jövő héten kezdődik. i I (üdv Blériot!) Nagy emberek átka, hogy agyonhalmozzák gratulációval, figyelmességgel, fantasztikus tervekkel, meghívásokkal. Bőségesen jutott ebből . az áldásból Blériotnak, a La Manchecsatorna merész leküzdőjének. A repülőembert a világ minden részéből elárasztották levéllel, távirattal. Budapestről is jó csomó gratulációt vitt hozzá a posta. De a bolondgombák se maradtak el. j Valahány repülő-mániákusa van,Magyarországnak, az mind fölkereste a hires aviatikust és megismertette vele a saját külön rendszerét. Némelyik csomagban küldte el a találmánya miniatűr vázlalát és csupán azt a tanácsot kérte a mestertől, hogyan lehetne a gépet megindítani? Mert aztán már megy magá! tói a dolog. Egy lipótvárosi nagykeresI kedő pedig nem kevesebbet kívánt, mint hogy őszszel az első zsurját tisztelje meg Blériot. Húszezer koronát ígér ezért a megtiszteltetésért, amennyiben pedig föl is szállna a gépével, még húszezret. Hadd pukkadjon meg az egész Lipótváros! A nagyszerű zsur-trükk persze aligha valósul meg. Blériot már dúsgazdag amerikaiaknak milliós ajánlatait is visszautasította. Megölte a testvérét. got, hogy: „a fegyver nem gyermek mek kezébe való". Vége szakadatlan azoknak a szomorú eseteknek a sora, amelyek a fegyverek hozzá nem értő kezelése folytán állanak elő. Legnagyobb részt a szülők gondatlansága okozza ezeket a véres tragédiákat. Csak a mult héten adtunk hirt arról, hogy Öcsödön Tóth Sándor gazda 13 éves leánya agyonlőtte másféléves, kis testvérkéjét. Most Kondorosról kapunk hirt hasonló szomorú esetről. Pénteken délután a kondorosi ág. temető csősze, Molnár Mihály, 15 éves fiával ós 13 éves Judit nevü leányával a temetőben járt-kelt. Zsebében volt egyetlen fegyvere, egy régi, rozsdás pisztoly, mely már hetek óta meg volt töltve egy golyóra. Molnárnak útközben eszébe jutott, hogy ki kellene lőni azt az egy golyót, mert még bele talál rozsdásodni. Megpróbálta, de a pisztoly többszöri kísérlet után is csütörtököt mondott. A gyerekek pedig ugy szerették volna hallani a lövést. Mikor apjuk az ég feló tartotta a pisztoly csövét, összebújtak és félő kíváncsisággal sugdosták: — Jajj, csak elsülne ! Vájjon milyen nagyot szólhat ? Molnár végre is megunta az örökös kísérletezés ós odanyújtotta a fiának. — Nesze, vigyetek haza, ugy sem ér már ez semmit. De mégis valami azt súgta néki, hogy ne adja oda. — Különben nem adom. Majd hazaviszem ón. Elfér a zsebemben. A fiu erre kérésre fogta a dolgot: — Adja ide, édesapám. Hazaviszszük nű. — Nem, még valami bajt csináltok véle. — Nem lesz ott baj. Tessék ideadni, édesapám. Vigyázok én rá. Molnár abban a hiszemben lévén, hogy a revolver ugy sem fog elsülni, engedett a fia kérésének ós átadta neki a revolvert. — Csak aztán vigyázzatok. A két gyerek ekkor elindult hazafelé. Andrást, a fiút természetesen ölte a kíváncsiság. Épp ugy a kis Juditot is. Folyton csattogtatta a ravaszt, de hiába. Egyszer Judit felé tartotta. — No, most agyonlőlek. — Jó, hisz úgysem sül el! — nevetett a kis leány. A ravasz lecsattant, a revolver eldördült s a következő pillanatban a kis Judit velőtrázó sikoltással a melléhez kapott és összerogyott. Mellének baloldali részéből patakzott a vér. András, mikor látta nővére halálos vergődését, jajgatva elfutott, ki a temetőből a szántóföldek felé .' . . Molnár hallotta a lövést is, a sikoltást is és kétségbeesetten rohant a hang irányába. De mire oda ért, a szerencsétlen kis leány már holtan feküdt a sírok között. A golyó, mint a későbbi boncolás megállapította, a leányka baloldalán hatolt be, keresztül fúrta a tüdőt s ezzel rögtöni halálát okozta. A fiu annyira megrémült a véletlen gyilkosságon, hogy elbujdosott. Keresték és keresik most is széltiben, de még nem akadtak nyomára. A hatóság a szomorú esetben szombaton ejtette meg a vizsgálatot. Megható volt az öreg csősz kesergése: — Nem a fiam a bűnös. Talán ő sem él már, szegény. Én vagyok a bűnös! Én öltem meg a gyermekeimet. Engemet zárjanak a tömlöcbe! . . . Az iratokat a hatóság áttette a gyulai királyi ügyészséghez. Eszme eszmét kerget folyton Mivelhogy nincs esemény. Hogy az eszmék kissé zöldek Ugyan, arról ki tehet? Üres kézzel nem távoznak El a nyomdászgyerekek. fi csatornát — mond az egyik Be kell fedni s lesz piac És zöldséget ott árulni Nagyszerű lesz, az igaz. Rz a zöldség nincs oly zöldség, "Mint az eszme, mondhatom. Elfáradt ész, bágyadt elme Süt ilyet ki szabadon, R másik már messzebb fáradt : El a kéklő hegyekig, Rhonnan majd nagy Csabára R jó vizet vezetik. Ebben még csak volna jóság Sőt meg is lesz majd talán, De hogy mikor, megmondhatja Valamelyik — unokám. T. közönség, így traktálják Nyár idején kegyedet Fránya, huncut újságírók Lódítanak eleget. R kivétel én vagyok csak, Én írok csak igazat, Kivéve, ha nem akarok, Vagy pediglen nem szabad. Lám, igaz, hogy nemsokára Jön Villandék cirkusza. Nagyszabású, rajta ég a Kitűnőség nimbusza. R lisztes, a cilinderes Mókáznak majd kedvesen, Én élveztem s én majd csak a Nevetőket nevetem. Napbarnított arcú népség Szállingózik haza már Oly soványak, pénztárcájuk Végpusztúlás felé jár, R fürdőzők ők, szegények Rzért olyan sócherek Különösen, akikkel volt Feleség, — meg sok gyerek. Bartos tata szintén megjött R fürdő jót tett neki: Megkönnyebbült hét kilóval S hét százassal: teheti. Nem pezsgőzik a kis ponny Nem is veszi az zokon. Bayer Lajost sem bántja már Ezután a — telefon. Egyszóval: hát csönd lesz, rönd lesz Szét az egész vonalon, Egyedül a Nimródokat Bántja szörnyű fájdalom. » Kevés a vad, rossz kilátás, Mert most, mikor nem szabad Sok élelmes lesipuskás Lelövi a vadakat. Igy van ez már Nimród urak Lesipuskás, beh sok él, Kik tilosban vadászgatni járnak a hold fényinél. 5 hogy nagyobb a szerencséjük Ezt csodálni nem lehet R vadak is — higyjék azt el — Jobb szeretik ezeket. Ouy. KróniKa, : Mikor a rozsdás pisztoly is elsül. Tanulságos históriák, tankönyvek ós újságok számtalanszor hirdettók ós hirdetik még most is azt a régi igazsáKánikula csak dühöng még, Tűrhetetlen a meleg, Félaléltan lődörögnek R megizzadt emberek, Szörp, fagylalt, meg jegeskávé Fogy manapság cudarul, De csak izzad, de csak sóhajt Úgy a nagysám, mint az ur. V (Jjságiró-koponyákban Kánikula idején, ÚJDONSÁGOK. - Időjárás. Az országos központi időjelző állomás mára meleg időt jelez, elvétve csapadék- és zivatarokkal. — Egy szolgabíró fegyelmi ügye. J eszenszky Elek dr. orosházai szolgabíró ellen, mint már régebben megírtuk, az alispán fegyelmi eljárást indított többrendbeli hivatali mulasztás miatt, melyek között az is szerepelt, hogy egy családtól katonaszabaditás címén pénzt fogadott el. Jeszenszky dr. a fegyelmi eljárás során beadta lemondási kérvényét. Ambrus alispán a lemondási kérvényt, a fegyelmi iratokkal egyetemben, felküldötte a belügyminiszterhez, akinek most érkezett le az ügyre vonatkozó leirata. E szerint a belügyminiszter a i döntést a törvényhatósági bizottságra | bízza. Az alispán, mielőtt az ügyet a | törvényhatóság elé terjesztené, kiadta ; elbírálás céljából a vármegye fegyelmi választmányának. A választmány javaslata alapján fog aztán Jeszenszky dr. fölött dönteni a közgyűlés. Az itélet marasztaló volta már annyira biztosra vehető, hogy az őszi közgyűlés előtt az orosházai szolgabírói állásra már ki is fogják hirdetni a pályázatot.