Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-08-08 / 63. szám

4 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 aug. 8. galmat akadályozó cégtáblák tulajdo­nosai ellen feljelentést fog tenui a főszolgabiróságnál. Bezeródi Máriának a szegény­házba való felvétel iránti kérelme el­utasításra talált. U h r i n Pálné, ki férje hosszas betegsége miatt négy kis gyer­mekével nyomorog, kenyérsegélyt ka­pott. Özvegy L i k e r Andrásné a sze­gényházba felvétetett. Ezzel a tanácsülés véget ért. Egy nagystílű szélhámos halála. Az ál Matuska gróf. B ^késmegye úri közönsége, de kü­lönösen Orosháza lakossága jól ismerte, sőt kedvelte azt az egyént, ki ott éve­ken át, mint a megboldogult Horváth Károly kir. közjegyző segédje Matuska László gróf néven szerepelt. A szélhá­mos széleskörű műveltséggel birt, nem­csak a társadalmi téren, de irodalmi téren is szerepelt. Sokat irt a napi, a vármegyei lapokba s Csabán is végig­kilincselte vagy 8—9 év előtt a főgimná­ziumi bizottság tagjait, hogy valasszák meg egyik megüresedett tanári állásra, majd mikor eiz nem sikerült, Liptóme­gyében vármegyei jegyzői állásra pályá­zott és ott meg is választották. Az alábbi sorok, amelyeket egy szatmári olvasó ir arról a szerencsétlen, emberről szólnak, aki évekkel ezelőtt Matuska László gróf néven szere­pelt a bűnügyi krónikában. A minap azt irták, hogy Szegeden elfogtak egy B 1 u m Vince nevű szélhámost, kiről azt hiszik, hogy Matuska László gróf, volt liptómegyei aljegyzővel azonos, akit tudvalevően különböző hamisítás­ért üldözött az igazságszolgáltatás. A szat­mári olvasó levele igy szól: A Szegeden elfogott állítólagos Blum Vince személyében nyilván nem a hír­hedt ál Matuska gróf került horogra, mert Matuska gróf (igazi nevén Nagy József) szédelgéseinek kiderülése után megszökött és hosszas bolyongás után Szatmáron telepedett le, aihol az ottani közjegyzőnél talált alkalmazást, — mint Liptóban, — szintén hamisított okmá­nyok alapján. Szatmáron már mint Á d r i á n y Ottó báró szerepelt és bár első látásra inkább csúnya embernek volt mondható, behízelgő modorával és keresetlen, de alapos műveltségével ab­ban a szük körben, ahol megfordult, mindenki szimpátiáját megnyerte. Szé­lesebbkörü ismeretségre nem tett szert, már csak azért sem, mert félhetett a felfedezéstől. Különben azok közé a szélhámosok közé tartozott, akiknek bukása némi sajnálatot is ébreszt az emberben, mert viselkedése Szatmáron már inkább meg­bánást tanúsított ós igyekezett is előbbi botlásaiból a konzekvenciát levonni, azaz valami expiálással uj életet kez­deni. Szorgalmasan tanulta a japán nyel­vet, szélesebb ismeretekre tett szert a geográfiában és ugy látszott, Japánor­szágba készült, ahol talán megmenthette volnamagát a tisztességes társadalomnak. Nem érdektelen, hogy vidéki lapok­ban jobbfajta szépirodalmi dolgozatai is jelentek meg az ál doktor-bárónak, többnyire igazi nevén: Nagy József aláirással. írását bámulatosan tudta vál­toztatni ; ha akart: gyöngéd női voná­sokat vetett a papirosra, épp ugy, mint határozott, férfira valló betűket. Mikor már itt Szatmáron is bizonytalannak érezte a talajt maga alatt, Nagy József teljesen és a pedanteriáig rendezve ügyeit, elköltözött innét: talán hogy Japánországba vándoroljon. Elköltözése után pár hétre Pozsonyban fölismerték és elfogták. Az egri törvényszék előtt állt helyt bűneiért és Vácra, az ottani fegyházba vitték elitélése után, a hol rövid idő múlva tüdővószben meghalt. Egy jobb sorsra érdemes, müveit és szimpatikus föllépésü, de könnyelmű­ségéből rossz útra tévedt és onnét már visszatérni nem tudó életet fejezett be a váci fegyházban. Pesti érdekességek. (Külön fővárosi tudósítónktól.) (A cserbenhagyott milliomos.) Isme­retesek a Wohl-ügy részletei. Á losonci nábob örökösét megtámadták a kinullá­zott családtagok s mint hirt adtunk róla nemcsak a Wohlok, de az egymással farkasszemet néző ügyvédek is hajba, kaptak. Most ujabb érdekes fordulat­van a különben is eléggé fordulatos örökségi háboruskodásnák. Dr. Wohl Aladárnak, a többszörös milliomosnak a következő levelet irta ma ügyvédje, dr. Vázsonyi Vilmos: Nagyságos dr. Wohl Aladár urnák Budapesten. Tisztelettel értesítem, hogy ügyé­nek képviseletéről ezennel lemon­dok. Vázsonyi. E mögött a rövid levélke mögött hetek óta húzódó civakodás lappang. Vázsonyi rendkívüli jogászi munkát végzett a Wohl-ügyben, összeveszett legjobb barátjával, Lengyel Zoltánnal is, — odáig ment az ügyfele érdekeinek védelmében. A milliomos fiatalember azonban nem vette észre ezt a buzgó­ságot, illetve nem akarta észrevenni és még kevésbbé mutatott hajlandóságot arra, hogy az ügyvéd fáradságait hono­rálja. Hir szerint huszonötezer koronában állapodtak meg az esetre, ha a pört megnyerik. Vázsonyinak sikerült is lé­pésről-lépésre visszaszorítani az ellen­feleket. Wohl Aladár minden ügyvédi manőver előtt aranyhegyeket igért, de mihelyt befejeződött az ütközet, ő is bezárta az erszényét. Ugy fogta föl a dolgot, hogy a biróság bizonyára Vá­zsonyi nélkül is az ő javára döntött volna. Az ilyen felfogás, természetesen, nem lehet egy ügyvéd szájaize szerint való s ezért jelentette ki Vázsonyi, hogy nem kér tovább a dicsőségből. Hasonlóképp cselekedett dr. Nagy Emil képviselő is. A nábob tehát ügyvéd nélkül áll ós neves fiskálist ezután aligha kap. A tapasztalatlan és zsugori fiatalember azt hiszi, hogy a birói zár­lat föloldásával már meg is nyerte a pört. A pénztelen örökösök sietve hasz­nálják föl az ellenfél gyöngeségét s most még erősebben bizakodnak, hogy hozzájutnak a Wohl Hermann vagyo­nához. Lengyel Zoltán már legközelebb megkezdi az uj kampányt s ha szüksége lesz jó ügyvédi fogásokra, — most már talán maga Vázsonyi is szolgálhat neki. * (Letört magyarok) Három héttel ez­előtt kezdődött meg Kottingbrunnban a nyári meeting. Budapest szenvedélyes turfemberei s még szenvedélyesebb já­tékosai, akiket röviden lóembereknek nevezett el a fővárosi zsargon, töme­gesen rándultak föl a futtatásra. Baden ós Wöslau, a Kottingbrunn közelében fekvő helységek hoteljei hirtelen bené­E esültek ós az osztrákok joggal panasz­odhattak a magyarok szupremáciája miatt. De a magyaroknak még több okuk van a panaszra. A verseny hihe­tetlenül rossz volt, minden futtatáson nagy meglepetések és még nagyobb leégések történtek. Százával hulltak el az áldozatok a gyepen. Egy német ló­nak, Irrlicht-nek letörése tetőzte be a nagy összeomlást. Erre a kancára száz­ezrek voltak föltéve és a futtatáskor — ahogy mondani szokták — a favorit seholse volt. Annál jobban ment a tota­lizatőrnek és a bukmékereknek. Irrlicht | mellett lovag Mautner lovának: Klapká­i nak lemaradása súlyos pénzekkel töl­j tötte meg a fogadók tárcáját. A közön­ség azonban nem okul. Sőt nagy lázzal 4 készülődik a pesti meetingre, mely a • jövő héten kezdődik. i I (üdv Blériot!) Nagy emberek átka, hogy agyonhalmozzák gratulációval, fi­gyelmességgel, fantasztikus tervekkel, meghívásokkal. Bőségesen jutott ebből . az áldásból Blériotnak, a La Manche­csatorna merész leküzdőjének. A repülő­embert a világ minden részéből elárasz­tották levéllel, távirattal. Budapestről is jó csomó gratulációt vitt hozzá a posta. De a bolondgombák se maradtak el. j Valahány repülő-mániákusa van,Magyar­országnak, az mind fölkereste a hires aviatikust és megismertette vele a saját külön rendszerét. Némelyik csomagban küldte el a találmánya miniatűr vázla­lát és csupán azt a tanácsot kérte a mestertől, hogyan lehetne a gépet meg­indítani? Mert aztán már megy magá­! tói a dolog. Egy lipótvárosi nagykeres­I kedő pedig nem kevesebbet kívánt, mint hogy őszszel az első zsurját tisztelje meg Blériot. Húszezer koronát ígér ezért a megtiszteltetésért, amennyiben pedig föl is szállna a gépével, még húszezret. Hadd pukkadjon meg az egész Lipót­város! A nagyszerű zsur-trükk persze aligha valósul meg. Blériot már dús­gazdag amerikaiaknak milliós ajánlatait is visszautasította. Megölte a testvérét. got, hogy: „a fegyver nem gyermek mek kezébe való". Vége szakadatlan azoknak a szomorú eseteknek a sora, amelyek a fegyverek hozzá nem értő kezelése folytán állanak elő. Legna­gyobb részt a szülők gondatlansága okozza ezeket a véres tragédiákat. Csak a mult héten adtunk hirt ar­ról, hogy Öcsödön Tóth Sándor gazda 13 éves leánya agyonlőtte másfél­éves, kis testvérkéjét. Most Kondorosról kapunk hirt hasonló szomorú esetről. Pénteken délután a kondorosi ág. temető csősze, Molnár Mihály, 15 éves fiával ós 13 éves Judit nevü leá­nyával a temetőben járt-kelt. Zsebében volt egyetlen fegyvere, egy régi, rozs­dás pisztoly, mely már hetek óta meg volt töltve egy golyóra. Molnárnak út­közben eszébe jutott, hogy ki kellene lőni azt az egy golyót, mert még bele talál rozsdásodni. Megpróbálta, de a pisztoly többszöri kísérlet után is csü­törtököt mondott. A gyerekek pedig ugy szerették volna hallani a lövést. Mikor apjuk az ég feló tartotta a pisz­toly csövét, összebújtak és félő kíván­csisággal sugdosták: — Jajj, csak elsülne ! Vájjon milyen nagyot szólhat ? Molnár végre is megunta az örökös kísérletezés ós odanyújtotta a fiának. — Nesze, vigyetek haza, ugy sem ér már ez semmit. De mégis valami azt súgta néki, hogy ne adja oda. — Különben nem adom. Majd haza­viszem ón. Elfér a zsebemben. A fiu erre kérésre fogta a dolgot: — Adja ide, édesapám. Hazavisz­szük nű. — Nem, még valami bajt csináltok véle. — Nem lesz ott baj. Tessék ideadni, édesapám. Vigyázok én rá. Molnár abban a hiszemben lévén, hogy a revolver ugy sem fog elsülni, engedett a fia kérésének ós átadta neki a revolvert. — Csak aztán vigyázzatok. A két gyerek ekkor elindult haza­felé. Andrást, a fiút természetesen ölte a kíváncsiság. Épp ugy a kis Juditot is. Folyton csattogtatta a ravaszt, de hiába. Egyszer Judit felé tartotta. — No, most agyonlőlek. — Jó, hisz úgysem sül el! — ne­vetett a kis leány. A ravasz lecsattant, a revolver el­dördült s a következő pillanatban a kis Judit velőtrázó sikoltással a melléhez kapott és összerogyott. Mellének bal­oldali részéből patakzott a vér. András, mikor látta nővére halálos vergődését, jajgatva elfutott, ki a temetőből a szántó­földek felé .' . . Molnár hallotta a lövést is, a sikol­tást is és kétségbeesetten rohant a hang irányába. De mire oda ért, a szerencsét­len kis leány már holtan feküdt a sírok között. A golyó, mint a későbbi bon­colás megállapította, a leányka balolda­lán hatolt be, keresztül fúrta a tüdőt s ezzel rögtöni halálát okozta. A fiu annyira megrémült a véletlen gyilkosságon, hogy elbujdosott. Keres­ték és keresik most is széltiben, de még nem akadtak nyomára. A hatóság a szomorú esetben szom­baton ejtette meg a vizsgálatot. Megható volt az öreg csősz kesergése: — Nem a fiam a bűnös. Talán ő sem él már, szegény. Én vagyok a bűnös! Én öltem meg a gyermekeimet. Engemet zárjanak a tömlöcbe! . . . Az iratokat a hatóság áttette a gyulai királyi ügyészséghez. Eszme eszmét kerget folyton Mivelhogy nincs esemény. Hogy az eszmék kissé zöldek Ugyan, arról ki tehet? Üres kézzel nem távoznak El a nyomdászgyerekek. fi csatornát — mond az egyik Be kell fedni s lesz piac És zöldséget ott árulni Nagyszerű lesz, az igaz. Rz a zöldség nincs oly zöldség, "Mint az eszme, mondhatom. Elfáradt ész, bágyadt elme Süt ilyet ki szabadon, R másik már messzebb fáradt : El a kéklő hegyekig, Rhonnan majd nagy Csabára R jó vizet vezetik. Ebben még csak volna jóság Sőt meg is lesz majd talán, De hogy mikor, megmondhatja Valamelyik — unokám. T. közönség, így traktálják Nyár idején kegyedet Fránya, huncut újságírók Lódítanak eleget. R kivétel én vagyok csak, Én írok csak igazat, Kivéve, ha nem akarok, Vagy pediglen nem szabad. Lám, igaz, hogy nemsokára Jön Villandék cirkusza. Nagyszabású, rajta ég a Kitűnőség nimbusza. R lisztes, a cilinderes Mókáznak majd kedvesen, Én élveztem s én majd csak a Nevetőket nevetem. Napbarnított arcú népség Szállingózik haza már Oly soványak, pénztárcájuk Végpusztúlás felé jár, R fürdőzők ők, szegények Rzért olyan sócherek Különösen, akikkel volt Feleség, — meg sok gyerek. Bartos tata szintén megjött R fürdő jót tett neki: Megkönnyebbült hét kilóval S hét százassal: teheti. Nem pezsgőzik a kis ponny Nem is veszi az zokon. Bayer Lajost sem bántja már Ezután a — telefon. Egyszóval: hát csönd lesz, rönd lesz Szét az egész vonalon, Egyedül a Nimródokat Bántja szörnyű fájdalom. » Kevés a vad, rossz kilátás, Mert most, mikor nem szabad Sok élelmes lesipuskás Lelövi a vadakat. Igy van ez már Nimród urak Lesipuskás, beh sok él, Kik tilosban vadászgatni járnak a hold fényinél. 5 hogy nagyobb a szerencséjük Ezt csodálni nem lehet R vadak is — higyjék azt el — Jobb szeretik ezeket. Ouy. KróniKa, : Mikor a rozsdás pisztoly is elsül. Tanulságos históriák, tankönyvek ós újságok számtalanszor hirdettók ós hirdetik még most is azt a régi igazsá­Kánikula csak dühöng még, Tűrhetetlen a meleg, Félaléltan lődörögnek R megizzadt emberek, Szörp, fagylalt, meg jegeskávé Fogy manapság cudarul, De csak izzad, de csak sóhajt Úgy a nagysám, mint az ur. V (Jjságiró-koponyákban Kánikula idején, ÚJDONSÁGOK. - Időjárás. Az országos központi időjelző ál­lomás mára meleg időt jelez, elvétve csapadék- és zivatarokkal. — Egy szolgabíró fegyelmi ügye. J e­szenszky Elek dr. orosházai szolga­bíró ellen, mint már régebben megírtuk, az alispán fegyelmi eljárást indított többrendbeli hivatali mulasztás miatt, melyek között az is szerepelt, hogy egy családtól katonaszabaditás címén pénzt fogadott el. Jeszenszky dr. a fegyelmi eljárás során beadta lemondási kérvé­nyét. Ambrus alispán a lemondási kér­vényt, a fegyelmi iratokkal egyetemben, felküldötte a belügyminiszterhez, akinek most érkezett le az ügyre vonatkozó leirata. E szerint a belügyminiszter a i döntést a törvényhatósági bizottságra | bízza. Az alispán, mielőtt az ügyet a | törvényhatóság elé terjesztené, kiadta ; elbírálás céljából a vármegye fegyelmi választmányának. A választmány javas­lata alapján fog aztán Jeszenszky dr. fölött dönteni a közgyűlés. Az itélet marasztaló volta már annyira biztosra vehető, hogy az őszi közgyűlés előtt az orosházai szolgabírói állásra már ki is fogják hirdetni a pályázatot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom