Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-08-01 / 61. szám

4 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 aug. 1. a Bo dori Jánosé ós a Virágosi Lajosé. Körülbelül déltájban megszűnt a veszedelem, ugy hogy a csabai 101 gyalogezred külön vonaton érkező századára már csak az a munka várt, hogy a lappangó tüzet segített elfojtani ós készenlétben volt, őrködött. Az oltás körül különösen kitüntette magát egy SzlovencsákJánosnevü kéményseprő, aki rettenthetetlen bátorsággal felment egy égő ház zsindelytetejére és egymaga kt'pes volt elérni azt, hogy a tetőnek csak fele égett le. Minduntalan az a veszély fenyegette, hogy belebukik a lángözönbe. A tüz oka minden valószínűség szerint a K i s s János szomszédságában lakó S t e r n Adél kereskedő cselédje volt, aki az udvaron, a Kissék házának eresze alatt forralta szabad katlanon a mosáshoz szükséges vizet. Valószínűleg a katlanból kieső szikrát a szél felsodorta Kiss János nádas háza tetejére és attól gyulladt meg. Érdekes, hogy a leégeít utcán egyes házak teljesen épen maradtak. Némelyiknek mindkét oldalán leégtek a szomszédjai, sőt az átellenesei is, de őt kikerülte a veszedelem. Egy ilyen épen maradt ház siránkozó gazdasszonyától megkérdezte munkatársunk, nem ijedt-e meg nagyon ? — Meg én, uram, annyira, hogy hónapokig nem feküdnék be a házamba a világért sem. Itt hálok én kinn az udvar közepén, vagy az eresz alatt, akár esik, akár fú ! . . . Tótositás a csabai róm. kath. egyházban. Tót imakönyvek terjesztésével. Az egyházaknak, különösen a kisebb intelligenciájú embereknél óriási hatásuk van a lelki életre. A hittel és az őszinte vallásos meggyőződéssel felfegyverkezett lelkész úgy irányítja híveit, ahogy akarja, oda vezeti, ahova akarja. És ez, már a társadalmi rend szempontjából is jól van igy. Egy hivatása magaslatán álló lelkész sok rossztól visszatarthalja népét. Megmentheti az erkölcsi zülléstől, a saját vesztébe rohanástól, hasznos polgáraivá, vagy ellenségeivó teheti a hazának. Mi ez alkalommal ez utóbbi dologra akarunk kiterjeszkedni egy konkrét esetből kifolyólag. Tudjuk, hogy Csaba népe úgyszólván egészben tót anyanyelvű, de hazafiságához szó nem férhet. Sőt egész bátran elmondhatjuk, hogy Békésvármegye tót nemzetisóglakta községei között vezető szerepet visz a magyarosodás terén. Ennek a derék népnek fiatalabb sarjadóka úgy beszól már magyarul, akar-e egy debreceni cívis. Az öregek is nagyobbrészt birják a magyar nyelvet, csak az aszszonyok között akad néhány, akire nem tudott ragadni semmi a magyar nyelvből. Ennek a tényállásnak biztos tudatában sajnálattal kell értesülnünk arról, hogy Csabán az egyik róm. kath. káplán nagyobb mennyiségű tót nyelvű imakönyvet rendelt mostanaban és azt terjeszti a róm. kath. tót nép között. Nem a vak sovinizmus beszól belőlünk. Sőt egyáltalában nem vagyunk barátjai az erőszakos magyarositásnak, tudván azt, hogy kölcsönös megértéssel és szeretettel sokkal többet lehet elérni, mint erőszakkal. De a káplán urnák ezt a cselekedetét mégis hibáztatnunk kell, mert ezáltal számtalan, magyarul kitűnően beszélő és olvasó tót ember leteszi a magyar nyelvű imakönyvet és tót nyelvűvel cseréli csupán a káplán ur iránt érzett tiszteletből és szeretetből is. Mert ez a tisztelet ós szeretet, tudomásunk szerint, nagy mértékben kör nyezi a káplán urat. Határozottan hivatása magaslatán álló pap, aki híveiért úgyszólván minden áldozatra képes. Látogatásokat tesz mindenütt, ahol valami bajnak hallja hirót. Az ügyefogyottakat, nyomorultakat gyámolítja, nem egyszer pénzzel is, ami a kápláni fizetés csekélységet tekintetbe véve, nagyon dicsérendő dolog Ily módon érthető is a népnek hozzá való ragaszkodása. De ennek a ragaszkodásnak tótositó törekvésekre való felhasználását már nem tartjuk helyesnek. A csabai róm. katholikus egyház már eddig is igen szép eredményeket ért el a magyarosítás terén, amely szép eredményt a tót imakönyvek bizonyosan megbénítanak. Nem akarunk itt beleszólni a róm. kath. egyház belügyeibe, mert ahhoz jogunk nincs is, de a káplán ur eljárását tisztán csak a magyarosítás szempontjából elítélendőnek tartjuk. Az helyes, ha a hozzáforduló öregeknek, akik vagy egyáltalában nem, vagy csak döcögősen beszélnek magyarul: tót nyelvű imakönyveket nyom kezébe a káplán ur, de a fiatal generáció között is terjeszteni a magyar imakönyv helyett a tótot — hibáztatnunk kell. A könyvterjesztés, mint értesülünk, egész Soprony-pusztát, Gerendást, sőt még Kondorost is behálózta már. Nem hisszük, hogy az illetékes egyházi hatóságnak tudomása volna a dologról, mert ezt — ismerve a csabai viszonyokat — nem engedélyezhette, vagy legalább is e magyarosítást bénító könyvek terjesztését a szükséghez képest a minimumra redukálta volna. Cikkünk korántsem akar támadás lenni. Csak figyelmeztetni kívántuk a káplán urat, hogy jobban tenné, ha áldásos működését nem használná fel a tót imakönyvek terjesztésére is. Higyje el, azért a hivek szeretete nem csökkenne iránta. A csabai hagyatéki jegyzői állás ügye. Megint felebbezés. Már szinte kezd kómikussá válni az a mánia, amely most Csabán dühöng. Vannak itt egyesek, akik a hely ett, hoj>y a munka után néznének, naiv és kacagtató érvekkel teli felebbezéseket gyártanak, ügy nőnek ezek a felebbezósek, mint a gomba. Megfelebbeznék ők talán még a mások üdvösségét is. Nem törődnek azzal, hogy azoknak az irkafirkáknak nem lesz semmi foganatja. Elég nekik, ha egy kissé megbosszanthatják az érdekelteket és dolgot adnak a közigazgatási hatóságoknak. Még megérjük, hogy ha a legfelső földi fórum is elutasítja a felebbózó3eket, magához az Úristenhez eresztenek drótnélküli távirattal egy kis alázatos instanciát. A csabai hagyatókügyi jegyzői állás betöltését tudvalevőleg a törvényhatóság is jóváhagyta. Az erre vonatkozó alispáni leiratot a csütörtöki képviselőtestületi közgyűlés vette örvendetes tudomásul. És íme, egyszerre csak felrobbant egy hang- ós füstnéíküli puskaporral töltött bomba. Azok az urak ugyanis, akik a választást a törvényhatósághoz megfelebbezték, most a jóváhagyó határozat ellen is felebbezóst nyújtottak be a belügyminiszterhez. A mórgeshangu felebbezés gondolatmenetét, mely felér egy humoreszkkel, érdemesnek tartjuk ismertetni. Azt mondja, vagyis inkább „aszongya" a felebbezés, hogy a megyegyűlésen már az elhelyezkedésből is látni lehetett az igazság bukását. Mert hát a basáskodó főszolgabíró körül sereglettek a tisztviselők, jegyzők és azoknak lekötelezett üzletemberek. Nem volt azon a részen öt független ember sem. Egytől-egyig kényszerhivei, sőt kreaturai voltak a főszolgabírónak. Ilyen áldatlanok a viszonyok Csabán. Ezekért a viszonyokért csakis azokat az urakat lehet okolni, mert az ő befolyásuknak lehet köszönni, hogy a nép jelöltjét, Hrabovszky Pált, nem jelölték. A nép emiatt anynyira el van keseredve, hogy alig lehet féken tartani. Aztán az a régi nóta is benne vagyon abban a felebbezésben, hogy a közgyűlés nem volt szabályszerűen összehiva. Nem pedig azért, mivelhogy azok a fránya kézbesítők, .nem gyalogoltak ki Gerendásra a városatya ő nagysága becses személye elé, hanem átadták a meghívókat itthonn a háznál a családtagoknak, a feleségnek, vagy az idősebb fiuknak. Ugy kellene — mondják ők — hogy a kézbesítők addig , járjanak a meghívókkal, mig csak otthon nem találják a nagyságos városatyát. Még tán az se baj, ha a közgyűlés után találják otthon. Fő, hogy otthon találják. De hát, — mondja a fellebbezés — azok is a főnöküket majmoli ják. Csak urasan, kényelmesen (talán | gummirádlison is !) járnak. Jó az a parasztnak úgyis. Ha nem tetszik, tegyen róla. Láthatja mindenki, hogy ez aztán zseniális érv. Nem is lehet csodálkozni, ha a miniszter zokogva olvassa végig j a felebbezóst s aztán személyesen ki fog ' gyalogolni Gerendásra, hogy bocsánaí tot kórjen ezórt a hallatlan vakmerőségért, amelyet alantos közegei elkövettek. Hogy igy lesz, az olyan biztos, a rendőrfőbiztos .. . KróniKa. Veres kakas szállott Mifelénk a héten, Zúgva, bőgve kukorékolt Veszett jókedvében. Különösen Békés Tetszett a szamárnak, Le is szedte a tetejét Vagy tizenegy háznak. Nagy riadalomban Siralomszó szállott, Tördelték a kezeiket Az asszonyok, lányok, Lett is aztán részvét Olyan óriási : Tülekedett a motorért Gyerek, néni, bácsi. A kávédaráló El is akadt párszor, Mikor vitte a népséget Csaba városából. De nem mentek ők ám Keseregni, sirni, Hanem inkább a csárdákban Tüztort enni, inni, Egynehányan aztán. Csúnyán el is áztak, Örömére a békési Korcsmáros világnak. fiz ilyen nagy részvét Fölemelő, nemde? Magyaroknál ily esetben Ez a dolog rendje. Azonban a részvét Másfele is elkél, Rossz világ lesz nemsoká a Tapsifüleseknél. Megyen a sok Nimród Nyulakra vadászni, Árkon, bokron, erdőn, réten Össze-vissza mászni. Pusztulnak a nyulak, Pusztul a sok hajtó, Kocavadász-élményekkel Tele lesz a sajtó. A cvikkeres bácsik Nyúllal megrakodva, Sok hőstettel, baklövéssel Dicsekednek sorba. Pedig csak a légben Lőnek lyukat, százat, Négy lépésről sem találnák El a — városházat. Hogy kerüi hozzájuk' Az a sok nyul-holmi ? — Megfejtése nagyon könnyű : Lehet — vásárolni, De elég volt most már, Mert még nyúlnak néznek, S véletlenül ledupláznak A vadász-vitézek. Inkább arról zengek, Hogyhát Csaba szépül, Emidé is, amoda is, Ház-ház után épül. Ime a főtéren, A Weisz Móric háza, Olyan lesz, hogy messze földről Járnak csodájára. A posta is végül, üj otthonba készül Kijut majd a postásoknak A dicsekedésből. A telefon-hölgyek, Magasságban ülnek, Szivecskéjük tele van már, Oly nagyon örülnek. Bájos hangocskájuk, Ha kapcsolást kérek, ügy hangzik le a magasból, Mint angyali ének, . . Ez mind szép lesz, jó lesz, De elég volt mára, Összecsapom a bokámat És alászolgája 1 Ouy. A „Hésip Közlöny" táviratai. Forradalom Spanyolországban. Spanyolország sohasem nyugodt, folyton izzik alatta a talaj. A spanyol népben, mely kulturális és gazdasági szempontból is legelmaradottabb az öszszes latin fajú népek között: úgyszólván minden átmenet nélkül igen hálás talajra ta'á'tak a modern kor felforgató eszméi. A forradalmi szociálisták ós anarchisták tábora néhány óv alatt szinte hihetetlenül megnövekedett s csak alkalom kellett, hogy a lappangó tüz lángra lobbanjon. Ez az alkalom meg is érkezett azzal a szerencsétlen h^djaratta!, melyet a kormány a király határozott kívánságára a melillai bányák megszerzése érdekében indított. A harcias kabilok iszonyúan megcsúfolták a spanyol hadsereget. Ugy verik meg, ahogy akarják. A hadjárattal egyidöben kezdetét vette az anarchisták izgatása, s most már dühöng a nyílt forradalom, ugy, hogy Alfonz királynak az alkotmányt fel kellett függesztenie és menekülnie kellett Madridból. A nagyobb városokban napról-napra véres összeütközések vannak a tömeg és a katonaság között. Mai távirataink a következők: Terjed a forradalom. Madridból táviratozzák: A forradalmi mozgalom Barcelonáról ós környékéről most már átharapódzott Madridba és Valenciába is. E két helyen hétfőre várják az általános sztrájk proklamálását. Valencia egyébként nem igen jó talaj forradalmi mozgalmak számára, amennyiben lakossága sokkal nyugodtabb vérmérsékletű és még nem ütötte fel fészkét benne az anarchoszociálizmus. A helyzet Barcelonában. A forradalom központja Barcelona. A nép ott már napok óta barrikádokon harcol a katonaság ellen. Mint egy legutóbb érkezett távirat jelenti, Barcelonában a katonaság győzelmet aratott a tömegen. őrzik a spanyol királyt. Alfonz király őrizetét minden elképzelhető módon megerősítették, mert arról értesültek, hogy az anarchisták merényletet készülnek elkövetni ellene. Meggátolt 130,000 koronás csalás. Amerikai izü, titokzatos csalást akart elkövetni szombaton délelőtt Budapesten egy még eddig ismeretlen társaság, melynek tagjai után most erélyesen nyomoz a rendőrség. A csalók Dungyerszky Bogdánnak, az ismert bácskai milliomosnak a nevét akarták felhasználni tettük elkövetésére. Sikerült nekik befonni több köztiszteletben álló egyént, köztük egy királyi közjegyzőt is. A 130.000 koronát a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál akarták felvenni Dungyerszky nevében szombaton délelőtt, de egy szabadkai ügyvéd még idejekorán meghiúsította. A nyomozást azonnal bevezette a rendőrség, de még erősen titkolja az összes szereplők neveit. Csak annyi szivárgott ki, hogy a csalók összeköttetésben állottak Weisz Vilmos budapesti pónzügynökkel, akit szombaton délután I hallgatott ki Egri Péter Pál rendőrkapitány. Cigányok garázdálkodása. A főváros környékén nyaraló közönséget már napok óta állandó rettegésben tartja egy cigánykaraván, mely már eddig számos rablást követett el. A rendőrségnek most sikerült megállapítania, hogy a karaván tanyája a Budakeszi erdő. Szombaton hajnalban tehát razziát tartott a rendőrség. Mintegy 130 lovasrendőr körülzárta az erdőt, a gyalogosok pedig a belsejét kutatták át. Azonban mindössze csak egy cigányt fogtak el, aki esetleg elárulja a többi búvóhelyét is. \