Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-12-23 / 102. szám

4 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 dec. 16. den üzlet s igy a pénzintézetek vezetésénél is, elkerülhetetlenül szükséges s igy nem tnd versenyre kelni a folyton szaporodó takarékpénztárakkal és hitelszövetkezetekkel. Ha pedig csekély üzleti forgalom mellett is olcsó hiteit nyújt, akkor ki van zárva a jövedelmezőség. Vagy megfordítva, ha jövedelmet akar a község, akkor nem lehet olcsó hitelt adnia. A községi takarékpénztárak felállítása tehát nem ajánlatos. A törvényhatósági bizottság a számvevőség álláspontjára helyezkedve, hozta meg döntését és Tótkomlós határozatát elutasította. A belügyminiszter most érkezett leiratában osztja a törvényhatóság aggályait. Neki bár joga volna a község óhaját is teljesíteni, nem helyezkedik szembe a törvényhatósággal, mert, szerinte, a törvényhatóság tudja az ilyen kérdéseket elbírálni. Ezért szintén nem hagyta jóvá Tótkomlós határozatát, A miniszternek e döntésével előreláthatólag a többi hasonló törekvés sorsa is meg van pecsételve. A béke felé. - Budapesti levél. Igen, akárhogy is csudálkoznak önök, a politikában minden jel arra mutat, hogy haladunk a már régóta óhajtott béke felé. A béke pedig első sorban a függetlenségi párt elszakadt és egymás ellen ugyancsak hevesen harcoló részei között fog helyreállani. Ékes bizonysága ennek az állitásnak az, hogy a képviselőház keddi ülésén a függetlenségi párt mindkét frakciója Holló Lajosnak, a Justh-párt korifeusának a mellett az indítványa mellett szavazott, hogy a képviselőház feliratilag kérje a királytól az önálió banknak 1911-ben leendő felállítását. Hire is járt, hogy a két függetlenségi párt a gazdasági programm alapján egyesülni Jog. Azt mondja egy régi magyar közmondás, hogy nem zörög a levél, ha a szél nem fújja. Ez a hir sem kelt volna szárnyra, ha nem volna valamelyes alapja. Hogy alapja van, mutatja elsősorban a keddi együtt szavazás, amelynek még folytatása is fog lenni bizonyára. Egyébként a politika homlokterében most a Lukács és Khuen-Héderváry kibontakozási kísérletei állanak. A régi szabadelvű pártnak e két most már ingatag oszlopa napok óta tárgyal már a mostani politikai élet vezórférfiaival. Lukács Juszthékat vette munkába a király megbízásából, Khuen pedig a koaliciós pártok vezérférfiait. Annyi már bizonyos, hogy a Lukácsféle tárgyalások nem vezettek megegyezésre. Nem pedig azért, mert Lukács, aki különben sem forma szerint való megbizatássai járt. Justhéknál, ma sem hozott a bankügyben egyebet, mint első kísérlete alkalmával. S viszont Justhék s kivált maga Justh Gyula, vallják és állják bankpolitikájukat s a két álláspont között az ellentét áthidalhatatlan. Itt ismét meg kell állapítani, hogy a kép, melyet ez az incidens mutatmegfelel annak a képnek, amelyet a képviselőház keddi ülése mutatott. A terminuspolitikáról ellentétesek lehetnek a vélemények, de ugy ós abban a beállításban nem mutatkozik képmutató politikának s nincs elsötétítve a hazugság bélyegével. Mialatt azonban ezek végbementek, másféle fordulatok is kolportáltattak a ház folyosóján. A legkidolgozottabb verzió az volt, hogy Justh ugyan rendithetetlen, de az ő háta mögött történnek kísérletek arra nézve, hogy hátha valami Jormulával nyélbe lehetne ütni a dolgot. A Ház folyosóján kolportált formula az volna, hogy a bank az általános választójog alapján összeülő parlamentre bízatnék, amely, ha akarja, a király nem fog emelni ellene vétót. Előbb azonban meg kell alkotni az általános választójogi törvényt. Ehhez pedig uj előmunkálatok kellenek, uj statisztika és talán uj statisztikai formula is. Van azonban más verzió is. E szerint a próbálkozás formulaterve olyan, hogy a bank ügye valamely gazdasági önállóságról szóló deklaráció utján manipuláltatnék ki a politikából. Mindkét formuláról megbízható forrásból értesültem, de mágis egy dolog furcsa előttem. Ott van a keddi felirati akció, melylyel a bank ügye elválhatatlanul hozzá szegődött az ország színe | előtt az 1911 január elseji terminushoz. Fölösleges kifejteni, hogy sem az általános választójogon keresztül, sem a gazdasági önállóság köpönyegében ezt a dolgot nem lehet ugy elhúzni, vagy j felöltöztetni, hogy lehető legyen komoly képpel az önálló banknak egy év múlva történendő felállításában hinni. Ez olyan kihívó játék volna, amelynek nemcsak sikerében nem bizhatunk, de a szándókában is nehéz hinnünk. Azt pedig látatlanban is tudjuk, hogy ha van ilyen szándék, arról Justh Gyula nem tudhat, az Justhékra nem számithat. Mindent összevéve, zavaros, ködös ugyan még a láthatár, de most már j olyan határozott lépések történnek a ' kölcsönös megértés, a béke felé, hogy lehetetlen bizonyos jóleső optimizmussal nem nézni a helyzetet. Hogy aztán ismét csalódás lesz-e osztályrésze a sokat csalódott magyarnak, vagy most az egyszer nem: az a görög klasszikus költő szerint még: „az istenek térdén fekszik." Bár ne csalódnánk most az egyszer ! Népgyűlések Gyulán. Meghiusult a Kisgazdák Szövetségének alakulása. Mozgalmas vasárnap volt Gyulán. Ugyanis a legújabb, a szervezkedés stádiumában levő úgynevezett „Magyar Kisbirtokosok Szövetsége" alakuló értekezletet hirdetett a Magyar Királyhoz címzett szállodába, melyen L a c z k a Sándor turkevei birtokos által képviseltette magát. De ugyanabban az időben egész váratlanul hirdetményekkel árasztották el az utcákat, melyek a birbirtokosok, iparosok, kereskedők és kistisztviselőket értekezletre hivta a Göndöcs-népkerti pavillonba. Látható ebből, hogy Gyulán a kisembereket védik rettenetes módon. A pavillonban összegyűlteket aztán Gyulai Zsiga, volt színházi titkár, most újságíró, üdvözölte és az értekezlet vezetésére elnökül N é v e r y Albert, a 48 as kör elnökét ajánlotta, mit egyhangúlag elfogadtak. Elnök megnyitotta az értekezletet, mire dr. Simonka György igen formás ós tartalmas beszédben ismertette a politikai helyzetet, többek között rámutatott arra, hogy Őfelségének megmondották, hogy a hurt tovább feszíteni nem lehet, a nép nem bírja a terhet. Tehát első dolgunk, ha ez a kormány elpusztul helyéről, az általános és egyenlő titkos szavazati jogot meg kell alkotni, akármilyen kormány lesz. Ezután elnök feltette a kérdést, van e valakinek valami megjegyzése ? S i n g e r Mihály konstatálta, hogy Simonka dr. fejtegetéseiért az értekezleten megjelentek részéről köszönetet érdemel. Sok igazat mondott, azonban az igazság kedvéért kár volt elhallgatni azoknak, illetve annak nevét, aki igaz magyaros és férfias őszinteséggel megmondta Őfelségének, hogy a magyar nemzet, a hadsereg ós a nagyhatalmi állás fenntartása által igénylő nagyobb kiadásokat csak ugy ós akkor lesz képes elviselni, ha lehetővé tétetik a nemzetnek az önálló bank és más gazdasági kedvezmény által gazdasági erejének kifejtetóse. Ezt pedig Kossuth Ferenc mondotta meg. Az általános tttkos választói jogot illetőleg, szóló meg van győződve arról, hogy dr. Simonka sem biztos abban, hogy annak behozatala a magyar suprematiának nem-e végét jelentené ? Ezt a kórdóst nem mint alapos tanulmányt, hanem csak mint jelszót kezeli. Ezután történelmi adatokkal mutat rá arra, hogy a magyar nemzet mindig nagylelkű volt, de mindig hálátlansággal fizettek néki, mindig megcsalták. Hiába hivatkoztak Kossuth Lajosra. Igen, ő bevezette a nemzetiségieket is az alkotmány sáncaiba és a hála az volt, hogy a szabadságharcban fegyvert fogtak ellenünk. Rámutat a 67-es kiegyezésre, a fehér lapra a horvátokkal szemben, amelyért a hála — ádáz gyűlölet. Figyelmezteti a hallgatóságot, ne üljenek fel a hangzatos szavaknak. Az általános egyenlő titkos választójog veszélybe döntené a hazát, mert a fensőbbség, az ország ügyeinek vezetése kiesne a magyarság kezéből. Szent hagyományként kell őriznünk, hogy minden törvénynek, melyet a magyar törvényhozás alkot, abban kell kicsúcsosodni, hogy általa a magyarság suprematiája biztosittassék. Az olyan törvény, amely e kellékekkel nem bir, káros és veszedelmes. A szabatosan előadott meggyőző beszéd mély hatást tett a jelenlevőkre, úgyannyira, hogy Nóvery záróbeszéde előtt a terem csaknem kiürült és felhangzott : - El a Magyar Király szállodába ! Itt Laczka Sándor turkevei birtokos üdvözölte a nagyszámban egybegyűlt gazdaközönsóget és a „Magyar Lobogó" cimü pártlapból felolvasta a Szentgáli programmpontokat. Elsőnek itt is S i n g e r Mihály szólott és aggályát fejezte ki a sokféle pártalakulás fölött. A kisembereket valósággal agyon támogatják; különben a függetlenségi párt programmja magában foglalja EZ előterjesztett programmot. Az általános j választó jogot itt is csak meggondolatlan s csak az alsó néposztály félrevezetésére szolgáló jelszónak minősiti. Szóló is kívánja a választói jognak legszélesebb alapra való kiterjesztését addig a határig, ameddig azt a magyar nemzeti érdek megengedi. A 7-ik pontot, melyj ben az egyházi és papi vagyon ismert szekularizációját követelik, szerencsétlennek tartja ós kéri a megjelenteket, hogy az ily szerencsétlen jelszavaknak fel ne üljenek ós az egész pont törlését 1 kivánja. mögött az oroszlán rejtőzik, az természetesen szétmarcangolja, ha ellenben a másikat találja választani, ugy a mögötte várakozó Pompónia hitvessóvó lesz és élete megvan mentve. A tömegen halk moraj hullámzott keresztül. Diomed kilépett az arónára Most egyszerre mindenki a caesar páholya felé tekintett. Itt ült Phylis sápadt arcal atyja, a caesar oldalán, mig szemei fásultan meredtek a cirkus porondjára. Egész éjszaka nem hunyta le szemeit A féltékenység mardasó kigyói marcangolták, ha árrá gondolt, hogy Diomed a lányt találna választani. Ha pedig feltűnt előtte az a jelenet, amidőn a kiéhezett oroszlán azt, kinek izzó ajkairól oly sok édes izzó vallomást hallgatott sejtelmes éjeken, szemei előtt tépi szót könybe lábadt gyönyörű két szeme u fájdalomtól. Ő tudta, hogy melyik ajtó mögött minő sors vár Diomedre, mert a cirkus magistere nagy áron közölte vele. Diomed tudta ezt, mert meg volt győződve, hogy Phylis bármi áron, de okvetlen kell, hogy kipuhatolta légyen e szörnyű titkot. A közönség sajnálkozva tekintett a megtört Phylisre, íert benne megszemélyesítve látták az örök szerelem áldozatát, ki e küzdelemben mit a kegyetlen végzet elébük szabott, az egyedüli biztos vesztes fél. Diomed alázattal hajtotta meg gyönyörű termetót a caesar páholya előtt, mig tüzes szemeit kórdőleg Phylisre függeszté. ... Ez csakugyan... Phylis az egygyik zárka felé iniett. Diómed a jelzett ajtót egy nehéz mozgulattal feltárta ... és kilépett... ... A pargament tekercs, amelyről ezt az ősrégi históriát lemásoltam, e helyen szakadozott volt. Az egerek, kik egyetlen hűséges olvasói voltak annak az elhagyott könyvtárnak, melyben ezt a mohlepte, poros iratcsomót leltem, hogy elragadtatásuknak kifejezést adjanek, tisztára kirágták ennek a szép ós tanulságos históriának a végét. S igy én, aki gépies másolója volam csupín e törI ténemek, kénytelen vagyok adós maradui a befejezéssel. Én magam voltam a leg kíváncsibb megiudni, hogy vájjon az oroszlán, vagy Pompónia jő eiő a zárkából, de bárhogyan erőlködtem is, az elrágott pergamentek tekercseiről mit sem tudtam többé kibetűzni. Igy tehát az érzelmek e harcából melyik került ki győztesként: a szeretet, avagy a fólókenység, örökre rejtély fog maradni. A jó ismerős. Irta: Tóth Béla. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcáta. — J Szokása a szegény embarnek, hogy leplezgeti, titkolja a nyomorúságot. R9Stelli, hogy bár reggeltől estig nehéz munkában izzad, mégsem bir annyit keresni, amennyire neki s családjának szüksége volna. Kiváltképpen a végrehajtó látogatásától fél. Nem azért, mintha azt a néhány roskadozó bútordarabot sajnálná, ami helyett olcsó pénzért másikat vehetne, hanem mert meglátnák a szomszédok, meg az ismerősök, hogy foglami voltak nála. : Csak ha már egyáltalán nem talál | módot, hogy a végrehajtást megakadá- i I lyozza, akkor nyugszik bele. De még j | igy is azon van, hogy minél keveseb- 1 ben tudjanak róla. Elakarja hitetni a szomszédjával, hogy csak látogatóban volt nála az a két vagy három ur, aki délután abból a gummikerekü fiákerből kiszállott. Az meg szívesen elhiszi, mert érdekében áll, hogy majd neki is elhigyjók, ha majd mondja. i Mert ismerik már jól azon a vidó- j ken a végrehajtókat. Majdnem minden nap akad dolga valamelyiknek közöttük, hát hogyne is ismernék. Most is éppen erre tart egyiknek a fogatja. Ott, az előtt a nagy bérház előtt áll meg, ahol a legtöbb szegény ember lakik. Szinte már tudják a lovak is, hogy nem kell tovább menniök, mert ahogy a sarkon befordulnak, egyszerre meglassítják a lépteiket s várják, hogy melyik kapu előtt rántja meg a koc3is a gyeplőt, ott aztán megállanak. A végrehajtó, a becsüs, meg egy ügyvédsegéd száll ki belőle. A házmester lakása felé tartanak, ott aztán a becsüs beszól az ajtón: — Ebben a házban lakik Kovács Gáspár gyári munkás ? Rikácsoló, kellemetlen női hang felel reá belülről: Ebben, a harmadik emeleten az a sarokajtó az övék. A hatóság emberei tudomásul veszik a választ s mennek egyenesen a lépcső felé, mely a harmadik emeletre | vezet. Nem szólnak egyetlen szót sem, mig fel nem érnek egészen, mert a végrehajtó kövér ember, aztán nehezére esik lépcsőjárás közben a beszéd. Csak mikor már fölértek s a végrehajtó megáll, hogy kissé pihenjen, szólal meg félónhen a becsüs, hogy gazdája szótlan móltatlankodásának kifejezést adjon. — Nem értem, hogy az alperesek mind a harmadik, meg a negyedik emeleten laknak A végrehajtó még nem tud felelni, mert nagyon elfáradt, de a tekintetéből látszik, hogy egyet ért vele, vagyis hogy hát ő sem érti, hogy a szegény emberek mióft húzódnak mind annyira föl az ég felé? És tökéletesen igaza is van a becsüsnek. Ugy sem fizetik meg ezek a szegény ördögök az árendát a parányi kis padlásszobáért sem, hát miért nem vesznek lakást odalent a földszinten, akkor legalább könnyebb lenne a végrehajtó urnák látogatást tenni náluk. — Hogy is hivjik azt az embert, aki ellen megyünk? — kérdezte azután a végrehajtó, ho<y megpihent. — Kovács Gáspár gyári munkás, ideát a gépgyárban. — Na itt se sok dolgunk lesz, — válaszolt a hatóság leggyülöltebb közege, akinek már sok évi tapasztalatai voltak e tekintetben. Szinte tudta, hogy kár a költségekért, mert nem lehet ezen venni egy árva fillért sem. — Ennél még nem jártunk soha — jegyezte a becsüs, — hátha lesz valamije. Elindultak a sarok ajtó felé, amelyet a házmesterné megjelölt s a becsüs ahogy benyitott a szük sötét kis konyhába, egy sovány, őszes hajú asszony jött eléjük. — Kovács Gáspár urat keressük — kezdte a szót a végrehajtó s fürkészőleg tekintett körül az egyszerűen bútorozott konyhában. — Én vónók az kérem alássan. — felelt reá egy ötven év körüli férfi, akinek fejlett izmos testalkatása legott elárulta, hogy nem tétlenségben élte át java férfikorát. — Egy kis végrehajtás van elrendelve őn ellen: fizesse ki, csekély az egesz. -- Ki is fizetném én könyörgöm