Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám
1909-12-09 / 98. szám
Békéscsaba 1909. dec. 8. IÍÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Megyéik mezőgazdaságára nagy horderejű enne, ha az uj cukorgyár Gyulán épilne fel, azonban, sajnos, erre alig vai kilátás. Sőt a biharmegyei érdekeltek latározott álláspontja szerint, csak Biharregye területén lehet. Most a békésmegyí érdekeltek, igy A1 m á s y Dénes ftrófés Weinckheim Dínes tfTÓf, azo fáradoznak, hogy megyénkhez kÖ7, Sarkadon épüljön az uj cukorgy 1 Koppély is ezen az állásponton van, igy mondotta a Békésmegyei Gazdasági Egylet egyik vezető férfiának. Sarkadon fog tehát valószínűleg épülni a cukorgyár s közelség szempontjából ez is előnyös Békésmegye mezőgazdaságára. Hogy vármegyénk területén szintén épüljön cukorgyár, annak egy emberöltőre — lüttek, egyrészt a munkáskezek és a szociálizmus nagy igényei, másrészt a répatermelő kedv hiánya folytán izmosodott s amely ismeri őt gyermek korától fogva. Az igen érdekesnek Ígérkező kiálj litás, melyre már most felhívjuk a csabai közönség figyelmét: e hónap 19-én, vasárnap nyílik meg mintegy száz darab festmónynyel és tart december végéig. A részletekről annak idején tájékoztatni fogjuk olvasóinkat. Képzőművészeti kiállítás Csabán. Vidovszky Béla festményei. Régen elfogadott nézet, hogy valamely nemzet kulturális haladásának fokmérője mindig művészetének színvonala. A „művészet" szót itt legtágabb esztétikai értelmében használom, azaz beleértem az irodalmat és a képzőművészetet is. Minél fejlettebb valamely nemzetnek az irodalma és művészete: annál magasabb fokán áll a művészetnek. Ez a tétel megfordítva is áll. Bizonyítékok keresése céljából nem kell tovább mennünk a renésszansz-korbeli olasz népnél vagy a jelenkori francia angol és német nemzetnél. Mindenki elismeri, hogy manapság ez a három nagy nemzet irányítja úgyszólván az egész emberiség kulturáját. Mi, magyarok, az évszázados küzdelmek után cs/ak körülbelül egy félszázad óta dolgozhatunk annyira — mennyire zavartalanul kulturális előhaladásunkon. És a magyarság hihetetlen szellemi erejére vall, hogy e rövid ; alatt képes volt igen sok téren \ ersenykép3ssó tenni magát Nyugat nagy nemzeteivel. Ma már vannak világhírű íróink, festőink, politikusaink ós tudósaink. Sajnos azonban, a kulturának ez áldásai nálunk Budapesten vannak mind felhalmozva s csak a mi gyönyörű fővárosunk lakossága élvezheti gyönyörködtető, szivet-lelket képző hatásukat. A vidék ettől meglehetősen el van zárva. Pedig a művészet legtehetségesebb művelői épen a vidékről kerülnek ki. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat és a Nemzeti Szalon pár óv óta ugyan szokott rendezni a nagyobb vidéki metropolisokban is úgynevezett vándor kiállításokat, de ezek mt>^vmindig nem képesek megváltoztatni azt az elmaradottságot, mely nálu$. ' .ijvészeti kérdések terén különöse a vidéki közönség körében uralkodik Már pedig a művészetek lelket nemesítő és finomító hatása elmaradhatatlan. Ugyanazért örömmel üdvözöljük Békéscsaba egyik igen tehetséges szülöttének,,. vidovszky Bálának ama tervét, hogy ebben a hónapban festményeiből kiállítást rendez a városháza nagytermében. Vidovszky Bála kiváló festőtalentumának már igen sok jelét szolgáltatta. A rajztanárképző és festészeti akadémia elvégzése után képeivel igen gyakra lehetett találkozni a Nemzeti Szalon tárlatain, elismerő kritikák kisórótóban. Neve már is jóhangzásu a főváros művészi köreiben. Talentumát már a kultu3zkormány is honorálta, a mennyiben nem egyszer kapott az államtól észtöndijakat külföldi tanulmányutakra. A fiatal művész már hónapok óta itthon tartózkodik ós fel akarja használni ezt az alkalmat arra, hogy tehetségének ós szorgalmának gyümölcseit bemutassa azelőtt a közönség előjt, a melynek körében növekedett, tehetsége Feltámadt a boltbetörő. Működik Csabán is, Gyulán is. Az immár börtönben csücsülő Enyedi Lajosnak, aki az összes, őszszel elkövetett boltbetöréseket tudvalevőleg magára vállalta: megvan már az utóda. Szándékosan használjuk azt a kifejezést, hogy „magára vállalta". Mert igaz, hogy határozottan elzüllött, romlott lelkületű ember az az Enyedi, de mégis kissé furcsa, hogy a vallatás, vagy vizsgálat során akármi bünt említenek előtte, mind magára vállalja. Igy elvállalt egy csomó boltbetörést Csabán ós Gyulán Aztán szinte dicsekedve vallotta be, hogy ő gyilkolta le pár évvel ezelőtt Kohn Mór kereskedőt, holott az időpontra és a borzalmas bűntett részleteire nem is emlékszik. Lehetetlen ezekből másra következtetni, mint arra, hogy Enyedinek gazembersége mellett is kissé meg van hibbanva az agyveleje éu valósággal mániája lett a bűnök elismerése. Az is lehetséges, hogy a val'atások módszerének hatása alatt vállal mindent magára. Mert akárhogy is tiltja a törvény, még a huszadik században is exisztálnak, ha enyhébb kiadásban is, az inquisito vallatási módszerei. Szidalom, egy-két hatalmas pofon a csendőr , vagy rendőrököltől, mindjárt arra kényszerilik a megriadt vádlottakat, hogy elvállaljanak még olyan bünt 4s,- amelyről talán nem is hallottak. Bizony sok ártatlan ember ül mai napság is a börtönök celláiban, blazírt fatalizmussal viselve szerencsétlen sorsát. Csaba és Gyula füszerkereskedői valósággal fellólekzettek, mikor Enyedit elcsípték és a gyulai törvényszék lopás büntette miatt egy évi börtönre Itelte. Pár hónapig csend is volt. A kereskedők nyugodtan pihentek le este. És ime, már vége a nyugalomnak. Enyedi börtönben ül és mégis megkezdődtek a hívatlan vendég éjszakai látogatásai ismét. Éppen olyan szépen, észrevétlenül nyitja fel a boltajtót ez az uj ismeretlen is, mint Enyedi tette. Ez sem nyul az árúkhoz, csak egyedül a kasszát feszíti fel ós az abban levő pénzt vágja zsebre. Legfeljebb egy kis trafikot vesz még a pénzen kivül magához, ami azt bizonyítja, hogy az illető szenvedélyes dohányos. Az is érdekes, hogy ez az ismeretlen gazember azokat az üzleteket tiszteli meg nagybecsű látogatásával, amelyeket az ősszel Enyedi uram is meglátogatott. Igy Gyulán szombaton éjjel L u d v i g Ferencnek a törvényszéki palotával szemben 1 wő füszerkereskedésébe akart behatolni az a valaki. Csak akart, mert munkája nem sikerüU. Egy darabig kulcscsal próbálgatta kinyitni az ajtót s mikor ez nem sikerült, feszegetni kezdte. Dolgozhatott bátran, mert az éjjel anélkül is kihalt Gyulának az a környéke úgyszólván a legelhagyatottabb. Közelben nincs semmiféle vendéglő, vagy mulatóhely. Ciak a törvényszék impozáns palotája emelkedik fenyegetőleg és intőjelként, de ez, ugylátszik, cíöppet sem zsenirozza a betörő-társadalmat. A betörő működése mégis zajjal járt, ugy hogy a kereskedő észrevette a dolgot s különben is elég markos fiatal ember lóvén, felkelt, hogy kissé magtanitsa móresre jóakaróját. Az is meghallotta ám a belülről közeledő lépteket, összeszedte szerszámjait és gyors futással eltűnt a közeli mellékutcában. A kereskedő még csak az alakját sem láthatta. Csabán már nagyobb sikerrel járt a betörő munkája. Mert valószínű, hogy ugyanaz az ember garázdálkodik Gyulán is, Csabán is. Itt szintén olyan üzletet választott ki, amelyet már Enyedi is megdézsmált egyszer. Ez Viski Hermannak a gabonapiacon levő füszerés vegyeskereskedése. A másodszor is elég érzékenyen megkárosított fiatal kereskedő az első betörés után alaposan megreparáltatta, megvasaltatta a boltajtót, hogy biztosítsa üzletét. De, ugylátszik, hiába volt igyekezete, mert a vasárnapról hétfőre virradó éjszakán a betörő a régi módszer szerint szépen kinyitotta a boltajtót, behatolt az üzletbe, felfeszitette a kasszát és a benne levő 70 koronát magához vette. M 5g zsebrevágott egy kevés trafikot is, aztán, mint aki jól végezte dolgát, szépen, lassan ellépett az üzletből. Viski Hermann a betörésről még kora reggel értesítette a csendőrséget, mely azonnal bevezette a nyomozást. Már eddig számos gyanúsítottat hallgattak ki, de a tettesnek nem akadtak nyomára. Legnagyobb valószínűség szerint a tettes Enyedi bűntársa lehet, inert az a jeles férfiú kihallgatása alkalmával magára vállalt ugyan mindent, de a kulcsok, vagv a többi műszerek rejtekhelyét semmiképpen sem akarta elárulni. Nem ártana tehát a nyomozást ebben az irányban is kiterjeszteni. A füszerkereskedők pedig az árukon kivül más értékeket ne hagyjanak az üzletben éjszakára. Sőt inkább hagyják nyitva a kasszákat is — de üresen. Egy kis legény szerencsétlensége i — Elgázolta a vonat. Szegény Angyal Feri, egy gádo; rosi 17 éves legényke nem is gondolta | m ^g vasárnap délben, hogy este már iszonyatos sebekkel a csabai közkórházba kerül. De hát a végzet ellen nem lehet tenni semmit. Ő róla az volt megírva a sors könyvében, tehát el kell most már viselnie, amit kapott. Ez azonban nem elég. Azt az embert, aki őt a szó szoros értelmében b bekergette a szerencsétlenségbe, csaknem a halál torkába : ki kell nyomozni ós a törvény sújtó kezével meg kell büntetni. Mert, hogy a szerencsétlenségnek az az ismeretlen ember volt az okozója, az két ségtelen. Az eset a következő: Angyal Feri vasárnap délután kifelé igyekezett Gádorosról a tanyára. Egy jól eltöltött ünnep emlékein goni dolkozva, nyugodtan bandukolt az országúton, hogy hétfőn aztán ismét folytassa rendes megszokott munkáját. Nem találkozott az uton senkivel. Vasárnap a pusztákon nagyon kihalt a világ. Egyszerre azonban kiáltást hallott a háta mögött: — Megállj csak te, megállj! Amint visszanézett, egy előtte teljesen ismeretlen p irasztruhás férfit látott maga felé szaladni. Nem tudta mire vélni a dolgot. Mit akar tőle az az ismeretlen ? Annak azonban nem lehettek valami jó szándékai, mert kezóban fenyegetőleg emelt egy nagy fütyköst és folyton ordítozta : — Megállj, az istentagadódat! Csak érjelek utói! Kutya eszi meg máma a véredet! Angyal Feri, mikor látta, hogy a dolognak fele se tréfa és hogy közelben nincsen semmiféle segítség: bár nem érezte magát büdösnek, azt gondolta, hogy szégyen a futás, de hasznos és elkezdett szaladni. A másik utána. Angyal Feri jobban bírta, mint idősebb üldözője ós a távolság egyre nőt közöttük. Az idegen azonban kitartóan üldözte. Angyal Feriről a hosszú futás miatt már csurgott a verejték és szemei is elhomályosultak, a fülei meg zúgtak. Igy történhetett, hogy a vasúti sínpárhoz érve, nem vette észre a vonatot j amely épp3n abban a pillanatban ért oda. A szerencsétlen fiatal embert a vonat elütötte s borzalmas sebaket ejtett lábain ós fején. A vonat azonnal megállott s a sínpár mellett eszméletlenül heverő fiatal embert az utasok egy kupéba tették. Beszállították a csabai közkórkázba, hol azonnal ápolás alá vették. Az orvosi vélemény szerint fejsebei még gyógyíthatók, de lábain olyan borzalmas sérülések vannak, hogy mind a kettőt amputálni kell. Az egészséges, életerős fiatal ember igy lett egy pár szerencsétlen parc alatt egész életére nyomorókká, munkaképtelenné, nagy szomorúságára hozzátartozóinak. Az az ismeretlen üldöző p3dig megérdemelné, hogy máskép an nem, életveszélyes fenyegetés címén elnyerje ; méltó büntetését. Gyula, mint Attila székvárosa. Érdekes történelmi munka Az az Attila, aki e cikkecske cimé' ben szerepel, nem E i t e 1 Fritz, a jó' képű ós magyarul szépen beszélő német birodalmi herceg, nem is olyan Attila, amilyenektől mainapság hemzseg az ország. Ezek mindegyikének lehet még székhelye Gyula. Hanem itt, kérem, nem kisebb emberről van szó, mint világverő Attiláról, Isten ostoráról, a hunnok hatalmas királyáról. Igen, Gyulát az a dicsőség fenyegeti, hogy vagy 1500 évvel ezelőtt az ő helyén állott a hatalmas ember székvárosa, hol II. Theodorik keletrómai császár fényes küldöttségét fogadta. Azt a küldöttséget, amelyben részt vett a mostani riporterek őse, Priszkosz rétor is, ki szépséges n le irta az egész fáradtságos utazást és hü jellemrajzát adta a világverő hun királynak. Mindezt egy kis füzetből tudjuk, amelyet Varga Antal balmazújvárosi református tanitó irt s amelvnek cime : „Hol állott Attila birodalmi 'fővárosa ?" E/, a kérdés, amely valósággal szalmacsepelés, régóta izgatja már a történetírók fantáziáját. Az egyik azt mondja, Mo'dvában v:lt, a többi hol Jászberénybe, hol Szegedre teszi. Akadt ám három régi tisztes nevü krónikás : D ez e r i c z i Ince, Mogyorósi János és P a 1 u g y a i Imre, akik határozottan Gyula mellett kardoskodnak és kijelentik, hogy „a sokaktól eddig tóvutakon keresett európai Hunnia legrégibb fő és királyi székvárosa sehol másutt nem is létezett, mint éppen a Gyula városa feletti Óvár területén." Mert hát a görög követek „átkelve a Tiga (Temes), Drékon (Maros) és Tifézász (Tisza) folyókon, feltalálták ama fényes palotát Gyula mezőn, amely tájon Etele fiáról nevezett Csaba város és Csaba mezeje ma is fennáll; sőt Gyulán, mikor az ottani iskola épületét 1818 ban szétbontották, annak alapjában rátaláltak Onegéziosz fürdőjének vizvezető cserépcsöveire." A három tisztes férfiúnak ezek az érvei Gyula mellett. Lehet, hogy helyesek, lehet, hogy nem. DŐ annyit naóg az intelligensebb laikusok is megállapíthatnak, hogy ez a feltevés bir akkora valószínűséggel, mint a többi. Hiszen, mint fentebb mondtam, szalmacséplés az egész. Feltevések feltevések után. Mért ne tegyük meg tehát mi Gyulát Attila székvárosává ? Legalább abban a boldog és büszke hitben ringatózhatnak a gyulaiak, hogy egy levegőt szívnak azzal a rengeteg emberrel. Ki tudja, hátha meghatja a gyulai gyerekeket ez a dolog annyira, hogy támad közülök egypár Attila utód ? Varga tanitó ur azonban, igyekszik ezt az állítást megcáfolni.- Ő balmazújvárosi benszülött, tehát Balmazújvárosra teszi Attila székvárosát. Nos, ha ez a munka elterjed, akkor nemsokára előáll Szilasbalhás, Rsszegepiskót, Kukutyin, vagy Kispircs és maguknak vindikálják ez a nagy dicsőséget. Mi már csak megmaradunk Gyula mellett és egyben üdvözöljük hun biroda'mi fő- és székvárosi minőségében is. Vájjon ismerték-e már akkor is a — pótadót ? A „fekete kéz kópiája" Csabán. Zsarolási kísérlet egy üzleti könyvvel. Olvasóink — ugy hisszük — tudják, mi az a bizonyos „fekete kéz". Mint minden nagyarányú bolondság, vagy nagyarányú gazemberség, az is Amerikában virágzik. A „fekete kéz" elnevezés alatt egy igen jól szervezett s a legügyesebb deteklivek által is kinyomozhatatlan zsaroló banda működik, mely szükség esetén még a gyilkolástól sem riad vissza. A gazdag embereknek állandó fosztogatója ez a banda. Mindenféle fenyegetéssel tele leveleket küld, melyekben kisebb-nagyobb öszszeget kér. És ha nem kapja meg, amit kór, a fenyegetéseket legtöbb esetben be is váltja. Az a még eddig ismeretlen valaki, aki vasárnap R e i s z Gyula csabai kereskedőt akarta megzsarolni, ugy látszik, sokat olvasott a „fekete kéz"-ről ós példáján annyira fellelkesült, hogy eljárásukat leakaria kopirozni. De hát nem sikerült. Reisz Gyula szombaton este az üzletzárás alkalmával megütközve vette észre, hogy naplója, aniílyban az adósok vannak nyilvántartva : eltűnt. Tűvé tettek az üzletben mindent, de hiába. A könyv csak nem került elő. E őször arra gondoltak, hogy két kéregető vitte el, akik aznap az üzletban jártak könyöradományokat gyűjteni a hülyék intézete számára. Es a faltevés azonban alaptalannak bizonyult. Vasárnap reggel, mikor az egyik