Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-12-09 / 98. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 98-ik szám. Szerda, december 8. BEKESIEGY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. s?ámú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkiiit kétszer: vasárnap és csütörtökön. ElrOrUZBTÉSI DID : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évmeaveden belöi is. Egyes szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos ; SZIHELSZKY JÓZSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTIÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Erők küzdelme. Béité3C3aba, dece nber 7A politikai váltság ügye a legközelebbi napokban nem fordult se jobbra, se balra. Csak abban az állapotban van, amelyben hónapokkal ezelőtt. A nemzet még mindig vár, mindig remél, de reményei már nem biztató rózsaszínűek, hanem haloványak, sötétek. Hite megindott már az alkotmányos királyban, aki magyarfaló osztrák tanácsadóira hallgatva makacsul ellene szegül hűséges magyar nemzete minden akaratának, minden igazságos követelésének. És csak várja, várja az idők fordulását. • Olykor elkeseredés fogja el lelkét, szemében megvillan a láng, keze ökölbe szorul és vágyakozóan néz a falon függő ősi kardra . .. De bár a válság ügyében nem állott be semmi fordulat, még sincsen meg az a szinte nyomasztó csendesség és nyugalom, amely még egy hónappal ezelőtt is uralkodott hasonló helyzetekben. Nagy elkeseredett küzdelem folyik országszerte. Az erők küzdelme. Két erő hadakozik egymással : A kettészakadt függetlenségi anyapárt darabjai, a Kossuth-párt és a Justh-párt. Nagyon különböző értékűek ezek az erők, A Justh-párton van a számbeli nagyság és a tele tüdő, a trenírozott hangszálak ereje, a Kossuth-párton pedig a megacélozódott meggyőződés, a józan, tiszta hazafiaság hatalmas erkölcsi ereje. A nemzet kezd már ébredezni abból a mámorból, melybe a Jusht-párti korifeusok hangzatos frázisai beleringatták annyira, hogy sokan szinte képesek lettek volna kardélre hányni az osztrákot császárostól, Luegerestől együtt — ha ugyan Justh Gyulának lett volna mersze vezetni őket. Nap-nap után impozáns módon nyilvánul meg az ország minden részében a ragaszkodás és szeretet Kossuth Ferenc iránt, akinek nagy képességekkel és tántoríthatatlan hazafiséggal szerzett érdemeit most bűnös, hálátlan kézzel megszeretnék tépázni. Az erre törekvő Justh-pártiak gyűlései mindenütt kudarccal végződnek. Nem is lehet ez másképp, mert Kossuth Ferenc érdemei elévülhetetlenek. Mielőtt ő hazajött, az ország teljes közömbösséggel viseltetett a gazdasági kérdésekkel szemben. Az ő széleskörű európai műveltségének és nagy politikai bölcsességnek érdeme, hogy ez érdekeink iránt felébresztette. És hogy most az önálló nemzeti bankért ilyen heves küzdelem indult meg, az is Kossuth Ferenc működésének az eredménye. Akik szem beállítják Kossuth Lajost a fiával, azok nem tudják, mire tanított Kossuth Lajos élete alkonyán E nagy aggastyán mondotta, hogy nem szabad a nemzetnek a forradalom ultima rációjához nyúlni, mig a békés eszközök kimerítve nincsenek. A Justh-párt pedig ilyenformát akar. Az önálló bankkal olyan hangos korteskedést űznek, mintha azzal elérnénk egész . függetlenségi programmunkat Hát a magyar hadsereg, a magyar udvartartás, a magyar külügyi képviselet hol maradnak? Aki csak a bankot követeli, az otthagyja az egész programmot. Ez egész programtn megvalósításáért küzd Kossuth Ferenc, aki, mikor higgadt és bölcs megfontolással törekszik erre, teljesen apja szellemében jár el. Kossuth Lajos azt is mondotta, ! hogyha a békesség próbája nem si| kerül, akkor a nemzetnek át kell menni az alkotmányjogi próbán. Fájdalom, ! ugy alakulnak a viszonyok, hogy a i békesség próbája nem sikerül. Most ; kell következnie a nagy próbának. | OJa kell állania az egész nemzetnek ! Bécs elé és nem egy engedményt kell ! követelnie, hanem az egész függetlenségi programm megvalósítását. Ez a helyes politika. Mert minél többet követelünk, annál többet kapunk. Aki egyet követel, az nem kap semmit. Justh csak egyet követel, a Kossuthpárt mindent. Ha a nemzet józan elemei ezt figyelembe veszik, akkor nincs kétség az iránt, hogy kinek a javára dől el a két erő küzdelme. A vármegye póthdója Uj szavazást kiván a miniszter. Nem kap segélyt a tiszti nyugdijalap. A „Bókésmegyei Közlöny" olvasói ! előtt ismeretes már Békésvármegye | törvényhatósági bizottságának az októberi hatalmas közgyűlésen hozott kö| vetkezetlen^határozata, melylyel a vármegye háztartási szükségleteinek fede! sére felvett 1 százalékos pótadőt meg! tagadta. Ez a logikanélküli határozat csak ugy vo'.t meghozható, hogy a : pótadóköltségvetés tárgyalása alkalmá! val a törvényhatósági bizottság intelliI gensebb elemei csak nagyon kis mértékben voltak képviselve s a parasztpárti érzelmüeknek, akik egy árva fillért kiadást sem adnának a leghumánusabb 1 célokra s : könnyű dolog volt leszavazni azt a csekély, de a vármegye vitális érdekeit szolgáló pótadót. Mégha a pótadó emeléséről lett volna szó, nem csodálkoztunk volna ezen a határozaton, de mikor már évek óla fennáll ez a pótadó s a vármegye vezetősége ahhoz képest rendízkedett be: igazán csodálkoznunk kellett azon a rövidlátóságon, amelyről a leszavazók tanú bizonyságot szolgáltattak. Ezek a jó emberek nem gondolták meg, hogy ez az 1 százalék most már Békésvármegyében is nélkülözhetetlen s hiánya a vármegye költségvetési megrázkódtatását jelentené; nem gondolták meg, hogy az ország más vármegyéi — köztük pMdául a szomszédos Csanád is — Öt százalékos pótadóval vannak megterhelve. Ami megyénkben ebben a tekintetben igen kedvező konjunktúrák állanak fenn és örülniök kellene az adófizető polgároknak, hogy az állapotok ilyen előnyösek. Előrelátható volt, hogy a belügyminiszter ezt a határozat nem fogja jóváhagyni. Nem hagyhatta jóvá elsősorban azért, mert következetlen, másodsorban pedig azért, mert a határozat záradékában az államra akarta áthárítani a vármegye háztartási költségeinek fedezését, amely eddig az egyszázalékos pótadóból történt. Ez ügyben most terjedelmes leirat érkezett a belügyminisztertől. A leirat szerint a miniszter a törvényhatósági bizottságnak az egyszázalékos pótadóra vonatkozó határozatát feloldja s a bizottságot ujabb határozathozatalra utasítja, mert az októberi közgyűlésen ez ügyben elrendelt névszerinti szavazás alkalmával nem volt meg a törvény által kívánt kétharmad többség. Békésmegyei Közlöny tarcája. Szárnyaszegetten. Napsugaras kikeletről Nem lesz többé soha álmom, Nem röpülök soha többé Égre törő büszke szárnyon. Nem tekintek a magasból Gúnykacajjal szerte széjjel. Álmaimról rég lemondtam, Szakitok a dicsőséggel. Már a dalt is elfeledtem, Melynek szárnyán nevekedtem. Régi nóták . . . édes álmok, Én a földre visszaszóltok, Megtörötten, szárnyszegetten Ifj. Issekutz Gergely. Tamás barát. Iita: Tóth Béla. A ,,Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Nehéz, sötét felhők borították az eget. Akárcsak alkonyatkor, midőn a nap fáradalmait kipihenni, nyugodni térnek az erdő s mező vidám apró lakói, néma, mély csend honolt a tájon. Nem énekelt már a természet ezüsthangn primadonnája, a pajzán kis csalogány s a dallos mezei pacsirta sem száll fel a magasba, hogy ott elmondja édes-kesergő hangú, szép panaszdallát, mert hisz most ugy sem fürödhetett volna az azúrkék ég végtelen tengerében. Pár perc és kitör a zivatar A mezei munkások egy csapatba hányták szerszámaikat, aztán ráborítottak egykét ócska szűrt és siettek a vááos felé, hogy ott töltsék biztos fedél alatt azt a pár percet, amig a felhőtenger keresztül u^zik a vidék felett. Tudták jól, hogy az ilyen hirtelen támadt nyári délutáni zivatar nem tart soká, hát vártak türelmesem. Amint a város szélére értek, egy néhány emberből álló, csendes kis csapat jött szemközt velük Meglátszott mindegyiknek az arcán, hogy szomorú, fijó kötelességet teljesítenek. A kis városka közszeretetéhen élő Ferencrendi szerzetesek voltak, akik végső nyughelyére kisérték egyik fiatal rendtársukat. Méma főbolintással viszonozták a mellettük elhaladó, áhítatos földmivelök köszöntéseit. Egészen elfogla'ta szivüket a fájdalom s a jámbor Istenfélelem és talán észre sem vették, hogy az ég is mind sűrűbben hullajtja részvétkönyeit a fiatal szerzetes egyszerű koporsójára. Megeredt a zápor. DJ nem olyan vaderöve', mint azt a föld munkásai gondolták. Mikor a rendház ősz gvardiánja fájdalomtól remegő hangon társai nevében utolsó Istenhozzádot mondott a korán elhunyt testvérnek, még mindig esett az eső. Vallásos megnyugvás ömlött végig egész beszédén. Ugy beszélt, ahogy csak a hitében szilárd és és Istenében bizó lelkipásztot beszélhet. Buzdította a szentéleiü barátokat, hogy imádkozzanak korán elhunyt társuk lelkiüdvóért, bajaikban pedig bátran és bizalommal hívják segítségül, mert a mindenható Isten csupán azért szólította el ily hamar közülük, mert tiszta, áhítatos szive kedves volt elölte. Az Ur igy akarta ... legyen meg az ő szent akarata. Ámen Móg egy imát mondott mindegyik, aztán csendben megindultak a kolostor felé Újra csendes lett a temető, csupán a szól süvitése hallatszott oly siránkozóan, oly kesergően, mintha a természet is azt az ifjú barátot siratta volna, aki már ott pihen mozdulatlanul a frissen hányt hant alatt. Az öreg gvárdián | útközben előbbi beszédén gondolkozott. Hogy is mondta csak ? Hogy a szive, a tiszta és áhítatos szive miatt szólította j magához az Ur, hogy a szive miatt kellet meghalnia Igen a szive miatt halt meg. A szive ölte meg. Az a taktusra kalapáló kis szerszám, amely korlátlan ura az egész emberi testnek s amelynek legkissebb makacssága is elég arra, hogy tehetetlen semmivé tegyen egy nálánál százszorta nagyobb egynemű testet; az a halalmas kis jószág, mely természeti rendeltetésénél fogva székhelye a legnemesebb emberi érzelemnek, amelynek a világ zajától viszavonult ember sem tud ellentálnia, ha egyszer belélopódzott. Tudta jól az öreg gvárdián, hogy a fiatal barát igen szerelmes volt Intette számtalanszor, hogy hagyjon fel ezzel a nem neki való érzelemmel. Az meg is ígérte, hogy felhagy, de mindhiába. Küzdött önmagával, küzdött a természetével és végre is a hatalmasabb, az örök törvény győzött. Hányszor igyekezett szabadulni szerelme ideáljátó', de hasztalan volt minden Nyugodt, magányos perceiben, midőn a többi rendtagokkal imára kulcsolt kézzel ott térdelt a csendes kis kápolna Madonna-képe előtt, mig a többiek a boldogságos Istenanyának ajánlották fel szivük hő kivánatait, addig ő merengve bámult a jóságos tekintetű Maddonnaképre, de képzelete keresztül hatolt a zárda vastag kőfalán és maga előtt látta azt az angyali szépségű női arcot, akit igazán imádott. Egyetlen vigasztalója a jó öreg gvárdián volt, a ki ifjú korában szintén szenvedett hasonló betegségben, de idővel kigyógyult belőle szerencsésen. Eleinte Tamás barát is azt hitte, . hogy ő is kigyógyul, különösen akkor, ! mikor a szép kis Irénke, rokonai látó- j gatására hosszabb időre elhagyta a vá- i rost. A fiatal barát egészen visszanyerte j régi nyugalmát és a gvárdián már biztosra vette, hogy nem szerelmes többé. Pedig csalódott. Nem aludt ki a szenvedély tüze, c^ak lappangott, hogy aztán előtörve, egy csapásra elpusztítsa ezt a szenvedő, szerető szivet. Este még vidáman búcsúzott el Tamás barát a testvérektől, mikor nyugóvóra tértek s reggel már csak a lelke jelent meg a szent misén. Rémülve jelentették a gvárdiánnak, hogy meghalt. Az öreg egyedül akart meggyőződni a halál körülményeiről, hát kiküldte a többieket és megvizsgálta az egyszerű szerzetesi szobát. Nem kellett sokat keresgélni. Az ágy szélén, a daróc takaró alatt egy zöld folyadéktól nedves pohár és egy eljegyzési kártya feküdt a halott mellett, ez mindent megmagyarázott. Az üveget eltette a gvárdián, aztán megsemmisítette és konstatálta, hogy Tamás barátot a szive ölte meg. Igazat mondott, nem furdalta a lelkiismerete, Az utolsó kocsi. Iita: Jósé de Rcure. A Salamanca külvárosba menő utolsó lóvasu'i kocsi éppon elhigyni készült a Puerta del Sol állomását. Hajnali két óra volt. Csaknem az összes ülőhelyeket elfoglalták az ismert északi csatangolók. Itt volt a goyauti házaspár, amely színház után mindig a vendéglőben vacsorázik ; az orvos a Serranó-utca legvégéről, aki szigorúan meghagyja a betegeinek, hogy az éj alait r.e merjenek rosszabbu lenni; azután az a sápadt ifjú, aki a Yillanuova-utnál száll ki, ahol a kedvese lakik, akire már egész vagyont pazarolt; egyszóval együtt voltunk mindnyájan, akik csaknem minden éjszaka a szívből a távoli véredényekbe toluló utolsó vérhullámként a Puerta