Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-11-28 / 95. szám

"A BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY vármegye és a járások viszonyainak, érdekeinek kellő mérlegelésével. A felmerülő többi érdekes tárgyról időnként tájékoztatni fogjuk olvasóinkat, még a közgyűlés előtt. A gründolások. Hajdan és most. Tele van a levegő gründolási akarnoksággal. A gründolás alatt nem azt a szándékot kell érteni, mely a 70-es években hazánkon átviharzott, mikor is oly nagy mérvben dühöngött a gründolási epidemia, hogy bár a legreálisabb szándék vezette az alapitókat, csak nagynehezen kerülhették el, hogy szédelgéssel ne gyanúsítsák őket. A kiegyezés után löndülni kezdett a közgazdasági és kereskedelmi élet, a tőke az elhelyezést, a vállalkozás a hitelt kereste. Akkortájt az alapítás nem ment oly nehezen, mint néhai F á y András idejében, ki 1838-ban indítványozta a pesti hazai első takarékpénztár alapítását. Akkor még Széchenyi István gróf is idegenkadett a részvényjegyzéstől és csak két darabot irt alá. Pedig ez a pénzintézet kibírta a 48-iki megrázkódtatást s részvényei ma már darabonként 19 ezer koronáért is alig kaphatók, pedig a jegyzéskor cfak 60 pengő forint volt az értékük. Mondom, a 70-es években nagyarányú volt a reális és nem reális alapítási láz. A tőke oly nagy számmal jelentkezett, hogy a kibocsájtott rószvényaláirási ivek rohamosan megteltek, néha százszorosan is tu jegyezve. Akkor a pénzintézeteket igazán a kereskedelem és közgazdaság érdekében e téren fáradozó férfiak alapitolták, nem számítva a tantiémekre és a szelvények nagy kamatjára. Ma ? Nemzetgazdászok azt mondják, hogy Magyarországon már nagyarányú a túltengés pénzintézetekben. Egyénül iparvállalatokat alapító és finanszírozó bankokra van nagy szükség, mert ezt alig néhány pénzintézet kultiválja. Ma alakul pénzintézet, mert elsősorban a jogvédőknek, — kik most inkább pénzszerzők és kamatláb-szoritók, — kell a jól jövedelmező ügyészi állás, a már vagyonosabb polgári elemnek az igazgatói cim és a jutalék, mint a nyugalomba vonulás járuléka. És ezt szintén a nemzetgazdászok mondják. Nem ez a célja e soroknak, hanem az, hogyan alakultak hajdan a pénzintézetek. Csabán a 70-es évek elején csak a Népbank állott a tőke elhelyezésére ós a hiteligények kielégítésére. A bankot a balpárthoz tartozó férfiak alapították s ily érzelmű, tehát ellenzéki férfiak ültek az igazgatóságában, sőt a három tagból álló tisztviselői karnak is ilyen érzelműnek kellett lennie. Megtörtént például, hogy egy most is élő tekintélyes polgárt a Népbank igazgatósága azért nem fogadott tagtársul, mert ez nem helyeselte az egyik tisztvisető alkalmaztatását. Mivel a Népbanknak kis alaptőkéje, amelynek csak fele lett befizetve, nem elégítette ki. a hitelkeresőket, de meg hogy politikai szinezelü volt: a deákpárti írzelmü polgárok s akkortájt még nagyszámú kincstári bérlők egy uj pénzintézet alapítását tervezték. Réthy Pál főorvos, U r s z i n y i János, B e rger Mór, Yidovszky Károly, továbbá Gárter Adolf ósSchwarcz Laci álltak e mozgalom élén. Azonban eZek oly soká tanakodtak az alapszabályok tervezésén és az uj intézet szervezésén, hogy egy másik deákpárti frakció, mely Szeberényi Andorból, Löwinger és Laczkóból, Yidovszky Jánosból és Varságh Bélából állott, az alapítással megelőzte. Ugyanis Szeberényi Andor elkészítve ! gyorsan az alapszabályokat, azokat négy j tanító egy éjjel négy példányban leírta, ; másnap már az alispán is iktathatta. Aztán Szeberényi Andor, most apatini közjegyző, hamarosan Pestre utazott, | ott gyorsan kieszközölte a jóváhagyást Ekkor a sokáig gondolkodó első tervezők is gyorsabb tempóba fogtak, de nem létesült két pénzintézet, bár a részvények biztosan jegyeztettek volna, hanem a most igazán virágzó BékésCsabai takarékpénztár egyesület. Ugyanis kompromisszum történt. Az igazgatóságba mindkét tervező félből jutott. Ezer részvényt bocsájtottak aláírásra s második napon már háromezer darab volt jegyezve, sőt már 15 frt felpénzt Ígértek részvényenkint, csak kaphassanak. Aki száz darabot jegyzett és befizette a részvény fele értékét is, a megalakuláskor csak két darabot kapott. A részvényaláirási ívvel nem kellett egyes „kegyes pártfogókat" a lakáson felkeresni, kapacitálni a jó bemanapság nincs goromba, műveletlen, resz, vagy félbolond uri ember. Csak „ideges" van.) Szegény Csomba Zsófi el sem tudta képzelni, hogy mi baja az ő huszárjának ? Sokat kellett tűrnie a legény viselete miatt. Csak ugy félválról dobta neki a szót. És ezalatt folyton esett az eső. A nyarlók nagyrésze megunta a dicsőséget s ott hagyta a falut. Elmentek melegebb pátriába. Ezek közt volt a Balkán család, no még — természetesen — Szentéry Pali is. Zsófinak, meg Jóskának eredetileg az volt a terve, hogy „uj borra" megesküsznek. Ebből azonban semmi sem lett. A legény folyton húzta, halasztotta a dolgot. Ezerféle kifogása volt. Lassanként így kihúzta a telet. Ki is tavaszodtak s zz i,esküvőből meg mindég nem lett semmi. Gazdálkodó magyar ember pedig nyáron nem igen tart lakodalmat. Balkánékat azóta se láttái a faluban. Másfelé nyaraltak. A villa be volt zárva,. Őszre aztán Jóskának be kellett rukkolnia gyakorlatokra. Szegény Csomba Zsófi, sokat sirt ezidőtájt. A faluban pedig csak nevették, nyilván bolondítja az a legény. Az a legény pedig még a huszároknál is bugyellárisában őrizgetett egy hervadt virágot... IV. Mikor aztán Kovács Jóska hazakerült a katonaságtól, kereken kijelentette Zsófinak, hogy egyelőre semmi sem lehet a házasságból. — Tudod, lelkem, az a kis ház, és maroknyi föld, ami a tied, nem elég arra, hogy tisztességesen megéljünk belőle. De meg aztán én is akarok hozni valamit a házhoz. Nem akarom, hogy azt mondják, a feleségeméből élek. Azért jobb lesz, ha én most elmegyek szolgálni, aztán keresek egy kis pénzt. Fiatalok vagyunk. Várhatunk mind a ketten. Zsófi már belefáradt a küzdelembe. Halvany arccal, könnyes szemmel hallgatta végig. Hát elég az hozzá, hogy Jóska fölment a fővárosba s beállított egy cselédszerzőhöz, aki rövid idő alatt szerzett neki helyet. Inasnak szegődött be egy uri házhoz. Újév napján kellett beállnia. Már korán reggel ott volt a körúton, az elegáns első emeleti lakásban. A nagyságos urék még aludtak. Jóska a konyhában várta, mikor hívják be, mert még nem látta a nagyságos urat. Egyszer aztán megszólal a villamos csengő, s a szobaleány bement jelenteni, hogy itt az uj inas. A nagyságos ur még az ágyban feküdt. Álmosan szólt oda a szobaleánynak, hogy az inas bejöhet. Pár perc múlva ott állt a homályos hálószobában, uj gazdája előtt. A nagyságos ur nem is kelt föl az ágyból, csak ugy beszólt Jóskával. A legény szeme lasankint megszokta a szoba félhomályát s akkor látta, hogy a nagyságos ur széles sárgaréz ágya mellett, szorossan egy másik ágy is van. Mikor aztán a szobaleány felhúzta a roletett, Jóska abban a másik percben, a csipkéd párnák között, egy édes barackszinü női arcot látott meg. A legónynyel forgott a világ .. . Mai napig sem tudja, hogy jutott ki a szobából ... V. Mikor Szentéry Pali, meg az egy hetes felesége Balkán Ida, egy óramulva felkeltek, az uj inasnak hűit helye volt. Kovács Jőska a farsangon örök hűséget esküdött a kisfalusi templomban Csomba Zsófinak. Hanem előbb tüzbedobott egy hervadt virágot. fektetésére, hanem a presbyteriumi te remben folyt az aláírás, még pedig oly rohammal, hogy „öten alig győztük a pénzt szedni." Igy mondja egy ott közreműködött kortárs. Nagyon sok pénz volt akkor Csabán a polgárok és gazdák birtokában, de különösen Medgyesegyházán, Bánhegyesen, Apácán, Tökfalun a kincstári földek bérlőinél s ezeknek Csaba volt a központjuk. Nem is csoda, mert feljegyezve található, hogy egy]| kincstári nagybérlő majdnem félmillió forint földbérösszeggel maradt adósa a kincstárnak. Berger Mór, kit jókedvéért és éles eszéért nagyon kedveltek, mondotta akkor: — Istenem, mennyit kenhetett ez ! — Már t. i. a kincstári ispánságoknál. - ?Gyula, mint „panama-város". Kacsa a budapesti lapokban. A Benedeki-földek ügye. Néhány budapesti lap, minden valószínűség szerint gyulai forrásból, a legutóbbi közgyűléssel kapcsolatban egy hirt közöl, mely a Benedeki-földek eladásából kifolyólag panamázással vádolja meg a város vezetőségét. A gyakorlatlan kézre valló tudósítás azonban ezt oly burkoltan cselekszi, oly nevetségesen naiv körülírással, hogy alig lehet belőle kiolvasni a gyanúsítást. Ennek dacára szükségesnek tartottuk, hogy az állítólagos panama-ügyben megkérdezzük az illetékes tényezőket, akiktől a következő felvilágosítást nyertük: A pesti lapok közleményének az az állítása, hogy a Benedeki-földeket anDak idején becsértéken alul is elvesztegették, vagy mai nyelven szólva, elpanamázták s most a városnak kell fizetnie a deficitet: ilyen értelemben nem felel meg a valóságnak. Az tény, hogy a város a Benedeki-földeket parcellázás céljaira vásárolta. Az erre a célra kiküldött bizottság össze is irta azoknak a kisembereknek a nevét, akik a földből részesedni óhajtottak. Később azonban kitűnt, hogy a jelentkezők nagy része egyáltalában nem képes megfizetni még azt a csekély részletet sem, amelyet rájuk kivetettek. Hogy az anélkül is nagy anyagi gondokkal küzdő város rá ne fizessen a parcellázásra : megszakított a fizetni nem tudó kisemberekkel minden összeköttetést ós jobbmódu gazdák között osztotta szét 50, 100, 200 holdas parcellákban. Csak egy nagyobb területű legelőt és a régi uradalmi épületeket tartotta meg magának azzal a célzattal, hogy talán sikerülni fog ott egy mezőgazdasági szeszgyárat létesítenie, állami támogatással. Igaz, hogy még a parcellázás emiitett formája sem vált előnyére Gyulának. Nem jött be az az összeg sem, amit a város fizetett a földekért. Már pedig mindenki tudja, hogy a parcellázásnál mai napság alig van jobb üzlet. Arra ugyan nem fizet rá soha a parcellázó. Gyula mégis ráfizetett. Hogy nem volt egészen kóser a dolog, az bizonyos. De abban az időben az akkori polgármester fel volt függesztve, a helyettes-polgármester beteg volt, meg is halt s az egész ügyet Hoffmann jegyző vezette, ki öngyilkos is lett, éppen a parcellázásból kifolyólag. A mostani vezetőség még akkor nem állott • a város élén. Tudjuk azt is, hogy a parcellázó: bizottság tagjai szintén vettek a Benedeki-földekből, még pedig potom áron. j De a vételeket jóváhagyta a képviselőj testület, a törvényhatósági bizottság, sőt felebbezés folytán a belügyminiszter is. Mért nem akkor vizsgálták meg alaposabban az ügyet ? Gyulának tehát kénytelen-kelletlen, át kellett vennie azt a 7113 koronányi terhet, melyet a rosszul sikerült Benedeki parcellázás folytán előállott deficit fejében kell fizetni. Azóta ez a tétel általános ütköző pontot képez a költségvetések tárgyalása alkalmával. Az uj vezetőség bizott abban, hogy ezt ade: citet sikerül kiküszöbölnie a mezőga dasági szeszgyár létesítése által. Elk« ' vetett érdekében mindent. Felterjeszt j seket intézett, küldöttségeket menes : tett a földmivelésügyi miniszterhez, c ! sikertelenül. Egy ízben a miniszter fé | Ígéretet tett már. Ki is fejtette, hog mily óriási hatással volna a szeszgy* a város gazdasági fejlődésére. Egy olya í kaliberű telep évi 60,000 korona jöv | delmet jelent. Ha azt sikerült volna k< resztül vinni, a Benedeki deficit ügy egy csapásra el lett volna intézve, sc még szép jövedelme is lett volna a VÍ rosnak. De a szép terv most már vé£ leg füstbe ment, mert ez óv tavaszán földmivelésügyi miniszter visszavonta tatlanul kimondotta, hogy Gynlának mezőgazdasági szeszgyárra most má semmi reménye sem lehet. A város tulajdonát képező Bene deki ingatlanrészek tehát holt tőkét al kotnak. Ezért a vezetőség azzal a terv vei foglalkozik, hogy azokat is eladja Igy talán csökkenteni lehet a 7113 ko róna def.citet, mely 3% pótadó többié tet okoz a költségvetésben. A deficittel a költségvetés tárgya lása során a legutóbbi képviselőtestü leti közgyűlés is foglalkozott. Dr. S i m o n k a György interpellálta meg e: ügyben a polgármestert. Szerinte a de ficit onnét van, hogy a parcellázás al kalmával az ingatlanok nagyon olcsí áron keltek el, s hogy belőle a föld eladó bizottság tagjai is potom ároi vásároltak. Annak a pontos megállapi tása végett, hogy honnan ered a deficit mennyi még a differencia és kiket ter hel a mulasztás, bizottságot kór kiküldeni. A közgyűlés hozzájárult az indítványhoz ós kiküldötte a bizottságot melynek tagjai lettek a polgármestei elnöklete alatt: dr. S i m o n k a György G r ü n f e 1 d Jakab, Nóvák Árpád, Csöke István, N é v e ry Albert és H a c k Márton. Ez az úgynevezett „panama" hiteles története. Egy őrült asszony rögeszméje. „Tönkretettek, kifosztottak!" Érdekes irat az ügyészségnél. Szomorú, tragikus esemény dúlta fel pár év előtt Szathmáry Gábor békési főjegyző családi boldogságát. Feleségének, született S z i r m a y Reginának ugyanis elméje elborult. É gyászos pillanattól fogva vihar-vihar után következett az azelőtt oly csöndes házban. A szerencsétlen asszonynak rögeszméjévé vált, hogy őt a férje tönkretette, kiforgatta minden vagyonából, és nem telt el egy nap sem, hogy ne követelte volna rajta. Mikor rájött az a beteges hisztérikus láz, otthon, az utcán, vagy a hivatalban megrohanta fórjót ós egész testében remegve, zavaros visszás fényű tekintettel, sikongó hangon szidalmazta, átkozta és ezzel rengeteg kellemetlenséget okozott neki. Viselkedése napról-napra feltűnőbb és veszedelmesebb lett, úgyhogy Szathmáry kénytelen volt a gyulai közkórház elmebeteg osztályára internálni. Onnan pár hónap múlva félig gyógyultan elbocsátották. Kevés idő múlva azonban újra kitört rajta a háborodottság, újból botrányokat csinált. Ékkor Budapestre szállították fel. Rögeszméjéből azonban ott sem tudták kigyógyítani ós mivel férjéhez nem férhetett, a hatóságokat kezdte zaklatni mindenféle panaszos beadványokkal, feljelentésekkel, mei lyekben férjét különböző vádakkal illeti. Most néhány hót óta ismét a gyulai közkórház lakója a szerencsétlen aszszony. Csaknem vele együtt érkezett meg Gyulára a budapesti királyi ügyészségtől is a vizsgálat megejtése céljából egy irat, melyet Szathmáry Gábornó nyújtott be. A kuszált kózvonásokkal irott zavaros hangú, logikátlan gondolatfüzósü feljelentésben, mely teljes mértékben magán viseli az őrültség bélyegét, Szathmárynó megismételi a