Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-11-28 / 95. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 95-ik szám. Vasárnap, november 28. POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EliOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre <3 kor. Negyedévre 3 kor. ElSNzetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. — Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Laptulajdonos: A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Kéziratok nem adatnak vissza. Dr. LÁNG FRIGYES. GULYÁS JÓZSEF. SZIHELSZKY JÓZSEF. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Zűrzavar a politikában. Békéscsaba, rovember 27. A politikai helyzetben most már ismét fenekestül fel van fordulva minden. Van valami tragikomikuma a Végzetnek abban a játékában, melyet a magyar nemzettel véghez visz. Egyik pillanatban hitegeti, meggyújtja előtte a reménység bíztató szövétnekét, boldog derűt varázsol areára, tekintetébe, — s a másik pillanatban már megirigyli ezt a rövid ideig tartó boldogságot, bizonytalan cháoszban, sötétségben hagyja. A nemzet hangulata úgyszólván napról-napra változik, aminthogy a helyzet képe és a róla szóló hirek is változnak. A hét elején a keddi koronatanács sikerében bizott mindenki. A koronatanács sikertelen volt, de megmaradt az a remény, hogy a tanácskozások pár nap múlva folytatódni fognak, mert már ugy a király, mint a magyar kormány megtalálták azt a közös alapot, amelyen a kibontakozás épülete felállítható lesz. És az azóta eltelt pár nap elég volt a remények teljes széttiprására és annak a meggyőződésnek a felébresztésére, hogy semmiből semmi! Biztos alap, egyenes ut nincsen, csak zavar, bizonytalanság, kavarodás. Ily körülmények között ugy a közvélemény, mint a kormány tagjainak figyelme oda irányul, hogy kik fognak legközelebb meghívást kapni a királyhoz, vagyis kiknek a tanácsát akarja meghallgatni Őfelsége a kibontakozás kérdésében ? Az a hir, hogy a meghívandók között első helyen Tisza István gróf szerepel, szimpátiát keltett a koalíciós pártok körében. Pozitívumként írhatjuk azt, hogy Tisza már meg is kapta meghívóját és kihallgatása már szombaton délután meg fog történni. Álljunk meg pár pillanatra ennél a hirnél. Még élénk emlékezetében áll mindenkinek az a történelmi fontosságú fordulat, mely a régi szabadelvű párt bukását, a függetlenségi párt hihetetlenül nagy győzelmet és Tisza Istvánnak a politikától való visszavonulását eredményezte. Akkor mindenki örült ennek a visszavonulásnak. És hogy megváltoztak azóta az idők 1 Tiszát az uralkodó pártokkal szemben tanúsított konciliáns, férfias és hazafias magatartása egyre szimpatikusabbá tette. Nem látták már benne Bécs hűséges rabszolgáját, hanem látták a kemény koponyájú, gerinces hazafit, a nagy alkotóképességet, a geniális államférfit, akinek passzív magatartása határozottan veszteség a magyar közélet és a magyar nemzet haladása szempontjából. A szerényen meghúzódó és hallgató geszti remetében igazi vezért láttak, akinek eljövetelét titkon sóvárogva várták, ha végig néztek a mostani tartalmatlan, gerinctelen, csak vezérkedni és szájhősködni szerető politikusok nigy többségén. És, ugy hisszük, nem is késik már soká az ő ideje. Egyébként Tisza szombat délutáni audienciájához nem lehet valami meszszebbmenő reménységeket fűzni. A volt miniszterelnök bizalmas körben ismételten kijelentette, hogy nem tartja még elérkezettnek az időt akcióba lépésére. Ami Tisza felfogását illeti, arról az utóbbi időben már nyilvánossá lett, hogy közte e's Andrássy között teljes közeledés jött létre. Ha ; tehát Tiszát audienciára hivja a király, az ő kihallgatása csak ujabb argumentum-sorozat az uralkodónak arra i nézve, hogy a korona adja meg a j módot a jelenlegi kormányalakulásnak | a kibontakozás nyélbeütésére. De.talán még Tisza ily irányú elő- ' terjesztése sem fogja megmásítani az | urálkodó álláspontját. A magyar poli- | tikában tehát, minden jelenség szerint, tovább tart a teljes kavarodás és nyomában a végső felfordulás. Legújabban az a kombináció is előtérbe lépett, hogy semleges kormányt neveznek ki, mely rögtön elrendeli az uj választásokat és a győztesen kikerülő uj többséggel próbálják meg a további béketárgyalásokat. Ennek a kombinációnak a megvalósítása azonban ezer nehézségbe ütközik és különben sem tekinthető célravezetőnek. Mert ha egy tisztességes, semleges kormány kerül az ország élére, ennek a vezetése alatt ismét olyan többség kerül ki győztesen a választásokról, amelylyel ismét nem s kerül Bécsnek megegyezést kötnie. Hogy e vigasztalanul nyomorúságos helyzetnek ki és mikor találja meg a kivezető útját, azt senki sem tudná mai napság megmondani. Várjunk, rej meljünk, amig belé nem fáradunk! í Községek szervezkedése. Okulás a városok példáján. Békésvármegye községeinek hivaI talos vezetőihez, a jegyzőkhöz szólunk. A községek száz- és százféle baját, szükségletét a jegyzők ismerik legjobban. Az ő vállukra nehezedik a községi adminisztráció minden munkája, gondja, baja. És ha a jegyző községe érdekében tenni akar valamit, úgyszólván az összes nehézségek legyűrésére kell vállalkoznia. Mert sajnos, olyan a helyzet manapság, hogy a községek ügyes-bajos dolgaival nem törődik senki sem. A megyei közigazgatás inkább az ellenőrző felsőbbség szerepét tölti be, mintsem hogy a magukra hagyott, tengernyi bajokkal küzködő és többnyire súlyos anyagi viszonyokkal vegetáló községek segitöje, istápolója volna. A kormány, a törvényhozás inkább a városok fejlesztésén fáradozik, azok felvirágoztatásával van elfoglalva. Ki törődik tehát a községekkel ? Úgyszólván senki sem ! Magyarország tízezernél több községe teljesen magára ván hagyatva a létért való küzdelem súlyos napjaiban. Most, mikorannyira megrosszabbodtak a pénzügyi viszonyok és az évek óta tartó politikai válság nyomasztólag nehezedik az országra, kétszeresen súlyos a helyzete a községeknek. Az állani és a vármegye a közigazgatási, rendőri, tanügyi és száz, meg száz egyéb feladatok elvégzését követeli a községektől, de a rendkívül nagy terheket nem könnyíti meg. Ha a község anyagi helyzetének rendezése céljából például kölcsönt akar felvenni, vagy egyeb szükséges pénzügyi müveletet akar kötni, azonnal felemeli tiltó szavát a vármegyei közigazgatás és az állam. Nem is szólva arról, hogy viszont sok esetben a községek éppen e felsőbb hatalmasságok részéről kényszeríttetnek, hogy káros, sokszor valóban végzetes tervekhez adják hozzájárulásukat. A teljesen magukra hagyott községek érzik a felsőbbség részéről az illetéktelen gyámságot, amikor fontos érdekeik forognak kockán s amikor legsajátosabb ügyeikbe egyszerre husz oldalról is beleszólnak. Olyan a helyzet, hogy a községe bolyogulását lelkén viselő jegyzó úgyszólván semmit sem érhet el jelenleg községe érdekében. Midenütt csukva áll Békésmegyei Közlöny tárcája. Amikor mi egymásra gondolunk. Látogatóba viszik a lelkem Messze, hozzád a fellegek. Piros, tüzes csillagvirágok Körülte lengenek. Csillagos égtől a varos földig Nagy vágyódások bús szava ömlik, Amikor mi egymásra gondolunk, Amikor mi egymásra gondolunk. Összehozzák lelkünk az álmok S a szívünk úgy el-elbeszél, Szent vallomások beszédes szaván Kacag és sír az Éj. Szívünk minden gondolatából Új virágok tüzszirma lángol, Amikor mi egymásra gondolunk, Amikor mi egymásra gondolunk. Ölelkező lelkünkre hull a fény, Mintha az ég szakadna szét, S a jó Istea mosolyogva vetné Ránk a tekintetét. Langy permetegként lelkünk bevonja A boldogság rózsaszín gondja, Amikor mi egymásra gondolunk, Amikor mi egymásra gondolunk. Virágba borúi a parányi rög Hímes palástot ölt a táj, Nyitott kapuján a nagy égnek A szívünk éabe száll S kék tengeréből a szemednek Szépszavú, forró, új mesék születnek Amikor mi egymásra gondolunk, Amikor mi egymásra gondolunk. Ezüsthajón hozzák a lelkem A visszaszálló fellegek. Alján az égnek szép szőke csillag Halványan megremeg. Lehajtott fejjel álmodozgatok: De szépek ezek az esthajnalok, Amikor mi egymásra gondolunk, Amikor mi egymásra gondolunk. Kató József. Jóska regénye. Irta: Gottier Lajos. - A „Hékésraegyei Közlöny" eredeti tárcája. — L Balkán Gáborné idegesen nézett ki az ablakon a falu felé. — No nézd azt a leányt, hogy késik. Itt az ebéd ideje és nem jön. — Majd eljön, le kem. Csak ne légy türelmetlen. Eleget ül Pesten a szobában. Az öreg a nagy karosszékben kényelmesen pöfékelve olvasta a lapokat. Az asszony visszafordult azabiakból. — Persze, hogy eljön Da még sem járja, hogy folyton várni kell reá. Mit fognak itt ezek a többi nyaralók gondolni, hogy örökösen egyedül kószál ? — Hm, hm. — Ez volt az egész feletet. (Az öreg urat nyilván jobban érdekelte az ellenzék akciója a kormány ellen, mint az, hogy Ida egyedül kószál az erdőben.) Az asszony idegesen mordult az urára : —- Tudom, hogy te nyugdtan várod be az ebédet. Jól besörözhettél Rabinál. Azért fityálod aztán az én főztemet. E percben megnyílt az ajtó, amelyen át a megtestesült májusi napsugár özönlött be a Balkán-villa elegáns ebédlőjébe. A pipacsos szalmakalap alól két sötét, kacagó leányszem villogott elő, a rózsaszínű bársonyos arc keretéből. A fehérruhás, karcsú leány gondtalanul dobta kalapját az ágyra. — Hol késtél már megint ? Ida felet helyett nyakába borult az anyjának és össze, meg összecsókolta. — Jól van, jól. So'se jön meg az eszed. Hol késtél ? Ida két karjával hátranyúlva iga zitotta meg lebomló haját, aztán tetetett ábrándozással, az ég felé fordított szemekkel sóhajtott: — Kalandom volt. Erre már az öreg is letette a lapot. — Mit beszélsz, te tacskó. — Majd elmondom ebéd után. Mert most rémesen éhes vagyok. Balkánná fejét csóválta, mialatt csöngetett, hogy hozzák be a levest. Fekete kávénál aztán, mikor Ida hamisítatlan jukker-gentry eleganciával gyújtott rá a cigarettára, az anyja megkérdezte : — Hát mi volt az a kaland, te hóbortos ? Az igaz. Csaknem elfeledtem. Amint ott járok a Mária-parkban, egyszer csak azon veszem észre magam, hogy se ki, se be. Nem találtam az utat. Szóval, eltévedtem. Mikor már egy fél óráig bolyongtam a fák között, megjelent a regényhős, a lovag és kivezetett az erdőből. Egész hazáig akart kisérni, de nem engedtem. — Csak nem a báró volt talán ? Ida hátradőlt a székén s olyan kacagást vitt véghez, hogy az anyja mérgesen nézett rá. — Mi van azon nevetni való ? — Most az egyszer nem találiad el, aranyos anyuskám. Az én lovagom nem a báró volt. — Szentéry Pali ? O sem. Most már az öreg ur is beleszólt. — Hát ki volt ? Ida előbb leverte a cigarettahamut a tányér szélére, aztan felelt csak. — Az ón lovagom egy daliás, szép magyar legény voit. Kovács József kiszolgált huszárführer. — Bolondulnál meg. Legalább adtál-e neki borravalót ? — Nem volt nálam a tárcám, mama. Hanem azt a rózsát adtam oda neki, amelyet ma reggel kaptam a baró bokrétájával. — No, annak képzelem megörült. — Igazán megörült. Ha láttad volna mama, hogy az a nagy erős legény mennjdre elpirult, amikor átvette a vitrolin testsúlyt, megszűnteti a dékot, éjjeli izadáal.—— Tüdőbetegségek, hurutok, szaaárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár ét orvos által papoota ajánlva. J Minthogy értéktelen utániatokat is kínálnak, kérjen mindenkor JKoobe* ereaetl oaomafoliet Roehe 99 Kapftató orvoai rendeletre a gyógyszertárakba* Ara Qveeenkénl 4 — korona. in-füzet B 18. ingyen és frankó F. Hoff.nann La Rochó & Co. Wien, 1II/1. Neu'iaggasse 11. által