Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-11-04 / 88. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY szetes is, mert különös volna, ha a függetlenségi párt vezére elhagyná a párt elveit és programmját. Ilyen körülmények között a mai minisztertanács aligha fog valami pozitív eredménynyel végződni abban az irányban, hogy a kibontakozást elősegítse. Ennek dacára a vérbeli politikusok izgatottan várják a minisztertanács eredményét. Másik politikai szenzáció a Justh Gyula beszámolója lesz. Egész sereg — mintegy 50 — képviselő fog ez alkalommal Makóra utazni, hogy tüntessenek Justh és az önálló bank mellett. A bankcsoport magatartásáról ós Justh beszámolójáról a következő — megjegyzem ellenőrizhetetlen — értesüléseket szereztem: Justh és társai komolyan elhatározták, hogy eddigi passzív magatartásukkal felhagynak és határozottabb akcióba fognak. A csoport tagjai azt hiszik, hogy a válság elhúzását az ő gyengítésükre használják fel. Justh Kossuth Ferenc előtt határozottan kijelentette, hogy a legközelebbi héten összehívja a képviselőházat s eddig még nem sikerült a függetlenségi párt vezérének őt e szándékáról lebeszélni. A Justh-csoport első határozott lépése a makói beszámoló lesz. Justhnak ez a beszéde már bizonyos mértékik ellenzéki hangú lesz, noha Justh móg nem szeretné elszakítani a többséghez fűződő szálaki . A beszámolót nyomban követni fogja a képviselőház összehívása. Azt mondják, Justh most el van határozva arra, hogy kenyértörésig viszi a dolgot és el van készülve arra is, hegy a képviselőházban leszavazzák s esetleg ellenzékbe kényszeritik. Erre az esetre a Justh-csoport parlamenti obstrukcióval fenyegetődzik. Az egész elnökség leköszönésével fogják ezt megkezdeni, mert most ugy az elnök, mint a két alelnök a bankcsoporthoz tartozik. A Ház tanácskozásait az uj elnökség megválasztásáig korelnök fogja vezetni. Egyszóval tehát izgalmak várhatók a politikában is. A szép Haverda Mariska ügyéért kárpótolva lesz a folyton szenzáció-éhez magyar publikum. A vármegye munkásházai. Hol épülnek a jövő évben ? Több izben hírt adtunk már Békés- j vármegye törvényhatóságának arról a { humánu intézkedéséről, hogy a szegény, j de takarékos munkások részére az arra alkalmas községekben munkásházakat épit. Az intézkedés szociális jelentősége elvitázhatatlan. Igazán csekély anyagi megterheltetéssel szép világos, egészséges, egyszóval mindenképen célszerű lakásokhoz jutnak a szegény munkások, akiknek eddig nyomorúságos putrikbaji kellett meghúzniok magukat családjukkal egyetemben. Mint már jeleztük, az idén a vármegye 6 községében épült fel 122 munkásház. És pedig Nagyszénáson 28, Endrődön 25, Orosházán 22, Békéssámsonban 18, Dobozon 17, Mezőberényben 12. Az idén tudvalevőleg csak ezzel a hat községgel sikerült a vármegye vezetőségének elfogadható megállapodásra jutni a telkek és az építési feltételek dolgában. Abból az 500,000 koronás kölcsönből, melyet a vármegye erre a célra vett fel különböző alapjaiból, móg tekintélyes összeg maradt arra a cóira, hogy a jövő évben több községben is létesülhessenek munkásházak. A jövő évi építési programm megállapítása volt főtárgya a vármegyei munkásházépitő bizottság legutóbbi ülésének, melyen Ambrus Sándor alispán elnökölt. Az alispán mindenekelőtt bejelentette, hogy a munkásházak már mind elkészültek s most folyik az épületek felülvizsgálata. Egy-egy ház átlag 1400—1500 koronába került, melyért a munkások 30 évi tőketörlesztéssel, tekintve, hogy az állam két százalékkal járul a törlesztéshez, évi 60—70 korona bért fognak fizetni és 30 év múlva a ház tulajdonukba megy át. A bizottság az endrődi elöljáróságnak, különösen pedig Viskó vics Ignác főjegyzőnek jegyzőkönyvi elismerést és köszönetet szavazott azért a fáradhatatlan munkásságórt, melyet a munkásházak létrehozatala körűi kifejtettek. Az ő buzgalmának köszönhető, hogy az endrődi munkásházak a legcsinosabbak, legjobban sikerültek és a többi községiekhez képest a legolcsóbbak is. Ezután néhány községnek a bennük jövő évben építendő munkásházakra vonatkozó előterjesztései következtek. Igy Gádoroson a jövő évben 32 munkásház épül, amelyekre vonatkozólag hosszas tárgyalás után sikerült a bizottságnak a községgel megállapodásra jutni. Az ügy már annyira előrehaladt, hogy az építésre is meghirdették az árlejtést, melyre három ajánlat érkezett, Ez ajánlatok közül mint legelőnyösebbet, S z e n y e s i Józsefét fogadta el a bizottság. Szenyesi hajlandónak nyilatkozott egy munkásházat kerítéssel és kúttal együtt 881 koronáért felépíteni, aminél olcsóbb ajánlat el sem képzelhető. Kikötötte ennek dacára is a bizottság, hogy mindazokat a pótlásokat és feltételeket, melyek a munkásházak felülvizsgálata alkalmával szükségeseknek látszanak, a vállalkozó tartozik teljesíteni. Nagyon helyesnek mondható ez a kikötés, mert oly olcsó átlagár mellett könnyen visszaélhet megbízatásával a vállalkozó. Gádoroson kivül /jövőre Gyoma, Gyulavári ós Kondoros községekben, továbbá Gyula városában is fognak épülni munkásházak. A bizottság tárgyalta Gyoma ós Gyulavári községek előterjesztéseit a már megszerzett és megszerzendő házhelyek telekkönyvi rendezése tárgyában. Kimondotta, hogy a nevezett községekben a munkásházak építését mindaddig függőben hagyja, mig a házhelyek telekkönyvi rendezése meg í nem történik s azok a vármegyére átírhatók nem lesznek. Kondoros községnek 30 házhely megvételére vonatkozó előterjesztését egyelőre nem fogadta el a bizottság, hanem felhívta a községet, hogy az eladó ág. ev. egyházzal oly értelmű meg|. egyezést igyekezzék létrehozni, amely szerint egy új utca megnyitásával 14—14 egymással szemközt lévő munkásház felépítésére szükséges telek előnyösebben legyen megszerezhető. Tárgyalta végül a bizottság Gyula város kérelmét a vármegye által építendő munkásházak iránt. Abban állapodott meg, hogy hajlandó Gyulán 30 munkásház felépítését a jövő évi j programmba felvenni, ha az erre a ! célra szolgáló házhelyek a vármegye | nevére iratnak át és felhívta a várost, | hogy készítsen és terjesszen be hely- l szinrajzót. A munkásházak azon a terű- j leten fognak épülni, amelyet özv. gróf j Almássy Kálmánnétól vásárolt a ; város. Felhívta a bizottság Gyula váró- 1 sát arra is, hogy a grófnővel kötött szerződést mutassa be. Előreláthatólag 150 munkásház fog a jövő évben épülni. Megyebizottsági tagváiasztások. Furcsa felebbezés. Mult számunkban már hirt adtunk arról, hogy az idén több megüresedett' niegyebizottsági hely fog betöltésre ke, rülni. Alkalmunk volt közölni azoknak I a névsorát is, akiknek helye betöltésre vár. A vármegj^ei központ mindenesetre kellő lelkiismeretességgel és nagy utánanézéssel állította össze a közölt i névsort. Ily fontos dolognál nem is j | történhetik másképen. Mégis akadtak I i olyan, kákán is csomót kereső emberek, akik a megyei központ hivatalos hitelességgel összeállított jegyzékét is kifogásolták ésfelebbezéssel éltek ellene. Ilyen bakafántos emberek hol léteznének másutt, mint Csabán ? A többi községek együttvéve nem okoznak annyi gondot a vármegyének, mint Csaba, mióta uralomra jutott és mindenáron basáskodni akar itt egy frakció, amelynek parasztpárt a neve. Nincsen olyan közérdekű dolog, amelynek létesítését ők elősegítenék. Sőt akár kulturális, akár gazdasági is legyen valamely 1 mozgalom, ők igyekeznek minden erejükkel gátat vetni néki. Nem bánják, hogyha maguk alatt vágják is a fát, csak ellenzókieskedhessenek. Csodálatos rövidlátósággal mennek bele minden áldatlan akcióba, amelyről azt gondolják, hogy a társadalom rajtuk kivül álló részének árthatnak véle. Nem láttunk móg szociális mozgalmat, amelyben annyi következetlenség ós komikum volna, mint a parasztpárti mozgalomban. Azok az emberek mennek előre minden gondolkozás nélkül egy tagadhatlanul szimpatikus ós tehetséges vezér után, akárcsak azok a jámbor lények, amelyek ezerszámra bégetnek végig nagy vásárkor Csaba utcáin. Most ismét bakot lőttek. Mint már megírtuk, Csabán két megyebizottsági tagsági hely vár betölósre. Egyik a harmadik, másik a negyedik kerületben. Mindkettő elhalálozás folytán üresedett meg. Az általunk közölt kimutatás teljesen hitelt érdemlő, mert az illetékes megyei fórum másképen nem publikálta volna. És a parasztpárt, amely szeretné már teljesen betölteni a megyeháza nagytermét, mégis talált kifogást ellene. Beadvánnyal fordult ugyanis az alispánhoz, melyben azt igyekszik erősíteni, hogy nem két, hanem három tagsági hely van üresedésben Csabán. Ez a bizonyos hatalmas harmadik pedig szerintük a Maros György volt hagyaték-ügyi jegyző helye volna, aki az első kerületben lakott, tehát ott volt választó és választhstó. A vármegyén a beadvány nyomán azonnal utána néztek a dolognak és^ kitűnt, hogy a parasztpártnak most sincs igaza. Maros György nem szerepelt ujabb időben sem a virilis, sem a választott megyebizottsági tagok névjegyzékében. Nem szerepelt pedig azért, mert éppen a parasztpártiak voltak ellene a legutolsó választáskor és ők is buktatták ki. Ha nem volt megyebizottsági tag, helye, nagyon természetesen, nem ürülhetett meg elhalálozásakor, tehát nem is tölthető be. Valószínűleg tudják ezt ők is. Ennyi memóriát csak fel lehet róluk tételezni legalább is. Csak hát szeretnek csomót keresni a kákán, szeretnek zavart csinálni, aztán halászni benne. Ez a törekvésük ez alkalommal nem igen sikerül, mert a vármegye az alapnélküli felebbezósnek bizonyára nem fog helyt adni és érvényre jut a hivatalos, lapunkban is közölt lista. A parasztpárt tehát megint felsült a maga komikus felebbezési mániájával. Itt kell megemlékeznünk arról is, tett, annyira izgatott volt. Hasztalan kértem én, hogy varrja össze felfeslett kacagányomat, még csak rám se hederített. Hagyjuk őt békében, szólt, mert ő már nem szabó, hanem színész, kin ma este nézőközöség szeme fog csüggeni. Az ügyelő csengetett. Kezdött az előadás. — Na Futó ur, — szólott a rendező — itt jön az ön jelenése. Futó Jóska haloványan, gyöngyöző homlokkal támolygott ki a színpadra. Egy szó az csak nem sok, de anynyinak sem volt ura. A sugó torka szakadtából súgta a szerepét, de hasztalan, Jóska móg a száját sem mozgatta meg. Végre nagy nehezen kituszkolták a színpadról és ő leverten, lesújtva ment az öltözőbe ós csukló zokogásba tört ki. — Vége, vége! Legszebb ábrándjaim hajótörést szenvedtek. Soha sem lessz belőlem színész ! Alig birtuk vigasztalni. Mondtuk neki, hogy csak termászetes lámpaláz fogta el, de ő csak szomorúan, vigasztalatlanul bólintott féjével. Még az éjjel megszökött társaságunktól, hátrahagyva ábrándjait, reményét, boldogságát. Azóta bizonyosan békés családi körben megelégedésben folytatja tisztes szabómesterségét. Mindnyájan sajnáltuk, szegény Futó Jóskát, hiszen olyan hasznavehető tagja, volt a társulatnak. Soha senki oly szépen nem vart nekünk — potyára. A nagy gyémánt. Irta: J.-H. Rosny. Apám halála után — mesélte Charles Dervanne — Teleszfor nagybátyám és Justine nagynéném fogadtak örökbe. Csendes és gyanakvó emberek voltak. Órákhosszat el tudtak ülni, szemben egymással, anélkül, hogy észrevették volna egymást. Kölcsönösen gyanúsít- , gatták egymást, hogy dugdossák a pénzt és emiatt állandó összetűzéseik voltak. Felfuvalkodott és ellentmondó módon bántak velem, mert a gyermeknevelésről alkotott képzeteik mindennap változtak. Sohase mulasztották el j az alkalmat, hogy leszidjanak, mégis, I azt hiszem, nagy adag mogorva szeretet j volt bennük irántam. Én voltam az ; örökösük. Ezt állandóan felhánytorgatI ták előttem és sohase mulasztottak el figyelmeztetni, hogy ne kívánjam a ha| Iáinkat. — A saját érdekedben ! — gúnyolódott Teleszfor nagybátyám — mert mi évről-évre gazdagabbá teszünk téged, j — Rosszul is járnál veie — dör- ; mögött a nagynéni. — Minél kevósbbé i kívánod a halálunkat, annál tovább I fogsz élni. Ez benn van a tízparancsolatban. * Tizenegyéves lehettem, mikor piktorok jöttek hozzánk átfesteni a házunkat. Ezek a fehérruhás, vidám fickók valóságos pokolfajzatja voltak. Megtanítottak különféle érzékeny dalokra és olyanokra, amelyek vidám, de órthej tétlen dolgokról szóltak. Eleinte hatan voltak a festők, majd négyen, majd már csak ketten. Végül csupán egyetlenegy maradt. Ez nem volt vidám természetű. Haragos arca volt, szögletes Napoleonálla ós igen pesszimista módon kezelte az ecsetjót. Nem tudom már, miféle munkát kellett befejeznie a Justine nagynéni szobájában. És délben, mikor az evés ideje elérkezett, komorabban ment el, mint máskor. A lépcsőházban voltam ós éppen a lépcső karfáján akartam lecsuszkálni. Mikor a festő lép• teinek zaját hallottam, megfordultam. Mikor a festő leért, Justine nagyI néném rikácsoló hangját hallottam: — Fogják el ezt az embert ... A nagy gyémánt eltűnt. Ismertem ezt a nagy gyémántot. Igen tiszta, ragyogótüzü kő volt brosstűbe foglalva, de négy esztendővel azelőtt kivették a foglalatából. Nagynéném hangjának hallatára az ember összerezzent és elsápadt. Közben meghallotta a kiáltást nagybátyáin is, aki dolgozószobájában volt ós sietve valaszolta: — Jövök, jövök. Súlyos léptei már döngtek lent az előcsarnokban. Azután borzasztó dolgok következtek. A festő szemei olyan kétségbeesetten szegeződtek az enyéimbe, hogy összeboizadtam. Majd láttam, amint a kezét gyorsan a szájához emelte és bizonyos voltam afelől, hogy elnyelte a gyémántot. Még egy pillanat és szemei mélységes és pathetikus tekintettel meredték reám. És mikor a nagybátyám hozzáért, már nem volt olyan sápadt, sőt önérzetes felháborodással mondotta: — Mit akar? Elfogni engem ? Engem. Erőteljes ütésekkel döngette a mellét és ez, ugylátszik, bátorságot öntött belé. Hanem a nagybácsi ott állt előtte és a nagynéni mögötte. — Ellopta ... — jajveszékelt a néni önkívületben — ellopta. Öt perccel ezelőtt még ott volt ... és az emeleten senkise járt. .. Csakugyan: a kertész és a szobaleány éppen ebben a percben kerültek elő; az egyik a pincójből, a másik a házikójából — Madame! — kiáltott a festő a méltatlankodás hangján — ön rágalmaz egy tisztességes embert! Fenyegetjő tekintetet vetett reám és ismételte: —, Egy becsületes embert! — Ellopta a gyémántot! — erősködött a nagynéni. : — És nem fog vonakodni, hogy ) motozásnak vessük alá ? — tette hozzá > a nagybácsi. A festő rántott egyet a vállán: 1 — Motozzanak meg, ha ugy tetszik. Természetes azonban, hogy kártóritést fognak adni, mert a becsület csak becsület marad. A nagynénit ezek a szavak kissó megingatták abbeli szándókában, hogy lecsukassa ezt az embert. A festőt felvezették a kis szalónba és tetőtől talpig megmotozták. Természetesen mit sem találtak nála. Teleszfor és Justine meg voltak rőkönyödve, a festő pedig folytatta sötét fenyegetéseit . . . És ezzel véget is ért az ügy, mert ón hallgattam ós a festő se jött vissza soha többé. Minthogy pedig ugyanazon a napon egy szarkát láttak az ablakaink körül settenkedni, nagybátyám és nagynéném, a Schmidt kanonok száskilencven meséje nyomán azt hitték, hogy ez az átkozott madár követett el minden rosszat. * Néhány év mult el közben. Örököltem. Majd, minthogy mindig szerettem a nagy dolgokat, Amerikával és Japánnaljléptem kereskedelmi összeköttetésbe. Vakmerő lettem. Megtízszereztem a Teleszfor és Justine vagyonát; csábító képeket festettem a jövőről, mig végül a sors kegyetlenül végigvert rajtam. A tönk szélére jutottam. Sikerült azonban elég pénzt összeszednem, adósságaim rendezésére, már csak százezer frank hiányzott, de hitelemet végleg kimerítettem. Ha huszonnégy órán belül nem tudok egy hetvenezer, meg egy harmincezer frankos váltót kifizetni, mindennek vége. Ezzel a szomorú kilátással ültem az íróasztalom előtt, revolverrel a kezemben. Kétségbeesésem borzalmassá nőtt. Már vagy huszadszor ismételtem a száz-