Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-10-28 / 86. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 86-ik szám, Csütörtök, október 28. BEEESHEGTEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EliOFlZETÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 'ö kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizelni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. — Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Laptulajdonos; A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Kéziratok nem adatnak vissza. Dr. LÁNG FRIGYES. GULYÁS JÓZSEF. SZIHELSZKY JÓZSKF. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szára 7. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Az egységes párt. Békéscsaba, okfőber 27. A helyzet súlypontja attól a pillanattól fogva, hogy a király ismét kategorikusan hangoztatta az alkotmányos megoldásra való törekvését, teljesen a függetlenségi pártra nehezedik. Nemcsak azéií, mei. a függetlenségi párt alkotja a parlament többségét, hanem azért is, mert a mai viszonyok közt, amikor ismét á nemzeti jogokért folyik a küzdelem, sem a függetlenségi párt ellen, sem a függetlenségi pári nélkül alkotmányos megoldás létre rem jöhet. Minden kísérlet, mely a függetlenségi párt megbontására irányult, eddig meddő maradt és előreláthatólag meddő fog maradni ezután is. Hisz nemcsak az elvek intranzigens voltában, hanem még a taktikában is, melyet ezeknek az elveknek diadalra juttatása érdekében alkalmazni kell, egységes a pái. és vezére s nemcsak a király akarja az alkotmányos megoldást, hanem nagyon természetesen a függetlenségi páit is. Ennek első követelménye, hogy a párt egységes mardjon s bárminő események következnek is be, kompakton és rendületlenül kövesse vezérét. Mert ezt követeli nemcsak a politikai becsület, hanem egyenesen az észszerüség is. Okosabb, higgadtabb vezér el sem képzelhető, mint Kossuth Ferenc s a függetlenségi pártra éppen ugy, mint az országra nézve valósággal létkérdés, hogy ennek mindenki tudatára ébredjen. Azzal vádolják Kossuthtot Bécsben, hogy állandóan a békét hangoztatja s mégis majdnem'minden héten megjelenik a vidéken s ott fogadalmat tesz a függetlenségi elvekhez való hü ragaszkodására s arra, hogy egy talpalatnyit sem tagit azokban a kérdésekben, melyek a függetlenségi párt programjának sarkalatos pontjait képezik. Bécsben nem tudják, vagy nem akarják megérteni Kossuth Ferencet. Nem tudnak, vagy nem akarnak arra a magaslatra emelkedni, melyen Kossuth Ferenc áll, mikor azt mondja, hogy a kegyeletet és a napi politikát nem engedi összezavarni, meri ő Kossuth Lijos elveinek és tradícióinak hü követője tud lenni akkor is, ha egyébként az okos politika követelményeit tartja is az egyedül célravezetőnek. Kossuth elvhüségében kételkedni egyenesen oktalanság. A taktika, az, amiben eltérők lehetnek a nézetek, de nem egyúttal a cél is, amely felé törekszünk valamennyien. Lehet, hogy esetleg az ut más, amelyen haladva, az óhajtott célhoz egyesek másként akarnak eljutni, mint Kossuth Ferenc, de maga a cél minden függetlenségi politikus számára ugyanaz. Éppen azért Kossuth Ferencnek egy nyilatkozata mély megfontolást igényel. Kossuth Ferenc a minisztertanács után kijelentette, hogy a koronatanács nem akaria s nem is állította ultimátum elé a kormányt és a függetlenségi pártot. Hogy a válságnak alkotmányosság szempontjából való megoldása érdeke nemcsak a koronának, hanem az országnak is, az kétséges nem lehet. Ha tehát Kossuth olyan nagy súlyt helyez arra, hogy a királynak az alkotmányos megoldásra való törekvését hangsúlyozza, abból nem lehet azt következtetni, miíitha ő illegitim engedékenységre hajlanék. Egyszerű udvariassági tény a királylyal szemben, ha a kormány további tárgyalásokat kezd a pái tokkal. De Kossuth arra sem törekszik, hogy a pártjára pressziót gyakoroljon. Bizik a párt és a nemzet életerejében s a király bölcseségében s azt hisszük, ez nem is olyan gyenge alap, mint első pillanatra látszik. A községi adminisztráció reformja. Országos jegyző-gyülés Budapesten. g^g A községi és körjegyzők országos egyesülete vasárnap, e hó 26-án tartotta évi rendes közgyűlését Budapesten. Az érdekes ós fontos tárgysorozata miatt országszerte nagy érdeklődéssel kisért közgyűlésen Békésvármegyének jegyzői karából részt vettek Petneh á z y Ferenc, a vármegyei jegyzőegylet elnöke vezetése alatt: K o 1 o z s y Endre,' Papp Károly és Tóth László. A magyar közigazgatás igen tekintélyes státusát képezi a jegyzői kar, mely a falvak népének igazi vezére, tanácsadója. Mint ilyen, rendkívül fontos missziót teljesít ugy a magyarosodás, mint a kulturális haladás és a magyar szupremácia épségben tartása megőrzése terén. «A. jegyzői kar méltó tehát netnesak az államhatalom, hanem a nagy társadalom tiszteletére és becsülósére is. Sajnos, ezt nem igen tapasztalták még a jegyzők, különösen az államhatalom részéről. Mig más társadalmi frakciók anyagi és jogi helyzete lényegesen javult a legutolsó évtized alatt: a jegyzők érdekei minden téren elhanyagoltattak s csak mióta az? országos egyesület megalakult, azóta változott kissá a helyzetük s azóta várhatják a jobb jövendő felvirradását. Az országos gyűlés tárgysorozatán, a jegyzők személyes érdekéit felölelő táTgyak mellett, igen érdekesnek, sőt országos fontosságúnak mondható a. községi közigazgatás reformja. A községi közigazgatást tudvalevőleg az 1886. évi XXII. törvénycikk szabályozza. E törvénynek a megváltozott idők, viszonyok, a fejlődő élet és közigazgatás igényei szerint való átalakítása már nem késhetik soká, azt már elodázni nem lehet, hacsak azt nem akarjuk, hogy a községi közigazgatás csődje be ne következzék. Az a községi autonomia, amit az egynegyedszázad óta érvényben levő törvény megállapított, amelylyel az a községi képviselőtestületet és annak végrehajtó szervét, az elöljáróságot felruházza azzal, hogy a község maga lássa el összes belső és külső rendészeti, közegészségügyi, közgazdasági és kulturális érdekeit s emellett, mint legalsó fórum, az állami igazgatás teendőit is elvégezze és a megszámlálhatatlan felsőbb hatósági rendeletek végrehajtásáról is gondoskodjék : a gyakorlatban gyengének bizonyult a maga sok és nagy feladatainak betöltésére. Hogy is tudna a község a törvényben körülirt kötelességeinek megfelelni, hogyan tudná lelkiismeretesen ellátni belső és külső rendészetét, egészségügyét, szegényügyét, iskolaügyét, mezei, köz- és tűzrendészetét, a községi háztartás vezetését, az adóügyet, a gyámsági és gondnoksági ügyeket: mikor ezek mellett átruházott hatáskörben az állami és törvényhatósági adóügy, katonaügy, közoktatásügy, közbiztonsági ügy, köz- és állategészségügy terén is, egy lélekzetre el sem számolható feladatok teljesítésére van kötelezve s legtöbb helyen az egyetlen községi jegyzőn, a községi adminisztráció e mindenesén kivül az elöljáróság és képviselőtestület tagjai a törvényszék és rendeletek s a községi közigazgatás feladatainak ismeretében valósággal analfabéták ? Egyetlen vagy egy pár embernek, a községi, vagy körjegyzőknek a tudásán és lelkiismeretességén fordul meg a tízezret meghaladó községeknek minden néven nevezendő fizikai, anyagi, gazdasági, kulturális érdeke, exisztenciája, jóléte, vagy nyomorúságos tengődése, fejlődése vagy hanyatlása. És azok a szegény falusi jegyzők s a velük együtt működő, jóformán csak a betűvetés mesterségében ugy, ahogy járatos egyszerű falusi elöljárókkal, hogyan tudjanak megfelelni rengeteg tennivalóiknak, hogy tudjanak rendet tartani a községekben, ha csak kötelességeik vannak, de joguk, rendelkező hatalmuk, disponáló hatáskörük nincsen s a vezető és intéző szerepkör betöltéséhez szükséges eszközök nem állanak rendelkezésükre! Nem tudhat felmutatni eredményt a legszorgalmasabb, lelkiismeretesebb ós szakképzettebb nótárius sem, ha nem rendelkezik az elöljáróság tagjaival, nem disponálhat a képviselőtestületben, hanem ellenkezőleg ez disponál a jegyzővel s a jóképű, jámborságig becsületes öreg biró uram, Békésmegyei Közlöny tárcája. Temetőben. Sohse gondoltam a halálra, Hogy egyszer nekem is el kell menni. .. Napfény és álmok öröméből Egyszer majd nem lesz semmi, semmi. .. Virágos mesefák őszbe borulnak, Lehull a lelkes dalok szárnya, Sohse gondoltam a halálra ... Tudom. Tudom, hogy el fog jönni. Elhozza egy nagy ködös alkony . . . Vágyó, végső, tikkadt lehelet Tompán, szakadtan nyög az ajkon. A szivbe bágyadt, hamvadó szikra, Mely nem tud többet soha lángra törni. Tudom. Tudom, hogy el fog jönni. Jönnek ibolyás, mezős tavaszok, Tenger virág nyit erdőn, réten, Szerelmes, tiszta, szent lobbanását A föld szivének, én meg nem érzem ... Párjavesztett, remegő csillag Magános felhők fodrán ha ragyog . » Jönnek, ibolyás, mezős tavaszok... ^ Piros szemű, duzzadt kalászfejek Azután is igy hullámzanak. S elsírja könnyét titkon, némán, Keletre szálló bús felhődarab ... A nagy kerek ég vándorának. Halk beszéddel búcsút intenek, Piros szemű, duzzadt kalászfejek ... Sohse gondoltam a

r halálra. Egy gondolat... És szinte fázok ... Lecsukott szemmel álmodoznak Egy síron az őszi virágok. Simogatva borul föléjük Szomorúfűz imbolygó árnya, Sohse gondoltam a halálra .. . Kató József. Jóska íooibalja. ... Humoreszk. ... Irta; Szilágyi Ferenc. Szerény, de rendezetlen polgári viszoyok között élünk. Kedves nőm, ki a szép csengésű Amanda névre hallgatna, ha egyáltalán arra képes lenne: egyetlen vágya az, hogy Csokrosékat lefőzze. Igaz ugyan, hogy a befőzés művészetének gyakorlásajeredményesebb volna, de hát az ember gyakran nem csak a szemét, de tyúkszemet is huny, ha a család dicsősége forog kockán, és pedig milyen kockán ! Hogy kockája kismiska ehhez képest, egy m. kir. telekönyvvezető nem hagyhat magával packázni egy közönséges dohányjövedéki tiszttől. Nevetséges ! Bambáék és Osokrosék Abszurdum ! Természetes hogy eddig mi voltunk a győztesek. Ha Csokrosné kalapját o

r

,y kis ibolyacsokor díszítette, másnap .illőségem kalapján hazánk teljes flórája pompázott, a konyha kerti növények kivételével. HaCsokrosné kettős ikrekkel kedveskedik urának, Amandám minden bizonnyal hármas ikrekkel lep meg. Szerencsén, hogy még Osokrosék nem ettek kirántott cetthalat, mert akkor nekünk bizonyára súlyos gondot okozott volna, hogy honnan rántsunk mi egy bálnát ki ?! Denikve a versenybe mindeddig mi kerültünk ki győztesként. Képzeljék el azonban a megdöbbenés azon moraját, mely rajtam és kedves nőmön kersztül futott, midőn Jóska fiam azzal a hírrel rontott be : , — Mama, papa, a Csokros Károlynak j egy footbalja van. Hallatlan Egy közön- i séges doh Viyjövedéki tiszt ekkora pazarlást me^en véghez \.nni, anélkül, hogy azonna. megrovancsolnák — jelentettem ki felháborodva, mire Amanda, ki valami szibériai ólombányát sejteit a rovoncsálás alattazt mondja: Mit, őt? Az egész családját meg kellene rovancsolni! Rettenetes ! Épen kapóra jött Jóska nevenapja, hogy jogcímünk legyen egy ru^ólabda beszerzésére. (Hogy mért rugólabda, mikor sem rugóra nem jár, sem senkit meg nem rug, annak a jó Isten a meg mondhatója.) Találtam is egy jól kifejlett gyönyörű példányt, melyet otthon, becses családom diadalordítása közben kezdtem felfújni. Lélegzetem háromszor is megszakadt és mikor negyedszer csomóztam össze a szakadt szuílát, érte el a labda bájos gömbölyűségét. Hogy fognak Osokrosék pukkadni, mondta örömittas^an Amandám, midőn a labdát ebédutánig óvatosan a szekrényre helyezte. Ebédnél már valóságos footbal-láz ütött ki. Jóska nem elégedvén meg gombócai számával, ugy fejezte ki ujrázás iránti óhaját, hogy szeretne még néhány goalt a kapuba röpíteni, mire nőm igen sikerült — hands-sel bizonyította be hogy ügyes csatárral szemben a zápfogak nem védekezhetnek rendületlen és rendithetetlen társadalmi állásnak. Erre jómagam kapuvédnek csaptam fel, mire Amanda tányérja erős . .. fals ... sal a kályhának repült. A sikerült próbamatshot Jóska azon erélyes óhaja szakította meg, hogy szeretne már a lapdával játszani. Azon figyelmeztetéssel hogy csak az előszobában szabad vele rugdalodznia, kiszolgáltattuk neki a névnapi ajándékot, mira ő kivonult, nyitva hagyva maga mögött a szoba ajtót. Egy hatalmasat rúgva a labdára ez rövid két perc alatt a következő utat tette meg : Levervén az előszoba faláról a kanárit, — ki mint néhai nagybátyám után maradt örökség, már tiszteletreméltó aggastyán lehetett, — aszóba köküszöbére pattant, innen egyenesen az orrom hegyére, aztán ledöntötte az aranyhalas csészét, neki ment a teás szerviznek, beütötte az óra üveget, levert két befőtös fiaskót, — mig végre nőm egy merész fogással kézreneritette és szétpukkadt... Nem a nőm, óh nem, hanem az öt j forintos gumilabda ! Parókám minden haiaszála égnek állott ekkora pusztulás láttara, mig Jóska flegmatikussan kijelentette, hogy nem baj, hiszen a Csokor Karcsi labdája ugy sem volt az ővé, csak kölcsön kapta az iskolában a Pufók Gyuritól. Nohát érdemes volt ezért konkurálni?! A vén kecske, meg a só. Irta: Tóth Béla. Hetek óta egyébbről sem befezélt a fürdő közönsége, mint az öreg tanácsosról, meg Komlósynéról, a szomszéd vármegye alispánjának elvált feleségéről. Voltak, akik a legauthentikusabb forrásból vett értesülés alapján állították, persze csak titokban, de azért mindenki meghalhatta, hogy nem sokára megtartják az eljegyzést is, s a régi szerelmesek végre egymásé lehetnek. Mert nyilt titok volt, hogy a taná-