Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-10-24 / 85. szám

6 BÉKÉSlttEGYEl KÖZLÖNY A főjegyző ur geseitjei. „A Békésmegyei Ellenzék" folyó hó 17-iki számában megjelent s G r e m s­perger Józsefet ugy takarékpénz­tári igazgatói, mint közéleti működésé­ben mélyen sértő cikkre vonatkozólag, az audiendum et altéra pars elvénél fogva, a nagyközönség tájékoztatására minden bevezetés nélkül közöljük az alábbiakat: Kivonat az Orosházi Népbank r. t. igazgatóságá­nak 1909, évi október hó 19-én tartott ülése jegyzőkönyvéből. 162 1909. ;za m­Az „Orosházi Népbank r. t." igazga­tósága megbotránkozással értesült azon durva sértésekről, melyek a „Békés­megyei Ellenzék" f. hó Í7-iki számában megjelent névtelen közleményben a ..Csorvási Első Takarékpénztár r. t." igazgatóját, Gremsperger Józsefet érték s bár biztos tudatában van annak, hogy ama gyalázkodó közlemény min­den okot és alapot nélkülöző otromba rágalom, mindazáltal igazságérzete s az alaptalanul megtámadott igazgató iránti együttérzéséből kifolyólag egyhangúlag azon határozatot hozza, hogy ama gya­lázkodó közlemény felett, melyet a leg­otrombább rágalomnak minősít, meg­botránkozásának, a közlemény névtelen irója iránti mély megvetésének s viszont Gremsperger József iránti őszinte rokon­szenvének s ugy eddigi, mint jelenbeni működése iránti teljes bizalmának ad ki­fejezést ; eme határozatát jegyzőkönyvbe foglalja s közli azt a Csorvási Első Taka­rékpénztár r. t. igazgatóságával külön jegyzőkönyvi kivonatban is. Kmf. Az Orosházai Népbank Részvénytársaság Igazgatósága. Kivonat a „Csorvási Első Takarékpénztár Rész­vénytársaság 1 1 igazgatóságának 1909. évi október hó 20-án tartott ülése jegyző­könyvéből : x. Olvastatott az „Orosházi Népbank R.-társaság" igazgatóságának 162/909. sz. határozata, melyben a „Csorvási Első Takarékpénztár részvénytársaság" igaz­gatójának, Gremsperger Józsefnek a „Békésmegyei Ellenzék" f. hó 17-iki számában megjelent hírlapi cikkből ki­folyólag nevezett igazgatót ért durva sértésekért a maga részéről is elégtételt kiván adni, a cikk feletti megbotránko­zását 'jegyzőkönyvbe foglalja s határo­zatát a „Csorvási Első Takarékpénztár" részvénytársaság igazgatóságával külön jegyzőkönyvi kivonatban is közli. A Csorvási Első Takarékpénztár részvénytársaság igazgatósága a fel­olvasott határozatot köszönettel tudo­másul veszi s bár teljesen felesleges­nek tartja a névtelenség gyáva homá­lyába burkolódzó cikk szerzője s annak együgyű hazug tartalma ellen állást foglalni s tekintve annak mocskos hang­ját,\még válaszra is méltatlannak tartja ; s bár tudja jól, — a cikkből világos, — hogy annak szerzője egy korlátoltsága és törpelelküsége folytán nem érvénye­sülhető, — mérhetlen akarnoki hiúság hóbortjában szenvedő s tehetetlenségé­ben ama bizonyos nagyfülü, türelmes állathoz hasonlóan éretlenül össze-vissza rugdalódzó személyes gyűlölség- és kenyéririgységgel teleitatott egyénnek önmagához méltó piszkolódása, mind­azáltal meghajolva az igazgatóság a társadalmi szokások előtt, foglalkozik ama cikkel s a jelzett, Gremsperger Jó­zsefet sértő közleményt durva támadás­nak s minden afSpot nélkülöző gyáva rágalomnak tekinti, mely felett felhá­borodását s legmélyebb megvetését fejezi ki. Hangsúlyozza az igazgatóság és ismétli, hogy bár teljesen felesleges­nek tartja igazgatóját, Grem perger Jó­zsefet ily piszkolódással szemben védel­mébe venni, mert hisz megvédi őt két évtizedet meghaladó általánosan tudott s közismert becsületes és tisztességes hivataloskodása; tekintettel azonban az igazgatóság s nevezett igazgatója kö­zötti viszonyra s elismerésre méltó köztevékenységére, alkalomszerűnek ta­lálja, hogy ezen első igazgatósági gyű­lésből kifolyólag Gremsperger József szeretett igazgatóját melegen üdvözölje s a személye iránt érzett őszinte rokon­szenvének, bizalmának és ragaszkodá­sának egyhangú lelkesedéssel ez uton is kifejezést adjon, biztosítván őt további állandó ragaszkodásáról, bizalmáról s további köz- és az intézet javára irá­nyuló becsületes törekvéseiben való lelkes és odaadó támogatásáról. Mely­őszinte érzelmei megnyilvánulásából ki­folyólag egyhangúlag és nagy lelkese­déssel hozott ezen határozatának jegyző­könyvbe foglalását s a Békésmegyei Közlöny és Orosházi Hírlapban való közzétételét rendeli. Kmf. A Csorvási Első Takarékpénztár Részvénytársaság Igazgatósága. Tábit & Comp Az egész vármegyében nagyon ke­vesek által előfizetett, de azért igen jól ismert „Békésmegyei Ellenzék" cimű újság *1909. évi október hó 17-én meg­jelent számában „A főjeg3'ző ur geseft­jei^cim alatt a jó Ízlést sértő ós minden igazi alapot nélkülöző cikk jelent meg Gremsperger József csorvási községi főjegyző személye ellen, az ő közéleti szerepléséről, mely alkalmas lehetne a közönség megtévesztésére, s azért kívánok, mint az ügyben teljesen érdek­telen fél, a helyes vélemények megal­kothatására a közönségnek egyet s mást elmondani. A cikk értelmi szerzője Tábit Mihály csorvási gyógyszerész, a lap főszerkesz­tője. Tapasztalatból ismerve az ő irói te­hetségét (a helyesírás szabályaival sincsen tisztában), határozottan állítom, hogy ő a cikknek csak értelmi szerzője. " Bár a lapnak főszerkesztője, de an­nak 2 éves fennállása alatt egy cikk sem látott tollából napvilágot, ő csak szere­pelni vágyván, nevet s tőkét adott a lap alapításához s igy lett belőle fő­szerkesztő. A nevezett főjegyző ellen megjelent cikket, ugy vélem, a felelős szerkesztő : Simonka György dr. irta Tábit adatai alapján. Simonka urat ne:n kell a közön­séggel ismertetni, ő már ieszerepeit alakja e vármegyének. Dörgedelmes cik­keit és szónoklatait, egészen helyesen, komoly ember ma már figyelemre sem méltatja. E két talentum szüleménye a tá­madás. Inditó oka az, hogy Gremsper­ger József ugvanazon időben mert részt venni az „Orosházi Népbank" által Csordáson régebben, évek óta felállí­tani tervezett takarékpénztár létrehozá­sában, amikor Tábit gyógyszerész Schiff Máté orosházi fiskálissal heteken át kar­öltve házalt a faluban ós tanyákon, ka­pacitálva a gazdákat általuk Csorváson létesítendő Gazdasági Takarókpénztár - részvényei jegyzésére. Tábitnak hiúságát, szereplési visz ketegsógét kielégítendő, egyedüi a bank­igazgatói címre volt szüksége. E két ur szemében Gremspargernek az lett a bűne, hogy részt mert venni egy másik takarókpénztár . létesítésében ugyanakkor, mikor ők már hetek óta fáradoznak, hogy az irántuk vajmi cse­kély bizalommal viseltető gazdaközönsé­get egy gazdasági takarékpénztár léte­sítésére megnyerjék. Ezért támadják a község főjegyzőjét igaztalan vádakkal az ízléstelenségig menő közleményükben, s nem kímélik a járási főszolgabíró mindenki előtt tiszteletre méltó személyét sem belevonni az aljas rágalmazásba, noha ő az Oros­házi Népbank kezdeményezésére, az egész falu értelmiségével és tekintélyes birtokosaival tartott beható értekezlet alaján s az értekezlet alapján s az érte­kezlet kérésére lépett b3 a bankalapitók közé s igy lett az ő személyé is alap­talanul ós durván megtámadva. Az orosházi járás főszolgabirája minta­hivatalnok, talpig úriember, kinek egyenes jelleméhez \és korrektségéhez a gyanúnak még csak árnyéka sem férhet, s csakis ilyen szenzációt éhező és hajhászó új­ság képes ily durva cikk keretébe az ő személyét is belevonni, mint a Békés­megyei Ellenzék. Az igazság ós való tényállás kedvóért fel kell említenem a következőket. Csorvás községben fiskális nem lé­vén, a falu egész lakossága (ugy tu­dom, maga Tábit is) a község jegyzőit keresi fel perenkivüli dolgaiban. Azok­hoz fordulnak kölcsönök kieszközlése iránt is, mert bö tapasztalatuk van ab­ban, hogy ügyvédek vagy pénzügynö­kök közvetítése mellett szerzett kölcsö­neik igen nagy percentje megy le ügyvédi, esetleg szerzési dijakra, mig i a községi jegyző a vármegyei szabály­| rendeletben meghatározott 2—4 koronás I munkadijai mellett egész ügyleteit hely­! ben és teljes megelógedósére bonyo­| litja le. Gremsperger is ugyanezt teszi, mi­hez, mint községi jegyzőnek, feltétlen joga van, sit kötelessége is; mert községe la­kossága érdekeit, tehát közérdeket szolgál akkor is, amikor hivatalos teendői ellá­tása után a lakosság magánjogi természetű ügyeit közmegelégedésre ellátja. Simonka, ki éjszaka Mihály napján volt még csak Csorváson, azt nem tudja , megítélni, hogy Gremsperger munkás- i sága mivé emeite Csorvás községét, Tá­' bit Mihály pedig Misiké ós Pepita ahhoz, 1 hogy egy községi jegyző lelkiismeretes munkásságát megérteni s méltányolni tudná. Nagyon jól ért népünnepélyek, táncmulatságok rendezéséhez ; elisme­rem, nagyon csinos, snájdig gyerek, igen sokfajta elnöki funkciói teljesítésekor nagyon jól áll rajta a díszmagyar vagy fekete szalon, de ez még mind nem ké­pesít a köz szolgálatában álló emberek munkásságának alapos bírálatára. Nézze meg bárki Csorvás község fejlődését az utóbbi időben, az kalapot fog emelni Gremspergernek jegyzői mun­kássága, közéleti tevékenysége és egyé­nisége előtt, mert községét az adózók min­den nagyobb megterheltetése nélkül a vár­megye mintaközségévé emelte minden tekin­tetben. ^ Ez legfényesebben igazolja, hogy jegy­zőifeladatának mindenkor s hiven megfelelt. Nagyon fájlalja az értelmi szerző azt is, hogy a járás főszolgabirája a ! grófi vadászterületeken a csorvási fő­jegyző társaságában néhanapján va­dászgatni^ a gazdatiszteknél családi kör­ben szórakozni szokott, s olyan színben igyekszik feltüntetni a dolgot, mintha a főjegyző engedelmével vadászna a fő­szolgabíró s ez által mintegy leköte­lezetje lenne jegyzőjének. Tisztelt patikárus ur, ne adja any­nyira a naivat, ne állítson ilyen képte­lenségeket, hisz ön éppen olyan járatos ahhoz a két gazdatiszti családhoz, mint a j főszolgabíró vagy a főjegyző; ön éppen ' ugy részt vett ezideig az ön által ti­vornyáknak minősített tisztességes baráti és családi összejöveteleken és vadászatokon, s ön által legjobban tudott dolog az, hogy a mindenkori főszolgabíró nem a községi főjegyző vagy gazdatisztek, ha­nem mindketten a tulajdonos gróf urak tudtával ós engedelmóből járnak és va­dászgatnak a csorvási területeken. Ennyit a cikkéről. De most nézzünk széjjel az ön bi­rodalmában, s hívjuk fel a megyei fő orvos ur figyelmét az általa eddig nem tudott s tovább már csakugyan nem tűr­hető, a köz érdekeit veszélyeztető szabály­ellenességekre. A csorvási csodadoktor receptjei ma is százszámra özönlenek Tábit Mihály patikájába, s mivel azokat érkezésük napján közéleti tevékenysége miatt sem képes feldolgozni, póstán küldetnek el vidékre. A csorvási pósta tanúskodhat az elszállított utánvóteles csomagok nagy számáról, s azok után beszedett dijak magasságáról. A csodadoktor recipéi 10 K.-nál olcsóbban nem számitoltatnak le, mert kell a pénz a tisztességes embereket tá­madó újság nyomatási számlái fedezé­sére. Mindez még tűrhető volna, de az, hogy a gyógyszerész ur igen gyakori sokszor fél­napra is kiterjedő távollétében „Magdus"­nevü szobaleánya és laboránsa mindenféle receptet elkészítsen s betegeknek gyógyszert kiszolgáljon, tovább nem tűrhető, az azon­nali orvoslást igényel. Itt csakugyan nem üzleti, vagy ma­giln érdekről, de legfontosabb közérdekről, emberek életéről van szó s a főorvos ur kívánatára adatokkal nagyon szívesen szolgálnak Csorváson igen sokan, me­lyek állításaimat kétségtelenül beigazol­ják. „Magdus" ügyes és csinos leány arra, hogy a kenőcsöket a patikárus ur uta­sítása szerint és kedvére keverje, de nem engedhető meg az, hogy a szoba­leány okleveles gyógyszerészként szere­peljen. Nem gondolja gyógyszerész ur, hogy önnek nincs rendjón a szénája ? A maga portáján kellene rendet előteremteni, a máséra csak akkor bekopogtatni s ott ren­dezkedni, ha arra alapos ok is van ! ? ... Szólnom kellene még Tábit napra­forgószerü politikai elveiről ós szereplő­seiről, amelyek abban összpontosulnak : Le a grófokkal! Le a papokkal! Le a vagyonos osztálylyal!. .. Nehogy azon­ban ezen urak figyelmét az ő hétköznapi személyére láttassam irányítani, jobb lesz arról most nem beszélni; hiszen nagyon kis pont, bármennyire is akar szerepelni, s meg vagyok győződve, hogyazok az urak szereplését figyelemre sem méltatják. Nyilvánosságra nem szívesen hoz­tam ezeket, de nem engedte meg igaz­ságérzetem ezeket elhallgatni azon sok alaptalanul támadó közlemények után, melyek az általa fentartott lapban mind­gyakrabban napvilágot látnak. Figyelő. Vásári esetek. Csabán, a jelenlegi őszi vásár szo­kottba legforgalmasabb ós legnépesebb lenni. Ilyenkor már a gazdák és mezei munkások is felszabadulnak a szokásos kötelezettségek alól s tulajdonkópen ők cúnálják a vásár élénk forgalmát. Ha a forgalom ólónk, természetszerűleg az incidensek száma is szaporodik. Alább adunk egy pár jellemző vásári esetet. Mikor a kupec részeg. I s z a 1 y János uram becsületes kupec ember, már amennyire ezt a kupecekről el lehet mondani. Nem akar ez egyáltalában minden kupecre nézve sértés lenni, nem is lehet, csak az általános közfelfogásnak a kife­jezése. A kupecekről ugyanis az az általános vélemény, különösen, ha cigá­nyok, hogy nem igen szeretnek és szok­tak igazat mondani. Iszaly uram a pén­teki marhavásáron, ugy látszik, jó vá­sárt csinált, mert még a vásártéri „Va­dász" cimű korcsmában felöntött a lőréből a garatra. Virágos hangulatban érkezett ki délután a vasúti állomásra, hogy hazautazzék a falujába, Méhkerékre. A harmadik osztályú étteremben foly­tatta az ivászatot, úgyhogy tökéletesen berúgott. A berugással együtt szokott járni a virtuskodás is. Iszaly uramban oly magasra ágaskodott a kuruc vér, hogy belekötött mindenkibe. Ordított, lökdösődött, káromkodott. Olyan ribil­liót csinált az ipse, hogy elő kellett hivni az állomáson posztoló rendőrt. Erre még dühösebb lett. — Nekem nem parancsol maga! — ordította vad káromkodások közepette és nekirontott a rendőrnek. A jelenlevő utasok segitsógóvel mógis sikerült Iszaly uramat betuszkolni egy harmadik osz­tályú kocsiba. Ott meg az utasokra tá­madt. Szidta mindet, mint a bokrot. A vonatvezető kénytelen volt az állo­másfőnököt odakérni lecsillapítására, de a dühöngő, részeg alak azt sem respek­tálta. Ő előtte nem létezett ur akkor. Újra igénybe kellett venni a rendőr se­gedelmét, de az sem használt semmit. Olyan csetepaté támadt, hogy ritkítja párját. Nagynehezen sikerült végre két idegen csendőr segitsógóvel lefülelni Iszaly uramat és beszállítani a község­házára. Szombatra aztán kialudta má­morát. A főszolgabíró 10 korona pénz­büntetésre ítélte ezért a kis halandért. Tehát Iszaly uram elég olcsón menekült. Még máskor is képes lesz megcsinálni ezt a komédiát. * A kis szökevények. A vásártéri Grünberger-fóle italmó­résben mulatott pénteken három csabai parasztlegény. A múlatás, tót szokás szerint, pálinka mellett folyt. A nagy­reményű fiatalok kéregettek ós hajto­gatták egyre-másra a finom gabonalevet és hamarosan is becsudálkoztak. A tu­lajdonos gyanutlanul hordozta nekik az italt. Egyszer aztán felállott a társaság es távozni készült. A tulajdonos elébök állott: — Mi lesz a fizetéssel? — Mennyire rug ? — kérdezték tán­torogva a legények. — Az összes négy korona. — Megkapja, csak kimegyünk egy kicsit. A mint kimentek, azonnal felkaptak egy kocsira, közé vágtak a lovaknak és sebes vágtatva iramodtak befelé a vá­rosba A tulajdonos utánuk. Vágtatás közben a lovak megvadultak, ugy, hogy az anélkül is népes főtéren veszélyez­tették a forgalmat és biztonságot. Nagy nehezen sikerült egy pár rendőrnek megfékezni a nekivadult állatokat, ame­lyekkel részeg gazdáik semmit sem tö­rődtek. Nagy csoportosulás támadt ha­marosan. Lihegve odaérkezett nemso­kára a tulajdonos is, akinek szégyen­szemre kénytelenek voltak az ital árát kifizetni a kis szökevények. A rendőr­ség- kihágás miatt feljelentette őket a szolgabiróságnál. * Zse^elés. Vásárok alkalmával ez a leggyako­ribb bűntett. Még eddig, szerencsére, nem sok dolga akadt a rendőrségnek az ilyen zsebelőkkel. Mindössze egy panasz törtónt. Z a h o r á n Jánosné, erzsébethelyi asszony zsebéből vará­zsoltak ki pár koronát. A gyanú két cigányasszonyra irányul, akik vásárkor különös előszeretettel keresik fel Csabát, beleelegyednek a tömegbe ós foszto­gatnak zavartalanul. Még nem bizonyult ugyan rájuk a tettesség, de nagyon valószínű, hogy ők a bűnösök. Nagy­vásárkor tehát nem rossz gondolat volna a népesebb helyeken táblákat felállítani a „Gare aux voleurs!" mintájára, azzal a felírással: óvakodjunk a — cigány­j asszonyoktól! SZÍNHÁZ — Nádasy színtársulatának bemutatko­[ zása. Csütörtökön vette kezdetét a csabai | szini-idény, sokkal korábban, mint a í hogyan a közönség a szinházbajárást i szereti Sajnos, az a kicsi, a szinmüvé­szetet pártoló közönség is inkább a 1 hosszú, téli estékre óhajtja a színiéiő­; adásokat. Hogy a bérlet mégis kielégítő ' arányban sikerült, azt annak kell be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom