Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-10-24 / 85. szám

266 BÉKÉS3TEGYE1 KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 okt. 17. nak és érvényesülésének egyik fontos feltétele, hogy magyarul tudjon. De ha ez igy van, amit még a Bórok és a velük egyformán gondolkozók sem fognak kétségbe vonhatni, honnan veszik maguknak a lelkész urak azt a vakmerőséget, hogy híveiknek életbevágó [érdekei ellen törjenek, azon híveik érdekei ellen, akiknek adófilléreiből élnek ? Hogyan merészelik a hívek pénzén fentartott iskolában a híveknek annyira szükséges magyar nyelv tanítását elhanyagolni ? Akiknek a magyar nyelv és kultura nem rokonszenves (de a magyar Alföld kenyere jó), azt szokták mondani a magyar nyelv gondosabb tanítását szorgalmazóknak, hogy nem szabad semmit erőszakolni. Hanem persze ők a semmi alatt csak a magyar nyelv tanítását értik. Ugy tesznek, mint az egyszeri üldözött betörő, aki maga is tolvajt kiállt, hogy a figyelmet magáról elterelje. Erőszakos magyarosítást kiabálnak, hogy az alatt ne vegyük észre, hogy ők erőszakkal tartják vissza híveiket a magyar nyelv megtanulásától, mint azt Tótkomlóson is látjuk, hol az 1900-iki népszámlálás adatai szerint a lakosság nagyobbik fele éppen semmit sem tudott Jmagyaruí. Pedig, hogy akar magyarulftanulni, mutatja a hivatkozott hiradás. És ha legalább valami értelme volna a magyar művelődéstől való eme irtózatnak. Mit akarnak vele a lelkész urak ? Kinek akarnak vele használni ? A híveknek nem, mert ezeknek éppen ártanak vele, Vagy azt a lehetetlenséget akarják vele, hogy e nyelvszigetek ki ne magyarosodjanak ? Ha ezt akarják, csak korlátoltságukról állítanak ki bizonyítványt. Ezt a folyamatot legfeljebb valamivel lassíthatják akadékoskodásaikkal, .de fel nem tartóztathatják. Eljárásuk tehát nemcsak hogy rosszhiszemű és híveikre káros, még nevetséges is. S az eredmény is egészen más lesz, mint amit elérni óhajtanak. A tótkomlósihoz hasonló esetek mindenkit meg fognak győzni arról, hogy az oktatás fontos feladata nem hagyható tovább ily megbizhatlan kezekben s móg az egyház legbuzgóbb hivei is kénytelenek lesznek az egyházak iskoláinak állami kezelésbe vételét követelni. Réthy Béla. A csabai felső kereskedelmi iskola ügye. Mit határozott a közgyűlés ? Azt a kérdést, hogy Csabán, a tiszántúli Nagy-Alföld hatalmas részének e gócpontjában, felső kereskedelmi iskola állíttassák fel: tudvalevőleg a „Békésmegyei Közlöny" hozta felszinre először. Azóta mindig kardoskodott, agitált mellette. A folytonos sürgetésnek és ! agitációnak most már meg is van az az örvendetes eredménye, hogy az erre , leghivatottabb fórum, a kópviselőtestü- i let is foglalkozott csütörtöki közgyülé- j sén vele és benne határozatot is hozott. | Ez a határozat minden tekintetben méltó egy komoly ós hivatása magaslatán álló j erkölcsi testülethez, mert azt bizonyítja, | hogy Csaba vezetősége tudatában van ez intézmény nagy szociális, közgazda- ' I sági és kulturális jelentőségének s hogy a község fejlődósét igazán szivón viseli. Nagyon sokszor hangoztattuk és fejtegettük már, hogy Csabán egy felső kereskedelmi iskola olyan fejlődési fokot érne el, amilyenre talán Budapesten í kivül sehol sincs példa az országban. Nagy kiterjedésű vidéke van, vasúton minden oldalról könnyen megközelíthető s az a közel 20 középiskola, mely közelebbi ós távolabbi környékén helyet foglal: csak ugy ontaná belé a növendékeket. A. cikkeink nyomán keletkezett akcióra kissé bénitólag hatott az a körülmény, hogy a kultuszminisztérium , illetékes ügyosztályában igen kedvezőtlenül nyilatkoztak az ügy iránt érdek- j lődők előtt. Kategorice kijelentette az ügyosztály vezetője, hogy sem Csaba, sem Orosháza hasonló irányú kérelme nem talál teljesítésre, mert a minisztériumban már sokallják a felső kereskedelmi iskolákat. E kedvezőtlen kijelentés dacára is nagyon helyes, hogy az akció nem aludt el s hogy most már felemeli szavát a képviselőtestület, még pedig olyan módon, hogy az elől sem a vallás- és közoktatásügyi, sem a kereskedelmi minisztérium nem zárkózhatik el. A nagyfontosságú ügyre vonatkozó tanácsi javaslatot K o r o s y László főjegyző adta elő. Bevezetésül hivatkozott id. Kocziszky Mihálynak a mult közgyűlésen tett interpellációjára, amelynek nyomán került a kérdés most tárgyalásra a képviselőtestületben. A javaslat szerint feliratot kell intézni ugy a kereskedelmi, mint a kultuszminisztériumhoz, melyben a felső kereskedelmi iskola felállítása kérelmezendő. Korosy László felolvasta a terjedelmes kérvényt is, mely igen körültekintő ós bő indokolással ajánlja a miniszterek figyelmébe a felső kereskedelmi iskola felállítását. Nem uj teherként akarja a folyamodvány a csabai felső kereskedelmi iskolát az állam vállára hárítani, de igen helyesen utal arra, hogy sok helyen növendék nélkül szűkölködnek a felső kereskedelmi iskolák s egy ilyen néptelen intézetet kell ide áttelepíteni, ahol fennmaradása ós fejlődése jobban biztosítva van, mint bárhol másutt az országban. Fontos része a kérvénynek az is, mely arra hivatkozik, hogy amennyiben a kérdésnek fenti megoldása sem» volna lehetséges, a minisztérium engedélyezze egy községi Jelső kereskedelmi iskola felállítását és adja meg számára a nyilvánossági jogot. A községi kei'eskedelmi iskola létesitóse érdekében a község áldozatokra is hajlandó. Ez az áldozat nem is lenne tetemes, mert a polgári fiúiskola hatalmas uj épületében bőven lenne hely az iskola számára ós azzal kellene kapcsolatba hozni. Az évi kiadások ilyképen mindössze 4250 koronát tennének ki a tervezet szerint, melynek fedezetéül 4200 korona évi bevétel szolgálna. Alig számbavehető összeget: 50 koronát kellene tehát a községi pénztárból fedezni. A fentebbieKben ismertetett javaslatot ós kérvényt a képviselőtestület egyhangú lelkesedéssel fogadta ós hozzájárult ahhoz az előterjesztéshez is, hogy szükség esetén küldöttség fogja a kérvényt a két miniszterhez eljuttatni. A kataszteri kiigazítás. Országos bizottság, megyei bizottság. Mult szán unkban a közigazgatási bizottság hétfői ülésén felhangzott interpelláció és az arra adott válasz alapján egy cikket közöltünk, mely szemrehányással illette a vármegye vezetőségét, mert idejében nem tett lépéseket abban az irányban, hogy az országos kataszteri bizottság tagjai között békésmegyei képviselő is szerepeljen. Azóta meggyőződtünk arról, hogy a vármegye vezetőségét nem illetheti gáncs semmiképen s hogy a közigazgatási bizottságban elhangzott interpelláció ós válasz csak tévedésen alapult. Tudvalevőleg a törvényhatóság májusi közgyűlésén elhatározta, hogy felir a pénzügyminiszterhez oly célból is, hogy Bókésmegye az országos földadó-bizottságban legalább egy taggal képviseltessék. A törvényhatóságnak ez a felirati kérelme a pénzügyminiszterhez az akták tanúsága sze| rint még junius hó 9-én felment, igy I tehát a törvényhatóság határozata móg junius 9-én végrehajtatott. Válasz azonban a minisztérium részéről móg mai . napig sem érkezett s mint a jelek mutatják, még eddig foganatja sem volt, amennyiben a képviselőház által kedden választott föladó-bizottsági tagok között békésmegyei képviselő nem szerepel. Mult számunk cikkének a vármegye vezetőségére vonatkozó részét szükségesnek tartottuk tehát az igazság szempontjából a fentebbiekben helyreigazítani. De lehetséges, sőt bizonyosra vehető, hogy Békésvármegye kérelmét — ha már az országgyűlés nem tette — a pénzügyminiszter fogja honorálni olyi képpen, hogy vagy a főrendiház által vá| lasztandó, vagy az általa kinevezendő bizottsági tagok között fog szerepeltetni bé1 késmegyeit. Hogy ez megtörténhessék, nem lenne nézetünk szerint fölösleges dolog ismételten felirni hozzá és emlékeztetni a múltkori törvényhatósági határozatra. Itt kell megemlékeznünk arról, hogy a pénzügyminisztertől most leirat érkezett a törvényhatósághoz, melyben felhívja, hogy a legközelebbi közgyűlésen alakítsa meg a vármegyei földadó-bizottságot. A leirat szerint a vármegyei földadó-bizottság 12 rendes és 12 póttagból áll ós akként állítandó össze, hogy benne képviselve legyenek ugy a nagy- mint a közép- és kisbirtokosok is megfelelő arányban. A földadó-bizottságba nem megyebizottsági tagok is beválaszthatók. A földadóbizottság elnöke 20 korona, tagjai pedig 10—10 korona napidijat kapnak működésűk alatt. Utazás esetén vasúton az első osztályban mennek, ha pedig kocsira van szükség, 50 fillér kilométerpénzt kapnak. Ezt a bizottságot a vármegye decemberi közgyűlésén fogja megválasztani. A miniszter leiratában utasítja a vármegyét arra is, hogy a közgyűlési meghívóban külön fel kell hivni e fontos dologra a megyebizottsági tagok figyelmét. Az országos földadó bizottsági tags 'g ügyében — amint már egyik előző számunkban emiitettük is — a Békésvármegyei Gazdasági Egyesület is felírt a pénzügyminiszterhez, ugyancsak felirta amit pénzért lehet venni) nagyon könynyen eltereli a figyelmet a mélyebb értékektől. A valóság az, hogy a mi modern társadalmunk tele van a olyan pénzzel, melynek ember kell". A pénzerős szerző és a pénztelen proletár — ez a mi jelen társadalmi rendünk „ember eredménye". „Emberek, kiknek szükségük van pénzre" és „pénz, melynek szüksége van emberekre", ezek a főpontok. Ezek között vannak átmenetek ós kivételek; de mindég visszatérünk a proletárokra és a pénzemberekre, mint két typikus alakra, kik mindketten bizonyos tekintetben emberroncsok. Ha látni akarjuk, hogy mi módon alakulnak át az emberek átlagemberekké közöttünk, csak rá kell mutatni a növekedő bizalmatlanságra és embergyülöletre. Az emberek nem biznak többé egymásban. Ez a különös bizalmatlanság egymás iránt a valóságban nem egyéb, mint a modern ember önkéntelen beismerése, hogy az emberértékek lemenő irányzatban vannak. A bizalmatlanság ós megvetés gyorsítja a hanyatlást; mert a bizalmatlanság lefelé taszítja az embert Ez oknál fogva — és még más ok miatt is — a jelenben nemcsak pénzkrizisben leledzünk — az még csak hagyján ! De sokkal komolyabb a mi ember krizisünk. Oly kevós ember ma, akinek teljes valutaórtéke volna ós oly sokan vannak azok, kiknek értéke, szelíden szólva, pari alatt áll. Miként segítsünk ezen a bajokon ? Némelyek azt mondják: a pénzt kell másként felosztani. A pénz helyesebb felosztásával segítsünk az embereken. Van ebben is igazság. Ha az embernek nincs emberhez méltó helyzete, nem csodálkozhatunk azon, ha az emberi móltóság kárt szenved. Szivünk óhaja legyen az, hogy elősegítsük azon szociális reformokat, melyek lehetövó teszik, hogy minden ember munkát kaphasson és munkájából emberhez méltóan élhessen. Milyenek legyenek ezen reformok, arra közelebb reá nem térhetek. Ez egy oly tér, amelyen nekem nincs szakismeretem. Csak azt akarom mondani: a legboldogabb szociális háttór egy tiszta és egészséges emberi életre nézve kétség telenül: saját othon, tulajdon földön. Ez adja a legegészségesebb phizikai fel tételt, a legjobb munkaalkalmat, a legtisztább szórakozást — és mindenek felett állandóságot ós gerincet jelent ez az egyes ember egész létében, szemben az örökös vándorlással és költözködéssel. A nyaralótelepek építésének mozgalma egy egészséges ós örvendetes mozgalom. De ez a mozgalom még nem hatja át elég mélyen a társadalmat, ezt még jó értelemben szólva demokratizálni kell. A nagy városok szegény laktanyáit ki kell üríteni, a nagy (tul nagy) földbirtokot el kell darabolni. Ezt mind meg lehet valósítani a Henry George által javasolt földjáradékkal. Valamit ilyen irányban meg lehet kísérelni. Azután meglehet valósítani is kellő tapintattal, körültekintéssel ós igazságérzettel. Természetesen a megvalósítás folyamán olyasmi is elmehet, amit szeretnénk megtartani. A nagy földbirtoknak van történelme, szépsége, idylje; ami engemet illet, azt hiszem, minden ellennézet dacára, hogy nagy jelentőségük van a társadalom gépezetén. Védelme volt ez oly értékeknek, melyek nélkül i a társadalom nem lehet el. De ha szükséges az, miszerint szaporítsuk a tulaj- I don otthont a tulajdon földön, ugy ór- | vényesülnie kell más tekintetnek. A személyes értékek a legmagasabb értékek. Nekünk edződni kell ahhoz, hogy ne bánkódjunk a reformok miatt, móg ha nagyon mélyrehatók is azok, ha csak abszolút igazságosak. A félig igazságos, a sántikáló reformok azok, amelyek szerencsétlenséget és keserűséget okoznak. Ha nem jönnek reformok, majd jön a forradalom, erre jó mindég emlékezni. Megengedem tehát, hogy a pénz jobb elosztása előmozdítaná az ember emberi értékét. De ez magában nem elég. Az ellenkező éppen oly igaz: csak az ember felemelésével lesz a pénz elosztása helyesebb. Azok, akik mindent a pénz elosztásától várnak, csalatkozni fognak. Különösen, ha oly módon küzdőnek a helyesebb pénzelosztásért, hogy harcmodoruk által napról-napra durvább lesz az ember ós vészit einberórtékéből. Megnehezítik igy minden igazságos reform keresztülvitelét; mert ahol a durvaság terpeszkedik, ott nincs alkalmas talaj az igazságosságra. Igy mindig kisebb a kilátás arra, hogy igazságos reformokkal meg lehet oldani a modern társadalom nehézségeit; mert minél kisebb mint ember az átlagember, annál nehezebb pusztán külső jóléttel emelni az embert. A leromlott emberfaj hamar semmivé teszi a jobb külső módot is — s igy megint ott vagyunk, ahol voltunk. A szociális helyzetjavitást nem lehet igazán keresztül vinni, hacsak egyidejűleg nem emeljük az ember szólásmódját ós lelkiismeretét. És itt ez vonatkoztatandó elsősorban a vagyonos osztályra. Mivel anélkül, hogy tagadnánk, miszerint I sok emberi nyomornak maga az ember az oka, mégis igaz marad az, hogy I azért van oly „sok ember pénz nélkül", mivel sok-sok a pénz „ember nélkül". A pénz hatalom; minél nagyobb egy ember hatalma, annál fontosabb, hogy az illető ember is legyen. A legmélyebb probléma e jelen nehéz helyzetben nem az: miként reformálhatjuk társadalmunkat ? Hanem az : miként reformálhatjuk önmagunkat ? Nem az a kérdés: miként szerezhetek sok pénzt ? Hanem az: miként emelhetem emberi értékemet ? A válasz természetesen attól függ, hogy mit tekintünk mi igazán emberinek az emberben. És e tekintetben nálam nincs semmi kétség. Utalok ama ótestamentomi mondásra ott a prédikátorok könyvében : „Az örökkévalóságot Isten a szivökbe helyezte". ' Isten sokat helyezett az emberi szivbe, sok csodálatos tehetséget és képességet; ő helyezte el ott az örökkévalóságot is. Az örökkévalóság érzete képezi az emberi lót drága gyöngyét. Ez az, amely engein igazán emberré tesz. Ahol az örökkévalóság érzetét erőszakosan elnyomják, vagy ravaszul elaltatják, ott a dolog megboszulja magát. Ez az érzés átváltozik életuntsággá. Innen ered az a tragikum az ember életében, hogy elnyerni akarva a világ javait, letapossa az örökkévalóság érzetét lelkében s egyidejűleg megsemmisíti a képességét arra, hogy élvezhesse azt, amit elnyert. Ez egy taposó malom, amelyben sok ember élete elpusztul; az élet egyik felében félretolják az örökkévalóság érzetét, hogy pénzt szerezhessenek; az élet másik felében hiába kísérlik meg pénzük élvezetét, mert az örökkévalóság érzete már nincs meg. Az ő pénzhajhászatukat felváltja az ólvhajhászat; ós igy élvezetük utóvégre is nem más, mint az

véletunottság sikertelen öngyilkossági kísérlete.