Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-10-21 / 84. szám

4 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 okt. 31. A Mami Közlöny" táviratai. Koronatanács Bécsben. A nagy érdeklődéssel kisért koro­natanácsot megelőzőleg, szerdán dél­előtt Andrássy Gyula belügyminiszter jelent meg audiencián a királynál, ahol körülbelől háromnegyed óráig tartóz­kodott. A kihallgatással kapcsolatban különösen magyar körökben az a hír terjedt el, hogy a király Andrássyt már meg is bizta kormányalakítással. Illetékes helyen későbben kijelentették, hogy a hir teljesen alaptalan. A koronatanács délután 1 órakor vette kezdetét. Egy óra előtt 5 perccel már mindnyájan együtt voltak a mi­niszterek a Hofburg várótermében. Pont 1 órakor bevonultak a király dolgozó szobája mellett levő terembe, melynek közepén hosszú zöld asztal nyúlik végig. A király jobbján Wekerle Sándor ült, szembe vele pedig Márffy Albin államtitkár, ki a jegyzőkönyvet vezette. Nagy érdeklődés kisérte a korona­tanácsot. A magyar és osztrák újság­írók nagy tömege várakozott a Burg kapujánál. Általános meglepetést keltett, mikor pont fél 2 órakor feltűnt We­kerle hatalmas alakja. Csodálkozva mondogatták: — Beh rövid volt a tanácskozás! A miniszterek a Burgból a Bank­gassei magyar házba hajtattak s ott fogadta Wekerle az újságírókat, akik előtt a következő kijelentést tette: — Csak annyit mondhatok az urak­nak, hogy döntés nem történt Őfelsége sorjában meghallgatta az én és mi­nisztertársaim véleményét a kibonta­kozásra vonatkozólag. A pártvezér­miniszterek természetesen pártjuk ál­láspontjáról is tájékoztatták őfelségét. Őfelsége kijelentette, hogy a döntést későbbre halasztja. Kért aztán ben­nünket, hogy ideiglenesen még tovább vezessük az ország ügyeit. Megnyugtatólag hathat Wekerlének az a kijelentése, hogy a király hatá­rozottan a válság alkotmányos megol­dása mellett van. Megőrült mérnök. Budapestről jelentik: Pártos Gyula mérnök, aki a mult óv tava­szán Marosludason agyonlőtte G i a c o­m u z z i katonatisztet, szerdán délelőtt beszállították a lipótmezei őrültek házába Bleriot-anekdóták. Repülés után. \ — Külön fővárosi tudósítónktól. — Budapest ós a fél ország ma is a Bleriot-láz rabja. A csodatevő francia valósággal tönkre repülte az embereket és az ő felejthetetlen vasárnapja csak humorban annyit termelt, hogy egy-egy savanyu német élclap hónapokig elólde­gélhetne belőle. Összeszedtünk egypárat a kitűnő anekdótákból és alább lekö­zöljük a Bleriot-nap emlékére. (Blériot; és az Isten). A nagy vasár­napon az Üilői-utat egészen Bleriotnak foglalta le a közönség. Mutogatni lehe­hetett az olyan embert, aki aznap az Üllői-uton befelé igyekezett és nem ki- j felé rohant, mint az őrült, hogy el ne j szalassza a nagyszerű élvezetet. A villa- j mos-mfegállóhelyeken óriási tömegek- j ben csődült össze a közönség és ha a kocsi, csudák-csudájára, egyetlen szabad helylyel érkezett, megverekedtek érte a türelmetlen emberek. A sok tizezer közt, persze - a jó nép soraiból ­akadt olyan is, aki nem értette a bor­zasztó tülekedést és izgalmat. Egy to­longó csoport közelében megszólítja egy faluról jött asszony a másikat: —i Mondja mán, néném, miért van ez a nagy tolongás? — Hát kelmed nem tudja — csodál­kozik a másik — valami francia fölszáll ott kinn, a gyakorlótéren. Odaigyekszik ez a sok nép. — Fölszáll ? Embörféle ? — Ütődik meg most már még jobban a falusi néni. — Föl az, kérem, valósággal szál­long a levegőben — erősiti a másik. Most már kénytelen elhinni a csu­dálatos dolgot, de megilletődve hozzá­teszi : — Mög is veri az Isten! (Madame Klotild). Alighogy Blerio­tók megjelentek a repülés színhelyén, az udvari páholyból egy százados sietett a nagy franciához, tudtára adva, hogy Józsej főherceg őfensége még a fölre­pülés előtt látni kivánja. — Mindjárt jövök - válaszolt Blé­riot. Kis idő múlva meg is jelent az ud­vari páholyban, de nem egyedül, hanem a felesége társaságában. Élénk beszélge­tés fejlődött ki, amelynek során Blériot felesége folyton igy szólította Klotild főhercegasszonyt és'a többi főherceg­nőket : — Madame! A főhercegnőket tán nem is érin­tette kellemetlenül a polgári izü meg­szólítás, de a háttérben borzasztó ide­gesen feszengett a főherceg mellé vezé­nyelt kapitány és majdnem keresztett vetett, látván az udvari etikettnek lábbal tiprását. Mikor Blerioték eltávoztak, nyomban fölkereste őket ós udvariasan figyelmeztette a nagy francia feleségót, hogy őfelsógeik cimie: Altesse, magya­rul : Fenség. Később, a búcsúzáskor újra megje­lentek Bterioték az udvari páholyban, Bleriotnó gúnyos mosolyt vetett a kapi­tányra és a legelső alkalommal újra igy szólította meg Klotild főhercegasszonyt : — Madame! Blerioték különben meglehetősen egykedvűen fogadták azt a tyrteuszi ünneplést, amiben részük volt. Úgy lát­szik, már megszokták az ilyen ováció­kat. Mikor a repülő-bajnok automobilja befutott a gyakorlótérre, apró cédulák­kal árasztották el a gépkocsit, amelyen ez állt: i'ive Blériot! A francia mosoly­gott, kivett a zsebéből egy névkártyát és a hozzá legközelebb álló embernek átnyújtotta. A kis fia névkártyája volt. * (Ivánfy ötlete) A Nemzeti Szinház nagy művésze, Ivánfy Jenő, még a re­pülés előtt mindenáron beszélni akart Bleriot-val. Agyában egy kitűnő ötlettel, megleste az Üllői-uton a 980 as számú vörös automobilt, amelyről mindenki tudta, hogy Bleriotó. Mikor az auto­mobil a közelébe ért, hirtelen odarohant és rákiáltott a soffőrre: — Megállj! Én a Matin kiküldött tudósítója vagyok! Kifogástalan francia nyelven mon­dotta ezt Ivánfy, aki tiz évig ólt Páris­ban ós nagyszerűen beszél franciául. Blériot jól hallotta a fölszólítást és oda­szólt a soffőrnek, hogy álljon meg. Ivánfy meghatottan hozzálépett s újra ékes francia nyelven ezt mondta: — Bocsánatot kérek, én nem va­gyok a Matin tudósítója, a magyar Nemzeti Szinház művésze vagyok. Ég­tem a vágytól, hogy lássam a legna­gyobb franciát és kezet szorítsak vele. Bleriotot meghatotta a dolog, meg­ölelte Ivánfit ós boldogan mondogatta: — Köszönöm, édes barátom! Drága barátom ! Hosszasan szorongatta a művész kezét, aztán folytatta útját kifelé — re­pülni. ÚJDONSÁGOK. — Időjárás. Az országos központi Időjelző ál­lomás mai jelzése szerint változás nem várható. — Egy alezredes kitüntetése. Említet­tük már lapunkban, hogy a király R e z­nicsek Emil alezredest, a 101. gyalog­ezred második zászlóaljának parancsno­kát, negyven évi kitűnő katonai szol­gálata elismeréseül a Ferenc József lovagrend-keresztjével tüntette ki. A legfelsőbb hadúr e kitüntetését nagy katonai ünnepségek között szerdán reg­gel 9 órakor tűzte a népszerű alezre­des mellére bélavári Fekete vezér­őrnagy, aradi katonai parancsnok. A lak­tanya udvarán teljes díszben a zászlóalj tisztikara, legénysége, négyes oszlop­alapot képezve várta a parancsnokot ós a vezérőrnagyot. Megérkezésük és a szokásos tisztelgés után Fekete vezér­őrnagy hosszabb beszédet intézett Rez­nicsek alezredeshez, kiemelve katonai erényeit, érdemeit s mellére tűzte a lo­vagrend jelvényét. A kitünteti, megkö­szönve a király kegyét, kijelentette, hogy hű szülgálattal a király és a haza iránt, akarja magát érdemessé tenni. A zászló­alj diszelvonulása után, a tisztikar tisz­telgését fogadta az alezredes, délben pedig a vezérőrnagy tiszteletére ebéd volt a tiszti étkezőben. — Házasság. Weisz Lipót csabai posztónagykereskedő, kedden délután vezette oltárhoz a csabai izr. templom­ban G r a b Laurát, Weisz Éliás, marhanagykereskedő nevelt leányát. — Eljegyzés- Szabó Gábor, békési kereskedő Román-Bogsánban eljegyezte R o s e n t h a 1 Matildot. — Megsemmisítették a békési pap­' választást Annak idején megírtuk, hogy : a békési református egyházközség a Vincze Ödön elhalálozásával meg­ürült második lelkészi állásra Ny á­r á d y Lászlót választotta meg, ki hosz­szabb ideig működött káplánként Béké­sen. A választás igen szenvedélyes volt és nagy hullámokat vert. Az ellenpárt meg is felebbezte a választást arra való hivatkozással, hogy Nyárády a válasz­tás kiijása előtt alig egy hónappal a mócsi eklézsia választását már elfogadta s ott egy évet sem töltvén el, nem volt joga a törvény értelmében Békésre pá­lyázni. Az egyházi biróság helyet is adott a felebbezésnek, amennyiban Nyá­rády választását megsemisitette, őt az ujabb választásból kizárta s a választá­sával ós a vizsgálattal felmerült költsé­gek megfizetésére kötelezte. Elrendelte továbbá, hogy illetékes hatósága részé­ről a fegyelmi eljárás ellene elrende­lendő, kimondotta végül a biróság, hogy az uj választáskor csakis a régi pályázók választhatók. Békésen tehát újból kezdetét veheti a korteskedés. — Halálozás. T a f 1 e r Bernát, volt medgyesegyházai termény-nágykeres­kedő, Zentán, élte 78-ik évében elhunyt. Mócsi Mihályi szarvasi tanítót sú­lyos csapás érte. Felesége, született Ben­cur Mária, 40 éves korában, hétfőn el­hunt. Mezőberény község ambiciózus, fiatal adóügyi jegyzője: Forgács Lajos akit nem rég választottak meg kedden este meghalt, 29 éves korában. Az élete delén elhunyt fiatal jegyző tragikus sorsa élénk részvétet keltett mindenfele — Tótkomlós magyarosodik. Tótkom­lós községnek, mondhatni, legrosszabb híre van a vármegye tótajku községei között a magyarság szempontjából. Pán­szlávizmussal szokták vádolni, amire egyébként okot is szolgáltatott néhány tülekedni szerető ember kellemetlenke­dései miatt. Pedig Tótkomlós lakossá­gában élénk érzék van a magyarosodás '^ánt. Ha más nem, fényesen bizonyítja az is, hogy a mostani tanév elején meg­nyílt állami elemi iskolába négyszáznál több tanuló iratkozott be. Tekintettel arra, hogy Tótkomlóson tisztán tót­nyelvü felekezeti iskolák is vannak, ez eredmény mindenesetre örvendetesnek mondható. M i k 1 e r Sándor kir. tanfel­ügyelő, látva ezt a fóny9S eredményt, már felterjesztéssel is fog mihamarabb élni a kultuszminiszterhez az iskola to­vábbfejlesztése érdekében. A kultusz­miniszter bizonyára nem fog elzárkózni a tanfelügyelő kórelmre elől, hiszen a tótkomlósi állami iskola minél népe­sebbé tótele érdeke a magyarságnak. — A munkások segítése. Az idei, két­ségbeejtően gyönge termést legfőképen a legszegényebb néposztály, a mezei munkásnép érezte meg. A munkaalkalmak hazonlithatatlanul megkevesebbedtek a mult évihez képest. Még azok is, akik dolgoztak, sokkal kevesebb részjuialókot kaptak, mint máskor. Nem volt termés s a gazdák nem adhattak. Ennélfogva nagy nyomorúságnak néznek elébe a mezei munkások. D a r á n y i Ignác földmivelósügyi miniszter, akinek humá­nus gondolkozása ós nagy szociális ér­zéke kétségbevonhatatlan, tőle telhető­leg igyekszik a szegény nép nyomorán enyhíteni. Egyebek közt átiratban ke­reste meg a kereskedelmi minisztert, hogy a folyamatban levő, nagy tervbe vett állami ut- ós egyébb építkezéseknél nyújtson munkaalkalmakat a mezei mun­kásoknak. A kereskedelmi miniszter most leiratban kereste meg Békósvármegyét is, hogy a földmivelósügyi miniszter átirata szellemében intézkedjék ós alkal­mazza az építkezéseknél a mezei mun­kásokat. Az alispán a miniszteri leiratot , foganatosítás véget áttette az államépité­szeti hivataihoz. — Lemondott segédorvos. A gyulai vármegye közkorházában örökösek a segédorvos változások. Csak nemrégen adtunk hírt egy csoportos lemondásról és egy csoportos kinevezésről s most ismét hasonlóról kell hirt adnunk. Dr. Kiss Béla korházi segédorvos ugyanis bejelentette állásáról való lemondását a főispánnak. A főispán a lemondást el­fogadta. — A gőzgépkezelők és kazánfűtők vizs­gáló bizottsága október 24-ón Aradon képesítő vizsgálatot tart. A vizsgázni akarók kellően felszerelt kérvényeiket a m. kir. iparfelügyelőséghez Arad, Tö­köli-tór 6. B. I. emelet nyújtsák be. — A szanatóriumi gyüjté3. Mint már megírtuk a József főherceg szanatórium egyesület csabai fiókjí november else­jén jótékony célú gyűjtést rendez a róm. kath templomban és a temetőben. A csabai fiók ez ügyien október hó 23-án, szombaton értekezletet tart a vá­rosháza nagytermében délután 3 órakor. — Egy vasúti állomás libövitése. Em­lítettük utóbbi lapszámunkban, hogy a Máv. üzletvezetősóge a pusztaföldvári vasúti állomás kibővítésére helyszíni tár­gyalást tartott. Az állomásnak kibőví­tési munkálatai, két őrház és gazdasági udvar építkezése már folyik s azzal Gajdács János csabai kőművesmes­ter lett megbízva, illetve a versenytár­gyaláson ö nyerte el a munkálatot. Ha az időjárás ily kedvező marad, ugy azt még az idén befejezi. — Álláscsere. B e ke Géza közigazga tási kiadót ós P á 1 y i Leotin közigaz­gatási iktatót a vármegye alispánja saját kérelmükre kölcsönösen áthelyezte. — Elkészült közutak. A gyulai állam­épitészeti hivatal főnöke bejelentette a vármegye alispánjának, hogy az oros­háza-tótkomlósi és a tótkomlós-makói törvényhatósági közutak, melyek szin­tén szakaszai az épülő harmadik frans­verzális útnak, most már teljesen elké­szültek. Az alispán ennélfogva felterjesz­tést intézett a kereskedelmi miniszterhez hogy az utak átvétele iránt intézkedjék — A nemesi felkelés története. Meg­írtuk már, hogy Győrvármegye meg­íratta az 1809 iki nemesi insurrectió történetét. A mindenesetre érdekes tör­ténelmi mű megjelenhetésének elősegí­tése céljából Győrvármegye megkereste a társiörvényhatóságokat, -- közöttük Békósvármegyét is, — hogy a munkára fizessenek elő. A törvényhatóságok meg­lehetős számosan jelentkeztek, de a mű még most sem jelenhetik meg, mert a szükséges összegből 1000 korona hiány­zik. Győrvármegye most ezt az 10CD koronát úgyszólván össze akarja kol­dulni a töbLi vármegyéktől. Kérő levele elérkezett Békósvármegyéhez is, mely valószínűleg nem fogja teljesiteni a ké­relmet. Mindenesetre különös, hogy egy vármegye, melynek legelsősorban ér­deke és érdeme a történelmi munka megjelenése: megakad a legutolsó 1000 koronán ós egy krajcárt sem akar áldozni, hanem kunyorál, mint a koldus. Már csak ezért sem érdemes pártolásra a kórelem. Utóvégre ilyen terv végre­hajtásánál egy törvényhatóságnak tudnia kell, hogy mit csinál. — Kilenc éves tolvaj. Tulajdonképpen nem is tolvajlásnak lehet minősíteni az alábbi esetet, csak gyerekes kíván­csiságnak, illetve írigykedésnek. Tóth Ilonka kilenc éves gyulai kis leány hétfőn együtt játszadozott Klein Jenő gyulai izraelita kántor hasonló korú kis leányával. A kis Klein leány fülé­ben arany fülbevaló díszelgett s Tóth Ilonka irigykedve nézte az ékszert. Egyszer odaszól a pajtásának: — Mutasd meg a fülbevalódat. Még ón nem láttam olyat. A másik kis lány kikapcsolta azonnal és kevélyen átnyujlotta Tóth Ilonkának: — Nézd meg na. Neked ám nem lesz ilyen. Tóth Ilonka, mikor kezében volt az ékszer, azonnal elfutott, a kis Klein lány meg siránkozva ment haza ós el­panaszolta megrablását. Klein Jenő, aki Tóth Ilonkát nem ismerte, azonnal jelentést tett a rendőrségen, mely csak­hamar kézre is kerítette a kis tolvajt a fülbevalókkal együtt. Jelentést is tesz ellene kötelességszerűen, de a biróság bizonyosan nem indítja meg a büntető eljárást, mert a kis leány még alul van a büntethető koron. — A csavargónö. Elég fiatal, de vis­szataszító arcú lány állott szerdán a csabai rendőrség előtt. Styefan.y ik Ilonának hívják. Mikor kedve szottyan, cselédkedik, legtöbször csavarog ós lopja, ami kezeügyóbe akad. Igy kedden Dóczi Andrásnó lakásába hatolt be, ahonnan több ruhaneműt, párnát ós egy pár ci­pőt ellopott. E tárgyakon csakhamar túladott ós ment tovább. Az állomásnál levő cédulaházból is elemelt egy pár párnát. A tolvaj csavargónö ellen megin­dította az eljárást a rendőrség. Tarkaságok. Katonaság után. Igy, október közepe táján nagyon sok legény kerül haza katonáéktól. Igaz, hogy még többet visznek el. A hazakerültek természetesen nem tudnak eleget dicse­kedni. Lenézik azokat a hajdani pajtáso­kat, akik nem váltak be katonának, mert hát, kérem, ők műveltebbek. Három év alatt sok minden ragad a gyöngyélet fo­lyamán az emberre, különösen ha valami sarzsivá nevezik ki. Ezek már a civilben is különb megjelenésűek a hasonszőrű em­bereknél, sőt a beszédjük is váhsztékosabb. Ennek a „választékos" beszédnek ér­dekes példája következik alább.

Next

/
Oldalképek
Tartalom