Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-10-21 / 84. szám

2 BÉKÉS3TEGYE1 KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 okt. 17. Varga Antal körösladányi ós dr. L á n g Jenő nagyszénási községi orvosoknak juiott osztályrészül az a kellemetlen kötelesség, hogy más községekben kellett szolgálatot teljesiteniök. R e i s z Miksának 22 kor., Varga Antalnak 16 kor., Láng Jenőnek pedig 20 kor.-ra emelkedett a helyettesítés tartama alatt a fuvarköltség. Mind a három orvos a közigazgatási bizottsághoz fordult a saját zsebükből fizetett fuvarköltségek visszatérítése iránt. Zöldy János dr. tiszti főorvos hosszasabban foglalkozott a három kérvénnyel kapcsolatban a kérdéssel. Felhívta a bizottság figyelmét az 1908. évi XXXVIII. törvénycikk hiányos rendelkezéseire és kifejezést adott annak a szükségességnek, hogy ha a törvény nem intézkedik, akkor legalább a közigazgatási bizottságnak kell ideiglenes intézkedéseket tenni, mert az nem kívánható, hogy a helyettesítő orvosok minden helyettesítés alkalmával szaladgáljanak egyik fórumtól a másikig, hogy fuvardijukat megkaphassák. A bizottság helyesléssel honorálta dr. Zöldy álláspontját, mire ő előterjesztette határozati javaslatát, melynek lényege a következő : A helyettesítő orvosok minden utazásnál csak egyszer számithatnak fel fuvardijat. A távolság mindig a községházától állapittatik meg. A fuvardijak a községeket csak abban az esetben terhelik, ha a helyettesítő orvosok az általános közegészségügyi viszonyok megviszgálása, védhimlőoltás, vagy a fizetésképtelen szegények gyógykezelése céljából utaznak át a másik községbe. Ha e kötelezettségek teljesítésén kivül fize- < tésképes beteget is meglátogat, akkor a fuvarköltség arányosan megosztandó a község és a fizetésképes betegek között. Ha végül tisztán fizetésképes magánfél meglátogatása céljából utazik át, j akkor a fuvardíj természetszerűleg az illető magánfelet terheli. Ez az intézkedés, melyet a közigazgatási bizottság helyeslőleg magáévá tett: nagy mértékben orvosolja a most fennálló visszás helyzetet s valószínűleg hasonló szellemben fog a közegészségügyi törvény országos érvényű pótlása is megtörténni. Végül a három helyettesítő orvost utasította a bizottság, hogy fuvardíj számlájukat érvényesítés végett mutassák be az illető községi elöljáróságoknál. A vármegye közigazgatásából. Békésmegye közigazgatási bizottsága hétfőn délelőtt tartotta október havi rendes ülését. A bizottsági tagok ' figyelemreméltó érdeklődést tanúsítottak az ülés iránt, amennyiben csaknem teljes számmal megjelentek. Távolmaradásukat csupán ketten mentették ki. Különben meglehetősen csöndes lefolyású volt az ülés. Az alispáni jelentés kap; csán nem provokálódtak viták és még a fontosabb ügyek is simán mentek ke| resztül. Vita csupán a tanfelügyelő ha| tározati javaslata fölött támadt, mely a ! vallás és közoktatásügyi miniszternek a görög keleti román iskolák felirata ügyében kelt rendeletére vonatkozott. Erről ós egy másik fontos tárgyról, a községi orvosok helyettesítéséről külön cikkekben emlékezünk meg. Az ülésről tudósításunk a következő : Jelen voltak D ő r y Pál főispán elnöklete alatt: Ambrus Sándor alispán, i dr. D a i m e 1 Sándor főjegyző, dr. Zöldy János tiszti főorvos, dr. Z ö 1 d y Géza tiszti főügyész, dr. L i s z y Viktor kir. főügyészhelyettes, M i k 1 e r Sándor tanfelügyelő, G r i n e ü s z György h. pénzügyigazgató, Perszina Alfréd, az államépitészeti hivatal főnöke, S ár o s s y Gyula árvaszéki elnök, gróf Wenckheim Dénes, Varságh Béla, Haraszti Sándor, dr. T ö r ö k Gábor, Pfeiffer István, Veres József, Domby Lajos, dr. L a d i c s László és M o r v a y Mihály bizottsági tagok, továbbá Kiss László és M o 1d o v á n y i János aljegyzők. ü ő r y Pál főispán üdvözlő szavai ós az ülés megnyitása után D a i m e 1 Sándor dr. főjegyző felolvasta a mult hónapról szóló alispáni jelentést, melynek főbb adatai a következők: A személybiztonság 24 esetben zavartatott meg és pedig: 1 erőszakos ; nemi közösülés kísérlete, 1 gyermek- j gyilkosság, 1 emberölés, 1 súlyos testi- ' sértés ós 17 könnyű testisértés elköve- j tésóvel. A vagyonbiztonság ellen 50 esetben intéztetett támadás, melyek közül három j betö'róseslopáson és egy sikkasztáson kivül mindegyike kisebb értékű tárgy ellopása volt. Tüz 14 esetben volt. Több lakóházon kivül gazdasági épületek ós takarmányfélék égtek el. Baleset 7 esetben fordult..elő, melyek közül 6 halállal végződött. Öngyilkosság 8 történt, öngyilkossági kisórlet 3. A szeptember havában uralkodott rendkívül kedvező időjárás, a kellő mennyiségben leesett csapadók nagyon megkönnyítette az őszi munkálatok zavartalan folytatását, a tengeri beérósót, letörését és behordását, a vetőszántást és az ősziek vetését, azok egyenletes ós gyors kikelését. A tengeri termés megyeszerte elég jó, sőt néhol nem várt bő terméssel fizetett, a meleg és állandó jó időjárás szépen beórlelte a későieket is. A rozs- ós jókori buzavetések igen szépen kikeltek s rég nem látott bokrosodásnak indultak, bár félő, hogy az utóbbiakban a hesseni légy esetleg kárt is fog okozni. A dohány törése befejezve s tűrhető jó termésével némi kárpótlást nyújt az ősziekért. A munkabérek szeptember hóban 1-50 és 2 50 K közt ingadoztak. A munkások helyzete elég tűrhető, mert kaptak munkát. A munkások és munkaadók ! között súrlódás nem fordult elő. A , földmivelésügyi miniszter Szeghalom, : Körösladány és Füzesgyarmat községek í kisgazdái részire vetőmag-segélyt engedélyezett, melynek kiosztása folya- ! ; matban van. A vármegyei és községi igazgatás menete ellen nem emeltetett panasz, j Kovács Gyula szeghalmi községi főjegyző, C z e g 1 é d i István községi biró ós 0 z e g 1 ó d i Ferenc községi gazda ellen az 1886: XVII. t.-c. 90. §. a) pontjába ütköző hivatali kötelesség megsértése által elkövetett vétség miatt indított fegyelmi eljárás befejeztetvén, nevezetteket vétkeseknek találtam és dorgálással büntettem; vóghatározatom jogerős. A szeghalmi járás főszolgabírója, Fejér László füzesgyarmati főjegyzőt és K o c s o r István körösladányi községi Írnokot az 1886 : XXII. t.-c. 105. §-a alapján 10—10 kor. rendbüntetéssel sújtotta. A lemondás folytán megüresedett füzesgyarmati s -jegyzői állásra Kun Albert' okleveles jegyző, a szintén lemondás folytán megüresedett körösladányi második orvosi állásra dr. U 1r e i c h Ferenc debreceni bábaképzőintézeti orvos, a Szeghalom községnél újonnan szervezett adóügyi ellenőri állásra Schveiger Gyula okleveles jegyző választattak meg. Csorvás községben lemondás folytán megüresedett segódjegyzői állásra M a r 1 e i c h Ferenc oki. jegyző, Gádoros községben szintén lemondás folytán megüresedett adószedő esküdti állásra Adorján István választatott meg. Békéscsabán a selyemfonó-gyár üzimbe helyeztetett, hol mintegy 300 fiatal leány nyert alkalmazást, akiknek 70 százaléka mezei munkás, 30 százaléka pedig ipari munkás gyermeke. Heks Miksa, törvényhatósági m. kir. állatorvos az állategészségügyi szeptember havi állapotáról szóló jelentésót terjesztette elő. E szerint az állategészségügy szeptemberben elég jó lábon állott. A ragadós betegségek nem nagyon pusztítottak; mindössze 25 nagy és 200 kis haszonállat hullott el. A ragályos betegségek között a lépfene 10, a sertósorbánc 7, a sertésvósz pedig 3 községben pusztított. Jelentette ezután, hogy a gyulai vágóhídon rendszeresített husvizsgálati tanfolyamnak 10 hallgatója volt, akik mindnyájan képesítést kaptak. A jelentés tudomásul szolgált. Dr. Zöldy János tiszti főorvos nagyon kedvezőtlennek mondta a közegészségügy szeptember havi állapotát. A veszedelmes ragályok nagyon sok községben felléptek és pusztítottak, áminek okául a talaj szokásos őszi kipárolgását tüntette fel. Szeptemberben 89-el volt több a hevenyragadós megbetegedések száma, mint augusztusban. Egyébként a halálozások leggyakoribb oká még mindig a tüdővósz. A járványok közül a differitisz, vörheny, főképen pedig a hasihagymáz (tífusz) pusztított. A tífusz legnagyobb mértékben Csabán, Orosházán, Gyomán, Endrődön ós Mezőberónyben lépett fel. A köztisztaság követelményeinek egyébként az illetékes hatóságok mindenütt eleget tettek lelkiismeretesen. A járási föszolgabiráknak és Gyula város polgármesterének évnegyedes jelentései az iskolák köztisztasági állapotairól kielégítő eredményt tüntetnek föl. G r i n e u s z György h. pénzügyigazgató jelentése szerint az egyenes adókból befolyó jövedelem 153,611 koronával volt kedvezőbb, mint a mult év hasonló időszakában. A házadókataszteri munkálatok mindenfelé befejezéshez közelednek s a pénzügyigazgatóság nemsokára a felülbírálással fog foglalkozni. A jelentés tudomásul szolgált. Mi kler Sándor tanfelügyelő jelentésében legérdekesebb volt a román felekezeti iskolák feliratára vonatkozó kultuszminiszteri rendelet, mellyel külön cikkben foglalkozunk. A jelentést egyébként ez-egy tárgy kivételével tudomásul vette a bizottság. Perszina Alfréd jelentésében a gyulai vasúti állomás villanyvilágításának ügye keltett nagyobb fokú érdeklődést. A villanyvilágítás, mint már megírtuk, nem sikerült amiatt, mert a gyulai villamossági részvénytársaság az áram kilowattjának árát 36 fillérről 40 fillérre emelte föl. Perszina határozati javaslata erre vonatkozólag az volt, hogy a bizottság keresse meg a Máv. aradi üzletvezetősógét megfelelő világítás létesítése céljából. Ambrus alispán szerint fel kell írni újból e tárgyban a kereskedelmi miniszterhez. Mellékes az itt, hogy a tárgyalások megszakadtak a gyulai villamossági részvénytársasággal. Első a közönség érdeke. Ha nem lehet villany, legyen gáz, vagy acetilén világítás, fő, hogy legyen valami, mert a mai tarthatatlan állapotok tovább nem maradhatnak. Perszina Alfréd megnyugtató kijelentései után a bizottság az ő határozati javaslatát fogadta el. Doboz község távírda állomás felállítását kérte a nagyváradi postaigazgatóságtól. A kérelmet a főszolgabiró ós gróf Wenckheim Dénes ajánlatai alapján a vármegye pártolással terjesztette a postaigazgatóság eló, | amely hajlandónak is mutatkozott a | távírda állomás létesítésére, de csak abban az esetben, ha Dobor, is áldoz rá valamit. Erre azonban Doboz képviselőtestülete egyáltalában nem mutatkozott hajlandónak, de azért csak kéri a táviró-álloinást továbbra is. A furcsa eljárást megmosolyogta a bizottság. Dr. Zöldy Géza tiszti főügyés: i és Sárossy Gyula árvaszéki elnök jelen , tóseinek meghallgatása és tudomásu | vétele után D ö r y főispán a bizottság i ülést berekesztette. Az ülésen kivül Veres Józse kérte ugy a főispánt, mint az alispáni hassanak közre abban az irányban, hog; — Irigylem, hogy olyan bátor tudott lenni! Ha én nem lennék gyáva, én is rég itt hagytalak volna benneteket De gyáva vagyok s bevárom mig megőrülök, ahelyett, hogy elpusztulnék innen, ahol nincs semmi keresni valóm. Vagy mondják meg őszintén, miért élek én? Fakadt ki az iró. — Azért, hogy nap-nap után apró pénzé váltogassam a tehetségemet, s firkáljak rongyos tárcákat, szellemes csevegéseket, kritikákat s úgynevezett „Nagy újdonságokat", hogy megkeressem velők a betevő falatomat? Hogy végezetül azután elpusztuljak innen anélKul, hogy csak egy valamire való dolgot is irtam volna ? S én nem fogok irni. Mert máris kiírtam magam. Oh a kenyér drága s minden falatért irni kell ! Szétosztogattam már agyam minden termelését. Az agybérlők kiszipolyoztak teljesen! S milyen iszonyú az, mikor az ember érzi, hogy a lelke már teljesen üres. Kiírtam belőle mindent, a kenyérért, ruháért, a lakásért, a szeretőkért! Ma már semmi tartalma nincs a lelkemnek. Jogász voltam, ügyvédnek készültem, eldobtam magamtól a praktikus, okos életpályát, hogy magasabb, eszményibb céloknak élhessek s kisült itt is csak kenyérért kell kínlódni; még hozzá itt több munkával szerez az ember .kevesebb kenyeret. S e mellett érezni napról napra, hogy tehetetlenkedik az ember. És nincs segitsóg! pihenés, nyugalom kellene, csakhogy egy falat kenyeret nem ad ingyen senki. S ha még egyedül lennék! De a család, a szegénység lehúz a földre, ha lenne is még efőm repülni. Ostoba fővel megházasodtam. Elővett egy hülye szerelmi hangulat és elvesztem. Egyedül mentem volna valamire, nyomorogtam, éheztem volna, de talán mégis megtudtam volna irni az én regényeimet, n elyek az agyamban, a lelkemben éltek, csak fizikai időm és erőm nem volt a kidolgozásukhoz. Én magam még csak éheztem volna, de őket nem engedhetem nyomorogni. Pedig nem a szerelem, se a szeretet kötött, csak a kötelesség. Szerelem ? hová lett az már akkor! Mi lett abból a csodás, rajongó érzésből, mely összefűzött minket az ideális vágyak első, tiszta idejében s mi lett abból a mámoros vad, szilaj érzókiségből, mely a mézes hetek alatt vérvörös izzással pattant'elő vérünk minden csöpjéből. Mi lett ? Unalmas együttélés, melyet a közös szegénység érzése szinte gyűlöletessé tett. S mi lesz még ezután ? Ha nem tudok dolgozni, ha nem lesz mit ennünk, ha kimerült agyam felmondja a szolgálatot ? Nincs nap, hogy eszembe nejutna az Angyalföld, vagy Lipótmező! Hát mondjátok meg őszintén, nem gyávaság erre várni ? — Még te panaszkodsz — aki mégis csak élsz; ha szegény koldus valóságban is, de mégis a valóságban. Én meg örökösen a hazugságon ! Egy életet végig élni, hazugságban, komédiázásban ! Mióta színész vagyok, egy őszinte igaz szót nem hallottam, nem mondtam a környezetemben. Csupa áltatás, csupa hazugság, csupa festés itt minden! S ami kis tartalma van a lelkünknek, napról-napra kidobjuk a közöségnek, kiki enni akar a lelkünkből a maga színházi jegye árának megfelelően. S aztán, ha I jól laktak velünk, elfelejtenek. Mire kimennek a színházból, jóformán nevünI ket sem tudják ! Ezért kell nekünk Lxinlódnunk, verejtékeznünk, hogy pénzükért megríkassuk vagy megkacagtassuk őket. Hát érdemes azért élni ? Hát életcél lehet ez ? Beleőrül az ember ebbe a gondolatba, hogy végig éljen egy életet, anélkül, hogy igazán élne ... — Mi a ti gyötrő déstek az enyémhez képest — vágott közbe a festő — ti távolról sem álltok ott, ahol én. Nálam igazán a véletlen dolga, hogy eddig nem őrültem meg. Csináltam egy jó képet s azóta meg sem tudom közeliteni. Egyre rosszabb és rosszabb dolgok kerülnek ki a kezem alól. A kritikusaim talán nem is merik szemembe mondani, hogy silányságokat csinálok — de én érzem, hogy tehetségem abban az egy munkában teljesen kimerül. — Istenem, ha eszembe jut Michel Angeló, Tizian, meg a többi óriás ! mennyi felséges dolgot tudtak alkotni! Egy mü kimerít, tönkre tesz! Az igazi színeket soha se fogom megtalálni! Azok elvesztek nekem örökre. Érzem, hogy kellene nekem valamit megcsinálni, de csak érzem; megcsinálni nem tudom. Megse közelitem azt, amit elgondolok; a tehetségem teljesen elveszítettem, — mégis élnem kell; hülyén, bután bevárni azt a szép napot, a mikor a paralizis megfoszt az öntudatomtól. Hát nem gyávaság és butaság ezt bevárni ? — Ti legalább csináltok valamit — mondta a milliomos, legalább dolgoztatok mig birtatok dolgozni. Dolgoztatok a kenyérért, de éhesek voltatok, de ón sohse'voltam éhes. Nektek mégis van valami étvágyatok az életre, ha nem volna, nem dolgoznátok a kenyérért sem, de nekem semmi, éppen semmi étvágyam sincs. Se ételre, se italra, se szerelemre, a színházakat is utálom ; a zenével torkig vagyok; olvasáshoz nincs türelmem. Mit csináljak Fölösleges élnem és mégis élek. Ez igas hülyeség! Néha azt hiszem, hogy ez a öregség. Da 36 éves korában csak nei öreg az ember ? Nősü jek meg ? Senk: nek sem hinném el, hogy magamé] i jön hozzám ; mindről azt hinném, hog | a vagyon csábította hozzám. Annyi sz( relmet vásároltam már, hogy minden sz< relmet eladónak tartok. A legtisztáb érzésekben is kételkedni tudnék s legszentebb nőt is megölném kételk désemmel. Nem asszony kall! Semn sem kell! Nóha azt hiszem, hogy megőrjít < a gondolat, hogy nem tudok a pénzer mel mit csinálni. A mult éjjel is őr letes álmom volt. A pénzem, részv nyeim, drágaságaim mind kikeltek szekrényeimből, fiókjaimból és oda ü tek az ágyszélire ós vigyorogva mond gatták : Nem tudod hasznunkat venni 1 C toba vagy! Mikor pedig felébredtem, ugy 1; tam, mintha az éjjeli szekrényemen b | verő kis revolver hat kis fekete csöv | bői, hat kis fekete nyelvét öltögetnó rá í S mintha mondta volna hozzá: — Meg akarod várni, mig megt londulsz? Te gyáva ! Elhallgatott. A színész szótlanul szr a szivarját, a festő valami képeslaj vett elő, az iró meg azt mondta, közben elő kotrászta a zsebéből a p cér borravalóját: — Hagy fogyjon a pénzed, kifiz heted a söreinket, ami egyébb irí a várakozást illeti, hát igenis, mi - íeg fogjuk várni mig megbolondului mert gyávák vagyunk s mert elvégre az még nem egészen bizoyos, a hí pedig egészen bizonyos.