Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-10-07 / 80. szám

BÉKÉSMKGYE1 KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 okt. 7. a terminusokra, amelyeket a függetlenségi párton kitüzögetni szoktak. A képviselőház most móg egy napig szünetel, azután pedig ülésezik megint, de a többség elhatározásából a válsággal nem foglalkozik, hanem belső ügyek tárgyalására szorítkozik. De ott van mindjárt a balpárt, amely ezt a korlátot tűrni nem akarja és egyébként sincs meg a garancia, hogy a tanácskozásokat szorosan a kivájt mederben lehessen megtartani. Justhék a királynak adott terminuson tul történendő dolgokról is tanácskoztak és elhatározták, hogy ha a válság tiz-tizenkét napon nem dől el, a bankbizottság jelentésének tárgyalásával helyzetet teremtenek a Házban s választás utján az alelnöki állások betöltését fogják követelni s megszüntetik azok eddig évi 12 ezer koronás tiszteletdijait s ha a válság nőin oldódott még meg, a többségi párt Bécscsei szemben konventté alakul át. Az általános politikai helyzetre nézve pozitívumokat senki sem tud. Ügyesek tudni vélik, hogy Bécsben most B u r i á n István báró közös pénzügyminiszterrel fognak próbálkozni és ha a kísérlet eredménytelen marad, térnek vissza a függetlenségi pártra. Pénzintézetek Országos Szövetsége. A békésmegyei körzet közgyűlése. A Magyarországi Pénzintézetek Országos Szövetségének békésmegyei körzete, vasárnap délelőtt tartotta a Casinó termében közgyűlését V a r s á g h Béla elnöklete alatt. Látogatottság tekintetében kissé elmaradt az előző évi közgyűlésekhez képest, pedig a tárgysorozat, az érdekes magas színvonalú előadások s ennek kapcsán történt hozzászólások élénkebb érdeklődést kelthettek volna fel a tagok körében. A központi igazgatóság részéről jelen volt M á n d y Lajos, a szövetség elnöke, Leitner Zsigmond, a központi takarókpénztárak vezérigazgatója. Var ságh Béla elnök, habár évközben bejelentette az elnöki állásról lemondását, miután az alelnök Dóghy Gyula akadályozva volt a megjelenésben, elfoglalta az elnöki széket s szívélyes szavakkal üdvözölve a megjelent tagokat, megnyitotta a közgyűlést. Kelen Béla, nagyváradi vezérigazgató helyettesitője Vékony Miklós értekezett igen tárgyilagosan a pénzintézetek országos nyugdijegyesületének szükségességéről. Előadásának során kimutatja, hogy Békésmegyének 24 pénzintézete közül tizenkét intézetnek van nyugdijalapja, amely nyugdijalapoknak az összege 630 ezer korona. Ez összeg szolgál a 12 intézet 89 tisztviselőjének nyugdijalapjául, mely elenyészőleg csekély arra nézve, hogy ily nagyszámú tisztvisel nek aggkorára megfelelő nyugdijat biztosítson. Legelőször dr. Hantos Elemér mutatott reá azon nagy mukálatra, melyet a nyugdíjügyben végeztek, majd Hajduczky Lijos, dévai vezérigazgató, mint a debreceni országos kongresszus által választott tizenhármasnyugdijbizottság elnöke szólt a tárgyhoz, kiemelve, hogy csakis oly nyugdíjintézetben látja a tisztviselők nyugdiját biztosítottnak, amelyet maguk a pénzintézetek alapítanak és elfogadásra ajánlja a nagyváradi körzetnek hasonló indítványát. Nagy László, a „Szarvasi Hitelbank" igazgatója, a nyugdíjintézet elvi részeihez szólva, azon indítványt terjeszti a közgyűlés elé, hogy a pénzintézetek, külön osztályt alkotva, lépjenek a-Magántisztviselők Országos Nyugdíjintézetébe ós a központi szövetség járuljon felterjesztéssel a minisztériumhoz, hog/ törvényhatóságiig kényszerítse a kötelező nyugdijbiztosítást. Igen élénk vita indult meg a két indítvány felett. Végre is a békésmegyei körzet csatlakozott a bihari körzet által elfogadásra ajánlott azon indítványához, hogy a nyugdíjbiztosítás egy teljesen különálló országos nyugdijegyesület utján történjék. Ezután D u s b a b a Vilmos, az Aradi Ipar- ós Népbank Békésmegyei Fiókjának vezértitkára, tartott a fontos kérdés mélyére hatoló előadást „A pénzintézetek szerepe az iparpártolásban" cimen. Az előadó azt ajánlta, hogy a vidéki pénzintézetek ipari vállalatok alapítására fordítsanak nagyobb figyelmet, mert eddig, szerinte, vajmi kevés törtónt. Igen érdekes hozzászólás történt dr. Hantos Elemér, majd Mándy Lajos részéről. Mindketten szintén vallják, hogy az ipar teremtésében a pénzintézeteknek közreműködniük kell, azonban a magyar iparosság pénzintézeti szempontból, tisztelet a kivételnek, kevés garanciát, nyújt hitelképesség szempontjából. Direkte iparbankokat kellene e célra alapítani, mint az Németországban történik. Varságh Béla ugy tudja, | hogy a pénzintézetek eddig is kivették i részüket az ipartámogatásban, sőt alaj pitásban s nem egy pénzintézet szomorú tapasztalatot szerzett. Végül dr. Hantos Elemér, a központi szövetség titkára a pénzintézeti adóreformnak lényegesebb újításáról szóló előadásával lett kimerítve a tárgysorozat. Varságh Béla elnök hivatkozva magas korára, jelentette be ezután az elnöki tisztségéről való lemondását, a — Nohát, én nem mulatni jöttem, hanem - mondjuk ugy, amint maga fejezte ki magát--abüntető paragrafus elől futok. — Lehetetlen! — Pedig ugy van. Nem olvasott semmit a Dimitrieff tábornok ellen elkövetett merényletről ? — De igen — gondolom — tegnap olvastam a Tempsban. Egy kis fiu rálőtt a tábornokra, azonban nem veszedelmes a sebesülése, mert csak a karját találta. — Tudja-e ki volt az a kis fiu? — Maga nem, mert leány. — Pedig ón voltam, itt a revolver is, nézze! Szoknyája zsebébe nyúlt, kivett belőle egy könnyű Browning revolvert s az asztalra tette. — Fiuruhába öltöztem — folytatta —• ugy támadtam meg Dimitrieffet. A merénylet után közrefogtak barátaim és mig a rendőrség észrevette volna, letépték rólam az álruhát s az enyémet húzták rám. Igy nem ismert meg senki, azonban a forradalmi tanács javaslatába el kellett hagynom Szent-Pétervárat, Móg aznap Párisba indultam s most itt vagyok. — Micsoda könnyelmű teremtés! Látszik, hogy gyermek, nem tudja, hogy mit tesz ós mit beszél. Nem fél. hogy elárulom ? — Nem! Franciaország nem adja ki a politikai bűnösöket, aztán nagy biztosíték előttem a maga személye is. A magyar nem üldözte soha, kik a népszabadságért küzdöttek. Biztos vagyok, hogy maga sem tenné meg. Nincs igazam ? — Igaza van. Köszönöm! Egyet azonban nem értek ebből a titokzatos dologból. Van lelke a forradalmi vezetőségnek, hogy ilyen kis lány kezébe adja a gyilkot, mint maga? Nem szánja az életüket, megindulás nélkül dobja a hóhér karjaiba? — Hosszul ítélte meg a viszonyokat. Nem ismeri, nem érti a forradalmi tanács szándékait. Senkit sem kényszerit munkára, sőt el sem fogadja akárki közreműködését. A párt is csak többszörös ajánlatra és kemény próba után veszi fel tagjait. Minket, valamennyiünket egy nagy eszme hevit: a szabadság. Erdekében készek vagyunk mindenre : vért ontunk, gyújtogatunk ós rabolunk; egy jajszó nélkül megyünk a bitóra, vagy viseljük élethossziglan a bilincset; vagy élünk számkivetetten, a nyomorúságban. De nem is adatik mindenkinek, hogy szolgálatot tehessen a szent célnak: született orosznak kell lennie, idegen származásúak ki vannak zárva a nemzeti küzdelemből. Tizennyolc évesnél ifjabbnak nincs helye közöttünk. Aki pedig ennyi időt ért, tudja már, legalább tudnia kell, hogy mit szabad, mit nem szabad tennie. i Tudnia kell, mi a kötelessége. Hogy mi, nők is közöttük vagyunk, azon ütkö/ik meg ? Látja, nélkülünk semmire sem tudnának menni, mi vagyunk a leghasznavehetőbb harcosok. Mi győzünk mindenütt, ha máskép nem, csókkal, ha igy sem, tőrrel... A jövő nemzedék köszönete lesz a bérünk : ez a hit, e messze dicsőség, egyedüli jutalmunk — ezért harcolunk, ezért halunk meg. ' Szenvedélyes vita fejlődött a két vendég között. Figyelmesek lettek rá mások is, kivált a forradalmi asztalnál. Összesúgtak hárman-négyen, aztán egyik férfi felkelt és hozzájuk ment. Oroszul szólt a lányhoz, igy felelt ez is. Rövid szóváltás után a szép forradalmár elbúcsúzott a magyar fiútól. — Barátaim hivnak, ők vannak ott, közébük megyek. Ne vegye rossz néven, hogy elhagyom. De mennem kell! Köszönöm a barátságot. melyet a szövetség tagjai sajnálkozással vettek tudomásul. Mándy Lajos kérte a visszavonuló elnököt, hogy amennyiben ez elhatározását nem változtatja meg, legalább a jövő közgyűlésig tartsa meg tisztségét, amikor is uj elnököt választanak. Varságh Béla kijelenti, hogy el- ; határozását nem hajlandó megváltoztatni s habár korára való tekintettel kissé nehézkes neki továbbra is megmaradni, enged a felhívásnak s a legközelebbi közgyűlésig végzi az elnöki teendőket. Végül megköszönte a körzet nevében ugy az előadóknak, mint a körzet tagjainak megjelenését és a gyűlést berekesztette. Gyűlés után ajagok társas-ebédre gyűltek össze a „Fiume" éttermébben. Vármegyei közgyűlés előtt. A bizottságok munkában. Mint tudvalevő, Bókésvármegye törvényhatósága mozgalmasnak ígérkező őszi közgyűlését hétfőn, 11-én tartja meg. Mint már több ízben megírtuk, a közgyűlés napirendjének főpontja a választás lesz, amelyről a vármegyeházán egyelőre csak tippelések és esetleg drukkolások folynak. Választási előszelek inkább a vármegyeházán kivül fújnak, néhol már viharosan is. Ám mozgalmas az élet a megye ősi házában is. Szorgalmatosan sercegnek a tollak, az előadók halomra szántják a sorokat. És erős munkában vannak a törvényhatósági szakbizottságok. Jóformán minden napra esik egy-két bizottsági ülés. Az egyes bizottsági ülésekről az alábbi tudósítást adjuk : Hétfőn délután a közsógjegyzői nyugdij választmány tartott ülést A mb rits Sándor alispán elnöklete alatt. Ez ülés napirendjón a községi segédjegyzőknek egy régi sérelme szerepelt. A segédjegyzők ugyanis régóta követelik a nyugdijintézmányba való felvételt ós ennek megfelelőleg a nyugdijszabályrendelet módosítását. A nyugdíjválasztmány kimondotta, hogy a belügyminiszternek e tárgyban érkezett leiratának értőimében javaslatot terjeszt a hétfői törvényhatósági közgyűlés elé, hogy a segédjegyzők is vétessenek fel a nyugdíjintézménybe és ennek megfelelőleg módosittassók a szabályrendelet. Egyebekbsn pedig azon módosításokat, melyeket a legutóbbi megyegyülés elfogadott, most is tartsa fenn a törvényhatóság. Javasolják továbbá -az alapszabálymódositást oly irányban is, hogy az évi maradványokból fennmaradó esetleges összegek ne mint eddig, az alaptőkéhez csatoltassók, de fordítsák azt az esetleges hiányok fedezésére. Kedden délután a vármegyei nyugdijválasztmány ülésezett, ugyancsak az alispán elnöklete alatt. Az ülésen R oh o s k a Mihály volt gyomai főszolgabíró és R e i t n e r János volt orosházai járási írnok nyugdíjügyét tárgyalták, illetve készítettek e tárgyban javaslatot a hétfői közgyűlés elé. Legfontosabb ülés lesz a szombati, az állandó választmányé, mikor is a hétfői közgyűlésre kerülő összes ügyeket készilik elő. Itt legnagyobb órdeklődésre tart számot a debreceni átirat a papi birtokok szekularizációja tárgyában. A politika budoárjából. Indiskrét történetek. (Külön fővárosi tudósítónktól.) ^ (Wekerle memóriája.) Egyik nagy fő! városi lap politikai rovatvezetője, aki hűségesen végigszolgálta a Wekerlej kormányt, az utolsó napokban egy kis üzletet akart nyélbe ütni. Gondolta magában, neki is szabad egyszer és sürgősen elakarla intéztetni a dolgot a miniszterekkel. Szeszről lóvén szó, Wekerle resszorljába tartozott az ügy. Derék kartársuuk elkészítette a kérvényt és két héten keresztül minden miniszteri audienciára fölvitte magával Bécsbe. Legutóbb Kossuthot kisérte az osztrák fővárosba s miután a miniszter egy, hosszú interjú-ban az összes föltett kérdésekre készséggel válaszolt, az ujságiró megkockáztatott egy pótkérdóst a szeszkérvény .érdekében. — Ha megmóltóztatnék engedni, kegyelmes ur — mondta Kossuthnak — egy privát ügyet is előterjesztenék. — Miről van szó? -- tudakolta a miniszter. — Jelentéktelen dolog. Egy rokonomról van szó. Kegyeskedjék egy pár jó szót szólni Wekerle pénzügyminiszter urnák . . . Kossuth megígérte, hogy Wekerle előtt szószólója lesz a kórelemnek. Harmadnap Wekerle előtt jelent meg az ujságiró, hogy politikai információkat kérjen tőle. A miniszterelnök készséggel rendelkezésére állt. A beszélgetés végeztével az ujságiró — itt is csak ugy mellékesen — rátért a szeszügyletre. — Egy rokonom dolgáról van szó és kegyelmes ur jóindulatára szorulok. — Igen, igen, — válaszolt Wekerle — nagyon szívesen . . . — Szólt már ekscellenciádnak Kossuth Ferenc ? — Hogyne! — válaszolt Wekerle nyomban — szólt. A dolog rendben van. El van intézve. — Pardon ! - felelt az ujságiró. — Itt a kérvény nálam ... Ma fogom beadni a pénzügyminisztériumhoz. (A püspök rokona.) Lányi Mórt, az ismert bácskai képviselőt Palicson fölkereste egyik ismerőse és arra kérte járjon közbe S z t e r ó n y i állámtitkárnál, hogy a vejét neveztesse ki állami vasúti mérnöknek. Lányi elutasította a kérelmet, azzal, hogy ő nem szokott miniszteri előszobákban ácsorogni, mire a protekciót kereső úr arra kérte, hogy legalább mutassa be az államtitkárnak. Ebben meg is egyeztek, de Lányi tréfásan figyelmeztette a barátját, hogy jó lesz, ha egy püspöktől is szerez ajánló levelet, mert ez nagyban javítaná a kineveztetés sáncait. Az após csakugyan nyakába vette a püspöki rezidenciákat és végre egy másik protektor révén sikerült ajánló levelet szereznie egy másik Lányitól, aki József és tinini püspök. Lányi Móric megjelent Szterónyinól a mérnök pályázati kérvényével ós a püspök ajánló levelével. És előbb átadta a kérvényt. — ígéretet nem tehetek — mondta Szterényi. — Tudod, édes barátom, hogy ez nehéz dolog. Az állások be vannak töltve. De add csak ide a kórvényt, majd előjegyzem. — Egy ajánló-levele is van a fiatal embernek, — szólt most Lányi Mór. —• Tessék. Szterényi átvette az ajánló sorokat ós meglepődve szólt: — Nem értem, hogy kerülsz hozzá ? Lányi József, tinini püspök . . . Talán rokonod ? — Igen, válaszolt Lányi Móric. — Gratulálok, barátom, az ügy el van intézve. Lányi Józsefről mindenki tudja, hogy a trónörökös bizalmasa, akinek ilyen apró szívességeket nem szokás megtagadni. Szterényi az audiencia végén külön is meggratulálta a mérnök ur apósát, hogy ilyen szerencsésen öszszepárositotta a Lányikat. (Egy kinevezés gyötrelmeid) Négyéves történet, de még ma is aktuális. Mikor ez a mostani parlament összeült, Szappanos bácsira, az akkor kilencvenesztendős korelnökre az a feladat várt, hogy a képviselőket a király elé vezesse. Nehezen ment a dolog, mert az ősz kecskeméti kuruc eleintén hallani sem akart erről a szereplésről. Wekerle megfogta a parlament folyosóján és óraszámra kapacitálta az öreget. — Ne okoskodjál már, Pista bátyám, — mondogatta neki — ne csinálj zavart! . . . Hogy is hívják a vődet? . . . Igaz, Tomori Jenő, emlékszem rá, kineveztem a sajtóirodába. Holnap már el is foglalhatja az állást. Éppen arra jött Ábrányi Kornél, a sajtóiroda főnöke. Megszólította Wekerle : — Kórlek, Kornél, Tömörít kineveztem a sajtóirodába. Állítsd majd munkába. Ábrányi meghajolt, tudomásul vette