Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-09-30 / 78. szám

Békéscsaba 190Q szept. 3. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 legelőn nyaraltatni. Mindjárt első izben eldöglött a szarvasmarhák 10°/

0-a. Ez talán azért lehet, mert a hegyvidéki fii nem alföldi marháknak való. Hirtelen meghíznak, jobban mondva felfúvódnak tőle s aztán hirtelen lesoványodnak, Aztán nehéz a pásztorkérdós megoldása is, amennyiben az odavaló pásztorok megbízhatatlanok. Ellopnak egy csomó marhát és azt állítják, hogy a medvék ragadták el. Több kisebb felszólalás után az igazgató-választmány, tekintattel arra, hogy a havasi legelőket maga a kormány is propagálja: elhatározta, hogy az eszmét állandóan felszínen tartja és népszerűségét igyekszik neki szerezni a gazdák körében. Pfeiffer István titkár bemutatja az 1910. évi költségelőirányzatot, mely 12,248 korona bevételt és 11,110 korona kiadást tüntet fel. A remélhető maradvány tehát 1238 korona. Ez előirányzatban azonban a kiállítás esetleges költségei még nem szerepelnek. Tudomásul szolgált. Az Aradi Ipar- és Népbank békéscsabai fiókja megkereste az egyesületet, hogy vagyonát nála helyezze el. í elajánlott 4Va% kamatot. B e 1 i c z e y elnök pártolja az eszmét, már csak azért is, mert a bank alapitó-tagja az egyesületnek. Morvay Mihály ezt nem tartja helyesnek. A jó gazdálkodás szempontja azt kivánja, hogy a vagyont ott kéli elhelyezni, ahol gyümölcsöztetőbb. Fel kell szólítani az összes pénzintézeteket és amelyik több kamatot ajánl fel az egyesület 70,000 koronányi készpónzvagyonáért, annál kell elhelyezni. A választmány többek hozzászólása után ebben az értelemben határozott. A földmivelésügyi miniszter leirata, melyben téli szakelőadások tartására 7C 3 korona segélyt ajánl fel: köszönettel tudomásul szolgált. Ezután néhány helyiérdekű alispáni megkeresés ós pár testvéregyesület átiratai következte!' amelyekre vonatkozó határozatok nem igen érdeklik az olvasóközönséget. Mivel a Gyulai Méhészegylet ingatlan vagyonának kezelése távolról nehez és nem is fizeti ki magát: a választmány az ingatlan elárverezését határozta el. A régi lóversenytérről nagyon sok faanyag maradt, amely még mindig használható állapotban van. Ezzel kapcsolatban B e 1 i c z e y Géza elnök indítványozta, hogy az egyesületnek a Köröspárton levő üres telkén lakóház építését határozza el a választmány. Az építkezésnél a faanyagot kitűnően lehetne felhasználni. Az építési költségeket pedig bőven fedezné a lakóház bére. Az indítványt javaslattétel céljából kiadta a választmány az építési bizottságnak. Ezzel a választmányi ülés véget ért. megsíketült... boszantó ! Madame ismét a szócsőhöz nyúlt: — Nem hallotta, Paul ? Rue Campon 90. Rohannak tovább eszeveszetten, néptelen széles utakon, vájjon mit is akarhat ez az ember ? Egyik utcasarok a másik után tűnik el, madame Agil kiáltani akar, leereszti az ablakot, ki akart szállni a kocsiból... és ekkor megáll az autó Felicie néni háza előtt Paul szolgálatkészen leugrik a bakról, hogy kinyissa a kocsi ajtót. Szinte sugárzik a boldogságtól, mintha mondaná: — Nem volt ez nagyszerű utazás ? Ilyen pompásan már rég nem hajtottam, ugyebár ? Medame Agil szigorú arccal fordult a soffőrhöz: — Mit jelentsen ez, Paul ? Mit mondtam magának? — Madame azt mondta, hogy Avenue de Breteuil. — Igen, de útközben. — Útközben ? Útközben madame semmit se mondott — Semmit se mondtam ? Kétszer is bele kiáltottam a szócsőbe, hogy a nyakam még most is fáj belé. — A szócsőbe? Ugy látszik nincs rendben. Paul beszáll a kocsiba, leemeli a kagylót és zsebkésével kotorász benne és végül kipiszkál egy kékszínű papír gombócot... a Georges Postolle levelét! A levél a c3Őbe esett a kis táska helyett. — Adja ide szólt madame Agil hevesen. Milyen pompás intése a sorsnak ! Georges Postolle levele maga volt az, amely megakadályozta a találkát. — Eldugult a cső — magyarázta Paul nyugodtan — menjünk másfelé ? Nem ! nem ! a sors intése olyan világos, hogy már igazán nem szabadna fittyet hányni neki. ' És madame Agil felsiet Felicie nénihez. A gyomai főszolgabírói választáshoz. Békósvármegye törvényhatósága október hó 11-én tartandó közgyűlésén tölti be választás utján a gyomai főszolgabírói állást. A választás mozgalmaiból kifolyólag a következő sorok közlésére kérettünk fel: Tisztelt Szerkesztő ur ! Csendes szemlélője voltam eddig a gyomai főszolgabírói állásért megindult küzdelmeknek s hivatali állásomnál fogva az is akartam maradni. A Békésmegyei Közlöny szeptember 23-iki számában megjelent „Választási harcok a vármegyében" című cikk azonban, éppen állásomból kifolyólag, megszólalásra késztet. Ez a cikk ugyanis Popovics Viktor szeghalmi tb. főszolgabíróval oly módon foglalkozik, hogy azt én — közvetlen főnöke -- hallgatással nem mellőzhetem. Hallgatásom joggal azt a hitet kelthetné s erősíthetné meg a vármegye közönségében, hogy a cikk tartalmához én is hozzájárulok. Vagyis a cikknek Popovics Viktorra vonatkozó része mindenben igaz. Pedig nem igy van. Ezért kötelességem megszólalni s a vármegye közönségét Popovics Viktorra vonatkozólag a tiszta valóságról tájékoztatni. Azt mondja a cikk, hogy Popovics Viktor nem igen adta még tanújelét a főszolgabírói állásra való arravalóságának, mert ily állások betöltésénél többször megbukott. Nem kivánok részletesen foglalkozni ennek az állitásnak logikátlan voltával. A választási és kinevezési rendszer vitájáig vezetne az. E tekintetben mindenki tudja, aki engem ismer, megdönthetellen nézetemet. Csupán arra utalok, hogy a választási rendszer legszenvedélyesebb, de józanul gondolkodó híve is elismeri, hogy ez a rendszer nem mindig a legérdemesebb s legarravalóbbat juttatja hivatalhoz. A kéidéses cikknek emiitett állításából annyi igaz, hogy Popovics Viktor 3 főszolgabírói állás betöltésénél valóban kisebbségben maradt. Da én — anélkül, hogy illető kartársaimat megsérteni kívánnám — merem állítani, hogy nem azért, mert ő volt a legkevésbbé arravaló. Amint hogy magamról sem állitom, hogy azért választattam meg annak ideién, mert a pályázók közül én voltam a legarravalóbb. Bizony — azt hiszem, még a választási rendszer hive is bevallja ezt magában — legtöbbször mindenről van szó a választásoknál, csak épen a jelöltek arravalóságáról nincs. Popovics Viktor immár 12 éve működik velem egy hivatalban. Ezt megelőzőleg 5 évig voltam a vármegye központjában a megfelebbezett ügyek előadója. Ez az időszak mély bepillantást engedett nekem a főszolgabirák s szolgabirák képzettségébe, Ítélőképességébe s igazságosságába, szóval arravalóságába. Két vidéki tisztviselő volt, akiknek munkáját kedvvel vettem a kezembe, mert tudtam, hogy munkájuk mindig jól van megcsinálva. Az egyik tisztviselő Popovics Viktor volt. Már akkor észrevettem, azóta pedig, mióta közvetlenül szemlélem működését, föltétlen meggyőződésemmé lett s ezt mindenütt nyíltan hirdetem is, hogy a vármegye szolgabírói karának ő a legjelesebb tagja. És ha főszolgabíróvá megválasztatik, dísze lesz a főszolgabírói karnak is. Meg van ennek a vezető állásnak a betöltéséhez szükséges teljes képes sége. Tehetsége, elméleti és gyakorlati képzettsége kiállja a versenyt a vármegye legtöbb tisztviselőjével. ítélőképessége elsőrangú. Ugy a belső, mint a külső szolgálatban egyaránt jártas, kipróbált s nehéz helyzetekben is gyorsan megtalálja a kivezető helyes fonalat. Egy évtizede végzi itt önállóan a kihágási bíráskodást. S hogyan? Ritka eset, hogy Ítéletét megváltoztassák. Igazságosságát is fényesen mutatja ez. A katonai igazgatás terén pedij; elsőrangú tekintély. Vármegyénkben e téren nincs hozzá fogható. Az a miniszteri dicséret, amely a vezetésem alatti hivatalt a mozgósitási munkálatoknál „kiváló szorgalommal, nagy buzgósággal ós szakértelemmel" végzett szerkesztésóért 1907. évben érte, teljesen Popovics Viktort illeti. E miniszteri dicséretnél jobban méltányolni ügybuzgalmát ós szorgalmát én sem tudom. Jelleme szilárd. Becsületessége megközelíthetetlen. A szegény népről való gondolkodása és vele váló bánásmódja emberséges. Vezetőképességét kézzelfoghatóan bizonyítja az a tény, hogy a legutolsó, izgalmas országgyűlési képviselőválasztások alkalmával a vármegye akkori vezetősége — a fenyegetett közrend megvédése céljából — őt rendelte át Gyomára, a választókerület szókhelyére s feladatát teljes sikerrel meg is oldotta. Egy hiányzik belőle: a stróbersóg, a törtetés. Ezt„ lelkéből utálja. Ezért 1 nem ismeri őt — a köz hátrányára — f a vármegye közönsége. Pedig nem vaI gyünk oly bővében az igazi közigazga! tási erőknek, hogy a létezőt elkallódni, ' második sorban hagyni lehetne engednünk. Meg kell az ily tisztviselőt a vármegye közönségének ismernie, meg kell becsülnie s oda kell állítania, ahol tehetségeit a köz javára teljesen érvényesítheti. Önmaga ellen követ el tehát bűnt a vármegye közönsége, ha ezt nem teszi Popovics Viktorral s ha a betöltésre váró gyomai főszolgabírói állásnál őt ismét mellőzi. A másik két komoly jelöltről: dr. Konkoly Tihamórról ós Baross Dezsőről is pár szót. ők tudják, hogy nem puszta szó, midőn azt mondom : igaz baráti vonzalmamat birják. De ez nem tarthatott vissza az igazság megmondásától. Elismerem, hogy ők is megérdemlik a főszolgabíróvá választást. Most azonban a feltétlen elsŐ3óg Popovics Viktort illeti meg. 0 rájuk, mint jóval fiatalabbakra, — igazságosan, — C3ak későbben kerülhet a sor. Ajánlom tárgyilagos soraimat a vármegye nemes közönségének szives figyelmébe. Szeghalom, 1909 szeptember 27. Hazafias tisztelettel: Csánki Jenő, a szeghalmi járás főszolgabírója. A Jékésmegyei Közlöny" táviratai. Wekerle és Kossuth a királynál. Wekerle Sándor miniszterelnök szerdán este 10 órakor Bécsbe utazott és ma, csütörtökön délelőtt fog kihallgatáson megjelenni a királynál. Wekerle újból a király elé fogja terjeszteni kibontakozási programmját, melyről az a hir kelt szárnyra, hogy egyáltalában nem tekinthető elejtettnek, sőt a király hajlandó a békés megoldás alapjául elfogadni. Kossuth Ferenc csütörtökön fog Bécsbe utazni és pénteken jelenik meg a királynál. Ő is elő fogja terjeszteni kibontakozási tervét, de annak sikerében maga sem bizik. Péter király külföldön. Belgrádból jelentik: Péter király nemsokára külföldi útra indul. Útjában meg fogja látogatni a bécsi és berlini udvarokat. Ujabb sztrájk a esabai polgári iskola építkezésénél. Izgató osabai kőmivesek. A csabai állami polgári iskolát már most, épitése közben, valami különös balvégzet üldözi. Kezdetben gyönyörűen, szinte meseszerű gyorsasággal haladtak az építkezési munkálatok s a monumentális szép épület arányai, körvonalai szinte napról-napra tisztábban domborodtak ki. A nyár elején azután beütött az istennyila — sztrájk képében. A csabai kőmivesek ugyanis, akik a legvadabb szociáldemokraták közé tartoznak, folytonosan civakodtak a budapesti, szervezeten kivül álló munkásokkal s egyszer csak azzal a követeléssel léptek föl G e r e József építész előtt, hogy bocsássa el a budapesti munkásokat, különben sztrájkba lépnek. A békítési kísérletek sikerteleneknek bizonyulván, Gere építész kizárta a csabai munkásokat. Később azonban, a folytonos fenyegetések miatt, kénytelen volt elbocsátani a szervezetlen buda- I pesti munkásokat is és szervezett budapesti és szegedi munkásokkal helyettesitette őket. A nyugalom azonban móg ekkor sem állott helyre. A kizárt csabai munkásokban, akik facérkodtak, egyáltalában nem dolgozott a szociáldemokrata testvériség ós mindenképen azon igye- j keztek, hogy a budapesti, meg szegedi szervezett munkásoktól elvegyék a keresetet ós ők jussanak helyükre vissza, vagy pedig, ha ez nem történhetnék meg, egyenesen gátat vessenek az ópit- j kezós haladása elé. Ravasz tervet eszeltek ki. A buda- 1 pesti munkások közül ugyanis megszerezték maguk számára a legszájasabbat, aki társait folytonosan izgatta, hogy lehetetlenebbnél lehetetlenebb követelésekkel álljanak elő. Az volt a szándékuk, hogy a budapestiek egyenként kilépnek majd a munkából, csabaiak lépnek a helyükre, lassankint kezükbe veszik újra a munkálatokat s aztán diktálnak az építkezés vezetőségének ugy, ahogy ők akarnak. Gere építész azonban átlátott a szitán és a budapestiek követeléseivel szemben elment az engedékenység legvégső határáig, csakhogy megtartsa őket. Először azt kívánták, hogy a belső vakoló munkásokat, akik szervezetlenek voltak, bocsássa el. Megjegyzendő, hogy 1 régebben már beleegyeztek abba, hogy a vakoló munkások dolgozhassanak. Gere építész teljesítette ezt a kívánságot ós elbocsátotta a belső vakolókat. Később azzal a követeléssel állottak elő, hogy ne dolgoztasson olyan alvállalkozókkal, akik nem szervezett munkásokat alkalmaznak. Ez is megtörtónt. Ez elbocsátások folytán az összmunkások száma 26-ra apadt le. Most, hétfőn reggel Gere építész ismét megütközéssel tapasztalta, hogy a munkások nem dolgoznak, hanem csoportokban állanak az épület előtt. Azonnal odament ós megkérdezte, hogy mit akarnak. A szájas budapesti vezér aztán előállott: — Azt kívánjuk, hogy a mostani 26 munkásnál többet ne fogadjon fel az úr. De ha mégis szükség lenne többre, rajtunk kivül csak csabai munkásokat tűrünk meg. Gere kijelentette, hogy a csabai munkásokat ő és Rotthauser vállalkozó kizárták. Azt a követelést azonban, hogy 26-nál több munkást nem alkalmaz, kész teljesíteni, ha aláírnak' egy nyilatkozatot, amely szerint nem hagyják el a munkát, mig teljesen készen nem lesznek véle. Ez a nyilatkozat meghiúsította volna azt a tervet, hogy lassankint csabai munkásokat csempésszenek be. Nem is irtak tehát alá. Gere építész ekkor elbocsátotta mindannyiukat. Nagy zúgolódás keletkezett erre. Fenyegetésekkel, szidalmakkal illették az építkezés vezetőségót, ugy hogy Gere építész kénytelen volt a szolgabiróságnál csendőri oltalmet kérni. A csendőri beavatkozásra azonban nem volt szükség, mert akkorára már a munkások szótszéledtek a korcsmákba. Különösen a szegedi munkások vannak elkeseredve, de nem a vezetőség, hanem az intrikáló csabai munkások ellen. Meg is Ígérték, hogy ahol szegedi munkás dolgozik, oda a csabaiak be nem tehetik a lábukat. Képesek lesznek őket elzavarni. Az időközben leérkezett Rotthauser vállalkozó és Gere építész elhatározták, hogy most már tisztán szervezetlen munkásokkal dolgoztatnak. Meg is kezdték már a szervezeten kivül álló öregebb munkások toborzását. Ezekkol talán sikerülni fog befejezni a polgári iskolát. Kulisszák mögül. Apró leleplezések. — Külön fővárosi tudósítónktól. — (A szép Róza karrierje.) Nemrégiben egy szürke és kevesetmondó hir jelentette, hogy K o t á n y i Zsigmond, az állán:v aitak igazgatója megházasodott. Menyasszonyának csak egyszerű nevét hordozta a hymenhir, annál jobban törték a fejüket az emberek, hogy mi lakozhat a derék és népszerű, de már kissé öregedő direktor meglepő elhatározása mögött. Nagy ur, méltóságos ur nem szokott ilyen csöndben házasságra lépni, hacsak az ügy mögött nem lappang valami, ami rendszerint borzasztóan érdekli az embereket. Magánügyről lévén szó, az indiszkrót kíváncsiság alamuszi munkával napfényre kaparta a szürke kis házassági jelentós összes rejtett intimitásait. Kiderült, hogy a menyasszony, egy feltűnően szép és müveit leány, éveken keresztül szegedi Lukács Józsefnek, a Hitelbank igazgatójónak házánál élt. Nem mint családtag, nem is mint rokon, hanem mint egyszerű társalkodónő, a ház úrnőjének oldalán. Szerették, becsülték, de senki sem szerette annyira, mint Kotányi