Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-09-05 / 71. szám

10 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY reste a Pesti Hazai Első Takarókpénztár igazgatóságát, hogy a megszavazott kölcsönt cheque-számlán küldje meg a gyulai adóhivatalhoz. Onnan fogja az alispán a szükséghez képest részletekben kiutalványozni az összeget. Az útépítkezések ügyét ez a nagy összeg lényegesen elő fogja mozdítani. Mi lesx őszszel ? Politikai beharangozó. (Külön fővárosi tudósítónktól.) A miniszterek hosszú nyári szabadsága, amelyet jórészt a váiságos helyzet mozdulatlansága nyújtott olyan hosszura, idestova véget ér ós néhány nap múlva benne leszünk a politika kellős közepében. Egyelőre három esemény bizonyos: Kossuth Ferenc aradi beszéde, Wekerle Sándor kihallgatása és Lukács László ujabb meghivatása. A már egyszer kikosarazott, de újból kísérletező szabadelvű exminiszter közvetlen környezetéből rendkívül érdekes információkat kaptunk, amelyeket minden színezés és kommentár nélkül az alábbiakban közölhetünk: Lukács László Gasteinben, ahol hónapokig üdült, sürün érintkezett politikusokkal. Nem igaz, hogy Kristóffyt beavatta volna terveibe. Móg kevósbbé igaz, hogy a darabontminiszter közvetítésével igyekezett volna a trónörökös közelébe jutni. Erre Lukácsnak nincs semmi szüksége. Ő a király bizalmi embere és a trónörökössel nincs is érintkezése. Az sem igaz, hogy bécsi nagykereskedők és bankárok pénzt gyűjtöttek magyar választási célokra. Lukács Gasteinben beható eszmecserét folytatott az annak idején ott időző Thaly Kálmánnal, báró Bánffy Dezsővel és Fejérváry Gézával. Természetesen egyikkel sem azért, mintha a maga politikai akciójának részesévé akarta volna tenni. Lukács a nyáron még azt se tudhatta, hogy másodszor sor kerül-e rá. De most már ugy látszik, eldőlt a kérdés. Az önálló jegybank híveinek szegedi és félegyházi megnyilatkozása után, továbbá a függetlenségi pártnak a néppárt iránt való engesztelhetetlen gyűlölete miatt emberileg ki van zárva az ujabb megegyezés lehetősége. Bécsben igenis reméltek, hogy talán a nyáron sikerülni fog megteremteni egy uj kormányzási alapot. Nagy figyelemmel kisérték a magyarországi eseményeket. De egyfelől a koalíció tovább főntartása, másrészt a fúzió nyélbeütése olyan nehézségekbe ütközött, amelyeket a hátralevő pár nap alatt képtelenség elhárítani. Bécsben nem győznek csodálkozni azon, hogy a magyar pártvezérek harmadfél hónapon keresztül semmit sem tettek egy olyan kiboutakozás érdekében, amelynek alapján legalább az alkudozásokat megkezdhették volna. Igy jutottak el azután — az első gondolathoz, Lukács László ujabb megbízatásához. Szept. 17-én meglesz az audiencia. Lukács a királyhoz megy és átveszi a kabinetalakitásra vonatkozó föltételeket. Ezek nagyjában a régiek. A miniszterelnöki, pénzügyi és belügyi tárcákat a király bizalmi emberei, valószínűleg Lukács ós Khuen-Héderváry kapják, honvédelmi és a latere minisztert a király maga jelöl ki, a többi tárca a függetlenségi pártnak van föntartva. Programm : rövid bankprovizórium ós általános választójog. Azután a parlament feloszlatása és appellálás a nemzetre, amelynek nevében immár harmadfél millió választópolgár beszól. A kormányalakítás nehézségeit ter mószetesen jól ismeri a király s móg jobban a homo regius. De ha a függetlenségi párt nem fogadja el a tervet és ugyanakkor nem születik meg valami egészséges koaliciós vagy fúziós kibontakozás, — akkor [Lukács Lászlót haladék nélkül kinevezik miniszterelnöknek és Lukács megalakítja az úgynevezett harci kabinetet. Nagyon valószínűnek tartom, hogy ebben a kormányban olyan politikusok is helyet foglalnak majd, akik ma parlamenti pártkötelékben vannak. Neveket nem mondok, de annyit elárulhatok, hogy nagy meglepetések lesznek. Arról azonban már most garanciát nyújthatok, hogy az ugynevelt darabontok közül senki sem kap szerepet ebben az alakulásban. Lukács és kormánya természetesen bemutatkozik a parlamentben. Ha — ami valószínű — bizalmatlanul fogadják, nyomban föloszlatja a Házat és kitűzi az uj választásokat. A jelszó : általános, titkos, egyenlő választói jog és erős szociálpolitika. Ha nem kap többséget, megismétli a választást mindaddig, mig vagy többsége lesz, vagy - egyezkedni óhajt a függetlenségi párt. Én az utóbbit tartom valószínűnek. Nemzeti ellentállástól Bécsben egyáltalán nem félnek, mert az önálló bank kérdésében nem lehet harcra tüzelni a magyarságot. Pénzügyi kérdés ez, amihez a nagy tömegek nem értenek. Ipar-hiány. Régen nem kínálkozott aktuálisabb alkalom a fenti témáról írni, mint most, mikor felütötte fejét a rém, hogy a kevós búza ós nagy árak mellett nagy lesz a nyomorúság. Ez a jövőbelátás amilyen rémes első hallásra, olyan kétségbeejtő is. Kevós termett, nincs mit eladni — panaszkodik a gazda. Kevós volt a kereset és ezt a keveset is szét kell osztani százfelé — mondja a napszámos ember. Az időjárás, ez a nagy ur, minden számítást tönkre tett. A májusi fagy a szőlőket tette tönkre, a fagy utáni hozamot pedig később a peronospora silányitotta agyon. Juniusban az ég csatornái megnyíltak, esett az eső hétszámra, de ez a búzán keveset javított; annál nagyobb volt a remény, hogy a többi termény- és veteményfólék pótolják a veszteséget. Nem ugy történt, mert a juliusban és még augusztusban is tartó szárazság { és forróság ezt a reményt is meghiúsította. A kukorica sok helyen meddő maradt, ha lesz is termés, távolról sem olyan, mely a hiányt pótolná. Szóval, nagy a panasz minden vonalon. A hivatalnok kénytelen háromszoros áron vásárolni, holott fizetése változatlan. A gazda vetőmagért folyamodik, mert a termésből a kenyérre hagyott búzán kivül nem maradt több. Mit szóljunk a napszámos emberről? A megkeresett búzából vissza kell fizetni az «lőre kikölcsönzött búzát, melyet a község jóvoltából tavaszszal kenyérre kapott. Nem marad 3—4 mázsánál több ós abból kell neki családját fentartani. A mellett ruházkodni, gyermekeit iskolába járatni, adót, esetleg házbért fizetni szinte lehetetlennek látlátszik. Sulyosbbitja a helyzetet, hogy a nyári munkák végeztével nincs kereset, a cukorrépa szedésén kivül napszámosra nincs szükség. Ott sem kap mindegyik munkát, kénytelen vándorbotfal útra kelni- és munka után nézni, mert az aranykalászos rónaság, a tejjelmézzel folyó Kánaán nem képes a rajta élőket keresettel ellátni s ennek folytán a megélhetést biztosítani. Bizony szomorú valóság ez, megérzi ennek hiányát minden: község, egyház, kereskedelem. De legkivált a munkásnép, mely szívesen dolgozna bármily csekély napszám mellett, csak volna kereset napról-napra. Itt volna az ideje, hogy a szociálista agitátorok által mindenféle ürügygyei kicsikart filléreket most a népnek vissza adnák, de arra nincs kilátás, mert azoknak a nép csak akkor jó, ha önző érdekeiket kell azok segítségével előbbre vinni, egyébként mig ők az összeharácsolt összegből uraskodnak, addig a felséges nép nyomorog. Belátják ők már, hogy a megélhetés nem a szocialista agitátorok képtelen ígéretétől, hanem az időjárás szeszólyóI tői függ. Ez áll különösen nálunk, hol ' a gyáripart csak a könyvekből ismerjük. Mennyivel máskép volna, ha az utakat jelző fák mellett gyárak kéményei füstölnének. Ha a községek munkás népét a gyár tülökje ébresztené fel ós hivná munkába. De sehol semmi. Mehet az ember mórtföldeket, mig egy malomra akad, mely csupán a körüllakók terményei megőrlésére van berendezve. Móg a kivitelre berendezett malmaink is ritkaság számba menők, holott azoknak nálunk volna helye, hol a gazdasági berendezés a búzatermelésen fordul meg. Kényszeríteni gyárak építésére senkit sem lehet; de számítás alapján kimutatható, hogy a nagybirtokok jövedelmezősége fokozott mértékben nagyobb volna gyáripar mellett. Mégis oly kevós a vállalkozási kedv. Honnan van az? Sokszor olvastam ennek okát, de a sok közül legelfogadhatóbb, hogy nagybirtokosaink annyira ragaszkodnak külföldi gyártmányhoz, miszerint kizárt dolognak tartják, hogy Magyarországon hasonló árú előállítható volna. Féltik rangjukat, mert azt hiszik, hogy csak a nagy birtok képesíti őket a „nagyságos" ós „méltóságos" cimre, egyébként a nagyiparos cimet lealázónak tartják. Igaz, hogy a gyáripar nagyobb befektetést és körültekintést igenyel, mint a puszta föld, melynek termőképessége, igy a jövedelem nagysága az időjáráson múlik; de elfelejtik, hogy ez a jövedelem fokozható már azáltal is, hogy a gyártelep körül fekvő föld értéke 30—40%-kal emelkednék. A munkásnép nem vándorolna munka után; de itthon maradna ós. keresetével a kereskedelmet mozdítaná elő. Már pedig országunk nem oly gazdag, hogy a külföldre küldött milliók hiányát megnem érezné. Nem a gazdasági különválást kell hangoztatni, mert gyáripar nélkül úgyse sokat érő lenne, hanem építsünk gyárakat, tegyük magunkat gazdaságilag erőssé, ugy az a nehéz kórdós, mely minden percben elnyeléssel fenyeget, magától elesik. Ezen törekvésünkben pedig semmiféle osztrák nem lehet akadály, mert „Kakas is ur a maga szemét jón'. Czirbusz Endre. Békéscsaba közgyűlése. Érdekes tárgyak. Igen nagy érdeklődós nyilvánul meg különösen tisztviselői körökben Békéscsaba községnek e hónap 16 án, csütörtökön tartandó közgyűlése iránt. Az érdeklődést indokolttá teszi az a körülmény, hogy ez a közgyűlés fog gondoskodni a gerendási segédjegyző-anyakönyvvezetői ós az albiró-esküdti állások betöltéséről. E két fontos állás betöltésének már itt is van az ideje. Ismeretes már mindenki előtt az a nagy szive mint neki, de nem volt annyira bohém.! Fehér levelüket hullajtják az iharfák. Távolról valami bánatos magyar nóta elhalló dallama hallatszik. Milyen szomorú 1 Halvány világgal égnek a göncölszekór csillagai. Szeretném, ha most itt ülne mellettem, ő, a kitagadott magyar királyfi. Nézném halvány arcát. Fáradt, bánatos fejét lehajthatná mellemre. És megsimogatnám csodaszép szőke haját, amelybe világos aranyszálak kerültek, amit a rutén királylányoktól örökölt! Hogy zug a szél. Talán vihar lesz. A kocsi ponyváját tépi, verdesi, rázza. Zúgva, kavarogva forrong a nádas, ide hallatszik a tó hullámvihara. Az ég elborult, szemem behunyom. Vad üvültés, lónyerítés hallatszik. És igen, látom. .. látom ! Ott száguld, véres homlokáról le van tépve .a süveg! Megismerem szőke hajáról. Ö volt az elátkozott királyfi Salamon, amint bekergette a mocsárba a besenyőket ! A kis ciea. i. — Nos kicsikém, már nem oly szomorú ? A kis cica erőltetve mosolygott. — Sohasem voltam szomorú.. A hölgyek: D'Argilesné, Yaniska grófné és Martineauné, a bankár felesége egyszerre kiáltották : — Oh, kis cica, ne füllentsen, magának van valami baja... Ha látná menynyire megváltozott egy idő óta. És a grófné beszólt a kis cica boldog arcáról, amely még egy hónap előtt is csak ugy ragyogott a jókedvtől, amikor a hölgyek megérkeztek. Mint csillogott a kék szeme a sürü fekete szempillái alatt! Mint érdemelte meg igazán a „kis cica nevet", mellyel az uri dámák kedveskedtek neki! Igazán élvezet volt látni, akármelyik ruháját ennek a kedves teremtésnek a testén, oly ügyesen érvényesítette. Aztán mily édesen csacsogott! Minden szó, amit csak kimondott, telve volt végtelen gyöngédséggel ; minden mondata, mintha dal lett volna. És a vidámsága olyan volt, mint egy zárdából kiszabadult növendéké. Most mindennek vége. Hogy kedvébe járjon a hölgyeknek, megpróbálta a nevetést, de ez igen furán, erőltetve hangzott. A szemeire pedig mintha valami fátyol borult volna. Alig lehetett megismerni a kis cicát, pedig tán nem is volt szomorú, hanem valami nagyon komoly dolog felől gondolkozott. — íme, gondoltam önre, tudom, hogy szereti ezeket a cukorkákat! Talán majd az édességtől visszatér a vidámsága. És D'Argtlesné feléje tartotta a cukros dobozt — Nekem is ugyanaz az eszmém támadt — szólt a grófnő. — Én nekem iá — mondta Martineauné. A doboz láttára habozott a kis cica, hogy melyik után nyúljon, aztán igy suttogott: — Önök igen jók hozzám... igazán túlságosan jók. — És most mondja el nekünk a baját. De a kis cica lehorgasztotta a fejét és szomorúan sóhajtott : — Semmit sem mondhatok. n. — Van szrencsém ! ^John ur, a női szabó, meghajolt a hölgyek előtt. Korrekt, parfümős úriember volt ós pompás ruhát viselt. És sietve, mint valami miniszter, akire szá zak várnak az előszobában, oda szóit Martineaunéhoz: — Megpróbáljuk a báli ruhát ? És a kis cica felé fordult. De D'Argilesné közbevágott: — Nem! a kis cica velünk marad. Van valami beszólni valónk vele. John ur meghajolt ós előrebocsájtotta Martineaunét az öltöző felé. Már most el is volt határozva a két ott maradt asszony között, hogy kiveszik a titkot a kis cicából. Aiig távozott el John, egyszerre felkeltek. Az egyik a karját, másik a derekát fogta meg a dédelgetett leánynak : — Nos beszéljen! Jól a szemébe néztek, könyörgő pillantással. A kis cica habozott néhány pillanatig, kinyitotta a száját, majd ismét becsukta. Aztán sóhajtott: — No, isteu neki! A hölgyek feszülten figyeltek. Mély, igen mély hangon kezdte a leány a gyónást. Alighogy belépett a szabóüzletbe, John ur udvarolni kezdett neki, először titokban, aztán nyíltan. — Boizasztó — szólt D'Argilesné. A kis cica folytatta. Elmondta, hogy tizenhat éve3 volt ós nem felelt a John ur ajánlataira. Egyszer megakarta csókolni. Alaposon összekarmolta érte az arcát. — Jól tette — jegyezte meg a grófné. De John ur nem hátrált meg. Mindenféle eszközt megpróbált, hogy legyőzze az ellenállást. Nagy küzdelmei voltak szegény kis cicának. — Ha arra nem gondoltam volna, hogy önöket elvesztem — szólt — kiléptem volna az üzletből. D'Argiles asszonyt ez ugy meghatotta, hogy homlokon csókolta a leányt. Ez tovább beszélt. — Mindazok a barátnőim, akiket John ur kitüntetett, igen hamar engedtek. Gondolják csak meg, ez a legkönnyebb j és legbiztosabb módja az emelkedésnek. • És éppen, mivelhogy én nem voltam • oly léha, mint a többi, John ur nagyon szeretett. A visszavonulás csak növelte vágyát és kétóvig udvarolt. Hogy legyőzzön, először megduplázta a fizetésemet. Megengedte, hogy azt tegyek, amit akarok, akkor menjek sétálni, amikor kedvem támad... Ezért látogattam meg önöket oly gyakran reggelenként, amikor oly édes ábrándokat szőttünk együtt a kis szaloban... Egy pillanatig hallgatott, aztán folytatta : — Ugy belém szeretett, ugy tüzelte az ellenállásom, hogy ő, aki oly hideg, egyszer pirulva kért... — Nos mire ? — Arra, hogy felesége legyek.. . D'Argilesné haragosan ütött a padlóra napernyőjével; a grófné ecetet szagolt. Oda voltak a csodálkozástól. Aztán a grófnő ocsúdott fel előbb ós haragos n, gúnyosan, a fogai közt igy mormogott : — Remélem, visszautasította ? — Én igen. Da az anyám azt akarja, hogy nőül menjek hozzá. III. Sem D'Argilesné, sem a grófné nem próbált ruhát ezen a napon. Amikor Martineauné kijött az öltözőből nagy büszkén, ahogy egy bankár feleségéhez illik, megragadták, elhurcolták magukkal és csak a legközelebbi cukrásznál mondták meg neki a kis cica szomorúságának okát. A bankárnó arca tűzbe borult : — Mindenáron meg kell akadályozni ezt a házasságot! — Helyes, de hogyan ? És egy egész óra hosszat, miközben sandwicheket ettek és portói bort szürcsölgettek, erről tanácskoztak. De