Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám
1909-09-02 / 70. szám
Békéscsaba, 1909 szept. 12 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 kasztottam 20,000 koronát, de ez ne bántsa az urakat. Van még elóg a kaszszában. .Nekem pedig jó ez a kis öszszeg odakinn, az ismeretlen világban-" Major Simon dr. ügyvéd, az intézet ügyésze a levél érkezése után azonnal sürgős feljelentést intézett dr. L i s z y Viktor kir. főügyészhelyetteshez, amelyben kérte, hogy az összes kikötők rendőrségeit táviratilag hivja fel a sikkasztó elfogására. A táviratok el is mentek Fiume, Trieszt, Hamburg, Bréma és Antverpen kikötők rendőrségeihez. Az akció azonban nem hisszük, hogy sikerrel jár. Engel van annyira ügyes ember, hogy mikor egy teljes hete van szökésre, nem az utolsó pillanatban vitorlázik el a vén Európából. A levelet bizonyosan valamelyik ismerősével adatta fel későn. A nyomozás eredményét mindenesetre érdeklődéssel várjuk. A csabai ev. egyház szabályrendelete körül. Korén Pál lelkész nyilatkozatához. A „B. K." előző számában Korén Pál lelkész úr olyan nyilatkozatot kö zöl a csabai ev. egyház ismeretes szabályrendeletére vonatkozólag, amely alkalmas arra, hogy megtévessze az ügyet közelebbről nem ismerő közönséget és a csabai ev. egyházat gyűlöletes színben tüntesse fel, s minthogy több valótlanság és célzatos színezés'fordul elő a cikkben, indíttatva érzem magam a szabályrendelet intenciójának megvilágítására és ez ügyben a nagyliszteletü úr szerepére vonatkozólag a következőket közölni: E szabályrendeletnek egyik főcélja az egyházalkotmány rendelkezései keretében az egyházat megmenteni a demagógia féktelen uralmától; a másik célja a különféle társadalmi állású és- foglalkozású egyháztagoknak lehetőleg arányosan biztosítani befolyást az esyház ügyeinek vezetésében. Ezt ezelőtt K. P. is helyeselte, ujabban azonban rnyiltan szövetkezett A. L. Andrással a béke és egyetértés ilyetén megmentésére. K. P. a mult számban közölt nyilatkozatában újra ferdit, színez, gyanúsít és valótlanságot mond. íme egy-két példa a sok közül: Hogy az uj szabályrendelet a közgyűlés megkérdezése nélkül készült és terjesztetett fel, az igaz; de tud K. P. egyetlen egy szabályrendeletet, amely máskép készült és terjesztetett volna fel? Ezt eddig soha sem kifogásolta. Most pedig nyilatkozatában elfeledte citálni azt a paragrafust, mely a sza— Jó megmondom. Kézit csókolom. — Alázszolgája. Az ajtó megint becsapódott ós Sándorfi sápadtan az izgalomtól, ment lefelé a lépcsőn. Délután ismét felment ugy félnégy felé, becsöngetett s ismét a szobaleány nyitott ajtótt. — Későn tetszett jönui. Nincs itthon a kisasszony. — Nincs itthon ? — és néhány másodpercre elakadt a szó a torkán. — Mikor ment el ? — Ezelőtt egy félórával. — Hova ? — Nem mondta a kisasszony. — Jó majd eljövök máskor. Mikor leért az utczára, forogtak velü' a házak s ugy érezte, hogy az egész utcza ő rá dől. Nem tudta most, hogy mit csináljon, ösztönszoriien megállt a kapunál és várt, hogy mit? maga sem tudta, A lábai gyökeret verlek olt, tehát megállt. Félóra múlva női lépések és férfi topogások ütötték meg a fülét. Benézzt a kapun s Jolán egy szikár szőke fiatalemberrel karonfogva Sétált kifelé. Sándorfy arca vörössé vált, mikor , megpillantotta őket s ugy tett, mint egy j házbeli ismerős, kalap levéve köszöntötte Jolánt. Jolán diszkréten visza kö- ; szönt s aztán odaszól vőlegényéhez ; — Villanyosra ülünk ' . ; Sándorfi szemei előtt pedig elbo- ; rult a világ s C6ak ez csengett irtózatosan a fülébe: — A kisaszony nincs itthon. bályrendeletek készítését a közgyűlésre bízza. Én megsúgom neki, hogy ilyen nincs is ! Kifogásolja, hogy az uj szabályrendelet értelmében több a hivatalos és a régi presbyteri gyűlés által választandó jelölők száma, mint a közgyűlés által választandóké; de azt elfelejti megjegyezni, hogy a jelenlegi presbyterium, amelynek kebeléből a jelölők fele kerül ki, a régi mód szerint szabadon választatott s igy bizonyára több joggal lehet rólok mondani, hogy a közbizalom választotta, mint azokról a jelölőkről, akiket egy ad hoc összeverődött közgyűlés, meglehet pressio és terrorismus alatt, választ meg. Pedig talán a jelölésnek is, a választásnak is az a célja, hogy legalább megközelitőleg kifejezője legyen a közbizalomnak, nem pedig a demagógia munkájának eredménye. Célzatosan közli tovább, hogy a presbyteriumban intelligens tag csak 15 lehet, se több, se kevesebb. Da elfeledi megmondani, hogy ez a szabályrendeletben az intelligencia számaránya szerint contempláltatik igy ; de azt is elhallgatja, hogy az általa ujabban oly annyira ideálisnak tartott szabad választás utján eddig soha sem választatott ennvi sem, most pl. csak tíz választott intelligens van a presbyteriumban; és,legalább is kételkedem, hogy ő neki A. L. András segítségével sikerülne többet behozni 15-nél, ha ők szabadon választanának. De, hogy mennyire tendenciózus nyilatkozatának ez a része, kiviláglik abból, hogy mint „intelligensek 1 1 -et, csak a polgári Iskolát végzetteket emeli ki, holott mindenki tudja, hogy Csabán a polgári fiúiskola csak 4 5 éves intézmény s igy ilyen intelligens még nem sok kerülhet a presbyteriumba ; -éllenben elhallgatja, hogy a presbyteriumban az uj szabályrendelet szerint ezután a választott intelligenseken kivül hivatalból még 5 lelkész, 2—3 felügyelő, 3 segédlelkész, 5 tanító, 2 gimn. tanár, 2 ügyész, 1 mérnök, tehát 20 (húsz) intelligens fog helyet foglalni (akik a polgári iskola nivóját talán mégis meghaladják), vagyis a választandó tagokkal együtt harmincöt! Azt is megemlíti K. P., hogy csak az egyház pecsétjével ellátott szavazólap érvényes és azt csak a szavazás színhelyén kapja és onnan el nem viheti a' szavazó; de azt megint elhallgatja, hogy a hatszáz jelölt neve a választás előtt egy héten át közszemlére lesz kitéve az egyházi hivatalban és az összes városi és tanyai iskolákban, tehát vagy 30 helyen; igy kellően gondoskodva van arról, hogy aki érdeklődik a jelöltek neve iránt, az módot nyer arról értesülni. Hogy a szavazó-lap el nem vihető és még az is, amit K. P. elhallgat, hogy csak sajátkezüleg szabad törölni, — annak helyes célja könnyen belátható; ós bizonyára jobban biztosítja a választó szabad elhatározását, mintha mindenféle illetéktelen beavatkozásnak, pressziónak, vagy terroriz musnak tétetik ki a választó közönség. A javaslat már hetek, sőt hónapok óta ismeretes és annak „sérelmes" intézkedései két férfiúnak buzgó igyekezete dacára sem keltettek nagy izgalmat, sőt megnyugvást idéztek elő. Csak aztán ne akarjon valaki célzatosan elferdített közleményekkel izgatni, mint ahogy azt „az ország evangelikus papsága" félrevezetésére K. P. az „Ev. Őrálló"-ban közölt cikkével, majd ezen tendenciózus cikk külön lenyomatával a csabai néppel szemben tette; vagy '; amint ugyancsak a K. P. közleményei alapján '. L. A. cselekedett eddig — hála Istennek — nem nagy sikerrel! Egyébként igen jellemző K. P. jóhiszeműségére nyilatkozatának az a része, ahol nagy gondosan azt mondja, hogy cikkéből a folebbezés aláirói közül háromnak adott — kívánságukra és a cikkel való további szándékukat nem is sejtve — egy-egy példányt; mert ez a „bűn" csakugyan kicsi bűn volna; de elhallgatja-, hogy cikkét külön lenyomatban terjesztette „az ország evangélikus papsága" és nem papsága között. Ez már kissé nagyobb horder jü dolog, kivált ha tudjuk, hogy a ferdítéseket, elhagyásokat nagyon is tudatosan csinálta a nagytiszteíetü ur, mert hiszen nyilt gyűlésen konstatáltatott, hogy cikke megírása előtt teljes szövegében megszerezte a szabályrendeletet az-egyházi jegyzőtől hivatalos kivonatban; és ha tudjuk, hogy Áchim L. A. ós hivei éppen azzal i izgattak, ami a K. P. cikkéből ki volt \ hagyva, hogy tudniillik a napszámosok ' közül senki sem választható presbyternek! Egyébként valótlant mond a nagvi tiszteletű ur, amikor azt állítja, hogyha 1 szabályrendeletet megfelebbezte a kerületI hez, mert azt Áchim L. A és Maczák György felebbezték meg, nagytiszteíetü ur csak irta a felebbezést és sok legépelt példányban megküldte többeknek, igy a kerületi jogügyi bizottságnak, természetesen becses nevének elhallgatásával. Folytathatnám végig, „nyilatkozatának" búvóit, rejtekeit feltárogatva s különösen a bizonyára minden célzatosság nélkül dült betűkkel nyomatott részek rejtett tőreit megvilágítva; de nem teszem. Mert ehhez hasonló cselekedete már több van a nagytiszteíetü urnák, amikor lelkósztársait, felebbvalóit, egyházát, egyházmegyéjét nem támadta, csak másokat informált olyan módon, mint az „Őrálló"-beli cikkében, hogy mások támadjenak. Épp azért ne feszegesse, különösen a lapok utján ne, hogy mi a „bűne", mert hisz éppen azért kérte az egyház a fegyelmi eljárást ellene, hogy kiderüljön az — ártatlansága. Egy presbyter. Három kávéskanállal. Az orvoskongresszus humora. (Külön fővárosi tudósítónktól.) {Megvágták Herczelt). A világ orvos tanárainak nemcsak a tudományból jut ki Budapesten, hanem a cécóból is. Ebből az utóbbiból tán még gazdagab ban. Minden este más fehérasztalhoz hivatalosak s egyik pazarabb a másiknál. Nem győzik dicsőíteni a magyar vendégszeretetet, amely valóban versengő igyekezettel harcol érte, hogy a sok ezernyi idegen a magyar erények magasztaló emlékeivel térjen vissza hazájába. Vasárnap este Herczel tanár, a világhírű szanatórium igazgatója látta vendégül a kongresszusnak vagy négyszáz kitűnőségét Gerbaudnál, a'Városligetben. Az estély, amely a beavatottak szerint tízezer forintjába került Herczelnek, kabaretval volt összekötve. Föllépett Medgyaszai Vilma, Rózsahegyi Kálmán a Nemzeti Színház népszerű művésze és még többen, akik többnyire magyar nótákat és kuplékat énekeitek. Rózsahegyit faggatták a barátai, hogy mennyit hozott a konyhára a Herczel kabarét. — Csekély ötszáz koronát — felelt a művész. Megmondtam a tanárnak, hogy ötszáz koronán alul nem csinálom. — Rémes, szörnyűködtek a barátok irigykedve, hogy kérhettél ilyen sokat? — Na, halljátok, Herczel életében annyi ezer embert megvágott. Gondoltam, hogy őt is meg szabad vágni egyszer. * (Vakbélgyulladás nélkül). Rózsahegyi a Herczel kabaretlöl egyenesen a NewYork kávéházba ment. Éjfél után két óra volt, egynéhány későnfekvj bohém lézengett csak a kávéházban. Rózsahegyi elkerült mindenkit, leült a legnagyobb asztalhoz ós néhány perc múlva csak ugy tolongott előtte a sok étel- és ital. Ö pedig mohón ós elkeseredetten falatozott. Egy bará ja, látva a nagyétvágyú embert, odament hozzá és megütődve szólt: — Nem értem, most jössz Herczeltől, a fónye3 lakomáról s ugy falatozol, mintha a koldustanyáról, bújtál volna elő. Hát Herczel nom adott enni a vendégeinek ? — Dehogy nem adott, csakhogy én nem ettem. Nem vagyok bolond, hogy bevirtsalfoljak egy vakbélgyulladást és visszaadjam Herczelnek az ötszáz koronáját. {Orosz-japán barátkozás). Szombaton este ismerkedtek a Műcsarnok hatalmas termében a világ minden részéről összegyűlt orvosok. A tudomány testvérisége kiegyenlítette a legnagyobb ellentéteket és a versenyző nációk tudós fiai a legnagyobb szerejettel koccintottak egymással. Német a franciával, osztrák az olasszal, görög a törökkel, sőt mi több, a tudósok ez előkelő randevúján az orosz-japán gyűlölség tüze is kialudt. Az egyik asztalnál egy neves orosz professzor társalgott feltűnő molegsóggel egyik japán kollégájával. Grósz Emil doktor, a kongresszus főtitkára odalépett hozzájuk ós francia nyelven, mosolyogva jegyezte meg : — Lám, lám, a tudomány világánál a legnagyobb végletek is találkoznak. Milyen jól esik nekünk, vendéglátó magyaroknak együtt látni a japán orvost az orosszal. A japán professzor lázasan forgatta kis szemeit és elmésen felelt magyar kollegájának: — Oh kérem, mi nem vagyunk ellenségek. Miért lennénk ? Hisz nem praktizálunk egy városban. A Jékésiiiegifei Közlöny" táviratai. Kossuth Ferenc Budapesten. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter szeptember 6 án, vagy 8-án fog Budapestre érkezni Wiesbadenből. A miniszternek nagyon használt a nyári üdülés. Egészsége teljesen helyreállott, ami az ország érdekében nagyon örvendetesnek mondható. Szterényi Wekerlénél. Szterényi József kereskedelmi államtitkár szerdán reggel Wekerle miniszterelnök dánosi birtokára utazott. Az államtitkár a nyaraló miniszterelnöknek a kereskedelmi tárca költségvetéséről referált. Egy biró hirtelen halála. Szegedről táviratozzák: Magyar János törvényszéki birót kedden estefelé 7 és 8 óra között agyszólhüdés érte. Magyar délben még teljesen jó egészségben végezte hivatali kötelességeit. Kollegáival vidáman beszélgetett. Fél 5 tájban kezdett rosszullétről panaszkodni s a hirtelen halál körülbelül hót óra tájban következett be. Az elhunyt bírónak családja nincs. Mindössze 42 éves volt s igy férfikora delén érte a halál. KróniKa. Azt olvasom, hogy Blériot ur, A repülés nagy mestere, Kit tüneményes légi utján Ah, senki még le nem vere. Az ősszel tehát nemsokára Mihozzánk is ellátogat S fejünk fölött a kék magasban, Repülni fog nagyot, sokat. Türelmetlen kíváncsisággal Jó Blériot ur, várjuk önt, Ki egy tolakodó vigécnél Százszor, ezerszer ís különb, Mert repülésben a vigécnek Segitni szoktunk rendesen, De önnek, kedves Blériot ur, Itt nem segít majd senkisem. Csak azt nem tudom kitalálni, Pedig ez is csak lényeges, Hogy a nagy repülésre nálunk Alkalmas helyet hol keres? Tán Rákoson? Vagy a ligetben? fivagy tán a Lágymányoson ? Bármilyeket választja köztük, Én egyikben sem osztozom. Figyelmébe ajánlok önnek Egy horribilis ideát: Kis ut és nagy rekord 1 Repüljön Bájos Király-utcánkon át. S önről világgá terjed el majd, Hogy túlszárnyalta önmagát: Nem egy, de több nyitott — csatornán Repült az eroplánja át! Alkalmas helyet Blériot ur Csak itt találhat ön Csabán, Ezer szempár epedve néz majd Ön és az eroplán után. fiz adósok búsari sóhajtják: Oh csak volnának szárnyaim, Hogy hagynám itt e ronda ( fészket, Hol dobszó üzi álmaim'. fizulán kérem, Blériot ur, Ajánlanék egy üzletet: fi parasztpárti hős vezérek Nyugat felé tekintenek. Vigye ki őket Kanadába, Azzal jót tenne, mondhatom, f\ költséget mi megfizetjük, Tegye meg, én kérem nagyon I.. . KLEIN GÉZÁHOZ = BÉKÉSCSABÁN, VASUT-UTCZA = Rosenbaum sírkőteleppel szemben.
