Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-08-15 / 65. szám

15 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 aug. 8. ilyen üdvös, gondoskodó intézmény is van. E cikknek egyik fő célja volt erre is felhívni a nép figyelmét. Mind ezen tények, melyek azt az az útirányt jelzik, a melyiken a jelenlegi kormány a nép érdekében halad, mely intézményekkel a legszegényebb és igy arra legjobban rászorult nép érdekét szolgálja. Ezeket a tényeket nem hirdetik, nem kürtölik nap-nap után, de e tettek fényesebben beszélnek, mint a népet izgató, elégedetlenséget szító szocialisták. E tettek, e tények igazolják, hogy a mai kormánynak erős és nagy érzéke van a szociális kérdések iránt s melegen érző szive a nép érdeke és jóvolta iránt. A csabai uj rom. kat. templom. Lassan, közeledik a befejezéshez. A csabai róm. kath. egyházközség, amily nehezen határozta el az uj templom építését, épp oly nehezen várja már annak elkészültét is. A régi templomot, a régmúlt időben, három ízben is bővítették. Először csak egy kis kápolna volt s a hívek a későbbi sekrestyében hallgatták az istentiszteletet. Majd a kápolnához építették a volt templom hajóját, 1803-ban pedig a templomhoz a kórust és a tornyot. Két óv előtt, 1907. óv őszén rombolták le s a tél beálltáig elkészült az uj, arányaiban, tervezetben hatalmas templom alapfala. A vállalkozók: Bányai, K 1 e n k és Társa azt hitték, hogy kora tavaszszal a falak emeléséhez nagy munkaerővel hozzákezdhetnek. A télen a hólének ós fagynak kitett tégla azonban omladozóvá lett, ugy hogy Hot h a u s e r, a templom tervezője és építési felügyelője a tégla használata ellen tiltakozott. Megindult erre egy hosszas vegyelemzósi processzus. A vége az lett. hogy a tégla elég jóminőségü. Most már épitéshez foghattak volna. Ekkor azonban nemcsak a nyersen sajtolt tég Iában volt hiány, hanem a terméskövek késői szállítása hátráltatta a haladást. Ekkor újra kalamitás állott elő, a nyers téglákon erősen áttört a salétrom s újra kifogást emelt a tervező. A munka ilyképen akadályoztatott. Hosszas küzdelem után, végre ma már ott tartanak a vállalkozók, hogy a templom hajója üres az állványoktól s már a padozat egyengetéséhez kezdenek, mert ezen a héten a kórus boltozatával, a torony külső ós belső részének kőm-t ves munkáival elkészülnek. A kőfaragómunkák szeptember közepe táján nyernek befejezést. A két toronyban hétfőn már az uj vasszerkezetű haranglábakat állítják fel s aztán felhúzzák a harangokat. A jobboldali toronyba egy uj harang jön, mig a baloldaliba a régi három harang. Az uj, 17 mm. sulyu harangot, melyet a volt T hury Ferenc, jelenleg Egry Ferenc budapesti harangöntő cég készített s ki a harangok felszerelését, a régi harangoknak koronával való ellátását is eszközli, pénteken szállították be az uj templomhoz. Az uj harang hangja Cis, s a harangot elszállítás előtt Kohl Medárd püspök szentelte fel. Az uj harang, a szerkezettel és a régiek felállításával, 11 ezer koronába kerül. Az uj nagyharang Szent Antalnak, a templom védőszentjének van ajánlva: „Könyörögj érettünk" fohászszal. A régi három harangot a Laurinyecz, Leszkó és Petrovszky-család ajándékota volt még a régi templomnak. Mig a felszerelés történik, az egyháznál nem harangozhatnak. Az uj templomban a régi orgona átjavítva fog felállíttatni. A főoltár márványból készül, a védőszent szobrával. Az egyháztanács villamos világítást is óhajt bevezetni s gondoskodik arról, hogy a templom minden tekintetben stílszerű legyen. Az uj templom felszentelését november elejére tervezik, mert a vállalkozók, kik csak a dicsőségért fáradtak, akkorára remélik az építkezés te jes befejezését. Levél az albán forrongásról. A „Békésmegye'fKözIöny" számára. Buszosuk, aug. hó. Itt vagyok a bolgár királyné kedvenc városában ; egy kődobásnyira az albán forrongások hazájától. Ide is elhallatszik az a recsegés, ropogás, amely megrázta a Törökbirodalom alapjait és amely elejét vette annak, hogy az európai béke puskaporos hordója ' a nyugati állampolitikusok által megjósolt veszedelemmel fölrobbanjon s a balkáni forrongások megsebezzék valamelyik államóriás bordáit. Ez a recsegés ma csak egy ország területén marad A Törökországén. Van valami tragikus ebben a fordulatban. Szerbia, Rómánia, Bulgária után most az albánok készülnek belekapaszkodni az egykor diadalmasan ragyogó félhold szarvába. És aki azt hiszi, hogy e tragédiában a csengő aranynak is szerep jut - nem csalódik . . . A nemzetek gondolkozásának sajátosságait leginkább a Balkánon fig

yelOk volt rá történetünk lapjai szerint elég, de ilyen alapos még alig, mint ekkor . . . Mindezek az okok hozzájárultak a rettenetes pusztuláshoz s akik ekkor résen állottak s pénzt szerezni tudtak, szépen beleültek a züllöttek birtokába, azok pedig a vagyoni pusztulással nem törődve, konspiráltak s az emigratiótól, Napoleontól, Kossuthtól, vagy Garibalditól, végre az igazságosnak hitt magyarok Istenétől várták a jobb idők bekövetkezését. (Máig is várjuk.) II. Ezen bevezetés után rátérek rajzolandó alakomra, Szakáll Pálra, akinek már teljesen magva szakadván, nincs senki, aki rajzom által találva vagy bántva, sértve érezhetné magát. Pintér Jakab szegény felvidéki — nógrádmegyei — árva tót gyerek lekerült Pilisre, Pestmegyébe és ott gróf Beleznaynál mint kályhafütő kapott szolgálatot, később juhász-bojtár, azután számadó juhász s végre — mert a gróf megszerette az ügyes gyereket — áren dása lett s kibérelte a grófnak dánosi, mikebudai stb. birtokait ós pedig holdját egy ezüst húszasért, melyből három tett egy ezüst forintot. A szerencse kedvezett neki, nagy termései voltak s amit nem bírt befuvarozni Pestre, azt vermekbe rakta el. Midőn a XIX. század első vagy második tizedében — ha jól tudom, 1811-ben — az Alföldön nagy inség volt, őhozzá jártak az alföldi gazdák és horribilis árakon fizették a gabonát, ugy hogy egy köböl rozsért, kölesért stb. 30 váltóforintot is fizettek, ami az akkori viszonyok között óriási összeg volt. Természetesen ilyen körülmónyek között lehetetlen volt nem gyarapodni, , különösen olyan egyszerű embernek, ! minő Pintér Jakab volt, akiről azt álli! tották ismerősei, hogy sohasem evett a saját jószágából más hust, csak ami a maga dögében pusztult el. Volt tehát pénz több, mint a menynyiről valaha csak álmodni is mert volna a szegény tót fiu. Ámde nagy hiba volt a jóban! Az akkori időben csakis nemes ember vehetett földbirtokot, az árva tót legény — most már Pintér gazd'uram — pedig távol állt a nemességtől. Akadt ugyanis élelmes fiskális, aki jó honoráriumért vállalkozott a nemesség megszerzésére, s felkutatott egy elszegényedett nemes famíliát. Ez volt a Tószeg községben sűrűn lakó Kujokai Szakáll família, amely néhány ezer forintért hajlandó volt Pintér Jakabot családtagként elfogadni, hitelesen bizonyítván, esküvel is megerősítvén, Pestmegye hatósága előtt, hogy ez egy tőlük gyermek korában elszakadt vérbeli rokon, akit most találtak meg, szeretettel ölelnek rokoni keblükre ! . . . Ezt azután az akkori törvények szerint a vármegyének acceptálnia kellett, s Pintér Jakab most már Kujokai Szakáll Jakab megkapta a nemességet, mely annak rendje és módja szerint a vármegyében publikáltatott is. IH. A nemesség ily módon kijáratván, ni sem állt útjában annak, hogy birtok után nézzen. Itt akadt meg Bókésmegyóben, s a b. Rudnyánszky család egyik ágának birtokait ós pedig Csabacsüdön 1000, Szentetornyán 1500, Szentandráson 500 holdat megvett, Báboszkai heti meg az ember. A kezdetleges alakulatok, melyek magát a történelmet tükrözik vissza, a mult idők állapotaiban kavargó zavaros érzeteket váltanak ki az itt élő nemzetek egyetemes gondolkozásából. A nyugateurópai ember idegen világot talál itt, amelybe épp oly nehezen szokik, mint ur a paraszt ruhába . . . Ilyen nemzet az Albán is. Dicső őseinek cselekedetein tud lelkesedni, a guzlicán elpörgetett Kásztriótaódák felpezsdítik még a vérét, de nyomatékosabban buzog föl lelkében a szabadság utáni vágy, ha az aranycsengés játsza hozzá a riadót, És Albánia ma nagyon kelendős áru. Ki ne tudná Ghika Albert román hercegnek az albán trónhoz való jogát ? Ez a dúsgazdag főúr — kihez engem tiszteletteljes ismerótség fűz — milliókat költ évenként az albáni propagandákra. Ezen nem csodálkozhatunk. Hisz anyai ágról ő is albán, még pedig a nagy, nemzeti fejedelemnek, Kasztriotának leszármazottja. Ám, hogy a német arany miként gurult Albániába, ezt csak az érti meg, aki tudja, hogy Vilmos császár Hohenzollern Antalnak „legalább" egy fejedelmi trónt akar biztosítani . . . A Ghika- és a Hohenzollern-párt tehát csak azon a ponton találkoznak, amely Albánia függetlenitésót, az albániai és macedóniai, valamint a már mohamedán hitre tért albánok egyesülését ós a területi kikerekitést sürgeti. Egyelőre csak szuverén állam akar lenni Albánia. De előrelátható, hogy nemsokkal ezután Bulgáriától vesz példát. Törekvéseik programwjában tehát ugy Ghika, mint a Hohenzollernek e pontnál párhuzamosan haladnak. Da más Ghika Albert erkölcsi alapja ós más az a materiális cél, mely a Hohenzollernisták szándékaiból visszatükröződik. Ghika Albert herceg nemcsak morális, de materiális fölénynyel is bir. Megmutatta ezt az a nagy gyűlés, melyet az albánok vasárnap tartották a bulgáriai Ruszcsukban. Ezt a gyűlést a bukaresti „Baszkideés" nevű albán egylet készítette elő s mintegy 2000 albán vett azon részt, a világ minden tájáról. Akik résztvettek, szemtanúi voltak azon ragaszkodásnak, amely e gyűlés albánjait ehhez a minden izében fejedelmi tulajdonokkal megáldott román főúrhoz fűzik. Derekas munkát végzett az egyesület. Tanúságát láthattuk ezt abban a körülményben, hogy nem tudta megzavarni senki e gyülekezés komolyságát, mely végeredményként ama határozatban csúcsosodott ki, hogy az albánok folyó hó 24-ikón El-Bássád városban, Albániának szivéb-n, nemzeti gyűlést tartanak s ekkor döntenek jövendő sorsuk fölött. Memorandumot készit e napon az albán nemzet, amely memorandum alkotmányos garanciákat fog követelni a török parlamenttől az albán nemzet önállóságát ós Albánia függetlenségét illetőleg. Hogy ez a határozat előreveti a >uskaporszagot, ezt jól tudják itt, a Balkánon. Mérhetetlen bonyodalmakat áthatunk a közeljövőben, melynek rémképei csak akkor mosódnak el, ha az uj-török kormány valamelyes módon megállapodásra jut az albánokkal. Esetleg — és ez a valószínűbb megoldás — ágyúit és puskacsöveit szegzí Európa legrégibb népeire, az albánokra. Ét, ha ezt a valószínűséget is figyelembe veszszük, nem lehet többé kétségünk aziránt, hogy az ágyúdörgés erősebb, hatalmasabb az aranycsörgésnól, amely előbbutóbb el fog rémülni Albániában is. Mindezt azzal írom meg a „Békésmegyei Közlönynek", hogy éppen 10 nappal megelőzze az események hírét. Albániáról csak azt tudja a világsajtó, hogy elégedetlenkedik. De a kulisszák mögötti névtelenek szerepeir ől csak a vérontás után vesz tudomást, mert más az események színe, ha távolról figyelik azokat. Ez a szinvakság elrettentő előkészületeket tesz most lehetővé. Mert ha mészárlás lesz Albániában, felelősséget kell éreznie a világsajtónak is, amely háborúkat tbreint, de ezzel szemben háborúkat tud megakadályozni. Ezt a sajtót felelősség terheli Kréta-sziget ügyében is, mert egyedül csak az újságok közönyösségén mult, hogy egy szánandó sorsra jutott ország ujabb fricskát kapjon, csupán amiatt, hogy angol ós orosz ambíciókat tört le nem' régiben a Balkánon egy középeurópai állam diplomáciája, A csabai postapalotáról. Magán- és közérdek ös szeütközése Lapunk olvasóközönsége ismeri már a nagyváradi postaigazgatóság akcióját, amelynek célja az, nogy Csabán a mostani nyomorúságos hivatal helyett uj, modernül berendezett hivatali helyiség épüljön. Az igazgatóság, mint m ár meg irtuk, a Főtér és Apponyi-utca sarkán levő, jelenleg az árvaszók helyiségéül szolgáló ház telkét találta legalkalmasabbnak erre a célra. Csaba község képviselőtestülete legutóbbi közgyülólósón kimondotta, hogy hajlandó is a postapalotát felépíteni, ha az igazgatóság évi bér gyanánt megfizeti a befekteti építési összeg törlesztési száz alékát. Az ügy jelenleg ebben a stádiumban van, Az elöljáróság a fenti közgyűlési határozatot megküldötte a postaigazgatóságnak, amely az idő rövidsége miatt még nem válaszolhatott és nem is válaszolt még a község ajánlatára, mert az ajánlat fölött a kereskedelmi miniszter dönt. Mindenesetre érdeke volna a községnek is, hogy a Főtér egy impozáns szép középülettel díszesebb legyen, különösen ha nem kerül nagy megterhelésébe a közpénztárnak. A postapalota épitése tehát közérdek, amelyet örömmel üdvözölt és eszméjét szívesen támogatta minden igazhitű csabai ember. pusztán pedig Körös városától 500 holi dat zálogba vett. Szentandráson telepedett le, s oít csinos kastélyt építtetett, Csabacsüdön majorságot rendezett be, s gazdálkodott tovább. A szerencse itt sem hagyta el, de a takarékosság — sőt a fösvénység is holtáig kisérték. Sok ezernyi birkát tartott, ami az akkori terjedelmes közlegelők mellett módjában volt, de mint egykori juhász, szerette is a „jószágot." Az elhullott birka azonban ez után is csak az asztalára került, mig a felesleges húst a cselédségnek is a szegényeknek mérték ki — pénzért! Volt is látszata a fösvénységnek, mert mikor meghalt, egyetlen fia Pál — aki már iskolázott legény volt — örökölt utána 3500 hold földet, instrukciót, Pesten egy nagy házat s készpénzbon mintegy 250,000 váltó forintot, mely Kecskemét és Nagy-Körös városoknál volt jó kamatra elhelyezve. Természetes, hogy mikor ez a kék mandlis, magyar nadrágos, jóképű, ösmagyaros kinézésű — de tótos kiejtésű, hosszú ősz hajú — melyet fésű tartott össze, — tót ember egyszerre csak gyökeres magyarok közé csöppent, s kastélyát építeni, birtokait instruálni kezdte, találgatni kezdték, hogy honnan ós hogyan szerezte ez az egyszerű, írni, olvasni nem tudó, s még mindig rovásra dolgozó ember azt a rengeteg vagyont ? !... Persze, kalandosnál-kulandosabb hírek kaptak lábra, de legvalószínűbbnek, s a nép által acceptált bizonyosságnak az a vélemény fogadtatott el, hogy az akkorában Nógrád és más felső vármegyékben garázdálkodó Milfai Angyal Bandi stb. nevü rablók bandájában ö is részt vett, s azokat elárulva, a hegyi barlangokban hordó számra elrejtett kincseket magához vette, s mig társai akasztófára kerültek, ő kelme a sok arany és ezüst pénzzel szépen leutazott az Alföldre, s itt úrrá lett! Persze, ezekből a nép fantáziája által teremtett hírekből egy szó sem volt igaz; de igaz volt az, amit fentebb, saját fiának elbeszéléséből merítve, közöltem Szakáll Pál alig hus éves korában cseppent bek a nagy örökségbe s mint az ilyen esetben gyakorta megtörténik, a fejébe szállt a jólét. Tudni kell azt is, hogy az öreg igen fukaron látta el diák koraban is egyetlen örökösét, aki már akkor nagy előhaladást tett a váltóügyek tanulmányozása körül, amire nagy módot és alkalmat nyújtottak neki az uzsorások, akik tudva, ismerve a kedvező körülményeket, nagy készséggel adtak százat ezerért. A fiatal örökös irta alá a váltókat ós köteleivényeket minden megfontolás nélkül. Maga beszélte nekem, hogy olyan könnyelmű volt, hogy kétezerért tizet is aláirt. El is hittem neki, mert később láttam tőle még bolondabb stikliket is. Eladott például decemberben ezer mázsa repcét hét forintjával, oly kötelezettség mellett, hogy ha nem tudja szállítani, köteles lesz azt az árat fizetni vissza, ami Pesten julius 10-én lesz jegyezve. A vevő jól tudta, hogy egy szemet sem vetett, de azt iá tudta, hogy jó gescheftet csinált. S csakugyan tizenhat forintot fizetett mázsánkónt. Sok ilyen bolond üzletet csinált, melyekből könnyen fejthető meg a később bekövetkezett s előrelátható katasztrófa. Csakhamar gyámság alá is került,