Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-11-21 / 93. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 nov 21. « Felolvasta az elnökség által rendes- és póttagságra ajánlottak névsorát, melyen azonban sokat változtatott az igazgatóválasztmány. A véglegesen megállapított névsor a következő : A csabai járásból. Rendes tagok : Beliczey Géza és ifj. Kociszky Mihály, póttagok: Zsíros András és Kitka György. A gyulai járásból. Rendes tagok: gróf Wenckheim Dénes és Kohn Dávid, póttagok: K. Schriffert József és Pfeiffer István. A békési járásból. Rendes tagok : Mester Gábor és Emperl Ernő, póttagok : Morvay Mihály és dr. Hegedűs Béla. A gyomai járásból. Rendes tag: ifj. Hunya Mihály, póttag: Erdey János. A szarvasi járásból. Rendes tag: gróf Bolza Géza, póttag : Fehér Imre. Az orosházi járásból. Rendes tagok : Prág Bonifác és Torkos László, póttagok : Ravasz Ferenc éá K. Horváth Sándor. A szeghalmi járásból. Rendes tagok : Borsodi Géza ós Kis* Antal, póttagok : R. Papp Sándor és Ökrös Sándor. Ezeket a jelölteket fogja a Gazdasági Egylet a vármegye decemberi közgyűlése elé terjeszteni. A gyulai vasúti állomás bajai. M

; lesz a kibővítéssel.? Évek óta számtalanszor felhangzóit már ugy az utazóközönség, mint a hatóságok részéről az a panasz, hogy a gyulai vasúti állomás teljes mértékben szűk, célszerűtlen. Maga a pályatest korán sem elegendő a meglehetősen nagy forgalom lebonyolítására, különösen a mióta a Gyulavidéki Helyiérdekű Yasut pályateste is helyet foglal közvetlen szomszédságában. E keskenyvágányu vasút is jelentékeny területet foglal el, azonkívül mint mezőgazdasági vasút, a termények beérése idején nagy menynyiségben szállít sok mindenféle árut a vonala mentén fekvő községekből és uradalmakból, hogy a Máv. kocsijaiba átrakják és tovább szállítsák. Ha egyéb nem, már ez is biztosítja a gyulai vasúti állomás teherforgalmát. Van is ott néha annyi teherkocsi, hogy olyan öszszezsufoltságot alig látott a világ. A személyvonatok is nagy üggyel-bajjal közlekedhetnek és valósággal isteni szerencse, hogy még eddig valami borzalmas vasúti katasztrófa nem törtónt. Különösen akkor csodálható ez, ha figyelembe vesszük a pályaudvar nyomorúságos világítását. Halavány, pislogó petróleum-lámpák hintik széjjel pár méternyi átmérőjű körben gyér világosságukat, ami ködös időben annyit ér, mint az álmoskönyv jóslása. Az állomási személyzet megfeszített éberségére van szükség, hogy baj ne történjók. Nem állunk másképpen az állomási épülettel sem. Ez a barátságtalan, vörös téglaépület már külsőleg is olyan, mint egy járványkórház. A belső berendezése aztán bekoronáz mindent. Helyiségei, várótermei szűkek, ugy hogy hideg télen, mikor a nagyszámú utazóközönség kénytelen beszorulni a várótermekbe, vagy a szűk folyosóra : valóságos alvilági bűz uralkodik és milliárdnyi különböző bacillussereg szállong a levegőben. Ez a bűz a fűtés és az emberi kigőzölgós által támadt forróságban még tűrhetetlenebb. Ezeket a tarthatatlan állapotokat sokszor adták már a MÁV. igazgatóságának tudomására. És ez a derék direkció még a füle botját sem mozdította eddig. A panaszok folyton érkeztek hozzá az állomás szük volta miatt, és mit tett az igazgatóság ? Ahelyett, hogy a bajon igyekezett volna segíteni, megbüntette a panaszok miatt az állomási személyzetét, amely pedig igazán nem tehet arról, hogy a MÁV. bölcs vezetősége annak idején szűkre szabta a pályaudvart. Sőt még e lehetetlen viszonyok között is igyekszik megfeszített buzgalommal a közönség igényeit kielégíteni. Most végre változás fog beállani. A MÁV. aradi üzletvezetősóge ugyanis megkereste Gyula városát, hogy az állomási test jobb oldalán levő kihasználatlan területet, melyen körülbelül két csonka vágány elhelyezhető, adja el neki négyszögölenkint egy koronáért. Gyula város hétfői közgyűlésén fog az ajánlattal foglalkozni. Minden valószínűség szerint átengedi a területet a megajánlott csekély összegért is, de c^ak azzal a feltétellel, ha az igazgatóság gondoskodik az állomási mizériák megszüntetéséről, kibővíti az állomási épületet, a pályatestet és gondoskodik a villanyvilágítás bevezetéséről. Hogy e kívánalmakra mi lesz a MÁV. igazgatóságának válasza, az meg nagy kérdés. A vármegyei Gazdasági Egylet köréből. Igazgató-választmányi ülés. A „Békésmegyei Gazdasági Egyesület" igazgató választmánya csütörtökön délelőtt igen látogatott és érdekes ülést tartott. Érdekessé tette az ülést egyrészt az egylet készpénzvagyonának hova fordítása ügyében támadt tartalmas vita, másrészt a vármegyei kataszteri bizottság tagjainak kijelölése. A készpénzvagyonra vonatkozólag elvileg kimondotta az igazgató-választmány, hogy az egyesületi házat fel fogja építeni egy emeletessé belőle, ami jelentékenyen magasabb jövedelmet fog hajtani, mintha az a tőke a takarékpénztárakban hever. Már Csaba szépülése szempontjából örömmel lehet üdvözölni az igazgató választmánynak ezt a határozatát. Mert az egyesületi ház kiépítése által Csaba ismét gazdagabb lesz egy csinos középülettel. A kataszteri bizottság tagjainak kijelölésénél nagy körültekintéssel járt el a választmány, ami az ügy fontosságánál fogva érthető is. Valószínű, hogy az általa összeállított és alább közlendő listát teljes egészében el is fogja fogadni a törvényhatósági bizottság. Ezzel külön cikkben foglalkozunk. Részletes tudósításunk a következő : Az ülésen, melyet Beliczey Géza igazgató-elnök vezetett, jelen voltak: Wenckheim Dénes gróf elnök, Haraszti Sándor alelnök, Fábry Károly, Kohn Dávid, Galgóczy Géz?, Serly Kálmán, Kitka György, id. és ifj. Kocziszky Mihály, Kiss Anta), Sailer Elek, ifj. Vidovszky Károly, Zíiros András, T. Gyoroki Sándor, K. Nagy Gábor, Berczy Gábor, dr. Hegedűs Béla, Torkos László, Bajcsy Gusztáv, Neumann Manó, Wagner József, Wagner Ferenc, Szalay Gyula, Szalay Lajos és Badics Elek választmányi tagok, továbbá Pfeiffer István titkár és M á z o r Pál segédtitkár. Beliczey Géza elnök a tagok üdvözlése után megnyitván az ülést, mindenekelőtt a gyomai állatdijazásról tett néhány szóval jelentést. Az állatdijazást erkölcsileg szép sikerűnek mondotta. A jövő évre tervezett jubiláris kiállítás ügye nem valami jól áll, mert a mostoha politikai viszonyok miatt nem lebet állami segélyt kérelmezni. Anélkül pedig a kiállítást megcsinálni nem lehet, mert az egyletnek a megfelelő anyagi erő nem áll rendelkezésére. Az építkezés ügye. Jelentette ezután, hogy az elnökség ujabb időben az egylet készpénzvagyonának gyümölcsözőbb elhelyezéséről tanácskozott. Az a vélemény merült föl, hogy a 80,000 koronányi készpénzt jobb volna az egyesületi ház kiépítésére fordítani, ínég pedig olyanformán, hogy az épületet egy emelettel magositanák. Abban az esetben a földszinti helyiségeket boltokká lehetne átalakítani, amelyek bérbeadva igen jól jövedelmeznének. Kényelmesebb elhelyezést nyerne az egylet is, ami már a tervbe vett mezőgazdasági kamarákra való tekintettel is kívánatos volna. Másik vélemény szerint a pénzen földbirtobiztatgatta a mostohája — hiszen ilyen szép leányokat, mint maga, hamar elkapkodják. De mi legyen ? Szép volt, hát természetes, hogy színésznő lett A mostohája nem győzte eléggé dicsérni a választását, hogy ilyen kitűnő pályát választott, melyben idővel még igen sokra viheti; odahaza az ismerősök között azonban azt híresztelte, hogy nem sokat tart a Rózsika tehetségéről, sőt azt is megsúgta, hogy alighanem rossz útra tévedt a szép leány, mert mint hallotta, udvarlókat tart és nem igen válogatja őket, legfeljebb csak az erszényök súlya szerint. Hát a mi az udvarlók számát illeti, abban nem túlzott a mostoha, mert anynyian lesték a szép Rózsika minden mozdulatát, hogy akármelyik divatos primadonna büszke lehetne rá, ha annyi lovagja volna, mint neki volt. És bár elragadó kedvességgel társalgott mindenkivel, még sem birt ráfogni semmit még a kartársnői rosszakarata sem. Szívesen beszélgetett, ha megszólították, de sohasem adott alkalmat a bizalmasabb közeledésre. Nem érdekele senki különösebben. Egyszerre azonban mégis megdobbant a szive. Egy fiatal szigorló orvossal ismerkedett meg, akinek igénytelen egyszerűséget megszerette. De nem árulta el irányában a legcsekélyebb jellel sem ezt a szeretetet. Csak olyan tartózkodóan, kimérten társalgott vele is, mint a többi udvarlójával, mert sértette volna az önérzetét, hogy ő kérje meg, a kinek annyian esdenek a kegyéért, Már vagy fél esztendeig tartott ez az ismeretség, mikor a fiatal megszerezte a diplomát és elhatározta, hogy nőül veszi a szép lányt. De először megakarta tudni azt is, hogy- miféle családból származik. Kerülő uton sikerült megtudnia a város nevét, hol a leány szülei laktak s másnap útra kelt, hogy erről szólt is volna imádottjának. A szülői háznál a mostoha fogadta. Mikor megtudta, hogy a fiatal ember mijáratban van, színlelt jóakarattal tudtára adta, hogy nem tanácsolja szándéka körösztül vitelét Elmondta aztán, hogy hány udvarlója, meg mije volt már a leánynak, aztán meg hát nem áll jót érte,' hogyha asszony lesz, is nem tart e majd. — Benne van a vérében az ilyennek a rosszaság, tudja lelkem nem asszonynak való az. Dehogy annak. A fiatal ember elgondolkozott, aztán megköszönte szívességet, hogy felvilágosította. De ha már ennyire eljött, hát ne jött légyen hiába kezdte újra az asszony. Itt van az én lányom Mariskám, az éppen gához való. Pénze is van, jó gazdaaszszony is, aztán meg elég csinos, ha nincs is ugy kikenve, mint a másik. A fiatal ember ráállt és nemsokára megtartották az esküvőt. Csak a lakodalom után látta újra előbbi ideálját. Még hidegebb szótlanabb volt, mint valaha, s mégis mennyi szemrehányást mondott az a néma ajak! Otj feküdt a boncolóasztal hideg márványtábláján, ugy a hogy a lakásból ide szállították. Mellette volt a zöldfolyadéktól üres üvegecske is, mely ide jutatta. Aztán egy levelet is hoztak nem sokára. Egy illatos vastag ajánlott levelet a doktor ur cimére. izgatottan bontotta fel a levelet, melybe egy rózsaszínű zsebkendő és egy kis cédula volt. Meg- j irta bene a szép lány, hogy mennyit kellett szenvednie azért, mert szépnek született, aztán arra kérte, hogy fejfá- i jára e két szót írassák: „Szép volt!" Ez volt a selyemkendő sarkában is hímezve. A közönség lelkesen megéljenezte az elbeszélésért a fiatal járásorvost, akit látszólag kifárasztott a hosszú elbeszélés. Szórakozottan nyúlt zsebébe, hogy izzadt homlokát letörölje, de hirtelen kikapta a kezét. Egy hímzett kis selyemkendő akadt ujjai közzé. kot kellene vásárolni. Kéri mindkét véleményhez a tagok hozzászólását. Mielőtt a felszólalások megtörténtek volna, Pfeiffer István titkár részletesen ismerteti az építkezési terveket. Három alternatíva merült fel. Az első szerint a földszinten bolthelyiségek lennének, az emeleten volnának az egylet kényelmes hivatalos helyiségei és egy bérbeadható lakás. Az udvari szárnyban a raktárak és szolga lakása foglalnának helyet. E terv kivitele összesen 45,000 koronát emésztene föl. A bérösszegekből mintegy 3650 korona folyna be évenként. Már ez is előnyösebb volna, mert a pénz a bankban csak 2025 koronát jövedelmez. Ezenkívül maga az egyleti helyiség is 1200 koronába kerül egy év alatt. A másik alternatíva szerint az emeleti helyiségeket a kaszinó számára rendeznék be, amely már kilátásba is helyezte, hogy szívesen fizet érte évi 1400 korona bért. Ebben az esetben az udvari szárnyat is fel kellene építeni s ott volnának a hivatalos helyiségek. Ez az építkezés összesen 50.000 koronába kerülne. A jövedelem ugyanannyi volna, mint az első tervnél. A harmadik alternatíva szerint az emeleten egy három- és egy kétszobás bérlakás foglalna helyet, melyek 1300 koronát jövedelmeznének, Ez volna a legolcsóbb építkezés, mert csak 30.765 koronába kerülne. De ezt nem ajánlja Pfeiffer, mert az egyesületnek ülésteremre szüksége van. Ehhez pedig csak akként juthat, ha vagy a kaszinónak adja bérbe az emeletet, vagy pedig magának tartja fel a nagyobbik felét. Még egy negyedik terv is merült fel. Az nevezetesen, hogy a körös-parti fronton egy szép, modern négyszobás urilakást is építsenek, az utcai front kiépítése mellett. Ez 19000 koronábu kerülne, de bőven behozná a ráköltött pénzt, mert legalább 1000 koronáért bérbe lehetne adni. Fábry Károly kérdi, hogy az emeletet elbirják-e a mostani falak? Id. Kocziszky Mihály szerint elég erősek a falak arra, hogy egy emeletet lehessen rájuk építeni. De először azt a kérdést kell tisztázni, hogy épit-e az egylet, vagy földet vesz? Ha aztán az építkezés mellett dönt a választmány, akkor a terveket megbirálás végett egy bizottságnak kell kiadni. Beliczey Géza : A földvétel gr. Wenckheim Dénes elnök eszméje. Ő nem pártolja, mert először is azon a pénzen elég kisterületü földbirtokot lehetne csak venni, másrészt pedig Csaba közelében nem is igen lehetne venni egy darabban. Távolabb venni pedig nem érdemes, mert sok gonddal jár. Pfeiffer István titkár záradékul még tájékoztatja a választmányt az építkezés végösszegeiről. Ha a körös-parti ház is felépülne, akkor az egész költség, telekkel és építkezéssel együtt, 98.360 koronát tenne ki. Ennyi volna az egé.^z befektetés. Ez össze.' kikerekítve 100.000 koronára, a takarékpénztárban mindössze 4500 koronát jövedelmezne. Ezenkívül még a mostani helyiségért is fizetni kellene az 1200 koronát. Az épitkezés után a boltok jövedelmeznének 3087 koronát, a körösparti ház 1000 koronát, a pincék 240 koronát, összesen tehát 4327 koronát. De ekkor már kényelmes, modern helyiségei volnának az egyesületnek és nem kerülne többe 263 koronánál évente. Egy kis vita, Fábry Károly a földvételbe csak abban az esetben megy bele, ha az egylet mintagazdaságot létesít. Beliczey Géza: A mintagazdaság nem fizeti ki magát. Azok úgyis fognak létesülni a mezőgazdasági kamarák felállítása után. Ő szívvel-lélekkel az épitkezés mellett van. Gr. We n c k h e i m Dénes : Ő azért pártolja a földvétel eszméjét, mert az egylet sokkal erősebb, ha kapitálisa van. Nem kell kunyorálnia akkor se minisztertől, se mástól, ha valamit — például, mint most, kiállítást — akar rendezni. Az építkezés nagyon szép papiroson, de azt mindenki tudja, hogy a ház a legjobb esetben sem hoz hét százaléknál többet, a földbirtok ellenben igen. Felhozza a Lovar-Egyletet, mely mindig csak földet vásárol. A Öszi és féli idén saját készitményü (nem gyári munka) férfi-, fiú- ás gyermekruhákat, úgyszintén készítek jóminőségü anyagból mr mérték szerint is, jutányok árban. Vidékre, levélbeli meghívásra, szabászomat minta yüjteménynyel küldöm. — Tessék próbarendelést tenni. KLEIN GÉZA Békéscsaba, Vasut-utca, a Rosembaum-féle sirköraktárral szemben.