Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-07-01 / 52. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 52-ik szám. Csütörtök, julius 1. POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adnlnok uis-zn. Megjelenik hetenkint kétszer: Vasárnap ós csütörtökön EliOFIZBTÉSI 01.1 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. ClSNzetni bármikor lehet éunegyedcnbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYILT1 ÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Kudarcok kora. Békésosaba, junius 30, A magyar politika mostanában a kudarcok korszakát éli. Bármibe kezdjen is valamelyik vezető politikus, hogy a kibontakozás útjáról az akadályokat elgördítse: nem sikerül neki semmi. Akár Bécsbe megy a királyt informálni, akár itthon Budapesten keresi fel puhitás céljából a különböző pártokat és azok vezetőit: mindenünnen hosszú orral kell eltávoznia. Ez a folytonos kudarc már szinte kishitüvé tette Magyarország népét. A közvélemény szinte letargikus álomba sülyedt, nem bizik senkiben. A hinduk fatalizmusával néz a holnap, a holnapután elé. Nem bánja, akárhogy lesz, akármi történik, csak történjék valami mégis végre valahára. A fő kudarc-hősnek azonban Lukács Lászlót lehet tekinteni. A régi szabadelvű pártnak ez az erős oszlopa és a koalíció finánc-kapacitás vállalkozott néhány héttel ezelőtt Őfelsége határozott kívánsága folytán arra, hogy valamelyes megoldást keres ebben az unalmas válságban. Jött, látott -és nem győzött. Legelső kísérletei is kudarccal végződtek, mert a függetlenségi párt vezérei szóba sem akartak véle állani. Ő azonban nem csüggedt. Ujabb megbízatást eszközölt ki maga számára a királytól és újra tárgyalásba bocsátkozott a függetlenségi vezérekkel. És megint csak kudarc. A függetlenségi párt intéző bizottsága ugyanis kedden tartott ülésében visszautasította Lukács ajánlatait. A szerdán este tartott függetlenségi pártértekezlet pedig egyhangú határozattá emelte az intéző bizottság felfogását. Az intéző bizottság és a párt határozatának okáról különböző verziók keringenek. Hir szerint Lukács olyan nézetet nyilvánított a király előtt, hogy nem kell semmiféle nemzeti engedmény a válság megoldásához, mert a függetlenségi pártnak csak a hatalom | kell s ha ezt megkapja, lemond min; den nemzeti követelésről, lemond lassankint egész közjogi programmjáról is. A bankkérdést, mellyel a válságot fölidézték, át lehet hidalni valami tetszetős formula segítségével, később azután, ha a függetlenségi párt beül a hatalom birtokába, akkor menni fog minden, mint a karikacsapás - természetesen a bécsi politika kedve és tetszése szerint. Hogy Lukács ilyen nézetet kockáztathatott meg Őfelsége előtt, annak oka némely jelenség, mely a függetlenségi párt egy részében, az úgynevezett bankcsoportban mutatkozott. Ebből a csoportból sarjadt ki az a vélemény, mely a függetlenségi kormány kizárólagossága mellett érvelt. Egy másik jelenség az a zendülő szellem volt, mely a párt ama csoportja részéről Kossuth Ferenc vezéri tekintélyének csorbítására irányult. Ilyen jelenségek mellett egészen természetesnek látszik, hogy Lukács a fentebb említett gondolatra jött s a függetlenségi pártot oly kedvezőtlen színben tüntette föl az* uralkodó előtt. Örülni lehet tehát, hogy Lukács ezzel ! a nézetével felsült a királynál és fel| sült ajánlatával a függetlenségi párt előtt is. Lukács kudarcának azonban nem lehet szintén örülnünk. Nem lehet | azért, mert a * politikai helyzet újra | visszaesik a bizonytalanságba, a zür! zavaros káoszba, amelyből menekülés, ki tudja, mikor lesz? Hogy Lukács második kudarca után mi fog történni, 1 nincs az a teremtett lélek, aki feleletet tudna adni. A király esetleg elI szánhatja magát engedményekre is, de | csak akkor, ha itt egy komoly, önérzetes, erkölcsi alapon álló, megbízható párt kezébe adja azokat. E nélkül jönni-menni fognak a Lukácsok, egyenkint vagy kilencedmagukkal, de béke, rend, becsület és tisztesség nem lesz a magyar politikai fórumon. Közgyűlés a megyén. A főispán erélye. A parasztpárti vezér széksértése. Bókósvármegye hétfői rendkívüli közgyűlésén Dőry Pál főispán végre helyénvalónak látta, hogy a parasztpárti ve,'.ér szólás-szabadosságával szomben az elnöki hatalmat gyakorolja. Azért mondjuk, hogy végre, mert a vármegye közgyűlési termében a szólásszabadság örve alatt utóbbi időkben olyan felszólalások hangzottak el, melyek mélyen sértették ugy az egyéni önérzetet, mint tisztességet. És mert az elnöki jog és hatalom nem gyakoroltatott, kellő szigorral, Áchim L. András ugy vélekedett, hogy neki mindent szabad. Már az elnöklő főispánnal szemben is ugy viselkedett, hogy Dó'ry főispán a következőképpen fakadt ki: — Mégis csak tűrhetetlen, hogy mindig én legyek a — puffer! E szavak legjobban illusztrálják, hogy miképpen tárgyalják Békésmegyéban jelenleg a fontos közügyeket még akkor is, midőn már elnöki hatalmával ól a főispán. A parasztpárti vezér a hétfői közgyűlésen a csabai főszolgabíró, a jegyző és községi biró gúnyolásán kivül, a megye tisztikarát is sértegette, azt mondva, hogy a megyei tisztikar nem járul a megye közterheinek viseléséhez, csak terhére vannak a köznek. Döry főispán visszautasította ezt a súlyos inszunációt, igen súlyos szavakkal. Széksértésért indítványtételre hívta fel a tiszti főügyészt s a közgyűlés el fogadta azt az indítványt, hogy Áchim L. András szóksértósórt száz korona birsággal sújtassák. A viharos közgyűlésről tudósításunk a következő : A főispán beszéde. Dó'ry főispán a nem igen nagy számban megjelent megyebizottsáji tagokat szivélveson üdvözölve, a következőket mondotta: — Mielőtt a t. közgyűlés a tárgysorozatra áttérne, engedtessék meg, hogy az időt a maga részére egy kissé igénybe vegye. Nem a politikai viszonyokról akar szólani, mert arra néhány perc nem lenne elegendő. Aki az ország politikai helyzetét akarja vizsgálni, annak hosszabb időre lenne szüksége ós azt tapasztalná, hogy a politikai viszonyok nehÓ£ helyzetet teremtettek, hogy Magyarországot igen aggasztó, sorvasztó láz uralja. A legutóbbi megyegyülós alkalmával tapasztattak után egy kérelemmel fordul a megyebizottság minden tagjához s ez abból áll, hogy támogassák; legyenek segítségére a tárgyalás színvonalinak megtartása tekintetében. A szólásszabadság hive, nem akarja azt korlátozni, de tekintettel a közérdekű ügyek elintézésénél heJyónvaló tárgyilagosságra, nem fogja megtűrni, hogy az előbbi esetekhez hasonlóan az indokolatlan támadás ós személyeskedés uralkodjon a tárgyalás folyamán. Nem azt akarja, hogy az ügyekhez csak a szakértők szóljanak, de a hozzászólás joga nemcsak egy osztály privilégiuaia; a 48-iki törvények nem a magasabbaknak adtak egyedül jogokat, hanem inkább az alantabb állóknak, hogy ezsket emberi nívójukra fölemelhesse. A közgyűlés vezetésének felelősségteljes feladata teljesítéséhez ismételten kéri mindenki támogatását, mert nemcsak a rend fentartása fölött kell őrködni, hanem szigorúan kell ügyelni arra is, hogy egy bizottsági tag se sértse és ne sülyeszsze a tárgyalás színvonalát, mert olyant, milyen utóbb volt, nem fog megtűrni s ehhez kéri a támogatást. (Éljenzés.) Alig csillapult az éljen, felállott Áchim L. András s szólani kezdett, hogy a szólásszabadság jogát nem akarja kárlaBékésmegyei Közlöny tárcája. Most kötik a kőrisfának... Most kötik a kőrisfának Lombját koszorúba, A nótámat most dalolják Csöndes kis falumba . . . Most nyílik a kertek alján Viola virágom — Ottan virult szép tavaszom, Boldog ifjúságom. Fecskemadár fölkeresi Ereszünket újra, Megsejti, hogy merre van a' Hazajáró útja. — Harmatos köny felcsókolja A bimbót az ágon, Az én könyem soha többé Tűnő ifjúságom. Most hullanak a szivemre Temető-virágok, Hűtelenül most hagynak el Engemet az álmok. Tavasz jöttét, virulását Hajh! hiába várom, — Soha többé vissza nem jő Az én ifjúságom. KIBS Arnold. Fejezetek a szerelem élettanából. (Részlet egy készülő könyvből.) Irta: Kürthy György. I. . . . Nagy mestereim szavát használom, amikor igy szólok: élj a percnek. Élj a jelennek mindenesetre (sokszor: hogy a jövőnek élhess !) és enged, hadd fogjam meg azt — ha egyedül vagyunk. Ha sokan vannak körülöttünk : öleld át az ujjaiddal az enyémet ugy, hogy a tenyereink érintkezzenek ; gyöngéden csak, egy kicsit sem erősen. De meglátod, miként megy át a hallgató nagy fiúdon rólam rád ós terólad énreám. Miként fog keringeni az érzés, lüktető vérhullám alakjában, mint hogyha egy test volnánk, pedig csak a kezünk fogja egymást, pedig csak a lélek olvadt egybe. Csöndnek kell lenni kettőnk ajkán ; nyugodtságnak és harmóniának. Ilyenkor támad a szerelem, egymásnak szimpatikus lelkek között. Ne vonjad el a derekadat a karomból, amely, hiszed-e, gyöngéden karol át. Ne húzzad el az arcodat forró arcomtól. És csókolj, mert a csók nagy jóság, a legjobb tán minden jó között. A tiszta, nagyon nagy érzésektől kergetett, reszkető, de biztos ; önkéntelen, de különös csók. De miért kell mindezt elmondanom ? Félsz-e tőlem, vagy félted önmagadat ? Bizalmad nincsen hozzám, avagy magadba nem bizol ? Pedig, haj, egy nagy ós közös erő hajt majd bennünket össze, meglásd ós ekkor nem fog használni kicsinyes, reszketős félelem, sem álszemérem. A karod szorítani fog hozzád, amikor elkábult eszed azt hiszi, hogy eltaszít. Az ajkad félig ki fog nyilni, majd összeolvad az én ajkammal, amikor igy suttog : ne, ne ! II. Ami jó, az nem lehet rossz. Légy az igazi állásponton és vessed el a hiu és álbölcselkedő tanokat. Szeress, ha szerelmes vagy. És csókolj, ha szeretsz. Gondolod tán, hogy nem is vagyok az első, vagy az utolsó ? Gondolod, hogy te előtted más is volt, vagy lesz utánad ? i Tehát ne gondold. És no gondolj semmit. Mert gondolkozni, amikor érezünk, mindig haszontalan, fölösleges, sőt bántó és rossz. A gondolat az érzés mellett olyan, mint nap mellett a hold. Ne gondolkozzál. Mert ha te az enyém vagy és én a tiéd, egészen, akkor te az egyedüli vagy és én is az vagyok Az egyedüli pedig kizár minden mást. Hunyd le a szemeidet (gyönyörűek a szemeid!) és reszkess, de ne a félelemtől, hanem saját benső gyönyörűséged folytán. Mert nem szabad egyéb j érzésnek lenni, csupán: annak az egy| nek. De annak aztán — nagynak és ! erősnek. És minek és mitől félni, amiI kor örülni kell, nagy, diadalmas dicső| sóggel, ujjongani, nevetni! Van szerelom még és a szerelem mibennünk van. 1 Ezt kellene kiáltani lelkedben. Ne vond el bohó fejedet, hogy a mellemre hajtsam. Hallgasd ott a szivem verését: vájjon nem igaz ós őszinte-e az. Pihenj ós álmodjál nyugodtan és édesen, amíg ón — az alkonyati langyos színekben — hajad illatát szivom magamba. Hogyha szeretsz: ne szégyeld, mert az a legoktalanabb dolog. Titkoljad a gyűlöletedet, vesd meg magad a harag miatt és fojtsad el boszuvágyaidat. De ha szeretsz: felemelt homlokkal és tisztán mondjad ki, mindenkinek a szemébe I III. .. . .Öltözködjél Ízlésed szerint a legszebben és igyekezzél mindig nagyon szépnek lenni. Hiszen azért vagytok ti: bájos nők. Ne neheztelj bájos doctrix és ti sem egyéb trixek, szépnek lenni: az első ós legszebb hivatástok. Mert szépségeddel hatsz legelsőbb, legjobban és legtöbbször. Légy szép, hogy meghódoljanak neked. Mert ugyan ismeri-e mindenki benső finomságaidat ? Vagy mely kiválasztott érzi csak hajad illatát is? . . . Őnéki beszélhetsz szép dolgokat, szebbet ugy sem beszólsz, mint Petőfi, finomabban Mussetnél; szellemben pedig Heine tesz túl rajtad; Goethe sokkal okosabb volt nálad ... de mi mindez nagy szépségedhez képest: a közvetlen, meleg együttléthez, bőröd fehérségéhez, szemeid fényéhez! Mi mindez ! És mi Chopin muzsikája. És mi Paganini játéka. Az egyik halott: azaz leirt betü. A másik : régen elmúlt, visszahozhatatlan hullámzása a hangnak. Volt. A te szavaid, sokszor semmis beszéded bársonyos simogató lágysága, véred lüktetése, illatod és ruhád suhogása azonban : van ! Most ós itt! IV. Akarjál mindig tetszeni. Tetszeni s egyedül neki! Vagy különben másnak is. A férfi az különös teremtménye a nagy természetnek. Azt kivánja, ami másnak is kívánatos. Ha másoknak tet-