Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-05-16 / 39. szám

318 BÉKESMEGTEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 junius 13. Vidám esetek. (Külön fővárosi tudósítónktól.) Affér és képtalány. Ez a história egy élclap róbuszrovatában kezdődik és egy E

esti étteremben fejeződik be. Néhány ét előtt a Borsszem Jankó-ban, amelynek ördöngös kóptalányain kúriai birák és egyetemi tanárok épp ugy törik a fejüket, mint alsófoku gimnázisták, egy kiszúrt szemű pap jelent meg lerajzolva. A rébuszt alig egy-két ember tudta megfejteni ; a történet pointje miatt mi se árulhatjuk el még. Egy vidéki fiskális álló egy hétig törte rajta a fejét, de nem tudott a nyitjára jönni. A napokban Budapestre ment és találkozott Lipcsei Ádámmal, az élclap kitűnő szerkesztőjével. — Mond csak, Ádám, mi a legutóbbi talány megfejtése ? — Bizony magam se tudom, de majd utána nézek ós estére vagy holnap megmondom. Ez az előzmény. Este a vidéki ügyvéd a Pannóniában vacsorázott egy földbirtokossal s egy hírneves sebészorvossal Az étterembe később belépett egy feltűnően szép, elegáns hölgy, akit a fiskális erősen fixirozni kezdett Földbirtokos barátja figyelmeztette : — Kérlek, hagyd azt a nőt, még meggyűlik miatta a bajod. —- Hiszen mosolyog rám — védekezett az ügyvéd. — Dehogy, csak kancsalit egy kicsit. Ismerem. Nagyon előkelő hölgy; azt hiszem, a férje is itt lesz mindjárt. A fiskális nem törődött a faira festett ördöggel és tovább mustrálta az asszonyt. A férj pedig csakugyan megjelent. Néhány perc múlva a pincér egy tányérra helyezett, tiszta, lapjával fölfelé forditott névkártyát tesz az ügyvéd elé. Elolvassa, elsápad és a földbirtokosnak izgatottan mutatja. A névjegyen ez volt: „Szemtelen fráter". — No látod — szólt a barát — ugy-e megmondtam. Kellett ez neked ? Hát bizony ebből párbaj lesz. Na ijedj meg. Itt az orvos — nagyszerűen tud operálni. Erre a vigasztalásra még fehérebb lesz az ügyvéd. Az orvosnak csak most jut eszébe, hogy megkéne nézni a férj nevét. Megfordítja a névkártyát és fönhangosan olvassa le róla: „Dr. Lipcsey Ádám, a Borsszem Jankó felelős szerkesztője". — Hol van Lipcsey ? — kiáltott föl az ügyvéd és körülnézett. Lipcsey, aki időközben jött be, már integetett is. Az ügyvéd felállt, odament hozzá és barátságosan üdvözölte. — Mit akarsz azzal a szemtelen fráter-rel, Ádám? — Hát megígértem neked. Az a mult heti talány megfejtése. {Lukács László fogatja.) A királyi audienciák során valóságos uj sportja fejlődött ki a politikai riportnek. Ki tudja hamarább elfogni a Várból távozó politikusokat ? — ezen versengtek az újságírók. A meghívottak tudták ezt s a tapasztaltabbak nem álltak kötélnek. Mikor Lukács László a kocsijába ült, egy fiatal riporter a lovak elé szaladt s intett a kocsisnak, hogy álljon meg. A manőver azonban nem sikerült Erre az újságíró egy másik kocsiba vágta magát és ugyanabban a pillanatban ért Lukács László lakása elé, mint maga a volt miniszter. — Legyen kegyes nyilatkozni Excellenciád a kihallgatásról, — szólt a szemfüles ifju. — Hát kérem, a Felség kegyesen fogadott, meghallgatta előterjesztésemet. Az audiencia félóráig tartott. — De hisz ezt a Várban is megmondhatta volna a kegyelmes ur! — De hiszen ön azért riporter, fiatal barátom, hogy kiriportozza, — felel; Lukács és melegen megszorította az újságíró kezét. * (A nagy per) Eötvös Károly beszól az Abbáziában. Perl öcsém, meg a többiek áhítattal hallgatják. — Tudják-e maguk, hogy a „Nagy per" cimü regényem a világirodalom remeke ? — Tudjnk, hogyne tudnánk! — szólt a vajda egyik hive, de Európa nem tudja. — Mert még nem engedtem meg a lefordítását. — Miért nem, Károly bácsi ? — Micsoda beszéd ez, öcsém ? Herczeg Ferencet, Bródy Sándort minden kótyonfity német lefordíthatja. De Eötvös Károlyt csak Eötvös Károly tudja. Én pedig — pislantott a vajda — nem tudok jól németül. Családi dráma Gyulán. Az ideges ember merénylete. Szerdán délután szomorú tragédia játszódott le Gyulán. Kevesebb lett egy fiatal asszonynyal és egy család életét tette tönkre a Végzet kérlelhetetlen ökle. A Végzet utjai kiszámíthatatlanok. A sors kereke hurcol bennünket összevissza ós nekünk akarva, nem akarva, mennünk kell. Ez a gyulai tragédia is arról a régi igazságról győz meg bennünket, hogy senkise tudja, mire kél föl és mire fekszik. A tragikus eset története a következő : Bányai István kereskedősegód két éve élt már együtt a feleségével, Tóth Zsófiával. Eleinte meg voltak békéssógben egymással, de később Bányáin teljes erővel kitört régi baja, az idegesség. Ebben különben az asszonynak is része volt, amennyiben szeretett ellenkezni az urával. Örökös lett közöttük a pörpatvar. A 28 éves fiatalembernek teljesen fel volt dúlva a boldogsága. Amikor hazament, nem hallott egyebet, mint veszekedést. Ilyen körülmények között egészen természetesnek látszik, hogy idegessége teljes erővel kitört és veszedelmes gondolatokat ébresztett benne. Bányai a gyilkosság és öngyilkosság gondolatával már régóta foglalkozott. Erre vall az a körülmény, hogy hetekkel ezelőtt revolvert vett magának. Akkor még a feleség sem sejtette, hogy milyen szándókai vannak az urának. Sőt szemrehányást is tett neki: — Ugyan, mi az ördögnek pazarolod a pénzedet ilyen haszontalanságokra ! — Jó a fegyver a háznál — felelte Bányai komoran. Különösen elkeserítette Bányait az, hogy felesége nagyon szerette az anyját. Mindig otthon volt. Bányainak úgyszólván mindennap az anyóstól kellett hazahoznia a feleségót. Egyszóval a családi drámák obligát főoka : az anyós, itt is fölmerült. Tulajdonképen az rontotta meg a fiatal pár életét. Szerdán délután aztán csordultig telt a pohár. Bányai keményen összeveszett a feleségével ós döntő lépésre határozta el magát. Este, mint rendesen, elment az anyósához, hogy hazavigye a feleségét. Ez az asszony, akinek már akkorára telebeszélte anyja a fejét, nem akart menni. — Én többé nem megyek vissza hozzád, — emlegette durcásan. Bányaiban erre a kijelentésre felülemelkedett a vadállat. Elővette revolverét ós rásütötte a feleségére, aki sikoltozva rogyott össze. Melléből patakzott a vér. Bányai ebkor egészen elveszítette a fejét. Egy golyót magába eresztett és mikor látta, hogy a lövésnek nincs semmi eredménye, kifutott az udvarra és beleugrott a kútba. De ez sem használt. A lövések zajára elősiető szomszédok kihúzták a kútból, jelentéktelen sebét az időközben megérkezett orvos bekötötte és Bányai uram a rendőrségre került, amely a gyászos kimenetelű tragédiáról jelentést tett az ügyészségnek. Kifosztott csomag. Eltűnt ékszerek. Alig van közintézményünk, mely a tökélynek olyan magas fokára emelkedett volna, mint a postaintózmény. A magyar posta világszerte a legjobb hírnek örvend és általánosan el van ismerve róla, hogy megbízhatóság tekintetében egy állam postája sem veheti fel vele a versenyt. Évente nagyon sokan jönnek külföldről tanulmányozni berendezkedését, különösen pedig a kézbesítési módszereit, mert ezek a megbízhatóság legfőbb tényezői. Tudván azt, hogy a magyar postának ilyen jó hire van: igazán csodálkozást keltenek bennünk azok a lopások illetve eltűnések, melyek mostanában igen gyakran előfordulnak a postán. Hol a pénzesleveleket dézsmálják meg bűnös kezek, hol pónzutalvány-hamisitások történnek, hol csomagok tűnnek el. Ilyen szenzációs esetben végez most szigorú nyomozást a nagyváradi postaigazgatóság a szegedi és gyulai rendőrséggel karöltve. Az eset a következő: W e 11 i s c h Oszkárné szegedi uriasszonyt mellbetegsógével a gyulai József főherceg szanatóriumban ápolják. Az úriasszony hozzátartozói a mult hónap 17-én feladták cimóre egy csomagban az ékszereit egy M. M. monogrammu női aranyórát, egy két méter hosszú aranyláncot, egy karikagyűrűt ós egy karperecet, mintegy ezer kor. értékben. Az úriasszony nagysokára a csomagot meg is kapta, de nagy meglepetésére — üresen. A doboz, amelyben az ékszerek voltak, annak rendje és módja szerint szépen be volt csomagolva, meg volt czimezve, — de nem volt benne semmi. Külső erőszaknak sem látszott rajta semmi nyoma, még pecsétek is érintetlenek voltak. Wellischnó először azt hitte, hogy megtréfálták. Irt tehát haza, ahonnan azt a választ kapta, hogy eszük ágában sem volt megtréfálni őt. Az ékszert a fentebb jelzett napon postára tették. Az úriasszony ekkor bejelentette az esetet a pyulai rendőrségnek és a nagyváradi posta-igazgatóságnak. Következő napon S z ü t s postatitkár Gyulán termett és a rendőrség közreműködésével szigorú vizsgálatot indított az ottani postahivatalban. A vizsgálat azonban nem vezetet semmi eredményre. Szűcs titkár ekkor elutazott a feladási állomásra : Szegedre ós ott is megejtette a nyozást, de szintén eredménytelenül. Az ékszerek nem kerültek meg. Kihallgatták már az összes alkalmazottakat, akiknek kezén a csomag keresztül mehetett, de alapos gyanú egyik ellen sem merült fel. A szegedi és gyulai rendőrség erélyesen nyomoz a rejtélyes lopás ügyében, a nagyváradi postaigazgatóság támogatásával. Az ilyen esetek mindenesetre rossz fényt vetnek a magyar postára és sokat rontanak azon a nimbuson, melylyel a nagyközönség körülövezte. Értékesebb dolgokat ilyenek után nem mer senki a postára bizni, mert nem lehet tudni, mikor és kinek a kezén tűnnek el. Erős rosta alá kell venni a személyzetet és meg kell tisztítani a salaktól. Csakis ily módon állhat ismét helyre a nagyon megrendült bizalom. A Kossuth betegsége. Kossuth Ferenc, a beteg kereske- ] delemügyi miniszter állapotában némi javulás mutatkozik, ugy hogy a miniszter már képes lakásán egyes hivatalos ügyeket is elintézni. A függetlenségi pártot Kossuth folytonos betegeskedése nagyon elkedvetleníti, különösen most, mikor a politikai válság fontos kérdésének megoldásában kellene részt vennie. Ha a vezér beteg, gyöngének érzi magát a párt is. Mikor lesz döntés? A politikában semmi nevezetesebb fordulat nem állott be. A helyzet kulcsa most a király kezében van, akit nagyon lekötöttek és kimerítettek a , német császári pár fogadásával járó \ cerimóniák. A budapesti audienciák eredményének tanulmányozása is fog néhány napot igénybe venni, ugy hogy döntés csak a jövő hét végén várható. A német császári pár elutazása. Vilmos császár és felesége szomI baton délelőtt sétakocsizást rendeztek | Bécs utcáin. Bármerre mentek, a bécsi nép mindenütt nagy ovációban részesítette őket, ami szemmel láthatólag jól esett a felséges vendégeknek. Délben villásreggeli volt a Burgban, me- ; | lyen csak a két uralkodó ház család- ; tagjai vettek részt. A német császári ! pár délután három órakor utazott el, meleg és szívélyes bucsut véve az ősz uralkodótól. Hirek Törökországból. Szalonikiből jelentik : A szultánváltozás folytán bekövetkezett zavarok még most sem csendesedtek le teljesen. Az Abdul-Hamid hívei által pénzelt török bandák zabolátlanul garázdálkodnak Törökország déli részén. Valószínűleg katonaságot kell küldeni megfékezésükre. Konstantinápolyból irják; Pérában egyesek olyan híreket terjesztettek mostanában, hogy nemsokára zsidó- és keresztényellenes zavargás fog kitörni. A zavarogni kívánók elhatározták, hogy meg fogják gyilkolni a konstantinápolyi zsidó főrabbit és az örmény patriarchát. A hirek terjesztőit a rendőrség letartóztatta, mert semmi alapjuk sem volt, csak a közvélemény izgatása céljából eszelték ki azokat. Küry Klára merénylőjét elfogták. A budapesti rendőrség letartóztatott egy Tóth Péter nevü 26 éves színészt, aki beismerte, hogy Küry Klárát megtámadta a zugligetben és értékes ridiküljét elrabolta. A fiatalember azzal védekezett, hogy nem tudta, kivel van dolga. Ha megismerte volna Küryt, világért sem bántotta volna. A fiatalember ellen e védekezés dacára megindították a bünfenyitő eljárást. Az okmányhamisitó jegyző. Linka András faddi jegyzőt, akit a főszolgabíró okmányhamisitás miatt felfüggesztett állásától s aki megszökött: a csendőrség letartóztatta és szekszárdi ügyészség börtönébe kisérte. KróniKa. Szervác, Pongrác s Bonifác ur Nem hiába fagyos szentek, Omíattuk — óh mi gyászos ! — fi gerezdek tönkrementek. Szomorúság, elhagyottság Lakozik most künn a kertben, Mintha nem is volna május, Mintha volnánk novemberben. Nem lesz szőlő, nem lesz uj bor, Elmaradnak most a táncok, Verhetik a lábuk szárát Odahaza a fináncok , . . És dacára ennek, annak, Virul a kedv rózsabokra Lesznek murik itt is, ott is, Bár nem viszik nagyon sokra. Jönnek a népünnepélyek fi ligeti lombok árnyán Dévaj ifjak löknek mellbe, Elmerengve ottan járván. Oly isteni passzió lesz ütést kapni elől, hátul S örömünkben leszedni a Csillagot az ég boltjárul. fi rokkantak legkülönbek, Ők lefőzik valamennyit, Oly ünnepélyt fábrikálnak hogy a többi nem ér semmit. Lesz élőkép s nem élőkép, Lesz dialóg, lesz ott minden, Eláll a szem, de a száj is, Nem láttak mág olyat itten. Megdicsérem jó előre, Mert bevallom, kissé félek : Megvernek a vén rokkantak, Ha nem írok róluk szépet. Sz.pet írni nem nehéz ám, Ha van hozzá illő téma. fi mi most jön, arról írni S szépen írni — nagy probléma. fiz inspektor-választásról fikarok most énekelni, fimelynek a lefolyása Nagyszerű volt, történelmi. Felvonultak zordon arccal Katonái a vezérnek És szavaztak, bárha tudták, Hogy ők azzal mit sem érnek. Egy napot csak farba rúgtak Könnyelműen és — hiába : Ideáljuk nem került az Inspektori méltóságba.