Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-05-16 / 39. szám

318 BÉKESMEGTEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 junius 13. Vidám esetek. (Külön fővárosi tudósítónktól.) Affér és képtalány. Ez a história egy élclap róbuszrovatában kezdődik és egy E esti étteremben fejeződik be. Néhány ét előtt a Borsszem Jankó-ban, amely­nek ördöngös kóptalányain kúriai birák és egyetemi tanárok épp ugy törik a fejüket, mint alsófoku gimnázisták, egy kiszúrt szemű pap jelent meg lerajzolva. A rébuszt alig egy-két ember tudta meg­fejteni ; a történet pointje miatt mi se árulhatjuk el még. Egy vidéki fiskális álló egy hétig törte rajta a fejét, de nem tudott a nyitjára jönni. A napokban Budapestre ment és találkozott Lipcsei Ádámmal, az élclap kitűnő szerkesztő­jével. — Mond csak, Ádám, mi a legutóbbi talány megfejtése ? — Bizony magam se tudom, de majd utána nézek ós estére vagy holnap meg­mondom. Ez az előzmény. Este a vidéki ügy­véd a Pannóniában vacsorázott egy földbirtokossal s egy hírneves sebész­orvossal Az étterembe később belépett egy feltűnően szép, elegáns hölgy, akit a fiskális erősen fixirozni kezdett Föld­birtokos barátja figyelmeztette : — Kérlek, hagyd azt a nőt, még meggyűlik miatta a bajod. —- Hiszen mosolyog rám — véde­kezett az ügyvéd. — Dehogy, csak kancsalit egy kicsit. Ismerem. Nagyon előkelő hölgy; azt hiszem, a férje is itt lesz mindjárt. A fiskális nem törődött a faira fes­tett ördöggel és tovább mustrálta az asszonyt. A férj pedig csakugyan meg­jelent. Néhány perc múlva a pincér egy tányérra helyezett, tiszta, lapjával fölfelé forditott névkártyát tesz az ügyvéd elé. Elolvassa, elsápad és a földbirtokosnak izgatottan mutatja. A névjegyen ez volt: „Szemtelen fráter". — No látod — szólt a barát — ugy-e megmondtam. Kellett ez neked ? Hát bizony ebből párbaj lesz. Na ijedj meg. Itt az orvos — nagyszerűen tud ope­rálni. Erre a vigasztalásra még fehérebb lesz az ügyvéd. Az orvosnak csak most jut eszébe, hogy megkéne nézni a férj ne­vét. Megfordítja a névkártyát és fön­hangosan olvassa le róla: „Dr. Lipcsey Ádám, a Borsszem Jankó felelős szer­kesztője". — Hol van Lipcsey ? — kiáltott föl az ügyvéd és körülnézett. Lipcsey, aki időközben jött be, már integetett is. Az ügyvéd felállt, odament hozzá és barátságosan üdvözölte. — Mit akarsz azzal a szemtelen fráter-rel, Ádám? — Hát megígértem neked. Az a mult heti talány megfejtése. {Lukács László fogatja.) A királyi audienciák során valóságos uj sportja fejlődött ki a politikai riportnek. Ki tudja hamarább elfogni a Várból távozó politikusokat ? — ezen versengtek az újságírók. A meghívottak tudták ezt s a tapasztaltabbak nem álltak kötélnek. Mikor Lukács László a kocsijába ült, egy fiatal riporter a lovak elé szaladt s in­tett a kocsisnak, hogy álljon meg. A manőver azonban nem sikerült Erre az újságíró egy másik kocsiba vágta ma­gát és ugyanabban a pillanatban ért Lukács László lakása elé, mint maga a volt miniszter. — Legyen kegyes nyilatkozni Excel­lenciád a kihallgatásról, — szólt a szem­füles ifju. — Hát kérem, a Felség kegyesen fogadott, meghallgatta előterjesztése­met. Az audiencia félóráig tartott. — De hisz ezt a Várban is meg­mondhatta volna a kegyelmes ur! — De hiszen ön azért riporter, fia­tal barátom, hogy kiriportozza, — felel; Lukács és melegen megszorította az újságíró kezét. * (A nagy per) Eötvös Károly beszól az Abbáziában. Perl öcsém, meg a töb­biek áhítattal hallgatják. — Tudják-e maguk, hogy a „Nagy per" cimü regényem a világirodalom remeke ? — Tudjnk, hogyne tudnánk! — szólt a vajda egyik hive, de Európa nem tudja. — Mert még nem engedtem meg a lefordítását. — Miért nem, Károly bácsi ? — Micsoda beszéd ez, öcsém ? Her­czeg Ferencet, Bródy Sándort minden kótyonfity német lefordíthatja. De Eötvös Károlyt csak Eötvös Károly tudja. Én pedig — pislantott a vajda — nem tu­dok jól németül. Családi dráma Gyulán. Az ideges ember merénylete. Szerdán délután szomorú tragédia játszódott le Gyulán. Kevesebb lett egy fiatal asszonynyal és egy család életét tette tönkre a Végzet kérlelhetetlen ökle. A Végzet utjai kiszámíthatatlanok. A sors kereke hurcol bennünket össze­vissza ós nekünk akarva, nem akarva, mennünk kell. Ez a gyulai tragédia is arról a régi igazságról győz meg ben­nünket, hogy senkise tudja, mire kél föl és mire fekszik. A tragikus eset tör­ténete a következő : Bányai István kereskedősegód két éve élt már együtt a feleségével, Tóth Zsófiával. Eleinte meg voltak békéssógben egymással, de később Bá­nyáin teljes erővel kitört régi baja, az idegesség. Ebben különben az asszony­nak is része volt, amennyiben szeretett ellenkezni az urával. Örökös lett közöt­tük a pörpatvar. A 28 éves fiatalember­nek teljesen fel volt dúlva a boldog­sága. Amikor hazament, nem hallott egyebet, mint veszekedést. Ilyen körül­mények között egészen természetesnek látszik, hogy idegessége teljes erővel kitört és veszedelmes gondolatokat éb­resztett benne. Bányai a gyilkosság és öngyilkos­ság gondolatával már régóta foglalko­zott. Erre vall az a körülmény, hogy hetekkel ezelőtt revolvert vett magának. Akkor még a feleség sem sejtette, hogy milyen szándókai vannak az urának. Sőt szemrehányást is tett neki: — Ugyan, mi az ördögnek pazaro­lod a pénzedet ilyen haszontalansá­gokra ! — Jó a fegyver a háznál — felelte Bányai komoran. Különösen elkeserítette Bányait az, hogy felesége nagyon szerette az any­ját. Mindig otthon volt. Bányainak úgy­szólván mindennap az anyóstól kellett hazahoznia a feleségót. Egyszóval a családi drámák obligát főoka : az anyós, itt is fölmerült. Tulajdonképen az ron­totta meg a fiatal pár életét. Szerdán délután aztán csordultig telt a pohár. Bányai keményen össze­veszett a feleségével ós döntő lépésre határozta el magát. Este, mint rendesen, elment az anyósához, hogy hazavigye a feleségét. Ez az asszony, akinek már akkorára telebeszélte anyja a fejét, nem akart menni. — Én többé nem megyek vissza hozzád, — emlegette durcásan. Bányaiban erre a kijelentésre felül­emelkedett a vadállat. Elővette revolve­rét ós rásütötte a feleségére, aki sikol­tozva rogyott össze. Melléből patakzott a vér. Bányai ebkor egészen elveszí­tette a fejét. Egy golyót magába eresz­tett és mikor látta, hogy a lövésnek nincs semmi eredménye, kifutott az udvarra és beleugrott a kútba. De ez sem használt. A lövések za­jára elősiető szomszédok kihúzták a kútból, jelentéktelen sebét az időközben megérkezett orvos bekötötte és Bányai uram a rendőrségre került, amely a gyászos kimenetelű tragédiáról jelentést tett az ügyészségnek. Kifosztott csomag. Eltűnt ékszerek. Alig van közintézményünk, mely a tökélynek olyan magas fokára emelke­dett volna, mint a postaintózmény. A magyar posta világszerte a legjobb hír­nek örvend és általánosan el van is­merve róla, hogy megbízhatóság tekin­tetében egy állam postája sem veheti fel vele a versenyt. Évente nagyon so­kan jönnek külföldről tanulmányozni berendezkedését, különösen pedig a kéz­besítési módszereit, mert ezek a meg­bízhatóság legfőbb tényezői. Tudván azt, hogy a magyar postá­nak ilyen jó hire van: igazán csodál­kozást keltenek bennünk azok a lopások illetve eltűnések, melyek mostanában igen gyakran előfordulnak a postán. Hol a pénzesleveleket dézsmálják meg bűnös kezek, hol pónzutalvány-hamisi­tások történnek, hol csomagok tűnnek el. Ilyen szenzációs esetben végez most szigorú nyomozást a nagyváradi posta­igazgatóság a szegedi és gyulai rendőr­séggel karöltve. Az eset a következő: W e 11 i s c h Oszkárné szegedi uri­asszonyt mellbetegsógével a gyulai Jó­zsef főherceg szanatóriumban ápolják. Az úriasszony hozzátartozói a mult hó­nap 17-én feladták cimóre egy csomag­ban az ékszereit egy M. M. monogrammu női aranyórát, egy két méter hosszú aranyláncot, egy karikagyűrűt ós egy karperecet, mintegy ezer kor. értékben. Az úriasszony nagysokára a csoma­got meg is kapta, de nagy meglepeté­sére — üresen. A doboz, amelyben az ékszerek voltak, annak rendje és módja szerint szépen be volt csomagolva, meg volt czimezve, — de nem volt benne semmi. Külső erőszaknak sem látszott rajta semmi nyoma, még pecsétek is érintetlenek voltak. Wellischnó először azt hitte, hogy megtréfálták. Irt tehát haza, ahonnan azt a választ kapta, hogy eszük ágában sem volt megtréfálni őt. Az ékszert a fentebb jelzett napon postára tették. Az úriasszony ekkor bejelentette az esetet a pyulai rendőrségnek és a nagy­váradi posta-igazgatóságnak. Következő napon S z ü t s postatitkár Gyulán ter­mett és a rendőrség közreműködésével szigorú vizsgálatot indított az ottani postahivatalban. A vizsgálat azonban nem vezetet semmi eredményre. Szűcs titkár ekkor elutazott a feladási állo­másra : Szegedre ós ott is megejtette a nyozást, de szintén eredménytelenül. Az ékszerek nem kerültek meg. Kihallgat­ták már az összes alkalmazottakat, akik­nek kezén a csomag keresztül mehetett, de alapos gyanú egyik ellen sem me­rült fel. A szegedi és gyulai rendőrség eré­lyesen nyomoz a rejtélyes lopás ügyé­ben, a nagyváradi postaigazgatóság tá­mogatásával. Az ilyen esetek mindenesetre rossz fényt vetnek a magyar postára és sokat rontanak azon a nimbuson, melylyel a nagyközönség körülövezte. Értékesebb dolgokat ilyenek után nem mer senki a postára bizni, mert nem lehet tudni, mikor és kinek a kezén tűnnek el. Erős rosta alá kell venni a személyzetet és meg kell tisztítani a salaktól. Csakis ily módon állhat ismét helyre a nagyon megrendült bizalom. A Kossuth betegsége. Kossuth Ferenc, a beteg kereske- ] delemügyi miniszter állapotában némi javulás mutatkozik, ugy hogy a mi­niszter már képes lakásán egyes hiva­talos ügyeket is elintézni. A függet­lenségi pártot Kossuth folytonos be­tegeskedése nagyon elkedvetleníti, kü­lönösen most, mikor a politikai vál­ság fontos kérdésének megoldásában kellene részt vennie. Ha a vezér be­teg, gyöngének érzi magát a párt is. Mikor lesz döntés? A politikában semmi nevezetesebb fordulat nem állott be. A helyzet kulcsa most a király kezében van, akit nagyon lekötöttek és kimerítettek a , német császári pár fogadásával járó \ cerimóniák. A budapesti audienciák eredményének tanulmányozása is fog néhány napot igénybe venni, ugy hogy döntés csak a jövő hét végén várható. A német császári pár elutazása. Vilmos császár és felesége szom­I baton délelőtt sétakocsizást rendeztek | Bécs utcáin. Bármerre mentek, a bécsi nép mindenütt nagy ovációban része­sítette őket, ami szemmel láthatólag jól esett a felséges vendégeknek. Dél­ben villásreggeli volt a Burgban, me- ; | lyen csak a két uralkodó ház család- ; tagjai vettek részt. A német császári ! pár délután három órakor utazott el, meleg és szívélyes bucsut véve az ősz uralkodótól. Hirek Törökországból. Szalonikiből jelentik : A szultán­változás folytán bekövetkezett zavarok még most sem csendesedtek le teljesen. Az Abdul-Hamid hívei által pénzelt török bandák zabolátlanul garázdál­kodnak Törökország déli részén. Való­színűleg katonaságot kell küldeni meg­fékezésükre. Konstantinápolyból irják; Pérában egyesek olyan híreket terjesztettek mos­tanában, hogy nemsokára zsidó- és keresztényellenes zavargás fog kitörni. A zavarogni kívánók elhatározták, hogy meg fogják gyilkolni a konstantinápo­lyi zsidó főrabbit és az örmény patri­archát. A hirek terjesztőit a rendőrség letartóztatta, mert semmi alapjuk sem volt, csak a közvélemény izgatása cél­jából eszelték ki azokat. Küry Klára merénylőjét elfogták. A budapesti rendőrség letartózta­tott egy Tóth Péter nevü 26 éves szí­nészt, aki beismerte, hogy Küry Klá­rát megtámadta a zugligetben és ér­tékes ridiküljét elrabolta. A fiatalem­ber azzal védekezett, hogy nem tudta, kivel van dolga. Ha megismerte volna Küryt, világért sem bántotta volna. A fiatalember ellen e védekezés dacára megindították a bünfenyitő eljárást. Az okmányhamisitó jegyző. Linka András faddi jegyzőt, akit a főszolgabíró okmányhamisitás miatt felfüggesztett állásától s aki megszö­kött: a csendőrség letartóztatta és szek­szárdi ügyészség börtönébe kisérte. KróniKa. Szervác, Pongrác s Bonifác ur Nem hiába fagyos szentek, Omíattuk — óh mi gyászos ! — fi gerezdek tönkrementek. Szomorúság, elhagyottság Lakozik most künn a kertben, Mintha nem is volna május, Mintha volnánk novemberben. Nem lesz szőlő, nem lesz uj bor, Elmaradnak most a táncok, Verhetik a lábuk szárát Odahaza a fináncok , . . És dacára ennek, annak, Virul a kedv rózsabokra Lesznek murik itt is, ott is, Bár nem viszik nagyon sokra. Jönnek a népünnepélyek fi ligeti lombok árnyán Dévaj ifjak löknek mellbe, Elmerengve ottan járván. Oly isteni passzió lesz ütést kapni elől, hátul S örömünkben leszedni a Csillagot az ég boltjárul. fi rokkantak legkülönbek, Ők lefőzik valamennyit, Oly ünnepélyt fábrikálnak hogy a többi nem ér semmit. Lesz élőkép s nem élőkép, Lesz dialóg, lesz ott minden, Eláll a szem, de a száj is, Nem láttak mág olyat itten. Megdicsérem jó előre, Mert bevallom, kissé félek : Megvernek a vén rokkantak, Ha nem írok róluk szépet. Sz.pet írni nem nehéz ám, Ha van hozzá illő téma. fi mi most jön, arról írni S szépen írni — nagy probléma. fiz inspektor-választásról fikarok most énekelni, fimelynek a lefolyása Nagyszerű volt, történelmi. Felvonultak zordon arccal Katonái a vezérnek És szavaztak, bárha tudták, Hogy ők azzal mit sem érnek. Egy napot csak farba rúgtak Könnyelműen és — hiába : Ideáljuk nem került az Inspektori méltóságba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom