Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-04-29 / 34. szám

Békéscsaba, 1909. május 9. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 amelytől szupremációjukat féltik és politikai aspirációik érdekében nemzeti egyházról álmodoznak. Mikor Vaszary megtudta, hogy a román főpapság hirtelen cserbenhagyta az egyezséget, igy nyilatkozott: — A pápa csak akkor hagyja jóvá a naptáregyesitést, ha az összes magyarországi görög-katholikus püspökök kérelmezik kivétel nélkül. Az lehetetlen, hogy az egyik egyházmegyében Gergely-naptárt használjanak, a másikban az ó-hitü kalendáriumot. Inkább lemondunk az egész dologról. A naptáregyesités gyakorlati fontossága nyomban érthetővé válik, ha tudjuk, hogy a római katholikusok ós a görög-katholikusok ünnepei nem esnek össze. Ez különösen az iskolában és katonaságnál szembetűnő. A differenciák azonban fönmaradtak és az üdvös reform egyelőre a kútba esett. Csabai intimitások. Refleksziók a közgyűlésről. A mult szombaton tartott igen érdekes közgyűlésről irott referádánkban helyszűke miatt kénytelenek voltunk egynémely dologról hallgatni. Pedig történt ám ott egypár felszólalás, amelyek nagyon is elevenére tapintoitak az elöljáróságnak és sürgettek néhány, már igazán tarthatatlan állapot szanálását. Igy mindjárt érdekes volt Reisz Hermán felszólalása. Ő tulajdonképpen Szenes Sándor ligeti vendéglős többrendbeli kérelme közül akart legalább egyet teljesíttetni. Beszélt tűzzel ós lelkesen, de — sikertelenül. Mert a képviselők makacsok és hajthatatlanok maradtak a kérelmekkel szemben a felszólalások dacára is. Reisz Hermán látva azt, egyet gondolt: ha nem tud benneteket meggyőzni ez a beszéd, majd meggyőz egy másik. Nesztek ! És elkezdett beszélni pikáns érdekességü dolgokat, ugy hogy az elöljáróság valósággal tűkön ült. Beszélt a köztisztaságról, amely a csabaiaknak valósággal kinaiul van mondva. A köztisztaság, különösen pedig az utcák tisztántartása terén, Csabán valósággal ázsiai állapotok uralkodnak. Most például száraz nyárra van kilátásunk. Isten ments, hogy mihelyt egy csekélyke szél támad, valaki végigmenjen az utcán. Az valósággal a kálvária, a gyötrelem utja. A tüdőnk ezer és ezer bacillussal telik meg. A szemünk tele lesz porral ugy, hogy a megvakulás veszedelme fenyeget. És mindez miért van ? Mert az elöljáróság nem akarja tudni, hogy a főbb utcákat locsolni és többször seperni szokták — más városokban. Itt az ilyesmit fényűzésnek tartják és ezzel azt érhetik el, — amit ne adjon az Isten hogy ha esetleg egy nyáron dühöngő járvány törne ki, Csaba mesés bacillustelep lenne számára, AZ örökösen szállingó porfelhőben milliárd ós milliárd miazma repül. Bemegy a tüdőkbe, reátelepszik a ruhánkra, a kezünkre ; egyszóval: állandó kísérőnk a csontkezű rém, a halál. És a veszedelmeket olyan könnyen el lehetne hárítani egy kis utcai öntözéssel. De mi köze ehhez az elöljáróságnak ? A másik része is érdekes volt Reisz beszédének. Ez arra a kellemes állapotra hivta fel a figyelmet, hogy a hetipiacok alkalmával, mindig a piac után közvetlenül, tehát délben söprik az utcákat. Na, akkor merészeljen aztán valaki végig menni a Főtéren ! Tudom, hogy megemlegeti még aggastyán korában is. Az már határos a rettenettel ami akkor történik. A felszólalónak ugyancsak helyeselt a közgyűlés, ugy, hogy a főjegyző — bár nem tartozott a tárgyhoz — az elöljáróság nevében kénytelen volt kijelenteni, hogy az idén az utcaöntözést sokkal intenzivebben hajtják végre, mint eddig és az utcák seprése is éjjel, vagy hajnalban történik. Isteni csuda, hogy végre-valahára eddig is elérkezett Csaba. Ráférne ám egy kis öntözés, meg egy pár jó út a ligetre is. Panaszkodnak mindenfelé, hogy abba a szép ligetbe nem jár senki, hogy olyan elhagyott, mint ősszel az elsárguló falevél. A panasz tényleg jogos is, mert a ligetbe különösön az intelligens elem részéről az utóbbi években igen kevesen járnak. Ennek az oka nem az, hogy nem szeretnek oda járni, hanem Csaba megölő betűje, a por. Miért tegye tönkre valaki egy séta alatt a ruháját a ligetben, mikor benn a városban kövezett uton sétálhat valamivel kevesebb por kíséretében. Az is egyik érdekessége volt a közgyűlésnek, hogy dr. Fáy Samu, a „Fiume" átalakításának örökös ellenzője és felebbezője most sürgette az építkezési munkálatok megkezdését. A beszéd érthető feltűnést keltett, márcsak azért is, mert ime bebizonyult, hogy a szál loda átalakítása égetően szükséges. W e i s z Mór mészáros és Lédig j Károly cukrász az üzlet bérletük meghosszabbítását kérték. Lédigé ment is simán, Weisznak azonban akadtak ellenségei a parasztpártból. Ezek aztán kivitték, hogy a mészárszék helyiségéa jelenlegi szerződés lejárata után nyilt meretessé vált tréfakat közkeletűekké, a népnek úgyszólván közkincsévé tette. Szószékre lépett egy nap a Hodsa és szólt a hívőihez: „Tudjátok-e, oh muzulmánok, hogy mit leszek nektek mondandó ?!" — „Nem tudjuk!" — válaszolják hívei. „Ha nem tudjatok, hát akkor minek mondjam el ? — felelt vissza Hodsa. A következő nap ismét felmegy a szószékre és megint azt kérdi híveitől, hogy tudják-e mit akar nekik mondani. „Tudjak, oh Hodsa!" — felelik ezúttal vissza. — „No ha már tudjátok, akkor minek mondjam el! — szólt és leszállott a szószékről. A hivők megütköznek a feleleteken és megbeszélik egymás közt, hogy hogyan fognak ki rajta. Harmadnap megint elkezdte a szószékről: „Tudjatok-e, oh muzulmánok, mit leszek nektek mondandó ?" A hivők egyik csoportja azt feleli, hogy „Tudjuk", tiiig a másik csoportja hogy : „Nem tudjuk". „Be jó" — szól erre a Hodsa, — „akik már tudják, majd elfogják mondani azoknak, akik még nem tudják. Kölcsönkér a Hodsa a szomszédjától egy kazánt és amikor már nem kellett neki, egy kicsike kis kazánt tett még bele és ugy vitte vissza. Kérdi tőle a szomszédja, hogy mit keres benne az az edény. Azt feleli rá Hodsa: „A nagy kazán szülte." Megörül neki a szomszéd és elfogadja. Egy pár nap múlva megint kéri a Hodsa a kazánt, jó darabig használja és mikor látja a gazdája, hogy nem hozzák vissza, elmegy hozzá a Hodsához. — „Te életben légy, a kazánod meghalt", — mondja Hodsa. „Hát meghalhat egy kazán ?

u — kérdi a szomszéd. „Ha elhitted, hogy szülni tud, azt is hidd el, hogy meghalni is képes, — válaszolá Hodsa. * Fehér ruhát mosott a Hodsa felesége ós a kaftánt kiakasztotta a kertbe száradni. Éjfél tájban kiment a Hodsa és ugy látta, hogy valaki van a kertben. Kéri a feleségétől az íjját, nyilát. A felesége odaadja neki, keresztül lövi vele a kaftánt, aztán becsukja az ajtót és lefekszik. Reggel kelve, látja, hogy a kaftánját iőtte keresztül az íjjával. „Hála neked, oh Allah, — szólt a Hodsa — ha benne lettem volna, még meghaltam volna." * Három font húst vesz egyszer Hodsa és odaadja a feleségének, hogy főzze meg. Az asszony megfőzi és azon mód meg is eszi. Estefelé jön a Hods i ós mondja az asszonynak, hogy adja elő a húst, hadd egyék meg. Az asszony azzal hozakodik elő, hogy megette a macska. Fogja a Hodsa a macskát, megméri és látja, hogy csak három fontot nyom egészben. „Oh te hazug asszony, — mondja a feleségének — ha ez a macska, hol a hús ? Ha pedig ez a hús, hol a macska ? • Vizet mért egyszer a Hodsa ós amint belenéz a kútba, a holdvilágot pillantja meg benne. „A kútba esett a hold, — kiáltja — horgot, kötelet hoz és lebocsájtja a vizbe. Addig erőlködik, mig a horog beleakad egy kőbe, a kötél elszakad, ő pedig hanyatt vágódik a földön. De ime, ahogy az égre esik a pillantása, meglátja odafent a holdat. „Áldassék Allah, — kiált fel örömében, — sokat fáradoztam, de helyére is került a hold." vános árlejtésen fogják kiadni. Ez a határozat felebbezós tárgyát fogja képezni, miért nem gyakorol a közgyűlés egyik bérlőjével méltányosságot, a másikkal nem. A Petőfi-ligeti vendéglőért L i p k ovics és Kozma még mindig versengenek. A „Hé»p Közlöny" táviratai. - Április 28. A király és a válság. A bécsi burgban a napokban nagy audienciajárás lesz. Őfelsége ugyanis elhatározta, hogy mielőtt a válságban döntést hozna, meghallgatja a vezető politikusok véleményét. Sorra kerülnek a koalíciós pártok vezérei mind, sőt még a régi szabadelvű párt vezérei közül is sokan. Igy a többek közt meghívást fog kapni gróf Tisza István is, aki még mindig nagy kegyben áll a király előtt. Wekerle a királynál. Wekerle Sándor miniszterelnököt ma Őfelsége közel egy órahosszáig tartó kihallgatáson fogadta. A miniszterelnök semmiféle nyilatkozatot nem tett kihallgatásának eredményéről az újságírók előtt, csak Bécsben tartózkodó minisztertársait informálta. Abdul-Hamid elcsapása. II. Abdul-Hamid szultánt a szó szoros értelmében elcsapta a török nemzet, helyébe Resad effendit, a fiát emelve V. Mohammed néven. A „Daily Telegraph" konstantinápolyi tudósítója érdekes részleteket közöl a lemondatás körülményeiről. Abdul-Mamidot egy szenátorokból álló bizottság elé állították, melyet mikor meglátott a padisah, egyszerre elsápadt, egész teste megremegett és kétségbeesetten kiabálta: — Ne bántsatok! Hagyjatok élni! Harminchárom évig voltam az uralkodótok, annyit megérdemlek talán, hogy ne öljetek meg. Ha ugy kívánjátok, lemondok. Vigyetek engem abba a palotába, amelybe születtem. Csak ne hurcoljatok végig Konstantinápoly utcáin. Én adtam nektek az ottomán alkotmányt is. Jót tettem veletek. Ne öljetek meg, hagyjatok élni! . . . Őrület elől a halálba. Egy bírósági irodatiszt öngyilkossága. Az emberi idegélet titkai kifürkészhetetlenek. Abban a finom szerkezetben, melyet mi agynak nevezünk, örökös és óriási munka megy végbe percről-percre. Ez a nagy munka természetesen koptatja, megőrli az idegszálakat, még pedig annál hamarabb, minél törékenyebb a test. Innen van, hogy gyakran találkozunk mintaszerű, pontos, szolid emberekkel, akik nem hódolnak semmi idegizgató szenvedélynek és mégis rájuk borul az elmeháborodás fekete éjszakája. A törékeny test gyönge idegszálai nem birják el a nagy munkát, felbomlanak és viselőjük, az ember belekerül az elmegyógyintézetbe. Sajátságos dolog, hogy ezt a katasztrófát az ilyen emberek jóelőre megérzik. Ezért félénkek, bátortalanok, úgyszólván üldözési mániában szenvednek. Az autoszuggeszciónak pedig különösen az ilyen betegségeknél óriási jelentősége van. Ennek az áldozata lett a napokban egy bírósági tisztviselő. Békósvármegyében, de különösen Csabán, Gyulán, Szeghalmon és Nagyváradon nagyon sokan ismerték és szerették Szabó József bírósági irodatisztet. Szeghalomról, hol édes atyja tanitó volt, került a most öngyilkossá lett Szabó JózseLCsabára, a kir. járásbírósághoz. Itt kiváló munkabírása, képzettsége és jó modora a társadalomban sok jó barátot és tisztelőt szerzett neki. Gyakran kereste fel lapunkat is sikerült irodalmi munkáival. Mintegy tizenkét évi csabai működés után, az évente megejtett járásbirósági vizsgálatoknál N o vá k Kamill kúriai biró, törvényszéki elnök, látva Szabó képzettségét, használhatóságát, berendelte őt maga mellé, hol Szabó az elnöki ügyosztály Írásbeli teendőit, az elnöki rendelkezéseket látta el oly arravalósággal, hogy az akkor betegeskedő elnöknek igen megkönnyítette a bíróságokkal való intézkedéseket. Gyulán a kir. törvényszéki elnök mellett mintegy öt évig működött, innen meg a nagyváradi kir. tábla elnöke nevezte ki a táblához irodatisztnek. Alig egy évi Nagyváradon való működés után, kezdődött Szabó Józsefnek a kálváriája. Az vált agyában fix-ideává, hogy a vendéglőben eléje tálalt étel meg van mérgezve s hogy ez egy szőke hölgy intézkedésére történik. Igy érintetlenül hagyta az ételt, hogy aztán más étteremben ugyanezt cselekedje. — Nemde, — szólt az ételhordó pincérnek, most telefonáltak, hogy az ételemet mérgezzék meg ? Hiábavaló volt minden megnyugtatás, rábeszélés, Szabó nem tudott szabadulni rögeszméjétől, sőt már a póksüteményt is megmérgezettnek tartotta. A szerencsétlen üldözési mániában betegedett meg. A táblaelnök szabadságolta s rokonai hidegvíz-gyógyintézetben helyezték el, ahonnan némileg megnyugtatva tért rokonai körébe. Azonban baja csakhamar fokozottabb mértékben vett erőt rajta, amiért is a budapesti Schwarzer-féle elmegyógyintézetben helyezték el rokonai, ahol gondos ápolást és gyógykezelést reméltek. Itt a szegény embert, ki a nap legnagyobb részét épelméjüen élte át, az éjjelt mindig nyugodtan töltötte, egy cellába helyezték egy súlyos, szerinte dühöngő őrülttel, ki folyton fogait vicsorgatta reá s éjjel is üvegesedett szemmel nézte félelemtől remegő társát. Ha aztán panaszkodott, lármázott, hogy e tényleg megőrjítő helyzetből szabadítsák meg, a kényszerzubbonyt alkalmazták reá. Két hét után szabadult Szabó e gyötrelmes helyzetből és a gyógyintézetből. Néhány heti pihenés után jelentkezett hivatalában. Nagyváradról akkor ismét Csabára helyezték a járásbírósághoz, azonban nem igen volt hasznos most már a munkálkodása. Újra szabadságolták s hol testvérénél Temesvárott, hol fivérénél Körösladányban tartózkodott, ki a gróf Merán uradalmában mükertész. Most is annál volt látogatóbán. Folyton attól tartott, hogy visszakerül az őrültek házába s igy a mérgezési mánia, meg a félelem, kezébe adták a revolvert. Szombat este még együtt vacsorázott testvéreivel, amikor azután a család nyugvóra tért, Szabó József szép csendesen kilopódzott szobájából a kertbe és 11—12 óra közötti időben éjjel forgópisztolyával homfokon lőtte magát. A golyó megváltotta a gyötrelmes élettől a ritka szorgalmú, példás életű tisztviselőt. Szabó Józsefet, aki 52 évet ólt, nagy részvét mellett helyezték Körösladányban nyugalomra. Eröss Lajos püspök a csabai állomáson. Díszes fogadtatás. Erőss Lajos, a tiszántúli ev. ref. egyházkerület uj püspöke, D ó g e nf e 1 d József gróf főgondnok kíséretében hétfőn kezdette meg körútját az egyházkerületben. Hosszú, pár hétig tartó körútjának első, bár rövid stációja Csabán volt, ahonnan az egyházfő és a főgondnok tovább folytatták ut jókat a Nagyvára—szegedi vonalon Torontál felé, amelynek egyházközségei-