Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-05-13 / 38. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 április. 25. Tisztújítás a Gazdasági Egyesületben. A tavaszi közgyűlés. Meglehetősen gyér látogatottság mellett tartotta meg vasárnap délelőtt közgyűlését a Békésvárm egyei Gazdasági Egyesület. A tagoknak a közügyek iránt való érdeklődését talán a váratlanul bekövetkezett országos csapás: a fagy lohasztotta le. Nem sokkal volt népesebb a közgyűlés, mint amilyenek az igazgató-választmányi ülései szoktak lenni. Pedig az egyesület beléletére és működésére egyaránt nagyon kiható tárgy szerepelt a napirenden: a tisztújítás. A volt tisztikar mandátuma ugyanis lejárván, ennek a közgyűlésnek kellett három évi időtartamra uj tisztikart választania. A közgyűlés bizalma az egyesület vezetését ismét a két kiváló és kipróbált erőre : gróf Wenckheim Dénesre és Beliczey Gézára ruházta. A közgyűlés lefolyásáról tudósításunk a következő : Jelen voltak Beliczey Géza elnöklete alatt: Vidovszky Károly, Beliczey Tibor, Badics Elek, Reisz Simon, Kovács Imre, Rajz Izidor, Galgóczi Géza. Dorkovits András, id. Kocziszky Mihály, ifj. Kocziszky Mihály, Bérezi Gábor, Reiner Béla, Neumann Manó, Belenta Mihály, Morvay Mihály, Wolfinger Miksa, Kovács L. Mihály, Szalay Lajos, Kállay Ödön, Szalay Gyula, Fáy Samu dr., Szerencsi László, Govrik János, Vlcskó Lajos, Jantyik József, Jantyik Lajos, Jantyik Mihály, Fejér Imre, Sailer Élek, Fábry Károly, Szathmáry László, Kökényessy Gyula, báróDrechsel Gyula dr., Kitka György, Zsiros András, Zsíros Pál, Lavatka Gyula, Serly Kálmán, Szathmáry Elek, Kiss Albert, Kiss Antal, Blascsok Gyula, Mirgay Sándor, Kovács Imre, Pfeiffer István titkár, Mázor Pál segéd-titkár stb. Gróf Wenckheim Dénes elnök akadályozva lévén a megjelenésben, a közgyűlést Beliczey Géza elnök nyitotta meg szép beszéddel. A tavaszi gyűlés rendesen beszámoló-közgyűlés lévén, rövid visszapillantást vetett a mult évi működésre. A mult évben ugyan magas árai voltak a mezőgazdasági termékeknek, de ezt sajnosan ellensúlyozta az a körülmény, hogy gyenge volt a termés. Gyenge volt különösen takarmány tekintetében. Ezért hivatásának megfelelően az egyesület több ízben felirt a földmivelésügyi miniszterhez, aki mindig a legnagyobb készséggel teljesítette az egyesületnek a gazdák helyzetének javítására irányuló kérelmeit. Igy például rendelkezésére bocsátott nagymennyiségű, olcsó korpát és vető-árpát. Indítványozza, hogy Darányi Ignác földmivelésügyi miniszternek feliratilag fejezze ki háláját ós köszönetét a közgyűlés. Azután a gazdasági élet nagy halottjáról: Cserháti Sándorról emlékezett meg, akinek érdemei jegyzőkönyvileg örökittettek meg. Sajnálattal jelentette be, hogy az egyesület két alelnöke : D ó r c z y Péter és W á g n e r Ferenc lemondottak állásukról. Dérczy betegségére, Wágner pedig elköltözésére való hivatkozással mondott le. Megemlékezett végül Kohn Dávid nagyérdekü előadásairól a földadókataszter tárgyában s egyben a gazdatársadalom köszönetét fejezte a nagyértékü munkálkodásáért, melyet a memorandum megszerkesztésével a gazdák érdekében kifejtett, a váratlanul bekövetkezett kedvezőtlen időjárásról, mely sok kárt okoz a gazdaközönségnek. Erőt, kitartást, szorgalmat, takarékosságot és jó termést kíván a gazdáknak. Az éljenzéssel fogadott szép megnyitó beszéd után Pfeiffer István titkár felolvasta az igazgató-választmánynak az egyesület mult évi működéséről szóló jelentését, melyet egyhangúlag tudomásul vett a közgyűlés. ) A számvizsgáló-bizottság jelentése j szerint az egyesület különféle alapjai a következő álladékkal rendelkeznek jelenleg: Alapítványi pénztár: 33,110 kor. melynek kamatait a forgalmi pénztár élvezi; tartalékalap pénztár : 8797 33 kor.; szarvasmarha-alap pénztár: 13,935'46 korona ; a kerteladási pénztár: 32,126'77 kor., a forgalmi pénztár: 10,88814 kor. bevétel volt, melyből kiadás az 1908 évben 935028 korona volt. A közgyűlés a jelentést tudomásul véve, a bizottságnak köszönetét fejezte ki s a titkár-pénztárosnak megadta a felmentvényt. A tisztújítás. Moát a tisztjitás következett. A közgyűlés a választás könnyebb megejthetése céljából kandidáló-bizottságot küldött ki, melynek tagjai lettek id. V id o v s z k y Károly elnöklete alatt: Blascsok Gyula,~B e lic z e y Tibor, id. K o c í s z k y Mihály ós Serly Kálmán. A kandidáló-bizottság működése idejére Beliczey Géza elnök felfüggesztette az ülést. Körülbelül egy negyedórai tanácskozás után Vidovszky Károly, a kandidáló-bizottság elnöke felolvasta a bizottság javaslatát, melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. E szerint az egyesület tisztikara és bizottságai a következőképpen alakultak meg : Elnök : Gróf Wenckheim Dénes. Igazgató-elnök: bajcai Beliczey Géza. I. alelnök : Gróf Wenckheim László. II. alelnök: Haraszti Sándor. Ügyész : dr. Ursziny János. Állatorvos: Bajcsy Gusztáv. Igazgató-választmányi tagok: Gróf Almássy Dénes, Áchim Gusztáv, Ambrus Sándor, Badics Elek, Banner Bóla, Blascsok Gyula, Bérezi Gábor, gróf Bolza Géza, Csanády Aurél, Kovács L Mihály, Dérczy Péter, Dőry Pál, dr. br. Drechsel Gyula, Emperl Ernő, Fábry Károly, Freiler Jenő, Fejér Imre, Galgóczy Géza, Govrik János, Kállay Ödön, Kiss Antal, ifj. Kocziszky Mihály, Kraft Viktor, Kohn Dávid, Lóderer Rudolf, Morvay Mihály, Neumann Manó, Ondros Cirill, Reck Géza, Reisz Simon, Rosenthal Adolf, Seiler Elek, Serli Kálmán, Szalay Gyula, Torkos László, Wagner Ferenc, Wagner István, Wagner József, id Vidovszky Károly, ifj. Vidovszky Károly, Veres József, V. Szabó János, gróf Széchenyi Antal, Zlinszky István, Zsiros András, dr. Fáy Samu, Kocziszky Mátyás ós Szalay Lajos. Községek helyett választattak : Menyhárt, Nagyszénás, Wolfinger Miksa, Békéssámson, Böhm Miklós, Kétegyháza, Mirgay Sándor, Vésztő, Benedictí Kálmán, Körösladány. Lótenyész-bizottmány: Elnök gróf Wenckheim Dénes, alelnök bajcai Beliczey Géza, jegyző Pfeiffer István, tagjai: Lóderer Rudolf, Serli Kálmán, Reck Géza, Wagner István, Debreceni Endre, Morvay Mihály, Menyhárt Zsigmond, Vidovics József és K. Schriffert József. Szarvasmarha tenyésztési szakosztálv : Beliczey Géza, Léderer Rudolf, Csanády Aurél, Galgóczy Gáza, Wagner Ferenc, Serly Kálmán, Bajcsy Lusztáv, Vidovszky László, Morvay Mihály, Blascsok Gyula, Pfeiffer István, Gollner Antal, Wagner Istvánr, Mirgai Sándor. Növénytermelési szakosztály: Beliczey Géza. Banner Béla, Szabó János, Kállay Ödön, ifj. Kociszky Mihály, Undrus C rill, Kraft Viktor, Neumann Manó és Seiler Elek. Közgazdasági szakosztály : gr Wenckheim Dénes, Beliczey Géza, Debreczeni Endre, Dérczi Péter, dr. br. Drechsel Gyula, Kéderer Rudolf, Haraszti Sándor, Wagner István, Rock Géza, Rosenthal Adolf, Kohn Dávid. Baromtitenyésztési szakosztály: Kállay Ödön, Zlinszky István, Vidovszky Károly, Bajcsv Gusztáv, Ormai Géza, Suk Dezső és Mázor Pál. A Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége igazgató-választmányába kiküldöttek: gr.'Wenckheim László, Haraszti Sándor alelnökök és Pfeiffer István titkár. Ugyanennek nagygyűlésére kiküldöttek: gr. Wenckheim Dénes, Beliczey Géza, gr. Wenckheim László, Haraszti Sándor és Pfeiffer István titkár. Számvizsgáló-bizottság: Elnök: Vidovszky Károly, tagjai: Kállay Ödön és dr. Fáy Samu. A megválasztottak névsorának felolvasása után Beliczey Gáza lelkes él- ' jenzós közepette ismét elfoglalta az elnöki széket és a tisztikar nevében szives | szavakkal mondott köszönetet a meg- j nyilvánuló bizalomért. ígérte, hogy kötelességének ismeri mindig gazda- j társainak érdekeit munkálni. Kérte egy- j úttal a tagok hathatós támogatását is. ! Seiler Elek indítványozta, hogy az igazgató-elnök, az alelnökök és a tisztikar keressék fel Wenckheim Dánes grófot és kérjék meg az elnökség elfogadására. A közgyűlés az indítványt elfogadta. Végül a közgyűlés felhatalmazást adott az igazgató-elnöknek arra, hogy az eladott Petőfi-téri ház 20,000 koronányi értékét a mostani székházra betáblázhassa, továbbá a községnek eladott Csetneki-fóle porta átírási munkálatait végrehajthassa. A meghatalmazás szövegét Pfeiffer István titkár olvasta fel. Ezek után Beliczey Géza igazgatóelnök a közgyűlést berekesztette. Bizonytalanság. - Budapesti levél. Az egész ország tele bizakodással és remónynyel nézett a király budapesti látogatása és a meghívott államférfiak audienciája elé. Azt hitte mindenki, hogy ez az unalomig húzódó ós az újságokban unalomig elcsépelt válság végre-valahára befejezést nyer. És — nem történt semmi. A szép magánfogatok és a kevésbé szép számozatlan fiakkerek begördültek a várpalota hatalmas négyszögletes udvarára, a prüszkölő paripák pihentek 45—50 percig, már a meddig az audiencia tartott és aztán visszagördültek a fogatok és ismét csönd lett. Igy ment ez hat napon keresztül. A kíváncsiak nagy serege lepte el a Vár előtti teret, hogy hátha le lehetne olvasni azoknak a díszbe öltözött politikusoknak az arcáról valamit. De nem lehetett. Éppen olyan komoly, titokzatos kifejezés ült azokon az arcokon a bemenetelkor, mint a kijövetelkor. — Mi lesz, hogy lesz ? — csak ez után érdeklődött mindenki, csak ez a kérdés szállongott a levegőben. Felelet azonban nem jött reá sehonnan. Legfeljebb visszhangjuk támadt a kérdéseknek. És mint ilyenkor szokás, újra megindult a kombinációk özöne. — Kossuth lesz a miniszterelnök. Én tudom, hogy függetlenségi lesz az uj kabinet. — Eh, dehogy is! Hogy mondhat már ilyet, kérem ? Megmarad a kormány ugy, ahogy van. Wekerlét nem ejti el a király. És megszólal fontoskodva egy harmadik. — Én egészen biztos forrásból mondom, hogy a király Andrássy Gyula grófot bizza meg a kormányalakítással. Más megoldás el sem képzelhető. — No, no ! — veti közbe a negyedik. — Hát Tisza Pista hol marad ? Én nagyou bízom a Tisza feltámadásában ! Az audienciák bevégződése óla ez a párbeszéd vált stereotyppó mindenfelé: kávéházakban, klubokban, pártkörökben, sőt talán a Horkaynéhoz hasonló jukker asszonyok zsurjain is. Soha sem lehetett látni annyi politikai bölcset, neszét vette az elfogatásnak és átszökött az angolokhoz, mielőtt elfoghatták volna, West-Point vára meg volt mentve. Andróe a haditörvényszók eló került és mint közönséges kémet kötél általi halálra ítélték. Az ítélet és a kivégeztetés közti idő alatt azonban Andéet az amerikai tisztek nagyon megszerették. Az a nyugodt hősiesség, amivel a sorsát fogadta és az a csendes halálraszántság, amiben a fogság napjait töltötte, az amerikai tisztek szivét annyira meglágyította, hogy meleg.rokonszenvvel kezdtek viseltetni az ellenséges kémmel szembon és voltak köztük olyanok is, akik nagyon összebarátkoztak a fogolylyal. Tudása és katonai erénj'ei elragadták az amerikaiakat és a kivégeztetós előtt néhányan kérvényben folyamodtak Washingtonhoz, az amerikai fővezérhez, hogy kegyelmezzen meg Andréenek. Washington azonban a kegyelmet megtagadta, annyit engedett, hogy ne kötél, hanem katonához méltó golyó általi halál legyen a fogoly osztályrésze és hogy bebizonyítsa, hogy nem a szive sugallata, hanem a hadi szokásokhoz vaíó kénytelen ragaszkodás készteti a szigorúságra, az ilyenformán való kegyelem-megadást maga vitte hírül a fogoly Andróenek. — Ardrée őrnagy ! — mondta neki Washington — mivel önt hős katonának és derék, kötelességtudó embernek ismertem meg, golyó általi halálra változtattam a hadbíróság ítéletét. Ezzel kezet fogott Andróeval, megcsókolta homlokát, mire Andrée átadott neki egy kis ceruzarajzot, amelyet maga készített magáról egy nappal a kivógeztetése előtt és amelyen ezek a sza^ vak állottak: — Washington tábornoknak hódoló tisztelettel, Andróe. Washington könybelábadt szemekkel indult kifelé. Andréet másnap agyonlőtték. Mikor a háború véget ért és Washington elnöke lett az Egyesült-Államoknak, egy év múlva ott, ahol Andréet kivégezték, azon a helyen egy szobor dicsérte a nagy generális dicsőségét és ez a szobor Andróe szobra volt. „Andréenek a katonai hősiesség és kötelességtudás mintaképének emlékére állították George Washington és katonai bajtársai." Ez a szobor jut eszembe, amint itt ülök a budapssti Városliget egy meszszire esett bronz-szobra alatt" és azon tűnődöm, hogy milyen nagy ember lehetett az, aki az ellenségének is szobrot állíttatott, mert szépségeket és tiszta erényeket látott benne. Ott, a mi newyorki iskolánkban minden gyermek tudta az Andrée történetét és az angol katonák iránt tanúsított megvetésünket csak növelte az a tudat, hogy az egyetlen hős angol katona is francia volt. A vérrokonságot nem érzik odaát a britt testvérek iránt. A szabadságharc, az 1812-iki angol-amerikai háború, ami a kanadai határokat szabta meg és ahol í az angolokat szintén legyőzte a yankeei ! flotta, kiirtotta belőlük a testvéri sze- : retetet ós mint ahogy mi a németet j tartjuk örökös ellenségnek, az amerikai az angolt tekinti annak. Ahogy a nagyteremben, halálos j csöndben, lélekzetvótel nélkül ülünk ott ; diákok kótezeren és hallgatjuk a száz mesét Georg Washingtonról a szabadságharcról, a hős Andréeról, a hazaáruló Benedikt Arnoldról, a három toprongyos amerikai katonáról, akik nem fogadták el az ezreseket, pedig mezítláb harcolták át a hideg telet csizma híján, ahogy elvonul előttünk a csillagos és sávos lobogó ezernyi eleven hőse, csatája ós minden szabadság, legyen köztársaság és egyenlőség, azért, hogy ne kelljen harmadik György királynak adót fizetni, mikor ezt a sok szép romantikus históriát versben, dalban, képben elénk vetíti színesen, meleg pátoszszal, akkor tudjuk, hogy most van február 22-ike és egy ilyen napon született Geörg Washington. Asszonyoknak. A hideg átjárja a lelkemet is, a szobor mereven néz a messzeségbe s azon gondolkodom, hogy mennyi része van abban Washingtonnak, hogy mi az iskolában ott soh'se hazudtunk és mindig azon iparkodtunk, hogy jellemes, becsületes, bátor és igaz emberekké váljunk ; hogy mekkora része van abban Washingtonnak, hogy az amerikai ember jellemszilárd ós mindenek fölött igazmondó, őszinte ? és ki hiszi, ki nem: de én állítom, hogy ezt a nemzeti erényt az egyetlen Washington lelke — ahogy az az iskolákon átszűrődött — oltotta bele abba a nyolcvan millió emberbe, ott túl a tengeren. Ha pedig a pedagógus olvasóim akarnak gondolkodni valami fölött, akkor gondolkodjanak a fölött, hogy milyen szeszélye van a „példá"-nak a pedagógiában. A divat. Csodálatos, milyen hatással tud ránk lenni a divat. Teljesen tőle függ, hogy szépnek tartsuk ma azt, amitől tegnap talán még irtóztunk volna és kelletlenül forduljunk el attól, ami ma még tetszett; sőt ha a divat nagy átalakulásokat mutat, rövidesen csodálkozni fogunk rajta, hogy is tetszhetett az a divat, amelyik elmúlt. Az ellenségeink ebből is az ingatagságunkra lesznek hajlandók következtetni, pedig ez a vád nem bennünket illet; hiszen a férfiak azok, akik mindig hangoztatják, hogy minden szép, ami divatos. (Kivétel talán csak a mostani kalapnak nevezett szakajtó, méhkas, kosár, fazék stb. forma.) Hogy mennyire „konzervativek" vagyunk, mutatja az is, hogy bár Párisban egyre kongatják a lélekharangot a „prenszesz", az egybeszabott ruhának, mégis ragaszkodunk hozzá. L)e hogy elfogadjuk a sok apró módosítást, melylyel a divat a karcsú alapformát megtoldja, azt senki sem veheti tőlünk rossz néven, hiszen ezek az apróságok teszik a viseletet annyival csinosabbá. Mindenekelőtt a nyakforma mutat kellemes változást; a legújabb modellekről például hiányzik a magas nyak, ahelyett mindeniken kis kerek, vagy szögletes kivágás látszik ós vagy egy kis himzés, egy kis csipke, csipkésfodor stb. szegélyezi. A melyik modellnek í magas nyaka van, az egészen magas ós ; a fül mellett még C3ÚCS03 is; az ilyen i nyakszólet rendesen egy sor kisebbI nagyobb gyöngy szegélyezi. Csinos, ha Í a nyakgaliór alsó szélét is zsett szegé-