Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-02-21 / 15. szám

Békéscsaba 1900 febr. 21. FfKÉSMEGTEI KÖZLÖNY Ezzel kiment a sziik folyosóra. Ott a revolver csövét homlokához illesztve, elsütötte. De nem vesztette el hirtelen esxméletét s azt hitto, rosszul talált a golyó. Egy másik golyót tehát szivébe eresztett. Erre aztán elérte célját. Rög­tön összeesett és pár percnyi kínlódás után meghalt. Halála őszinte részvétet keltett vá­rosszerte. Özvegyén kivül egy leány­gyermeke : Irma siratja, ki férjnél van. Temetése pénteken délután ment végbe. Impozáns számú közönség vett részt azon. A városi tisztviselők L o­v i c h Ödön dr. polgármester vezeté­sével testületileg jelentek meg és díszes koszorút helyeztek ravatalára. A refor­mátus egyház részéről, melynek presbi­tere volt, Dombi Lajos esperes-lel­kész búcsúztatta el tartalmas beszéddel. A Ház folyosójáról. - Külön fí»írosi tudósítónktól. ­A mánia. A balpártiak javában obstruálják az ujoncjavasiatot De hogy a kecske is jól lakjék és a káposzta is megmarad­jon, ugy csinálják jóelöre megfontol­tan, hogy lehetőleg szómegvonásra utaz­nak, mert ez esetben a legnagyobb el­lenzéki jóindulattal, sem lehet tovább beszólni Bjzóky Árpád, miután már összehordo. t sok mindent, kérdéssel fordult a pártbelieihez: — Most aztán miről beszéljek? — Terj el a tárgytól — szól neki Farkasházy a Ház általános derültsége mellett. És Bozóky megfogadta az okos jó szót. A másik szónok Molnár Jenő volt a balpártiak részéről, akinek szavait folytonos kacagás kisérte. Beszédében erősen kikelt az osztrákok ama törek­vése ellen, amelylyel a közös hadsereg elnémetesitésére, elosztrákositására tö­rekszenek. — Ez már valóságos mániája Ausz­triának — mondotta Molnár Jenő. — Dehogy, ujabban mániuja — szó­lott közbe Hoffmann Ottó, a fiatal pár­tonkívüli képviselő. A pince meg a hadsereg. Mig az ülésteremben az ujoncjavas­latot csépelik, addig a folyosón egyik is, másik is, képviselő is és ujságiró is megereszt egy-egy öreg anekdotát, ter­mészetesen rahuzva a mai politikai hely­zetre. Ez most éppen olyan járvány, mint annak idején a kolera. És jaj an­nak, aki egy ilyen, talán már százszor hallott anekdotán nem mulat. Most is egy nagy csoport áll körbe, hallgatnak egy szemüveges és lorgnet­tes őszes ura>, Kaas Ivor bárót, aki az elvekről beszól. — Az iskolában — kezdi a szót a báró — a tanitó javában magyarázza a gyerekeknek, hogy az Isten mindent lát és hall, mindenütt jelen van. A szobá­ban, az iskolában, a templomban, a sza­badban és mindenütt. — Egy kis gyerek kapaszkodni kezd — folytatja a báró — és kérdi a taní­tót: „Tanitó ur, a mi pinc nkben is je­len van az Isten ?" - Hát persze, édes fiam — feleli neki a taniió. Mire a gye­rek vigyorogva szól vissza : — Hiszen nekünk nincs is pincénk. — Ez jut eszembe — mondja to­vább ajóbaró, valahányszor a mi ujonc­vitánkról hallok hangos beszédeket. Követeljük a magyar szolgálati és ve­zényleti nyelvet, mindent akarnánk egy­szerre a mi hadseregünknek, pedig ne­künk nincs is - hadseregünk. Sipulusz Aradon. Rákosi Viktor, országgyűlési kép­viselő, a komoly iró és a humoros Si pulusz már hosszabb idő óta Arad vá­rosában időzik. Hogy micsoda szól hozta a neves embert éppen Arad városába, arra fátyol borult. Most a véletlen szele ; fellebbentette a fátyolt. Rákosi Viktor hosszabb betegsége után szerencsésen ! fölépült ós utókurára jött Aradra, Opre Póter ügyvédhez. Bármilyen furcsának | tessék is ez, igy van. Opre Póter nem világhírű orvos, nem is világhírű ügy- < véd, mégis inkább orvos, mint ügyvéd, mert egy gyógyintézet tulajdonosa. Kü­lönben ez ismeretes. Könyvet is irt róla. A fürdő különösen alkalmas csúz-, hátgerinc , gyomor-, has-, fogfájás, da- i ganatok és egyéb felsorolhatatlan be­tegségek gyógyítására. Itt fürdőzik most Rákosi Viktor. És ezt Rikosi Viktor­nak mindenki eihiszi. De nem ugy a vidám Sipulusznak. A Sipulusz nevénél azonnal meg­ered a kombinációk árja a pesti isme­rősök között. — Miért ment Sipulusz éppen Aradra? — Vetik fel a kérdést. És egy fiatal honatya, akinek nem nyomja fejét az ország gondja, elhatá­rozta, hogy utána jár a dolognak. Any­nyit sikerült is megtudnia, hogy Opre Péternél van Aradon. Mit tesz hát egy fiatal honatya, aki ráér. Felhivja telefo­non Aradot. És ugy tett. A központ összekötötte Araddal és ott Opréval. — Halló ! Halló ! — hallatszott in­n< n is, onnan is. — Ott ki beszél? — kérdezte a honatya. — Itt a szolga a Katalintól — jött a válasz. — Ott van Rákosi képviselő ur ? — Igen. A honatya leejtette a kagylót a nagy meglepetéstől. Ezt meg se hitte volna. — Hát nő van a dologban — mor­mogta magában és Katalin nevével ban­dukolt a Házba. Itt azonban, mintha hidegvíz zu­hany érte volna Nagy Sándor képvi­selő, aki mellesleg ügyvéd Aradon, fel­világosította a kíváncsi honatyát, hogy bizony Katalin, az ugyan Katalin., de semmikép sem nőszemély, hanem épp olyan neve Opre gyógyfürdőjének, mint akár a Rudas, vagy a Rác, vagy a Lu­kács-fürdőké Pesten. Gyermek-bírósági tárgyalás. Elitélt fiatal bünüsök. A gyermekbiróságok intézménye, mely küiföldön már régóta virágzik, Magyarországon először a fővárosban lépett életbe. A fiatalkorú bűnösök fe­lett ott, az államrendőrség fogalmazói karából alakított gyermekbiróságok ítél­keztek eleinte, de az uj bűnvádi per­rendtartás ezt is a törvényszékekre ru­házta. A gyermekbiróságok hatáskö­rébe a 20 évesnél fiatalabb bűnösök tartoznak, holott a régebbi törvény a fiatal kor határidejéül a 16 ik életévet tette meg. Az ilyen bűnösökre is, bár enyhébb mértékben, manapság még a felnőttekre kiszabott büntetéseket alkal­maznak, tehát fogház, vagy esetleg bör­tönbüntetés jár ki nekik a szerint, hogy milyen bűncselekményt követtek el. Az uj bűvádi perrendtartásnak az az intéz­kedése, hogy a fiatal bűnösök megin­tésben, vagy javitó intézetbe való inter­nálásban is részesü hetnek, csak az 1911 ik év január hó elsejével lép életbe. Ma még a büntetések enyhébb alkalma­zásán kivül csak az a megkülönböztetés jar ki nekik, hogy a felnőtt és meg­rögzött gonosztevőktói elkülönített na­pon és helyen tárgyalják ügyeiket, mort a nagyobb gonosztevőknek még a lá­tása, vagy bűneiknek hallgatása is de­moralizáló hatással lenne rájuk. A gyulai kir. törvényszék csütörtö­kön délelőtt öt ilyen fiatalkorú bűnös fölött ítélkezett V. Szakmáry Arisz­tid kir. táblai biró elnöklete alatt. A jegyzői tisztet Farkas István törvény­széki jegyző látta el. A bűnösök között egy 13, kettő 14, ós kettő 17 éves volt. Tekintve elkövetett bűncselekményüket, indokoltnak látjuk azokat a meglehető­sen erős büntetéseket, melyekkel a tör­vényszék sújtotta őket. Olyan „remény­leljes" ifjak valamennyien, hogy ha idejekorán meg nem rendszabályozzák őket, későbben igen gyakran fognak szerepelni a bűntett krónikájában. Valamelyes megbánás csak a fiata­labbaknál mutatkozott. Legjobban a 13 éves C s u r a i István vésztői gyerek volt elfogódva, aki még el is pityere­den. Belőle még lehet becsületes em­bert faragni. A két 17 éves cinikus egy­kédvüséggel hallgatta a vádakat és ugyanúgy fogadta a rájuk kiszabott büntetéseket. De vegyük őket sorra : Csurai István 13 éves fiu 1908 jul. 10-én feltörte Turbucz István elzárt kamaráját és onnan 10 korona készpénzt ellopott. Mikor a csinos arcú paraszt­gyerektől megkérdezte az elnök : - Miért tetted ezt? Szepegve felelte : — Mert éhes voltam. A törvényszék egy hónapi fogházra itólte a kis Csurait. Már ennól nagyobb fába vágta a fejszéjét a 14 éves PaulikSzabó Józs-f. Ez a kiváló csemete Orosházán 1908 április 17-ón éjjel H o r v á t h Fe­renc istállójából egy 300 korona értékű lovat lopott el. A fiatal éjszakai lókötő alig mutatott valami megbánást. Nem is védekezett semmivel. A törvényszék ennélfogva három hónapi fogházra itólte. A szintén 14 éves K a j ó-B é k ó s i Imre valóságos betörőjelölt. Van tehet­sége hozzá, mert mindjárt első bemu­tatkozása alkalmával is elég nehéz be­törő-stiklit hajtott végre. Ugyanis a mult évi junius hó 28 áu hamis kulcscsal be hatolt Kovács Ferenc körösladánvi lakos házába, ott feltörte az iróasztal­fiókot és elemelt 13 koronát. Ez tulaj­| donképpen betöréses lopás, mely fel­nőtteknél bűntettnek minősíttetik és börtönbüntetés jár érte. A törvényszék azonban a vádlott fiatal korára váló te­i kintettel, csak lopás vétségét állapította ' meg és három hónapi fogházbüntetésre I Ítélte Kajó Békési Imrét. Sós József 17 éves szeghalmi su­1 hanc bűncselekményeinek változatossá­l gával tűnik ki. ő ugyanis 1907 novem­' ber és dec. hónapjaiban gazdájától, Sós Mihálytól, ellopott egy birkát és egy nikkel zsebórát. Ugyanabban az időben í P a t a y Bálinttól egy ócska csizmaszá­rat, végül 1908 nyarán talált a mezőn egy vasnyűgot, kötőféket, meg egy kö­telet ós ezt a találmányt nyolc nap alatt nem szolgáltatta be a hatóságnak, ha­! neui zsebre vágta — az árát. Lopás és jogtalan eltulajdonítás miatt három hó­napi fogházbüntetést kapott. Kovács Imre szintén 17 éves. Ugy látszik, antimilitarista, mert a had­sereg egy tagját károsította meg. A mult évben, májusban ugyanis az ablakon bemászott Szentes Elemér gyulai 2-ik honvédgyalogezredbeli zászlós szo­bájába és onnan egy pár lakkcipőt, egy acélórát, egy zsebkést és egy nikkel cigaretta-tárcát ellopott. A törvényszék lopás vétsége miatt őt három hónapi fogházra Ítélte. Valamennyi Ítélet jogerős, mert a fiatal bűnösök közül egyik sem feleb­bezett Az Ítéletekben mindannyian meg­nyugodtak és most megismerkednek a foghíz dohos levegőjével. Csak aztán valamiképpen meg ne szokják nagyon, mert akkor mindig vi«szavágyódnak!. Tanácsülés Csabán. — A „Moderne Kunst" és Csaba. — Jog­talan földeltulajdonitások. — Dögtér és közvágóhíd kibővítése. — Uj Ilid a Körös­csatornán. — Békéscsaba pénteki tanácsülése a szorosabban vett községi ügyekkel fog­lalkozott. Egy tárgy volt csak, amely felülemelkedett a község rendes házi ügyein és ez a belügyminiszternek egyik legnagyobb német folyóirat, a „Moderne Kunst u ügyében kelt leirata. A „Moderne Kunst" ugyanis húsvéti hatalmas szá­mát Magyarország és a magyar városok ismertetésének akarja szentelni. Tekin­tettel arra, hogy rólunk ós a mi viszo­nyainkról külföldön milyen ferde fo­galmak vannak elterjedve és hogy a „Moderne Kunst" világlap, melyet min­den kulturállamban olvasnak, ez a vál­lalkozás a magyar nemzeti érdek szem­pontjából nem kicsinylendő. Horderejét fölismerte a kormány is, amikor ösz­tönzi a nagyobb városokat, hogy a foliáns-alaku újságból egy-egy lapot foglaljanak le a maguk ismertetésére. Csaba elöljárósága nem tartotta szük­gesnek a község koiportálását ós nem járult hozzá a belügyminiszter leiratá­hoz, amit, őszintén szólva, rosszul tett. Ezen kivül a következő ügyek sze­repeltek még a tanácsülésen: A gazdasági intéző ós mérnök je­lentették, hogy az államépitészeti hiva­tal a törvényhatósági közutak törzs­könyvezése alkalmával a község ós ma­gánosok tulajdonát képező földekből több részt jogtalanul eltulajdonított. A tanács megbízta az ügyészt, tegyen ja­vaslatot arról, hogy van-e valamelyes jogalap az ilyenfajta eltulajdonításokra. Az állami elemi iskolák gondnok­sága a gazdasági ismétlő-iskola kertjé­nek kibővítését kéri. A tanács e kibő­vítésre nem hajlandó, mert nincs rá fedezet. Az intéző- és vezetö-állatorvo3 je­lentése szerint a dögtór kibővítésére jelenleg nincsen még szükség, mert nincs az egész terület felhasználva. Tu­domásul szolgált. A sertés- és m&rhamérleg kijavítá­sának, esetleg uj mérleg beszerzésének ügyét a közgyűlés elé utalta a tanács. A marha- és sertósmázsálásoknak a városháza udvaráról való kihelyezése egyelőre még függőben marad. Az Alföldi Etső Gazdasági Vasút folyamodik a vasúton szállított homok vámmentessége érdekében. Megfelelő előterjesztés céljából a főjegyzőnek ada­tott ki. Sikkeny, Vandhát ós Nagyszók la­kosai kérik, hogy Csaba és Békés kö­zött a Körös-csatornán egy kocsihidat építsen a község. A kérelem elutasító javaslattal megy a közgyűlés eló. Az újonnan építendő állami polgári fiúiskola telkén levő épületek lebontása által származó épületanyagok értékesí­tésével a tanács az intézőt ós a mérnö­köt bizta meg. A közvágóhíd kibővítésére vonat­kozó terveket és köliségvetést fogana­tosítás előtt kiadta a számvevőnek, hogy tegyen jelentést, mely alapból lehetne a szükséges költségeket előteremteni ? A Békés-Csabai takarékpénztár egye­sület igazgatóságának Maros György elhalálozása fölött kifejezett részvéte tudomásul szolgált. A színházak tájékáról. - Budapesti levél. ­{Shakespeare felfogásában.) A Nem­zeti Szinhaznak az utóbbi hetekben igen jelentékeny, nagy művészi sikere volt néhány Shakespeare-reprizzel és Ibsen Vadkacsájával. Ideje is volt, az bizonyos, mert a gyönge magyar újdonságok és a még gyalázatosabb külföldi "cikkek egészen komolyan veszélyeztették a fé­nyes multu, kötelezően magas nivóju színházat. Tóth Imre igazgatón kivül talán Hevesi Sándor, főrendező a leg­büszkébb az elért sikerekre. Hevesi, nagyszerűen „állította be" a klasszikus darabokat s az eleven előadáson meg­látszik egy kiváló esztéta és kritikus fegyelmezett, összefoglaló s mindenkép­pen stílusos szelleme. Ezzel kapcsolatban megszületett a legújabb szállóige, amelyet szájról-szájra adnak most a színházakban. Hi valami újításról, fölfrissitósről, modernizálásról van szó, ezt igy fej >zik ki: — Hevesi Sándor fölfogásában. Égy színházi konmüniké terem­tette meg ezt a szállóigót és Budapes­ten, ahol minden ragadós, természete­sen nagy kelete van most ennek a röp­pentyűnek. A Nemzeti Színház egyik Shakespoare-próbáján törtónt azután, hogy Hevesi Sándor megmagyarázta egy elsőrendű színésznek, hogyan kell játszani a szerepét. — A Hevesi Sándor felfogásában, — válaszolt mosolyogva, de nem minden szatirikus él nélkül a színész. — Nem, ön téved mester, — ri­posztozott Hevesi doktor — a Shakes­peare felfogásában. {A bő redingot.) Május elsején nyilik meg Budapest második operett színháza, amelynek Feld Zsigmond, helyesebben az egész Feld-család a tulajdonosa. Az öreg direktor nemcsak a régi színkört építtette újjá, de kiegészítette a fölsze­relést is. Nagy buzgóságában a maga privát ruhatárát is fölfrissítette. Amit régen nem tett, császárkabátot rendelt a szabójánál. A redingot elkészült ós Feld papa boldogan húzta magára. — De hiszen ez nincs rám szabva! — kiáltott föl a maga különös akcen­tusával. — Kérem, direktor ur . . . vágott közbe alázatosan a szabó. — Ne is beszéljen, cstk ne beszél­jen, ezt nem lehet használni. Ebbe két direktor is belefér. — Hiszen az nem baj, hogy bő, legalább kényelmésen biliiárdozhatik benne az igazgató ur. — De hiszen ón soha óletember nem billiárdoztam. Talán azért, hogy elfuccsolta a kaMtomat, most tanuljak meg billiárdozni?! — méltatlankodott aí igazgató, a kabátot ellenben megtartotta Megkérdezték tőle, hogy miért kel neki a bő kabát, ha billiárdozásra nen használhatja ? Az öreg mosolyogva igy válaszolt: — Annyi mérgem lesz, ha megnyi lik a színház, annyi bajom lesz, hog^ már most érzem, mennyit fogok kia bálni. És hogy beszéljek, ha nem tudói kényelmesen mozogni. (-4 fényes darab) A Vígszínház egyi Faludi-'y&hoz a napokban beállított eg viharos föllépósü fiatal ember. Lapos széles, zöld könyvecskét szorongatott hóna alatt, világos volt, hogy darabt hozott. — Kérem, tessék itthagyni, néhán hót mu:va megkapja a kritikát. A drámaíró novicius éppen nei volt elragadtatva ós lelkesen fölhevü ten — mintha idáig futott volna ­kezdte dicsérni a darabját. — Direktor ur, ez ogy fényes dara Ez lesz a második „Ördög". Játszat fogják Bécsben, Berlinben, Londonba Párisban, Newyorkban, Pekingben, T< kioban . . . Még el akart sorolni néhány váró a világegyetem helység-névtárából, c az igazgató közbevágott: — Tudja mit, kedves bará.otn, I ilyen biztos a dolgában, ön nem el

Next

/
Oldalképek
Tartalom