Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-05-27 / 42. szám

346 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 jyjius 11 Ezek után a közgyűlés többsége az állandó-választmány javaslalát elfogadta. A békési kosárfonónak a kereskedelmi miniszter által kérelmezett évi 400 korona segélyét ujabb 3 évre megszavazta a közgyűlés. Ezután 200-200 koronával alapitótagul lépett be a vármegye a Bécsi Magyar Egyesületbe, a Biharvármegyei Közművelődési Egyletbe és a Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdíjegyesületébe. * A hétfőn egész esti 8 óráig elhúzódott és még kedden délelőtt is folytatott óriási közgyűlés többi érdekesebb tárgyairól helyszűke miatt vasárnapi számunkban fogunk referálni. A csabai jegyzőválasztás a megyegyiilés előtt. Izgalmas jelenetek. A törvényhatósági közgyűlés ritkán volt móg szemtanuja olyan zajos jeleneteknek, mint amilyet a csabai parasztpárt megzavarodott tagjai provokáltak néhányszor a legutóbbi közgyűlésen. A vihar mindjárt az alispáni jelentés után megkezdődött, amikor a parasztpárt „vezére" szólásra emelkedett és a tőle megszokott, válogatatlan, mocsárillatu kifejezésekkel támadt neki Seiler Elek főszolgabírónak ós Korosy László főjegyzőnek, amiért nem „a nép jelöltjét", Hrabovszky Pált jelölték. Elmondta őket mindennek és bőszduvaként bömbölve követelte, hogy szabadítsa meg tőlük a vármegye „a népet". Ennek a kívánságnak természetesen nem lett meg az általa kívánt, hanem igenis meg lesz az az egyáltalában nem óhajtott eredménye, hogy valószínűleg ugy Hrabovszky Pál, mint pártfogója — magyarán mondva — „be fogják kapni a legyet", mert az alispán nagyon baljóslatú ígéretedet tett rájuk nézve. A vezér — különösen a község birájára tett kijelentéseiért várhatja maga ellen az igazságszolgáltatás sújtó kezét. Kifogásunk van azonban, és méltán, a közgyűlés vezetése ellen. Olyan inparlamentáris kifejezéseket, mint amilyenek a közgyűlésen elhangzottak, erélyes elnöknek nem szabad eltűrnie. Azok a kifejezések nem a szólásszabadságnak, de a legfókevesztettebb szabaddosságnak a tünetei s nagyon is diszkreditálják a elnöki hatalmat. Az alispáni jelentés után a csabai parasztpárti vezér, mindenekelőtt feltűnően és gyanúsan hangoztatván azt, hogy a párt nem internacionális, hanem magyar érzelmű: szenvedélyesen kelt ki Seiler főszolgabíró ós Korosy főjegyző ellen. Utóbbira nézve felolvasta Hrabovszky Pálnak egyik helyi lapban megjelent nyilatkozatát, mely nagyon valószínűtlen kifejezéseket ad a főjegyző szájába. Fel is hangzott mindjárt a tiltakozás. — Hazugság, mind egy szálig. Nem igaz ! — Igaz, igaz! — zengett a parasztpárti kórus. — Szüleim sírjára és becsületem szentségére esküszöm, hogy igaz! — tüzelt a parasztvezér általános nevetés kíséretében. Azután tótos dialektussal felolvasta Kovács Sz. Ádám bírónak egy leyelét, melyből ő azt a következtetést vonja le, hogy az öregbiró választása alkalmá' val vesztegetni akart. Nagy derültséget okozott a levél. Dőry Pál főispán ! Figyelmeztetem a képviselőt, hogy ne hagyja magát a szenvedélytől elragadtatni. Ha baj van, annak az orvoslására meg van a kellő fórum. Itt nincs helye az ilyen szemé- , lyeskedő és pártoskodó kiruccanások- j nak, Csak a közgyűlés drága idejét j lopja vele. ; Korosy László főjegyző : Azok a ! kiszólósok, melyekkel engemet illettek j az előbb, nem ismeretlenek a közgyii- j lés előtt, hiszen folyton megismétlődnek. j Csak azt jelentem ki, hogy abban a hir- I lapi közleményben a rendőrbiztos által nekem tulajdonított kijelentések az utolsó betűig valótlanok. Minthogy pedig az a nyilatkozat nagyon alkalmas arra, hogy engem a városi polgárság egy része előtt olyan színben tüntessen fel, mintha én megvetném : azonnal vizsgálatot kértem magam ellen. A vizsgálat után pedig a bíróság előtt is elégtételt fogok szerezni magamnak ! > — K o v á c s Sz. Adám biró előadja, hogy neki eszeágában sem volt vesztegetni. A parasztpárt jelent "ieg nála küldöttséggel három izben is, hogy fogadja el a bíróságot. — Nem igaz! - hangzott a parasztpárti részről. — Öreg ember vagyok ós ha eddig nem hazudtam, nem hazudok most sem ! — válaszolt a biró. Ezt a kijelentést éljenzéssel fogadta a közgyűlés. Dőry főispán : Nem tudom mi köze van ezekhez a közgyűlésnek? Ilyesmi nem tartozik ide. S i m o k a György dr. szerint vannak olyan dolgok, amelyek a közgyűlés szine elé is hozhatók. A közigazgatási közegek ellen gyakran merülnek fel panaszok, amelyeket rendesen felettes hatóságaik vizsgálnak meg ós intéznek el. Nem akar senkit gyanúsítani, csak az emberi gyarlóságra hivatkozik. Azok is emberek. Minden bajnak szerinte a rossz törvények az okai és az azokhoz való ragaszkodás. Ambrus Sándor alispán: Egy képviselő itt szenvedélyes hangon támadta meg a főszolgabírót és a főjegyzőt, félmüveltséggel vádolta őket. Azt hiszem, nem nehéz a közgyűlésnek megállapítani, hogy ez a tulajdonság melyik oldalon áll fönn inkább. Ezenkívül olyanokat is állit, amelyek alkalmasak arra, hogy megingassák a főjegyzőben a-közbizalmat. Mikor azt a hírlapi cikket elolvastam, azonnal nyilatkozattételre hívtam fel ugy a főjegyzőt, mint a rendőrfőbiztost. A főjegyző nyilatkozott is azonnal, a rendőrfőbiztos pedig kijelentette, hogy állításait bizonyítani is tudja. Mikor azonban azokra a bizonyos bizonyításokra került volna a sor : a rendőrfőbiztos hirtelen „lebetegedett". Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár. Az ügyben vizsgálatot indítottam és ha a vádak nem igazolódnak be, előre is kijelentem, hogy a rendőrfőbiztossul szemben igen szigorúan jogok eljárni! Azonkívül itt a csabai birót nyiltan vesztegetéssel vádolják. Ebben az ügyben is vizsgálatot tartok és annak eredményéhez képest fogok eljárni, ugy a vádolt, mint a vádló ellen. E fontos kijelentések után a kellemetlen incidens véget ért. A pesti színházak körül. (Külön fővárosi tudósítónktól.) Most csinálják a mérleget. Természetesen nem a szezon eseményeiről, hanem a kasszáról. Ilyenkor látni kocsin a direktorokat. A szinházpszichologusok ugyanis kitalálták, hogy ha jól megy az üzlet, az igazgatók gyalog járnak, ha pedig bajok vannak, fíakkeron nyargalnak. Akárcsak a többi polgári mesterségeknél. Fő a látszat. Bent a színpadokon nehéz, mert türelmetlen munka folyik. Mindenki a nyárra gondol, menetrendet vizsgálnak, üdülőhelyeket tippelnek és buzgón készítik a szabadság büdzséjét. De vannak, akik ebben a kutya melegben is ambícióval dolgoznak. Mert a tapsnak egyformán édes melódiája van télen ugy, mint tikkadt nyári estéken. Csakhogy a közönség ilyenkor már fáradt és kényelmes. Nem szívesen üti össze a tenyereit, — meleg van. Egy komikus dühösen jegyezte meg a nagy jelenete után : — Hiszen ez az emberek a kezükön ülnek, egyik se mozdul. Minek strapálom ón magamat ? Ezzel a komikussal egyébként grotesk história törtónt a halódó szezonban. A színész nem volt megelédedve a „kihívásokkal" és keserű szemrehányást tett a klakkfönökének. Egyúttal uj megállapodásra lépett a tetszés korlátlan urával. A klakkfőnök kötelezte magát, hogy minden fölvonás után háromszor a függöny eló szólítja. Egy nap azután a színház igazgatója a következő levelet kapta: „Igen tisztelt Igazgató úr! Kérjük, szíveskedjék a mostani repertoár-darabnál hosszabb fölvonásközöket elrendelni, mert nagyon fáradtak vagyunk és pihenésre van szükségünk. X. Y, klakkfőnök." íme, a klakkfőnök, akinek üdülésre van szüksége, ez is jellemző némely színész túlságosan vérmes önimádatára. * A jó színész a klakkőrt éppoly kevéssé nélkülözheti, mint a súgót. Legjobban kedvelik a nőket. Nagyon lelkiismeretesek és nyomban észreveszik a szerepben való ingadozást. Milyen nehéz most egy sugó helyzete. Nyáron nem ugy játszák a komédiákat, ahogyan a szerzők megírják azokat. Május és junius a rögtönzósek hónapja. A napokban megnézte egy szerző a darabját. A szerencsétlen fanyar humorral jegyezte meg: — Az egyetlen dolog, amit az eredetiből nem forgattak ki, a darabom cime volt. Az igazgató megvigasztalta: — Hja, ezen nem lehet segíteni. I A színészek is akarnak elvégre mulatni. | A sorozatos daraboknál meg éppen nem : tudom eltiltani a rögtönzéseket. Ilyenkor nagyon nehéz a súgónak a színészt az eredeti szöveghez visszakalauzolni. * Nagyon kedves dolgot mondott el : a napokban az egyik Budapesten időző ! külföldi színigazgató, Reinhardt Miksa, aki egy német színpadon az „Egy a mi ; népünkből" (magyar cime : Stern Izsák) címszerepét játszotta. Reinhardt nagyon hasonlít a spanyol királyhoz. Ez ugyan nem valami hízelgő rá nézve, de hát nem lehet rajta segíteni. Kadelburg bécsi igazgatónak nagyon tetszett az alakítás ós leste az alkalmat, hogy gratuláljon neki. — Tudja, kolléga ur, — mondta neki — hogy ön nagyon hasonlít a spanyol királyhoz ? — Köszönöm, — felelte Reinhardt — Hát tényleg olyan zsidósnak látszom ? . . . * A napokban kabaretszinószek jártak | lent Debrecenben. Éppen akkor volt az ottani gyermekliga-nap. Veszprémy Zoltán főispán fölkérte a hölgyeket, legyenek szívesek az utcán énekelni a jótékony cél érdekében. — Hova gondol, — méltatlankodott j a szép Keleti Juliska — csak ne TI fogok én, a Vígszínház tagja, a piactéren énekelni ? ! — Es Nagysád ? — kérdezte a főispán Kökény Ilonától, aki szintén a kabarettel volt. — Nagyon szívesen, mert viszont én nem vagyok a Vígszínház tagja. De ha lettem volna, akkor is énekelnék. Keleti Juliska tudniillik már nincs a Vígszínháznál. A Vígszínházban sokkal különb dolgok fordulnak elő a piaci nál. Es nem röstelkednek a színpadon sans géne, ezer ember előtt, belefeküdni. A földadó-kataszter kiigazítása kérdéséhez. Békésvármegye a hozadék-kataszter fentartásával meghozott törvény folytán a kataszteri munkálatok tárgyában ismét határozott. Dr. Berény i Ármin fejtegetés tárgyává tette a vármegye határozatát, illetve az ennek alapjául szolgált és elfogadott emlékiratot. Gyulai levelezőnknek alkalma volt e fejtegetéseket meghallgatni s mi azokat, mint olyanokat, melyek a megyegyűlésen senki által szóba nem hozattak, habár tartalmuk ós horderejűknél fogva különös megfontolásra tarthatnak számot, a következőkben adjuk közre: A kataszteri tiszta jövedelmi fokozatok újbóli megállapítása, illetve leszállítása iránti kérelem kérdése, melylyel Békésvármegye május 24-iki közgyűlése foglalkozott, nézetem szerint nem lett kellőleg előkészítve s igy tekintettel arra, miszerint a törvény a javaslatoknak a hatjságok részéről leendő megtételét rövid határidőhöz köti, helyesnek találtam volna, ha a helyszíni vizsgálatok megejtóse, az adatok ós bizonyítékok összegyűjtése és a pénzügyminiszterhez felterjesztendő emlékirat átdolgozása s megfelelő kérelemmel való megszövegezése céljából a közgyűlés bizottságot küldött volna ki, mely munkálatait a legsürgősebben elvégezvén, jelentésót oly időben terjesztette volna be, hogy az az 1909: V. t.-c. 3. §-ában előirt határidőn belül tárgyalható ós felterjeszthető legyen. Nagyon mégfontolandó a tiszta jövedelmi fokozatok megbolygatásának kérdése azért, mert a kiigazítás iránt tett javaslatok vissza nem vonhatók s az országos földadó-bizottság a saját elhatározásából, esetleg az állami hatóságok, hivatalok és közegek javaslata folytán ez irányban hivatalból is megindíthatja az eljárást. Igy tehát az esetre, ha a vármegye három mivelési ágra a kiigazítást kéri mindhárom becslőjárása tekintetében, e javaslatától többé el nem állhat, a törvényhatóság ily értelmű határozata a törvóny szerint, a jogorvoslatra való tekintet nélkül végrehajtandó s ki vagyunk téve annak, hogy a revízió (móg ha egyes művelési ágakra kérhető is) az esetleges összefüggés, vagy az arányosság előállítását javalló más indokok alapján az összes művelési ágakra rendeltetik el s jelentékeny területekre esetleg felemelést fog eredményezni. A vármegye előtt fekvő s általa elfogadott emlékirat nem tartalmaz eléggé részletes ós meggyőző adatokat ós bizonyítékokat, melyek alapján a j tiszta jövedelmi fokozatok mindhárom | járásban, avagy egyes járásban való kiI igazításának szüksége kellő alapossággal kimutatva lenne s ugy látszik, hogy a javaslat szerkesztője elegendőnek véli, ha mint hangoztatta, félre verjük a harangokat és majd jön a segítség. Ámde ha sikert akarunk elérni, reális adatokkal és bizonyítékokkal kell dolgoznunk s első sorban önmagunknak kell megismerni a helyzetet, mert e nélkül a sötétbe ugrunk s a fegyver visszafelé sülhet el. Tehát nem elég, ha egyszerűen kiírjuk a számszerű összeállítást arra, hogy mennyi a mi járásainkban a tiszta jövedelmi fokozatok szerinti adóösszeg. Ki vizsgálta meg ós ki győződött meg arról, hogy minők a mi községeink ós minők a szomszéd vármegyebeli községek mintaterei ? Ki állította össze ós vizsgálta meg a föld tiszta jövedelme kiszámításának alapját képező termés, terményár és gazdálkodási költségek évi átlagaira vonatkozó adatokat ? Az emlékirat hallgat ezekről! Ki nézte meg járásaink s a szomszédos járások gazdasági leírásait, amelyek az eddigi megállapítás alapjait képezték s amelyek tartalmazták a járások talajleirásait, óga'ji és vízi viszonyait, a vízvédelmi müveket, művelési körülményeket, a termékek ós termésekre vonatkozó adatokat, a járásban szokásos gazdálkodási rendszert, az igás ós kézi napszámok bérét, a közlekedósi, piaci viszonyokat, a népességi arány ós foglalkozási adatokat, a földbirtokok megoszlását stb. ? Hol vannak az emlékiratban mindezekre a felvilágosítások ? A vármegye egyszerűen elfogadja az emlékirat azon állítását, hogy a felhozott fokozatösszeállitások szerint előálló fokozatkülönbözetek az életben nincsenek meg ós mint az emlékirat mondja, felajánlja a bizonyítást arra, hogy „Békésvármegye mindhárom becslő járásában levő szántóföldek értéke vagy évi haszonbére megközelítő mérvben sem emelkedett amaz arányban az állandó kataszter életbelépte, vagyis 25 óv óta, mint a minő arányban emelkedett a szomszéd becslő-járásokban, illetőleg osztályozási vidéken", a mihez hozzáteszi móg az emlékirat azt, hogy „ha a föld becsértékét és haszonbérét illetőleg az aránytalanság Békésvármegye hátrányára már 1884 ben fennállott, eme aránytalanság a lefolyt 25 esztendő alatt óriási mérvben fokozódott is". Ámde eltekintve attól, hogy megállnak-e ezen kijelentések vagy nem, s oly alakban és mérvben, amint itt tétetnek elfogadhatók-e ? az emlékirat hézagát képezi az, hogy bár kijelenti, miszerint minden elképzelhető bizonyítási módot hajlandók vagyunk javasolni és elfogadni, konkrété nem hozza fel a többi tényezőket, móg kevésbé igazolja azokat az összehasonlítás alapjául szolgálható statisztikai adatokkal, sőt az egyik legfontosabb tényezőről, t. i. a terményárakról egészen hallgat, holott a mi búzánk ára ós az arad- ós bihar vármegyei búzaárak között mégis van lényegesebb eltérés. Igy tehát egyrészt nem juttat a javaslat bennünket' megnyugtató meggyőződésre kérelmünk egész terjedelmében, avagy egyes részeiben való célirányossága tekintetében, másrészt nem indokolja kellőleg a kérelmet a pénzügyminiszter s illetve országos földadóbizottság előtt, ami pedig a siker biztositékát képezhetné. Igaz, hogy az emlékirat odaveti, miszerint bebizonyított tény, hogy a szárazság ós minden vészes következményei az Alföldön is legnagyobb mérvben ós első sorban Békósvármegyót sújtják, évek hosszú sora óta jó idő s a jó termés az, ami abnormis Békés vármegyében, a vetésforgó is változott, nem haladtunk a belterjes gazdálkodásban 1884 óta, sőt az erre való fokozatos áttérést rendkívül megnehezítik a vármegye túlnyomó területén a klimatikus viszonyok, az ijesztő mérvben fokozódó talajkimerülós, a magas napszámok, cselédbórek, bojkottok, sztrájkok, amelyeknek egy vármegye sincs annyira kitéve, igy tehát a tiszta jövedelmi hozadék 1884 óta határozottan csökkent. De hol vannak mindezekre a rószj letes adatok, a bizonyítékok ? Egysze! rüen felállítani ily általános kijelentéi seket, könnyű. Igaz, vannak köztudomású tények is, de az a baj, hogy ezek a mizériák nemcsak bókósmegyeiek! Nem különlegesen a mi három becslőjárásunknál forognak fenn, ezeknél sem egyformán s a mérték is jelentőségteljes kihatású és bizonyítandó. Nagyon helyesen mondja egyik közgazdasági írónk, a szentesi Ec^eri Lajos dr., hogy „a magyar Alföldön minden harmadik évben szűk termós van ós legalább minden tiz évben egyszer gazdasági katasztrófa áll be," miért foglaljuk le tehát ezt s legnagyobb mértékben a mi i becslőjárásainkra ?! Avagy talán az ! agrár-szociálizmus nem dúlt, és még nagyobb kitöréssel az emlékiratban fel-