Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-02-18 / 14. szám

Békéscsaba 1900 febr. 18. BÍTTÉSMEGTEI KÖZLÖNY 3 várraegye más községének, vagy birtokosának. A minisztert még K. Schiffer József igyekezett kedvezőbb véleményre hangolni Gyulával szemben, de sikertelenül. A kihallgatás végével a miniszter még egy ideig szives társalgásba bocsátkozott a küldöttség tagjaival, akiktől a békésmegyei időviszonyokról ós a terméskilátásokról kérdezősködött. A beszélgetés során felhozta az ő Vasmegyéjét, Komáromot és kijelentette, hogy azoknak sem adná meg a szeszkontingest. A gyulai küldöttség tehát csalodot- • tan távozott a födmivelésügyi minisz- j teriumból. De még sem egészen, kapott egy értékesíthető Ígéretet, mely szerint a miniszter más téren ós mis irányban \ hajlandó segíteni Gyula helyzetén. Ezt az Ígéretet Gyula vezetőségének meg kell ragadnia ós gondolkoznia kell valami más hasznos intézmény létesiióséről, melynk megadása a miniszter hatáskörébe tartozik. Azért kell mielőbb hozzálátni ehhez, mert Darányi nem az a miniszter, aki Ígéreteiről elfelejtkezne. Ha Gyula vezetősége idején kigondol valamit, akkor annak megvalósítása a miniszter részéről szinte bizonyosra veqető. Finme—Szeged—Nagyvárad. Megírtuk már, hogy a Baja—báttaszéki hid megújítása mily fontos és Békésmegyére mily nagyórtókü közgazdasági átalakulásokat von maga után. A hid megújításával egész Közép-Európa menetrendje megvá'tozik. A FiuinébM kiinduló gyorsvonat 3-4 olyan vasúti fővonalon vonul keresztül, amelyen a Közép-Európa közlekedő vonatokkal kell összeköttetésben lennie. A nemzetközi vasúti menetrenddel kell tehát összhangban á lania az uj — Magyarországot a nagy Alföldön keresztül haladó — vasútvonal menetidejének. Békésmegye elsőrangú érdeke, hogy a közeli menetrend megállapításkor az ő kívánságait is tekintetbe vegyék az illetékes tényezők. Mindamellett erre nézve még semmiféle mozgalom nem indult meg. Ellenben Szegeden már javában folyik az akció a S'.egedi és ezzel kapcsolatbin a nagyvaradi vasúti forgalom érdekében .2. Indítványt is nyújtottak be a törvényhatósághoz, hogy az uj menetrend megállapításánál állítsanak be a N igyvárad — SzegedRókus és Baja közötti vonalra gyorsvonatot s indítsanak. Szegedről reggel 7 óra tájban Nagyvárad ós Temesvár felé egy vonatot. Hétfőn délután foglalkozott a közigazgatási bizottság ezzel az inditványnyal ós kimondotta, hogy az indítványt ipari és kereskedelmi érdekekből elsőrendű fontosságúnak tartja ós az abban foglaltak felterjesztóseórt fölir a kereskedelemügyi miniszterhez. Megsürgeti a bizottság, hogy a baj i—b ittaszóki ! vasúti hidat mír májusbm okvetlenül nyissák meg. M vei a májusi menetrend Mintha csupa jó ismerős, jó barát lett volna valamennyi. Széles jó kedvük különösen az öreg katonáknak volt, a fiataloknak fájt valami, az hogy 1 gyakorlat után újra vissza kell térniök Horvátországba. Emlegették is sóhajtva: — Hej, csak ne kene visszamenni Muszkaországba, Magyarországon csak parádé volna a katonaélet! A királygyakoilat öt napig tartott. Hol nyugatra vonultunk Csáktornyától, hol meg északra. Hol előre nyomultunk, hol visszavonultunk. Aszerint, a mint mi vertük meg az ellenséget, vagy amint az ellenség vert minket. Az öreg katonák türelmetlenül számolták az órákat, a perceket: hogy mikor telik ki a három esztendő s csúfolódva kérdezték a fiatalabbakat: — Mennyi időd van még öcsém ! Az ötödik napon tűiben voliunk reggel óta. Két völgyön keresztül mentünk, két hegyet megmásztunk. A harmadikat kellett elfoglalni, a legmaga- ' sabbat, a legveszedelmesebbet. — Hogy kapaszkodunk erre fel, i önkéntes ur ? — Kérdezte tőlem a dobos, aki már türelmetlenül várta trombitaszót, mely végét veti a hadakozásnak. Időm nem volt a válaszra, mert a következő pillanataan megharsant a szomszéd hegytetőn a trombita. Szép tiszta, erős hangja végig hangzott rónán, bérceken, hirdetve, hogy vége a gyakorlatnak. Az öreg legények őrjöngő örömbe törtek ki. Egy részük kacagott, mas részük sirt örömükben. Pillauat alatt lecsaptak vállukról a fegyvert a főidre, sapkájukat fe.dobálták a levegőbe s egymás nyakába borulva mondták: — Hala Istennek, kitelt a háromesztendő I összeállításánál ezt az uj vonalat okvetlenül ós természetszerűleg figyelembe kell venni, arra kérik a minisztert a föliratban, rendelje el egy helyi bizottság alakítását. Fölir még a szegedi közigazgatási bizottság a miniszterhez azért is, hogy a Nayyvárad—Szeged—Fiume vonalon gyorsvonatot is indítson, annál is inkább, mert a gyorsvonatok részére s megfelelő alépítmények átalakítása és megerősítése míris folyamatban van. Az uj vonal leginkább a temesvári vonallal való csatlakozást befolyásolja majd Nagvon hiányos a közlekedés a Szeged—Rikus—Nagyvárad vonalon Í3. Azt kéri tehát a közigazgatási bizottság, indítson Szegedről reggel 7 órakor Nagyvárad ós Temesvár felé egy-egy személyvonatot. Kétségtelen, hogy a nagy forgalom és a közvetlen érintkezés a magyar tengerrel és az ország legkeletibb részével smót emeli majd Békés és Biharmegyei kiereskedelmét, iparát ós közgazdaság életét. adóüg yi jegyzői székbe. Szorgalmas, ügybuzgó tisztviselők s a vezető állásban csak a köz javára fognak munkálkodni. Hrabovszky Pál esélyei azért gyengébbek, mert viszont ő, mint rendőrfőbiztos, — nagy arravalósággal látja el ügykörét. s már már abbahagyták a vitát, amikor megszólalt egy fiatal menyecske : — Ha a nő nem visel fűzőt, hamarabb jelentkezik a gólya, ha meg visel, hamarabb jelentkezik a férfi. Egy nehéz kérdés. Ki legyen a hagyatéki, esetleg adóügyi jegyző? Nemcsak Békéscsaba képviselőtestülete, hanem a közügyek iránt érdeklődő közönség is ismételten foglalkozott és vitatta azt a sajnálatos és eltagadhatatlan tényt, hogy Csaba községi tisztikarában, egy-kettőt kivéve, nincs olyan oklevéllel biró tisztviselő, kire a mostaniak elöregedése, vagy elhunyta után vezet ő-tisztviselői állást reá lehetne ruházni, hogy ne kellesen idegenből, ismeretlen egyént vezetői állásra választani. Maros György, hagyatéki jegyző elhunytával ez a kérdés ismét aktuálissá lett s most a községi közigazgatás felelős vezetői, a képviselőtestület tagjai is azon fáradoznak, hogyan lehetne a jegyzői állást megelégedésre betölteni? Es mert már javában folyik az örökségért a küzdelem, Kovács Sz. Adám biró, Korosy László első-jegyző a képviselőtestület tagjait hétfőn délutánra a városháza közgyűlési termében bizalmas értekezletre hívták egybe. Az értekezleten az első jegyző előterjesztette, hogy a hagyatókügyi jegyzői állásra G a 11 i Gyula adóügyi jegyző, ki mintegy harminc éve közelismerósre méltóan vezeti e fáradságos ügyosztályt, kéri áthelyezését, igy az adóügyi jegyzői állás lenne választás utján betöltendő, e hozandó közgyűlési határozatnak jóváhagyása után. Az értekezleten jelenvoltak egyhangúlag helyeselték Galli Gyulának a hagyatéki ügyosztályhoz való áthelyezését. Dr. T a r d o s Dezső azt a közvetítő indítványát tette, hogy a hosszas, esetleges felebbezés által keletkező huzavonának elejét veendő, az elöljáróság olyirányu előterjesztést tegyen a felsőbb hatóságnak, hogy pályazat hirdettessék ugy a hagyatékügyi, mint a megüresedő adóügyi jegyzői állásra. Az órtékezlet ezt elfogadta. Az helyzet tehát az, hogy G a 111 Gyu'a megpályázza a hagyatékügyi jegyzői állást s arra előreláthatólag, egyhangúlag meg fog választatni. Az adóügyi jegyzői állásért folyik tehát a versengés. Kolpaszky László, csabaerzsébethelyi jegyző azon fárad, hogy ő jöjjön be a központba. Ez a törekvése alig lesz sikeres, mert Kolpaszky jelenlegi állásában alaposan ismerve az erzsébethelyi viszonyokat, szinte pótolhatlan, igy a képviselőtestület ehhez aligha fog hozzájárulni. Miután az értekezlet döntő érvül állította fel, hogy idegent nem választ, hanem csak a jélenlegi tisztik ir kebeléből fog kikerülni az adóügyi jegyző, a megválasztás esélyével kecsegtethetik magukat Zsilinszky Sándor, főpénztári ellenőr, Tóth László, közigazgatási ügyosztályi s. jegyző, W i1 i m István, gazdasági intéző ós Hrabovszky Pál, rendörfőbiztos. Az elbírálásra hivatott intéző körök vólemónye szerint a képviselőtestület helyesen akkor fog választani, ha vagy Zsilinszky Sándort, vagy Tóth Lászlót, vagy W i 1 i m Istvánt ülteti az Apró esetek. - Budapesti levél. {Tehát folytassa !) Akárhogy száguld a förgeteg a parlament folyosóján, a jókedvű anekdótázók azért nem némulnak el. Hilás közönségükkel megvonulnak egy sarokban ós ott mondják el a legfrissebb eseteket. Ezek közül való az alább következő is, amely Hajdumegyóben törtónt. Szociálisták tartottak gyűlést az elmúlt vasárnap. Volt ott vagy két-háromszáz földmunkás — ráérnek most a dologtól — és illő áhítattal hallgatták a központi szónok fortélyos beszédét. Ott persze jelen volt a szolgabíró is, hogy i valamiképp izgatás ne legyen. Az agi- ' tátor hirtelen keményebb tónusba csapott át, ami nem volt inyóre a szolgabírónak. — Nem engedem meg, hogy tovább beszéljen! — rivallt rá. A szónok elhallgatott. A gyűlés elnöke, egy jóképű magyar, mintha nem történt volna semmi, igy szólt az egybegyűltekhez : — Tisztelt népgyűlés! Mint hallották, a tekintetes szolgabíró azt indítványozta, hogy a szónok ne folytassa a beszédét. Akik ezt az indítványt elfogadják, nyújtsák föl a kezüket. Mindenki fölemelte a kezét- A szolgabíró el volt képpedve, nem tudott szóhoz jutni, az elnök pedig folytatta: — A népgyűlés egyhangúlag kimondta, hogy hallani akarja a szónokot. Tessen hát folytatni! A honatyák jókedvűen hallgatták a furfangos paraszt c-iinjét ós siettek elmondani — Justh Gyulának. * (Az ál-ujságiró.) Különféle szeszélyei vannak a mágnásoknak. Egy grófunk például, aki az évnek csak egytized részét tölti Budapesten, határozottan roszszul érzi magát, ha nem látja a nevét nyomtatásban. Diem perdidi, gondolta a római császárral, ha reggelenkint megnézte a lapokat és hiányzott a neve. Viszont a derék gróf sokkal jelentéktelenebb ember volt ahhoz, hogy a neve olyan sürün szerepeljen. Jelentéktelensége tudatában szívesen áldozott, ha egy újságíró megemlítette a nevét. Mondanunk se kell talán, hogy a grófot megrohanták a Garai Manók, az álhirlapirók, akik aztán zuglapokban forgattak a mágnás nevét. Történt azonban, hogy a gróf egy családi esemény révén tényleg aktuális lett. Fölkereste egy hírlapíró, egy igazi hírlapíró (ma már ezt a jelzőt is hozzá kell tennünk), aki intervjut csinált vele. A gróf rendkívül boldog volt ós a látogatás végeztével mosolyogva szólt: — Kérem, kedves barátom, fáradjon el a titkáromhoz. Az újságíró tudta, hogy miről van •zó, tehát — nem kereste föl a titkárt. A gróf még aznap kérdezősködött a titkáránál, hogy föikereste-e X újságíró és — mennyit adott neki. — Nálam nem járt senki, — felelte a titkár. — Tyhű, - vakargatta a fejét a gróf, — akkor biztosan álhirlapiró volt. (Borkmann léptei) Egyik vidéki városban egy vendégjáték alkalmából Ibsen hires színmüvét: fohn Gábriel Borkmann-t mutatták be. Kezdődik az első felvonás. Borkmann felesége ós Ella leánya halkan beszélgetnek a múltról ós jelenről. A jelenet a:att felü.ről állandóan léptek kopogása hallatszik. Ezek John Gábriel Borkmann léptei, aki öt évi raboskodása ós nyoic esztendei önkéntes magánfogsága alatt hozzászokott ahhoz, ho^y folytonosan négy fal közt járkáljon föl és alá. A közönséget hirtelen megzavarta egy rendőrbiztos, aki felemelkedett a nézőtéren ós a színpad bejárata felé tartott. Felvonás közben okát tudakoltak a rendőrtiszt hirtelen távozásának, ami nagyon nyugtalanította a publikumot. Később megtudták, hogy a biztos, akinek tudvalevően az a föladata, hogy a színházban a rendre vigyázzon, megjelent a színpadon ós a rendezőhöz a következő hivatalos fels7Ólitást intézte: — Meg kell tiltani a kulisszatologatóknak, hogy folytonos föl ós alá jarkálassal az előadás menetét zavarják. (A fűző.) Kisebb társaságban egy orvos ós egy feminista vitatkoztak a fűzőről. Természetesen tudományos szempontból. Nem tudtak megegyezni Az inasgyerek boszuja. Fejbelőtt munkavezető. Hétfőn, a kora reggeli órákban revolverlövósek riasztották fel álmukból Gyula egyik csöndes utcájának lakóit. Egy megkínzott és elkeseredett fiatal suhanc lőtt rá akkor műhelyének kegyetlen, gonoszlelkü munkavezetőjére. A fiu keze remegett ós ennek lehet tulajdonítani, hogy a golyó nem jól talált és a segéd megmenthető az életnek. A tragikus esemény részletei a következők : S z é n á s y János gyulai lakatosmesternél évek óta van már alkalmazásban Fejes Bertalan lakatos-segéd. Értelmes, szorgalmas, mesterének az érdekeit talán kissé túlságosan is szivén viselő ember volt, ugy hogy Szónásy feltétlenül megbízott benne. Nemcsak a műhely vezetését bízta rá az ő távollétében, hanem az inasok megfelelő szakoktatását és vezetését is. Volt is aztán ebben köszönet! Fejes valóságos réme volt a műhelynek. Az inasgyerekeket a legcsekélyebb mulasztásért is brutálisan bántalmazta, ütötte-verte, ugy hogy valóságos pokollá változtatta szegények életét. Közöttük szenvedett V 1 a d u c z Mózes is, aki a szülei házban jobb bánásmódhoz lóvén hozzászokva, hamarosan megunta Fejes zuarnokoskodásait. Gyakran mondogatta is inastársainak : — Félek, hogy még valamit teszek ezzel az emberrel. — Jó is volna, há lenne hozzá bátorságod, — biztatták a többiek — mert ezt már nem lehet tűrni. Rosszabb dolgunk van, mint a kivert kutyának. Viaducz ennek dacára még türt, várt, hátha megváltozik az az ember. De hiába volt minden reménye. Fejes csak brutáliskodott tovább. Decemberben egyik napon épen őt pofozta, rugdosta össze. A fiúnál ezzel csordultig telt a pohár. Még aznap vásárolt egy 7 milliméteres revolvert és azzal a szándékkal, nyitott be a műhelybe, hogy agyonlövi Fejest. Csodák-csodájára azonban akkor Fejes elég jó hangulatban volt, ugy hogy nem kapott ki senki. Másnap hasonlóképen történt. Viaducz erre azt hitte, hogy most már be áll a zsarnoknál a rég várt változás ós hazavitte a revolvert szüleihez. Azonban nemsokára szükség lett rá. Fejes nem változott meg, sőt még komiszabbá vált. E hó 13-án ismét brutálisan meg verte, ugy hogy sirva ment haza szüleihez. Azok vigasztalták. Csak tűrjél fiam még egy ideig. Ugy sem tart már soká, jön a szabadulás napja. Vladuczban azonban már ekkor szilárdul megérlelődött a boszúállás gondolata. Reggel felkelt jókor ós magához vette a revolvert. Útközben megtöltötte. Még ekkor azonban nem volt meg bennne a gyilkos szándók. Csak abban az esetben akarta végzetes tettét elkövetni, ha Fejes újra bántalmazza. Mikor a műhelybe ért, még Fejes mélyen aludt. A gyerek nézte egy darabig. Amig nézte, eszébe jutottak azok a szomorú, könyekkel teli percek és órák, melyekben e kegyetlen ember eljárása folytán részesült. Eszébe jutott, hogy talán a legközelebbi negyedórában már ismét fog szenvedni tőle. Ez a rettegés aztán elvette józan Ítélőképességét. Megragadta tehát a revolvert és Fejes fejének irányítva, kétszer elsütötte. Az első golyó nem talált, a második homlokán érte a segédet, aki egy pillanatra magához jött, de azután elvetette eszméletét. A kapott sérülés elég súlyos, de nem halálos, mert a golyó megcsúszott a koponyacsonton és nem hatolt a fejbe. Fejest a kórházba szállították, a kis Vladuczot pedig a vizsgálóbíró börtönében vették őrizet alá, mert attól tartanak, hogy öngyilkos lesz.