Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-02-11 / 12. szám

Békéscsabi, 1909. jan. 11. BÉKÉSMEGYEI KÖZIÖNT lés felolvasottnak tekintette, úgyszintén a mérleg-, nyereség- és veszteség szám­lát is. Itt felszólalt F u c h s Lajos részvé­nyes s azt indítványozta, hogy a köz­gyűlés az intézet tulajdonát képező 1,251.982 kor. értékű tőzsdei értékpapír­nál keletkezett 8921 kor. 80 fillér vesz­teséget ne az évi nyereségből, hanem az értékpapír-tartalékalapból írja le, mert az az árfolyam javulásából úgyis meg­térül s az átvitt 10,077 kor. 76 fillérből egészítse ki a 8,931 kor 10 ezer koro­nára s rószvényenkint 27 korona adas­sék osztalékul, a megállapított 25 kor. helyett. F á y Samu dr. nem helyesli az in­dítványt. Ellenkezőleg, teljes elismerés­sel adózik az igazgatóságnak a ritka céltudatosságért, melylyel a pénzintézet j és a részvényesek érdekeit vezeti. Az | árfolyam veszteség leírása a mult év \ szép nyereményéből a helyes, mert a tartalékalapok gyarapítása mozdítja elő elsősorban az intézet izmosodását. V a r s á g h Béla eklatáns példával illusztrálta az igazgatóságnak e kérdés­nél való helyes állásponiját. A közgyűlés az indítvány fölött már csak azért is, ahogy az indítványozó izoláltságát documentálja, felállással egyhangúlag döntött, mert az indítványt csak egy részvényes támogatta. A közgyűlés a nyeremény felosz­tására, az 1912 koronának jótékony cé­lokra való kiosztására vonatkozó igaz­gatósági javaslatot egyhangúlag elfo­gadta és a felmentvónyt megadta. Az igazgatóságnak lejárván a man­dátuma, a közgyűlés H a a n Béla indít­ványára, ki reámutatott arra a gondos és rendkívül körültekintő sáfárkodásra, melylyel az eddigi igazgatóság usy a részvényesek, mint a pénzintézet érde­keit vezette, az eddigi igazgatóságnak: V a r s a g h Béla, Bogár Dániel L ő­winger Lipót, VidovszkyKároly, dr. K e r ó n y i Soma, Kovács L. Mihálynak megválasztását újból indítvá­nyozta. A lelkes éljenzés elhangzása után Varságh Béla köszönte meg igazgató ­társai nevében is a bizalmat, ígérve, hogy az igazgatóság az eddigi, nyomon becsületes igyekezettel fogja a részvé­nyesek érdekeit gondozni. A felügyelő-bizottság szintény egy­hangúlag újra megválasztatott és pedig: Réthy Béla, dr. W a 11 f i s c h Ferenc, dr. M a r g ó c s y Miklós, J é g e r József, póltag Fekete Sándor. A közgyü és berekesztése előtt fel­szólalt Haan Béla, hogy a részvényesek nevében köszönetet mondjon ugy az igazgatóságnak azért a fáradhatatlan munkásságáért, melylyel e vidéki pénz­intézet elsőrangú szilárdságát megala­pozták, mint különösebben Havas Mór ügyvezető igazgatónak, ki ritka szakavatottságán felül még a kötelesség teljesítés mintaképe, F á y Samu dr. szintén Havas érde­meit méltatja, mert azon 10 óv alatt, mióta a pénzintézetet vezeti, forgalma, jövedelme megkétszeresedett. Köszönet illeti azonban a kiváló tisztikart is. Gyakori éljenzés szakította meg Havas Mór felszólalását, ki köszöne­tet mondott a jóleső elismerésért, mely eddigi munkásságát illette és meg­igérie a tisztikar nevében is, hogy az eddigi csapáson fognak haladni. Varságh Béla elnök megköszönvén a részvényesek érdeklődését, a közgyű­lés az igazgatóság éltetésével befejezést nyert. Gyors egymásutánban másodszor lenget gyászlobogót Csaba városháza erkélyéről a szél, jelezve, hogy a köz­ségnek gyísza van. Kinek elhunytát a lobogó jelzi, már éveken át vonszolta magával az életét romboló csirát. Akaratereje, ragaszko­dása az élethez: hogy dolgozhasson övéiért, a közért, nem egy izben azt a reményt keltette, hogy diadalmaskodni fog betegségén, az évenkint tízezreket pusztító tüdővészen. Sajnos azonban, csalóka volt e remény I . .. Maros György elhunytával nem csak a község közig izgatását érte vesz­teség, de érte a közügyet is Ritka munkabírással, ügyszeretettel fáradt min­den jóért és nemesért, érdeklődött a társadalmi kérdések iránt, de azért hiva­talát, több éven át, ha nagy betegen is, de pedáns pontossággal látta el. Mint az arad-békési ág. ev. egyház­megye számvevője, megalkotta a szám­viteli ügyszabályzatot s ezzel rendet ós egyöntetűséget'teremtett az egyes egy­házak törzsvagyon kezelése, költség­vetése és pénzkezelése körül. A Muzeum-Egyesület főtitkárát gyá­szolja az elköltözöttben ; olyan főtitkárt, kinek nagyrészben köszönhető, hogy a főfelügyelőséghez intézett felterjesztése, az Évkönyvek szerkesztése, a legapróbb ügyeknek odaadó kezelése folytán a Muzeum-Egyesület ma már oly tárlattal bir, hogy az intózőkörök a kulturház emelése elől nem zárkózhatnak el. Maros György volt az, ki a tanács­ban, a képviselőtestületben, a sajtóban, mint lapunknak volt kiváló szerkesztője) folyton sürgette a község haladását a közvilágítás terén s igy létesült a villa­mos világítás. Mint a szinügyi bizottság jegyzője, az ő előterjesztésére határoz­tatott el a színház átalakítása. Az ő be­tegségével ez a kérdés is lekerült talán sokára a napirendről. Lehet mondani, hogy nem volt oly közügy, melytől az elhunyt megvonta lelkes munkásságát. Maros György tizenhét év előtt, S z e m i a n elsőjegyző alatt, mint ik­tató kezdte köztisztviselői pályafutását s ugy felsőbb hatósága, mint a képvi­selőtestület, látva tudását, szorgalmát, Kvasz Sándor nyugalomba vonulásával, tizenhárom év előtt hagyatéki jegyzőül választotta. Mintegy hat óv előtt kez­dett betegeskedni. D icára a leggondo­sabb gyógykezelésnek, üdülőhelyek fel­keresésének, a diétetikus életmódnak, baja egyre hatalmaskodott, mig vé íre SZÍVÓS életerejét szerdán hajnalban meg­törte. ] Halála hírére a városházára, kaszi­nóra kitűzték a gyászlobogót s alig van Csabának lakosa, ki Maros Györgyre szeretettel ne gondolna. Ravatalát már eddig is a község, a tisztviselők, a Muzeum-Egyesület, csa­ládja ós rokonsága koszorúi borítják. Temetése ma délután 3 órakor megy végbe a városháza udvaráról. Elhunytáról a családon kivül a község elöljárósága ós tisztikara ós a Múzeum-Egyesület is adott ki gyászje­lentést. A két gyászjelentés a következő : Özv, Maros Györgyné, szül. Keleti Malvin,, ugy a maga, mint az alu'irt rokonság nevében, fijd alomtól megtört szívvel jelenti szeretett ós felejthetetlen jó férjének; Maros György békóscsaba község jegyzőjének, f. hó 10 ón, hajnali 2 órakor, életének 38. évében, hosszas szenvedés után történt gyászos elhuny, tát, A megboldogult, f jldi maradványait folyó hó II-ón, délután 3 órakor fog juk a városháza udvaráról az ág. h. ev. egyház szertartása szerint a felsővégi temetőben örök nyugalomra helyezni. Békéscstba, 1909 február 10-én. Áldás ós béke lengjen a megboldogult drága porai feleit Mockovcsák Gizella, mint testvér. Dr. Keleti Igníc ós neje, mint após, illetőleg anyós. M tros Tibor, Ma­ros Jenő, M iros Dezső, H ílász Gyurika, Maros Ilonka, unokaöcscsei ill. ianoka­huga. Bendo Ele ós nej 1,Keleti Teréz, sógora ill. sógornői. Lovag Sztraka György és neje, özv. Rimmler Ká'Oiyné, Szirotka Guszt'ivné nagybátyja illetőleg nagynénjei. Özv. Sztraka Ernőaé ós gyermekei és számos rohon. Békéscsaba nagyközség Elölj árósága ós Tisztviselői Kara szomorodott szív­vel tudatja egyik szórtaim is ós köte­lességtudó tagjának, a legjobb tiszt­viselő társnak Maros György hagyaték­ügyi jegyzőnek f. hó ÍO-ón, hajnali 2 órakor, életének 38. évében, hosszas szenvedés után történt gyászos elhuny­tát. Béke poraira! A nagyszénási „Nagy Galeattó". Lövöldöző féltékeny férj. Revolverdörrenés riasztotta fel a csöndes Nagyszénás lakóit január 8-án a hajnali órakban. Egy boldogtalan em­ber : Csepelén y i János lőit rá csa­ládi élete naegrontójára: Birkás Já­nosra. A golyó szerencsére csak a kar­ján találta a szépnek éppen nem mond­ható Don Jüant, ki az első lövés után eszeveszett futással menekült elkesere­dett támadója elől. A véres eset óta alig telt el egy hónap ós Csepelényi János már az esküdiszók előtt állott. A tárgyalást V. Szakmáry Ari-ztid kir. táblabíró vezette. Szavazóbirákkónt H u b a y La­jos ós T ó t h Ferenc kir. törvényszéki birák, jegyzőként dr. N u s z b e k Sán­dor szerepeltek. A vádat dr. K o n r á d Ernő kir. ügyész, a védelmet pedig dr. Salamon Károly ügyvédjelölt képviselték. Az esküdtszók megalakulása után elővezették a vádlottat. Elég értelmes arcú, vöröshaju és bajuszu parasztem­ber. Az elnök kérdésére elismerte bű­nösségét. — Nagyon el voltam ón keseredve, tekintetes törvényszék. Birkás tönkre tette az ón családi boldogságomat. Van neki is felesége, mégis az enyém kel­lett neki. Mikor ezt megtudtam, soha­sem volt nyugodalmam. Lemaradtam miatta a munkáról is, mert nem mer­tem egyedül hagyni a feleségemet. Bir­kás olyankor mindig átment és nem hagyta békében az asszonyt. E miatt már fel is jelentettem a jegyzőnél. Ros­teltem is a családi szégyenemet. . . akár­merre mentem, mindenütt arról beszél­tek. Rólunk pletykált az egész falu. Na­gyon elkeserített a dolog. Január 7-ón aztán nem tudtam magamon uralkodni többé. Bementem Orosházára revolvert vásárolni ós másnap lesbe állottam az utcán, amerre Birkás munkába szokott járni. Elhatároztam, hogy agyonlövöm. Mikor 10—12 lépésre ért hozzám, rá­sütöttem a revolvert egyszer. Erre ő megfordult és elszaladt. — Nem gondolta meg, hogy milyen következményei lettek volna, ha vélet­lenül agyonlövi ? — Nem tudtam én akkor gondol­kozni sem, kérem alásan. Izgatott vol­tam nagyon s azt sem tudtam, mit cse­lekszem. Ezután a Don Jüan kihallgatása következett. Épen nem hódító alak Piszkos parasztruha födte haj ott terme­tét. Tömött bajusza a szájábi lógott. Vallomásában olyan kényes kifejezések voltak, a melyeket nyilvánosságra hozni nem lehet. Azt akarta bizonyítgatni, hogy nem ő csábittotta az asszonyt, hanem az őt. A hajnali támadás részle­teit Csepelónyihez hasonlóan mondta el. Az áldott állapotban levő Csepeló­nyinó a vádlott javára vallott. Azt mondta, hogy sokat szenvedett az ura, mikor megtudta az ő erőszakosan kapott szégyenét. Gyakran még beszélni sem tudott, annyira elszorult a szive. A tanuk kihallgatása után az elnök kijelentette, hogy a sértett Birkás János ellen erőszakos némi közösülés büntette miatt vizsgálat van folyamatban. Konrád Ernő dr. kir. ügyész vád­beszédében szándékos emberölési kísér­let bűntettéért kérte a vádlott szigorú megbüntetését. Dr. Salamon Károly védő érvekben gazdag beszédében védence felmentését kérte. Az esküdtek verdiktje a védőnek adott igazat ós Csepelényi Jánost a vád alól felmentette. Apró újdonságok a t. Házitól — Külön fővárosi tudósítónktól. ­(A t Ház.) Két nap óta fekete lobogót lenget a szól az országházán. Az érkező hon­atyák, fiatalok és öregek, nagyságosok ós kegyelmesek, egyformán megdöb­benve tekintenek a nem szívesen látott, de gyakran visszatérő halált hirdetőre. — Ki halt meg ? — kérdi egyik a másikától. — A mi emberünk — feleli egyik nemzetiségi képviselő, lehorgasztott fő­vel. Bredeciana Korjolán, az oravicai. És a honatyák, a fiatalok és öre­gek, a nagyságosok és kegyelmesek egyformán megrázkódnak a halál gon­dolatára. Ez nem kéri ki őket a Háztól, ez előtt nincs immunitás. Ez a kérlel­hetetlen nagy ur összeroppantja a leg­keményebb koponyákat is. Beljebb a folyosón és az ülésterem­ben nincs valami nagy élénkség. Még mindig az adó vita. Hallgatják is, meg nein is Polónyit, aki óraszámra beszél, akit a felkapott válsághírek most fel­frissítettek. Amikor elmondta a maga mondó­káját, a folyosóra siet, hátraszegzi a fejét ós hangos, lármás, nevet. Leg­alabb kívülről ilyen. Politikus emberek ugy tartják, hogy az nem jót jelent, ha egy nagyképű vigkedélyü. Andrássy Gyulát sok hive állja körül, közöttük tügtíetlenségiek is. A bankról beszélnek, Hoitsy Pál kardos­kodik az önálló bank mellett. — Az önálló bankért, ha kell ellen­zékbe megyünk, ha kell elölről kezdjük az ellenállást — jelenti ki energikus hangon — No no, — mondja Andrássy — még megállhattok a kartellbanknál is. — Ha leszámítolják a váltóinkat, — veti közbe Haitsy tréfásan. Egy másik csoport Zichy Aladárt, a király személye körüli minisztert fogja körbe. Itt minden arc élesen figyel, itt mindenki komoly, itt egy-egy elejtett szó sokat jelent. A csendes, bizalmas beszélgetés dokumentálja a fontosságot. — Uj kormány alakulás kétségtelen, — jelenti ki a miniszter. Kossuth bécsi utja ezzel van kapcsolatban. Lehet, hogy ő nyeri az uj kabinet alakítására a meg­bízást, lehet, hogy más. A képviselői figyelemmel hallgatták a miniszter szavait, aki a tov ábbi kér­dések elől kitért. A balpárt egy néhány tagja is erő­sen tárgyal. Az egyöntetű megál'apo­dásuk az, hogy megobstruálják majd az ujoncjavaslatokat, amelyek e hót végén kerülnek napirendre. A politika levegője nyomott. Min­denki érzi, hogy hamarosan történik valami. De mi? Mit hoz a válság fújdo­gáló szele? Derűs, szép időt, vagy zi­vatart ? Majd megfelel rá az idő. (A liberális főkortes) Csend van a politikában, ilyenkor a folyosóra szorul az élet. Kedves vi­déki esetek elevenednek föl, amelyek attól is jók, hogy a honatyák megsza­badulnak a bizonytalan jövő nyomasztó érzéseitől. Zlinszky István, a dorogi kerület függetlenségi képviselője, beszélte el a következő esetet: — A legutóbbi választáson, mikor többségre jutottunk, a kerületem zsidó választói tömegesen szavaztak le rám, ami nekem feltűnő volt. Jól tudtam ugyanis, hogy régen mindig a szabad­elvű párti jelöltet támogatták. A dolog­nak a nyitja az volt, ami abban a ke­rületben régi hagyomány: hogy a zsi­dók elvkülönbség nélkül mindig kor­mánypárti emberekhez csatlakoznak. Annyira mentek a lelkesültségben, hogy a győzelmi lakomán is résztvettek, ahol nztán az egyik főkortesem, egy egyszerű parasztgazda vállalkozott rá, hogy fel­köszöntse őket. Arról akart beszólni, hogy ezután mindnyájan legyünk egy táborban, aminek nincs akadalya, mert hiszen liberálisak vagyunk valameny­nyien A nagy lendülettel előadott tósz­tot igy fejezte be : — Mert hát nálunk a vallás nem számit, csak — zsidó ne legyen. — Annvira tetszett ez a beszéd, — fejezte be Z.inszky — hogy föl kellett állanom és kimagyaráztam, hogy volta­képpen mit is akart mondani a főkortes. (Vigyázat!) Kállay Tamásnak is volt egy esete, ami mulatságos. Mikor legutóbb Székely­udvarhelyen járt, a kerületében, valami utja volt egy messzire elnyúló réten keresztül. Óraszámra haladt a kocsi a nélkül, hogy csak egy cserjére is akad­tak volna. Egyszerre csak, a rét kellős közepén, egy tilalomfa mellett b allagott el a fogat. A póznára nagy betűkkel volt felírva : Kállay nem tudta elképzelni, mire kell itt vigyázni. Se út, "se árok, se vasút, olyan lapos és egyenes miadm. akár az aszf alt Pesten a Kossu'.h Lijos­utcán. Megkérdezte hit a piraszt ko csist, miért állították ide ezt a jelző táblát ? — Semmi másért, uram, — felelt* egykedvűen — csak éppen hogy tavai.} épp ide csapott le az istennyila, oszt iit helyben ütött agyon egy emberi Ezért adta ki rendeletben a tekintete elöljáróság, hogy táblával íigyelmeztes sék az embereket. (A. jó példa) Ezt meg Endrey Gyula,' a hódmezf vásárhelyi követ beszélte. Kisdedóv<! kongresszus volt a városában és persz — utána bankett. Az asztalfőn Györg Aladár, a kisdedóvók pátronusa ü.t körülötte a város nagyj ii. György Ali dár, hivatása magaslatán, nem órdbklő dött más iránt, csak hogy kinek menn< , gyereke van. Odafordult Endrey Gyí" ; Iához : — Ugyan képviselő ur, van-e cs; ládja ? — Van! hogyne volna, tizen vai nak hál' Istennek, — felelte büszkén képviselő. — Tizen? — csodálkozott a ped gógus. — Sose csodálkozzék, itt egésze jó, stílszerű társaságba került. Az c velem szemben Szabó János espere Nagyszerű kálvinista, tizenkét gyérei van. Amott ül Kovács János birtoko kilenc gvereket adott a hazának. Bal tőlem, Kovács József, pártom elnök Nvo c.a^u családja van. Tőle bal Juhász Mihály, a polgármester. NJ tizen ebédelnek a hazban, beleszámít ' őt magát is, meg a feleségét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom