Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-02-04 / 10. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY sülét évi tiszta jövedelme ma már meghaladja a 150 000 koronát és figyelembe véve azt, hogy ez a jövedelem mindig gyarapodik, rövid idő alatt olyan helyzetben lesz, hogy minden 3—4 évben felállíthat az ország különböző vidékein egy-egy szanatóriumot. Az állam is fokozatosan nagyobb-nagyobb összeggel támogatja. Jelenleg évi 70000 koronával járul a gyulai szanatórium költségeihez. De nemcsak a betegek gyógyítása az egylet feladata, hanem a baj terjeszkedésének meggátlása is. Kivánatos volna, ha Magyarország is követné e tekintetben Franciaorszag példáját, hol az utcán köpködők büntetéspénzt fizetnek. A köpet terjeszti leginkább a tüdővészt, mert a beteg tüdejének köpete 182 és fél napig fertőzőképes. Ezenkívül megindította az egyesület a harcot az uszályos ruha ellen is, mely szintén terjeszti a veszedelmes ragályt. A tagoknak kötelességük minden alkalmat felhasználni arra, hogy a társadalom figyelmét a tüdővészre irányítsák, mert csak társadalmi akció képes gátat vélni terjedésének. Befejezésül lelkes szavakkal buzdította hallgatóságát az egyesületbe való belépésre. A nagy tetszéssel fogadott előadás után Székely Vilmos titkár felolvasta a megválasztandó tisztika névsorát, mely a következő: Védnök : Beliczey Istvánné, elnök Beliczey Tiborné, társelnök Beliczey 3réza. Alelnökök: Friedmann Mórné, haraszti Sándorné, Seiler Gyuláné, S/.ejerényi Lijosnó, dr. Fáy Samu, Ko*osy László, dr. Reisz Miusa, dr. Wagíer Dániel, Réthy Béla. Ügyvivő

1 ellökök : Seiler Elekné, Jávor Gvuláné. ^itkárok: dr. Ling Frigyes, Székely rilmos, Laurovits Ferenc; pénztárnok Johnért József, ellenőr dr. Wailfisch i'rii'enc ; ügyész dr. Ursziny János, dr. 'arján Tibor ; jegyzők : Gulyás József, Jemeth István, dr. Kis László, dr. Koizky Iván, Schreyer Jenő, dr. Székely iajos. A választmány tagjai: Babich Pálné, iadics Elekné. S/.ulimán Lina, Dobay 'álmánné, Havas Mórné, dr. Fáy Saiuné, dr. Reisz Miksáné, Fejér Béláné, losenthal Adolfné, Polgár Lajosné, Galli [ihalyné, dr. Vas Vilmosné, Kis Lász>né, Dusbaba Vilmosné, Bukovszky inosné, Áchim Pálné, Áchim Károlyné, r. Weisz Lijosné, Grasseli Nórbertné, /"eisz Miksáné, Reisz Hermannf

4. Ko)sy Anna, dr. Novak Rizsi, Wallerein S imuelné, Vidovszky Károlyné, sress Gyuláné, dr. Wagner Danielné, roda Béláné, Kocizky Mátyásné, Kon Pál, Szeberén.yi Lajos, Linder Káily, Csepregi György, Knyihár Ká•ly, Nemeskey Andor, Kohn E. H, dr. -íil Lajos, dr. Szondi Lajos, S iler yula, dr. Krammer Nándor, Áchim asztáv, Bodó József, dr. .Szamek Igic, Jéger József, Kállay Ódon, Graslli Nórbert, Kocizky Mátyás. A jelenvoltak egyhangúlag ejtették 3g a választást. Beliczey Géza a tisztikar nevében köszönetet mondott a megválasztásért s megköszönte Verner Lászlónak is a lejövetelt és az érdekes előadást. Verner László köszöni az ovációt. Most már meg kell kezdenie a bizottságnak a munkálkodást. E munkálkodásnak igen szép megkezdése lesz a február '20 an rendezendő nagyszabású hangverseny, melyre a központ nevében előre is megígéri elsőrangú mü- | vészi erők megszerzését. j Az estélyen közre fognak működni: S z e n d y Árpád zeneakadémiai tanár, zongoraművész, B a r t ó k y József, megyénknek volt főjegyzője, földművelésügyi miniszteri osztálytanácsos, valamint Ambrus Zoitánné, az Operaház művésznője. Ezek után Bel

:czey Géza elnök az alakuló-gyűlést berekesztette. * Itt'emiitjük meg, hogy a „Békésmegyei Közművelődési Egyesület Csabai Osztálya" népszerű előadásainak keretében is meg fog emlékezni a tüdővész elleni küzdelemről, amennyiben f. hó 14-én dr. Wagner Dániel közkórházi osztályorvos, a csabai szanatórium-fiók egyik alelnöke, számos vetített kép kíséretében fog szólani a fertőző betegségekről. Gerendás elcsatolása. Rendkívüli közgyűlés Csabán. Békéscsaba község ma, csütörtökön délelőtt rendkivülii közgyűlést tart, melyen a közigazgatási bizottságnak a Gerendás-puszta elcsato'ására vonatkozó határozatával fog foglalkozni. Ez ügygyei kapcsolatosan illetékes helyről az alább következő informác'ókat nyertük egyik békésmegyei laptársunkban megjelent nyilatkozatra vonatkozólag : Az „Orosházi Közlöny" folyó évi január hó 31-iki száma „A gerendási puszta közigazgatási átcsatolásának ügye" cimen Gerendás pusztának Csorvás községhez való átcsatolását kimondó 71/9 >9. kb. sz. határozatot egész terjedelmében hozza, valamint ugyané tárgyban L a 1 u s k a János gerendás-pusztai lakos nyilatkozatát, is közli. Miután a jelzett és az átkaposolást kimondó határozatot már ismertettük, ismétlésbe nem bocsátkozunk. Hanem Laluska János nyilatkozatára van némi megjegyzésünk. Amikor ezt tesszük, távol van tőlünk az a célzat, hogy véle polémiába akarnánk bocsátkozni, mert ezt fölöslegesnek tartjuk; hanem igenis az igazság érdekében kötelességünknek tartjuk Laluskát le'eplezni és nyilatkozatát a a maga értékere sülyeszteni. Nyilatkozatában valótlannak mondja a „Békésmegyei Közlöny" folyó évi január 6-iki számában neki tulajdonított azon ténykedést, miszerint Békéscsaba nagyközség kiküldöttjei által megtartott értekezleten Csorvás község elöljáróságának eljárása ellen kikelt és Csorvás községhez való csatolása ellen nyilatkozott volna, valamint az átcsatolást kérő nyilatkozatot Csorvás község elöljárósága a szerződés aláírásakor iratta volna alá. Tagadja továbbá, mintha a Csorvás község által kieszközölt kölcsön és parcellázási költségre vonatkozólag élesen kikelt volna a csorvási elöljáróság ellen és végül kijelenti, hogy az átcsatoláshoz mindannyian rendithetetlenül ragaszkodnak, akik azt kérték. Utána jártunk a dolognak már azért is, hogy meggyőződjünk arról, miszerint lapunk január 6-iki száma nem-e téves információn alapul-e? és bátran kijelenthetjük, hogy az ott elmondottak mind igazak. Kedves Laluska ur! Mondja meg igaz magyar őszinteséggel (de beszéljen az írás és az ott jelen levő száz gerendási lakós): igaz-e az, miszerint azon a nevezetes értekezleten, melyet a csabai kiküldöttek megérkezése előtt való napokon tartottak, ön is aláirta azt a nyilatkozatot, melyben ki van fejtve a gerendási lakosság óhaja és mely ha teljesül, nem hajlandók elszakadni Békéscsabától ? Az igaz, hogy igyekezett nagyhanguságával olyan követeié-eket bevétetni a nyilatkozatba, amely a lehetetlenségek közé tartozik. Hát az igaz-e, hogy a kiküldöttek előtt a legerősebben kikelt a csorvási elöljáróság azon eljárása ellen, mely szerint a földvevőket minden felvilágosítás nélkül vitte a vételbe? Sőt többet mondunk: ön o)y erős kifejezéseket használt a csorvási elöljáróság egyes tagja ellen, hogy ha az az illetőknek tudomására jutna, maga után vonná azok hara ját, sőt talán ön ellen meg is indíthatnák a bünügyi eljárást, Laluska ur! Mindazokat, amelyeket nyilatkozatában tagad, mi állítjuk : hosy mondotta azt, és senki más, ezt igazolja az irás, melyhez ékesszólását alkalmazta, de igazolja a jelenlévő 80100 gerendási lakos ós Békéscsaba község kiküldött elő járósága is. Sőt mi több, igazolhatja kedves papája is, aki tudomásunk szerint csorvási albiró és aki az ajtó mögött gyönyörködött fia ékesszólásában és figyelmeztette önre azokat, akik még nem ösmerték önt. Egyszóval: dicsekedett az ön magas szónoki tehetségével. Tudjuk, hogy mi lyen megbízása volt kedves pipájának is, az tudniillik, hogy kémkedjék, mert neki semmi helye sem lett volna ott azon egyszerű oknál fogva, mert nincs érdekelve. Tőle azonban nem várunk őszinteséget, mert „nem messze esik az alma a fájától", de meg nem is várhatunk azért, inert már kémkedése sem biztosit bennünket arról, hogy őszintén fog nyilatkozni. Törekedni fogunk, hogy nyilatkozata Gerendás-puszta minden lakosának tudomására jusson azon okból, hogy megítéljék áz ön működését és azután az ön kétszínű és félrevezető ténykedéséből levonják a konzekvenciákat. És higyje el, nagyon jól ismerjük önt, azt is tudjuk, hogy kinek a megbízásából vezette félre a gerendási lakosságot. Hogy pedig félrevezette, mi sem igazolja jobban, mint az a nyilatkozat, melyet az utóbbi napokban 140 — 150 gerendási lakos a maga elhatározásából, rábeszélés vagy kényszer nélkül irt alá azon colból, hogy az a belügyminiszter elé kerüljön és amely azt a kívánságukat tartalmazza, hogy ők megelégszenek a Békéscsaba község által tervbe vett közigazgatási kirendeltséggel, miért is nem kívánják az elkapcsolást. Hiszen ön is tudja ezeket, Laluska ur és mégis többesszámban azt állítja nyilatkozatában, hogy mindnyájan ragaszkodnak az elkapcsoíáthoz. Azt hiszszük, most már eléggé méltattuk az ön „őszinteségét" és bátran állíthatjuk, hogy ezek után Gerendáspusztán önből albiró sohasem lesz. — Csorvás községének pedig kívánjuk, hogy mentül kevesecb Laluska-őszinteségü lakosa legyen, mert biz' Isten elfogják nevezni „az őszinték falujá"-nak. Tiltakozó gyűlések. Az adóreform. — A politikai helyzet. Az elmúlt vasárnap Csabán a népgyűlések napja volt. Délelőtt az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület csabai osztálya rendezett a városháza nagytermében tiltakozó gyűlést az adóreform ellen, délután pedig a szociáldemokrata párt a csirkepiacon. Mindkét gyűlésnek meg volt az a közös érdekessége, hogy budapesti szónokok szerepeltek rajta. A városházán rendezett gyűlésen dr. K a t o n a Sándor, az OMKE titkára tartott előadást, a Csirkepiacon pedig T a r c z a i Lajos, a hires szociálista agitátor igyekezett hallgatóságát felhangolni a kormány és az uralkodó osztály ellen. A városháza nagyterme 11 óra körül zsúfolásig megtelt. A nagy tömeg- • ben azonban épen az az osztály volt leggyengébben képviselve, amelynek az előadás elsősorban volt szánva: a kereskedő osztály. A gyűlést T a r d o s Dezső dr. nyitotta meg rövid beszéddel, amelynek végén felkérte dr. Katona Sándort előadása megtartására. Dr. Katona Sándor másfél óráig tartó hosszú beszédben igyekezett kimutatni Wekerle adóreformjának a kereskedőkre és a kisgazdákra nézve káros rendelkezéseit. Vezérfonala Sándor Pálnak, az OMKE elnökének, a képviselőházban elmondott hires beszéde volt. Beismerte, hogy a reform nagy haladást mutat a jelenlegi állapothoz képest, de nem igazságos. Épen a legszegényebb osztálynak kell százmillió korona adót fizetnie. Épen ezért, bár az adóreformnak a földadóra vonatkozó m, és az öreggel együtt behúzódván legközelebbi kapualjába, futtában elástam az egész kéziratot, avagy tárt — miként Hubelka bácsi nevezte — y ahogyan kivanván a helyesírási hikat, amelyeket kijavítottam, itt kötkezik : — A kicsiny isaszegi házban, ahol tunk, küszöbön volt a kar.icsony. MáLS, az öcsém (ma is él, de már hat 3 nem láttam, mert nincs pénzem, _ry elutazhassam hozíá ós legalább pszer meglássam a kis birtokát), nyolc ís volt, ón tizenkettő. Én nem tudtam izélni, ő nem bírt járni. HH teljes hó) óta feküdt az ágyban. Sem az isagi, sem a p^celi, sem a gödöllői or5 nem volt képes talpraáhitani. Sem jsti klinika. A doktorok azt állították, iy meghűlt, a szomszéd zsidó asszony, mondta, hogy Sára cigányasszony te meg a szemével, de akár melyik t is igaz a kettő közül, Mátyás öcsém r hét hónapja feküdt, soványodott szenvedett. Anyám, özvegy volt szegény, egész lakákon át sírt, de hát ez sem haszt az öcsém lábának. Kiment, a javasasny tanácsára, már egyszer a nyáron iltíor a temetőbe is, es ott ebcsontháromszor körüivájkálta az édesapám át, hanem a Mátyás lába még attól í lett jobban. Végre karácsony böjtjén, éjfél után szó, se beszéd, eltűnt hazulról az ám. Csikorgó hideg volt, és a hó a ;áig ért. — Hová ment a mama ? — kérdezte val mutogatva az üres ágyra Mátyás, kor reggel fölébredt — Nem tudom — vonogattam a válat, és mivel én meglehetősen ébren Iván, az órát is tudtam, amikor kiMnta szobából, elmondtam az öcsóm, (hiszen mi egészen jól megbírtuk magunkat értetni egymással) mindazt, amit tapasztaltam. Tudakozódtam a szomszédéknál, nem kaptam kielégítő választ. Vártuk, hogy csak majd megérkezik legalább délre. De bi/.ony nem jött. Szalonnát, mit hagyott kint a számunkra, hát nagy szomorúan elköltöttük magunkban. — Na iszen, most szép karácsonyunk lesz, — mozgatta az ajkát Mátyás, miután előbb megbökött az ujj íval, mert engem mindig meg szokott bökni, ha nem néztem oda, és szó ni akartak hozzám, — ha még az édes anyának is elhagyott — Bizony szép karácsonyunk lesz, bólintottam én is bánatosan. E.következett a délután, beköszöntött az este, de a mi jó anyánk még mindig nem tért vissza hozzánk. Szemben ve'.ünk, a tanítók házában kigyulladt a karácsonyfa. Mi összedugtuti a fejünket ós sírtunk. — Megszületett a Jézus is, — kiáltott, mert láttam az ajkáról, Mátyás — és elveszett az édesanyánk ! Erre a beszédre megdöbbentem. — Csitt, intettem az öcsémet, ne káromold az Istent! S rámutattam az | apró Miria szobborra, karján a kisded , Jézussal, ama*y üvegbura alatt ott állott a fiókus szekrényünk tetején, és mi reánk nézett, i Ettől aztán Mátyás elcsöndesedett és miután még rádobtam néhány hasábot a tűzre, ón is bebújtam öcsém mellé a takaró alá s nemsokára mindketten elaludtunk. Éjfél után két órakor — jól meg: jegyeztem magamnak az időt -- egy szerre csak arra riadok fel, hogy Mátyás, az ón béna öcsém keresztülveti • magát rajtam, és az ágy szélére ül. Aztán I lassan leereszti lábát a földre s az egó| szen közelben álló asztalba fogódzva, megáll a fö'dön azon a lábán, amelyikre már hét hónap óta nem birt rálépni. Világszál volt a szobában. Anyám havasan, átfázva, fagyva, a hidegtől szinte megdermedve állt kis odúnk ajtajában ós bal kezével magasra emelve az éjjeli lámpást, jobbjával izgatottan mutatott — óh, láttam, hol kivörösödött, hol belesápadt az arca, kék szeme pedig ragyogott, mintha tüzet csiholnának be.őle — Mátyásra. Ámultán néztem az öcsémre. Erősen belefogódzott az asztalba és lassan, bátorta anul megindult mellette a sarka felé. Ott hevert a széken megboldogult apánknak egy vastag, furkós botja. Anyánk félőrült tekintete követte minden mozdulatát. — Mama! Mama! — kiáltotta az öcsém, mert engem valami titokzatos ösztön már odaállított szemben vele a bot mellé és így láttam az ajkáról, hogy mit beszól. - Anyám ! Anyáin ! A következő pillanatban én már a markába nyomtam neki a botot, ő pedig rátámaszkodva, levette a kezét az asztalról, amelyre eddig nehezedett és — ón tapsolni kezdtem örömömben — kicsit biccenve, de már bátran ós egészen biztos lépéssel megindult az ajtó felé, Anyánk még mindég ott állt az éjjeli lámpással: de most hirtelen mind a két karját kitárta a szobánk gerendázata felé, ugy hogy a kicsi lámpás egyszeriben fönt kalinpálódzott a levegőben és (tátott szájjal lestem minden mozdulatát az alkának) rajongó arccal sikoltotta : - Tesz még Jézus csodát! Nem hiába voltam ma Besnyőn. Többet nem hallottam, mert anyám mindkettőnket megragadott az ingünk ujjánál fogva, aztán hármasban térdepeltünk ott sokáig a fiókos szekrény előtt, amelynek tetejéről jóságosan pil, lantott le reánk Mária, karján a kisded ! Jézussal. Mátyás tudott járni és a következő őszön már újra beírathatták az iskolába. Én pedig mivel nem voltam az iskolába való, természetesen tovább is otthon maradtam. De jól megjegyeztem magamnak, amit anyám ajkáról láttam kiáltani azon a felejthetetlen karácsony éjszakáján : — „Tesz még Jézus csodát i" Végigolvastam a kéziratot és miközben vissza akartam adni az öregnek, kíváncsian kérdeztem iőle, minden egyes szótagot jól kibigyesztve az ajkammal : — Hat az öcscse, a Mátyás ? Nem ve?zi magához magát Hubelka bácsi ? Hiszen együtt imádkoztak a Mária szobrocska előtt. És ő most tehetné. A kis fehér mókus, mert csakugyan olyan volt a folytonos izgésóvel, mozgásával, derülten rázta a fejét és integetett melléje mind a két kezével, hogy : —• Bizony a Mátyás már hat év óta nem is ir neki. Pedig jó dolga van. Hanem az — nevetett a szemével — hanem az nem baj. S mialatt (talán azért, hogy átmelegedj ^k kissé a hidegben) szinte hozzám dörgölődzött, a markomban levő kézirata fölé hajolva, elkezdte lázasan egymásfölé forgatni a teleirt lapokat, mindaddig, míg meg nem találta az utolsó oldalt és azon rá nem bökött erre a mondatra, hogy: — Tesz még Jézus csodát! Ezt a mondatot aztán jól megböködte, a keztyüs ujjával, míg a másik kezét ökölbe szoritva, nevetve veregette meg vele a tulajdon mellét, illetve a vékony őszi kabátját, miközben heve: een ós jókedvűen rázta a kedves, pofa-