Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-01-28 / 8. szám

2 kori biztosítással járjanak. A Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége is kimondotta legutóbbi közgyűlésén, hogy a biztosítást szükségesnek tartja. Maguk a titkárok pedig vállalkoztak a reájuk eső biztosítási dij lefizetésére. Azonban ez nem elegendő. Szükséges, hogy az egyesületek is hozzájáruljanak a nyugdijalaphoz legalább olyan mértékben, mint a titkárok. A hozzájárulás mindkét részről az illető titkár fizetésének 12%-át tenne ki, melyből 6%-ot a titkár, 6%-ot pedig az egyesület fizetne. Ebben, az esetben a földmivelésügyi miniszter is hozzájárul jelentékeny összeggel a nyugdijalap megteremtéséhez. Az alapszabálytervezet szerint ez az összeg minden egyes biztosított egyén után 'évi 200 koronát tenne ki. Beliczey Géza örömmel tapasztalja, hogy a gazdasági egyesületek egyre fontosabb helyet foglalnak el a társadalomban. A földmivelésügyi kormány minden fontosabb kezdeményezésénél megkérdezi véleményüket. A tekintély gyarapodásával azonban a munkakör is bővül s ezt a nagy munkakört a titkárok látják el. A Békésvármegyei Gazdasági Egyesületnek szerencséje, hogy olyan kiváló titsárral bír, mint Pfeiffer István. (Éljenzés.) Minden gazdasági egyesületnek törekednie kell hasonló erők szerzésére. Ezt pedig csak ugy érhetik el, ha gondoskodnak arról, hogy a tisztviselők biztosítva legyenek aggkoruk esetére. Maga részéről szükségesnek tartja a nyugdijalaphoz való hozzájárulást. Pfeiffer István titkár felvilágosítja a választmányt a hozzájárulás mennyiségéről. Az ő fizetését véve alapul, a hozzájárulás 192 koronát tenne ki az egyesület részéről. Neki is ugyanannyit kell fizetnie. Hozzávéve az állam 200 koronáját, e három tétel biztosítja azt, hogy tíz év múlva az esetleg elhunyt tisztviselő családja a fizetés 40%-át kapná. G o v r i k János : Az átirat kevésbé §rthetö; csak általános elveket foglal nagában. Arról azonban nem beszél, logy visszamenőleg ki fizeti a hozzáárulást ? Pfeiffer titkár felolvassa az ilapszabálytervezetet, melyből kitűnik, íogy akik az alapításkor belépnek a íyugdijegyesületbe, azoknak visszamenenőleg számítanak az évek, akik pelig későbben iratkoznak be, azoknak :sak abban az esetben, ha nem 12, hatem 177,%-ot fizetnek az egyesülettel igyütt. Az alapszabálytervezét egyébiónt is annyi humánus intézkedést fogai magában, hogy a választmány tagliból minduntalan kitört a helyeslés. Kocziszky Mihálynak nincs kiDgása az ellen, ha az egyesület hozzáirul a nyugdijalaphoz, de mivel ez íegterheléssel jár az egyesületre nézve, éleménye szerint a közgyűlés elé kell erjeszteni. Beliczey Géza elnök : A választlány az alapszabályok értelmében joosult ilyen dolgokban is határozni. Itt ílajdonképen nem pozitív tervről, hanem csak tervezetről van szó, amelyhez elvi hozzájárulást kér az 0. M. G. E. Kocziszky: Elvi határozatot is a közgyűlésnek kell kimondania. R e i s z Simon: Minden csekély ügyet nem lehet a közgyűlés elé vinni, mert akkor az igazgató-választmány működése illuzóriussá válik. Beliczey elnök: Az OMGE köriratát tulajdonképen indítványnak kell tekinteni, amelyet az igazgató-valasztmány tetszése szerint elfogad, vagy visszautasít. Seiler Elek azt a közvetítő indítványt. teszi, hogy a választmány járuljon hozzá az OMGE javaslatához és ez eljárását egyszerűen hozza a közgyűlés tudomására. Hosszabb vita után a kérdés szavazás alá bocsáttatván, az elfogadás indítványa mellett, melyet K á 11 a y Ödön vetett fel, szavazott a többség és Kocziszki Mihály indítványa, mely a közgyűlés elé óhajtott vinni az ügyet, kisebbségben maradt. Kisebb ügyek. A Körös hajózhatósága. Pfeiffer István titkár bemutatja a Temesvármegyei Gazdasági Egyesület átiratát, melyben pártolását kéri a kereskedelmi miniszterhez az államvasutaknál tapasztalható hiányok megszüntetése tárgyában. Az elnökség javaslata az volt, hogy egyszerűen vegye tudomásul a választmány az átiratot, azonban többek hozzászólása után az igazgató-valaszt' mány mégis a pártolás álláspontjára helyezkedett Beliczey Géza elnök előterjeszti Szarvas, Öcsöd és Orosháza községek kérelmeit nagyobb mennyiségű kedvezményes korpa iránt. Z a h o r á n György a csabai Kisgazdák Egyletének elnöke köszönetét fejezi ki az elnökségnek az ingyen korpa kieszközléséért, valamint a miniszternek is humánus eljárásáért, de kéri Csaba hasonló kérelmét is a többiekéhez csatolni. Az igazgató-választmány ugy e három község, mint az utólag jelentkezett Csaba kérelmeit pártolással terjeszti fel a földmivelésügyi miniszterhez. A Biharvármegyei Gazdasági Egyesület bejelenti, hogy a nyáron Budapesten rendezendő nemzetközi tenyószállatkiállitásra való előkészületképen Nagyváradon március 14-én és 15-én tenyészsertéskiállitást rendez. Tudomásul vétetett. Ennél érdekesebb volt azonban ugyanennek az egyesületnek másik átirata, melyben arról panaszkodik, hogy a kereskedelmi kormány a Sebesköröst nem vette fel azok közé a folyók közé, amelyeknek hajózhatóvá téteíe tervbe van véve. Pedig Pekanovics főmérnök kimutatta, hogy a Sebeskörös nem is nagy munkával hajózhatóvá tehető, ami a parti községek gazdasági érdekei szempontjából nagyon is kívánatos. A Biharvármegyei Gazdasági Egyesület fel is kérte Pekanovics főmérnököt, hogy a Sebeskörös-menti községekben tartson előadást erről, hogy a lakosság a megindítandó propagandának annál könnyebben megnyerhető legyen. E községek közé tartozik Békésmegyéből Vésztő és Szeghalom is. Az egyesület tehát felkéri a békésmegyei társegyesületet, hogy ilyen előadások tartása érdekében lépjen érintkezésbe Pekanovics főmérnökkel. Békésvármegyének sem lehet közömbös az, ha a Sebes-Körös egészen Nagyváradig hajózható lesz. Pekanovics kijelentette, hogy március 7-én hajlandó Vésztőn és Szeghalmon előadást tartani, ha erre felkérik, r Az igazgató-választmány az átirathoz nagy készséggel hozzájult. A magyar kir. gazdasági felügyelőség bikavásárt rendez Pusztatenyőn és a bikadij kitűzésére kéri az egyesületet. Az igazgató-választmány a kérelmet nem találta teljesíthetőnek, mert a nagy távolság miatt azon a vásáron békésmegyei gazdák előreláthatólag nem vesznek részt. Az alispán véleményt kór a gyulai, csabai és békési járások főszolgabíróinak azon javaslatára vonatkozólag, hogy az arató munkások ós gazdák szerződéseiket ne a községházán, hanem otthon maguk között kössék meg s a kész szerződéseket csak bemutassák az elöljáróságnak. A választmány helyesnek találta a javaslatot és elfogadta. A Csabai Kisgazdák Egylete kéri az egyesületet, hogy mivel tavaly a jég elverte vetésüket, eszközöljön ki számukra a földmivelésügyi minisztertől olcsó vetömagvat. A kérelem teljesítésre talált. Az indítványok során Beliczey Góza elnök felhívta a választmány figyelmét arra a visszásságra, hogy minden beálló uj cselédet külön be kell jelenteni a cselédsegélypénztárnak. Évente többször is beállhat cselédváltozás és a bejelentést, valamint a díjfizetést mindannyiszor újból kell teljesíteni. Indítványozza tehát, hogy irjon fel az egyesület a földmivelésügyi miniszterhez e rendszer olyatén megváltoztatása érdekében, hogy a gazdák név nélkül a cselédek számai szerint pausále gyanánt fizessék be évente egyszer a megfelelő biztosítási összeget. Az indítvány elfogadásra talált. Kocziszky Mihály kívánatosnak tartaná annak az állapotnak a megszüntetését, hogy a csekély fizetésű szegény béreseknek adót kell fizetniök. Szolgálatban levő cselédeket egyáltalában nem kellene megadóztatni. Beliczey elnök szerint meg kell várni az adóreform törvénnyé való emelésését, amit az igazgató-választmány is helyeselt. Ezek után elnök az ülést berekesztettea közeledtével egyre erősebb hullámokat ver az érdeklődós az uj páspök személye körül, a nélkül azonban, hogy bárkinek is bizonyos megállapodásról tudomása volna. Apponyi Albert gróf látogatása a bécsi nunciusnál teljes erejében aktuálissá tette a nagyváradi püspöki méltóság betöltését. Szárnyra kelt a hir, hogy Giesswein Sándor győri kanonok, néppárti képviselő nyeri el ezt a dús jövedelemmel járó állást. A hirt egyáltalában nem fogadták kétkedéssel, mert hiszen köztudomásu, hogy a nép párt minden hatalmát felhasználja, hogy a csanádi püspökség után ezt a stallumot is magának kaparitsa. Giesswein Sándor püspökségének hírét beavatott embarek Nagyváradon is megerősítették s igy csaknem bizonyosra lehetett venni, hogy a keresztónyszociálista eszméknek ez -az exponált harcosa foglalja el a nagyváradi rezidenciát. Hétfőn azonban Nagyváradon olyan feltűnő dolgokról értesültek, amelyekről könnyű következtetéseket vonni arra, hogy mégis csak a legelső sorban emlegetett jelölt: P á r v y Sándor szepesi püspököt nevezik ki nagyváradi püspökké. Párvy Sándor szepesi püspök ugyanis hetek óta állandó levelezésben áll a nagyváradi káptalan előkelő tagjaival, valamint a püspökség tisztikarával. Utasításokat ós intézkedéseket küld Nagyváradra a püspöki rezidenciába. Ezek az utasítások a püspöki palota berendezkedéseire, a személyzet teendőire, sőt a püspökség gazdálkodásának fontosabb ügyeire is vonatkoznak. A püspök rendelkezéseit itt Nagyváradon végre is hajtják, utasításainak mindenben eleget tesznek sja megtörtént intézkedésekről elküldik Párvy Sándornak az értesítéseket. Ezek a momentumok minden találgatásnál és diskussziónál biztosabban sejtetik, hogy a kormány mégis csak az első kombinációhoz ragaszkodik s Párvy Sándornak ajándékozza a nagyvárady püspökséget. Párvy Sándornak van erre a helyre a legtöbb érdeme s őt látná legszívesebben a püspöki székben a káptalan és a nagyváradi társadalom is. Ki lesz az uj püspök ? Párvy Sándor intézkedései. Megbízható helyről adták tudtul tavaly, hogy a nagyváradi püspöki széket február hónapjában fogják betölteni. Természetes, hogy ennek a dátumnak A szarvasi népiskolák fejlesztése. A szarvasi ev. egyház népiskoláinak fejlesztését határozta el, e végből tervet készíttetett egy hat tantermü emeletes épületre, melynek építése a terv szerint 80.000 koronába kerülne. Az egyház vezető fórfiai remélik, hogy a község tulajdonát képező régi polgári iskolát és telkét ingyen engedi át az ev. egyháznak iskolaépitósi célra. E hat tanteremben nyerne elhelyezést egy, a várostól kölcsönzött s az egészségi kívánalmaknak meg nem felelő tanteremben lévő osztály; a többi négy lesz a szervezendő uj osztály. Az uj osztályok szervezése különsupán ő egyedül boldogtalan a viláon . . . Még azt sem tudta bizonyosan, ogy Jenő vájjon ma eljön-e, mert ím nem mondta, sem nem irta neki. mégis! Egész bizonyos volt, hogy i^ése ez egyszer nem csalja meg. rezte, hogy el kell jönnie. Minden legszála előre sejtette vele. Valami igta, búgta szivében, hogy el kell innie, hogy megvigasztalja az utána )edö leányt, aki alig tudja bevárni 'Vetelót. Ha ma sem jön el, akkor . . . em is merte e gondolatot tovább izni. Félt a rettenetes elhatározás ivetkezményeitől. Még csak sejtetni )m akarta azt a borzasztó kellemetlen ihetőséget. Szive újra nagyot dobbant, mikor mételten kocsizörgés hangzott házuk őtt. Lelkendezve sietett az ablakhoz. — Ő az, ő az! — susogta lihegő ibellel, amikor látta, hogy egy nyunk, magas ifjú száll ki a kocsiból, :y pillantást vet ablakukra s azután hol sebesen befelé a kapun. Letörülte félig megszáradt könyeit. Mig az ifjú felért a lépcsőn, mig igig ment a folyosón, mig az ajtóig t, azon töprengett, hogy nem fogja ívesen fogadni, éreztetni fogja vele iheztelését, sőt még barátságosan sem g szólani hozzá. De abban a percin, mikor az reá tette kezét a kilincsre bekopogtatott, valósággal repült az ó felé. Egész szélességében kitárta t a jövevény előtt s a belépőnek svesen a nyakába vetette magát. Megcsókolták egymást hosszasan, anvedólyesen. — Csakhogy már itt van! — sut?ta a fuldokló csók közepett elfúlva Ferike s eszébe sem jutott már, hogy durcás legyen, hogy haragudjon, meg az, hogy ezelőtt pár perccel milyen gondolatok kóvályogtak kicsike, barna fejecskéjében . . . Az apa. Irta: Björnstjerne Björnaon. Ueveraas Thord, akiről itt szó esik, a leghatalmasabb ember volt a falujában. Egy nap feszes tartásban állt a lelkész szobájában. — Fiam bzületett, igy szólt — ; és szeretnem megkereszteltetni. — Mi legyen "a neve ? — Fium, — igy hívták az apámat is. — Kik lesznek a keresztszülők ? Azokat is megnevezte. A helység | legjobb két neve volt, a Tred rokonságá1 ból való. — Kell-e még valami ? — kérdezte j a lelkész és felnézett. A földesgazda néhány percig szót; lahu] áll. — Szeretném, ha külön keresztelnék meg — igy szólt. — Igy hát hétköznap ? — Jövő szombaton déli tizenkét órakor. — Más kívánságod nincs ? — kérdezte a lelkész. — Más nincs ! A földesgazda forgatta a sipkáját, mintha menni akarna. Ekkor a pap felkelt a helyéről. Odament Thordhoz, megfogta a kezét és a szeme közé nézett : — Még ezt az egyet vidd el magaddal az útra: Adja az Isten, hogy ez a gyermek áldást hozzon rád. Tizenhat évvel eme nap után, Thord megint ott állt a pap szobájában. — Jól megtartod magad, Thord, — szólt a pap, mert éppen semmi változást sem látott rajta. — Nincs is semmi gondom, — felelt Thord. A pap nem szólt erre semmit, csak egy kis idő múlva kérdezte meg : — Mi kívánság hozott ide ma este ? — A fiam végett jövök, akinek holnap lesz a bérmálása. — Űsyes fiu, — szólt a pap. — Nem akartam a dijakat lefizetni, amíg nem tudom, milyen számot kap a lajstromban. — Az övé lesz az egyes szám. — Jól van, akkor itt van, tiszteletet, ur, tiz tallér. — Kell-e még valami ? — kórdeszte a lelkész és ránézett Thordra. — Nem, semmi. Thord elment. Megint eltelt nyolc esztendő, ekkor egy nap lárma hallatszott a lelkész szobája előtt, mert nagyon sok férfi jött el,^Thorddal az élükön. — A pap felnézett és mindjárt megismerte : -- Nagy kísérettel jössz ma este, Thord. — Kihirdettetni szeretném a fiamat ; feleségül veszi Storlinden Karent, Gudunmelnak a leányát, aki itt áll mellettem. — Ugy tudom, ő a helység leggazdagabb leánya. — Mondják, — felelt a földesgazda s hátrasimította a haját. A pap egy darabig mintha gondolatokba elmerülve ült volna. Nem szólt semmit, csak bejegyezte a neveket a könyvébe s a férfiak aláírták a jegyzőkönyvet. Thord három tallért tett az asztalra— Csak egy tallór jár, - szól a lelkész. — Tudom, de a fiam egyetlen gyermekem s szívesen adom. A lelkész elfogadta a pénzt. — Most már harmadszor jársz itt a fiad dolgában. — De most aztán készen is vagyok vele, — szólt Thord, eltette a bugyelárisát, elköszönt a tiszteletestől ós elment, a férfiak lassan követték. Két héttel később az apa meg a fiu teljesen csöndes időben evezett a vízen Storlindenbe, hogy a lakodalmat megbeszéljék. Az evezőpad mozgott alattam, — mondja a fiu s fölemelkedik, hogy megerősítse. Ugyanabban a pillanatbana a deszka, amelyen állt, kicsúszik, a fiu nagyot kiált s kitárva karjait, belebukik a vízbe. — Fogd meg az evezőt! — kiáltja az apa ; gyorsan feláll s az evezőt lenyújtja a vizbe. De a mikor a fiu egypárszor utána kapkod, mintha hirtelen megdermedne. — Várj, várj, — kiáltja az apa s hamar oda evez. Ekkor a fiu hanyatvágódik, hosszú pillantást vett az apjára s alámerül. Thord hinni se akart a szemeinek, hirtelen megállítja a csónakot ós mereven bámul arra a pontra, ahol a fia alámerült, mintha azt várná, hogy újra felszínre kerüljön. A víznek egy kis gyönge keringése még jelzi a helyet, aztán megint tükörsimaságban terül el a tenger. Három nap, három éjjel folytonosan