Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám
1909-05-30 / 43. szám
30 BÉKESMEGTEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 junius 13. Békéscsaba vagyoni állapota. Összes pénztárainak számadása. Békéscsaba képviselőtestülete legközelebbi közgyűlésén tárgyalni fogja a Tóth László h. ellenőr és Ács János számvevő által összeállított s most nyomtatásban megküldött, a község vagyon állapotáról és az összes pénztárairól (ilyen van huszonöt) készített zárszámadást. A vagyonleltárból kitűnik, hogy a község összes vagyona 4 millió 562,230 kor. 41 fillér, mig a terhek 3 millió 710,884 kor. 01 fillérre rúgnak. A község tiszta vagyona 851,346 kor. 40 fillér. A község elöljárósága ugy az ingatlanoknál, mint az ingóságotmál a legalacsonyabb becsértéket vette, ami helyes is. Ime a vagyonleltár: /. Cselekvő vagyon Becsérték : Ingatlanok 2159390.— Haszonéivezetek: Orsz. vásár és hetipiac helypénzszedési jog 150000-Halászati jog 2000 Vadászati jog 8000"— Hidak és átereszek 93880"— Kutak 15740 — Toronyórák 2400- Közpénztári készletek: Felsőbb leányisk. épit. alap 6534 60 Iparos t. iskola épit. alap 68771'59 Közpénztári betét 12445 07 Törzsvagyon 904633 77 Munkás-segély alap 2263 07 Állategészségügyi alap 51618 Ingóságok 9699790 Községi villamosmü 389909 72 Ingóságok 92275-54 Alappénztári készlet 17822407 Közkórház: Ingatlanok 200000 — Alappénztári készlet 48446-67 Ingóságok 51759 86 Szegényház: Ingatlanok 70000 — Szegényalappénztári készlet 5444-90 Ingóságok 12596-84 Összesen: 4562230.51 II. Szenvedő vagyon. Községi terhek 3610884-01 Tiszta vagyon 851346-40. Az elmúlt évben a község bevétele volt: Befolyt Előirányozva 1908-ban volt 1907. évről pénzt. maradvány 12387-08 3000'Ingatl. jövedelme 145048-46 138328-02 Községi jogok jöv. 81455-54 76250-11 Előfogatok jöved. 177298 1600'— Kamatjövedelem 505863-13 34484 Ipardijak s bírságok 1380 84 15C3'— Községi adó stb. 272722*18 248964 37 Vágóhíd jövedelme 12342-56 116C3 -Öntözött rét jöved. 2171272 20526-— Különféle jöved. 32662-46 27490 70 Rendkívüli jöved. 142447-22 2500 — Átmenőloges jöved. 30227-72 5619-— Összesen 126002289 571862-20 Nagyobb volt a bevétel az előirányzatnál : adóhátralékból 9387 kor., ingat- j lanoknál, magasabb bérösszeg folytán, j széna és faiskolai termékek eladásából I 7859 kor., a helypénzszedési jogból j 4473 kor., a vágóhíd 742 kor. { Az egyes pénztárak kiadási tételei: Kiadás 190S-ban Előirányozva volt Köztartozások 14940*82 18132-65 Személyi járand. 15278707 152105 Rendőrök és szolgák ruházata 5013-50 4393-20 Irodai szükségletek 11305 60 9970"— Napidijak, ut. költs. 155^12 1500-Épületek 53331*08 22472-— Különféle számlák 144998 2000"Faiskolák, ligetek 6711-42 5150"— Előfogattartás 4288 60 4380'— Közegész. kiadások 4190 45 8540'— Rendőri kiadások 11437-39 12370 — Egyházak segélye 4146-96 4146 96 Nevelésügyi kiad. 4677872 45187-Állategész. kiadások 3451-84 2010'Szegényügy és gyermekvédelem 17513-89 13884-— Adósságtörlesztés 171719-47 166872-— Községi alapokhoz hozzájárulás 519240 5192-40 Rétöntözés 9967*37 7200 — Munkásotthon fent. 1863 37 1300 — Várm. közig, pótadó 384902 3837-88 Fogy. és italadó 5003011 5003011 Kéménysepr. dij 9826-80 9000'— Különfélék 6967*56 6370'Segélyek, kegyd. 7586'— 6840— Rendkívüli kiad. 40983 30 8000"Átmenő kiadások 933810 5619 — Tőkésítések 470523-05 Községi adótörlés 2 0621 • — Összesen: 114735999 571862-20 Egészben a község a mult évben betartotta az előirányzat keretét, sőt mintegy 6600 koronával kevesebb volt a kiadás, mint az előirányzat. Katonai reformok. A vezérkari főnök tervei. (Külön fővárosi tudósítónktól.) Hötzendorfi Conrad Ferenc, a vezérkar főnöke tele van ambícióval, uj tervekkel, nagyszabású reform-eszmékkel, éppen ugy, mint magas protektora és jövendő ura : a trónörökös. Ilyen beavatott katonai forrásból merítjük alábbi értesüléseinket. I Mindenekekelőtt három uj hadtest fölállítását vették tervbe a hadügyi vezetők. I Kettőt Ausztria kap, egyet nekünk juttatj nak. Az uj magyar hadtest székhelye dolgában is megállapodták már. Szegeden állítják föl, amiről már írtak is a lapok. Ugyancsak ide helyezik át a nemrégen Temesvárott felállított lovashadosztály parancsnokságát is. Ez a hadosztály nem a temesvári, de a budapesti hadtest kötelékébe tartozik. Most majd a szegedi uj hadtest keretébe illesztik. Ezt nemzeti vívmányképpen szánták nekünk Bécsben. Aradot kiveszik a temesvári hadtest parancsnoksága alól és itt állítják föl az uj hadtest egyik hadosztályát. Szabadka is kap egy tábornokot, még pedig brigadéros! A 86-ik gyalogdandárnak lesz a székhelye. Ausztriában a zárai katonai parancsnokságot hadtestparancsnoksággá alakítják át. Galíciában és Bukovinában egy-egy hadosztály elvonásával és egy uj hadosztály felállításával teremtik elő a harmadik hadtestet. Staniszlau lesz a székhelye. Magyarország kap egy katonai főreáliskolát. A székelyudvarhelyi katonai alreáliskolát emelik erre a rangra. A tanítás itten, mint most már minden magyarorországi közös katonaiskolában, magyarul folyik. Tudniillik egy részében. Pár év alatt meg lesz minden vonalon a magyar katonai nevelés. A kamenicai (horvátországi) hadapródiskolában évek óta nagy bajok vannak. Két év óta a tanítás nyelve túlnyomóan horvát, ami sokkal rosszabb, mint ha meghagyták volna a német nyelvet. A növendékek hetven százaléka szerb nemzetiségű, gyűlöli a horvátokat és nagyszerb háborúval van telve. Megtörtént az osztrák-magyar hadseregben az a hallatlan eset, hogy a lefolyt szerb konfliktus alatt három izben akartak a katonai növendékek megszökni az intézetből — Szerbiába. Ez az eset, amely különben éppen a legközelebbi napokban is megismétlődött, majdnem minden évben előfordul. Természetes, hogy alaposan kompromittálja az ármádia egységét. A hírhedt kamenicai hadapródiskolát elhelyezik máshová. Egyelőre nem tudják még, hogy hová. Szó van róla, Eszék kapja meg a hadapródiskolát, de nincs kizárva, hogy Fiumét lepik meg vele. Fiuméből különben végre-valahára, a jövő tavaszszal elhelyezik a gyűlölt, színtiszta horvát legénységű 79-ik gyalogezredet. Magyar bakák jönnek helyettük. Két százlóalj Boszniából és egy Budapestről. Persze mindezekhez az újításokhoz, főképpen a három uj hadtest felállításához tömérdek pénz és sok katona kell. Azonkívül a nagy tüzérségi reform is küszöbön van, sőt kötelesek vagyunk négy óriási Dreadnought-hajót épiteni. Mindezt Németország parancsára. Ime, igy fest a kibővített katonai programm. Vívmányokról szó sincs s éppen ezért nehezen lehet az őszi delegációkban keresztülvinni. Most Schönaich táborszernagyon a sor, hogy megnyerje a magyar parlament rokonszenvét. De vájjon az eddig tapasztalt bécsi előzékenység után lesz-e többség, amely h ribilis áldozatokkal erősiti azt a hadse get, amelyben a magyar állam mag nyelvét nem engedik érvényesülni ? Csendélet a Sárréten. Megfutamodott szerkesztő. A csöndes Sárrét csak innen me sziről, tisztes távolból látszik olyan cs< desnek. Belsejét kavargó felhők, kise lokális jellegű viharok rontják-bont; folytonosan. Helyi szenzációkban kü nősen gazdag a Sárrét kedves fővárc Szeghalom. Mint ahogy dukál is, ott t nyosulnak legmagasabban a szenve lyek hullámai. Ott folynak le a leghe sebb guerilla harcok a társadalom ej mástól elszakadt részei közölt. Ezel harcok nem valami szörnyű véres ugyan, de tarkítva vannak azért pof* csattanásokkal, káromkodásokkal, ny terekből lövelő irónikus nyilakkal, £ amint alább látni fogjuk — megfutan dássokkal is. Egy szóval egészen s bályos hadjárat az. Még az osztrák mádia legdicsőségesebb had ténye, „Rückwartskoncentrierung" sem hiái zik belőle . . . A legutóbbi hadjárat, melynek eg; érdekesebb epizódját szeghalmi leve zőnk nyomán alább közöljük, a kö\ kező ! M a k a i Marci dr. szeghalmi fii ügyvéd, az ottani helyi lap szerkeszti ez év elején azzal az indítvánnyal jár a Polgári Olvasókör elé, hogy Schwi mer Lipót vendéglőst zárja ki tag sorából. Az indítvány keresztül is m a közgyűlésen. A határozatot azonl Ambrus alispán megsemmisítette as az indokolással, hogy az indítványt t< ügyvéd még akkor nem volt tagja Olvasó Körnek. Egyszóval Schwimr Lipót tagsági jogosultsága továbbra érvényben maradt. A dolog nem \ hullámokat vetett. Az Olvasó Kör taj két pártra szakadtak, amelyek ugy s rétik egymást, mint — mondjuk macska a forró kását. A két helyi orgánum tele volt ettől kezdve nyilti közleményekkel. Makai dr. lapjában n egyszer igen hevesen támadt n Schwimmer Lipótnak és pártjának, lasszal természetesen ezek sem mai tak adósok és vége-hossza nem vo] mérgesebbnél-mérgesebb, gúnyosabb gúnyosabb kirohanásoknak. A Schw mel-párt nagy előszeretettel emleget zonyos Lövenstein nevü urat, akihez — Mindent tudok! Hűtlen barát, becstelen asszony! Itt a leszámolás órája! Kelecsényi Élek felszökött helyéről. A kis Klárát még most sem eresztette el. — Becstelen ? O ? Ida összetett kezekkel rimánkodott: — Ne szóljon! Ne ! Ne! De már akkor kirántotta vetélytársa karjaiból Andor a kis lánykát, aki sirva fakadt az ijedelemtől. — Az életeddel tartozol nekem! Az is hitvány ár lesz a becsületemért! Kelecsényi Elek nyugodtan szólt: — Rendelkezésedre állok . . . És távozott a paripán, melyre sietve felszökött. Andor a következő percben gavallérosan beemelte Idát a hintóba. Aztán ölbe vette a kis Klárikát ós ő is beült a kocsiba. — Majd otthon! Még ma elhagyja a házamat, — sziszegte aztán felesége felé. Amint hazaérkeztek, Andor szó nélkül a saját hálószobájába vitte a kis lánykáját. Többé nem szabad látnia a hűtlen mostoha anyját. Vacsoráját is a hálószobájába hozatta. De amint kiadta a parancsot: Az öreg Gergely, kertész, lihegve sietett be s névjegyet adott át Andornak. Csak e néhány szó volt rajta : „Szerencsétlen barátom! Ida ártatlan, de Klárika az én gyermekem. Ez a titok az én boldogtalanságom. Ida most már elmondhat mindent, ne tetézzük a rosszat. Én ez órában elutazom örökre ! u . . . Már hajnal felé járt az idő. Az égalj pirja bekandikált az ablakon. És Idát még mindig faggatta Andor: — Tudtál róla ! Tudtál Cecil hűtlenségéről és hallgattál ? — Aki mitsem tud, az a boldog ... , — És hozzám jöttél feleségül, a ! megcsalthoz ?! . — Kárpótolni akartalak. — És nem vádoltad a csalfa asz' szonyt . . . — A halál: maga a bocsánat, az engesztelés. — Megbocsátasz-e, Ida? — Szeressük együtt a kis árvát. Mert most igazán az. És utána szótlanul nézték — átölelve egymást — a kis Klárát. Virrasztó pajtások. Irta ; P. Ábrahám Ernő. Napsütéses kora nyári reggel volt. A füvön meg-megcsillant a harmatcsepp. Harmatszagu volt a levegő is. A pacsirta trillázva próbálgatta csengő, himnuszos hangját. Jóska, meg az apja szótlanul hallgatta a csalamádés szekér tetején. Jóska hasmánt feküdve, az apja pedig a csendesen ballagó ökrök szarva elé bámulva. — Édesapám! — lelkendezett egyszerre a gyerek. — Katonák! — Hol, te ? — Ott e, a nádudvari uton! Már akkorra bámulta is őket az öreg. — Az ám, tüzérek, — mondta lassan. — Vájjon hol járnak erre ? — Édesapám, — kérdezte a gyerek — a tüzér is olyan katona, mint a huszár ? — Nem olyan, mert a tüzér ágyúból lő. — Az a sok fényes cső mind ágyú ? — Mind. — Oszt' nagyot szól, mikor elsütik ? — Meghiszem azt! — A puskánál is nagyobbat? — Nagyobbat-e ? De nagyobbat ám! Elhallik még tiz mértföldre is! — Édesapám lőtt már ágyúból ? — Hogy lőttem volna, mikor huszár voltam ? — Én tüzér szeretnék lenni! — Az ám, ha nyomorék nem volnál! De igy be se soroznak a púpod miatt. — Hiszen azért el merném sütni az ágyút! — Meghiszem! De katonáskodásra csak épkézláb ember kell. — A béresék Pistájából lehet katona ? — Lehet. Nem hibás. — Hát Gyuriból meg Andrisból? — Azokból is. — A többiből is ? — Lehet, ha valami nem történik velük. — Csak belőlem nem lehet? — Hát ha már ilyen nyomorék vagy! A gyerek nem szólt többet, csak bámulta hogy táncol a tüzérek alatt a ló ! Ettől a naptól fogva mindig csak az járt fejében, hogy nem lehet tüzér és egyre jobban irigykedett a többi tanyai gyerekre. Különben is csak olyan lógós volt köztük. Ha összekaptak, mindegyik maga alá tudta gyűrni, hátára fordította s füvet etetett vele. Ő pedig csak köpködött és sirt mérgében. Igy cseperedett föl, s mire megnőtt, magányos, meghasonlott ember lett. Hogy napszámban nem birta a munkát, kocsiskodott, béreskedett, de mindenünnen kikopott, mert az a sok keserűség, mit púpja miatt el kellett tűrnie, durvává tette s ütötte-verte a jószágot. Hát sehol se volt maradása. Végre is éjjeli őrnek állott. Este kezdődött a hivatala, mikor az uradalom lassan lassan elcsendesedett. Eleinte nehezére esett a nappali alvás; álmos maradt utána. De azu megszokta. Éjjel legalább csak a kutyája i vele. Milyen más is a kutya, mint az < berl Ezek szemében mindig vagy s nakozás, vagy lenézés bántotta, a Fu lya meg, mikor ránéz barátságos fa csóválással, csupa hűség. Bizony töb ér az ilyen kutya száz embernél is! S milyen türelmesen hallgatja, kor az éjszaka csendjében beszól ne — Te is olyan vagy, he, mint t Te se szereted az embereket ? Te is í várod az estét, mi? Mikor valamen alszik. Pedig téged nem is bántott: Igen, ha ember volnál s nyomorék 1 nél te is ! De hát csak kutya vagy ! M ges, vakarék puli kutya vagy! A Furulya kutya" ilyenkor hál feküdt, jobbra-balra kigyózgatott, ő dig szeretettel bökdöste csizmás lábá s magyarázta neki: — Látod-e milyen fényesen ragy nak a csillagok? Jó időnk lesz mos nában. Örülsz-e, he ? Csupa csilla : este lesz. Mert a Furulyán kivül csak az szakát, legkivált meg a csillagos e szerette. Óh, de szép is az éjszaka! H< meg tud vele telni az ember lelke ! A feketeség ! A holdvilág ! A csill ragyogás ! A felhőkergetőzés ! S az a sok csodálatos, titkos éj hang a hallgatózó csendességben! M itt kurrog valami, majd a góréláb n lől hallani lassú pipegést. S hiába tu az ember, hogy a harris kiáltott a zeli kaszálóból, s a bölönbika böffen a szomszédos nádasban a bókákra, h( ne ummogjanak annyit a fülébe, mint hang, minden zaj csupa hallomás, esi sejtelem. S aztán az ég! Most tépett feli foltozzák, s alig egy-két csillag bi
