Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-05-27 / 42. szám

347 lozott szomszédos bec3löjárásban, Hód­aezővásárhelyen is ? 2 Beható módon, részletes kidolgo­áissal kellett volna tehát e kijelentése­it mindhárom járásra vonatkozólag z elfogadhatóság alapjára helyezni és igyancsak részletes adatok és bizonyi­ékokkal előállani a szomszédos járá­okra vonatkozólag is. Ezek nélkül csak átszat után megyünk és nem csak az íredmény felől nem lehetnek megfelelő )iztositókaink, de arra sem vonhatunk negbizható következtetést, hogy müve­etünkkel hová jutunk s nem idézünk-e el esetleg hiábavaló fáradtságot, költ­iéget (a községeknek), izgalmat, a szom­izédos területek lakói közti ellenszen­vet s hátrányos eredményeket általá­íosságban, avagy egyik-másik járásban i bizony ez esetekben nem kis keserű­séggel fognak a balkövetkezményekkel sújtottak a megye gyámkodó és alapos )eavatkozására gondolni. Az emlékirat abból indul ki, hogy nár az abszolút korszak alatt készült ,földadókataszter ideiglen" is az ország gy vármegyéjében sem volt oly sérelmes, nint Békésvármegyében. Azonban nemcsak i bizonyítékokat, de az összehasonlítás dapját képező adatokat sem hozza fel ÍZ állítás igazolására. Azt mondja továbbá, hogy az 1883. *vi XLVI. t.-cikk tudvalevőleg 6 millió ioronával szállította le az ország föld­idóját s a mi földadónk nemcsak hogy lem szállott le a megkevesbiilt 6 millió íorona földadó atányában, hanem az 1883. üvi állandó kataszter következményeként i régi 1,655.658 koronáról fölemelkedett 2,025.364 koronára és ennek megfelelóleg íltalános jövedelmi pótadója 231,792 íoronáról 607,609 koronára, vagyis az íllandó kataszter Békés vármegyét 744 ízer 795 korona földadótöbblettel sújtja. Ezen kijelentésekben bizony téve­dések vannak. Első sorban nem lehet azt elfo­gadni, hogy az ország földadója az 1883. évi XLVI. t.-cikk rendelkezése :olytán 6 millió koronával megkevesb­bült. Ugyanis az 1881 : XL. t.-c. 2. §-a az illami földadó összegét a földtehermen­tesitési járulékok nélkül 29 millió foi in­tőt meg nem haladó összegben contin­gentálta azért, mert a pénzügyminisz­ter 1875. évi 18168. számú körrendele­tében újólag kiemelvén, hogy a katasz­;eri törvény keresztülvitele állami köz­jövedelmeink jelentékeny szaporulatát fogja eredményezni s a valóságnak meg­felelő becslést helyezvén kivánatba, az adóemeléstől félő ' közönség zúgolódott s megnyugtatására hozatott a fenti sza­kasz. Csakhogy ezen törvényszakaszbeli rendelkezés végrehajtva nem lett, mert ezen törvényszakasz még mielőtt az ál­landó kataszter hatályba lépett, illetve a kataszteri tiszta jövedelem végleg megállapittatott és az uj földadó-mun­kálatok alapján a kivetés eszközöltetett volna, az 1883. évi XLVI. t.-c. 1. §-a által módosítást nyert olyképp, hogy 1884. évtől kezdve a földadó contingense 26 millió forint legyen. Igy tehát előzőleg a 29 milliós contingens nem érsényesült, az adó és adószázalék is nem e szerint állapíttatott meg. Az 1883. évi adónak alapját tehát még mindig a régi föld­adószabályozás és az ezen régi alapon kinyomozott jövedelem képezte. Nem lehet tehát az adóemelkedés összeha­sonlítási alapjául a 29 és 26 milliós kon­tingenst, mely mindkettő már az uj ka­taszteri szabályozás céljaira történt, fel­venni, a midőn a 29 milliós contingens szerinti adókivetés soha sem foganato­síttatott. Hazánk 1883. évi tényleg befolyj földadója a földtermelési járulékkal együtt 39,551.011 forintot tett ki. 1884. évben az uj kataszter eredményei sze­rinti adózás mellett befolyt 38,225.111 forint, tehát 1,325.900 forinttal kevesebb. E szerint tény, hogy az adó, országos eredményét véve kisebb lett. Csakhogy nem 6 millió koronával, hanem csak 2,651800 koronával, igy tehát 6 millió | korona arányában való adóleszállitás ' várása alappal nem birhatott. És most i felmerül a kérdés, hogy mi okozta az | emelkedést vármegyénkben. Erre nézve azt mondja az emlékirat, hogy a több­let az 1883. évi állandó kataszter ered­ményeként állott elő két okból, mert elő­ször a többi vármegyék nagy részének tiszta jövedelmi fokozata az előzőhöz képest tetemesen leszállittatott, másod­szor Békésvármegye földjeinek tiszta jövedelmi fokozatai a régihez képest tetemesen emeltettek. Mindezekre azonban semminemű bizonyító adatot fel nem hoz. Pedig bizonyítania, vagy legalább felemlítenie kellett volna ugy azt, hogy az 1883. év előtti kataszteri fokozatok minők voltak a mi járásainkban, vala­mint azt is, hogy e fokozatok minők voltak 1883 előtt más vármegyékben s minők különösen azon szomszédos megyékben, amelyek becslőjárásait ösz­szehasonlitás tárgyává teszi. Ily adatok is hiányoznak. Tételei bizonyítását nehézzé s a le­vont következtetés megbízhatóságát két­ségessé tenné különben már azon kö­rülmény, hogy az 1883 előtti kataszter becslőjárási fokozatokat nem ismert, ha­nem minden községre nézve volt külön ta­rifa felállítva s ép ez okozta azt, hogy nem lehetett az ország különböző helyei között az arányosítást létesíteni. Az 1883 előtti kataszter 8 jövedelmi fokozatot sem is­mert, hanem csak hármat. A mivelési ágak tekintetében is eltért annyiban, hogy a kertek a szántóföldek közzé vol­tak felvéve s mindezek dacára az emlék­irat minden felvilágosítás és magyarázat nélkül állítja fel azon tételét, hogy me­gyénkben a földadóemelkedést mi okozza, holott figyelembe veendő lett volna talán az is, hogy megyei adótöbb­letre vezethetett az üj felmérés folytán kitudódott területi nagyobbodás, mert mig azelőtt főrészt szóbeli bevallás, lánc­mérés es becslés utján állapíttatott meg a terület, az állandó kataszternél már háromszögtani és helyrajzi felmérés ké­pezték annak alapját, müvelés alá vont földrészletek is ujabb és a művelési át­változások folytán magasabb adóztatási alapot nyújtottak, befolyással lehettek a 84-iki nagyobb földadóra az előző évi hátralékok ez évbeli erélyesebb behaj­tása, előző évi elemi csapások és be­hajthatlanság folytán való leírások elma­radása, az ármentesitő társulatoknak adott visszatérítések esetleges változása, de meg az időközben egyes községek­ben keresztülvitt birtokrendezési, tago­sitási stb müveletek is. De hogy meny­nyire téves az emlékirat azon állaspontja, mely szerint megyei földadótételünk az általános jövedel'mi pótadóval együtt való emelkedését az állandó kataszter tiszta jövedelmi fokozatai megállapítá­sának rovására irja, kitűnik abból, hogy figyelmen kivül hagyja, miszerint az 1883. évi XLVI. törvénycikkel, vagyis ugyanakkor, amidőn e t.-c. 1. §-ában a földadó contingensnek 6 millió koroná­val való leszállítása történt, ugyanezen t.-c. 9. §-ában a földbirtokra kivetendő általános jövedelmi pótadó felemeltetett 30%-ra, tehát bőven gondoskodott a pénzügyi kormány arról, hogy inkább nyeresége mint vesztesége legyen s igy ez okból is felemelkedett megyei föld­adónk s az emlékiratban feltüntetett 744795 korona többlet, mint amelyben a 231792 koronáról 607609 koronára emelkedett jövedelmi pótadókülönbözet is foglaltatik, nem az állandó kataszter­nek, illetve a jövedelmi fokozatok mi­kéntjének, de jó részben a földadóra vonatkozó országos általános jövedelmi pótadóemelésnek eredménye. Nem sikerült tehát az emlékiratnak bebizonyítani azon tételét, hogy az ál­landó kataszteri tiszta jövedelmi foko­zatok ismertetett megállapítása eredmé­nyezte volna nálunk a földadó emelke­dését, de ha ezt bizonyította volna is, vizsgálandó lenne ama további kérdés, hogy a tiszta jövedelmi fokozatoknak a mi járásainkban 1883-ban történt meg­állapítása helyes volt-e, avagy nem. To­vábbá az, hogy a tényleges viszonyok azóta nem változtak-e meg olykép, hogy most mindhárom járásra, avagy egyik vagy másik járásra nézve nem járna-e a kiigazítás eredménytelenséggel, avagy esetleg uj fokozatok felállítása által sú­lyosbodással. Ezekre sem találunk támpontot ké­pező adatokat és útbaigazításokat az emlékiratban. Azt hiszem, hogy az emlékirat, mely a pénzügyminisztérium és az országos földadóbizottság elbírálásának tárgyát képezendi, ily téves állításokkal és hiá­nyokkal aligha fog a kiigazítási kérelem indokoltságának kellő megalapozásául tekintethetni és még kevésbbé juttatja a kérelmezőket azon helyzetbe, hogy kellő bepillantásuk legyen a tervezett munká­latnak az eddigi viszonyokra fektetett szükségszerűségébe és az elérendő kö­vetkezmények alakulataiba. Pedig az alapos, részletes és bizo­nyítékokkal támogatott munkálat annál szükségesebb lett volna, mert a tör­vény, amely nem uj kataszter készítést céloz, a tiszta jövedelmi fokozatok te­kintetében a revíziót csak ott nyilvá­nítja megengedhetőnek, hol az elkerül­hetetlenül és pedig azon okból szüksé­ges, mert a tiszta jövedelmi fokozatok ugy a tényleges állapottól, mint a szom­szédos becslójárások, vagy osztályozási vi­dékek tiszta jövedelmi fokozataitól is annyira nagy eltérést mutatnak, hogy a j földadókataszter egyébként nem lehne arányosan kiigazítható. Pozitív adatokkal nem rendelke­zünk, jóslásba nem bocsájtkozhatunk. Lehet, hogy az emlékirat tartalma da­cára is a „harangozás" meg fogja hozni a kiigazítás egészbeni, vagy részbeni megengedését, lehet, hogy a kiigazítás ' az eljárás folyamán alaposabban fel- j színre hozandó adatok és bizonyítékok segélyével egészben, vagy részben si­keressé válik s a hátrányos következ­mények elmaradnak, azt is tudom, hogy sok minden a végrehajtás és nem a kez­deményezés feladata, mindez azonban nem változtat azon meggyőződésemen, hogy a vármegyei lakosság legszélesebb rétegeit mélyen érintő s hosszú időkre kiható ily rendkívül fontosságú műve­letnél, ha el akarjuk Kerülni azt, hogy nein a tervbe vett célt érjük el s a nem várt kellemetlen meglepetések el­len mentesíteni kívánjuk magunkat, már az elhatározás és kezdeményezés kö­rül is szilárdabb, megbízhatóbb és tu­datosabb alapon kellene mozogni, hogy határozatunk megnyugtató érzést vált­hasson ki bennünk. KróniKa. Vilmos császár Bécsben vizitelt, S a merre ment, kocsin, gyalog, Röpködtek jobbra-balra menten Fekete és vörös sasok. Hullásán az érdemjeleknek, Volt városszerte nagy öröm, Wekerle kapott egy szelencét, 5 Wekerle mondta: köszönöm. Wekerle kapott egy szelencét, Egy szivartárcát. Es milyent I Briliánsok, smaragdok, rubintok Hemzsegnek rajta, annyi szent. Szóval értékes, drága holmi fi tárca, amit ő kapott, fi német császár bőkezű volt Nagyon, emeljünk kalapot I Wekerle szépen zsebrevágta fi csillogó ajándokot, S mint aki jól végezte dolgát, fi gyorssal haza robogott. S azóta büszkén jár az utcán, — fi tárca a zsebében van — Hetykén néz jobbra-balra széjjel 5 szivarra gyújt minduntalan. Hát mindez biz' szép volna edd g, De nem ugy verik a cigányt I Érdeklődjünk csak egy kevéssé fi dolog mivolta iránt, fi császár Wekerlének adta Ugyan a művész-remeket, De minket akart kárpótolni, Amiért közénk nem jöhetett. Hátrább tehát az agarakkal, Bs hoci, a tárcát ide ! fijándékát már a magyar nép Hem bizza rája senkire. Kérem a tárcából a jussom, Megosztva igazság szerint, Megillet engem is belőle Talán egy milljomod rubint i ÚJDONSÁGOK. - Időjárás. Az országos központi időjelző ál­lomás mára enyhe időt jelez, elvétve csapadék- és zivatarokkal. ' - Gyulavárii küldöttség Darányinál. Gyulavári község népét is nyomja az uradalom közelléte, éppúgy, mint pél­dául a vésztőieket. Kicsi a határ, kevés a föld, nem tudnak gazdálkodni. Ezért most küldöttséggel akarnak a földmive­lésügyi miniszter eló járulni és közben­járását fogják kérni az iránt, hogy az uradalom birtokosa, gróf A 1 m á s s y György, adjon nekik egy pár ezer hold területet bérbe. A község Veres Józsefet, a kerület országgyűlési kép­viselőjét kérte fel arra, hogy a küldött­séget a miniszter eló vezesse. A képvi­selő, aki mindig készséggel áll kerülete érdekeinek szolgálatában, most figyel­meztette a gyulaváriakat, hogy fölösle­ges költségemésztés lesz az a küldött­ségjárás, mert a miniszter a magánbir­tokok ügyeibe nem avatkozhatik. Mind­azonáltal a lebeszélés dacára is ragasz­kodtak a gyulaváriak feltett szándékuk­hoz ós Veres József képviselő meg­ígérte nekik, hogy kieszközli a küldött­ség fogadását a földmivelésügyi minisz­ternél. A gyulavárii magyarok nagy reménységgel néznek a kihallgatás elé, melytől földóhsógük kielégítését remélik. — A békési papválasztás. A békési ev. ref. egyház presbitériuma e hó 16-án ülést tartott, melynek legérdeke­sebb tárgya az esperesnek a Nyá­r á a y László megválasztására vonat­kozó "értesítése volt. E szerint az espe­res nem adhatja ki Nyárády számára a megerősítést részint azért, mert a vá­lasztást törvényes időben megfelebbez­tók, részint pedig azért, mert hivatalo­san megállapittatott, hogy békési válasz­tása előtt 1908. nov. 29-én uj egyházba — Mócsra — távozott s igy ellene az egyházi törvények II. cikk 38 §-ába üt­köző szabálytalanság forog fenn. Vagyis Nyárády már jogerős megválasztása ós a megválasztás elfogadása után pályá­zott Békésre. Ideje volna már, hogy az a sok herce-hurca és torzsalkodás, mely e választás körül támadt, vógre-vala­hára valamely formában befejezést nyerjen. — Államsegély fölemelés. A csabai ág. ev. Rudolf-főgimnázium felügyelő-bizott­sága már több izben kérte a kultusz­minisztert, hogy mivel az évekkel ez­előtt megalkotott normál-költségvetés keretén belül az intézett továbbfejlesz­tése nagyon meg van nehezítve: az in­tézet államsegélyét! 32 ezer koronáról emelje fel 38 ezer koronára. A minisz­ter e kérelmet méltányolván, kiküldötte dr. V a s s Bertalan tankerületi főigaz­gatót, hogy lépjen érintkezésbe az egy­házzal és a főgimnáziumi bizottsággal a normál-költségvetés módosítása és an­nak alapján a miniszterrel kötendő uj szerződés megállapítása tárgyában. Ez ügyben hétfőn délelőtt volt a tárgyalás Szeberényi Lijos Zs. elnökletével, amelynek eredményeképen az intézet­nek a tankerületi főigazgató kijelentése alapján kilátása lehet arra, hogy a kul­tuszminiszter a 38,000 koronás fölemelt államsegélyt megadja, miáltal az intézet régi óhaja fog teljesülni. — A főigaz­gató tiszteletére vasárnap este a Fiume éttermében társasvacsora volt, melyen részt vettek az egyház vezető fórfiai, a főgimnáziumi bizottság és a tanári kar. — Esküvő. Bruckner Géza oros­házai kereskedő e hónap 30-án esküszik örök hűséget Pollák Erzsikének, özv. Pollák Ferencné leányának. — A csabai Nőegylet közgyűlése A békéscsabai Nőegylet junius hó 2-án, délután 5 órakor az állami felsőbb leány­iskola termében tavaszi közgyűlést s ezt követőleg választmányi ülést tart Beliczey R jzsőné elnöklete alatt. A köz­gyűlés tárgyalni fogja az elnöki jelen­tést a téli működésről ós a folyó ügyeket. — Festmény- és rajzkiállitás- A békés­csabai ev. Rudolf-főgimnázium tanulói­nak az utóbbi két óv alatt készült raj­zaiból ós festményeiből, köztük igen sok valóban müvószi kivitelű, az intézet kiváló rajztanára, Z v a r i n y i Lajos a két pünkösdi ünnep alatt az intézet rajztermében (II. emelet) kiállítást ren­dez, melyre a Rudolf-főgimnázium párt­fogóit, valamint a rajzolás és festés iránt érdeklődő közönséget tisztelettel meg­hívja az igazgatóság. A kiállítás meg­tekinthető a jelzett napokon d. e. 9—12-ig, d. u. 3—5 óráig. Főgimnáziumunk a mult évben részt vett a londoni kiállí­táson s a bemutatott képekért díszok­levelet és aranyérmet nyert. Az arany­érem megváltására a kiállítók eladott képeik árának 10%-át ajánlották föl. Ezenkívül szives adományokat e célra köszönettel fogad az intézet. — Jubileum Gyomán. Lélekemelő ün­nepség keretében áldozott a gyomai közönség az elmúlt vasárnap egyik köz­szeretetben élő asszonyának: Serkedyné, — vagy mint apraja-nagyja hivja: a ked­ves „Mari néni" — huszonötóves szolgá­lati jubileuma alkalmából, amikor a gyomaiak humánus gondolkozású, érde­meket elismerő iskolaszéki elnöke, dr. Nagy Ernő községi orvos, valamint Mányiné Prigl Olga rendező-titkár veze­tóse alatt, a községi elöljáróság, a tanító­testület és a gyomai intelligencia szine­java részvételével, mintegy százhúsz főnyi küldöttséggel tisztelgett az ünne­pelt lakásán. Dr. Nagy Ernő iskolaszéki elnök remek, átgondolt ós érzésben gazdag beszéddel üdvözölte a jubilánst, ki nemcsak a gyermeknevelés terén, de . köztevékenysége, egyéni rátermettsége és mindenkit lebilincselő kedves mo­pora által is felejthetetlen érdemeket szerzett a társadalom minden rétegében. Az iskolaszéki elnök tolmácsolta a kir. tanfelügyelő meleg jókivánatait is, majd átnyújtott egy remek művű, értékes kar­éket, mint a tisztelők körében gyűjtött szerény megemlékezést. An ünnepelt megható szavakban mondott köszöne­tet. Utána hatalmas rózsacsokorral a kis Mányi Olgica üdvözölte az óvodások nevében, majd Kovács Jancsi elemi isko­lai tanuló mondott talpraesett kis fel­köszöntőt, átnyújtva a maga virágbok­rétáját. Szűnni nem akaró taps ós óljen­zós után még Mányiné Pr.gl Olga szó­lott, beszédében kiemelve a kartársi sze­retet melegét. Az emlékezetes szép nap folyamán egósz seregével jöttek a táv­iratok, üdvözlő-levelek. Fábry Károly, a gyomaiak szeretett képviselője szemé­lyesen tisztelgett s gratulált. Remek virágcsokrot küldött Böszörményi Róza polgári leányiskolái igazgatónő Csabá­ról. A megyebeli kultura terjesztői kö­zül is igen sokan gratuláltak s a vidéki jóbarátok ós ismerősök közül nem hiány­zott üdvözlő-sürgönyével dr. Fábry Sán­dor sem, szeretett volt főispánunk. Este kedélyes vacsorára gyűltek össze a tisz­telők a Népkertben s édes muzsikaszó mellett a lelkes ünnepség egész az éj­féli órákig tartott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom