Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-05-20 / 40. szám

Békéscsaba 1909 május 16. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 327 rtalanitási kötvény eladására vonat>zó előterjesztése fölött a közgyűlés >m hozhatott határozatot, mivel hat^zatképtelen volt. Pedig különösen az olsó tárgy volna legfontosabb a nagy yagi zavarokkal küzdő város ügyei»k rendezésére nézve. Mundruczó Demeter városi ta icsosnak súlyos betegségére való tentettel 3 hónapi szabadságot adott a jzgyülós. M e n y;h á r t Gáspárnak a város-erdőn lállitani szándékolt vendéglő épithesére az engedélyt megadta. A Novák-utcának a Kenyérsütő- ós sarka-utcával leendő összeköttetése ánt benyújtott kérelemre vonatkozólag tanács javaslatát fogadta el a közgyüs. E.szerint az összekötés móg az őszi igy esőzések bekövetkezte előtt vógrejjtandó lenne Több tárgy nem is szerepelt a közpülésen. agy szerencsétlenség a csabai pályaudvaron. A robogó vonat alá került. Az olyan nagy pályaudvaron, mint békéscsabai, ahová folyton érkeznekíennek a vonatok : az egyszerűbb emer egészen zavarban van, különösen lyankor, mikor két vonat is áll a peron előtt. Hányszor lehet látni öreg ácsikat, néniket, akik kétségbeesetten átkosnak össze-vissza és kérdezik fütőlítól: — Melyik az én vonatom? — Ez megy Orosháza felé? — Hová megy ez a vonat? Némelyik, aki okosabbnak tartjá aagát, már jó előre behúzódik valameyik kupéba. Azt az arcot, azt a futást ;ell aztán megnézni, amit az ilyenek csilálnak, ha véletlenül nem jó vonatra izállottak fel! Keresztül-kasul gázolnak nindenen, fellöknek férfit, nőt, gyerneket, leugranak a robogó vonatról, citéve magukat a legnagyobb szerenjsétlenségeknek. Ennek a fejvesztettsógnek és tájékozatlanságnak nagyon szomorú eredménye lett szombaton este 8 óra körül. \z áldozat egy B a r t o 1 f Mihály nevü mezőberényi gazdag földbirtokos. Bartolf a mult héten Cséffa melletti bérletére utazott, ahová szombaton délelőtt táviratilag azt a lesújtó hirt kapta, hogy felesége haldoklik. Bartolf a hir vétele után a legközelebbi vonattal sietett haza Berénybe. A csabai állomáson azonban Várnia kellett, mert átszállása volt Este 7 óra után rövid egymásutánban szokott Csabára érkezni az Arad, Orosháza felé és a Budepest felé haladó személyvonat. A szerencsétlen ember, aki folyton hazagondolt halállal vivódó feleségére: könnyen megmagyarázható szórakozottságból az Arad felé menő személyvonatra ült. Csak akkor vette észre már tévedését, mikor a vonat elindult és látta, hogy éppen ellenkező irányba megy. Nagyon megrökönyödött erre a tapasztalaira és nem tudott egy pillanatig sem nyugodtan maradni. Felállott ülőhelyéről és sietve kinyitotta a kupé ajtaját. Még akkor nem ment gyorsan a vonat ós azt hitte, könnyen leugorhatik. A vasúti felüljárónál meg is kísérelte. Leszállott egészen az alsó lépcsőfokra, de elveszítette az egyensúlyt és leesett. Esése olyan szerencsétlen volt, hogy lábai a vonat kerekei alá kerültek, melyek ballábát térden alul a j szó szoros értelmében kettészelték és j jobb lába nagyujját összeroncsolták. A szerencsétlenség láttára nagyszámú vasúti alkalmazott szaladt oda Szemere Kálmán állomási főnökkel élén. Hamarosan előkerítették dr. T a rj á n i Rezső erzsóbethelyi orvost, aki j az első segélyben részesítette. Aztán az ! időközben előhívott rendőrök és men- I tők a csabai közkórházba szállították, , hol K o 11 a i dr. kórházi orvos vette j gyógykezelés alá s a vérzést kötés által i elállította. Vasárnap aztán, a súlyosabb termé- j szetü komplikációk elkerülése céljából, í operációt hajtott végre rajta dr. Reme- ; nár Elek igazgató-főorvos. Ballábát a . térden alul amputálni kellett. Ily módon megtartható ugyan az életnek, de mind- 1 örökre nyomorék marad . . . Sikkasztó posta-segédtiszt. Elhibázott fiatal élet. Egy rokonszenves megjelenésű, de könnyelmű kicsapongásai miatt rossz útra tévedt fiatal ember fölött Ítélkezett hétfőn délelőtt a gyulai királyi törvényszék. Az élet szomorú mélységeibe engednek bepillantást a hasonló esetek. A fiatalember hamar kikerül az életbe, mert korán álláshoz jut. Esetleg felelősségteljes álláshoz. Az élet azonban nem szokott elkövetni anachronizmusokat. Alig van férfi, aki az úgynevezett bogárzás idején, mikor a suhanc fiatalemberré válik: ne szeretett volna mulatni. A mulatozásra pedig mindig kínálkozik kompánia. Ez a kompánia ragadja aztán magával a gyengébb ellenálló képességű fiatalembereket arra, hogy törvénybe ütköző cselekedeteket kövessenek el s ezáltal tönkretegyék egész életpályájukat s a tisztességes társadalomból kiközösitve, tengetik tovább nyomorult életüket, melyet már megmételyezett a börtön levegője. E fejtegetés igazolására kitűnő példa az alábbi eset is. Barna Izidor bókósszentandrási postamester, a postamesteri tanfolyam hallgatása céljából ez óv elején két hónapig Nagyváradon tartózkodott. Erre az időre a hivatal vezetésével Juhász Béla segédtisztet bizta meg, aki annyira megörült ennek a kitüntetésnek, hogy nap-nap után mulatott a főnök távollétében. A szentandrásiak nem tudták, honnan győzi az a meglehetősen szerény fizetésű fiatal ember a drága mulatságok költségeit. Rosszat azonban senki sem gondolt róla, különösen nem a mulatós cimborák, a pohár-barátok, akik mind nagyon szerették a gáláns fiút, aki fizetett folyton, mint katonatiszt. De minden jónak vége szokott lenni egyszer. Juhász február 16-tól egészen március 10-ig folyton dinomdánomozotí. A hónap közepén azonban kellemetlen meglepetés érte. Nagy Sándor, szarvasi postafőnök ugyanis értesítette, hogy ki fog menni a hivatal lajstromait és a pénzkezelésre vonatkozó könyveit megvizsgálni. Juhász erre nagyon megijedt, mert nem volt nyugodt a lelkiismerete. A mulatozások költségei ugyanis mind a hivatalos pénzből teltek ki. Egyszóval Juhász sikkasztott. Nagy ijedtségében az a mentő gondolata támadt, hogy elégeti az összes könyveket. Ugy is tett. Leöntötte a lajstromokat és könyveket petróleummal, aztán meggyújtotta és gyönyörködött az égés kékes lángjában. A szarvasi postafőnöknek pedig azt irta, hogy ne menjen ki, mert a petróleumlámpa véletlen feldölése folytán az összes könyvek és iratok elégtek, a rovancsolás tehát lehetetlen. Nagy Sándor azonnal bejelentette az esetet a nagyváradi postataigazgatóságnak, amely utasította, hogy azonnal indítson szigorú vizsgálatot az ügyben. A postafőnök azonnal kiment Szentandrásra. Rövid vizsgálat után észrevette, hogy Juhász egy 371 koronás utalvány összegét ntm küldte be. Ezenkívül több kisebb-nagyobb hiányt is tapasztalt, ugy hogy az eltűnt összeg, — amint azt az elégetett könyvek nélkül is meg lehetett állapítani — mintegy 1200 koronára rugóit. A fiatalember bűnössége ilyenformán nyilvánvalóvá lett és Juhászt a csendőrség letartóztatta. . A hétfői tárgyaláson Juhász beismert mindent. A tagadást meg sem kísérelte. Mentségül sem hozott fel mást, mint végtelen könnyelmóségét. A törvényszék sikkasztás büntette miatt kilenc hónapi börtönre ítélte a rossz útra tévedt fiatalembert. A pesti asszony toalettjei. Mit mondanak a szabók ? (Külön fővárosi tudósitónktól.) Mennyit költ a középsorsu pesti asszony ruhára ? Fizeti-e a számláját és hogyan fizet? Ezekkel a kérdésekkel fordult Pásztor Mihály, a kiváló fiatal szociológus, több fővárosi szabócéghez. Tagadhatatlanul érdekes a dolog, talán inkább a féljek ós a nőbarátok szempontjából és mindenképpen élénk fényt vetít Budapest társadalmára. Az egyik szabó, aki főúri közönségnek dolgozik, ' igy nyilatkozott: i — Akik vevőim közé tartoznak, arisztokrata asszonyok és magasállásu hivatalnokok feleségei, évről-évre egyformán költenek ruhára. Szükséglet szerint öltözködnek és nem ötletszerűen. Egyénenként változó a ruhaszámla végösszege, de senkisem költ többet, mint amennyit szokott. Vevőim a számláikat többnyire a ruha szállításakor egyenlítik ki, de vannak, akiknek évi számlára dolgozom. A nagy ellentót kedvéért nézzük már most, mit mondanak azok a szabók, akiknek vevői éppen az ellenkező zsánerből valók : színésznők, még pedig a könnyelműbb fajtából, nagy kokottok, akik természetesen nem a maguk pénzét költik. — Ezeknek a hölgyeknek a jövedelme — mondotta az egyik szabó — éppen fordított arányban áll toalettszükségletükkel. Vagyis, minél kisebb a fizetésük, annál többet költenek ruhára. Mennyit költenek évenként ? No, nem tőlük függ, hanem a barátaiktól. Számlát ők csak ritka esetben fizetnek. Legjobb kliens a kokott. Az, akinek a mellékkeresetén kivül nincs is egyéb jövedelme. Pesten ilyen igazi kokott kevés van; ezt a parlagon heverő iparágat jól-rosszul segédszinósznők űzik. Operai kardalosnő, akinek 35 forint a havi fizetése, évenként néha 900-1200 forintot költ ruhára. Lényegesen kevesebbet költ egy-egy magánénekesnő, mig a nagy művésznők a középsorsu asszonyoknál is kevesebbet. A szabók harmadik rendje az úgynevezett polgári asszonyoknak dolgozik. Három ilyen divatos szabó nyilat- i kozott. És mind a három panaszkodott. Panaszkodtak, hogy az asszonyoknak nincs eredeti Ízlésük. Nem azt csináltatják, ami illenék külsejükhöz, korukhoz, hanem valamit nekik tetszőt s aztán keseregnek, hogy nem jó a toalett. íme, mit mondott az egyik polgári szabó: — A budapesti asszonyok évente átlag 5—600 forintot költenek ruhára. Néha többet, néha kevesebbet. Állandó szabály egy van: többet, mint amenynyit vagyoni viszonyuk megengedne. Fizetnek egy nagyobb összeget s aztán rendelnek. Az első hónapokban még fizetik a részletet, de aztán gondolnak egyet és más üzletbe mennek. Itt is adósok maradnak ós igy járják be az összes konfekciós boltokat. Ez rendszer. A jól fizetők fizetik meg a nem fizetők tartozását. Egy másik szabó — a Kossuth Lajos-utcában gyönyörű műterme van — ezeket mondta: — Az asszonyok viszonyaikon felül költenek, aminek következménye aztán, hogy a különbséget nem az asszony férje fizeti meg, hanem a más asszonyok férje. A Szabadság tér, vagy a Ferencz József-rakpart találkozó házaiban dől el legtöbbször, hogy mennyit költ majd X. asszony, rendel-e uj toalettet, amelylyel bámulatba ejti a korzót. Azután meg az asszonyok nem értenek a vásárláshoz. Nem az a fődolog a szemükben, hogy valamit ne fizessenek tul, hanem hogy lealkudjanak valamit az árból. Ez a lealkuvás direkt asszonyi mánia. A harmadik szabó helyett a pénzbeszedő kisasszony beszólt: — A vevők, ha pénzért megyek, rendesen kifogásokat mondanak. Hogy „nincs itt az uram", vagy „menjen az i uram irodájába", de legtöbbször a cse- \ léd fogad azzal, hogy őnagysága nincs otthon. A férj meg azt mondja, hogy | ..majd megbeszélem a feleségemmel". ; Ss igy megy mindenütt. Megállapítható tehát, hogy az asszonyok mind többet költenek, mint ameny- s nyit körülményeik megengednek ós a szabók mind panaszkodnak a vevőikre. Persze, ha az asszonyokat kérdeznők meg, ők viszont a szabókra panaszkod- I nának, hogy drágák, nincs jó ízlésük j ós tudja Isten, meg mi mindent. És ; valamennyiüket tulkesergik a férjek és , az udvar'lók. No de erről a bűnügyi | statisztika többet tudna beszélni. A vasúti tolvajok elfogása. Mire jó a telefon? Tolvaj a szekrényben. Két jó madarat csípett el szombaton délután az államvasutak pályaőre és a csabai rendőrség. A csabai állomáson már régebb idő óta tapasztalták, hogy a tehervonatokat, melyek rakományaikkal több-kevesebb ideig vesztegelni szoktak a csabai állomáson, egy tolvajbanda meg szokta dézsmálni. Különösen a gabona- és tengerirakomány iránt viseltetett ez a banda nagy előszeretettel, ami nagyon érthető annál az egyszerű oknál fogva, hogy a gabonanemüek leghamarabb és legkönynyebben értékesíthetők. Az államvasuti alkalmazottak és a rendőrség hiába kutatták a tolvajokat a legéberebb figyelemmel, nyomukra nem tudtak akadni. Szombaton aztán sikerült a banda két tagját elcsípni, ami egyrészt a telefonnak, másrészt pedig két államvasuti pályaőrnek és a csabai rendőrségnek köszönhető. Szombaton délután egy Arad felől jövő tehervonat mintegy 10 vaggon tengerit szállított a csabai termény- és áruraktárba. A vasúti állomásra azonban a tehervonat nem mehetett be s ezért az átjáró hidon tul, a nyílt pályán vesztegelt. Észrevette ezt két azon a tájon kóválygó rovott multu alak: Huszár Mátyás ós Marók Mátyás. Látták, hogy a teherkocsik nagy része tengerivel töltött zsákokkal van telve és gondoltak egyet: — Te, ebből mi szerezhetnénk egy pár zsákot? — indítványozta Huszár. — De hogy, hiszen be vannak zárva a kocsik — válaszolta Mirék. — Csak bizd rám, majd módját kerítem én. A vonat úgyis hosszú és nem látja senki. Te majd segítesz nekem. Ezzel Huszár odament az egyik vaggonhoz, elvágta az ólombólyegző madzagát, behatolt a vaggonba ós egymás után adogatta le cinkostársának a zsákokat. Háromnál többet azonban nem lophattak el, mert a vonat időközben elindult az állomás feló. Huszár és Marék aztán a lopotzsákok elszállítására felfogadták B ot y á n s z k y János fuvarost, aki el is indult a zsákokkal és a tolvajokkal Újkígyós feló. Mihelyt a vonat beérkezett az állót másra, a lopást azonnal ószrevettek, ami természetesen nagy megrökönyödést idézett elő a forgalmi személyzet körében, mert ez a mostani már nem első eset volt. Azonnal telefonáltak tehát az összes környékbeli pályaőröknek, utasítván őket, hogy tartsák szemmel a közelükben elvonuló szekereket. A telefonálás sikerrel is járt, mert nemsokára jelentette az egyik pályaőr, hogy látott a Kigyós felé haladó országúton egy gyanús kocsit, melyről két ember leugrott és elszaladt mikor feléjük közeledett. A fuvarost aztán bekísérték az állomásra, ahol az megadta a két tolvaj személyleirását. Va lentinyi rendőrbiztos a személyleírás nyomán azonnal ráismert a két jómadárra ós megindult utánok a nyomozás. Huszárt hamarosan kézre is kerítették, de a jó firma kereken tagadott mindent. De nem volt meg benne a tolvaj-becsület sem, mert társát elárulta. Azt mondta, az volt a tolvaj, s most a szeretőjénél van. A szeretője is régi jó ismerőse volt a rendőrségnek. Azonnal beállított tehát hozzá két rendőr. A szobában azonban csak az ékes nőszemélyt találtak. — Hol van Marék Matyi ? — kérdezték tőle. — Én már nem láttam hetek óta a színét sem — válaszolta a leány. A rendőrök nem hittek a lánynak ós kutatást rendeztek a szobában. Rövid idő múlva a szekrényből neszt hallottak s amint kinyitották, ott állott előttük életnagyságban Marók Matyi. Természetesen lefülelték. Őt is bekísérték a rendőrségre, ahol vallatásra fogták. Eleinte ő is tagadott mindent, de mikor