Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-04-25 / 33. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 április 25. — A gyulai ötödik gyópyszertár. A gyulai ötödik gyógyszertár felállításáért már ketten is versengenek. Az első kérelmező példáján felbuzdulva, most dr. Südy Ernő, csabai gyógyszerész is beadta kérvényét az ötödik gyógyszertár engedélyezéséért. — Doboz vásári engedélye. Doboz községnek régi vágyát teljesítette mos­tanában a kereskedelmi miniszter. Meg­adta ugyanis a vásártartási engedélyt, helypénzszedési joggal egybekötve. Az első vásár és helypénzszedés május 6-án lesz. — Verekedő cigányok. Botos János és Lakatos Eszter nevü cigányok szerdán betértek Köteles András ós felesége, Murvai Rézi udvarába kére­getni. A cigányok oly szemtelenül léptek fel, hogy Kötelesék' kiutasították őket az udvarról. Ebből összeszólalkozás tá­madt, amelynek az lett az eredménye, hogy a két cigány nekiesett Kötelesék­nek s az asszonyt is, az embert is össze­vissza cibálták, elverték. A dobozi csend­őrség a szemtelen cigányokat súlyos testisértés bűntettéért feljelentette a gyulai királyi ügyészségnél. — Meggátolt öngyilkosság. Csütörtökön a csabai vasúti állomás személyzete egy tántorgó baka-alakot látott közeledni a pályatest felé, amelyen éppen akkor közeledett Budapest felől a tehervonat. A baka ohne zsenirung lefeküdt a sinekre ós várta a halálthozó mozdonyt. A mozdonyvezető azonban észrevette a nem éppen isteni szándékot ós meg­állította a vonatot. Akkorára már oda érkezett sok vasúti alkalmazott, akik erőszakkal felemelték a meglehetősen elázott atyafit és bevitték az állomásra. Ott kitűnt, hogy a neve G a 1 g ó c i János és führer a 101-ik gyalogezred­ben: Hogy miért akart öngyilkos lenni, arról nem nyilatkozott az akadozó nyelvű führer ur, akit átkísértek aztán a ka­szárnyába. — Halálos szerencsétlenség. Nád­udvari Pál ácsmester Gyomán egy épülő ház tetején foglalatoskodott. Na­gyon gyakran nézett munkaközbon a zsebében levő pálinkásbutykos fenekére, ugy hogy lassan becsípett. Ilyenkor pe­dig nagyon veszedelmes ám a geren­dázaton'mászkálni. Nádudvari megtette ezt s egyik pillanatban félrelépve, le­zuhant a több ölnyi mélysógbe. Szeren­csétlenségére éppen fejére esett, ugy hogy nyakcsigolyája eltört és azonnal szörnyet halt. — Zongorahangolás. Kovács Sán­dor, szegedi zongora-készitő és hangoló hétfőtől kezdve Csabán tartózkodik ós lelkiismeretesen, kiváló szakértelemmel eszközöl zongorahangolást. Megbízást részére elfogad a Corvina-könyvkeres­kereskedós. — Leesett a szekérről. Szabó Lajos 17 éves gyulai fiu a határozott tilalom ellenére befogott a szekérbe egy szilaj paripát. Hencegett, hogy ö majd „be­töri" hámba azt a lovat Alig ült fel a kocsira, a ló eszeveszett vágtában futni kezdett. Szabó gyönge volt a haragos állat megfékezésére, ezért menekülésre gondolt. Felállott az ülésből, eleresz­tette a gyeplőt.ós keresztül dobta magát a kocsi oldalán, olyan szerencsétlenül esett, hogy a csípője kificamodott és nem tudott felkelni a földről. Bevitték a gyulai kórházba, ahol masszírozással helyre mozdították a kimarjult csípőt. De a merész suhanc azért még most is nyomja az ágyat. — Felhívás! A t. vevő-közönség figyelmét felhívjuk Kádár József női divatáruháza czég mai hirdetésére. Agyonütötte a haragosát. Nem jó a vékony koponyacsont. A vékony koponyacsont és a harag összetalálkoztak Békésen a mult év szep­tember 28-án s a találkozásnak nagyon szomorú eredménye lett: egy ember halála. A harag két embernek a hibája is voll. A vókony koponyacsont csak azé, aki halva terült el a korcsma padló­zatán. De ne beszéljünk rébuszokban, hanem mondjuk el a vékony koponya­csont és a haragosok találkozásának gyászos históriáját. Boros Lukács és Puskás Sán­dor valamikor egy leányt szerettek. Mindketten odaadással, olthatatlanul. A két jó barát, mikor ez tudomásukra ju­tott. halálos ellensége lett egymásnak. Magyarán mondva : megölték volna egy­mást egy kanál vizben. Az a hiu Éva leánya pedig kegyetlenül hitegette mind­egyiket. Ugyan melyik leánynak nem tetszik az, ha sok legény bomlik utána? A két vetélytárs elővette a csábítás min­den eszközét, hogy a maguk részére hajlítsák a csalfa leány szivét, de eleinte hiába volt minden. Végre is a vókony koponyájú Puskás lett a győztes és szegény Boros Lukácsra, mint már az ilyen esetekben szokás, reáborolt a fe­kete éjszaka . . . Ugy meg-megsajdult a szive, mikor néha hirt hallott a boldog párról, ugy szédelgett, amikor néha látta az utcán a viruló menyecskét, akit ö leikénél is jobban szeretett s aki másnak lett a boldog felesége. Ez a lelkiállapot természetesen ma­gával szokta hozni a korcsmázást. A boldogtalan szerelmeseknek a bor, meg a nóta szokott a vigasztalójuk lenni. Boros Lukács is mikor csak tehette, fel­kereste a vidám cimborák társaságát, ivott, dalolt, húzatta a cigánynyal. Egy­szóval rakosgatta a flastromot megseb­zett szivére. Szeptember 28-án elment Farkas József korcsmájába, hogy „a bú nyakára hágjon". Leült egyik sarokba és szür­csölgette a vinkót magánosan. Egyszer azonban megvillant a szeme. Kinyílt ugyanis a korcsma ajtaja és belépett rajta az ő nagy ellensége, az ő élete boldogságának meggyilkolója: a vékony koponyájú Puskás Sándor. Puskás nagy hetykén megbillentette a kalapját és leült egy másik asztalhoz. A két ellenfél egy darabig farkasszemet nézett egymással, de aztán mégis csak beszédbe elegyedtek. Puskás ugy be­szélt, mint a diadalmas hódító szokott a leigázott ellenséggel. Borosban csak ugy nőtt, dagadt az indulat. Egyszer aztán nem tudta magát türtőztetni, elő­vette a fütykösét, neki rohant Puskás­nak és ugy fejbe vágta, hogy az men­ten lefordult a székről. Koponyájából csakúgy patakzott a vér. Hamarosan pirosra volt pingálva a korcsma padló­zata. Puskás Sándor nem is kelt föl többet. Ott halt meg a korcsmában ós vörösre sírhatta szemét érte a fekete­gyászruhás bogárszemü asszony. Boros Lukács fölölt csütörtökön ítélkezett a gyulai törvényszék. De nem büntette meg keményen, mert az orvosi vélemény megállapította, hogy Puskás­nak abnormisan vókony koponyacsontja volt, akár csak egy cigaretta-papír. Ilyen koponyát pedig kis ütéssel is meg lehet lékelni hamar. Ezért a bíróság Boros Lukácsot erős felindulásban elkövetett halált okozó súlyos testisórtés büntette miatt egy évi börtönre Ítélte. Mikor az elnö c megkérdezte Borostól, hogy meg­nyugszik e, vagy felebbez: a magyar igy felelt: — Hogyne felebbeznék! Csak nem ülök egy évet egy vókony koponya miatt . . . Vérszegénység ellensúlyozásául tessék SCOTT-féle Emul­siót haaználni, amely a vért gazdagítja és a test húsát szilárddá és egészségessé teszi. A SCOTT-féle EMULSIO egyaránt hatásos fiatalnak és öregnek. A gyors javulás meg­lep és kielégít. Próbálják meg és meg fognak erről győződni, mint ahogy ezren és ezren győ­ződtek meg róla az utolsó 32 óv lefolyása alatt. Nyáron is legjobb eredménynyel adagolható. Egy eredeti üveg ára 2 K 50 f. Kapható minden gyógytárban. Az Emulsio vásári ásánál a Scott-féle módszer véd jegyét, a ha­lászt, kérjük figyelembe venni. Irodalom. „Szomorú szemmel." — Gyóni (Aohim) Géza könyve. — Mély depresszióval hat rám a Gyóni Géza könyvének külseje, Miért kellett éppen ennek a könyvnek a Frank­lin-Társulatnál divó sablonos kiállítás­ban megjelenni ? Mint az utóbbi évek átlagos verstermelését, ezt is a többiek képére és hasonlatosságára formálták. Pedig ezt a könyvet régi, nehéz, sötót­violaszinü brokátba kellett volna kötni; remekbe ötvözött ó-arany sarkokkal és pántokkal kiverni; a tábláját ezüstös csillogásu, gyöngéd pókhálórajzu, puha selyemmel megbólelni s az egyes lapo­kat finom és mély szimboliumusu ini­ciálékkal díszíteni. Valahogy igy lehe­tett volna kifejezni a könyv belső nagy értékeit: nemes és örökéletű matériá­ját, ragyogóan költői „voltát, finom és megindító szépségeit. Ám a könyv sze­gényesen szürkét mutat s a ci í hideg­kék nyomása keserűen bántja a stílus­érzékemet. Hisz ez a „Szomorú szem­mel" cím olyan, mint egy lefojtott jajj­kiáltás, mint egy fájdalmas mementó s az agysejtjeimben lobogó lángpiros­ból üszkös feketére hamvadónak értem a szinét! Dehát mindezek csak a külső impressziók . . . Bent, a lapokon, a könyv lelke . . .' jó Isten! milyen mélységes perspektí­vát nyújt! Látunk, nem, érzünk egy szivet, vibráló, könytelen, gyötrelmes ősszomoruságút. Halijuk a csóktalanul elpazarolt, keresztülálmodozott, örök céltalanságu ifjúságnak kevély meaculpá­ját. Látunk egy forró ós finom re­megésü, gőgös és rajongó lelket da­cos panasztalansággal tobzódni a maga­kínzásban. Látjuk mindenttagadónak, meghasonlottnak, enerváltnak, — végre azon a ponton, ahol minden mindegy. Látjuk a magára emelt fegyvert és a szive fölött lassan szivárogni az élet piros, meleg csöppjeit.. . A poéta ugyan, egy odavetett fél­strófával a végén, mintha semmissé és jelentéktelenné akarná bélyegezni éle­tének ezt az epizódját; (A halál apródja) de mi érezzük, hogy az ügy véresen komoly volt, — hogy az Ur szolgája kezébe csak mélyen járó belső vívódá­sok, a kétségbeesésig fájó lelki össze­omlások adhatták a végzetes fegyvert. És az az Életöröm, amelyet Gyóni Géza később énekel, oly keserű mellék­izü, oly fölényesen, gúnyosan ember­megvető mosolyú, hogy látnunk kell: mennyire nem érték előtte az élet ma sem. Igaza van-e: ki döntheti el ? De nem is az a fontos, hogy a mi néző­pontunkból legyen igaza; csak azt tudja megéreztetni velünk, hogy az ő látószögéből s a maga számára feltétle­nül, póz nélkül igazat mond, mert líri­kusban — régi nóta! — őszinteséget akarunk mindenekelőtt, enélkül nem hat. Nos, Gyóni Géza oly igaz, oly köz­vetlen, oly pózmentes minden megnyi­latkozásában, hogy aki olvassa : a belső átélések gyönyörű lázát tapinthatja ki a saját ütőerén. S az excellence lírikus. A leíró verseiben is csupa szubjektivi­tás. Pl. A grófi kastély vagy B u­d a p e s t; ezeknél gyönyörűbb, "megra­gadóbb lirát — s erelmes versektől itt eltekintve — egyhamarjáb.m alig tudnék nevezni a mai poózisben. Van egy in­terieurje, (111 h o n) oly tökéletes plasz­ticitásu, hogy nem a fantáziánkkal, ha­nem a látó szemünkkel nézünk be a „keményhitü papoknak otthonába". Kü lönben cím szerint idézni a könyvből fölösleges, mert aki szereti a poézist, úgyis megszerzi ós elolvassa ezt a köny­vet (kapható az irónál: Budapest, Dam­janich-u. 28/a) és kiválasztani a legszeb­beket ugy sem lehet, mert mind szép, mind jó, mind nagy vers. Mühelybeli nyelven szólva : Gyóni Géza könyve erős könyv. Még arra kell utalnom, hogy a ver­sak — ugylátszik — fejlődési menetbeui vannak rendezve és Gyóni költői nyel­vének értékes, újszerű csiszoltsága ilyen­formán inkább a kötet második felé­ben tűnik elő. De sohasem kirívóan, erőszakosan, idegenül. Nem használ szertelen jelzőket, értelmetlen mondat­fűzéseket, annál kevésbbó kölcsönkért — hangulatokat s mégis: Gyóni Géza sok­kal inkább modern poéta, — anélkül, hogy erre igényt tartana, — mint a mindenáron modernek. Azokból az új­fajta emberpéldányokból való, akik a régi, merev, objektív észrevevés helyén finom és hajnalos ragyogású belső meg­látásokkal dolgoznak, — l'art pourfi' art — és nem olcsó sikert, fölületes ha­tást hajhászva. Akik álmodozva mélyed­nek önmagukba és a saját énjük kiépí­téséhez holdfényesen csillogó selyem­szálakat gombolyitanak a lelkűkről, hogy ezüstködös dalokká szövegessék. Akik a legfinomabb emberi nyilvánulásnak a szomorúságát tudják, s minden halk érintésre rezonnálnak, mint az Aeol-hárfa. (Bár Gyóni a kötet címét is adó versében azt mondja : „Tüskefa ke­serű fája a hárfám . . ."). Akikkel az élet többnyire nehéz, röges Kálvária­utat járat, de akik fent, avagy lent, a célnál, vagy a célon innen: mindig igazi poéták maradnak. Gyóni ezek közül való, de olyan utikószséggel indul, hogy utja kétség­telenül fel, a tetőre, acélhoz fog vezetni. NU. M O LL-FÉLE .SEIDLIT Z-POFU Enyhe, oldó háziszer mindazoknak, kik emésztés zavarokban és az ülő életmód egyéb következ ményeiben szenvednek. Egy eredeti doboz ára 2 korona. Vidéki gyógyszertárakban kérjük MOLL készitmányeít MOLL-FÉLE SOS - BORSZESZ ái ?: Sp,,ó Bedörzsölés, elismert, régi jó hirnevű háziszer "ugatás és hűlésből származó min­dennemű betegségek ellen. Fredeti üveg ára K 2. Kapható minde.i gyógyszertárban és drogériában. Főszétküldési hely : MOLL A., gyógyszerész cs. és kir. udv szállitó. Bécs, I TuchUubetfi fiutatság. * Postásbál. A békéscsabai kir. posta­távirda altisztek és szolgák a nagyvá­radi kerületben fennálló özvegyek, álrvá­kat segítő és temetkezési egyesületük alapja javára Békéscsabán, május 8-án, a Vigadó összes termeiben Purcsi Dezső elsőrendű zenekarának közreműködésé­vel megtartják a közönség által oly szi­vesen látogatott és minden évben'igen kedélyes jótókonycélu zártkörű tánc­vigalmukat. A vigalom élén mint dísz­elnök Balogh József posta- ós távirda­felügyelő áll, mig a rendező-bizottság elnöke Lepény Pál, alelnök: Molnár János, ellenőrök: Boskó György, Botos Gábor, pénztárosok : Filipinyi Mátyás, Gandlich Ede, jegyző Lipták G. János, azonkívül 130 tagból álló rendezőség biztosítja a vigalom sikerét. Belépti díj : személy-jegy 1 kor. 60 fillér, család-jegy 3 kor. 20 fillér. Kezdete este fél 9 órá­kor. Felülfizetósek — tekintettel a jóté­kony célra — köszönettel fogadtatnak ós hirlapilag nyugtáztatnak. BUDAPESTEN. Nyári és téli gyógyhely, a magyar irgal­masrend tulajdona. Első­rangú kénes hévvizű gyógyfürdő; modern­berendezésű gőzfürdő, kényelmes iszapfür­dők, uszodák, török-, kő- é. márványfür­dők ; hőlég-, szénsavas- ós villamos-viz fürdő. Ivó- és belégzési kura. 200 kényel­mes lakószoba. Szolid kezelés, jutányos ár­Prospektust ingyen ós bérmentve küld az igazgatóság. Köszönetnyilvánítás. Felejthetlen jó anyánk, Özv. LJÉWY ÁRO^É elhalálozása alkalmából irántunk nyilvánított jóleső részvétért ez uton is őszinte köszönetet mon­dunk. Békéscsaba, 1909. április 24. A gyászoló család. KU2 GAZDASAG. A cselédsegélypénztár 1908. évi jelentése. C h r i s t i á n György, a cseléd­segélypénztár csabai helyi bizottságának vezetője, a következőkben teszi meg jelentését az 1908. évről: Az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztárnál a mult évben ugy a rendes, mint a rendkívüli tagok száma szaporodást mutat, azonban ez a szaporodás igen kicsiny, ha tekintetbe vesszük azt, hogy Békéscsabán mintegy 4000 munkás van. Nehezen lehet meg­értetnünk munkásnépünkkel, hogy a i sególypénztár mily jótétemény a mun­| kásra s családjára és hogy a segély­pénztár minden vonatkozásában a mun­| kás javát szolgálja. Meggyőződésem ' azonban az, hogy munkásnépünk csak ! akkor fog nagyobb számban segítő­pénztárunkba beiratkozni, ha — hogy i ugy mondjam — a segélypénztár jótéte­i ményeinek nagyobb mértékben is kézzel fogható eredményét látja. — A tagok száma 1908 december 31-én a következő volt: I. csoportbeli tag 52, II. csoport­beli tag 17, IV. csoportbeli tag 2, rend­kívüli tag 83, összesen 154. A alány­biztositási kötvény 7 darab köttetett, a melynek alapján mintegy 1800 munkás lett baleset ellen biztosítva. Az 1900. évi XVI. t.-cikk 8. szakasza alapján a gazdák külső gazdasági cselédjeik után 120

Next

/
Oldalképek
Tartalom