Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-04-22 / 32. szám

Békéscsaba, 1909. május 9. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 iz épület előtt tízméteres diszkért fog étesittetni. Az építkezéshez az állam i jövő évben fogna hozzá és 150 ezer ;oronára lesz a járásbirósági épület iöltségelve. A református templom a Simay­éle telek túlsó végére jön. \ Gazdasági Egyesület köréből. Az igazgató-választmány ülése. Mindenképpen igen érdekes ülése volt vasárnap délelőtt a Békésvárme­lyei Gazdasági Egyesület igazgató vá­asztmányának. Főérdekessége mégis Kohn Dávid előadása volt a földadóka­aszter kiigazításáról, melyről lapunk nás helyén emlékezünk meg. Ezenkívül i vármegyei jegyző-egylet beadványa iz ármentesitő társulatok munkakörének riterjesztéséről, a Bács-Bodrog Várme­gyei Gazdasági Egyesület átirata az tdóelengedési bizottság összeállításáról, iz 1908. évi zárszámadás ós a tagdij­íátralékok behajtása képezték az ülés öntosabb tárgyait. Jelen voltak Beliczey Géza elnöklete ilatt: Wagner István, Badics Elek, id. Kocziszky Mihály, ifj. Kocziszky Mihály, Veumann Manó, Zsíros András, Serli íálmán, Kitka György, K. Schriffert Jó­isef, Kohn Dávid, Galgóczy Sándor, Wagner József, Kiss Antal, Morvay Mi­íály, Vidovszky László. Govrik János, Reiner Béla, Reisz Simon, Seiler Elek, °Jeiffer István titkár és Mázor Pál segéd­itkár. Beliczey Géza elnök a megjelentek idvözlése után az ülést megnyitván, elentést tett a feloszlott gyulai* nióhész­ígylet vagyonának régen vajúdó kér­iéséről. Az egylet alapszabályai értel­nében tudniillik az a 3000 koronát ki­ievő vagyonnak a gazdasági egyesületre teli szállania. Ennek dacára az egyetlen ágból álló záró közgyűlés vita nélkül, jgyhangulag akként határozott, hogy a vagyon a róm. kath. népiskola fatenyész­ési telepének adassék. E határozatot yl egyesület megfellebbezte a belügy­niniszterhez, akinek döntése azonban nég nem érkezett le. Jelentette ezután az elnök, hogy tz egyesületnek a dohányárak feleme­ésére vonatkozó javaslatához az OMGE s hozzájárult s az minden valószínűség szerint keresztül is fog menni. A hat gazdasági cseléd és hat mun­iás megjutalmazásáról szóló jelentés ;udomásul szolgált. A kataszteri birtokrendezési bizott­ságba 12 tag sürgős kiküldését kérvén ÍZ alispán, azt az elnökség saját hitás­cörében-eszközölte. A kiküldöttek név­sora felolvastatván, ellene K. Schrif­: e r Józsefnek volt csak kifogása, aki lehezményezte azt, hogy a gyulaiak legiigálva vannak a bizottságban. Elnök beismeri, hogy tévedhettek, le ennek oka elsősorban a sürgősség, i rövid határidő volt, amely miatt nem livhatták össze az igazgató-választmányt. K gyulaiak egyébként nincsenek negli­gálva, mert a felszólaló is benne sze­repel, különben ez a bizottság nem bir valami nagy jelentőséggel, alig van rá szükség. Az elnöki előterjesztések után Kohn Dávid tartotta meg érdekes előadását. Pfeiffer István titkár bemu­atja a vármegyei községi ós körjegy­zők egyesületének a töt vényhatósághoz ntézett beadványát, melyben annak az óhajtásának ad kifejezést, hogy az ár­nentesitő-társulatok bővítsék ki mükö­iési körüket. Gondoskodjanak például i vizek minél nagyobb mértékben való lasznositásáról, a haltenyésztés intenzi­vebbé tételéről, a vizben szükülködő lelyek vizzel való ellátásáról, ipari és gazdasági gyárak felállításáról stb. A tör­vényhatóság ezt a beadványt vélemé­nyezés céljából kiadta a Gazdasági Egyesületnek. Az elnökség javaslatában üdvösöknek és helyeseknek tartja a be­advány közgazdasági intencióit. Ezért általánosságban hozzá is járul. Azonban legilletékesebbek az állásfoglalásra az irmentesitő-társulatok. Azokat kell első­sorban megkérdezni. A választmány az ílnöksóg javaslatához hozzájárult. Csabán a Petőfi-téren lévő egyesü­eti ház 20.000 koronányi vételárát az ilispán a mostani székházra akarta be­;ábláztatni. Ezt azonban az elnökség sérelmesnek találta. Az erről szóló alis­3áni átirat, hogy a miniszter a felebbe­iést elutasította, tudomásul szolgált. A szolnoki gazdasagi felügyelőség itirata, mely szerint a földmivelésügyi miniszter a Gyomán tartandó szarvas­marha- és lódijazásra 1000 korona állam­segélyt ad: tudomásul vétetett. Szabolásvármegye Gazdasági Egye­sületének átirata fölött, melyben a tele­pítési és parcellázási törvényjavaslatnak állítólag sérelmes rendelkezései ellen beadott feliratának pártolását kéri, te­kintettel a felirat vehemens, gúnyos ós a jelenlegi kormányt igazságtalanul tá­madó hangjára, egyszerűen napirendre tért az igazgató-választmány. A Bácsbodrogvármegyei Gazdasági Egyesület felirt a pénzügyminiszterhez, hogy az elemi csapások alkalmával szo­kásos adóleirásokat ne csak pénzügy­igazgatósági kiküldöttek eszközöljék, akik nagyon igazságtalanul járnak el, hanem egy háromtagú bizottság, mely álljon a pénzügyigazgatósági kiküldött­ből, egy gazdasági egyesületi és az ille­tékes közigazgatási tisztviselőből. A vá­lasztmány ez üdvös feliratnak hasonló szellemű felirattal való pártolását ren­delte el. A Kisbirtokosok Földhitelintézete alaptőkéjét 12,000.000 koronára akarván felemelni, kéri az egyesületet a kibo­csátott 200.000 és 10.000 koronás címle­tek jegyzésére. Napirendre tért fölötte a választmány. Pfeiffer István titkár, mint péntáros beterjeszti az egyesület 1908. évi zárszámadását. E szerint a mult év 9732 51 kor. bevételével szemben 9350 28 kor. kiadása volt az egyesületnek. A ma­radvány tehát, az 1155 63 kor., forgó­pénztárt is beleszámítva 1537-86 korona. Az egyesület vagyona alapítványokban 32.910' korona. Alapitótagul a mult év­ben gróf Wenckheim László lé­pett be 200 koronával. A tagdíjhátralékok 982 koronát tesz­nek ki. Erre nézve az igazgató-választ­akként határozott, hogy azokat a nem fizető tagokat, akik fizetésre képesek, be fogják pörölni. Vitás volt S z i 1 á­g y i Pál elbocsátott kétegyházi jegyző ügye, aki számos tagtól beszedte a di­jakat, de nem szolgáltatta be az egye­sületnek, hanem zsebrevágta. Vita fej­lődött ki a körül, hogy vájjon tegye­nek-e Szilágyi ellen bünfenyitő feljelen­tést. Hosszas vita után ettől elállott a választmány. A közgyűlés napját, gróf Wenckheim Dénes elnökkel egyetértőleg fogja az egyesület megállapítani. A folyóügyek során, tekintettel hosszú éveken keresztül tanúsított buz­galmára és szorgalmára, Mázor Pál segédtitkár fizetését évi 1800 koronára emelte fel a választmány. Ezek után a választmányi ülés vé­get ért. A kalandor. Robelly Jenő odisszeája. (Külön fővárosi tudósítónktól.) A napokban egy hányatott élet ért véget. Röviden jelentették a lapok, hogy Robelly Jenő vívómester Montecarloban meghalt. Ez a rideg gyászjelentés már maga is téves, mert a halál nem a hír­hedt játékbarlang hazájában érte utói a viszontagságos életű embert, hanem Sanremoban, az olasz pálmák alatt. Két évvel ezelőtt került oda, hogy gyógyu­lást keressen elhatalmasodott tüdőba­jára. Ezt is a küzdelmek lázában ke­reste, a vívör-élet megőrölte szerveze­tét és aki nemrég még félelmes volt a kardforgatásban, halovány árnyéka lett a hajdan daliás férfinak. Sanremoban a Via Roma 43. számú házában lakott Robelly. Egy feltűnő termetű, elegáns, kissé elvirágzott szép­ség volt a hű, odaadó társa, aki Varin­kov orosz grófnőnek nevezte magát és mindenütt mint festőnő mutatkozott be. Az oroszoknak csakugyan van ilyen nevü híres és ünnepelt művésznőjük, akinek festményeit messze földön isme­rik. Ám az ex-vívómester meilresszót soha senki se látta festeni, gyakrabbsn főzött illatos paprikást, halászlét, ami­nek zamatát aligha a Kaukázusok mel­lől hózta magával. Sanremoban üdülő magyarok egymásközt maguknak rekla­málták a te-iperamentumos asszonyt, aki különben kifogástalanul beszélt ma­gyarul is s akinek a modora hasonla­tosabb volt egy szegedi menyecskééhez, mint akár egy moszkvai arisztokrata kokottéhoz. Mikor már senkise törődött Robel­lyvel, mikor barátjai, rokonai mind el­hagyták, ez a nő állt egyedül az olda­lán. A szerelmes kutyahüségével csün­gött rajta, ő tette rá a jeges borogatást, mikor a szerencsétlent negyven fokos láz gyötörte, ő nézett pénz után, mikor mindenből kifogytak. Robelly annyira vágyott a csókja után, hogy gyakran az életét kockáztatta vele. Egyszer be-' állított a sanremoi orvoshoz s könyezve, rémülten kórt tanácsot: — Doktor ur, segitsen rajtunk, az uram olyan szerelmes, hogy bele fog halni. Az orvos akkor meglátogatta a nagybeteget és már a halál pírját látta az arcon. Néhány hétig tartott még a szenvedés, az utolsó napokban kiült sütkérezni az erkélyre, egy napon aztán nem jelent meg többé. Meghalt. Az ismeretes váltóhamisítás után külföldre szökött Robelly, aki Szegeden, vagy Budapesten tartott fönn vívóiskolát. Csakhamar kenyérhez jutott egy londoni • cirkuszban, ahol mint nagyszerű céllövő produkálta magát. Azután Amerikába vitorlázott át és itt a magyar csikóst mutatta be az orfeumokban. Sok pénzt szerzett, de nyughatatlan vére a kalan­dor-életre ragadta. Visszajött Európába, előbb Interlakenben élt, majd Monte­karlóba hordta az összegyűjtött ezreket és a roulett-asztalnál csakhamar elúsz­tatta. Neki csak a szenvedély maradt, amely hihetetlenül fokozódott s idők során a hazárd-őrület betegévé tette. Sanremóban is valóságos ruulett-szeán­szokat rendezett; kis rouletteket hordo­zott magával, tanulta, próbálta a for­télyát s utóbb egész rendszereket állított föl. Pénz nélkül azonban kevés hasznát vette ennek a tudománynak. Jött a kór és betegágyba döntötte. Senki sem segítette most már és a kard helyett vonót vett a kezébe a zseniális ember. Már fiatalember korá­ban hegedü-virtuozzá képezte ki magát s most visszatért első szerelméhez. A Riviérán hangversenyeket rendezett, amellett szenvedélyesen foglalkozott régi hegedűk eladásával. — Amadeuszokab Stívdiváriuszokat vett ós adott el s a haszonból éldegélt. Ha magyarral összekerült, nagy öröme volt s mindjárt azt kezdte bizo­nyítani, hogy igaztalanul hurcolták meg. Ö nem bűnös, nem hamisított váltót csak ráfogták. Esküdözött égre-földre és akik elhitték neki, azokat hálából ellátta a Riviérán nagyon is szükséges figyelmeztetéssel, hogy óvakodjanak a magyar szélhámosoktól. Szegényt meg­hagyták abban a hitében, hogy ő nem kalandor, megmaradt a régi snájdig gavallérnak s ezzel az engesztelő tudat­tal szállt sírba az utolsó évtizedek egyik legérdekesebb bolygó magyarja. Közgyűlés Csabán. A tisztviselői fizetésrendezés. Csaba község képviselőtestületének e hó 24-én, szombaton tartandó köz­gyűlésén fog tárgyalás alá kerülni a tisztviselők fizetósrendezésének régen vajúdó kérdése is. Nagyon is idejo van már annak, hogy ez a kérdés legalább egyelőre kielégítő megoldást nyerjen. Mert alig van városa, nagyközsége az országnak, melyben a tisztviselőknek olyan mostoha lenne a helyzetük, mint Csabán. Valósággal ázsiai, vagy leg­alább is balkáni állapotok uralkodnak itt e tekintetben. Néhány száz koroná­ból kell különösen az alsóbbrangu tiszt­viselőknek és a kezelő-személyzetnek tengetniök életüket, sok esetben család­dal együtt ós ennek dacára mégis meg­kívánják tőlük, hogy a társadalmi kon­vencióknak eleget tegyenek, egyszóval: reprezentáljanak. Igazán alig volt még mozgalom, mely Csaba humánusabban érző és gon­golkodó társadalmának olyan rokon­szenvével találkozott volna, mint a köz­ségi tisztviselőknek ez a fizetósrende­zósi akciója. S hogy az elöljáróság végre, sok huzavona után, elszánta magát erre a lépésre, az csak dicséretére válhatik. Nem végleges ugyan ez a rendezés, sőt sokféle szempontból, amint mi a tervezetet ismerjük, számos kívánni va­lót hagy hátra, de mégis valami. Hatá­rozottan jelentékeny lépés előre. És ellene nem is lehet kifogása sen kinek a képviselőtestület tagjai közül. Nem lehet már csak azért sem, — ha a humanizmus követelményeit nem is tekintjük — mert egy fillérnyi költség­többletet sem okoz a községnek. Mert téves egyik laptársunknak az az állítása, hogy a tisztviselők fizetésfelemelése a következő é vben 2000 korona költség­többletet okoz. Ellenkezőleg. A rendel­kezésre álló 16.000 koronányi összegből e célra csak 15.000 korona használódik fel, tehát 1000 koronát megtakarít a község, ami a pótadó csökkenését is maga után vonja. A város által felveendő 600.000 ko­ronás kölcsön, mely szintén ezen a közgyűlésen kerül tárgyalásra s melyet különösen az ügyekkel ismeretlenek szintén a fizetésrendezéssel hoznak kap­csolatba igen tévesen, sem jelent ujabb megterhelést Csabára. A csak konver­zió, a már meglevő több kisebb köl­csönöknek egységes kamatláb melletti összesítése. A többi tárgyai miatt is igen érde­kesnek ígérkező közgyűlés tárgysoro­zata egyébként a következő: 1. A kereskedelmi miniszter leirata Iparos-Otthon építése ügyében. 2. Közművelődési házzal kapcsolatos muzeum ügyében leirat. 3. Gyulai kir. államépitészeti hivatal átirata a békési állami ut kijelölése tár­gyában. 4. Gyulai kir. pénzügyigazgatóság felhívása az ex-lexből származó kamatok befizetése tárgyában. 5. Szeghalom község megkeresése uj vasútvonal létesítése iránt. 6. Főszolgabíró rendelete Stefányik János illetősége ügyében. 7. Községi 600.000 kor. kölcsönre beérkezett ajánlatok tárgyalása. 8. Ferencz András megválasztott tanügyi esküdt lemondása. 9. Esküdtszéki tagok összeírásához bizottság megválasztása. 10. Macsánszki János illetőségi ügye. 11. Községi tisztviselők fizetésren­dezóse ügyében kiküldött bizottság ja­vaslata. 12. Tűzoltói szabályrendeletek mó­dosítása. 13. Uj marha-mérleg beszerzése. 14. Vágóhíd kibővítésének terve ós költségvetése. 15. Községi közmunka törlésének kimutatása. 16. Katonai barakkok villanyvilá­gítása. 17. Egyes városi földek bérbeadása. 18. A helybeli két takarékpénztár adománya. 20. Kérvények: Böszörményi Róza polgári leányiskolájának segélyezése, Farkas Mátyás és neje, Aradszki János, Nánási János, Zsilák János szabályozás, Léviusz Mihály halastóbériet, Tejszövet­kezet csőfektetés, Mübutorgyár adó­visszatérítés, Tyehlár Károly ós Társa adótörlés, Lódig Károly és Wóisz Mór bérhosszabbitás, Sikkony—vandháti híd­építés, Szenes Sándor ligeti vendéglő átalakítás, Fehér Imre ós társai geren­dási igazgatás, Rosenthal I. és Bartos János bérátruházás, Lipkovics és Kozma ajánlata, Farkas Sándor ós társai telek­nyitás, és végül lakositási ügyek iránti kérvények. A vármegyei közkórház mult évi forgalma. A gyulai közkórház 1908. évi beteg­forgalmáról szóló kimutatással csak most készült el a kórház iga- gatósága. Ez nem is volt könnyű munka, mert e fontos közegészségügyi intézményünk ugy orvosainak kiválósága, mint cél­szerű berendezésénél fogva a vidék egyik legnagyobb ilynemű intézménye, melynek a szomszédos vármegyékben is igen jó híre van és tömegesen kere­sik fel a gyógyulni vágyók minden­felől. Arad-, Bihar-, Csanád- és Jász­nagykunszolnokmegyéből majdnem any­nyian érkeznek oda, mint magából Bó­késvármegyéből. Nem csoda tehát, ha forgalma évről-évre növekedik. Ez. a körülmény megint égető szükséggé te­szi, hogy a tervbe vett kibővítési mun­kálatok minél hamarább végrehajtassa­nak s a kórház ebből a szempontból se eshesséx kifogás alá. A kórházban az 1908. évben öesze­sen 5402 beteget ápoltak, körülbelül száz­zal többet, mint a mult évben. A bete­gek közül 323 volt az elmebajos, 4874 a rendes, elterjedt betegségekben szen­vedett, a többieket ritkábban előforduló, speciális bajok kínozták. Az összes be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom