Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-04-15 / 30. szám

békésxegyei közlöny Ennél sokkal rosszabb volna a szituáció, ha a függetlenségi pártból hatvan—száz ember kilépne Justh Gyula vezetésével, mert ennek heves parlamenti harcok lennének a következései. Ekkor, ha a többség el is fogadná a kompromissziumot, Kossuth és Apponyi aligha tartanák meg tárcájukat, A kabinet elnökéül erre az esetre Andrássy Gyula grófot emlegetik. Mindez azonban csak találgatás. Arra a kérdésre, hogy lesz-e válság és ha lesz, mik lesznek a következményei: teljes bizonyossággal most még maga Wekerle se tudna megfelelni. Ez most csak arra való, hogy legyen min rágódni. Az emberiség legnagyobb ellensége. A tudomány és a tapasztalat egyaránt bebizonyitotta, hogy a szeszes italoknak már mérsékelt élvezete is súlyosan befolyásolja az egyén egészségét, a faj fejlődését, az egész emberiség szellemi, erkölcsi és gazdasági haladását. Bizonyítják ezt a fegyházak, tébolydák és kórházak statisztikái, amelyekben az alkohol 50 - 60 százalékkal szerepel, mint a betegségek és büntettek okozója. A szeszes italoknak fogyasztása évről-évre növekszik és ezzel párhuzamosan fokozódik az emberiség degpnerálása, pusztulása. Kétségbevonhatatlanul be van immár igazolva, hogy a szeszes italoknak bármilyen fajtája, legyen az bor, sör, pezsgő, cognac, vagy a legkomiszabb pálinka, egyaránt beteg;:é teszi az emberi szervezetet, megfosztja az egyént a helyes gondolkozástól testi és szellemi munkaképességétől, kiöli belőle az ideálokat, a szebbre, nemesebbre való törekvést. Csökkenti az ember ellenálló képességét fertőző betegségekkel szemben. Az alkoholista tüdővészben, cholerában, tüdőgyulladásban sokkal könnyebben és hamarább pusztul el, mint a szeszes italoktól tartózkodó ember. Az alkohol leszállítja az élettartamot. Az életbiztosító társaságok adatai bizonyítják, hogy az abstinensek (szeszes italoktól teljesen tartózkodó egyének) aránylag jóval hosszabb életűek és épan azért azokat olcsóbban is biztosítják. De az alkohol nemcsak azt teszi teljesen tönkre, juttatja elmegyógyintézetbe, börtönbe, aki szeszes italt iszik, hanem annak egész családját, utódait is a pusztulás örvényébe sodorja. Bunge, Forel és a világhirü tudósok egész serege a legvilágosabban bebizonyították, hogy a szeszes italt élvezők utódai elfajulnak, elmegyöngék, hülyék és siketnémak lesznek. Egy svájci kimutatás szerint a hülye és elmegyenge gyermekek nemzési ideje farsangra, szüretre esik, vagyis olyan időre, amikor az emberek tudvalevőleg sokat isznak. A legtöbb balesetet az alkohol idéz elő; hány gyilkosságnak és egyébb súlyos bűntettnek volt már okozója az alkohol, százezer emberélet pusztul el évenkint az alkoholélvezet folytán. A szeszes italoknak semminemű jó vagy hasznos hatása nincsen; nem táplálnak, nem erősitik a szervezetet, nem melegítenek és nem élénkítik az élettevékenységet, hanem éppen mindennek az ellenkezőjét teszik. A szeszes italok élvezete mindig és mindenkinek csak kárt okoz: tönkreteszi az egyént, nyomorékká, elfajulttá utódját, feldúlja a családi boldogságot, az egész társadalmat alapjában megingatja. És mindezt a nyomort, szenvedést és pusztulást mily méregdrágán kell megvásárolni! Még a mértékletes munkás is keresetének több mint negyedrészét költi szeszes italokra, melyekből semmi haszna nincsen, csak kára: erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Magyarországon legalább is ezermillió koronát adnak ki évenként szeszes italokra, kultúrára pedig ennek csak a század részét. A magyarországi szervezett munkásság gazdasági és kulturális föllendítésére kiad évenként 9C3.000 koronát, I alkoholra pedig majdnem ötmillió ko' rónát! Mennyivel javulna a munkás 1 gazdasági és társadalmi helyzete, ha ezt ! az óriási összeget nem a maga megmérgezésére és övéinek tönkretevésére, hanem lakásra, élelmezésre, önművelésre fordítaná! És ezzel az egész emberiség létét fenyegető veszedelemmel szemben nincsen más védekezés, csak az, ha nem iszunk. Mértékletes ivás nincsen. Mértékletesség szépen hangzik, de keresztülvihetetlen. Hiszen ha volna mértékletesség, akkor nem volna oly rettentő nagy az alkoholfogyasztás, nem kerülne annyi ember az elmebetegség legkülönbözőbb fajával atébolydába, nem történne napról-napra annyi szerencsétlenség és nem volna az államnak 160 milliónyi szeszadó jövedelme. A szeszes italok élvezetéről való lemondás áldozatba nem kerül, az mindenképpen csak előnyös és hasznára válik mindenkinek. Az abstinens, a szeszes italoktól teljesen tartózkodó egyén életfelfogása sokkal nemesebb, magasztosabb, élete sokkal nyugodtabb, megelégedett, testi és szeílemi erejének teljes birtokában sokkal munkaképesebb, emellett pedig nagy összegeket takarít meg és fordíthat okosabb célokra, mint szeszes italra. Az alkoholokozta tengernyi baj, nyomor és szenvedés csökkenését és amennyiben lehet, megszüntetését tűzte ki céljául az Alkoholellenes Egyesületek Országos Ligája, amely tagjaitól megköveteli, hogy teljesen tzrtóz kodjanak a szeszes italok élvezetétől és minden erejükkel támogassák az abstinens küzdelmet. Tagjait kisebb C3aládi körökbe gyűjti, igyekszik őket oktatni, felvilágoa háborúba se szólhat bele holmi üres zsebü zsellér-király. — E mán szent igaz, — hagyja helyben az öreg göbölyös. De arrúl világositsék fel kend, kiféle az a megbukott konferencia ? — Hát ki vóna más, mint a csökmői Kohn Ferenc fia. Az ipamtúl hallám — aki Csökmőn lakik, — hogy a fiatal Kohn mán karácsonyiul fogvást zabvitelben szaladgál. Remílte, majd jó derágán eladja a lúnak. De hogy im a háború kísedelmezett, nyakába dohosodott a zab. A Friss Újság ilyen jól értesültségén már az öregbéres is álmélkodott. Sok tudomány kell ahhoz, hogy még a bukott Kohn Ferenc fiát is ki tudják írni. No de majd megfogja ő mindjárt Borsit . . . Eőhúz az ujjas belső zsebéből egy avas Kis Újságot. Odatartja az istállómécs, meg a Borsi orra közé, rábök egy hasábra, amelynek homlokán ez a fura szó áll: Démarché. — No hát Borsi! ezt magyarázza kend ki. Mi ez a magunk boszídje szerint ? Borsi elolvasta a furcsa szót élűiről, hátulról; megnézte felfőve], lefővel, — azzal már készen is volt a magyarosítás. — Démarché, ez azt mondja: de marsz hé! Nyilván a mi követünk mondta a rác minyiszternek. Egy kis hozzávetéssel azt is ki lehet olvasni belüle: de marha hé! Te Gergely, bátran mondhatod így annak a rác ellenfélnek, aki téged letizedel. Persze, hogy Borsi tekintélye a mestergerendáig emelkedett. Nem hiába bújta őkelme annyit az „Egylet"-et, ki is van „művelkedve". ... De íme, csikorog a kútgém. Az első „állás"-rúl vályúra eresztik az ökröt. Szürújjba kell tenni az újságot. Ám még az öreg Bondárnak van egy kis észrevétele. sitani, nevelni és korcsma helyett nemesebb, lelki és szellemi szórakozást nyújtani. Az egyesület iszákos mentésével is foglalkozik. Céljai közé tartozik alkoholmentes kávéházak, vendéglők, népotthonok, népkönyvtárak, iszákos gyógyintézetének létesítése és fentartása. Az egyesületnek tagja lehet minden 15 életévét betöltött egyén, aki hajlandó megfogadni, hogy szeszes italt J nem élvez. Békésvármegye 1909. évi j — Az Ökrös koma újságjába az is öreg betűvel van kiírva, hogy: Katonák a fórumon . . . Hát ennek mi az értelmessíge ? — Rosszúl nízte kend komám! — fölényeskedik Borsi. Nem fórumon, hanem jó rumon . . . Mer háborús világba nem sajnálják a katonátúl se a menázsit, se az italt. — Meg is érdemeljük, — vágta rá Csüllög Gergely. Eleget koplaltunk a nagy manővereken. Éhomra csak nem állhatunk a rácok elé. A Manlicher is jobban hord, ha erős tőtís van a — kulacsba. — Igazad van Gergely, — hagyta helyben Borsi. Katonának egy ílete, egy halála, egy kulacsa vagyon. Ha bemozgósítanak, viseld egíssíggel mind a hármat. Most pedig ereszd te is a cuggot; látom a Tollas már igen ihatnék. * A falra festett ördög, Pákozdi kézbesítő bőrében József-napján jelent meg Csüllög Gergelynek. Huszonnégy óra alatt megcselekedendő bevonulásról hozta a cédulát. Borsi volt az első, aki őszintén átérezve kívánta Gergelynek: — A rácok víre mossa le rúlad a mészharmatot. A két hód felül pedig legyen nyugodalmas a te örök álmod. Az osztásnál ott leszek helyetted emberül. A népek sorsát és földosztást intéző Hatalom, — Csüllög szerencséjére — nem engedte csülökre menni a dolgot. Igy Borsinak egyelőre be kell érnie a szerzett diplomáciai tekintélylyel. Az európai egyensúly helyrebillenésével a póttartalékosok nem sturmolnak a jó rumon. A szűrös diplomatának persze vékony vigasztalás, hogy Csüllög Gergely újra a tizedelés mellett „szaval" a fórumon. Jóváhagyta a miniszter. Békésvármegye 1909. évi költségvetése most érkezeit le a belügyminisztertől. A költségvetés, mely az előző évinél jóval több reformot tartalmaz, kevés változtatással jóváhagyásra talált a miniszter részéről. Annak idején, mikor a törvényhatósági közgyűlés tárgyalta, kellő tér hiányában csak főbb tételeit ismertettük közönségünk előtt. Éppen ezért szükségesnek tartjuk, hogy a költségvetéssel részletesebben foglalkozzunk s a benne lévő újításokról, reformokról tájékoztassuk olvasóinkat. Annyival inkább tehetjük ezt most, mert már'a miniszter jóváhagyása jogerőre emelte. A vármegyének folyton szaporodó jogi ügyletei már régen kívánatossá tették az alügyészi állás rendszeresítését. Alügyésze eddig is volt a megyének, de csak címzetes jellege volt. A megválasztott ügyvéd természetesen nem is végezhette feladatait akkora buzgalommal, mint egy rendszeresített állásban levő közigazgatási tisztviselő. Ez a körülmény tette szükségessé az alügyészi állás rendszeresítését. A belügyminiszter helyeselte is a törvényhatóság intencióját, amennyiben nem tett kifogást a költségvetés ez uj tétele ellen s az alügyészi állást rendszeresítette. Az állás á IX. fizetési osztályban megfelelő javadalmazással, tehát 2600 korona alapfizetéssel és 60Ó korona lakbérrel van egybekötve. Ugyancsak jóváhagyta a miniszter a költségvetésnek azt az uj tételét is, amely szerint a összes szolgabirák még egy hajdú tartására 480 korona átalányt kapnak. Eddig csak egy-egy hajdúja volt a szolgabiráknak, akik törvényhatósági szolgák lévén, a szabályok értelmében nem voltak felhasználhatók magán megbízások teljesítésére, csak abban az ecetben, ha azért külön díjazást kaptak. Ők tulajdonképpen csak a hivatal rendelkezésére állottak. A szolgabiráknak pedig, különösen nagyobb városokban, gyakran vannak útjaik, amelyeken már az állás tekintélyénél fogva is szükség van hajdukiséretre. E ért van szükség másodiK hajdúra is. Az árvaszéki elnök, tiszti főügyész és tiszti főorvos részére azonban nem engedélyezett hajdút a miniszter azzal az indokolással, hogy ezek hivatali állása nem olyan természetű, amely hajdú tartását kívánná. A vármegye tulajdonát képező épületek tatarozása cimén a folyó évi költségvetésbe 10,733 korona volt beállítva. E tekintélyes sumtua beillesztését különösen a vármegyeház nagytermének restauralása tette' szükségessé. A miniszter ezt egészben nem hagyta jóvá, hanem leütött belőle majdnem 1700 koronát, vagyis 9060 koronára szállította le. A szolgabirák utiátalányának 400 koronára törtónt felemelése szintén jóváhagyásra talált, ami által az utiátalányok tétele 16,400 koronára emelkedett. Az állami hozzájárulást a miniszter 186,335 koronára emelte fel, azaz 18,135 koronával magasabbra a tavalyinál. Nem engedélyezte a miniszter egy uj központi szolgai állás rendszeresítését, mert azt fölöslegesnek tartja. Ugyancsak nem hagyta jóvó a költségvetésnek azt a tételét, amaly a központi választmány alelnökének 500, jegyzőjének pedig 300 koronányi tiszteletdíj megadását célozza. Ezek a miniszter főbb változtatásai a költségvetésen. Az ílyképen jóváhagyott költségvetés 336,852 korona bevételt és ugyanannyi kiadást tüntet fel. Ez összeg 1636 korona 50 fillérrel kevesebb a mult év inél. A bevételek legnagyobb tételei az állami 186,000 koronás hozzájárulás ós a pótadóból befolyó 21,301 koronányi jövedelem, mely 1570 koronával kevesebbnek van előirányozva, mint a mult évben. A kiadások között az egész hivatali személyzet fizetése 236,960 koronával szerepel, tehát a kiadások kótharmadrésze erre esik. A költségvetésnek e változtatásokkal történt jóváhagyása megelégedést keltett a megyén. Békéscsaba, 1909 április 15. József főherceg a kondorosi csárdában. A kondorosi csárda . . . Mikor ezt a nevet halljuk, valami különös, méla hangulat szállja meg a lelkünket, amelynek varázslatos hatása alól nem tudunk kiszabadulni. Talán Arany János gyönyörű dala okozza ezt, a „Kondorosi csárda mellett . . amelynek mélabús muzsikája annyira illik a sirva vigadó magyar természethez. Vagy talán a multakra való visszaemlékezés ragad magával, Visszaemlékezünk arra a romantikus időre, amikor az Alföld útszéli csárdáiban táncos belyárok érctenyere csattogott, nehéz fokosok döngették a gerendázatot és daliás szegény legények keresték a csárdák virágainak bogárszemében a menyországot. Ezek közt a csárdák között, mondhatni, leghíresebb volt a kondorosi. Végtelen rónaság közepén, szabad területen fekszik s már fekvésénél fogva is nagyon alkalmas volt arra, hogy a szerte-csatangoló betyárok időnként betérjenek oda egy kis pihenőre. Meglepetéstől nem kelletett tartani, mert nappal az őrök sasszemei mértföldnyi távolságról meglátták a pandúrok seregót, éjszaka pedig a puszta csendjében ugyanennyi távolságról meg lehetett hallani a lódobogást, csak le kellett hasalni a rét füvére. i Nem ugy van már, mint volt régen. A betyár-romantikának hamarosan véget vetett Tisza Kálmán legsikerültebb alkotása, a csendőri intézmóny. A rettegett, de azért népszerű betyárokból békés pásztoremberek lettek, akiknek szunnyadó kalandos ambíciója legfeljebb egy-egy „esett" birka ellopásában merül ki. A kondorosi csárda romantikájának is vége. Az útszéli csárda községi nagyvendéglővé avanzsált, ősi falait nagyrészt lebontották s uj épületet emeltek helyette. A régi csárdából csak a betyárok búvóhelye maradt meg. De nevének hallatára azért mégis feltámad minden magyar emberben a kíváncsiság, hogy lássa az elmúlt daliás időknek ezt az érdekes emlékét. Ez az érzés vezethette a legmagyarabb főherceget: József főherceget is, amikor húsvét hétfőjén meglátogatta a csárdát. A népszerű főherceg automobilon igyekezett L i b i t s Adolf, jószágkormányzó kíséretében kisjenői uradalmába Budapestről. Mikor Kondorosra értek, eszébe jutott a község nevezetessége, a csárda. Meglassította tehát automobilját, az utcán járkáló emberektől kérdezősködött és a nyert felvilágosítások alapján megállott a csárda előtt. A tulajdonost ós az összegyűlt vendégeket nagyon kellemesen lepte meg az előkelő vendég érkezése. A főherceg a tulajdonos kalauzolása mellett nagy érdeklődéssel nézte meg a csárda helyiségeit, melyek közül a betyárok búvóhelye keltett föl benne különösebben bámulatot A csárda megtekintése után jó kedvvel, szívesen elbeszélgetett az akkorra már nagy számban összegyűlt magyarokkal, akiknek zúgó éljenzése közben hajtatott el automobiljával Kondorosról Kisjenő felé . . . A vén csárda falai sem hitték volna, hogy a betyárok után egy királyi herceg is fog időzni közöttük . . . József főherceg egy hétig marad Kisjenőn s ez idő alatt Gyulára is ellátogat, ezredének megtekintésére. Minta-óvodát Békéscsabának. Igen fontos szociális érdek a népneveles. Kétszeresen fontos az Békés csabán, hol már az óvodakoru gyermeknél kell okosan megkezdeni a nevelést azon célból, hogy a nép gyermekéből is hasznos tagja lehessen ' a tár sadalomnak. Békéscsabán igen sok a napszámos család. Ezeknek a gyermekeit egész napon át van hivatva a községi óvoda megfelelően gondozni. Békéscsabán az óvodának ezenkívül hazafias feladata is van, mert a nem magyarajkú szülők gyermekét 3—6 éves korban a magyar nyelv ismeretébe is bevezeti.