Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-01-17 / 5. szám

Békéscsaba, 1909. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám:7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellem részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adamalt vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElsOFIZETÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet éoncgyedcnbelül j s. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELS"KY JÓZSEF. Kiadóhivatal : Telefon-szára 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel Ihelyben fizetendő. NYILTIÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Közéleti szenzációk. Békéscsaba, január 16. Mostanában a szenzációk korsza­kát éljük. Mikor este álomra hajtjuk a fejünket, szinte biztosra vehetjük, hogy felébredésünkkor valami ujabb, valami idegizgatóbb szenzáció üdvözöl ben­nünket az eddigieknél is. Pár hóna­pig uralkodott a lelkeken a keleti bo­nyodalom, mely Bosznia-Hercegovina annektálása miatt ébredt fel újra rövid álmából. Mikor ez már a megoldás­hoz közeledett és a felizgult kedélyek kezdtek lecsillapodni, jött a kalábriai borzalmas katasztrófa, mely lesújtotta az egész civilizált világot. A borzalom leverő hatását csakhamar ellensúlyozta a részvét fölemelő érzése s a segitő akcióban való tevékeny munkálkodás által igyekszik mindenki felháborult érzésvilágát megnyugtatni. Ez egész világra kiható szenzáció­kon kivül a mi szűkebb világunkban, Magyarországon is van részünk szo­morú szenzációkban. Politikai téren az elfogult augurok legújabban a kor­mányválság veszedelmét dobták bele a közvéleménybe. Akár tetszik valaki­nek, akár nem, ezek az augurok sze­retik időnként felszínre vetni a válság kérdését. Természetesen azok, akiknek szálka a szemükben a koalíciós kor­mány nagysikerű működése. Ilyen po­litikai leveli béka a „Pester Lloyd", mely legutolsó számában „leleplezése­ket" közöl bizonyos „krónikus válság"­ról. Ezt a krónikus válságot állítólag a bankkérdés idézné elő, melyről Kossuth Ferencnek más az álláspontja, mint minisztertársaié. Kossuth egy­szerű kartellbankot akar, mig minisz­tertársai az Osztrák-Magyar Bank olya­tén reformjával igyekeznének a kér­dést megoldani, hogy a bank ketté osztott tőkével, külön igazgatósággal két külön bankot állit fel, melyek kö­zös főkormányzó alatt állanak. A „Pester Lloyd"-nak ez a szen­záció csak önkényes kombináció. Mert alapjában véve a helyzet sokkal nyu­godtabb, mint amilyennek egyesek fel­tüntetni szeretnék. Mindama kérdések­ben, melyek a politikai téren előtér­ben állanak, tárgyalások folynak. Ez a tiszta valóság. Egyebekben nem igazak, vagy legalább is nem ugy iga­zak azok a leleplezések, amelyekkel a „Pester Lloyd" siet a vizet zavaró­kon segíteni. Megállapítható egyszóval, hogy a koalíció sokkal szilárdabban áll, mint ahogy a lesipuskások óhaj­tanánk és egyáltalában nem hajlandó megbukni. Amint a világpolitikai szenzációnak meg volt a maga szomorú társadalmi testvére a kalábriai földrengésben : épugy a magyar politikai szenzációnak is meg van a testvére a resicai és veszprémi bányakatasztrófákban. Szak­vélemények szerint e bányaszerencsét­lenségeket a messinai földrengés idézte elő. A föld mélyében duló forradalom megrázta a különböző rétegeket és sok gázt szabadított föl, mely földalatti üregeken ái tódultak Európa rétegei alá. Más vélemények a bányatársasá­gokat okolják, amelyek elmulasztották a megfelelő óvintézkedéseket megtenni és bűnös takarékoskodásukkal száz meg száz családot döntöttek a két­ségbeesés karjaiba. Akármelyik verzió igaz, a szeren­csétleneken az már nem segit, Hiába vitatkoznak szakértők, tudósok a ret- i tenetes bányalégrobbanás fölött: ez nem törli le a borzalmasan elpusztult munkások hátramaradottjainak köny­nyeit. Ott zokognak az özvegyek és árvák a hosszú fekete koporsósor tö­vében, kétségbeesett jajjgatással ke- : resve, kutatva : melyik az enyém, melyik 1 a mienk ? Az eltorzult, egyformává lett hullák nem tudnak e kérdésre fe- j lelni . . . Meg van tehát nekünk is a mi nemzeti gyászunk. Méreteiben nem olyan nagy ez a két katasztrófa, de bor­zalmaiban párja lehet az olaszországi földrengésnek. Már eddig csaknem kétszáz család veszítette egyedüli gyá­molitóját, fentartóját. És azok közül, akik a beomlott tárnákba temetve két­i ségbeesetten vívják még az élethalál­! küzdelmet, hányan fognak elpusztulni ! A kalábriai szerencsétleneken segit az egész müveit világ. Segítünk mi, magyarok is. De most a jószivek fil­lérjeit elsőrendű kötelességünk oda juttatni a bányaszerencsétlenségek gyászbaborult özvegyeihez, árváihoz. Azokon úgysem segit a külföld, azo­kon csak mi segíthetünk. Az olasz nemzet nem veszi rossz néven, ha néhány ezer koronával kevesebbet kap tőlünk. Hiszen nekünk is vannak tra­I gikus végű halottaink, nekünk is van­nak kétségbeesett özvegyeink, árváink... Az adóreform. Irta ; dr. Balkányl Kálmán, I az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés titkára' Budapest, január 16. Egy-két hót telik el és az adóre­I form sorsa eldől. El fog múlni a nagy tiltakozó gyűlés is a fővárosban, ame­lyen az ország legnagyobb kereskedelmi és ipari érdekképviseletei még egyszer utoljára felzúdulnak a nyomasztó adó­emelés ellen. Elmúlnak majd a vidéki tiltakozások is és aztán „átveszi a tücsök csöndes birodalmát". A képviselőház, ez az áldott szabály­szerűséggel működő malom, pontosan meg fogja őrölni a javaslatokat, melye­ket az ország derült arcú molnárja oly jókedvűen önt fel a garatra. A mai par­lamenttől, annak mostani összeállítása, hangulata és hajlamai mellett bizony aligha lehet várni, hogy ezen a javas­laton lényegbe vágó, nevezetes változ­tatás történjék. Ilyen szomorú kilátások mellett két­szer is meggondoltuk, érdemes e még több szót vesztegetni erre az adójavas­latra. Nem jobb e csendes megadással leülni és várni, hadd jöjjön akármi? Nem okosabb-e a jámbor kínai állás­pontjára helyezkedni, aki fatális türe­lemmel nyugszik meg mindenben ós egyáltalán nem háborodik fel, ha a tá­nyérjából viszik el a rizskása felét az adóba? Kínában azonban e tekintetben jobb szokások vanak. A mandarin ki­veti az adót, be is hajtja, de nem jut eszébe, hogy sajtóirodával, félig vagy egészen hivatalos közleményekkel még fel is boszantsa az adófizetőt és váltig ismételje neki, hogy valami nagy jót tett vele, mikor felsrófolta az adóját. Nálunk e tekintetben más felfogás van. A pénzügyi bizottság beterjesztette hires jelentését az adóreformról. Igaz, nem nagyon sietett vele. Heteken át kellett sürgetni, amíg meg lehetett kapni tőle. Most azonban annál nagyobb buz­galommal igyekszik terjeszteni a sajtó­iroda ennek a jelentésnek az „indoko­lását". Ha fölveszel, nyájas olvasó, egyet a vidéki szubvencionált lapok közül, bizonyára találsz benne egypár kedves szemelvényt a pénzügyi bizottság jelen­téséből. Megvalljuk, jobban szerettük volna, ha az előzékeny sajtóiroda inkább azok­kal a pontokkal szolgált volna a vidék­Bekésmegyei Közlöny tarc&ja. Ének egy kisfehér kalapról. Egy kis kalap van az eszembe! Egy édes kis fehér kalap — 5 egy szőkefilrtü kis fejecske A kis fehér kalap alatt. Esős, ködös napok során, Mint vágyunk látni a napot: Úgy vágytam én nap-nap után Látni a fehér kalapot. S miképpen hosszú éj után Feltündöklik a várt súgár S minden borút eloszlatván, Fényre derül az éjhomály. Akkép derült, vidult fel újra Borús lelkem egy perc alatt, Ha rám mosolygott édes arca A kis fehér kalap alatt. Hajda Béla. Késő. Irta : Beér Tamás. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Abban az időben történt, amelyet a franciák „entre chienet coup"-nak ne­veznek. Az asszonyok életének esthajnali idejében, amikor az utolsó elalvásnak induló fényébe az ifjúság beleveti egy­egy sugarát; abban az átmenetben, amelyben a közeledő öregséget a fel­feltünö árnyak jelzik. Ez az idő, mely legveszedelmesebb az asszonyokra ; ami­kor ézik, hogy leghatalmasabb fegy­verüket, szépségükét elvesztik ós min­den idegszáiukkal ahhoz az égő vágy­hoz kapaszkodnak, hogy még kívána­tosak legyenek. Abban az időben látta viszont a férfit. Az ábrándos, kissé szentimentális fiúból erőteljes, tudatos férfi lett. Sötét szemeiben a győzelem kifejezését olvasta ki a nő. A győzelmi tudat nem a sza­lón arszlán elbizakodottságából szárma­zott, hanem a nevelés külsőségeiből, a benső érték tuda .ból és abból, hogy neve szóles körben israeietes volt. Mikor legutóbb látták egymást, ak­kor a nő már annak a „másiknak" a fele­sége volt, aki regónyeüben ós színdara­bokban azt a bizonyos fatális szerepet szokta játszani. Szerették egymást. M'ndaketten fölötte áll' ik a tucatemberek atlagán. És igy egymáshoz való hajlandóságuk­ban is volt valami abból a többletből, mely a szenvedély ingáját a holt ponton túl viszi. De a körülmények a maguk józan banalitásában erősebbek voltak és elválasztották egymástól a két fiatal lángoló szivet. A férfi azóta hírneves művész lett, mig a nő jól szituált, kifogástalan férje oldalán szerető feleség ós gyöngéd anya gyanánt nyugodt életet ólt. Husz esztendő mult el azóta, s most megint kereszteződtek óletük utjai. A nő egyike volt azoknak az asszonyoknak, akiket „érdekes" nőknek szoktak ne­vezni ; karcsú, barna asszony, akin nem látszott meg a kor. Mikor egymásnak kezet nyújtottak, mindaketten érezték azt a villamos szik­rát, mely az ujjak hegyéből indul ki és a sziv hatalmas dobogásában végző­dik/Homályosan sejtették, hogy a köte­lék, mely őket valamikor egybefüzte, feszesebbé válik s fölébredt bennük az, ami eddi^ aludt: érezték, hogy ami ed­dig halottnak látszott, az csak kimért dolog volt: csupa konvenció ; formák közé szorított titkolt érzés. S mult az idő. Most, a mikor az élet hullámai véletlenül egymás közelébe vetették őket, a legkülönbözőbb alkal­makkor találkoztak. Nem keresték szán­dékkal a találkozást, de mindig örültek neki. Mindkét szívben megvolt a fel nem használt életörömnek .bizonyos meny­nyisóge : valami szomjúhozó és sóvárgó érzés, mely végső konzekvenciában talán érzékisógből származhatott, de inógis fölöttó állt annak s leszűrt finom­ságban nyilvánult, nem pedig tudatos vágyakozásban. De hamar elkövetkezett az a nap, mely mindig bekövetkezik, amelytől félnek s a mely után mégis sóvárognak a szomjazó szivek. Bárha mindig be­következik, mégis meglep, mint a halál, melyet egész életen át várunk : a meg­nyilatkozás napja. Lehet-e ilyenkor eltitkolni valamit még ? A birtoklás után való sóvárgás s a vágy, hogy szenvedélyben odaad­juk magunkat a haldokló ifjúságnak, ez az utolsó, reszkető kívánsága, mely nem akarja, hogy hiábavaló legyen egy­kori virágzása. Ez a vágy, ez a sóvárgás egymásba olvadt és erősebb volt a maga öszszetételében, mint az erkölcs írott ós elfogadott kódexe. Nem minden habozás nélkül egye­zett bele. Húsz esztendeig nem hiába ól a nő a polgári hagyományos tisztes­ség és erkölcs körón belül, hogy hirtelen, minden átmenet nélkül összedöntsön oly épületet, mely fél életén át védel­met és biztonságot nyújtott neki. A nő kórdóseket intéz önmagához és felel is magának. Ilyen lépéseket meg kell tenni, annélkül, hogy visszafordulnánk, vagy előre tekintenénk. De a szenvedélylyel ugy vagyunk, mint a földalatti nafta-forrással. Zöld pázsitok, sima utak ; és valamely hasa­dékon át hirtelen szikra hudik bele s mértföldnyi területeken pusztító tüz tá­mad : a lángok iszonyúan lühöngenek s nyilvánvalóvá lesz, ami odalenn, a mélységben dúl. Nincs többé gátja a tüz­előmnek ; a végzet bekövetkezik. S rövid idő múlva már ő sem küz­dött a tűzvész ellen : az első rendez vous órája bekövetkezett. Sokáig állt a tükör előtt, mielőtt lakását elhagyta, hogy szépségének mór­legét elkészítse. Szigorú bírálói szemmel nézett minden hiányt ós minden több­letet és mohón vonta le az eredményt, mely még megmaradt neki. Még ! És meddig ? Mindaz a sóvárgó szívdobogás, az a csaknem bimbózó törekvés, az az Sirolin az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izadásl. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza » etleo számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. JJ» Minthogy értéktelen utánzatodat is kioálnak, kérjen mindenkor „Boohe* eredeti oaomagoláat. F. Hoffm&nn-La Roche & Cie. Basel (Svájc.) Roehe ff 99 Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. Ara üvegenként 4 — korona. > ííhmm^m

Next

/
Oldalképek
Tartalom